Népújság, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-24 / 249. szám

I

SZAKONYI KAROLY új

hangjátéka, a Három dobás hat forint, egy körúti ételbár tarka sokaságába, a Máriaremetén épülő' csodálatos nyaralóba, a pesti külváros egy mellékutcájába vitte hallgatóit. Az öt jelenetre bontott életkép dialógusait a vacsorajelenet fogja össze, három ember zsörtölőd ése a zsúfoltság, a kiszolgálás, a tömeg és a levegpt- lenség miatt. Erről mondta a szerző: „ők hárman ott ültek, üldögéltek ráérősen az ételbár esti áradatában. Lehet, hogy már befejezték az étkezést, lehet, hogy nem is fogyasztottak semmit, csak diskuráltak a jtörútra néző ablak mellett, a gőzben, a főzelékszagban, a nyüzsgésben .,.. Látszott rajtuk, hogy nem sietnek sehová. Hogy nincs hová sietniük. Üldögéltek, mindegy hogy hol. De alighanem éppen azért a tömegben, mert emberek között akartak lenni. Valahol, ahol történik valami. Ha nem is velük, de körülöttük. Megkeseredettség, dac, önirónia, szomorúság tükröződött rajtuk.”

Tehát az öregek magánya? Ök hárman, túl a hatvanon, nem mondhatnak sikeres életpályát maguk mögött. Az öreg Varga, a nyugdíjas műbútorasztalos a külváros egy szoba-konyhás lakásában él. Sókiné, a mutatványos, még a háború alatt elvesztette férjét, fenntartja a bódét, mert vagy 15 éve ezt csinálja. de kisegítőt keres maga mellé. A harmadik Hilda, nyugalmazott pénztáros. Férje elhagyta, lánya 1956 óta Amerikában él. Ezeknek az embereknek öröm egy tányér tejberizs („a hosszú élet titka a könnyű vacsora”), a a somlói galuska és a re- ménjt hogy az unoka asztalos lesz. Sztereotip életkép a századvégről. Hinnék is a magányos öregek partrave- tettségében, ha nem lennének magányba taszított bánatos gyerekek, - elhagyott tizenévesek vagy szakmai útvesztőkbe tévedt narcista huszonévesek és a könyöklő érvényesülés máglyáján égő harmincévesek. Ezek legalább annyira magányosak, mint a hét végi kalandra készülő, törékeny testű Hilda. Azt sem hiszem, hogy az öregek valamiféle megkülönböztető elismerést vagy tiszteletet várnának a fiataloktól. hiszen az életkor nem érdem, hanem az egészséges életmód gyümölcse, afféle aranykor amelyben édes emlékek és a boldog jelen képei fonódnak össze inkább a derű színeivel.

Hőseink életének nincsenek szikrázó fényei és meggondolatlan kalandjai. Még az öreg Varga is — Szabó Sándor kitűnő alakítása —,

aki ismeretlen vacsora partnereit hét végi kalandra hívja fia nyaralójában, amikor tettre kerülne a sor, elhárítja magitól . a lehetőséget. Életüket a darab zárómondatai határozzák meg: „Maradunk még? — Ha nem tilos csaki így üldögélni itt és nem fogyasztani, én nem bánnám. — Hát akkor maradjunk itt.” A befejezés is arra mutat hogy ezzel az évjárattal nem történik semmi és el is akadna a mese, ha két epizód, látogatás az épülő villánál és a mutatványosbódénál nem hozna új színt a fakuló játékba.

