Népújság, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-06 / 234. szám
/együnk onnan, ahol van! Panaszkodnak a vállalatok, hogy kevés a pénzük, nem jut fejlesztésre, sőt: sok helyen a szállítók számláit sem tudják idejében kifizetni. Az igazság viszont az, hogy a vállalatoknak rengeteg a pénzük, csak nem ott „keresik”, ahol van, ahova tették. A vállalati mérlegek tanúsága szerint ugyanis százmilli- árdok állnak a raktárakban kész és félkész árukba, nyersanyagokba, alkatrészekbe fagyasztva. A raktárakba zárt százmilliárdok pótlására azután szüntelenül új erőforrásokat kell — vagy kellene — megmozgatni, hogy amíg a pénz felhasználásra, vagy az értékesítésre várakozó anyagokban, árukban hever, azért közben zavartalan legyen a termelés, lehessen bért fizetni és így tovább. Tétlenkedő pénz Emiatt —. s elsősorban ezért károsak a szükségtelenül magas készletek — lényegében túl sok pénzt használ fel a gazdaság a termelési folyamatokhoz, nemzetközi összehasonlításban túl drágán termelnek a gyárak, mert ugye amíg a pénz egy része „tétlenkedik” a raktárak polcain, terhelve a vállalatok számláját, addig a szunnyadó .anyagi erő helyére mobilizálható készpénzre van szükség folyókiadásához. Nem egy helyen a raktárakban heverő készletek értékéből akár egy egész év gazdálkodását finanszírozhatná a vállalat. Elegendő készpénz hiányában a vállalat rugalmatlanná is válik. Hiszen, ha a piaci jelzésekre gyorsan lépni szeretne, kisebb fejlesztéssel, a termelés átszervezésével, gyártási-programváltoztatással — ehhez előbb pénzt kell szereznie. Vagy hitelt kér az államtól, vagy meg kell várnia, amíg valamelyik korábbi befektetése megtérül. Ez mindenképpen időveszteség, s így Több a kisiparos Á KIOSZ országos választmányának ülése A következő években is alapvető feladat a kisipari szolgáltató-kapacitás fejlesztése, különösen egyes „elhaló”, de fontos szakmákban. Az eddiginél nagyobb figyelmet. kéül fordítani a szolgáltatások minőségének, az ellátás színvonalának, kulitú- ráltságának javítására is. Ezeket a legfontosabb feladatokat jelölte meg a következő évekre a KIOSZ országos válaszmányának pénteki ülése. A jelenlegi helyzetet értékelve megáll apítot-, ták: az elmúlt években több párt- és állami állásfoglalás hangzott el; határozat született a kisipari szolgáltatások fejlesztésére, amely után nőtt a termelési kedv, megszűnt a létszámcsökkenés, sőt 1977 óta évi 4 százalékkal nő a kisiparosok száma. Jelenleg közel 94 ezren tartoznak a KIOSZ-hoz, a legtöbben az építőipari és a híradástechnikai készülékek javításával foglalkozó szakmákban dolgoznak. Ugyanakkor tovább csökkent a könnyűipari szakmák, így a cipész-, a szabómesterség iránti érdeklődés. Jljfgüj£££r& 1979. október 6„ szombat Kéthetes ügyelet Alkatrészek— negyvenmillióért Szeptember 20-a óta őszi alkatrészügyeletet tart a Heves megyei AGROKER Vállalat. A betakarításban és a vetésben részt vevő gépekhez tehát naponta biztosítják a szükséges alkatrészeket és a meghibásodottak pótlásáról gondoskodnak. Amint Köles Mihály osztályvezetőtől értesültünk, az elmúlt két hétben nem volt különösebb igény az üzemektől, így az ügyeleti szolgálatot nem is igen látogatták. Ez a kedvező időjárásnak és a gazdaságok jó fel- készültségének tulajdonítható. Annál inkább nagy a forgalom napközben. A vállalat alkatrészosztályán folyamatosan biztosítják az igényeket, hiszen több mint 40 millió forint