Népújság, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-04 / 232. szám

I Törd a fe§ed Belüoszlop A betűoszlopokat rakjátok helyes sorrendbe egymás mellé úgy, hogy a betűk fo­lyamatosan olvasva József Attila egyik verséből adja­nak idézetet! Hogy szól ez az idézet? Megfejtés: •5fSI ^95) sí ua itiddnu gxírsi / ‘jfsj -SAsu 'itazsai zsajiayj Felosztás A kuvik á Amikor Feri bácsi az óra végén megkérdezte, van-e valakinek mondanivalója, az utolsó pádból J óska jelent­kezett: — Tegnap estefelé egy ku- vikot láttam a kéményün­kön — mesélte. — Még világos volt, jól lehetett látni. Én tudom, hogy a baglyok mind hasz­nos, védett madarak, de a nagymamám szörnyen meg­ijedt és azt mondta, hogy a haíálmadár ült a kémé­nyünkre. Azt szeretném meg­kérdezni. miért hívják ezt a kis baglyot halálmadár­nak? Feri bácsi elmosolyodott de azután komoly hangon szólalt meg: — Igazad van, Jóska, a ku­vik hasznos egér- és bogár­pusztító és az ég világon semmi köze az elmúláshoz. Annak pedig, hogy hogyan ragadt rá ez a nem éppen hízelgő elnevezés, igen egy­szerű magyarázata van. Feri bácsi az órájára né­zett és amikor látta, hogy még öt perc van hátra a ki­csengetésig, folytatta: — A kuvik nem vándorol, egész évben nálunk van és tavasztól őszig elsősorban különböző nagyobb bogarak­kal, lepkékkel él. Azt pedig biztosan ti is észrevettétek már, hogy ezek az állatok mennyire vonzódnak a fény­forráshoz, egész éjszaka ott keringenek az ívlámpák kö­rül vagy éppen a világos ab­lak előtt. Régen, amikor vil­lany, különösen faluhelyen, még nemigen volt és az em­berek ' petróleumlámpákkal világítottak, késő este csak azokban az ablakokban ma­radt fény, ahol nagybeteg feküdt, aki mellett egész éj­jel égett a lámpa. A kuvik pedig már a fénytől odacsa­logatott rovarok után érke­zett az ablak közelébe. Ha azután kuvikolt is ott néhá­nyat, a beteg pedig véletle­nül éppen azon az éjszakán hunyta le a szemét örökre, senki sem moshatta le többé szegény kis bagolyról, hogy ö volt a közelgő halál elő­hírnöke. — Pedig csak a lepkékre lesett az ablak előtt! — kottyantotta közbe Jóska. — Úgy van — bólogatott Feri bácsi —, de sajnos a babonás embereknek ez is elég volt. Nagyon sok kuvi- kot el is pusztítottak akkori­ban és mint „halálmadár”- nak, gyakori üldözésben volt része. A folyóson megszólalt az óra végét jelző csengő. A gyerekek csomagolni kezdtek. Papírcsörgéssel, csoszogással, zsongással telt meg az osz­tály. — Talán megtelepszik ná­lunk — súgta Jóska a szom­szédjának — A kertünk sar­kában van egy öreg, odvas diófa, az biztosan tetszeni fog neki. A nagymamámnak meg elmondom majd, amit Feri bácsitól hallottam — folytatta — és akkor talán már ő sem fog haragudni a kuvikokra. (Sch) Osszátok fel az ábrát négy egyforma nagyságú és alakú részre úgy, hogy minden részbe egy-egy különböző alakú kis ábra kerüljön. Az akv áriumi halak és csigák etetése Lóugrásban-Jí *y-. 2 L c i Y $ V K Á M­••£. A 1 0 H Ip * í> .*■ H" N T $$ . Induljatok el a jobb felső sarokban levő C betűből és lóugrásban olvassátok össze a betűket ügy, hogy egy magyar költő nevét kapjá­tok eredményül. Ki a költő? Az akváriumba telepített halak, csigák és növények együttese olyan kis vízi élet- közösséget hozhat létre, amely csak igen kivételes esetben igényli a külső be­avatkozást. Az olyan akvárium, mely­ben 4—5 literenként talál­ható egy hal, tekinthető ideálisnak, ezek az oxigén- ellátáshoz nem Igényelnek külön dúsítót. A vízmeden­cét mindig a lakásnak azon a pontján kell elhelyezni, ahol a legstabilabb a hő­mérséklet, mert a huzat, a