Népújság, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-30 / 254. szám
Lacika ISMERŐS KÖZHELYEK: ;2 élet a legnagyobb rendező ... az élet a legnagyobb regényíró... az élet a legnagyobb, — most már — tévé-forgatókönyvíró? Persze, hogy ismerősek, és persze, hogy ráadásul igazak is. Ha nem lennének igazak, . nem válhattak volna közhellyé sem. Az a bizonyos „legnagyobb” élet azonban néha produkál olyan szituációt is, amit józan ésszel nehéz megérteni, s csak úgy hiszem el, mégha latom is, ha közben kételkedem is. Kételkedem, tehát vagyok: mármint televíziónéző. így kételkedtem Lacika okán és miatt Zimre Péter tévéjátékéban is, noha tudtam, hogy egy megtörtént bűneset emeltetett át a valóság szférájából a tévéjátékok világába. Miért mégis és honnan a kételkedés, miért, hogy bár határozott érdeklődéssel figyeltem a történeteket, az igen tehetséges Vízi Györgyöt. Lacika alakítójának játékát, s nem vontam meg elismerésemet a pergő ritmust, helyenkint drámai, másutt oldottan derűbe hajló pillanatokat teremteni tudó rendezőtől, Gáli Lászlótól sem — miért hát a kételkedés mégis? A krimik istenére esküszöm, hogy nem idegen tőlem a valós bűnügyi történetek televíziös feldolgozása sem, távol áll tőlem minden j ostoba sznobéiba, mely sze- ' rint a televíziós — vagy bármilyen más — produkció csakis hamleti mélységekkel és magassággal mérhető. Ha nem mérhető, akkor elvetendő. És ráadásul Lacika története, a szereplők jó részének játéka feszült odafigyelésre késztetett, egyike- ntásika az alakításával határozottan megragadott és mégis... és mégis... Kétkedve álltam fel a képernyő elől. Nem a történet igaz és megtörtént holtában kételkedtem, hanem sokkal inkább abban, hogy a sztori „közlése” során, a képernyőre történt feldolgozásával akart-e, vagy sem valami pluszt, valami általánost, valami ihletetten emberi gondolatot is megfogalmazni az Író, a rendező? MERT ÜGY ÉREZTEM, hogy valahol, valamiképpen akart. Mert a forgatókönyvből, a rendezésből, a színészi játékból egyaránt kitetszett, hogy a szórakoztatás, az izgalom percei között valamiféle általánosabb és figyelmeztetőbb pillanatai is serkentek e tévéjátéknak; moralizálni törekedett Lacika ürügyén. Tanulságot is levonatni a nézővel, nem holmi olcsó tanulságot, persze, miszerint, minden ember sorsa kész regény, meg szeresd okosan felebarátodat és a rossz elnyeri méltó büntetését előbb, vagy legfeljebb utóbb... Nemi A dialógusok mélyén ott vibrált egy valóban igaz és emberi, sőt, meghökkentően igaz és emberi tanulság — és most már tudom, ez az oka kétkedésemnek —,1 csakhogy e tanulság (?). mellett figyelmetlenül elmentek a szerzők. Az egyik tanú, orvos az is, mondja a tévéjátékban, hogy neki a gyógyítás a feladata és nem a nyomozás. A mondat akár közhely is lehetne, ha az lenne, ám nerh az. Hiszen Lacika ösztönösen, vagy tudatosan — ez most lényegtelen a mondandóm szempontjából — az emberi felelősségérzetre építette valóságos és a tévéjátékbeli csalássorozatát. Történetében az orvosok felelősségérzetére —, akik felesküdvén hivatásukra, tiszta szívű gyanútlansággal, esküjükhöz híven lettek „áldozatai” a szélhámos kamasznak, akik egy telefonra elhltték. hogy betegük valóban rászorul az orvostudományra, a segítségükre. Ha ezek az orvosok — behelyettesíthetjük őket más szakma elkötelezettjeivel is egy más szituációban! — az oly sokat emlegetett paraszolvencia megszállottjai, ha