értékű mezőgazdasági gépalkatrész áll rendelkezésre a raktárakban. Leginkább a vetőgép- és tárcsaalkatrészeket keresik. Ezekből akad elegendő, főleg tárcsalap és csapágy, továbbá különböző méretű ekevas. Van azonban hiánycikk is, így az NDK-gyárt- mányú takarmánybetakarító gépekhez nincs komplett dob, különböző méretű kasza, vágókés és fékalkatrész. Ezekhez a gépekhez a héten mindössze öt kasza érkezett, amit azonnal el is vittek a nagyüzemek. A szovjet és az, NDK típusú kombájnokhoz viszont mindé-- alkatrészt árulnak. Hosszú idő után az E—512- es német kombájnokhoz motort is adnak el a gazdaságoknak. Az AGROKER állandó kapcsolatban van a Mezőgazdasági Gép- és Alkatrészellátó Vállalattal, ahonnan a hiányzó pótalkatrészeket is igyekeznek gyorsan beszerezni. Az ügyeletet az őszi betakarítási időszaknak megfelelően november 25-ig tartják. r a I ■ jj V Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát és az IKK O ö O O Írtől naDOk október 4. és 6. között, harmadízben rendezi meg fk# W ■ I « a napokat. A bemutatósorozaton több mint száz hazai és külföldi gyár, kutató- és kísérleti intézel állítja ki legújabb termékeit, s mutatja be a különböző talajművelési és növénytermesztési technológiák műveleti megoldásait. Képünkön: talajművelő gépek a kiállításon. (MTI-fotó: Cser István felvétele — KS.) kihasználatlanul marad a gyors reagálással szerezhető előny. A fejlett ipari országokban a , készlete^. amellett hogy kisebb értékűek valóban másképp helyezkednek el. mint nálunk. Nyugat-Eu- rópában például a termelőeszköz-készletek (nyersanyagok, alkatrészek, stb.) több, mint 70 százalékát a kereskedelem tárolja, s csak kisebb részét a termelők. A gyárak általában 5—20 napos készletekkel dolgoznak. Másutt hasznot hozna Itthon a helyzet pontosan fordított: a készletek több mint háromnegyed rés?e a gyárak raktáraiban áll: nem ritka a 100—120 nafws készlet sem. A termelőeszközkereskedelem (a TEK-válla- latok) pedig a készletek lényegesen kisebb részét tartja raktáron. Kézenfekvő, hogy ha a készletek nagyobb része a » TEK-vállalatok birtokában lenne, ott — kereskedelmi készletként — mindenkinek rendelkezésére állhatna, iparvállalati készletként viszont mások számára hozzáférhetetlen. Sorsára vár, a felhasználásra, s eközben el is avulhat, rongálódhat, helyet foglal, másutt pedig haszn«t hajthatna. A vállalatok többsége szerint azonban e helyzet .javításáért egy-egy gyár nem tehet sokat, vagyis előbb kapun kívüli intézkedésekre lenne szükség, amelyek eredményeként a TEK-vállálatoktól azután bármit, bármikor rövid határidőre megkaphatnának. Ehhez viszont a TEK-vállalatok jelentősebb fejlesztése szükséges: új raktárak kellenének, több pénz a kereskedelemben, hogy legyen miből fedezni a nagyobb készletek akár hosszabb ideig tartó tárolását is, és így tovább. Drága tévedés Igaz-e azonban, hogy a felhasználó vállalatoknál valóban nincs kiút a saját, s ezen keresztül a népgazdaság készletekkel lekötött jövedelmeinek felszabadítására? A termelők ugyanis azt hangoztatják, hogy a készletezés még mindig olcsóbb, mintha bizonyos anyagok hiánya miatt leállna, akadozna a, termelés. Mi tagadás: a vállalatok egy részénél még ez is igaz! Mégis hiba lenne azon az állásponton maradni, hogy amíg szervezettebbé nem válik a piac, nincs értelme a vállalatokon belüli ésszerűbb készletezésért bármit is tenni, mert az úgysem látszana meg különösebben az