Népújság, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-18 / 270. szám

Az Egsr SE és a Gyöngyösi SE első találkozásán: Színvonalas rangadót várunk Senki nem gondolta még a nyáron, hogy lesz Heves me­gyei rangadó a labdarúgó NB II. keleti csoportjában. Eleinte azért nem, mert egy ideig a gyöngyösieket a ki­esettek között kellett szá­mon tartani. Aztán amikor megkapták a lehetőséget, ke­vesen gondolták, hogy a rö­vid felkészülési időszak fe­szített légkörében sikerül so­raikat rendezni, méghozzá úgy. hogy a csoport legjobb­jaival is állják majd a ver­senyt. Most mégis a megyei ran­gadó következik. Kellemes meglepetés ez a Gyöngyösi SE labdarúgóinak jóvoltából. Feltámadásukat, sikereiket, a táblázaton elfoglalt harma­dik helyüket úgy könyvel­hetjük el már most, hogy igazolták az MLSZ döntésé­nek helyességét. Az eredmé­nyek arról is tanúskodnak, hogy jól választott az egye­sület vezetése, amikor Pécze- ly Szabolcsra bízta a vezető edző teendőket. Az egriek is új csapat ki­alakítására kényszerültek az átigazolások, majd bevonulá­sok következtében. A vára­kozás azonban nagyobb volt velük szemben annál, amit eddig fel tudtak mutatni. Já­tékuk színvonala mindvégig, eredményességük, küzdőszel­lemük alkalmanként maradt el a korábbi években meg­szokottól, közönségük igé­nyeitől. Oktalanság lenne ku­darcnak minősíteni szereplé­süket, hiszen 8. helyezésük ellenére versenyben vannak a dobogóra kerülésért kiala­kult harcban, s éppen leg­utóbb bizonyították, hogy kényszerhelyzetben is van tartása, ereje, ütőképessége a csapatnak. Nem vitás, a mai összecsa­pásra nagy figyelemmel, az újabb bizonyítás szándékával készül, mindkét gárda. Min­den bizonnyal hangpárbajt vív a .két szurkolótábor is. Reméljük. Sportszerű légkör­ben, sportszerű biztatás kö­zepette igazi labdarúgó’cse­megének lehetünk tanúi, olyan rangadónak, melyen a pillanatnyi teljesítmények alapján születik majd igaz­Vasárnapi sportműsor Asztalitenisz: Heves megye férfi Tízek bajnoksága. Eger, Gárdonyi gimn. 9. Birkózás: Országos úttörő szabadfogású „A” korcsopor­tos verseny. Eger, Csebok- szári ált. isk. 11. Kézilabda: ÓIK területi döntő. Eger, körcsarnok 8.30. Kosárlabda: Eger SE— Olefin SC NB Il-es női mér­kőzés. Eger, Szilágyi gimn. 10, Egri TK—Artex NB Il-es férfimérkőzés, Leányka út 11.30, Egri TK—KSC NB Il- es női mérkőzés Leányka út 13, Sakk: Maróczy Kupa csa­pat mérkőzései,: Egri Gár­donyi—Bélapátfalva, Bükk­szék—Eger SE, E. Finomsze­rei vénygy ár—Verpelét, He­vesaranyos—Egri Hadkiegé­szítő, GYSE ifi.—Heves, Hat­van—Füzesabony, Mátrakő SEf—Gy. Volán I., Gyöngyösi Izzó—Gy. Volán II. Teke: Téli Kupa csapat- verseny. Eger, népkerti pá­lya. 8. Labdarúgás: Eger SE— Gyöngyösi SE NB Il-es mérkőzés. Eger városi stadi­on. 13. Varga J. Megyei baj­nokság (kezdési idő 13 óra): Tárnáméra—Petőíibánya, Daragó. Sírok—Mátra,derecs­ke nógrádi jv. Heves—Bese- . nyőtelek, Bukovszki. Selyp— KomDolt, szolnoki jv. Novaj —MÁV MAC. borsodi jv. Tömegsport: Téli Kupa kispályás labdarúgótorna 4 csapat részvételével. Elger, városi körcsarnok, 15. 