Népújság, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-24 / 275. szám
Szocialista brigádok vetélkedője Mezőtárkány község fel- szabadulásának 35. évfordulója tiszteletére a művelődési ház felszabadulási vetélkedőt rendezett a község üzemeiben dolgozó szocialista brigádok részére. A könyvtárban megrendezett nemes versengésben az Egri Ruhaipari Szövetkezet helyi részlegét, az áfész üzemegységeit és az Aranykalász Tsz szocialista brigádjait képviselő csapatok álltak rajthoz. A vetélkedő első fordulójában az orosz és a magyar történelem nevezetes eseményeinek, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tényének és magyarországi hatásának témaköreiből hangzottak el kérdések és feladatok. A második forduló a felszabadulás helyi eseményeivel és a község fejlődésében elért eredményekkel foglalkozott. Jól helytálltak e versenyben a vetélkedő csapatok és kellő felkészültségről tettek tanúbizonyságot. Az ösz- szesített eredmények alapján a zsűri az áfész csapatának ítélte az első helyet. A második helyezést a ruhaipari szövetkezet csapata nyerte el. Császár István ItjazMé Egy arsnydiploioniís pedagógus WiSSX-4fe£!mlC3kiC3524áS3 Új évtized... Közeledik az 1979. év verje. Hol reménykedve, hol bizonyos aggodalommal szemlélhetjük a múló év eseményeit. A SALT—U-ért folyik a küzdelem. De ez évben döntenek a NATO-ban, hogy letelepítik-e az amerikai Pershing rakétákat és szárnyas rakétákat (nukleáris robbanófejekkel!) Nyu- gat-Európában. Mostanában a. szovjet külügyminiszter határozott véleményt fejtett ki erről Madridban és Bonnban. „Súlyosbodik az amerikai—iráni válság’’ — olvastam vasárnap. Azóta engedtek szabadon túszokat Iránban (láthattuk hazaérkezésüket a tévében), de a többi túsz ügyében az ajatollah és diákjai hajthatatlanok még. Máshol mecsetet támadnak meg, követségeket gyújtanak fel. Űjabb feszült- ség. Pedig enyhülésre áhítoznak az emberek. „Bár kétségtelen, hogy az európai államok együttműködése az utóhbi időben tovább javult, a politikai enyhülés ... még nem érvényesül katonai síkon" — olvastam szerdán. Nemrég a tévében egy közkedvelt kommentátorunktól hallottuk, hogy ebben az évtizedben sok enyhülés volt. s ha most a végén vannak is feszültségek, kétségtelen, hogy ez az évtized mégiscsak az enyhülés évtizede volt.. . Hogy a következő évtizedben mi lesz, nem tudhatjuk... Én politikai szakértő nem vagyok, de az évtizedek kezdetét illetőleg gyakorlati ismereteim vannak. (Egyik évtized első évében születtem). Ezért most szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy az évtizedünknek nem lesz most vége 1979. végén. Csak 1980. végén. Az új évtized 1981- ben kezdődik... Tehát valamivel több. mint egy éviink van még!... Próbáljuk addig rendbehozni politikai szénánkat, elszaggatni feszültségeinket, hogy a béke rém ''nőében kezdhessük az új évtizedet. 1931-ben. Ügy leoyen! (Dr. Szemes—Varga Béla) Nagyrétéről indultam el, mint „íénadrágos” kisfiú. Szerettem játszótársaimat, szerettem a gyermekközösséget, ösztönösen vonzódtam az iskola felé. De akkor még nem gondoltam arra, hogy tanító legyek. Azt éreztem csak, hogy „tanulni szükségeltetik”. így jártam be — napi 12 kilométert gyalogolva — Gyöngyösre a gimnáziumba. Onnan a jászok „fővárosába”, a jászberényi állami tanítóképzőbe kerültem. Ez lett1 az alm.a materem, amely embert faragott belőlem. Meg volt a diplomám, de nem volt állás. A 30-as évek gazdasági válsága idején nagyon sok diplomás fiatal hólapátolónak, vagy nem végzettségének megfelelő munkára kényszerült. Különös szerencsém volt, hogy kis zenei tudásom révén (ugyanis énekkart-zenekart kellett szervezni) fiatalon megv á lasztojjta k. A pályakezdés kimondhatatlan öröm, határtalan lelkesedés különösen akkor, ha hivatástudattal párosul. így léptem be 50 évvel ezelőtt Besenyőtelken első iskolámba. 