Népújság, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-03 / 231. szám

ZENEI VILÁGNAP

Pécsi Sebestyén orgonaestjéről

Néprajzos

az igazgatói székben

BESZÉLGETÉS MEGYÉNK MÚZEUMAIRÓL

Az Országos Filharmónia — az egri hagyományokhoz híven — az idén is a székesegyházban. Pécsi Sebestyén műsorával nyitotta meg hangversenysorozatát. Jó hírverés is ez, mert az orgona egyre népszerűbbé váló hangszer nálunk, másrészt maga a hely is olyan befogadóképességgel rendelkezik, hogy a zenebarátok népes tábora ez alkalommal valóban együtt lehetett Egerben, nem korlátozta a hallgatóságot a színházbéli zárt és eléggé alacsony férőhelyszám.

Pécsi Sebestyént nem kell bemutatnunk az egri közönségnek. Ma élő orgonistáink között művészi szintben a legelső, s azok közül való, akik meghatározó egyéniségükkel, művészi felfogásukkal és dinamikus hatásukkal állandóan jelen vannak művészi életünkben. Ebből a műsorából is kiérződött, hogv érdeklődése széles körű, átfogja a zenetörténet korszakait. Időben- közeli-távoli

Az ötödször megrendezett zenei világnapot az idén, a nemzetközi gyermekévvel egybekötötten ünnepelték hétfőn Hevesen. A rendezvényt Budai Sándor, a járási pártbizottság osztályvezetője nyitotta meg. A szervezőka járás öt általános iskolájának énekkarát kérték fel bemutatkozásra, műsorukat a járási pedagóguskórus és a helyi zeneiskola tanárainak fellépése egészítette ki. A hangverseny hangulatos esti utcaszerenéddal fejeződött be.

E program önmagában kétségkívül méltó megemlékezés a muzsika ünnepéről. Különösen akkor, ha végigpillantva a koncerten bemutatott művek során — el-------------------------------------------S

Hünqargfon a Icinezgyííjtőkérl

Véget ért a Hungaroton hanglemezhetek kéthetes rendezvénysorozata. A nemzetközi hanglemezpiacon

számos elismerést, sikert aratott magyar művészlemezek hazai népszerűsítését szolgáló eseménysorozat tapasztalatairól Bors Jenő, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat igazgatója nyilatkozott az MTI munkatársának:

— A lemezgyűjtők nagy érdeklődéssel fogadták ünnepi kiadványainkat és az országszerte megrendezett lemezbemutatókat. szakmai előadásokat — mondotta. — Ezt igazolja egyebek között, hogy amíg tavaly 70 000 példány fogyott el a hanglemezheti kiadványainkból — addig most több mint 200 ezret vásároltak meg az erre az alkalomra megjelentetett 11 lemezújdonságból. Közülük a ..Magyar grego- riánum”-sorozat harmadik lemeze és Mozart „Requi- em”-je bizonyult a legkapó- sabbnak. Már az első héten teljesen kifogyott az üzletekből Shakespeare „Rómeó és Júliá”-jának L atinovits Zoltán és Ruttkai Éva előadásában rögzített hanglemezváltozata is.

— Ennek jegyében döntöttünk úgy. mivel a „Rómeó és Júlia” hanglemezváltozat gvors elfogyása csalódást okozott az irodalmi kiadványok kedvelőinek —. hogy ezt a háromlemezes albumot a tervezettnél jóval tovább, január 1-ig hozzuk forgalomba. lemezenként 50 forintos, kedvezményes áron.

ébJVwmfl/7

1079. október 3„ szerda _ i

egyéniségeket úgy szólaltat meg, mintha azok a ma emberének akarták volna kiönteni a lelkűket. Hogy mekkora formátumú művész, az is bizonyítja, ahogyan ezen az estén Kodály Adagióját és Glóriáját eljátszotta. A műsornak ez a zárószáma visszafénylett az egész műsorra, pedig azon Bach C- dúr toccata és fúgája, Caesar Franck Offertoire funeb- re-je. Liszt B—A—C—H prelúdium és fúgája, valamint Böhm-, Zipoli- és Fresco- baldi-alkotások sorakoztak.