hivatásukat a jómód alapjának, a pénzszerzés kiapadhatatlan kútjának tekintik csak. ha nincs bennük elkötelezett felelősségérzet,— Lacika már az első „kanyarban” lebukik. Sőt: Lacika volt olyan ösztönös vagány, hogy érezte volna, megpróbálni sem érdemes. Vigyázat: nem hiszékenységről van szó A való élet megtörtént történetében sem a hiszékenység vámszedője volt az állami gondozott kamasz, legfeljebb is, hanem a felelősségtudatnak, az elkötelezettségnek. És lám, milyen érdekes, illetőleg az az érdekes, hogy nem is érdekes: a tévéjátékban sem váltak nevetségessé a becsapott orvosok, nem kuncogtunk a számlájukra, sőt valahogyan meg is nyugtatott bennünket az a tudat: az orvos minden körülmények között orvos. Mégha, mint embert, be is /*cq NOS, ÜGY ÉRZEM e szórakoztató történet itt, ezen a ponton lehetett volna több, egy kicsit más, mint ami volt, korántsem kérdőjelezve meg ezzel a tévéjáték érdekesen szórakoztató jellegét A való világgal szembeni e sajátos érdeklődés és készség, amely Zimre Péter kétségtelen sajátja, miért zárná ki e való világ kissé szélesebb és mélyebb ábrázolását. Talán még az izgalom is izgalmasabbá válhatna így. Gyurkó Géza GYÖNGYÖSÖN IS Közművelődési támogatás a kistelepüléseknek új típusú lézer Az, MTA Központi Fizikai Kutató Intézet gázlézer kutató laboratóriumában saját fejlesztésű új alapelvcken működő, kék fényt sugárzó gázlézer megalkotásán dolgoznak. Számítástechnikában, biológiai kísérleteknél, illetve a nyomdatechnikában alkalmazzák. (MTI főt* — Tóth Gyula felv. — KS) Legjobban a Heves megyeiek szerepeltek ^ Befejeződött Egerben az ipari szövetkezetek országos szakmunkástanuló-versenye n Vasárnap délelőtt — a Megyei Művelődési Központ nagytermében — szellemi vetélkedővel folytatódott az ipari szövetkezetek: IV. területi sMikmunikástaimiló- versenye. A fiatalok itt azt bizonyíthatták, mennyire ismerik a szövetkezet és air. ifjúságpolitika alapvető kérdéseit. Emellett azt is tanúsíthatták. hogy általános művel taégiük is megfelel a követelményeknek. Ezt követően tartották az értékelést. Koczka László, a KISZÖV szövetkezetpolitikai osztályvezetője — többek között — elmondotta, hogy az ifjak zöme tisztességgel felkészült. Egv-két. szakmában azonban nem jeleskedtek a fiúk. lányok. Ezt a hiányosságot némileg ellensúlyozta az, hogy valamennyien fegyelmezetten viselkedtek, s nem hoztak szégyent azokra a megyékre, amelyek színeit képviselték. Az összesített pontozás alapján a legjobban szűketíb hazánk diákjai szerepeltek: az elméleti és a gyakorlati vetélkedők első helyét szeVasámap Sátoraljaújhelyen kihirdették az Édes anyanyelvűnk című országos verseny eredményét. A versengés érdekessége az, hogy az idén a szakmunkás- tanulók is rajthoz álltak. A győztesek — tíz középiskolás és négy leendő szakrezték meg. Második lett a Hajdú, harmadik pedig a Szolnak megyei ’ gádra. A szellemi „torna” győztesei szintén a Heves megyeiek lettek. Az első díjasok pénz-, tárgy- és könyvjutalomban részesültek, illetve oklevelet kaptak. munkás — a sátoraljaújhelyi városi tanács emlékplakettjét nyerték el, s jutalmakat is kaptak. A gimnazisták és a szakközépiskolások kategóriájában a legjobbak közé került a hatvani Rozgonyi Erika is. f Hatvani diák sikere A közművelődési alap céltámogatási keretéből további 14 millió 163 ezer forint kiutalását engedélyezte az Országos Közművelődési Tanács elnöksége. A kérelmezők közül