1919. november 18„ vasárnap Ki milyen meglepetést tartogat? Nem tudjuk, nem is kér­deztük. Helyettük — balra Péczely Szabolcs, jobbra Bánkuti László — majd csapataik „beszélnek”. ságos eredmény. Űj színfolt — tulajdonképpen az ese­mény rangjának szóló kezde­ményezés — vezeti be a. ko­ra délutáni 90 percet. A mér­kőzés kezdete előtt ugyanis az Eger Sportegyesület a sta­diont klubházfian sajtótájé­koztatót rendez a két együt­tes szakvezetőinek részvéte­lével. GYÖNGYÖSI SE A sárga-kék klubszíneket viselő mátraalji együttes elő­készületeiről Csépány Ferenc ügyvezető elnök tájékozta­tott. A játékoskeretben — mint újságolta — csak annyi a változás, hogy Adonyi sé­rülése rendbejött, ismét szá­molhat vele a vezető edző. Tulajdonképpen a Békéscsa­bai TASK-ot verő gárda utazik Egerbe egy bővebb 15- ös létszámmal: Kovács, Sző­ke, Adonyi, Budai, Borsányi, Ács, Kelemen, Ullmann, Gal- góczi dr., Nagy, Gombos, Pö­rögi, Párái, Vágó és Szabó. Hogy mit vár az egyesüle­ti vezető a találkozótól? — Nagy iramú, küzdelmes összecsapást, s döntetlen kö­rüli végeredményt. Az Eger SE kétségkívül esélyesebb, a hazai környezet mellettük szól, de a mi csapatunk ide­genbeli mérlege játékosa­inknak kellő önbizalmat ad. A várható mintegy 500 főnyi gyöngyösi szurkolóseregtől az egyesület vezetése és a csa­pat nevében lankadatlan, sportszerű buzdítást várok. — összegezte mondandóját Csépány Ferenc. EGER SE A megyeszékhely piros-kék gárdája nem a legjobb ösz- szeállításban szerepel majd, Szölgyémy Ferenc ügyvezető elnökhelyettestől kaptuk az értesülést, hogy a gólerős kö­zéppályás Horváth I. porc­műtét előtt áll. Üjra elfog­lalhatja viszont helyét a kez­dők között Fegyverneki, aki letöltötte a sárga lapok mi­atti egyhetes eltiltását. Az ESE csapatában a következő játékosok pályára lépése vár­ható: Baár, Erdős, Berecz, Zsidai, Birincsik, Veigli, Mó­ricz, Ambrus, Zágonyi, Jáno­si, Gömöri, Horváth II., Fegyverneki és Szarvas. Cs. Kovács Mihály szakosz­tályi elnök nem titkolja: — Egygólos győzelmet vá­rok a csapattól — mondja. — Nem lesz könnyű 90 perc, mégis az utóbbi hetek egysé­gesebb és eredményesebb já­tékának folytatását várom. Annak ellenére, hogy jófor­mán a kényszerhelyzetek mi­att eddig alig volt alkalma a vezető edzőnek kétszer ugyanazt a tizenegyet szere­peltetni. Nyitott ajtónál Vallomás a munkáról; az örömökről, a kockázatról, a ve­zetői módszerekről, a felelősségről, a sport vonzerejéről, az élményekről; a gondokról; az elismerésről, a nem válasz­tott, mégis vállalt és megszeretett hivatásról. _ — Sportvezető vagyok im­már majdnem két évtizedé. 1962-ben a megye akkori sportirányító szervezetéhez gazdasági szakembert keres­tek. Pusztai László engem hívott Nem akartam én „át­nyergelni” a sport területére, mégis igent mondtam. Gaz­dasági ügyekkel foglalkoz­tam. Ez nem azt jelent, hogy bem élt bennem vonzódás a sporthoz. Diákéveimben kü­lönösen a labdarúgás jelen­tett sokat. Óriási dolognak ! számított akkoriban az isko­la csapatában játszani. Mak­iáron, majd az egri Dobó Gimnázumban is lehetett részem ebben az élményben. Még felemelőbb érzés volt, ha nagyobb csapathoz kap­tunk meghívást. A Füzes­abonyi Vasastól Kovács Cila bácsi .figyelt fel rám, aztán a megye ifi válogatottjába Jávori József hívott meg. Még