Ez a hangverseny, ez a műsor mégsem volt az igazi. A hallgatóság érezte, hogy a művész kezét valami zavarja, a harmóniában valami félrehúz. Néhány intonálási hiba már az elején felhívta valamire a figyelmet, ami később nyilvánvalóvá vált: egy vagy néhány fontos síp, hang hamisan, nem a zenei helyén szólalt meg, magyarul: az orgonában műszaki hiba keletkehangzottak Liszt, Kodály, Balázs, Bárdos, Mozart. Mendelssohn, Pitoni szerzeményei — azonnal szembetűnik, hogy a kórusvezetők igényes darabokkal készültek. Vállalták annak a kockázatát is — kérdés, persze érdemes volt-e? —, hogy a nem elegendő ideig érlelt művekkel a lehetségesnél kisebb zenei hatást érnek el. Mint ahogy ez meg is történt az 5-ös sz. iskola, illetve a körzeti általános iskola egy-egy bemutatóján. Ellenpéldaként szolgáltak viszont a Himmer Sándorné vezette tiszaná''aiak, akik erejüknek megfelelően választva, igen szépen is szerepeltek. Elfogadható volt a tarnazsadá- nyiak produkciója is. Az úttörőegyüttesek közül érthetően kiemelkedett a Szabó Tivadar vezette 1-es sz. énekzene tagozatos iskola kórusának műsora. Ebből is talán

U.

— Foglalkozott a... helyzettel ?

Stammler nem válaszolt. Elhatározta, hogy gúnyos hangra egyáltalán nem fog válaszolni.

— Mit tenne? — kérdezte akkor váratlanul nagyon szelíden, s látszatra igen emberien Uporniczky. Mintha csak valóban tanácsot próbálna kérni. — Mit tartana helyesnek?

— Kérem, én csak egy századparancsnok vagyok.

— Mondja csak bátran!

— Nem a bátorságom hiányzik — • mondta megint elég szúrósan Stammler. — Hanem az áttekintésem.

— Na, mégis... — nógatta a magas vezérkar.

— Ásnék.

A tisztek meglepetve néztek rá. De még Czauner is. András ismerte őt a legrégebben; ez őt nem érte váratlanul.

— Arra gondolok, hogy ha már sikerült átjönnünk, ki kellene építeni ezt a hídfőállást. Hogy képesek legyünk tartani. És hogy amikor majd elég erőnk lesz ahhoz, hogy támadjunk, ne kelljen megint elölről kezdeni... az átkelésnél.

— Ember, maga meg van őrülve! Hát nem tudja, hogy,

zett. Ezt a hibát későn vették észre, ha egyáltalán korábban észrevehető volt. A művész nem tehetett mást, ezzel a hangszerrel kellett végigjátszania az egyes számokat. A pillanat tört része alatt döntenie kellett, mit tegyen, vagy mit ne tegyen ezzel a fontos helyen rosszul megszólaló síppal. Sajnáljuk, hogy ez így történt. A magunk részéről pedig elgondolkodhattunk azon, mekkora zavar támad, ha egy fontos síp, hang a hangszerben nem úgy szólal meg, ahogyan azt elvárják tőle. Vagy még egy kép magyarázatul: a hordó mézet is keserűvé tudja tenni egy uncia ecet. így értjük meg, hogy a művész Hindemith III. szonátájának eljátszására már ezzel a zavarral vállalkozott. Mj azon csodálkozunk. hogy ezt a műsort ezzel a beteg hanggal, ezzel az az orgonával így is lejászot- ta.

Farkas András

a líraibb hangvételűéi?, így például a Bárdos Lajos szerzetté Magas a rutafa című.

Sajnos mindezt legföljebb az első sorokban ülők élvezhették. Az ezután következő felnőtt produkciókat meg jószerivel ők sem.

Az egyébként nemes elhatározás ugyanis, hogy az est bevételét az új járási úttörőház javára ajánlják fel — sajnálatosan túlbuzgóvá tette a szervezőket. így történt meg az, hogy legalább kétszer annyian kaptak jegyet, mint amennyien elfértek a Móricz Zsigmond Művelődési Központban. Néhány perc múlva zavaróvá vált a mindvégig tartó izgatott helykeresgélés, mászkálás.

Milyen kár. Mert az érdeklődők, szülők, s gyermekek egyaránt, így mindössze annyival távozhattak, nagyon kellemes est — lehetett volna. ..

(németi)

végig a tiszai fronton támadunk?! Hogy a Tiszántúlt akarjuk visszafoglalni? Hogy erre a támadásra van feltéve minden?! Tudja, mi árad magából? Defetizmus!

— Kérem! — mondta most Stammler, s nemcsak teljesen kiengedett eddigi feszes tartásából, hanem maga is leült egy padra. — Adják át szerencsekívánataimat a vezérkarnak! Az optimizmusuk miatt! — S elővette a dózni- ját, s alig remegő ujjakkal cigarettát kezdett sodorni magának.

Uporniczky felugrott.

— Ez lázadás! A frontvonalban a vezérkarral gúnyolódik! Lázadás, érti? Keresztül kellene lőjem!

S rá is csapott a pisztoly- táskájára, idegesen kapirgál- ta; de mielőtt fel tépte volna, Czauner megérintette a karját.

Odakapta a fejét.

— Ne tessék lövöldözni! Nem kell túlzásba vinni azt a forradalmi radikalizmust.

