Népújság, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-07 / 235. szám

Pipázás — dohány nllkül A dohánnyal először Ko­lumbusz találkozott Ameri­kában: 1492-ben, a guana- hani bennszülöttek dohány­zásáról számolt be. összeso­dort dohánylevelét kukori­calevélbe burkoltak és ezt szívták. Két évvel később, egyik kísérője, Pane Roman atya azt írta, hogy Santo Domingo szigetén a dohány­leveleket cső alakúra for­málják, majd egyforma ki­sebb darabokra vágják és ezeket meggyújtják. íme az első szivarok, amelyek még nem okoztak élvezetet, csu­pán a rovarok elleni véde­kezést szolgálták. A pipázás is Amerikából származik. Az ottani indiá­nok az edényben égetett do­hány füstjét hosszú toliak­kal díszített nádszálon át él­vezték. Az egykor olyan nép­szerű indián regényekben is szerepel ez a pipázási mód­szer. a „békepipa”, melyet vendégeikkel együtt szívtak. Európában Menardes, spa- nvol orvos kezdte először a dohánytermesztést, de még­sem róla kapta a dohány ha­tóanyaga a nevét, hanem Jean Nicot diplomatáról, aki mint II. Ferenc francia ki­rály lisszaboni követe, Flo­ridából kapott dohánypalán­tákat és kertjében elültette, majd másoknak elajándékoz­ta. Az ő neve után hívják a dohány alkaloidját nikotin­nak. Bár Európa-szerte tiltotta az egyház és sok állam a dohányzást, mégis mind na­gyobb mértékben terjedt. Törökország, Egyiptom, Kelet- India i* szívesen hódolt az új szenvedélynek. Az utóbbi helyen 1634-ben elrendelték, hogy a dohányzáson tetten értek orrát le kell vágni. Ez sem tudta azonban elejét venni továbbterjedésének. Európában a pipázás mellett a tubák is népszerűvé vált. VIII. Orbán pápa egyházi átokkal sújtotta az „ördögi” szenvedély űzőit. A korból fennmaradt díszes, legtöbb­ször nemesfémből készített szelencék művészi kivitele­zése mutatja a tubák meg­becsülését. (A tubák = do­hánypor, melyet még külön is illatosítottak, és az orrba szippantva, tüsszentést, majd felfrissülést okoz.) A dohányt Bornemissza Pál püspök 1568-ban ismer­tette meg Erdély népével. A dohányra és annak él­vezetére vonatkozó későbbi kutatások során megállapí­tották. hogy a pipázást már a dohány felfedezése előtt is ismerték. Plinius például azt írja. hogy az ökörfarkkórót a legjobb pipával elszívni, mert ennek füstje sok be­tegséged meggyógyít. Az i. u. 5. században élt Marcellus , Empiricus receptkönyvében szintén ajánlja az ökörfark­kórót köhögés ellen, csak jól' le kell szívni a füstjét. (Ér­dekes. hogy az észak-ameri­kai indiánok a dohányfüstöt eleinte szintén gyógyításra használták.) A későbbi kutatások, fő­leg századunk elején, iga­zolták, hogy az ókori . Ró­mában sem volt 'ismeretlen a pipázás. 1902-ben Haltern- ben egv erőd maradványai között 50 (!), nagyrészt méf ép agyagpipát leltek a régé­szek. Svájcban is előkerültek hasonló leletek: fából, vas­ból, bronzból készült pipák, melyek közül egyeseken fellel­hetők voltak a kupakok nyo­mai is, sőt a sarokpántok he­lye is . meglátszott még egyi- ken-másikon. A pipaszár rö­vid fa- vagy fémnyél volt, de e célra nádat is használ­tak. A ásatások azt igazolták, hogy másfél ezer. évvel Ko­lumbusz útja előtt is ismer­ték a pipát Európában, és a világ egyéb részein, tehát a pipázás nem a dohány fel­fedezése után kezdődött. Rudnay János Derkovits-kiállítás a galériában Fürd őzök (Fotó: Hauer Lajos — KS) Nagyszabású Derkovits­emlékkiállítás nyílt a Ma­gyar Nemzeti Galériában a galéria és a szombathelyi Képtárépítő Egylet anyagá­ból. Derkovits