Népújság, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-27 / 277. szám
ÖTLETPARÁDÉ KÉPERNYŐ ELŐTT Anyám könnyű álmot ígér Sütő András napiójegyzé- teinek az Indítása az édesanya) kérlelés, hogy: „írhatnál rólunk Íj* valami könyvet I" Az anya akkor azzal nógatta, vigasztalta a fiát, hogy ha az igazat és gondot megírja, akkor könnyebb lesz az álma. „A könnyű álmot anyám naphalatíáskor ígérte meg a cöveklébú asztalnál .,, ” — írja a költő a napló „biztatójában". Nem titkolom, Sütő András írása, naplója megjelenése óta egyik kedves könyvem. Most, miután a tévéjátékot megnéztem, megint csak elővettem ezt a nem is olyan vaskos, de tartalmában súlyos kötetet. Annál is Inkább tettem ezt, mert a játék elején a Sütő-levél szerint bizalmat kaptak a mi tévéseink az írótól. Az olvasmányélmény birtokában a tévéjátékra várakozásban azon tűnődtem, hogy fogja majd a rendező Sík Ferenc és a dramaturg Katona Márta áttenni a képernyőre aZbkat a nagyívű gondolatokat, amelyeket a napló az elbeszélt apró történések, életképek, családi és falusi közösség külszíne alatt nyújtott át az olvasónak, mindig is megmutatni akarván az alkalomszerűben azt, a gondot, amit az anyja is a lelkére kötött. Ez a stúdió —. munka, stúdió — felvétel száraz és szikkadt légkört adott ahhoz a közölnivalóhoz képest, amj ebben a Sütő-naplóban „meg van írva”. Azt bizonyos erejű képzelettel elhiszem, hogy ezt a szürke, zárt teret fénnyel-ezzel- amazzal ki lehet tágítani és el lehet hitetni Pusztakama» résként, hogy ezek a fejfától az asztalig terjedő négyzetméterek jelezhetik a kicsinyke Pusztakamarást és a renjaboruló borús eget. De ahhoz az kell, illetve kellene, hogy necsak az író testi mivoltában jelenjék Itt meg, kőrülhordoznl atyafi* ságos tekintetét és Idetarto- zását, hanem a lelke Is kifessék, Nemcsak egyes mondatai, amelyek ízesek és megvesztegetőek, hanem úgy és olyan összetartozással, hogy a kép ne csak az apró eseményeket mutassa be, hanem azt is, amire ezt a a pusztakamarási világot a •sorsa kényszerítette: átélni a folytonos változásban, a derékpróbáló tragédiában és az életet továbbjuttató fegyelemben a szereletet, az összetartozást. Sík Ferenc és dramaturgjában két szándék nyilvánvaló ezúttal. Azt akarták a sokfelé és mélyreágazó írásból elénkállítani, ami számunkra, a hazai tévénézők számára is elárul valamit a Mezőség népéről, erről az önmagát pazarló és szívós fajtáról. így Inkább a jókedélybe mártott jelenetek forogtak elénk, néha nem is rosszul, hogy hangulati váltást — feloldást adjanak azokra a párbeszédekre-mo- nológokra. Így aztán sok helyütt csak a felszínt kaptuk, a jelenetek pedig válogatásnak tűntek. Egy példával érzékeltetném, hol, s mikor olvas „színházi módon” Sík Ferenc Sütő könyvében. A Félszárnyú asszonyok című fejezetben a gyerekkori menyasszony Öreganyja azzal fejezi nagy rnorfondíro- zását az életről, hogy: „Azért mégis levágom a tyúkot...” Az öregasszony kimegy a szobából, és ezt a jelenetet Sütő egy ilyen mondattal jámborítja meg: „Nézzük egymást úgy, ahogy vagyunk, a gyümölcsös hajlamainkkal". Ebből a gyümölcsös hajlamból aztán egy finomabb fogalmazású ágyjelenet kerekedik. Azoknál a részeknél, ahol a család és a falu közösségi egymásrautaltsága. bűnben és bajban való egysége kerekednék ki, mindig félig fénylik a képekben az a hevület, amely az írót átjárja. Mondanám is olykor, hogy egy kicsit siessenek már az irammal a színészek, mert minél többet szeretnék hallani az író gondolataiból. És ez a nézői sürgetés a magyarázata annak, hogy ilyen írásmű ismeretében mekkora igényeket táplálunk „a képi szöveggel” szemben. Törőcsik Mari és