Népújság, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-23 / 274. szám
Ä BBC diját nyerte az egri főiskola női kara A BBC által hirdetett ..Énekeljenek a népek” elnevezésű nemzetközi rádiós kórusversenyen a világ mintegy negyven rádióállomása vett részt. A magyar együttesek kiemelkedően szerepeltek. Az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola női kara a női ' és férfi csoportok versengésében második díjat nyert. Ezt csütörtökön délután 2 órakor a Magyar Rádió tanácstermében adta át Gareth Walters, a BBC képviselője Tar Lőrincnek. a kórus karnagyának. Az egriek 18—20 perces műsorukban Thomas Morley: Csalfa álomkép. Kodály Zoltán: Árva vagyok, Hajdú Mihály: Fonóházi dal és Kocsár Miklós: Tűzciterák című alkotásait mutatták be. Az együttes egyébként más sikerekkel is büszkélkedhet. Nemrég jelent meg az a hanglemez, amely a VIII. Bartók Béla kórusverseny anyagát tartalmazza, s ezen a női karok közül egyedül a főiskolások éneklik Kocsár Miklós Tűzciterák című művét. Terveik között szerepel az, hogy 1980-ban Egerben ők rendezik meg a magyar fel-, sőoktatási intézmények zenei fesztiválját. Emellettt egy újabb meghívásnak is eleget akarnak tenni: júliusban Debrecenbe várják őket a IX. nemzetközi kórusversenyre. Sok az alkalom Napjaink közrendjéről Van egy régi, jól ismert közmondásunk: Alkalom szüli a tolvajt. Ügy tetszik, mintha erről időnként itt is, ott is megfeledkeznének. Például. Az Egri Dohánygyárban több mint százezer forint összegű kár keletkezett abból, hogy a belső ellenőrzés nem működött megfelelően, Az már .csak mosolygásra készteti az embert, hogy az áru kiadásánál a rakodást olyan személy ellenőrizte, aki korábban már többször volt büntetve. Erre a körülményre illik a bölcs mondás: Kecskére bízták a káposztát. A bíróság előtt összesen majdnem harminc személy állt a számonkéréskor. Más. A jól működő bűn- szövetkezet számtalan betörést követett el. Így például loptak több mint ötven gázpalackot és majdnem száz élő állatot: lovat, marhát, juhot, sertést. Előfordult, hogy a tsz-bem az állatok eltűnését észre sem vették. Az még furcsább, hogy mikor a nyomozás során az állatok megkerültek, a kárt szenvedett tsz nagyon kínos helyzetbe jutott, mert már állatorvosi segédlettel „kiigazították” a létszámot. Ha pedig a korábban elhullott állat mégis feltámadt halóporaiból, az kissé kínos, nem? Aztán a gépkocsik feltörése. A tíztagú bűnbanda lelkiismeretét több mint kétszázezer forintos összegű kár terhelte. A húsz év körüli fiatalok szüleinek pedig az nem tűnt fel, hogy csemetéjük miért maradt ki annyit éjszakánként, és honnan hozott magával különböző „cuccokat”. Igaz, az éjszakai kirándulásokhoz a papa adta oda az autót. Hadd szórakozzon a gyerek. Utóvégre már teheti, hogy autóval csavarogjon. Hogy hol és kikkel? Á, hát nem kell mindenbe beleütnie az orrát a kedves szülőnek. Amikor pedig a rendőrség kopogtatott.. . Mégiscsak érdemesebb lett volna elkapni otthon a fiúcskát, nem? Amit elmondtunk, abból nyilvánvaló, hogy a figyelem és a fegyelem hiánya mennyi kárt okoz. ir Pálinkás Ferenc rendőr vezérőrnagy, a megyei fő- kaoitánvság vezetője mondta Gyöngyösön: — A hajlam, a személyi adottságok, a környezeti hatások. a lehetőségek és indítékok együttesen képezik a OJémm U18. november 33.. péntek társadalomellenes magatartás kiváltását. Ezt az általános érvényű megállapítást a részletek felfedése követte. — Az »anyagilag hátrányos helyzetben lévők