azoknak a megyei, tanácsoknak, intézményeknek, társadalmi szervezeteknek nyújtott anyagi támogatást, amelyek 'a kistelepülések. a lakótelepek műsorellátását, a korszerű művelődési formák kialakítását, a könyvtárhálózat bővítését tervezik, és saját pénzforrásaikból jelentős összegeket fordítanak ezek megvalósítására. Lakótelepi klubok berendezésére például 800 ezer forintot utalnak ki a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsának. A kecskeméti, a győri, a miskolci, a gyön- gyösi szövetkezeti Jakótele- péken. ahol nincsenek művelődési intézmények, és zömmel fiatal családok laknak. a maguk költségén, s a közös helyiségek bérbeadásából származó bevételekből klubhelyiségeket alakítottak 'ki. Ezek berendezéséhez, fölszereléséhez járult hozzá1 az OKT elnöksége. A ,e*4ci Petőfi Sándor Ifjúsági MűvelűcTTsi Kö*n»«B.t előtér-programjainak fejlesztés sét 300 ezer forinttal segíti elő. A tavasszal megnyitott szegedi ifjúsági ház —, ahol többek között nyelvi laborá- ' tóriumot, zenei műhelyt, információszolgálatot létesítettek, s kiállítássorozatokat rendeznek, — 350 ezer forint támogatásban részesült. A hazánktól távol tengerészek művelődéséhez, oktatásához hozzájárulva 170 ezer forinttal egészítette ki a képmagnók megvásárlására szánt összeget az elnökség. A közművelődési alapból kisebb-nagyobb összeget juttatnak a miskolci Gárdonyi Géza Művelődési Ház amatőr képző-, ipar- és népművészeti műhelyeinek, s a kaposvári Mezőgazdasági Főiskola ismeretterjesztő, szociológiai és falukutató munkájának segítésére. A SZOT kérésére anyagi támogatást kapott a Magyar Eszperantó Szövetség sokrétű közművelődési tevékenysége és nemzetközi kapcsolata, amelynek révén hazánk társadalmi és kulturális eredményeit népszerűsítik. (MTI) Fölújított szakszervezeti könyvtár Apcon Az apci Qalitól dolgozóinak régi kívánsága teljesült e napokban. Üj, önálló helyiségbe költözött a szakszervezeti könyvtár, melynek ezerötszáz kötetéhez eddig meglehetősen körülményesen lehetett hozzájutni. A mintegy harminc négyzetméternyi könyvtárszobaü?í). Oktober 30., kedd I bán, melynek fölújították tárolórendszeiét is, — most már kényelmesen kulturálódhatnak az irodalombairá- tok. Bővült a választék is, ifjabb ezer regény, kézikönyv, szótár, szakirodalom közt tallózhatnak á látogatók. Sőt, a tervek közt szerepel újabb ezer könyv beszerzése is. A megnyitóra ma délután két órakor kerül sor. Ez alkalommal az érdeklődők író- olvasó találkozón beszélgethetnek Soós Zoltán SZOT- dijas költővel. 47. Nem vették fel a hordágyat, csak úgy húzták a füvön. De jó dús füvön, nyilván, szerencsére. Bár így is eléggé mégzötyögtét- ték... de hát biztosan nem lehetett másképp. — Mind elesett. — Emberek, senki’ se él?! Csend volt, valami morgás, káromkodás. —Húzzátok csak lejjebb azt az átkozott géppuskát! .. .Ide te, ide ni, le a gödörbe! Megnézzük, hátha lehetne még használni. — Teljesen át van tüze- sedve. — Az lenne a legkisebb baj... Hugyozzátok csak le gyorsan a csövét!... Hé Laci, ti meg szedjétek össze a hevedereket. .. próbáljátok csak összeszedni! Kattogtak, csattogtak a závárzattal. Lőszeresládát is bontottak. — Szóval... mi van ezzel a civillel? — Ez, parancsnok elvtárs, szökevény. Elfogtuk. Ma délelőtt még a vörös hadsereg tisztje volt. Én véletlenül még akelőttről ismerem, Volhiniából. Uporniczky László, főhadnagy, vagyis százados. — Na barátom, Upormi- csoda! Lália itt