Szabó Sándor légkört hoztak magukkal, amikor az egyszerűségében is fontos élményt közllk. hogy Itt van a fiuk. aki felülről nézheti az Ő világukat, büszkék is rá, be is számolnak neki erről-ar- ról, sohasem feledve el azt a viszonyt, ami a szülő meg a fia között van. Páger Antal szoborszérűen mintázta meg a prófétai lelkű nagyapót és talán a tartása, az arcrebbenései a legjobban közelítették meg azt a lelket, amely az írásból magasba röppen. Ügy érezzük, ezt a naplót nem regényesfteni, inkább újra meg újra felfedezni kell. Olvasni. De ha képi nyelvre akarják átvinni, az író által felfedezett világ teljes megjelenítésére kell törekedni, Ügy, ahogy 6 elgondolta. Ha SütŐ-írást té- vésítünk, azt kell adnunk, amit az író a világba belelátott. Ettől lesz szép és Igaz. Farkas András Szövetkezeti népi zenekarok találkozója Gyöngyösön Nevettetni tudni keli Huszonöt eves a Gyöngyösi Játékszín Méltóan a jubileumhoz, a Gyöngyösi Játékszín az idén már többször lépett a kedves közönség elé és ez a mostani jelentkezése sem az utolsó ebben a sorban. A törekvésük az volt, hogy valamiféle összegezését érzékeltessék annak a huszonöt évnek. ami mindenképpen nagy idő egy műkedvelő együttes életében. Miután korábban is, nem is egyszer mutattak be szatirikus összeállítást, a mostani fellépésükkel is ezeket a perceket idézték fel és idézték meg. ötletben most sem voll hiány, még akkor sem, ha néhány korábbiról letörölték a port, de ezeket is időszerűvé tették. Ilyen volt önéletrajzuk bemutatása. vagy találkozás a városi rangot adó Róbert Károllyal. Az öteletek játékosságához most elegendő erőt is tudtak felsorakoztatni. A megvalósítás tehát nem bicsak- lott ki, noha időnként az énekesek hangbiztonsága zavaró volt. Dehát a műkedvelőnek ezt meg lehet bocsátani, el kell nézni. A jó fül különben is adottság kérdése. Az sem nagy ügy ilyenkor, ha a színpadon valaki nem tud mit kezdeni a kezével, olykor még a saját lába is akadályozza a mozgásban. A lényeg az. hogy szfvvel-lélekkel játszik, hisz abban, hogy amit csinál, az hasznos, az jó azoknak is, akik nézik és jó neki is, aki élvezi ezt a játékot. Néhány személyre most is fel kellett figyelnünk a „régiek!’ mellett. Ez az állandó felfrissülés, ez a fiatalokkal való „megújulás” azt is jelzi, hogy az amatőr színészkedésnek. a műkedvelésnek ma is van utánpótlása, szereplőbázisa. Tehát kell és érdemes műkedvelösködni, ha van egy olyan személy Is, aki erre szinte az életét tette fel, mint amilyen Jankóul ts Jenő, a Játékszín „el- nyűhetetlen” szellemi mecénása. Nyugodtan mondhatjuk: nélküle nem ért volna el létezésének negyedszázadához Gyöngyös munkás színjátszó csoportja. . Eddig is érintettük már, milyen élményeket hagyott bennünk az előadás, most mégis néhány mondatot még erről. Jól szórakoztunk, Időnként, nemcsak jókat mosolyogtunk, hanem nagyokat is nevettünk. Tetszett önmaguk karikfrozása, főként az irodalmi színpad korszakának „ferde tükre” és a gyöngyösi szüreti napokról szóló magánszóm, Nagyon jó játéknak tapsolhattunk a „KZBtír"-jelenetsorban. Voltak percek, amikor teljesen átadhattuk magunkat a szellemes ötletekből fakadó jó tempójú vidámkodásnak, ami mögött azonban a szatíra nehéztüzérségének torkolattüzei villantak fel. Ezek a percek valóban any- nyira jók voltak, hogy egyetlen hangulatban oldódott l'el a nézők és a játékosok csapata. Jó volt ez az előadás apró kis sutaságaival együtt is. Ennék a ,,jó”-nak az intenzitását a jelenlévők reaMini már hírül adtuk, immár másodszor került sor idén a Hatvani Galériában az országos portréiestes/.