Az ifjabb Varga, a köhé- cselő főkönyvelő, aki munkásai segítségét iS igénybe veszi az építkezésnél, a beépített bútorok elkészítésére atyját szemeli ki. Panaszai, a sok munka, az állandó hajtás, megromlott egészsége, nyugtalan, altatókkal teletömött éjszakái, a reggeli feketék azonban azt sejtetik, hogy hiába épül a csodapalota, amelynek csendes zugában egyszer ő is megtalálja nyugalmát, inkább ábránd, mint valóság Nem sokat ad azonban jelleméhez a festegető munkás véleménye: „...hagyja élni az

embert. Én is szemet hunyok, ha úgy hozza a sor. Kijövünk egymással. Én is építkezem ...” Elevenebb ennél Ircsi látogatása Sókiné bódéjánál, és a beszélgetés a szakma fortélyairól, a férfiak dobásairól, a homokkal telt konzervdobozokról. A konyha gőzeiből szabadulni akaró lány fizetést nem kap, maga fizeti az SZTK-t is, de cserébe munkaköre legalizálja mesterségét. Szépsége, nyaka, válla a nyári hónapokban sok vállalkozót vonz majd a bódéhoz. „A férfiak szeretnek nyerni, de mi tudjuk, hogy nem nagyon lehet”, nevetnek össze a „három dobás hat forint” játék csalafintaságán.

Szakonyi Károly megfigyelései ezúttal is pontosak. Művében nem konfliktusokat mutat fel, csak azok előzményeit Szereplőinek nincsenek ellenpontjai, csak jel- zőbólvák, amelyek sivalkodó fényei valóságos konfliktusokra mutatnak. Az ételbár akváriumában élő emberekben a tejivókban, presszókban üldögélő embertársainkra ismerünk.

A műfaj kedvelői szép őszi szonátát hallhattak az öregek hetén társakat és embereket kereső magányosokról. Varga Géza mértéktartó rendezése emelte ki a játékot a szirupos álhumanizmusból és tompította a nagyváros forgatagában élő kisemberek számkivetet.tségét.

Ebergényi Tibor

Mezőgazdászok lesznek

Budapesten, az Asztalos János Kertészeti és Földmérési Szakközépiskola és SzakeiMwim

i ÍÜ79. október 24., szerda

munkásképző Intézetben mintegy négyszáz fiatal tanul a nappali és ugyanany- nyi levelező tagozaton. Az iskolában dísznövény-, gyümölcs-szőlő termesztő szakmunkásokat, valamint földmérő és térképész szakembereket képeznek.

(MTI fotó: Király Krisztina /élt). — KS)

Ha felnőtt a diák.

Egy délután a Szilágyi gimnázium levelező tagozatán

Heves megyében tízezerre 2500

Erőteljes ütemben nő a tévé- előfizetők száma

Az elmúlt évben először a televízió-előfizetők száma meghaladta a rádióelőfizetőkét. Ez derül ki egyebek

között a Központi Statisztikai Hivatal most megjelent közlekedési és hírközlési évkönyvéből.

Az adatok szerint a posta a múlt évben már csak 12 753 új rádióelőfizetőt vett nyilvántartásba, számuk az év végén 2 589 795 volt, ebből 635 149 a budapesti. Vidéken Pest megyében van a legtöbb rádióelőfizető, szám szerint 206 889, Szolnok megyében 119 ezer, Bács-Kis- kunban 118 ezer, Borsodban 115 ezer, Szabolcs-Szatmár- ban csaknem 108 ezer rádióelőfizetőt számlálnak. A statisztika nem jelzi, de tény, hogy az előfizetői számnál jóval több rádió működik, miután egy család egy előfizetéssel több készüléket is üzemeltethet.

Annak ellenére, hogy ma

már több — szám szerint 2 632 878 — a televízió-, mint a rádióelőfizető, a televíziózás még mindig erős ütemben fejlődik. Az elmúlt nyolc évben például több mint 860 ezer új előfizetőt vettek nyilvántartásba, s még tavaly is 75 447-tel bővült a „hivatalos” nézők tábora. Ez egyebek között a vételi lehetőségek bővítésének is köszönhető, hiszen az 1970. évi 12-vel szemben ma már 45 televízióadó — nagyadó és átjátszóállomás — szolgálja a jobb műsorellátást.