eredményekben. Drága tévedés: a vállalatoknál a készletekben fekvő pénz a fejlesztési és a részesedési alapot mindenképpen megrövidíti. A hitelekért fizetett kamatok az eredményt mindenképpen soványítják. E kieséseket pedig egyre kevésbé lehetséges egyszerűen a termelés mennyiségi növelésével ellensúlyozni: ennek az anyag és energia drágulása, a munkaerőhiány is gátat vet. A továbbiakban a módszerek változtatásával — a ráfordítások csökkentése révén — lehet a legbiztosabban nagyobb jövedelemhez jutni. Ezt megfogalmazhatjuk úgy is, hogy vállalaton kívül, ingyen, nem lehet többé pénzre számítani. Onnan kell szerezni tehát, ahol van. Folyamatos, pontos nyilvántartással Ma például a gyárak olyasmiből is bőségesen rendelnek. ami ütemes szállítási határidőben is kapható, tehát nem hiánycikk. Az utóbbi években fellazultak az anyagnormák is. Az anyagszükségleti terveket gyakran becsléssel készítik, ha nem éppen „hasra ütve”. Olykor egyszerűen lemásolják az előző időszak terveit, s ennek alapján kezdődik el az anyagok beszerzése. Év közben aztán kiderül, hogy ezt vagy azt már nem kellett volna megrendelni, mert új termék gyártása indul, s ahhoz már más kelL A napi termelés, a gyártásprogramozás és az anyag- beszerzés közötti operatív kapcsolatot, javítaná, ha például napra kész lenne a raktárnyilvántartás. (tehát, ha nemcsak a félév, vagy az év végén mérnék fel a leltárakkal, hogy mi van a raktárakban). Pontos, folyamatos nyilvántartás mellett könyvelők kapcsolatának hogy amit sürgősen meg akarnak rendelni, abból van-e házon belül is. Ez különösen a több telephelyes vállalatoknál lenne igen hasznos, ahol a központ rendel, de a távoli telephelyen folyik a termelés. A nyilvántartások pontosságával. a műszakiak és a könyvelők kapcsolatának javításával, jobb anyagnormákkal azonnal több tíz- milliárd forintot takaríthatnának meg országosan, a készletekre fordított kiadásokból. Nem kis összeg. Éppen ezért fölösleges tovább várakozni a gyárkapukon kívüli (egyébként előkészítés alatt álló) intézkedésekre. Gerencsér Ferenc valamint a szemes és ipari takarmányok új kereskedelmi árait. A rendeleteket a Magyar Közlöny 1979. szeptember 29-i száma, a részletesebb szabályokat a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium hivatalos értesítőjének 19. száma közli. Párádon és a környező községekben utóbb egyre több panasz hangzott el a kenyérellátással kapcsolatban. Olykor kevés áru érkezett a falvakba, vagy éppen órákat késett a kiszállítás. Emiatt sort álltak a vásárlók a boltok előtt. A pa- rádi kenyérgyár túlterheltsége ugyanekkor az egyébként jó hírű, ízletes veknik és sütemények minőségén is nyomot hagyott. Fölismerve a helyzet tarthatatlanságát, év elején úgy döntött az áfész vezetősége, hogy felújítja, kibővíti a napi 40 mázsa kenyér gyártására alkalmas üzemet, továbbá korszerű kemencét vásárol a finomárukészítés megjavítása, hozamának növelése végett. Másfél millió forint előirányzattal áprilisban indult meg a kenyérgyár felújítása. S kivitelezését — figyelemmel a takarékossági szempontokra — az áfész épitőrészlegére bíznák, amely Asztalos Mihály irányításával alig fél esztendő alatt olyannyira előrehaladt a munkával, hogy októ- ben folyamán az új kemencét is üzembe helyezhetik. Az építők ugyanekkor elké(J| termelői arak a mezőgazdaságban A Minisztertanács felhatalmazása alapján a mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter, az érdekelt főhatóságokkal és képviseleti szervekkel egyetértésben, miniszteri rendeletben állapította meg a mezőgazdasági termények, állatok és állati termékek 1980. január 1-től érvényes termelői árát, Mezőgazdasági itjúsági és pályaválasztási napok A mezőgazdaságban dolgozó negyedmillió- fiatal és ötvenezer KISZ-tag bevonásával rendezik meg a mező- gazdasági ifjúsági.