Népújság, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-26 / 251. szám
Bedolgozók és a vállalatok Élnek az országban — óvatos becslések szerint is — vagy háromszázezren, akik különböző okok miatt nem vállalhatják a több műszakra osztott, kötött munkaidőben elvégzendő gyári munkát. Vagy azért nem, mert családi kötelezettségeik ezt nem teszik lehetővé, vagy mert betegek —, de azért nem teljesen munkaképtelenek, vagy mert a lakóhelytől túlságosan is messze esik az egyetlen szóba jöhető munkahely, és a mindennapi ingázás kárát megintcsak a család szenvedné, vagy egyszerűen csak azért, mert már nincs erő, energia a rendszeres munkavállaláshoz szükséges szakképzettség megszerzésénez. # Megoldhatnák a szolgáltatóipar gondjait Ök háromszázezren mégiscsak munkaerő-tartalékként jöhetnek — jöhetnének! — számításba, összehasonlításként: ők háromszázezren — csak a létszámukat tekintve — megoldhatnák az egész szolgáltatóipar létszámgond, ját; nagyrészt pótolhatnák azt a létszámcsökkentést, amivel az iparnak kell számolnia, éppen azért, mert a szolgáltatóipar létszámbővítése elkerülhetetlen, s e létszámgyarapítás jószerével csakis az iparban foglalkoztatottak csökkenése révén történhet; vagyis ők, három- százezren olyan munkaerőtömeget jelentenek, amiről lemondani — éppen a mai munkaerőínséges világban — nagy luxus. Nemcsak a népgazdaság érdekei, hanem az ő érdekeik miatt is. Nem munkaképtelenekről, nem munkakerülőkről, csak — ismétlem — különböző okok miatt -j speciális helyzetben élő, de termelőmunkát és ke. resőviszonyt többnyire vállalni kész emberekről van szó. Ők, háromszázezren állami vállalatok és szövetkezetek bedolgozói lehetnének. Ám úgy tűnik: épp a legnagyobb létszámhiánnyal küzdő gazdálkodó egységek nem tudnak mit kezdeni velük. Pedig: ők háromszázezren, bedolgozói minőségben, lényegesen enyhíthetnék a munkaerőgondokat. A nagyipart nem érdekli a téma A beruházási eszközökkel rendelkező állami nagyipart azonban eddig nem érdekelte és a jelenlegi tapasztalatok szerint ma sem érdekli különösebben ez a téma. A szerényebb anyagi' eszközökkel dolgozó szövetkezetek és helyiipari vállalatok pedig csak nagy nehezen tudják növelni a bedolgozók .számát. Ennek Sokáig jogi akadályai voltak: hosszú évekig egyetlen miniszteri utasítás próbálta valamelyest rendezni a bedolgozók jogi helyzetét, és csak 1967-ben született meg az a központi rendelkezés, amelynek értelmében a bedolgozók sok szempontból azonos elbírálás alá esnek a vállalati belső létszámot alkotó dolgozókkal. A helyzet mégsem változott lényegesen, mert a vállalati gazdálkodás általános feltételrendszere nem kedvez a, bedolgozói munka tömeges elterjesztésének. Például a bérszínvonal-szabályozás, aminek , természetéből adódik, hogy bedolgozókkal nem manipulálható. Csakis „belső” dolgozókkal. Márpedig az efféle manipulációkról a vállalat nem mondhat le, ugyanis a bérszínvonal emelésének — sajátságos módon — egyik alapvető feltétele, hogy bizonyos foglalkozási kategóriákban növeljék a belső létszámot. Hátrányos jogi megkülönböztetések Továbbá: az említett rendelet ellenére is fennmaradtak bizonyos — bedolgozókat hátrányosan érintő — jogi megkülönböztetések, arról nem beszélve, hogy a vállalati gazdálkodásra általánosan jellemtó szervezetlenség, rendszertelen munkavégzés, a hullámzó termelés, egy sör adminisztratív kötöttség és bonyodalom önmagában is megnehezítette a bedolgozói hálózat kiépítését. Időközben — tavaly megjelent az 1967-es rendelet módosítása abból a megfontolásból, hogy még inkább közelítsék egymáshoz a bedolgozók ,és a „bent” dolgozók jogviszonyát. És milyen jellemző: a munkaügyi szakemberek még ma is vitatkoznak