A legtöbb televíziókészülék — 585 630 — Budapesten van. A vidéki előfizetői sorrend: Pest megye 220 ezer, Borsod megye 135 ezer, Szabolcs-Szatmár 125 ezer, Bács-Kiskun csaknem 120 ezer, Veszprém és Csongrád néhány száz eltéréssel, Í85 ezer. A televíziósűrűségben Miskolc még a fővárost is megelőzi, 10 ezer lakosa közül 2996 televízió-előfizető. A megyék közül Komárom vezet a 10 ezer lakosra jutó 2615 készülékkel, Szolnok, Heves. Békés és Györ-Sop- ron megyében 2500 körül van ez a szám.

v (MTI)

Tizenhat esztendeje annak, hogy Egerben létrejött a dolgozók gimnáziuma, az az intézmény, amelynek tantestülete azóta sok száz ember kezébe adott érettségi bizonyítványt.

Az új tanév kezdetétől megszűnt ez az iskola, s a felnőtt diákok égy része a Gárdonyi Géza. a másik a Szilágyi Erzsébet gimnáziumokba került. Velük mentek a tanárok is, bízva abban; hogy a megváltozott körülmények között is kamatoztathatják tapasztalataik gazdag tárházát. A gimnazistákat a Szilágyiba küldték, hogy itt gyarapítsák ismereteiket.

Őket kerestük fel. s az átállással járó örömökről, s átmeneti gondokról érdeklődtünk tőlük.

Az ésszerűség jegyében

A tagozatvezetői tisztet Szebeni Lajos igazgatóhelyettes látja el, ő így körvonalazza a sokak által kissé meglepőnek tartott megyei intézkedés okait.

— Ezt a döntést — egyébként hasonlóan vélekednek kollégáim is — az ésszerűség diktálta. A régi helyen felesleges volt egy ügyintéző apparátust és egy vezető testületet fenntartani. Vonatkozik ez az itt tevékenykedő pedagógusok és az óraadók bérére is. A takarékossági elképzelés persze a dolognak csak egyik oldala. Mi tiszta profilú gimnázium lettünk, hiszen a kereskedelmi szak- középiskola levált tőlünk. Ezért sorolták hozzánk a gimnáziumi részleget. Ez kétségkívül előnyös, ugyanis jól felkészült nevelői gárda foglalkozhat velük, megteremtve a szakrendszerű oktatás minden feltételét. Mi egyébként őrölünk ennek, mert kartársaink számára nem idegen a felnőttoktatás.

Pólyák Alajos, igazgató, érdekes összefüggésekre hívja fel a figyelmet.

— Esti és levelező tagozatunk működik. Az előbbi három délutános ittlétet követel, ezért kevésbé népszerű. Ez voltaképpen érthető, ugyanis manapság senki sem időmilliomos, különösképp, ha a munka után a család

is várja otthon. A szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkezők szívesen kopogtattak nálunk. Ez nem véletlen, hiszen, ha biológiából és földrajzból különbözeti vizsgát tesznek, akkor harmadik osztályban folytathatják tanulmányaikat, azaz két esztendő múltán megkapják az érettségi bizonyítványt. Aki időt akar nyerni, annak ez kedvezőbb; mint a szakmunkások hároméves szakközép- iskolája. Csoda-e, ha csak ide százhatvanan jelentkeztek. Így hát nem túlzók, amikor / azt mondom, hogy ennek az oktatási formának jövője lesz. Magam is vállaltam órát, a világnézetünk alapjait tanítom a negyedikeseknek. Jóleső érzés látni a többség szorgalmát és igyekezetét.

Négy gyerek mellett

Arról mindjárt meggyőződhetünk, hogy szavai mennyi- - re helytállóak. '

Fügedi Sándorné, aki a 4. számú Volán menetlevélellenőre, egykor férjével együtt iratkozott be. Mindketten eljutottak a negyedikig, méghozzá kitűnő és jelei átlageredménnyel.

A négygyermekes .asszony így magyarázza hajdani elhatározását:

— Munkaköröm ellátásához nem szükséges ez a végzettség, mégsem mondok le róla. Menet közben is rájöttem arra, hogy mennyit formálódott világszemléletem és gondolkodásmódom.

— Érzékeltetné ezt egy példával ?