1929-ben még nem volt szakosítás. így a kultuszkormányzat „jóvoltából” minden tantárgyat tanítottunk. Igen nagy jártasságra tettünk szert, mert a fizikától a biológiáig, a magyartól a kémiáig, a matematikától a történelemig (és sorolhatnám) mindent tanítottunk, úgy annyira, hogy talán néha el is vesztünk benne. Az első állomáshelyemen, Besenyőtelken igen sokat tanultam idős kollégáimtól, jártasságot szereztem a' pedagógia berkeiben. Néhanapján jutott, idő a szórakozásra is. Egy ilyen éjjeli mulatozás alkalmával a nagybőgő brummogása nem hagyta aludni a szomszédban íakó idős pedagógus házaspárt. Hogy visszaadják a kölcsönt, hajnalra, mikor elaludtunk, megfogadták a traktorost, aki az ablakunk alatt fortisszimón pattogtatta a motort — eredmény nélkül, mert mi fiatalok lévén, nyugodtan aludtunk, semmit nem tudván a traktor „zenéjéről”. Az idős házaspár tréfásan annyit mondott, hogy legalább a traktor munkadíját fizessük ki fájdalomdíjr ként?! Még egy aranyos epizód van emlékezetemben Besenyőtelekről. Szeptember volt. A II. osztályos tanulók nevüket írták fel az irkára. Szabó Lajos nevű tanuló „rosz- szul gazdálkodott a térrel” és az első vonalra nagy (bocsánat) kandúr betűkkel ezt írta (csak ennyi fért el): Szab, a másik sorba került Olajos. Rajta is maradt: Olajos. Életem második szakasza a negyedszázados egri tanítóskodás volt. Tanítónak, nevelőnek lenni nem könnyű, de szép dolog. Gárdonyi mécseseként világítani az embereknek és hirdetni a tudást, a szépet, a nemeset és a békés életet. Becsületesen azit tettük. íróasztalomon fekszik az aranydiploma. A lemenő map éppen rásüt. Gyönyörködöm benne és eszembe jutnak Ady szavai: „S én, vén diák, szívem fölemelem S így üdvözlöm a mindig • újakat: Föl, föl, fiúk, csak semmi félelem.” Korsós Nándor A telep öregjei találkoztak Már több éves hagyomány, hogy az év utolsó negyedében találkozóra jönnek ösz- sze a településen élő idős emberek. A helyi társadalmi szervek szervezésében a szép, családias összejövetelre november 14-én került sor a művelődési házban. A várakozással teli eseményre már hetekkel korábban készülték a rendező szervek, a műsort adók és a meghívottak egyaránt. Nagy napnak számít ez az idősek életében, akik felszabadultan, jó hangulatban, szeretettel és tisztelettel övezve- tölthetnek el együtt egv kellemes estét, érezve a róluk való gondoskodást. A terített asztalok köré gyülekező idős korúa- kat Sávolyí Zoltán párttitkár köszöntötte, majd a viszneki általános iskola 60 fős „Kamaszka” táncegyüttese mutatta be több, mint egyórás színvonalas műsorát. Öröm és némi szomorúság látszott sokaik arcán, hiszen a gyerekkorra és a múló időre gondolva megelevenedett előttük a múlt, amikor kisiskolásként ők is színpadra léptek, vagy amikor ifjúkorukban a népi együttesekben hosszú éveken át szerepeltek nagy sikerrel. A találkozó kiemelkedő programja volt a viszneki gyerekek szép, színvonalas műsora. A rendezvény résztvevői ezután a késő esti órákig rophatták a táncot, melyhez a talpalávalót a helyi népizenekar szolgáltatta. Zachar László, Petöfibánya mm izinten ... most hirtelen nem is tudom, hogy mihez kezdjek. Honnan kezdjem az olvasást? Ugyanis: 1979. november 20-a, kedd délelőtt kilenc óra van. Előttem egy halom ’ újság. • Alig győzöm válogatni: három Népújság, három Népszabadság és egy Rádió- és