Gyula (1894— 1934) a huszadik századi magyar képzőművészet egye­temes jelentőségű alakja, aki autodidaktaként küzdötte fel magát festőink és grafiku­saink legnagyobbjai közé. A terrornak azokban az éveiben, amikor a tömege­ket közvetlenül mozgósító kollektív munkásművészet erőit szétmorzsolták, s a polgári festészet az észté­Humor­szolgálat A tisztviselő megkérdi No- vák úrtól: — Mikor született? — 1940. február 3-án... — Micsoda hülye vicc ez? Hiszen akkor én születtem! — Kész vagyok magáért feláldozni az életemet! — Es biztositása van? — Azt hittem magáról, hogy maga egy rendes és okos ember. — Én viszont éppen a for­dítottját gondoltam magáról! — Akkor mind a ketten- tévedtünk. A feleség mondja a férj barátjának: — Este nyitva hagyom a szobám ajtaját... — Asszonyom, ennek nincs semmi értelme! Valaki eset­leg belopódzik magához ... Ha egy ember mondja azt, hogy „tudom, hogy semmit nem tudok”, akkor az zse­niális. Ha két ember mondja ugyanezt, akkor banális. Ha hárman mondják, akkor meg kell változtatni az oktatási rendszert! A meteorológustól kérdezi a kisfia: — Papa. és mindig bevá­lik, amit jósolsz? — A jóslat mindig, csak időnként a dátum nem! — A lépcsöházban: ­— Kraftovicsné asszony, magát gyakrani lehet látni egy csinos szőke fiatalember társaságában... Talán vala­melyik rokona? —- Ügy is lehet mondani... Ez a harmadik férje az első férjem második feleségének. A bíró figyelmesen hall­gatja az ügyészt és amikor az befejezi mondanivalóját, így szól a bajusza alatt: — A fickónak igaza van! A védő szat>ai után ismét ezt mormogja: — A fickónak igaza van! Ekkor a bíróhoz hajol az egyik ülnök: — De elnök úr, mind a kettőnek nem lehet igaza! — Magának is igaza van! ZALÁN TIBOR q Orosz harangok BEZZEG JÁNOS: Szüntelen temető Huszárik Zoltánnak ez a szüntelen temető csak q hiányaink megvetett ágya n mert kinyílik nekünk a föld kigurul Hamlet koponyája akárha részeg sír-zenére járunk csillag-vakító csárdást ( szűz mosollyal játsszuk végig( ember-létünk összes árulását/ ez a szüntelen temető csak s a patkókkal szikrázó véges égj maszkokba bújva mutatva 0 magunkra ö hullunk hiánnyá szerteszét Q Az orosz harangöntés kö­rülbelül a XIII. században olyan színvonalat ért el, hogy a nyugatról érkező vendégek az orosz harangok hangjáról mint szimfóniáról írtak. Csodálatba ejtette őket a harangkezelés mód­szere is. Míg a harangokat a nyugat-európai országok többségében emelők segítsé­gével hozták mozgásba és maga a harang ütötte meg a mozdulatlanul függő ha­rangnyelvet, addig az orosz harangokon külön kötél ve­zetett a harang nyelvéhez. Ez lehetővé tette, hogy egy ember egyszerre több ha­rangon játsszék, különböző tónusú és magasságú hango­kat létrehozva és eredeti melódiává Olvasztva össze azokat. Oroszországban a ha­rangszó nem kizárólag az istentiszteletek időpontjá­nak jelzésére szolgált. A fal­mélyedésekben függtek az úgynevezett ostromharan­gok, amelyeket félrevertek, ha ellenség közeledett. A vészharangok a tüzekről is jelt adtak. A szabad váro­sokban pedig, Novgorodban és Pszkovban a harangszó tanácskozásra hívta ’ a lako­sokat. A harang tehát egy­úttal a város politikai ön- állósságának jelképe is volt, a nép hangja. A ha­rangok, mint Lermontov írta, hírt adtak a nemzeti győ­zelmek és vereségek napjai­ról. A harangszóval a klasszi­kus orosz zenében is talál­kozhatunk: például Glinka „Iván Szuszanyin”, Borog.vin „Igor herceg”, Muszprgszkij „Borisz Godunov” című