— Sokkal jobban meglátom az alapvető összefüggéseket, mint korábban. Ha leülök a tévékészülék elé, ma már másképpen reagálok a különböző műsorokra, a tévéjátékokra mint régebben: Igv teljesebbé, egészebbé alakult életem. Nem kis áldozatot hoztam ezért, de megérte. Lányaimat is arra ösztönzőm, hogy ne elégedjenek meg a nyolcosztályos végzettséggel, hiszen az csak belépő a Tudás birodalmába, az eligazodáshoz azonban kevés. A nagyobbik hallgatott rám, a kisebbik — ő tizennyolc éves — szintén tanul —> egy-két év múlva, mihelyt a munkahelyén hozzájárulnak.

A levelezősnek nem kőtelező eljárni a foglalkozásokra, 6 mégsem hiányzik egyről sem.

— Szükségem van a tanári segítségre, így ugyanis minden különösebb nehézség nélkül megértem a bonyolultabb anyagrészeket is.

Igényességről beszél a pé- tervásári Pál Tibor is:

— Tizenegy esztendeje lettem géplakatos szakmunkás. Ennyi idő múltán elhalványultak az itt szerzett ismeretek. Ezért nem próbálkoztam különbözetivel, inkább az elsőben kezdtem. Ha lépésről lépésre haladok, akkor sokkal könnyebben boldogulok majd.

Biztató jövő

A negyedikesek kissé meglepődtek, amikor arról értesültek, hogy megszűnt a dolgozók gimnáziuma, s őket máshová vezényelték.

— Azt hiszem, ez indokolt, hiszen megszoktuk a pedagógusokat, s igyekeztünk alkalmazkodni azokhoz a követelményekhez, amelyeket megszabtak számunkra. Az átállástól tartottunk, de az aggályok egy része már eloszlott. Meggyőződtünk arról, hogy itt is mindent megtesznek értünk.

Az elsősöknek mór ez a természetes környezet, s elismeréssel szólnak a törődésről. Bizakodásuk indokolt, ugyanis a tanárok szakmai hozzáértéssel társult szorgalma, /lelkiismeretessége elviselhetővé teszi számukra a buktatókat.

Ettől függetlenül néhány kérdés még tisztázatlan. A régi intézményből még semmiféle szemléltetőeszközt nem adfak át, holott ezek egy részének itt a helye. Rendezni kell á továbbképzés ügyét is, hiszen a felnőttoktatás módszertanát egyáltalán nem egyszerű elsajátítani. Annál is inkább, mert a szakirodalom meglehetősed hézagos.

Az viszont megnyugtató, hogy a színvonal miatt felesleges aggódni: a pillanatnyilag talán szigorúbb elbírálás a későbbi bizonyítvány rangját eíncli... v*

Pécsi István

42.

— Hogyisne! Hátul nehezebb — mondta a katona. A pisztolyt odadobta a lengyelnek, s maga ment előre, hátrazavarta a tisztet.

A sebesült szabad kezével elkapta a pisztolyt. Elmozdult jobb kezét visszaigazgatta a szíjra, hogy kényelmesebben nyugodjon, s aztán valahogy feltápászkodott.

Nézték, hogy tud-e menni.

Hát eleg lassan, bicegve indult meg. Kezében a pisztoly. Mint egy elővéd. Hátrapillantott, jelezve, hogy fog ez menni.

Upomicaky a nadrágját paskolta; nem lehetett tudni, hogy a kezéről veri-e le a port,.vagy a fenekéről.

— Na... — morgott most már türelmetlenül a katona.

— Hogy seggbe ne rúgjalak.

— S lehajolt. — Egyszerre!

Végre felvették a hordágyat. és elindultak. De *a tiszt rosszul lépett, s nagyon ingott az egész alkotmány. Aranka riadtan kapaszkodott a rúdba.

— Hé! Hé! Fordított láb-, bal, az istenedet! Mintha ketten együtt egy ló volnánk.

Upomiczky megértette, s

lépést váltott.. A katona meg volt elégedve az intelligenciájával.