Tekintete tiszta volt, ártatlan, nyugodt és határozott. Egy pillanatra meg is bénította a vezérkar küldöttjét.

— De elvtársak... ! —

Hammer igyekezett kikászálódni a pádból. Valami békítő célzatú karmozdulatot tett.

Stammler őhozzá fordult, és neki mondta:

Az ember érzelemvilágát, érdeklődését befolyásolják, formálják gyermek- és ifjúkorának emlékei, maradandó élményei.

Erre utal dr. Bodó Sándor néprajzku a tó is, aki május elsejétől látja el a Heves megyei Múzeumi Szervezet igazgatói tisztjét.

— Sárospatakon voltam diák. A festői szépségű város történelmi levegője engem is megbabonázott. Épp ezért nem csoda, hogy középiskolás koromban elsősorban a história vonzott. Elhatároztam, hogy idővel ebben a témakörben búvárkodom majd. Később szűkült a kör, s elsősorban a két világháború közti évek érdekeltek. Szüleim Bátorligeten is éltek, abban a községben. ahol a ritka adottságú Fedics Mihály mondta el csodálatos meséit Ortutay Gyulának. Az öfeget én is ismertem, de az egész dolognak akkor nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget. Érettségi után a debreceni Kossuth Laios Tudományegyetem történelemnéprajz szakára jelentkeztem. Itt dr. Gunda Béla egyetemi tanár szerettette meg velem az etnográfiát, ízelítőt kaptam a gyűjtő, a kutató tevékenység mással aligha pótolható öröméből. Olyannyira, hogy két alkalommal arra is vállalkoztam, hogy országos szaklapban publikáljak. Két írásom a népi állattartás, illetve a közlekedés egy-egv területét ölelte fel. Az elismerés, a megjelenés lehetősége csak erősítette am'tgvis szoros kötődésemet. ígv hát nem véletlen. hogy feltétlenül múzeumban óhajtottam

elhelyezkedni. Debrecenben és Szolnokon mindössze három hónapot töltöttem. maid Miskolcra kerültem. ahol aztán révbe jutottam. Igaz, történész beosztást kaptam, ám a szívemhez legközelebb álló tudományról sem feledkeztem

— A huszonhatodik és a huszonhetedik nemzetközi zászlóalj és benne a mi századunk is, tenni fogja a kötelességét. Mi a parancsokat végre szoktuk hajtani. A vezérkar azt parancsolta, hogy keljünk át a Tiszán. Átkelőeszközről viszont elfelejtett gondoskodni. Akkor még erős vólt az ellenállás... egy ilyen támadás semmiféle más hadseregnek nem sikerült volna. De mi a forradalom katonái vagyunk. Átkeltünk, itt vagyunk. És ha most azt parancsolják, hogy menjünk Debrecenig, talán még arra is képesek vagyunk, vagy...

Nem fejezte be. Legyintett. Végre megcsinálta valahogy a nagyon furcsa alakúra sikerült cigarettáját, de csak tartotta az ujjal között.

A két tiszt mereven, sután állt egymás mellett. Czauner egyelőre nem tágított Uporniczky mellől.

— Megható a pátozsa, parancsnok — szólalt ez meg végre, megint hűvösen, fegyelmezetten. — Arra kérem, számoljon mégis azzal, hogy hamarosan előriyomulá- si parancsot kap. Jól tenné, ha nem hagyná szertecsász- kálni az embereit. Különösen fegyver nélkül nem. Kérem. .. — S széttekintett, mintha kint a terepen keres:

meg. Nemcsak a nagyváros körüli vidék kézművesiparával és mesterségeivel foglalkoztam. hanem a népi fazekassággal és pásztorkodással is. A Bodrogköz pásztor- történetéből készítettem doktori disszertációmat is. 1972- től igazgatóhelyettessé neveztek ki, s így számos ad- min'sztratív, irányítási, szervezési teendővel is gyarapodtak feladataim. A búvárkodásról azonban továbbra sem mondtam le.

■ ■ ■ ■

Az esztendő elején érkezett a meghívás Heves megyéből. arra kérték: pályázza meg az állást, s lássa el a megyei múzeumigazgató teendőit

— A nagy iparvárosban otthonosan éreztem magam, ide mégis szívesen jöttem, mert diák. és ifjúkoromban nemegyszer jártam a barokk épületekben bővelkedő településen és a török elleni harcok során híressé lett várban. Ráadásul a megbízatás is izgalmasnak ígérkezett.

A kinevezés óta majd fél esztendő telt el, ez elég volt arra, hogy felmérje a körül- ménveket, az adottságokat és lehetőségeket. Ezek ismeretében alakította ki a közelebbi és a távolabbi jövőre szóló terveit.