ope­rájában. Az érdeklődés e régi mű­vészet iránt máig sem tűnt el, különösen az orosz észa­kon, ahol jelenleg olyan fo­kon kultiválják, mint még soha. Sok helyen felújítot­ták a régi harangokat. Há­rom évvel ezelőtt az arhan- gelszki fa-építőművészeti múzeum vendégeit harang­szóval üdvözölte. A harang­szó elválaszthatatlan eleme lett valamennyi helyi ün­nepségnek. A közeli és tá­voli falvakból népi ének- és táncegyüttesek érkeznek Ar- hangelszkbe és felhangzanak észak dalai, amelyeket a ré­gi harangok szava kísér. Ar- hangelszkben körülbelül 30 régi harang van. Az északi fény ünnepén, amelyet évente megrendez­nek Arhangelszkben, az ot­tani zeneiskola hallgatói és. tanárai felelevenítik ezt a régi művészetet: a harangjá­tékot. Ahhoz, hogy a régi harangjátéktechnikát repro­dukálhassák, hosszas kuta­tásokat folytattak, amelyek-1 ben a környék idős lakosai is segítségükre voltak, akik beszéltek a régi északi szo­kásokról és szertartásokról. Az arhangelszki zeneiskola munkatársai a régi dalokat is felvették magnetofonra. tizmus sáncai mögé vonult, a csendben csak az olyan hang tudott áttörni, amely a történelem tisztán felis­mert logikáját a halált vál­laló elfogult szenvedély ha­talmas erejével hirdette. A proletárművész Derkovits élete legszemélyesebb moz­zanataiban osztályának sor­sát a magyar történelem legmélyebb tragédiáját élte át, így tudott az egyediből, a .mindennapiból általános érvényű, maradandó, szim­bolikus tematikát és formát alkotni. A kiállítás november 18- ig tart nyitva. Kezdetben voltak az egyértelmű dátu­mok. Valahogy így: 1979. október 1, vagy így: 1879. október 2. így, ilyen egyszerűen volt ez hajdanán, egy évszám, egy hónap­név meg egy másik szám, amely az illető év megfelelő hónap­jának ide- sőt oda­vágó napját jelezte. De kinek jó az ilyen egyszerűség? Igaz, ez az egyszerűség az ősember számára még meglehetősen bonyolult lett volna, hiszen számára a dá­tum, ha egyáltalán törődött ilyesmivel, hogy dátum, a mam- mut elejtésének nap­ját jelentette volt, s amely jeles eseményt, nem mint dátumot, hanem mint mam- mutot azonmód fel­rajzolt, vagy belevé­sett barlangja falá­ba. Az ősembernek még az jó volt. A kulturálódó ember aztán feltalálta az évet, a hónapot, a Dátu­mok napot, sőt az évek­nek számot is adott, a hónapoknak nevet, a napoknak nemkü­lönben. Kic sit bo­nyolult volt a dolog, de már időszámítá­sunk előtt megszok­tuk és mert meg­szoktuk, egyszerűnek is találtuk. Ám az ember leleményes, új meg új ötletei tá­madnak az élet min­den területén, miért ne támadhatna a naptár világában is néhány korszakalkotó ötlete. Akadt is. Feltalálta a világ­évet. Aztán feltalálta a világhónapot. Meg a világnapot is feltalálta! És amikor ez mind fel volt találva nála. újabb találmányok jöttek az éveket, a hónapokat, a napo­kat elnevezendőn, hogy az ember ho­vatovább lemondóan és reménytelenül bá­mulhatja csak a ha­gyományos naptárját. Mert van, volt, lesz a nyugodt nap éve, takarékossági világ­nap, túróhét, Cent­rum-csütörtök, fo­gászati hónap, hogy csak ennyit említsek száznyi társuk közül. Az olyan szép és megszokott dátum­neveink, mint szep­tember 29-e, szombat, vagy mint a vasár­nap, amely vasárnap, avagy mint hétfő, amely a hét feje, las­san majd eltűnnek a naptári múlt mély­ségeibe. Eltűnnek, hogy évszázadok múltán, úgy az And- romeda-év, neutron hónapjának egy csen­des bisecurin-nap délutánján sok-sok/ szemét-réteg mélyénx megtalálják e furcsái