Népújság, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-16 / 242. szám
Csereszii) és- kcrt CSEHOVRÓL MAR MIN- IJENT TEDENK. Bibliográfiája vetekszik műveinek terjedelmével is talán, a róla és miatta megjelent tanulmányok pedig könyvtárakat tölthetnének meg. Csehov, egyformán ismert színpadon, filmen Csehovot játszani mindig élmény a színésznek, magával ragadó alkotói munka a rendezőnek. még ha nem is mindig visszhangzik Csehov világa megértő és megérző egyetértést a nézőkben. Csehov csendje, ahol a vizek színe alig-alig fodrozódik, csak azoknak nyújt igazi élményt, mint írói, drámaírói alkotás is és nemcsak mint egy-egy színészi bravúr, akik képesek, készek is a vizek mélyére szállni. Mert a látszólagos c?elekményte- lenség, az alig-alig történés álatt és mögött hatalmas tragédiák feszülnek, emberek lesznek semmivé, vagy válnak azzá, amik voltak s ez tulajdonképpen Csehov- nál egyre megy. Mondom, Csehovról mindent tudunk, s írtam fentebb. hogy „érte” a vizek mélyére kell szállni, vagy szállatni Ha egy értő rendező, mint valami Cousteau kapitány, magával tudja ragadni nézőit a mélybe, azazhogy a katarzis magasába, ha be tudja bizonyítani, hogy Csehovról — hiába könyvtárnyi az irodalma — valójában semmit sem tudunk. Vagy éppenhogy már olyan sok szépségest, amiért érdemes újra és újra színházba menni, vagy jelesen — a képernyő elé ülni. MINT MOST, az elmúlt vasárnap a Cseresznyéskert tévéváltozatát megtekinten- dőn. Igaz, ez nem „a” Cseresznyéskert című Csehov- tragikomédta volt, hanem az e drámából készült tévéjáték. Am az is igaz, hogy éppen mert „belőle” készült, mert a tévé nyelvére próbálta fordítani a rendező, Esztergályos Károly, volt és lett a képernyőn valódi cse- hovi a világ. Ahol látszólag semmi sem történik, s mégis mindenki menekülne onnan, de mór ahhoz sincs ereje, ahol két igaz ember találta- tik csak, akik számítanak, terveznek a jövőre és akikre — talán — számíthat is ez a jövő, a diák Trofimov, és Anya. Az ő menekülésük története ez a tévéjáték? Vagy, Ronyevszkaja végső búcsúja, avagy az öreg Pirsz magányos pusztulásának KÉPERNYŐ ELŐTT Jelenet a tévéjátékból. históriája-e a Cseresznyéskert? Vagy inkább, hogy mindez együtt, az orosz értelmiség tragikus története-e dráma? — a választ, úgy érzem, az utóbbira és igenlően adta meg az Esztergályos Károly rendezte tévéjáték. Megpróbált és sikerrel a szereplők árnyainak és árnyalatainak .hangsúlyozásával, vagy hangsúlytalanítá- sával egy általánosabb, egy egész kort és társadalmi réteget értelmezni a rendező, s ebben, pontosabban ezzel az értelmezéssel túlmutatni az adott koron, ideszólni hozzánk is a mának, emlékeztetőül és figyelmeztetőül is kissé és talán. Igaz, hogy emiatt — legalábbis számomra — más jellemformátumokat öltöttek a szereplők, mint megszoktam volt a színpadon és kiolvastam a drámából. Így például Törőcsik Mari, Ronyevsz- kaja alakjában inkább valamiféle moralizáló, filozofáló típust alkotott meg, szinte kilúgozva szerepéből annak az életvidámság iránti só- várságát. De tette ezt lenyűgöző erővel, A Kozák András formálta Lopahin sem a feltörekvő és szerelmében talán esetlen, de céljai elérésében nagyon is kemény és következetes polgárság képviselője, hanem lágy, jó szándékú, s nem öncéljai, hanem alapvetően Ronyevszkaja és családja iránt érzett tiszteOMF-kircndcItség Egerben Üj szerepben a megújuló kispréposti palota A Kossuth Lajos utca a város fő forgalmi útja volt a történelmi időben, mert a Buda felől a Hatvani-kapui át érkező utasok ezen az