éti biernnálé megrendezésére. Ezúttal mintegy 90 festő, szobrász és grafikus jelentkezett olajban, ólomban, rézben, linóban, temperában, bronzban. fában fogalmazott arcképekkel, művekkel. A kiállítás ünnepélyes megnyitására vasárnap került sor. Ez alkalomból a részt vevő művészek számára Angeli József, a hatvani városi tanács elnöke adott fogadást, melyen megjelent többek között Szokodi Ferenc, a városi pártbizottság első titkára is. A helyi művelődési házban a Pusker Imre vezette kamaraegyüttes műsora után Moldvay Győző galériavezető gátasából is mérni lehetett. És kell-e nagyobb elismerés annak, aki oda kínálja magát remegő térdekkel, elszoruló torokkal a szétnyíló függöny védtelenségében a minden moccanását és hangját százszor nagyítóval vizsgáló nézőnek, mint az a bizonyos taps, ami akkor igazi, ha jelenet közben is felcsattan? Mert ilyen gyakorta előfordult ezen az estén. Miután „csapatmunka” folyt, a több mint húsztagú együttes névsorát semmiféle pupfr nem jelezte, ezt a kollektív összefogást mi sem akarjuk megbontani azzal, hogy egyik-másik szereplő nevét megpróbáltuk volna kinyomozni. A csapat volt jó, illetve ebből a csapatból olykor .egyik-másik jobb volt, mint a többi. Vé- gülis: a jubiláló Gyöngyösi Játékszínt köszönthettük ezen az estén a teljesítményt értékelő záró vastapssal. G. Molnár F. mondott köszöntőé, majd Bessenyei Ferenc, Kossuth-dijas kiváló művész ünnepi megnyitó szavai hangzottak el. Ezt követően Angeli József átadta a díjakat és a kitüntető diplomákat. Arany diplomát és fődíjat kapott Vecsési Sándor festőművész és Bőröd* Tibor szobrászművész, második díjat és ezüstdiplomát Bráda Tibor festőművész. bronzdiplomát és harmadik díjat Janzer Frigyes, Mészáros Mihály, Györfi Sándor szobrászművész és Záborszky Gábor grafikus- művész. Pro Arte Hatvantensi emlékérmet nyújtottak át' Tóth Sándor, Giczy János és Mi- kus Sándor művészeknek. A tárlat december lfi-lg látogatható.-------;--------------------------------;-----------------------------------------------M ásodik portréfestészeti biennale Arcok és sorsok Megnyitó a Hatvani Galériában Musztaj Karim: Hosszúhosszú gyermekkor* — részlet — A gyöngyösi győztes zenekar, '(Tudósítónktól): Hetedik alkalommal rendezte meg a MÉSZÖV a Heves megyei népi zenekarok találkozóját, 1 Vasárnap a gyöngyösi Mátra Művelődési Központ adott helyet a Reményi Ede nevét viselő versenynek. jáat áfész — Párád, Péter- vhsára. Eger. Heves, Gyöngyös. Lőrinci — zenekara állt színpadra, hogy bemutassa tudását és játékát a bíráló bizottságnak. A részt vevő zenekarok vezetői prí- másversenyen is részt vettek. A verseny célja elősegíteni a zenekarok szakmai fejlődését, színvonalasabb játékra törekedni a szövetkezeti vendéglátásban. Egy-egv OíMsmMj 1U79. november 27., kedd Báder József vezotéscvel zenekar huszonöt perces produkciót mutatott be, amelyben népdalcsokor, nótacsokor és különböző zenekari számok szerepeltek. A verseny befejeztével a zsűri döntése alapján első helyezést ért él a gyöngyösi áfész zenekara megelőzve az egri és a hevesi szövetkezeti zenekarokat. A prímásverseny győztese az ugyancsak gyöngyösi Báder József lett. A második helyezett Danyi József egri, a harmadik pedig Farkas József a hevesi zenekar vezetője. A MÉSZÖV oklevélben és értékes jutalomban részesítette a helyezetteket. Este a győztes zenekarok és prímások gálaműsort adtak. amelyen fellépett Vörös Sári, Pécsi Kiss Ágnes, Kis Károly és Lovas Lajos fővárosi magyarnótaénekesek. Szabó Lajos 2. Idősebb édesanyám néhányszor előjött. Valamilyen fiatalasszony három válljárom vizet hozott. A nap már nyugovóra hajlik. Az az aszalt barack már régen elolvadt a számban. A mag meg egyszer csak