az egykori nagy egri csapatba is bekerültem egy­szer. Pusztai László. Szemt­marjay Tibor mögött véd­tem, hét gól kaptam Mis­kolcon. Nem voltam nagy te­hetség, több poszton is pró­bálkoztam, s ifiként befejez­tem pályafutásomat. Az él­mény mégis mélyen él ben­nem. Jó visszagondolni az emlékekre, de megfogalmaz­ni, szavakba öltöztetni ne­héz, vagy nem is lehet, hogy mennyi mindennel gazdagí­totta ifjúkoromat a sporto­lás. (Békési Józseffel gyakran ta­lálkoztam. Foglalkozásunk érint­kezési pontjai esztendőkön át erre késztettek bennünket. S bár közvetlen, őszinte, kellemes beszélgető partnert ismertem meg benne, még vitákban is, életének személyes dolgairól nem váltottunk szót. Hivatalos ügyekről megnyilatkozva sem böjt soha hivataloskodö álarc mögé. Szavaiból mindig sugár­zott: kötődik mindahhoz, ami­ről beszél, mégis meglepett, ahogyan a gyökereket, a for­rást felidézte.) — Szerencsés fordulatot hozott életembe 1979. Mun­katerületem megváltozott, sportszervezési kérdésekkel kezdtem foglalkozni. Mintha egy órási kapu tárult volna ki előttem: nagyszerű lehető­séget kaptam. Alkotó közös­A LABDARÚGÓ NB I. SZOMBATI EREDMÉNYEI: MTK-VM—Pécsi VSK 3—2, Volán SC—DVTK 0—0, Za­laegerszeg—Videoton 3—2, Békéscsaba—Ferencváros 2—2, MÄV Előre—Budapesti Honvéd 0—0, Debreceni MVS —Rába ETO 3—0, Pécsi MSC —Tatabánya 1—1. OB Il-es sakkcsapatunk * A Gyöngyösi SE együttese. Álló sor — balról jobbra: Ábri, dr. Szilasi, Kiss. Kőszegi, Jó- zsa, Balogh. Ülnek: Lengyel, Horváth, Bubenkó, Demeter, Oláh, Csizmadia. Amint arról már röviden hírt adtunk, Heves megyei sikerrel ért véget Miskolcon a sakk OB II-be jutásért ki­írt területi osztályozó 4. cso­portjának versenye. A me­gyénk színeit képviselő Gyöngyösi SE férficsapata valamennyi ellenfelét legyőz­ve végzett az élen, s jutott magasabb osztályba. A rész­eredmények : GYSE—BereityóúffwLu 8,5— 3,5, Miskolci Közlekedés SE —GYSE 3,5—9.5. (Az első hely sorsát döntötte el ez az összecsapás, ahol ilyen arányban is megérdemelten nyertek a gyöngyösiek), GYSE—Nyírbátor 10—2. Az osztályozó végeredménye: 1. Gyöngyösi SE fi. 2. Miskolc 4. 3. Berettyóújfalu 2. 4. Nyírbátor 0 ponttal. Az OB II-be jutást Demeter István edző és Lengyel László se­gédedző vezetésével az aláb­bi játékosok vívták ki: Ábri Ferenc, Oláh Sándor, Buibén- kó József, Kőszegi Lajos, Horváth Dénes. Csizmadia Lajos. Kiss István, Süli Gyula, Mikitovics János, dr. Szilasi Imre, Balogh Pál, Józsa Antal, valamint az el­ső és második táblán játszó fentebb említett két szakve­zető. Bravúrosan szerepeit a mindhárom mérkőzését meg­nyerő Kiss és Süli, de ugyanilyen értékes a két­szer asztalhoz ült és kétszer nyerő Bubenkó teljesítménye is. H-atévi szünet áfán került vissza a gyöngyösiek sakk- cs&p&ta az 043 IT-be. Ahol szakvélemények szerint hely bánhatnak. ségben bizalommal, biztatás-' sál segítve, önállóan dolgoz­hattam. Kellemesen gondolok vissza a sportirányításban el­töltött évekre. Szép munka volt, bár nehezebb benne megtalálni a konkrétumokat, de ha keresi az ember, sike­rül rábukkanni. Ebtől a má­sodik hét esztendőtől vég­képp nem' akartam megvál­ni. Egyáltalán nem vonzott a feladat, mellyel 