— Nem mondhatnám, hogy a legjobbkor érkeztem ide. mert az egyes elképzelések megvalósítására szánt pénz kevesebb, mint kellene. Az is tény viszont, hogy csak addig nyújtózkodhatunk. ameddig a takarónk ér. Ráadásul annyi jogos kívánságot illene minél hamarabb teljesíteni. Köztudomású, hogy a vár nevezetességeit esztendőnként több mint félmillió hazai és külföldi turista tekinti meg. Reményekkel felvértezve kopogtatnak, s nemegyszer csalódva távoznak. Más szóne valamit. — Hol van a zászlóaljuk parancsnoksága?

— Adok kísérőt! — közölte Stammler is ismét katonásan. Az ajtóhoz sietett. — Hé, valaki! Gyere csak, Dvorcsák! Vezesd el a vezérkari elvtársakat a zászlóaljhoz!

— Talán kihallgatják a foglyunkat? — érdeklődött Dvorcsák a század megszokott, némileg patriarchális stílusában.

De Stammler nem válaszolt.

— Foglyot ejtettek? — érdeklődött Hammer.

— Igen, ejtettünk.

— És?

— Odaát van a zászlóaljnál.

De Upomickky határozott léptekkel kiment közöttük az ajtón, s meg sem állt az udvar közepéig. Ott mereven, szigorú tekintettel várta Hammert, és várta, hogy elővezessék a lovakat.

Czauner csukta be utánuk az ajtót. Visszamentek, leültek.

Egy darabig csak nézték egymást, hallgattak.

Stammler végre rágyújtott görbe cigarettájára.

— Micsoda forradalmárok, mi... ? — Odakínálta nekik is a bádogdóznit; nem kértek, eltette. Előregörnyedt, a padlóra fújta a füstöt. — Most aztán még inkább nem tetszik nekem az egész offen- zíva. Mi, ennyj emberrel... az is szép lett volna, ha egyáltalán tartjuk a Tisza vonalát. Nem vagyok képes felfogni, hogy mi lehet fejükben, egyszerűen nem vagyok képes felfogni!...

Földhöz vágta a cigarettát, leugrott a pádról, eltaposta, járkálni kezdett.

— Na, mindegy — mondta csüggedtein. — Foglaljuk el Debrecent... aztán majd esetleg Bukarestet, Párizst, Londont.

(Folytatjuk.)

Hangverseny Hevesen

val: meglehetősen kevés a

látnivaló. A reprezentatív jellegű történelmi kiállítás ugyan készül, s előreláthatólag november végére meg is nyílik, hiányát azonban már eddig is sokan emlegették. Az indokoltan türelmetlenkedő- ket minden bizonnyal kárpótolja majd a korszerű szemlélet és feldolgozás. A képtárat is megviselte az idő.' Jövőre itt orvosoljuk a legégetőbb gondokat. Ha az Országos Műemléki Felügyelőség elvégzi a szükséges munkálatokat, akkor a kazamatákban közszemlére tehetjük a kőtár legértékesebb darabjait. Ügy vélem: mindannyiunk kötelessége — ezzel kollégáim is egyetértenek, — hogy vendégeinknek jóval többet nyújtsunk, mint korábban.

Szó esik arról is, hogy másik két városunkban meglehetősen mostohák a tárgyi feltételek.

— Az viszont örvendetes,

hogy a helyi vezetés — erről már nekem is alkalmam volt meggyőződni — mindent megtesz a nehézségek felszámolásáért. Gyöngyösön a Wiltner-házból mintegy száznegyven négyzetméternyi területet kaptunk meg: ide költözhetett a raktárak és a kutatószobák egy része. Hatvanban is enyhül majd a szűkösség: az ottani múzeum átveheti a régi OTP- székházat vagy a kisegítő iskolát, távlatilag pedig a Grassalkovich-kastélyban, a leendő városi kulturális központban juthat otthonhoz. A jobb körülmények persze arra köteleznek valamennyiünket, hogy bővítsük szolgáltatásaink körét, s az eddiginél színvonalasabb közművelődési tevékenységet produkáljunk. Késő ősztől, léitől — ekkorra enyhül a turistaforgalom — arra is mód adódik, hogy külön foglalkozzunk a megyeszékhelyen élő korosztályokkal, azaz tovább kell közelednünk az óvodák, az iskolák, az üzemek és a szövetkezetek felé.

— Milyen ötleteket dédelget a néprajzos?

— Érdekel az észak-magyarországi kézművesség krónikája, az egri fazekasság története, s ezentúl is foglalkoztat a népi pásztorkodás megannyi adaléka. Az egyéni ambícióknál azonban fontosabb az, hogy a múzeumok kapuit — változatos módszerekkel — mind szélesebbre tárjuk azok előtt, akiket vonz a múlt öröksége.

Pécsi István