csússz, lecsússzam a gyomromba, ahol semmi más nincs: csak ez a magocska csúszkál ide- oda. Még mielőtt hazahajtották volna a csordát, ugyanaz az asszony, aki vízért ment. ennivalót hozott nekünk. Bár szárazkoszton vagyok, de elütvén éhemet, vidámabban érzem magam. Megint feltelepszem arra a tuskóra. Kara Jomagol meg újra hozzálát a háncsfonáshoz. A pányva, ha kihúzzák, már biztos felérne a mecsetünk félholdjáig. Sokat font! — És aztán miért kell neked olyan hosszú? — Itt, ebben a fészerben fogom tartani. És ha Hebi- bulla tizenhét éves lesz, neki adom. — És neki minek kell majd a pányva, ha tizenhét éves lesz? ♦Musztaj Karim baskír író gyérrnékkorát idéző elbeszélt*, se számunkra egzotikusnak tűnő világba vezeti az olvasót, ahol él még a nemzetiségi hagyományok szigorú rendje, és ebben még a népi hiedelemvilág. A teljes mű a Szovjet irodalom 11. számában Jolea* még. — Azt kérded, minek? Hát, ide figyelj! Szűk szemrései egyszerre szétfeszülnek, fény árad belőlük. Ez a fény először széles arcán árad szét, aztán a pányván suhan végig. Ügy tűnik, mintha nem a sárga, karikás háncspányva nyújtóznék a füvön, hanem ennek az amúgy nem szép embernek a szeméből áradó aranysárga fény kígyózna ott. Szeretném kinyújtott kézzel megérinteni, de nem merem. Félek, hogy érintésemre ellobban a misztikus fény. — Hát ide figyelj! — ismétli Kara Jomagol. A hangja most nem olyan sipító. mint még az előbb, hanem öblösen ömlik elő melle mélyéből, azt hinné az ember, hogy énekel. Várom, hogy szem nem látta, fül nem hallotta titok táruljon föl előttem. Ö még fülel. A házból csöndőn kívül más nem haitik. Hebibulla még nem adott életjelt magáról. — Látod találkozik a föld az éggel — bök Kara .Jomagol áilával a végtelen felé. — Mögötte van egy magasba nyúló hegy. Uralnak hívják. Annak a hegynek a legtetején van egy zúgó, sötét erdő. Abban az erdőben van egy kerek tisztás, azon a tisztáson van egv kerek tó. Ezt a tavat csak hetvenen körben állva érik körül, feneke mi» nincs is. Ebben Greskoviis László a tóban nincsenek halak, és nincs semmi más élőlény, mint egy arany sörényű ezüst patájú ló, Ákbuzát. Ez a ló száguld, mint a szélvész, repül, mint a madár, a várt jövőt közelebb hozza, a múltat visszatéríti, az emberrel emberi hangon beszél, Isten titkait ismeri. Ilyen ez a.ló! Napéjfordulón éjjel egy órakor, amikor virágba borul á mogyoró, ki- csurran a méz a hársvirág- ból, lével dúsulnak a füvek, fröcskölő sörényével átsza- kítva a víz sima tükrét, előbukkan Akbuzát. Ilyenkor pitymallatig füvet tépdes, nem tart senkitől, nem fél semmitől. Ha nagyon ügyes az ember, és nyakába tud vetni egy hetvenöles pány- vát, övé lehet a ló. Erre csak egy hős dzsigit képes, olyan, aki nappal látja a csillagokat, éjjel pedig fenevadakra vadászik. Mindennap egy hónapot, minden • hónapban egy évet fog nőni az én fiillusztrációja am. És amikor tizenhét éves lesz, vállára veti a hetvenöles pányvót' és elindul a táltos paripáért. Isten kegyelméből ez így is lesz! Ülök, és magamban irigykedem. Nem is rosszul indulnak ennek a Hebibullá- nak a dolgai! Még meg sem született, és a zúgó, sötét erdőben a kerek tó partján már füvet tépdesve legel Akbuzát, és őt várja, sőt a ló nyakára való pányva is meg van már fonva. Aranyosan csillog a lenyugvó nap fényében, hogy pontosan tizenhét év múlva rátekered- jék a táltos nyakára. És a most születendő Hebibulla egyszerre csak megjelenik előttem: aranyhajú, azüst- körmű hős. Lám, őt várjuk mi most! Befejezvén történetét, Kara Jomagolnak mintha kedvét szegték volna. Reménykedve pislantott a ház irányába, és újra a pányvához látott. (Folytatjuk)