egy része igyekszik minden módon felzárkózni a többiekhez, a jobb helyzetben lévőkhöz. Ezek az emberek könnyebben viselik el a bűntudatot, mint azt a feszültséget, amely az ő és a környezete közötti vagyoni különbségben megmutatkozik. A lélektani motiváció meggyőző érv. De ennek az éremnek a másik oldalára is fény derült. Mégpedig: — Egyesek viszont éppen anyagi jólétüket akarják gátlástalanul tovább növelni. Vagyoni helyzetük alapján zabolátlanul italoznak, ittas állapotban pedig garázdálkodnak. Végül a summázásra is érdemes odafigyelnünk: » — A bűnözési okok csökkentése, a bűnözés megelőzése nem egyedül a rendőrség feladata. A példgk is ezt akarták hangsúlyozni. Rákérdezni. így egyszerűsíthetnénk le a feladatunkat. Rákérdezni a munkahelyen, rákérdezni a családban: ki, mikor, mit csinált és hogyan csinálta? ★ Dr. Jenes Pál, a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsának titkára tudományos módszerekre hivatkozott a bűnözés okairól szólva. — Vizsgálódásaink szerint a társadalmi tulajdont nem egyféleképpen ítélik meg az emberek. Vannak, akik mereven védelmezik. A praktikus szemléletűek azt vallják, hogv egy-két száz forint értékű kár nem is kár. És vannak a gátlástalanok. A megkérdezettek három,negyedrésze helyesen foglalt állást elméletben a társadalmi tu- laidon védelmét illetően. Dehát az élet sokkal bonyolultabb annál, semhogy néhány kategóriába bele lehessen gyömöszölni. Mert hová tegvük azokat, akik ugvan vall iák, hogy a társadalmi tulaidon az. szent, de adott esetben ők is zsebre tesznek egy-egy szerszámot az üzemben? És erre a tényre még azzal a közmondással sem felelhetünk. hogy: Nyomtató lónak nem lehet a száiát befogni. Mert előfordult, hogy egy tizenéves lánv néhány apró tárgyat tett a táskájába, mielőtt kiment volna a műhelyből. Aztán tág szemeket meresztett, ' amikor a portán emiatt jegyzőkönyvezni akarták. Még ilven szamárságok miatt is? Kérdezte mesrő- könvödve. Otthon, a tsz-ben ilyen semmiségekért a kutya sem szólt, magyarázta a viselkedését. — A személyi tulajdon ellen vétőket a munkahelyen a dolgozótársak is igyekeznek m,inél gyorsabban leleplezni és ki is közösítik annak rendje és módja szerint. Ez az éberség és szigorúság sokkal enyhébb ha a köztulajdon védelméről van szó — mondta az SZMT titkára. A kulcsszó tehát: a közszellem. Ennek formálása, kialakítása pedig ugyancsak a közösségre, a társadalomra tartozik. ★ Mi tehát az igazság? A drámai feszültségű kérdésre nem nehéz választ adni. Mindenki maga is tapasztalja nap, mint nap, környezetében milyen erős a közrend és a közbiztonság. Általában jó. Ha pedig a- szesz olyan mérékű fogyasztása, amely nálunk már megközelíti a világszínvonalat, ha ez a színvonal nem lenne, még nyugodtabban járhatnánk a fizetési napokon is az italmérések közelében az utcán, ülhetnénk otthon kényelmesen, nem tartva attól, hogy a szomszédban ismét kitör a „balhé”. Valljuk be, egy kicsit naivak voltunk. Azt hittük, hogy a szocialista társadalmi rend szinte automatikusan kialakítja a szocialista emberi vonásokat is. Nem egészen így igaz. És mert az is igaz, hogy nincs semmi a világon csodálatosabb az embernél, igaz az is, hogy ezt a két lábon járó „csodát” sem lehet csupán a csoda tulajdonságformáló erejére bízni. A jellem alakításához pedig szigor kell: jutalmazni, amikor ezt kiérdemli és büntetni, amikor erre rászolgált. A vajszívűség minden esetben káros — tehát társadal mi veszélyességű. Érdemes