ezt a sok halottá? Mi lesz jobb, ha főbe lőjük, vagy ha itt döghk meg velünk? Spekulálni nincs idő, hallja, csak halálnemet választhat... Na jó, menjen a ládához, töltse az üres hevedereket! Közben egy friss, fiatal, katonás hang már jelentette is: — Működik! — Aztán megkérdezte: — Hová vigyük? — Hová a jóégbe is tegyük? Nem csinált nekünk ide az az ántántbarát vén je- hovaisten egy nekünk való tüzelőállást... — Vigyük egy kicsit hátrább! — (Ez András hangja!) — Ott balra az a szelíd hajlat.. a semminél jobb Váltóállásnak még.. . — Váltóállás?! Hagyd a fenébe! Addigra dögök leszünk. .. vigyétek innen ezt az asszonyt a gyerekkel! — Előbb ezt oda felállítom! Megint ^kúszva vitték a hordágyat. De idegen szu- szogás volt, talán mások vitték, mint eddig. Aranka , megérezte, hogy nem egyenesen haladnak, hanem erre- arra. hol jobbra, hol balra, a terephez- igazodva. Hát bizony... jó volna már egy kicsit megállapodni. Megihit ennek a parancsnoknak a rekedtes hangja: — Hol vagy. Laci, az istenedet ? '— Tartom addig.., hátha jönnek... kézigránáttal. — Ősik iszkolj aztán! Araink ezt, persze, népi érthette. Azt még felfogta, hogy András fel akarja nekik állítani a géppuskát, az új tüzelöáilásban, amit jobb híján javasolt nekik. De hogy ez a bizonyos Laci most ott maradt egyedül a régi helyen, a gránát tépte, belőtt terepponton, halottak és hullák foszlányai között, néhány kézigránáttal... mert ha addig támadnának újra, amíg még a géppuska az új helyen nem tűzké&z, valakinek fogadnia kell őket Ez a csúszkálás, zötyögés, bukdácsolás... végül egy nagyot zökkent« Aranka felsóhajtott. Igyekezett nyugodtan lélegezni, erőt gyűjteni, De most érezte, hogy nem óvja magát elég 'sikeresen a külvilágtól, nem sikerül. A félelem miatt? Nem, nem félelmet érzett, hanem féltést. András, És András gyermeke... Mert hiszen mi van itt? Hogy beszél ez a parancsnok? Mintha már eszébe sem jutna, hogy megmarad hat,.. Parancsnok ? Kinek parancsnokol? Nem sok hangot hallani. .. Most nem volt senki a közelében. Az utolsó zökken- téssel, úgy látszik, ott is hagyták. De valami nagyon jó dús fű lehet alatta, ami tartotta, mert maradt egy kis ringás, s körül, alóla, mellőle fel is buggyant a fű. rájuk borult, még hűsített is. — Na, dobd fel! — kiáltott a parancsnok. Dobogás, surrogás, lihegésC Acél alkatrészek gyora kattanásai. — Jelentem, tűzkész! — Még mindig ez a rohadt por, nem látok előre semmit — Pedig jönnék. — Hol? — Ott ni, a tarlón, ahol a maradék keresztek vannak. — Igen, ott tényleg mozog valami; eresszünk egy sorozatot? — Várj csak, várj! — szólt megint a parancsnok. — Ne eressz semmit! — Egy rövidet gondoltam: ‘ — Rövidet, mi az istennek? Nem játszunk. Jöjjenek csak közelebb! Hé, Upor tábornok! Kész az a heveder? — Egy kész. — Na, rakja csak akkoij tovább szépen, ügyesen! Da meg ne akadjon, mert ninca időnk akadályokat elháríta-i ni! Egy pillanat csend. Áztál# András: — Na, lengyel, jössz ve-J lem? — Nem jössz — mondta 3* lengyel. — Nem tud jösszj Láb nem jó. Van pisztok-] itt megdöglesz többi. Nekenj tózse kharasó. András nem mondott rá semmit. Talán kezet fogtak. Aztán Aranka érezte, hogy András ott van mellette« Odatérdel az ágyhoz. De még most sem nyitottá ki a szemét. Inkább a kezét) emelte fel egy kicsit. András rögtön megfOgtaj 'Aztán belehajtotta a tényé- lébe a homlokát. Milyen forró a homloka! Vagy az én kezem hideg? (Folytatjuk} \ ti