Televízióújság, összesen hét darab. Ebben a percben hoztam be a lépcsőházi postaládából. Most úgy nézek ki. mint egy újságárus. Hogy minek egy embernek egyszerre ennyi újság? Elmondom. hétfőn reggel — kétségbeesett telefonhívásomra — megígérte, hogy érdemben intézkedni fog. Most már itt van előttem egy félheti hírlapadagom. De vajon mi lenne, ha mondjuk bárki, a napi táplálékadagját is így kapná meg? Az előző péntektől, a másik keddig visszamenőleg, csak úgy odazúdítva. Igaz: megkaptam a járandóságomat, mit' jajgatok. Anyagilag nem vesztettem semmit, s most már olvashatok rogyásig. Mindez így van tényleg. Anyagilag kárpótlást kaptam. Ámde; fordítsuk komolyra a szót: senki sem a papírt veszi meg, amikor hírlapot vesz, (papírost vehet a MÉH-ben is fillérekért), hanem a kedvenc lapját, amelynek minden sorára kíváncsi, amit időben szeretne olvasni. Hiszen nem új dolog, hogy a vásárlók képesek sorba állni sokszor még rossz időben is. azért, hogy kedvelt, megszokott olvasnivalójukat megkapják. Jómagam is mindennap alig várom, hogy az újsághordó meghozza a hírlapjaimat. Mindezekből el lehet képzelni. hogy nekem — akinek közelében még újságárus sincs, mit jelentett az a három nap, amíg nem tudtam újsághoz jutni. Nem olvasnivalóhoz! — hiszen könyveim vannak —, hanem „újság”-hoz, új hírekkel. Szépen kérem tehát azokat, akiket illet, hogy ilyen tévedések — mert hallottam. hogy az volt — lehetőleg minél ritkábban forduljanak elő. Látszólag nem nagy dolog, de azért ha nem szükséges: minek idegesítsük egymást. Nem igaz? Dávid József, Gyöngyös Válaszol qz Mtejőkos Nem tudnak nagyobb öltözőt biztosítani „A kanadai pályaudvaron” című írásunkban az egri autóbuszjárat mezőgépi végállomásának szociális létesítményeivel, az ott dolgozók helyzetével, gondjaival foglalkoztunk. Zombori József, a Volán 4-es számú Vállalat igazgatója a következőkről tájékoztatott bennüket: A szociális létesítményként funkcionáló konténer kíméletes használatára felhívták a szolgálatot teljesítők figyelmét. A szolgálat 22 óráig tart ügyeletet, de a szociális létesítmény ezen túl is nyitva van. Intézkedtek a meglevő és üzemképes elektromos fűtőberendezés használatának betanításáról is. Sajnos az öltöző nagysága adott, bővíteni nem tudják, viszont gyakori takarításáról gondoskodnak majd. Intézkedik a Parádi Áfész Példamutató válasz November 9-i lapszámunk, bán a Parádi Áfész kezelésében levő kékestetői étteremről írtunk, amelyben kifogásoltuk, hogy a vendéglátóipari egység első osztályú, s így a téli sportok kedvelőinek méltánytalanul sokba kerül egy-egy étkezés. A cikk megjelenése után Fejes Mártonná, a Parádi Áfész ellenőrzési osztályának vezetője levélben, majd személyesen kereste meg a szerkesztőséget és a következőkről tájékoztatott bennünket. A kékestetői étteremben ellenőrzést végzett, s az ellenőrzés során árdrágítást tapasztalt. Fejes Mártonná ellenőrizte az újságírónak adott számiéit is, s azon is valótlan adatokat és — ami az újságírói rosszértelmű nagyvonalúságra vall —. összeadási „tévedéseket” talált. Fejes Mártonná egyben intézkedett a helyszínen arról is. hogy az osztályba sorolást jelölő táblát ragasszák át jól láthatóan másodosztályúra, mivel az étterem mindig is másodosztályú volt. Az ajtó melletti táblán a római kettes két vonalát igen közel húzták egymáshoz, s így az bizonyos szögből első osztályúnak látszott.' Az ellenőrzési osztály vezetőjének példamutatóan gyors válasza nem csupán számunkra és a Kékestetőre látogató közönség számára megnyugtató, hanem az étterem vezetőjének és dolgozóinak többsége számára