mégegyszer végiggondolni. G. Molnár Ferenc KISS BENEDEK: Korong Matyi alma Mese Kovács Margit kerámiáira 9. Fogta Matyi a korsót, és elköszönt a keskeny képű Csillagok Horgászától. Sajnálta kicsit, hogy nem embernek született, de más egyebet mit tehetett volna. A Világnagy Kiskos hátán termett újból, vállán a madár, s indult is vissza. A Hegyeknél magasabb Tornyok Szigetén várta az Íj-gerincű Törpeszarvas, s miután a Világnagy Kiskost helyére kísérte, s szolgálatát illendően megköszönte, azon folytatta útját. A szarvas is hamarosan leszállt vele az Óperen- ciás-tenger partján, ahol a Legenda-Hasú Ember várta, és fogadta kitörő örömmel — vagyis a teknőc, akivé változott. És persze a Kiskondás parázzsal abrakolt táltoslova. — Látom, derék legény vagy, nem tévedett a Földöreg! — köszöntötte a Legenda-Hasú most is, mint először, de még nagyobb bi- zodalommal. — Indulhatunk, kis gazdám? — nyargalt Matvihoz fejét lesunyva a táltos, ő pedig megveregette fénylő szőrű nyakát, s még egy csókot is ragasztott homloka csillagára, úgy válaszolta: — Megvan minden, készülünk! A kék erdőben sétáló madár vasfüvével megélesítette közben a táltos patáit, mire az örömében kirúgott hátsó lábaival. Matyi sem tétovázott most már sokat, elő a korsóból a napruhát, s a napból tépett lándzsát, kardot, felöltözött, lovát is naperejű szerszámmal szerszámozta, fölpattant rá, s neki egyenest a Világrontó Banya rengetegének! A sárkányt otthon kapta éppen. Nagy bőszen indult ki Matyi ellen, legrettenetesebb hétfejű alakját öltve magára, mert megérezte, hogy tán az is kevés lesz. Kénköves tüzet fújt mind a hét fej, amikor összecsaptak. Pengett a föld, ordítás lávája ömlött el forrón a tájon. Nem tartott soká a küzdelem, ha ádáz volt is. Matyi napruhája jobban vakította a sárkány szemeit, mint ahogy a kénköves láng marta Matyiét, s amikor a napból tépett lándzsával szívét megcélozta, jobban villámlott az minden sárkányfognál! Döfött a lándzsa, a sárkány iszonyút hördült, kénköves tüze is nyomban hervadóban. Napfényű kardját kapta most kézbe Matyi, s ahogy csillogását meglátta hunyó szemeivel, a hét fej még lejjebb hornyadt. Még arra sem volt érkezése, hogy egy fejének — amint az már szokásos — „kegyelmet esdekeljen: sorban lekaszabolta minden fejét máris a szablya. Mint az éjszaka, mint a felhős éj kátránya, sötéten, bűzösen sistergett Matyi felé támadva mérges mirigyeivel ijesztően a sárkányvér, a napfény elomló erején azonban A pénz Amikor összekerültek, olyan szegények voltak mint a templom egere. Két táska ruhanemű volt minden vagyonuk, amely könnyen elfért a kis albérleti szobában. Mindemellett teljes volt a boldogság, hiszen szerették egymást. Munkaidő után minden idejüket együtt töltötték, vasárnaponként együtt’mentek el meginni egy pohár sört vagy kávét. Az idő múlásával mind jobban ment a soruk, a fiatal mérnök jó beosztást kapott, az asszonyka sem keresett rosz- szul. Két év múlva az albérlet után megérkezett az örömhír is a vállalattól: Lakáskiutalást kapnak hamarosan. Amikor megcsillant előttük a boldogulás reménye, elhatározták, hogy nagyon komoly takarékoskodásba kezdenek. A szándékot tett követte. Forintot forintra raktak, lassan elmaradtak a vasárnap délutáni közös séták, a kettesben való kávézások, és iparkodtak elhallgatni talán még egymás előtt is a névnapokat, születésnapokat. — Minden jöhet, csak pénzbe ne kerüljön — ez lett a kimondatlan jelszó a családban. Ahogy gyűlt a