ezen a módosításon, nem a jogszabály lényegén, hanem az értelmezésén, ami megintcsak arna utal: nem biztos, hogy a vállalati gazdálkodás feltételei egyértelműen a bedolgozók foglalkoztatására ösztönözné a gazdálkodó egységeket, különösen az állami iparban. Így aztán a bedolgozói jnunka változatlanul a helyiipari és a szövetkezeti üzemek jellegzetessége, de azok. bán sem tekinthető áHaláTakarékosan Lassabban gyorsíts! ~ figyelmezteti az óriási pla- .kát az autósokat, s hogy érzékletesebbé tegye a felhívást, egy gázpedált és a pedált nyomó lábat mutat. köztük egy tojással. A plakát a takarékosság jegyében fogant, hiszen a lassabban gyorsítás következtében kisebb az autók benzinfogyasztása. Persze nemcsak a benzinnel' spórolunk. Felhívások figyelmeztetnek nap mint nap bérmünkét, hogy fölöslegesen ne égjenek a villanykörték, a lakásokban a hőmérséklet, ne emelkedjen 20—21 fok fölé, és így tovább. De nem csupán otthon, hanem a munkahelyeken is gondosabban kell bánni az anyagokkal, az energiával, jobban kell kímélni a munkaeszközöket, és egyáltalán, ahol lehetséges, ott megtakarításokat kell elérnünk. A takarékossággal egyet is értünk. Sőt teszünk is érte, ki, ki ahogy tud. Ugyanakkor ellenpéldák is akadnak. Lapozgatom egy tanácskozás írásos anyagait. Öt napirend, az egyik hosszabb, a másik rövidebb. A példányszá- , mok is különböznek, van olyan anyag, amelyet 25, de akad olyan is, amit jónál- több példányszámban stencileztek. A tanácskor zásra fordított papírm eny- nyiség megközelíti a 2400 ívet. Pedig ez nem is valami különleges, hanem egy átlagos értekezés anyaga. Vajon érdemes mindig mindent írásban rögzíteni? Nem lenne elég egyes napirendeket csupán szóban előterjeszteni? És szóban is csak röviden, velősen — mert az idővel is érdemes takarékoskodni. (kaposi) nosnak. Egyse kevesebben szánják el magukat, hogy ily módon létesítsenek munka- viszonyt, s a bedolgozók táborában is nagymérvű a fluktuáció, nem utolsósorban a meglehetősen alacsony keresetek miatt. örömmel vállalnák A bedolgozók nagy része időskorú, jóval túl a nyugdíjkorhatáron, akik eleve időszakonkénti pénzkeresetnek tekintik ezt a tevékenységet. És közben ott vannak tízezrével a kismamák, akik a gyermekgondozási segély mellett örömmel vállalnának otthoni munkát, különösen akkor, ha gyermekük már kilépett a csecsemőkorból. Ott vannak a többnyire nagy családokat ellátó, háztartásokban dolgozó nők, akiknek egy része ily módon bekapcsolható lenne a társadalmilag szervezett termelőmunkába, s akik közül sokan csak azért nem vállalnak munkaviszonyt, mert vagy nincs megfelelő szakképzettségük, vagy megoldatlan gondokat okozna nekik a mindennapi munkába járás (pél. dául a távolságok miatt.) S ott vannak a csökkent munkaképességűek. Hogy nálunk súlyos társadalmi gond a munkahelyi rehabilitáció, az jórészt a bedolgozói rendszer problémáira is visszavezethető. A bedolgozók ma Is, és évről évre több száz milliós termelési értékét állítanak elő. Kézi munkával, egyszerű eszközökkel, minimális anyagi ráfordítással, minden jelentősebb beruházás nélkül. Miből is az következik, hogy a bedolgozói munka gazdasági ésszerűsége, haszna — akárcsak a világ más országaiban — nálunk sem kérdőjelezhető meg. Intézményes foglalkoztatásuk az arra alkalmas vállalatoknál egyre sürgetőbbé vált. Vértes Csaba Vízvezetékcsövek PVC-böl A Hungária Miianyagfeldnlgozö Vállalat Debreceni Gyáregységében magas nyomású pvc-vizvezetékcsöveket gyártanak az építőipar részére. Ezek a csövek 10 atm. nyomás mellett 50 éves élettartamnak. Az idén 300 tonna csöve' állít elő a debreceni gyár. A hazai alapanyagból gyártott 10 atmoszférái nyomócsövek épületen belüli