hirtelen hőingadozás hal- pusztulást okozhat. A táplálkozás szerepe is fontos a halak növekedésé­ben és egészségük szempont­jából. A legelterjedtebb, egész évben kapható haleledel a tubifex, azaz csővájó féreg. Szerves anyagokban gazdag, iszapos aljzatú vizekben fej­lődik. Mi^el oxigénfogyasztó, az akváriumba csak egy ete­téshez szükséges mennyisé­get rakjunk egyszerre. Ha halaink még kicsik, a tubi- fexet feldarabolva adagol­juk. A szúnyoglárvák nemkü­lönben fontos táplálékai az akvárium lakóinak. Vörös, fehér, valamint fekete lár­vák gyűjthetők a szabadban, vízzel telt edényben, hűvös helyen tárolhatók. Nem nélkülözhető táplá­lék az ún. planktoneleség. A plankton szó gyűjtőfogalom, a kis méretű, alsórendű rá­kok és egyéb lebegő szerve­zetek tartoznak ide. Üzle­tekben nem kapható, pocso­lyákból gyűjthető plankton- hálóval (a célnak egy nem lyukas nylonharisnya is megfelel). Ismeretes még a szárított tubifex és a szárított szú­nyoglárva, A felsorolt ele- ségeken kívül újabban gyá­rilag készített haleledel is kapható. Minden gondosság ellenére előfordulhat, hogy az elesé- gek kifogynak és hirtelen nincs mód pótlásukra, ilyen esetben gondosan apróra morzsolt tojássárgáját is ad­hatunk az akvárium élőlé­nyeinek. A csigák közül az ún. Amazonas-csiga, a kürtcsiga, iszapoló tornyoscsiga és a tányércsiga a leggyakoribb az akváriumokban. A csigák az akváriumok tisztogatói. Életük érdekes megfigyelésekre adhat alkal­mat. Csáky Ida "— ........ •> C eruzatartő Kisceruza, nagyceruza, filctollak, ecsetek... különö­sen ha több gyerek él egy fedél alatt — örök problé­ma — hová tegyük, vagy éppen hol találjuk, a szük­séges alkotó eszközöket. Iró­k 1919. október 4„ csütörtök asztalon, tanulópolcon han- - gulatos, kellemes színfolt a konzervdobozból készített tartódoboz. Munkamenet: üres kon­zervdoboz szélét egy na­gyobb tömör vasdarabon, gránit kőkockán, apróléko­san, centiméterenként to­vábbhaladva simára kala­páljuk, forró vízben kitisz­títjuk, megszárítjuk. Az ol- dalfelület nagyságát lemér­jük, a szélekre 1 cm visz- szahajtást számolva kiszab­juk. A burkoláshoz legmeg­felelőbb a kelim, vagy tisz­tára mosott zsákvászon anyag, melyet keresztsze­mes sormintával kivarrunk. A dobozra rögzítéshez a bá­dogszélt vékonyan, egyenle­tesen epokit ragasztóval körbekenjük, majd ráhe­lyezzük a textilcsíkot, és te­nyerünkkel rásimítjuk. Né­hány percig ráfeszítjük, majd az átfedő végződést is lera­gasztjuk, elsimítjuk. Egy-egy szépen sikerült textilruhás dobozka aján­déknak is kellemes megle­petés, különösen, ha megtöl­töttük celofánba csomagolt cukorkával, vagy más apró­sággal. __ Prósz Veronika I Hol volt, hol nem volt, fiam, a világnak egymástól távol fekvő három szögleté­ben élt három egyidős, egy­forma legény. A világnak egymástól távol fekvő há­rom szögletében élő három legény soha nem látta egy­mást. fiam, még csak nem is hallottak egymásról. Egyszer aztán a világnak egymástól távol fekvő há­rom szögletében élő három legény, ugyanabban az évben, ugyanazon a napon, ugyan­abban az órában fölkereke­dett, fiam, hogy megkeres­sék az örök ifjúság kövét... Az örök ifjúság köve ma­gas hegyek mögött, egy véres kútban rejtőzött. A világnak egymástól távol fekvő három szögletében élő három le­gény más-más úton útnak indult, hogy megkeresse az örök ifjúság magas hegyek mögött, véres kútba rejtőző kövét. Ment mendegélt az első legény. Vas saruja, vas pán­célja úgy elvékoinyodott, mint a fűzfavessző. Az út fe­lénél leült, hogy pihenjen egy kicsit. Lecsukódott az NAZIM HIKMET: Mese fiamnak első legény