pénz, úgy nőtt a további vágyakozás a minél több forint után. Szerényebbek lettek az ünnepi ebédek, a hétköznapinál is hétköznapibbak a vacsorák. A fiatalasszony eleinte versenyben állt a pénzspórolással, még akkor sem szólt, amikor le kellett mondani a névnapozásról, a vasárnapi süteményről. Akkor döbbent meg először, amikor a két napig tartó nylonharisnyát bemutatta a férjének. — hTézd meg, tönkrement teljesen, újat kell vennem. Férje, mintha egy fél világ dőlt volna össze, kétségbeesve csapott az asztalra, és ezt vágta a szemébe: — Mert hanyag vagy, nem vigyázol a holmidra. Terád mindig csak költ az ember. Egyik éjszaka nem jött szemére álom. Férje mélyen aludt mellette, ő pedig könnyekkel áztatta a párnát. Azok-' ra a vasárnap délutánokra gondolt, amikor még kettesben be-be tértek a cukrászdába, amikor még, ha az egyik „Rigó Jancsi” utáo. másikat kért, udvariasan hívta oda a férje a pincért. Másnap természetesen tovább folytatódott az „új é!et”J a férfi arra kérte, hogy próbáljon valahol vállalni többletmunkát, túlórát, hiszen, — mint mondotta — szükségünk van minden fillérre, ö maga is jó példával járt elől és minden mellékest megfogott. — Egy év múlva meg kell, hogy legyen az autó áraj — bukkant fel a kimondatlan új jelszó a családban. Nehéz napok következtek, napi 10—12 órai munka, si-' vár, egyhangú élet. Este mikor fáradtan összetalálkoztak odahaza, úgy nézték egymást, mint a hajótöröttek és arra sem jutott idő — mint azelőtt —, hogy elmondjanak egyét is abból az apró-cseprő történetekből, melyeknek fül-, vagy szemtanúi voltak. Az asszony mind többet sírt, idegeskedett, a férj kimerült, altató nélkül nem ment az alvás. Végre elérkezett a nagy nap. összegyűlt a kocsi ára. Mikor összeszámolták a betéteket, az asszony inkább bánatot, mirtt boldogságot érzett. Nem örült a pénznek, aS autónak, hiszen a nélkülözött forintok mellett le kellett mondania a mindennapok apró boldogságáról is ... Szalay István Kovács Margit: Éjjeli erdővarázs (Mészáros András jotója — KS) mérge megtört, gombásán ki- fehéredett, aztán elhamvadt. Tüsszentett egyet a táltos, s hát csak úgy kavargóit, mint az őszi avar, a sárkányvér- pernye! Mikor a hetedik fej is a porba hullott, hát uramfia, lássatok csodát: minden fej kiöklendezett nyomban egy- egy elnyelt leányt! Így került meg az Eget Verő Fájdalom hét csodaszép lánya — mint ahogy Matyi meg is ígérte volt neki. Napsugár- szeműek voltak, holdfény- hajúak, s azon nyomban énekelni kezdtek. Nosza, égig csapó örvendezéssé változott az Eget Verő Fájdalom is, a Világiontó Banya rengetegében viszont volt riadalom, haj aj! A sárkány egy vércseppje távolabb gurult, nem támadt Matyi ellen. Hát e bűzös vércseppmirigy mikor már jó messzire gördült, egyszercsak kígyóvá változott és menekülésre fogta a dolgot.1 Fejére röppent a Banya botfülű madara is, akiben a gonoszság lakott. Mikor azonban a hét lány csodálatos éneke fölharsant anyjukig, s a rengeteg egészen kivilágosodott: a gyönyörű ének-; hangtól, mit nem állhatott,! menten gutaütést kapott et botfülű gonoszság-madár. Szárnyait fülére tapasztva bukott le holtan a kígyó fejéről, aki most aztán félelmében mit is tegyen? Bebújt gyorsan egy ürgelyukba! Látta viszont ezt Matyi éles csőrű madara,' s uccu, utána! Kicibálta az utolsó sórkányvércseppből támadt kígyót is búvóhelyéről nyakánál fogva, fejét egy kőhöz verte, s egyben lenyelte. így semmisült meg az utolsó csepp sárkányvér is. (Folytatjuk)