1976. má­sodik felétől mégis birkózom. (Az Eger SE ügyvezető elnö­kétől tudtommal senki nem irigyelte funkcióját, önként je­lentkező nem akadt ekkoriban erre a posztra. Számba vehető személy is kevés volt, s mind­egyikük húzódozott a feladat­tól.) ^ — Nem tagadom, szoron­gással láttam neki a munká­nak. Ismertem a fúzióhoz felsorakozott egyesületeket. A sportkörökhöz különböző indítékkal kötődtek emberek. Láttam a gondokat, voltak olyanok, akikben ellenérzést váltott ki az egyesülés gon­dolata. Sokam fenntartással fogadták az új egyesület lét­rejöttét, nem hiszem, hogy ilyennek képzelték el, ami­lyen lett. Átvettünk egy ran­gos, tekintélyes sportkört, komoly eredményekkel ren­delkező szakosztályokat. Eb­ből fakadt a felfokozott vá­rakozás: most egyszerre több és jobb lesz minden. És most mégis azt mondom, megérte. Értékekkel teli há­rom év van mögöttünk. Az első kettő különösen sok időmet és energiámat kötötte 1 le . A munkatársakat kel­lett. és sikerült megtalálni. Olyan tapasztalatokat szerez­tem ebben a kemény idő­szakban. melyek remek is­meretekkel gazdagítottak. (Békési József többszörösen kitüntetett sportvezető. A test­nevelés és sport érdemes, majd kiváló dolgozója kitüntetés után megkapta a Magyar Népköztár­sasági Sportérdemérem ezüst fokozatát. legutóbb pedig az arany fokozatot vehette át.) — Szerencsésnek mondha­tom magam, volt részem el­ismerésben. A munkában szerzett élményeket egészí­tette ki, hogy akik elbírál­nak, jónak ítélték tevékeny­ségemet. Ügy értékelem a most kapott kitüntetést, hogy ebben a közösség, a szakosz­tályokban dolgozó hivatáso­saik, és társadalmi aktívák munkájának elismerése is benne van. Ügy érzem jól dolgozó, szervezettebb, erő­sebb egyesület jött létre. A kevésbé jó eredmények köze­pette is lehet bizakodni a jövőben a munka alapján. Olyan szemlélet van alaku­lóban. hogy erre az egyesü­letre lehet építeni, sportoló­ink képesek dicsőséget, hír­nevet szerezni a városnak, a megyének. Nagyon remélem, hogy így látják ezt a szim­patizánsaink is. Ha elisme­résben részesül az ember, számvetést kell magának is készíteni. Akkor érzem jól magam, ha buzog bennem valami, több a hétköznapinál, az átlagosnál. Valami pluszt hozzáadni a munkához. Vál­lalni a rizikót, a kockázatot, a.z újat, a járatlant is. Van­nak kemény'vitáim, nézetel­téréseim, ütközéseim, ez el­kerülhetetlen. De nem va­gyok ellensége senkinek, s úgy érzem, nekem sincsenek ellenségeim. A meggyőzést, a -rávezetést tartom fontos vezetői módszernek, megadva mindenkinek a lehetőséget, hogy saját elképzeléseivel elegyítve halsanosttsa javas­lataimat. S azt tartom jó munikalégkönnek. amelyben mindenki érzi, hogy lehet véleménye, hogy nem for­malitás, amit csinálunk. Szerintem, a társadalmi mun­kásoknak is az a legnagyobb öszitönizője. ha érzik, tapasz­talják: vállalásuknak van ér­téke. számítanák rájuk. Tu­dok örülni a .sikernek. az elismerésnek, de nem idő'zöm vele sokáig. Igyekszem a problémák felől közel itenff a dologhoz, mert fontosabb, hogy előre tekintsünk.' (A mesfoutoft, ta-pásztált egy*. niscs biztonságával fogalmazza *o«rttVta*a». Nem kerestíffi » szavakat, benne él abban, amit csínSt. Kérdésem