szeme a fáradt­ságtól. Hát, amint kinyitja, ott áll előtte egy hennás kezű, fekete szemű világszép leány. — Hová, hová, te legény?' — kérdezte a leány. — Megyek megkeresni az örök ifjúság kövét — felelte a legény. — Az örök ifjúság köve magas hegyek mögött, vé­res kútban rejtezik. Rövid a te életed ahhoz, hogy odaérj. Akiknek a napjai meg vannak számlálva, élvezzék napjai­kat. Te vagy a méh, én a virág. Maradj itt velem, vedd el a mézem — mondta a •lány. Az első legény lehajtotta a fejét, fiam. Megállt fél­úton. Ezelatt a második legény ment, mendegélt tovább. Ha elfáradt, késével sebeket ej­tett a mellén, és a sebekre Verbőczy Antal: Gyermehmonológok Varázscipő amikor a tükörbe nézem magam Anyu megsimogat, ő is vörös és szeplős, de nagyon szép a magassarkú cipőben. Neki nem mondja senki, hogy Cékla meg Pulykatojás, igaz az oviba ó sem járt magassarkú cipőben. Fénykép négy gyertyás a tortám és nem kell villával ennem csak hadd maszatoljam természetesen jó csokoládésra magam, mert szünnapomon Apu mindig fényképez. Juszti megmondta az igazságot Anyu becsaptál. Azt mondtad úgy születik a kisbaba, hogy a hím ivarsejt megtermékenyíti a nő ivarsejtet dióhéjban és a kisbaba fejlődni kezd az anyuka hasában. Anyu becsaptál. Tegnap az oviban Juszti megmondta az igazságot; a kisbabát a gólya hozza.-.atd , » Harminc országba exportálják a különböző méretben ké­szülő, egymásba illeszthető, festett orosz fababákat, a Matr- joskákat. A Volga menti Szemjonov városkában található a legteljesebb — 56 darabból álló babakészlet, a legnagyobb baba egy méternél magasabb, a legkisebb borsószemnyi. Es a város a Matrjoskák hazája, 50 évvel ezelőtt itt készítet­ték a legelsőt. Karácsonyig elkészül Szemiveitik a nagymamának A kerek vagy szögletes szélű szemüvegtokhoz az el­készítendő nagyságot először papírból kiszabjuk. Ha nincs otthon filc vagy vastagabb szövetmaradék, igen szép tokot készíthetünk vasta- j gabb lenvászonból, kresvá­sót hintett, hogy el ne alud­jon. Olyan nagy fájdalmai voltak, fiam, hogy a fáradt­ságot nem is érezte, de a szomjúságtól a nyelve a száj- v padlásához tapadt. Ügy meg­szomjazott, hogy amikor meglátott egy csillogó víz- £ tükröt, nem tudta magát § türtőztetni: odaszaladt a víz­hez. A víz úgy ragyogott a | napfényben, mint az arany. Egyetlen kortyot ivott csak a második legény az arany vízből, s olyan hűvösség jár­ta át, hogy nem tudott töb­bé onnan elszakadni. Ottma­radt az út kétharmadán. Közben a harmadik legény továbbfolytatta útját. Meg­szomjazott, de nem ivott az útjába eső csillogó vízből; el­fáradt. de nem pihent meg a hennás kezű, fekete sze­mű világszép leány ölében. Ment és ment, ment és ment. Aki így jár. célhoz ér, fiam. Te is úgy járj, fiam, mint ö, nem fáradva; te is úgy járj, fiaim, mini ő, meg nem szomjazva; te is, fiam, mint ő: hittel járj! Aki hisz, cél­ba ér. (Törökből fordította: Tasnadi Edit) szonból Sőf, ezekre szebben lehet hímezni. A mintát pu­ha ceruzával előrajzoljuk (például nyári virágokat) és színes hímzőfonallal, szálöl­téssel kihímezzük. (A kres- vászonból készített szögletes tartón a sárga, fehér ki­nyílt gyermekláncfű-virág 1 —1 fél pompon, amelyeket puha műszálfonalból készí­tettünk. ezek egyúttal szem­üvegtörlőnek is alkalmasak.) A vászonból készített oldal­lapokat ki kell bélelni kar- tonpapirral, vagy a szabók által használt gallérkemé­nyítő vatex anyagra , vasal­juk. Mindkét oldalrészt el­készítjük, majd színes fonal­lal, 5 mm széles sűrű pelen­kaöltéssel a szükséges oldal*, részeket körbevarrjuk,

Next

/
Thumbnails
Contents