nyomdai terméket, a) mai naptárt és így1 sikoltanak fel maj-\ dani régészeink: — Hogy ezek az) eleink mit ki nem/ találtak már... Ilyen bonyolult nap­tári számítás... Hiá­ba, primitívek vol­tak még .. Ahá, hát( ez meg, mikor élhe­tett vajon? — lelik*) majd meg maradé-i kaimat is egy kupac) alján. Válaszolhatok:j most. Születtem a\ nyugodt nap évének,/ fogászati hónapjában,/ annak is a takaré­kossági világnapján,1 a szerelem órájában./ Halálom órájára ne-\ vet meg találjon ki\ egy vállalati rek-/ lámfönökség. Dixit. Gyurkó Géza Loránd és nem Lóránt! Nem véletlenül írunk a címbeli utónév helyesírásá­ról. A cím egyértelműen ar­ra utal, hogy a Loránd ke­resztnevet rövid o-val kell írnunk, s nem hosszúval. Ez ellen az írásforma ellen vé­tettek egy egri utcanév táb­lájának .elkészítői. Nem is oly régen városunk új utcanévvel gazdagpdott. örülünk annak, hogy a nagy magyar fizikusról, Eötvofr Lorándról utcát neveztek el Egerben is. Sajnos a név- 1 táblán x hibásan írták le ke­resztnevét: a hosszú ó idét- lenkedik a leírt névben. A hibúzást nem .mentheti az sem, hogy írásgyakorla- (■ tunkban elég sokszor, s elég sokan beleesnek ebbe a hi­bába, s elsősorban azért, mert a Lóránt név írásképe • zavarja meg őket. Ezt az utónevet ugyanis hosszú ó- val kell írnunk. Furcsa játéka a véletlen­nek, hogy újabban ezt a ne­vet is egyre többen írják hibásan, s feleslegesen rövi­dítik meg a hosszú ó-t. A • két utónév különben egy névcsalád sarja: a gyakoribb , Lóránt kissé régies változa­ta a Loránd. A magyar utó­névkönyv az elfogadható jelzővel minősíti, a Lóránt nevet pedig ajánlja. Gyakran tapasztaljuk, hogy közleményeink olvasói azt , is számon kérik, okoljuk is . meg állításainkat. Ebben ' a' , kérdéskörben is felvethetik: miért kell rövid o-val ír­nunk a Loránd utónevet. Hogy a választ megadhas­suk, a név élettörténetét is be kell mutatnunk. A merészségével dicsősé­get szerzett harcos jelenté­sű germán Roland adott alapot a Loránd név kiala­kulásához. Az r és az l hang felcserélődésével keletkezett utónév rövid o hangja tehát az alapul szolgáló megne­vezésben is benne volt. A Roland, Loránd, Lóránt keresztnevek éppen napja­inkban válnak újra közked­veltekké. Ezért arra a je­lenségre is fel kell figyel­nünk, hogy e nevek kiej­tésében is nagy a zavar: a bennük szereplő o-hang ej­tésében bizonytalanodnak el egyesek. Még csak egyetlen meg­jegyzés kívánkozik cikkünk végére: a nép nyelvében az ■uzsonna jelentésű megneve­zésére szolgáló loránt név­nek nincs köze a bemutatott utónevekhez. Dr. Bakos József Dérütött hajnalok ro Voltunk s már nem v: ' Beszélnem kéne de i Csattognak fölöttem Ablakok melyeken ti Ruhátlan verdesel k< De hisz csak képzelem! Vánszorgok agyamra Kőházak-homályból Szomjúság gyötör s i Kortyolok alkoholt á Ingemen — dadogom Pohárba süllyednek Köd zabái éjszakát t Nyakamra fonódnak Tűzfalak isszák be h Véremet elhagyom n Gyermekkel álmodtam Te-hozzád ballagnék Házadtól ágyakig vé| Megrándul fölöttem Ifjúság-záróra Sírás rongyok közt ébredek vagyunk Kialudt fémyjelek istenként hallgatok törtszárnyú ablakok testedre ráláttam kékfalú szobádban n! ezüst a kilincsen kattintott bilincsben köhaza-magányba s a tengerek hiánya átüt a veríték eljössz még segítesz mér lehetne-földrészek bénítok lidércet fény-reklám-liánok hangom ha kiáltok meztelen strandokon m éjjel nem álhatom lépteim elvisznek végleg kisemmiznek szurokfényű a menny is Majd újra csend

Next

/
Thumbnails
Contents