szerelésnél 50 százalékos, épületen kívüli alkalmazásnál 20 százalékos költségmegtakarítást eredményeznek. (MTI fotó — Oláh Tibor felvétele — KS) Kukoricából, napraforgóból Jó termés - több felvásárlás A kedvező száraz, őszi időjárás eddig1 gyorsította a betakarítást. Nem sok van már hátra, a nagyüzemek hamarosan befejezik ezt a fontos munkát. A tavalyinál jobb terméssel arányosan növekszik a Heves megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat felvásárlása is. Amint Fodor Sándor kereskedelmi igazgatóhelyettestől megtudtuk, eredetileg 26 ezer -tonna őszi termény átvételét tervezték, amelyet a kedvezőtlen kalászosgabo- na-eredmények miatt 35 ezer tonnára emeltek. Eddig húszezer tonnát vásároltak fel és minden remény megvan arra, hogy a nagyobb terv- feladatot év végéig teljesítsék. A kukorica terméseredménye a vártnak megfelelő. Átlagtermése 46 mázsa hek- táranként, tehát jóval túlszárnyalja a tavalyi eredményt. A napfényes idő hatására a kukorica is jól beérett, és a szokásosnál lényegesen alacsonyabb viztartalommal és kedvezőbb minőségben vásárolják fel. Az átvett takarmánynövény píztartaima 2.5—28 százalék, 6—10 szá- zalékkal alacsonyabb, mint a korábbi években betakarított kukoricáké volt, A szárítóval nem rendelkező üzemektől nyers, rrfbrzsolt állapotban veszik át. Eddig csaknem ötezer tonnát vásároltak fel, melyből Kápolnán, a bábolnai, Szári" < tóüzemnél 4140 tonnát helyeztek el. Ezenkívül ugyanott 970 tonna kukorica bérszárítását végezték el a nagyüzemednek. Heves me- ■ gye termelőszövetkezetéi az idén a szokásosnál nagyobb területen foglalkoztak napraforgóval, Miután az értékesítés nagyreszt a termelési rendszereken keresztül valósul meg, így a vállalati szerződés 630 tonna átvételére szól. A kedvező eredmények hatására azonban már eddig több mint kétezer tonnát vettek át ebből a fontos olajipafi növényből az üzemektől. A napraforgó minősége kifogástalan és a száraz idő hatására kevesebb energiával szárították. Az utóbbi évek /kedvezőtlen rizsilermése az idén megszakadt. Megyénkben egyedül a Hevesi Állami ' Gazdaság foglalkozik ezzel a növénnyel, amely jó termést adott. A hevesi silótelepen veszik át a nyers rizst és ott gondoskodnak a szárításáról is. Onnan továbbítják további feldolgozásra a déva- ványai rizshántolóba. Felvásárlásuk rizsből várhatóan 360 tonna lesz Á környezet védelmére is gondolnak Bélapátfalván A HAZAFIAS NÉPFRONT Heves megyei elnökségének természet- és. környezetvédelmi munkabizottsága idei negyedik —* a? idén utolsó — ülésének színhelyéül, mint a napokban a Népújság már hírül adta,, Bélapátfalváit, pontosabban a helyi cement, gyárat választotta. S korántsem véletlen, hogy a testület így döntött. Ez alkalommal ugyanis a cementgyári szennyezés, az itteni üzemek munkájának ártalmai kerülitek napirendre. A résztvevőknek keresve sem adódott volna alkalmasabb hely és Idő a tanácskozásra, hiszen így a legközvetlenebbül tanasztalhatták a természetben végbevitt szembetűnő rombolást, másrészt pedig mindjárt a kedvezőbbre fordult változásoknak is tanúi lehettek. Ne vágjunk azonban a dolgok közepébe, vessünk előbb néhány pillantást a múltra, mielőtt a jelent szemlélnénk figyelmesebben, s arról beszélnénk, hogy mire számíthatunk ezután, mit hoz a jövő. Nos. a bélapátfalvi ören guár port. füstöt, pernyét okádó jellegzetes kéménycso. portját aligha kell különösebben bemutatnunk. .Tói ismeri, aki csak megfordult, a Bükk eme vidékén, kirándult a tájra, vagy éppen átutazott a nagyközségen. Sokunknak talán a futó pillantás is elég volt a rémisztő látványból, s a rossz levegőből egyetlen szippantás örökre emlékezetes marad. Arról pedig ne is