és pálya- választási napok november végéig pergő eseménysorozatát — tájékoztatták a. KISZ Központi Bizottságánál az MTI munkatársát. Elmondták: a mezőgazdasági üzemekben dolgozó fiatalok olyan piros nyakkendős vagy gimnazista vendégeket fogadnak a következő hetekben, akik talán először pillantanak be a tsz-ek, az állami gazdaságok munkájába. Arra törekednek, hogy kalauzolásukkal a gyerekek sorra-rendre megismerkedjenek a termelési folyamatokkal, s a különböző szakmák szépségeivel. A kapcsolatok erősítésére közös sport- versenyeket, irodalmi délutánokat, műsoros esteket is szerveznek. A KISZ, a tanács megyei szervei találkozóra hívják az idén végzett, pályakezdő agrárértelmiségi fiatalokat. A helyi politikai és állami vezetők tájékoztatják őket a megyék életének, fejlődésének legfőbb sajátosságairól, mindazokról a körülményekről, amelyek fokozott erőfeszítéseket kívánnak mind- annyiuktól. Azt is elhatározták, hogy a jövő év májusában, vagyis a munkába állást követő első félév elteltével ismét találkoznak az Ifjú szakemberekkel, akik beszámolnak majd kezdeti tapasztalataikról. A mezőgazdasági ifjúsági és pályaválasztási napok idején országos versenyre kelnek egy-egy szakma ifjú kiválóságai is. Október 12-én a tv kamerái előtt rendezik meg a termelési rendszerekhez tartozó mezőgazdasági üzemek fiataljainak döntőjét: köztük a bajai kukoricatermelési, a dunántúli ipari növénytermelési, valamint az óbudai dísznövénytermelési rendszerben tevékenykedő fiatalok — vívták ki a jogot az országos bemutatkozásra. A növénytermesztő gépszerelők november 16—17-én a Lajta-hansági Állami Gazdaságban „mérkőznek meg” egymással, hogy eldöntsék, melyikük érti legjobban a dolgát, vagyis a gyors és kifogástalan hibajavítás „művészetét”. A tejfeldolgozó és a tejtermékgyártó szakmunkások ifjú képviselői Székesfehérváron, a Fejér megyei Tejipari Vállalatnál találkoznak a szakmai-politikai vetélkedő országos döntőjén. PÁRÁD, sírok, mátraderecske .;, Több és jobb kenyér , kilenc községnek Íme az új Pajtás típusú kemence, melyet Asztalos Mihály ellenőriz megérkezéskor, (Fotó: Szabó Sándor) szültek egy lisztraktár mun- kálatefival. S a kivitelezés érdekessége: minden feladatot úgy oldottak meg, hogy közben egy pillanatra sem állt le a gyár termelőmunkája. A „Pajtás” típusú, finom pékárukemencét 600 ezer forintért vásárolta a parádi áfész. Vettek hozzá egy Zsuk teherkocsit is, hogy a szállítással kapcsolatos korábbi gondokat kiküszöböljék. A Párád, Bodony, Sasvár, Öhu- ta, Recsk, Mátraderecske, Sirok, Mátraballa, Kőkút ellátását szolgáló üzem élén egyébként Kakas József sütőmester áll, aki tizenketted- magával októbertől immár három műszakban végzi majd munkáját. Mint látogatásunk során elmondotta, a rekonstrukció lehetővé teszi napi ötven mázsa kenyér és hatezer zsemle előállítását, ami mindenképpen kielégíti az érintett kilenc község üzlethálózatának igényét. De szó lehet arról is, hogy a parádi szanatóriumot, kórházat és a nagyobb üdülőket friss áruhoz juttassák. (moldvay)