is, mivel minden jel arra utal, hogy az enyhén szólva téves számlákat egy és ugyanazon személy állította ki. Az árdrágítás miatt eljárást indítanak a Parádi Áfész vezetői. Árva Maré; áll magában Hát egyszerűen csak azért, mert — annak ellenére, hogy rendszeresen havi előfizetője vagyok a felsorolt három lapnak — az elmúlt péntek, azaz november 16- tól nem kaptam egy szál újságot sem. Most aztán ide- löttyintették az egészet egyszerre. Jó! Itt van mind. És ez az, amiért e kis írásnak az a címe, hogy őszintén köszönöm. Köszönöm annak a kedves női hangnak — a gyöngyösi posta hirlaposztá- lyán — aki november 19-én, A Icláncolt Prometheus helyett Egerben a Domus Áruház parkolójában egy leláncolt és elárvult Mércédé* várja egyre lejjebb szálló reményekkel és gumiabroncsokkal a szabadulást, illetve szabadító gazdáját. A motorizáció legújabb hulláma a kiöregedett kocsik rendszám nélküli elliagyogatása, parkolókban felejtése úgy tűnik hazánkat is s vele együtt a megyeszékhelyet is elérte. (Fotó: Perl Márfon) M AI műsorok: iíi 110 KOSSUTH 8.30 Lányok, asszonyok. 8.55 4x4. 10.05 A köpeny. 11.00 Szórakozó Európa. 12.20 Zenei anyanyelvűnk. 12.30 Magyarán szólva... 12.45 Olasz táncdalok. 13.01 Nagy mesterek — világhírű előadóművészek. 14.00 Humanitás és hatékonyság. 14.10 Operaáriák. 14.30 Energia a melléktermékben 15.05 Üj zenei újság. 16.00 168 óra. 17.30 „Szállj régi dallam.. . ” 18.15 Hol volt, hol nem volt... 18.40 Világszínház. 20.47 Lemezmúzeum. 21.42 Nóták. 22.15 Hunyadi László. 23.00 Kamarazene. PETŐFI 8.05 A nemzetközi munkásmozgalom dalaiból. 8.20 Tíz perc külpolitika. 8.33 Nóták. 9.30 Hogy tetszik lenni? 10.33 Válaszolunk hallgatóinknak! 10.48 Fúvóseszt- rád. 11.08 Fiataloknak. 11.58 Jó ebédhez szól a nóta. 12.55 Közvetítés a Magyarország —Csehszlovákia olimpiai selejtező labdarúgó-mérkőzésről. 14.55 Orvosi tanácsok. 15.00 Népszerű zenés játékokból. 15.10 A kis prímás. 16.00 Pophullám. 17.00 Lehár Ferenc saját műveit vezényli. 17.30 Régi históriák Blaziusz mesterről, az első pest-budai kávésról. 17.45 Nyári emlék. 18.00 Harminc perc rock. 18.33 Könnyűzene. 18.50 Haydn: B-dúr szimfónia. 19.17 Énekszóval, muzsikával. 19.45 Magnóról magnóra. 20.33 Sporthírek. 20.38 Tánczene Spanyolországból. 21.07 A Magyar Rádió Karinthy Színpada. 22.04 Zenés terefere az őszről. 1 23.10 Slágermúzeum. SZOLNOK 17.00-tól 18.30-ig MISKOLC 8.30 Hírek, időjárás. 8,40 Visszapillantó. Szerkesztő: Nagy István (Információk, tudósítások, riportok a hét fontosabb eseményeiről) — 9.00 Észak-magyarországi krónika (Termelési sikerek az LKM-ben — Könyv- és ifjúsági megyei vetélkedő Egerben — Napjaink kérdései. .. Wirth Lajos jegyzete — 9.30 Mikrofonlánc. Pethes Andrással, az Ózdi Kohászati Üzemek vezér- igazgatójával beszélget Horváth Kálmán. — 9.45 Hová menjünk, mit csináljunk? Zenés programajánlat — Sport — 9.52 Műsorelőzetes. .. 8.05 Tévétorna 8.10 Iskolatévé. 10.20 Az orángután. 11.05 Tetthely (NSZK bűnügyi filmsorozat). 12.50 M#- gyarország—Csehszlovákia olimpiai selejtező. 14.45 Látogatás Kubában. 15.40 Fókusz. 16.15 Híres magyar könyvtárak. 17.00 Egymillió fontos hangjegy. 17.20 Csillag hull az égből. 17.50 Hogyan filmezik Rozmaringot? (Csehszlovák film). 19.20 Tévétorna. 19.30 Tv híradó. 20.00 Mária, a skótok királynője (Angol film). 22.00 Fogfájás. 22.25 Tv- híradó. 22.35 France Gall műsora. 2. MŰSOR 18.10 Lépés egymás felé (szovjet film). 19.30 Tv híradó. 20.00 Sibelius: II. szimfónia. 20.45 Állat-ábécé. 20.50 Az imoti táj vizei 21.00 Tv-híradó 2. 21.21 RiVmikus sportgimnasztika. 1979. november 24., .szombat «