szóljunk, hogy mit érezhették azok, akiket évtizedekre idekötött a sorsuk,, itt dolgoztak, éltek, generációról generációra hagyva a munkát, az ideálisnak cseppet sem nevezhető sajátos körülményeket. A hajdani piros háztetők szürkévé váltak, a kertek zöldjét keresni kellett. Minden bizonnyal csak a kenyérhez való, görcsös ragaszkodás lehetett az, ami itt tartotta az embert. A bizottsági ülésen vetített képek látványa is megdöbbentő volt, s valósággal félelmetes, amit Nagy Kálmán, a testület elnöke emlegetett előadásában. Az öt esztendeje kezdett munka során, a településen és a környező falvakban elhelyezett, összesen tizenegy mérőállomás egyikén, a bélapátfalvi szoborkertben — a nagyközség közepén — szerzett tapasztalatok- alapján: tavaly például nem kevesebb, mint 1091 tonna, por hullott egy négyzetméternyi területre. Az 1976-os mérés azonban még ettől is többet, 1334-et muta_ tott, s az idei első félév 712 tonnája egyenesen „rekordot” javított! JELLEMZŐ a tiltakozásra, hogy az új, a korszerűbb gyár felépítésével kapcsolatban, egyedül a megyei KÖJÁL mintegy 300 szakvéleményt adott, s hatósági kérésre került a szennyező góc, a nagyközség legszélső utcájától is ezerméternyire. Mert a környezet eddigihez hasonló szennyezése a továbbiakban már megengedhetetlen! Nemcsak a közeli Bükki Nemzeti Park, a népszerű Szilvásvárad, a Sza- lajka-vőlgy (ahol egyébként a mérési adatok szerint, éves . szinten a szennyezés szinte egyszer sem érte el a megengedett határt), hanem a nagyközség és a társult települések, a távolabbi falvak levegőtisztaságának védelmére is törvény kötelez. S ahhoz, hogy a törvénynek érvényt szerezzünk, nyilvánvalóan nem kell lemondani a népgazdaságilag oly fontos cementről. Igenis. / lehet úgy is tc,rmelni, hogy a szomszédság kevésbé károsodjék! Márton István, a gyár főmérnöke minden kétséget ki_ záróan iparkodott hangot adni ilyenféle törekvéseiknek. Olyanfélékről szólt, hogy amíg a régi üzemben mindössze egyetlen kis hatásfokú, ósdi porkamra szolgálta a környezet védelmét, az újban egész sor berendezést állítanak munkába hasonló szándékkal. Amire külöhösen szükség van már, mivel a korábbival szemben hatszo- - ros termelésről van szó, mel lette pedig a. mostani technológia — az úgynevezett száraz eljárás — eleve négyötszörös porképzödéssel jár Naponta több mint félezei tonna szennyezőanyag kerül ne ki a szabadba, s ugyan ennyi cementveszteség lenne a műszakokban. ÉPPEN EZÉRT, a 8,3 milliárd forintos nagyberuházás gépi költségének 20 százalékát fordítják portalanító berendezésekre. Kereken 600 millióba kerül a ciklon létesítése, az együttesem 15 ezer négyzetméter felületű zsákos szűrő, valamfnt a hat nagy teljesítményű elektrofiller. A bányától anyagot szállító hosszú szalagpálya pedig burkolatot kapott. Így — ha a mostani üzempróbákkal járó nehézségeken túljutnak — a program megvalósítása után naponta legfeljebb 2.6 tonna por hagyja el a kéményt, s az üzem összes ki- porzása' sem haladja meg az öt tonnát. Hogy sok-e ez, vagy kevés? A szakemberek szerint: elviselhető, már nem fenyegeti különösebben a nagyközséget és a környékbeli településeket. Ugyanekkor a területet védi majd a gyártól keletre, illetve délre telepítendő erdősáv is. S a nagyberuházásnál tekintettel i vannak másra is. Gondoltak például a zajártalomra, ezért fenn, a bányai létesítményeknél nagy üreget képeztek a hangos előtörő berendezésnek, a hegy mélyében valósággal elrejtették azt. Szóval: ha hinni lehet az ígéretekben, nincs különösebb ok az aggodalomra. Megtisztulnak a házak piros cserepei, s az üdezöld ezen a tájon sem hiányzik majd. Mindannyiunk örömére! Gyóni Gyula NÉIMSŐE& 1 m okidba: 2&, péntek i