— Meg fogja tanulni. . . — mondta néhány lépés után,

András nem biztosított vissza; lövésre kész puskával figyelt előre, hátra, oldalt, s figyelnie kellett a foglyot is. Csak azt az utat fürkészhetné ki, amelyiken biztosan, s lehetőleg gyorsan eljuthatnak a Tiszához.

Közben figyelte a fegyverropogást, s igyekezett megállapítani, merre hullámzik a csata. Minden jel arra mutatott, nogy tőlük jobbra előre már románok vannak. Heves, egymásnak felelő géppuskasorozatokat hallott. Továbbra is számított arra, hogy nincs összefüggő arcvonal, hogy csak kell akadni valami résnek, s ha rés marad, akkor ő meg is találja; ez így azért elég idegesítő volt.

S nem is sokáig menetel- • hettek ilyen zavartalanul.

A különböző zajokból kifülelt valami gyanúsat, s ez arra kényszerítőt te. hogy egy pillanatra lehasaljon. Ügy vágódott le. hogy az előtte haladók észre ne vegyék.

Néhány pillanatig rátapasz- totta fülét az anyafölcire. Ebben a világcsörömpölésben is képes volt megkülönböztetni a lódobogást. Az, lovasesapa.t dobogása. Felugrott:

— Gyerünk, próbáljuk gyorsan elérni azt a kukoricást.

Előbb nem értették, s alig valamit gyorsítottak a járásukon. Ez sem volt könnyű.

— Futás hát, az isteneteket !

A katona most már szedte volna a lábát. De a tisztnek szokatlan volt a hordágycipe- lés, nem szaladt, csak botorkált. András egyszer meg is ijedt, hogy elesik, s ugrott, hogy ha kell, elkapja a kezéből a rudat. Szerencsére nem esett el. hiszen úgysem igen bírta volna elkapni. De azért ott maradt szorosan mellette, mintha ezzel is nagyobb óvatosságra és ügyességre tudná ösztökélni.

Végre elérték a kukoricás szélét.

Alig értek be, a katona meg a tiszt, mintha csak ösz- szebeszéltek volna, már engedték is le a hordágyat.

— Beljebb! Beljebb! ■— kiáltott rájuk András. — Be egészen a közepébe!

Elég kelletlenül botorkáltak tovább. Itt már nagyon nehéz volt mozogni; szűk is

volt a sor hordágynak, és

még sort is kellett váltani, többször is. hogy a tábla mé- ' lyére bejussanak, oda, ahova András kívánta.

— Na, jó, ide! Itt engedd le!

Letették zihálva, szinte leroskadtak.

A lengyel közben lemaradt mellettük, kétségbeesve, hátratekingetve bicegett utánuk; András elibe lépett, a karja alá tolta a vállát, segített neki leereszkedni. ’

Először is jól kilihegték magukat. András megnézte a lengyel kötését; elég jól át volt már vérezve. Felhúzott szemöldökkel kérdezte tőle, hogy bírja.

A lengyel csak legyintett. Sebaj, semmi baj.

— Te tudod — mondta neki, hogy megnyugtassa a lel- kiismeretót. Aztán fogta a

' lengyel katona karját; s odahúzta, és leültette Upor- nicaky mellé. Mutatta neki, hogy csak illessze a pisztolyt a lapockájára.

Aztán Arankára vetett egy pillantást. Még mindig átfogva tartotta a pólyát; sze-, gény, ebben a futásban. .. neki is igen vigyázni kellett, hogy le ne essen a gyerek.

Nem is próbált közelebb kerülni hozzájuk, hanem feltérdelt, és figyelt, hogy jönnek-e hát azok a lovasok.

A dobogást, azt egyelőre semmiképpen nem lehetett hallani, mert egv géppuska, valahol, elég közel, hosszú sorozatot adott, s' annak a’ rofiogása mindent elnyomott.

Mire aztán végre meghallotta, addigra már látta is a lovasokat.

Éppen ott tűntek fel, ahol ők — szinte még csak másodpercekkel ezelőtt — beváltottak a kukoricásba.

... (Folytatjuk}