tereli a beszél­teié« fonaiát magánéletére, csa­ládjára.) — Én úgy érzem, eleget teszek a családdal szembeni kötelezettségemnek. ' De nem lenne _ igazságos, ha nem is­merném el, hogy feleségem és két gyermekem több együttlétet igényel, többet vár tőlem. Az alkalmankénti konfliktusok jogosiaJk, az ott­honi feszültségek leveizetésa megköveteli a diplomáciai érzéket. Gyakran Vagyok távol még ünnepnapokon is, későn érek haza. Gondjaimat is sokszor magammal cipelem, előfordul, hogy munkám egy részét otthon végzem, mert itt bent túl nagy a forgalom, s ez tőlük is áldozatokat kí­ván. A lányom 8. osztályos, ő inkább a zene iránit érdek­lődik, a sporttal csak tömeg­sportszinten foglalkozik. A fiam harmadikos gimnazista. Focizik az ESE ifi II. csa­patában. Egykori magamhoz hasonlóan nem kimagasló tehetség, de nagyon szereti a játékot. S én ezt tartom a . legfontosabbnak, élményei legyenek, érezze jól magát a sportban. Talán különösen hat, de nem tartozom azok közé, akik elsősorban a nagy eredményekre áhítoznak. Kötelességünk, hogy táplál­juk bennük a sport varázsát. Nem szabad a kezdeti lépé­seknél úgy indítani a mun­kát,-hogy élsportolókat csi­nálunk bel ölük1. Talán furrg a gondolkodásom, hiszen a versenysportban kall ered­ményeket felmutatnunk. De ahhoz, hogy egy Fodor Ág­nesünk, egy olimpikonunk legyen, ma tíizsziar annyi gyerekkel kell megszerettetni az úsizást, olyan légkörben, úgy nevelni őket, hogy ha kimagasló tehetségnek, elég szorgalmasak, képesek legye­nek majd a nagyon nehéz, megerőltető, gyakran önkínzó munkát is vállalni. Nem le­het, nem szabad szétválasz­tani a képességek fejlesztését és a személyiség, a/z ember formálását. Mert ha túl gyorsan akarunk eredményt, ha nem fordítunk időt és energiát ezekre a közvetlenül nem kamatozó dolgokra is, szépen ívelő pályafutás tör­het meg, mielőtt a munka beérne. Ezért tartom, hogy a sportvezetőd, edződ munka nem szakma, hanem hivatás. Ezért nincs behatárolt mun­kaidő. Ezért dolgozom nyi­tott ajtóitól. Bárki bejöhet hozzám, meghallgatom, még ha apróságnak tűnő, vagy éppen a szakosztályban elin­tézhető dolgokkal keresnek meg, akkor is. Nem olcsó népsaerűség-hajhászás ’ ez. Egyszerűen ismereteket aka­rok szerezni, javaslatokat, észrevételeket hallani azok­tól. akikkel együtt munkál­kodom s javasolni is dolgo­kat. Nem hiszek abszolút igazságokban, mindenki mást lát. s a jót mindig kj kell belőle hámozmu45i. (Lapozom Jegyzeteimet,' elö^* bukkannak emlékezetemből gondolatai a társadalom, a gaz­dasági élet és a sport viszonyé­ról, a sportvezető feladatairól, arról, hogy mennyire kell be­avatkozni szakmai kérdésekbe, hogyan kell gazdaságosabban szervezni a versenyegyeztetést, még jobban kihasználni a fel­iéi eleket, s verekedni vagy ép­pen kompromisszumokat val­lani a körülmények javításáért. Nem sorolom tovább. Már a beszélgetés közben ott motosz­káltak fejemben a költő, Garai Gábor sorai: ZiZZ De csöndes szóval eltű­nődve mondom: ■bizalmam sarkig kitálalt kapa, nem verhet rá lakatot a gyanú; ki-bejfár rajta* bárki szabadon. Egy besurrant csaló tiszteletére nem állítok őrséget tíz igaznak r . ”) Virágh Tibor 1

Next

/
Thumbnails
Contents