utcán jutottak ed a várba. Ma is erre a legkönnyebb elérni a várat, s érdemes is, mivel nevezetes látványosság bővei akad. A várba igyekvők figyelmét mindjárt az utca elején a 4. sízámú épület vonja magára. Az utca és egyben Eger legszebb XVIII. századi építészeti alkotása — a volt kispréposti Iáik. 1758- ban Androvics Miklós ka ionok építtette. Híres emberek keze munkája avatja építészeti remekké. Az erkély és a földszinti ablakok vasrácsait például Fazola Henrik készítette. Az emeleti díszterem mennyezetéi Kracker János Lukács freskója látható, az Erény diadala; a barokk művészet kiemelkedő mestere halálának 200. évfordulójáról nemrég emlékeztünk a múzeumi és műemléki hónap programjában. Ugyancsak értékes a teremben a díszítő festés, amely eiJIWÜSM 1970. október 16., kedd Huetter János Lukács munkája. Az épület jelenleg az MHSZ székházaként szolgál. A rokokó stílusú palota homlokzata új díszében ragyog, hiszen nemrég — az Országos Műemléki Felügyelőség tervezésében és szakfelügyeletével — megkezdődött az épület helyreállítása, felújítása. A munkákat az Ingatlankezelő Vállalat végzi. Az eddigiek során, mint említettük, 'helyreállították eredeti díszében a palota homlokzatát, a földszinti ablakok vasrácsait, a lábazatot és kőkereteket anyagpótlással rendibe hozták. Amint megtudtuk, az MHSZ új bázist kap majd a városban. s ahogy kiköltöznek, az Ingatlankezelő Vállalat szakemberei folytatják a helyreállítási munkát, immár a belső részeken, a földszint és az emelet termeiben, helyiségeiben. Lebontják majd azt az udvari földszintes épületszárnyat is. amelyet ideiglenesen építettettek. Kívül- belül megújulva, eredeti pompájában állhat a volt kispréposti palota. A tervek szerint itt lesz majd az Országos Műemléki Felügyelőség egri kirendeltségének fóruma. s a nagyközönség is láthatja újra a palota értékeit. (kyd) letteljes szeretetértek, majdhogynem alázatos szereteté- nek a szolgája. Mensároe László Gajevja is sokkal inkább tűnődő, mintsem bohém és megbízhatatlan alakja a tévéjátéknak, — és mégis. .. Mégis: együtt, mint valami jól hangszerelt és kitűnő karmester vezényelte zenekar, nagyszerűen szólaltatták meg a csehovi mondandó figuráit. Torkot szorító- an döbbenetes alakítás volt Balázs Samu Firsze. Egy nagy művész végsőkig letisztult. önmagát adó és megvalósító játéka volt ez: tragédia a drámában, egy társadalom és korszak fináléja egyben. A tévéjáték többi szereplői is — Pap Vera, Esztergályos Cecília, Széná- si Ernő, Hámori Ildikó, Szacsvay László, Peremar- toni Krisztina és Cseke Péter — méltó társai és megvalósítói voltak a rendezői és önnön művészi elképzeléseiknek. ' Gyurkó Géza KORUNK ZENÉJE Három szovjet művész egri hangversenyéről Az Országos Filharmónia hangversenysorozata keretében a Gárdonyi Géza Színházban lépett fel három szovjet művész, Rajmondasz Kattliusz (hegedű), Alger- dosz Budrisz (klarinét) és Larissza Lobkova (zongora). A hegedű- és klarinétművész litván. Vilniusban élnek és ezért nem meglepő, ha a műsor nagy részét korunk zenéje címen olyan litván zeneszerzők alkotásaiból állították össze, akik ma alkotnak és műveikkel kifejezik mindazt, amit ők átélnek, ami a mai embert foglalkoztatja eszmékben, gondolatokban, érzelmekben. A kor zenéjét sokan ösz- szetévesztik azokkal a nem mindig nemes és nem is mindig tisztességes — legalábbis művészi értelemben inkább hatásvadászó — törekvésekkel, amelyekkel napjainkban olykor hazai tájakon is találkozhatunk. A meg- hökkentés, a váratlan hatások művei azonban mások, mint az, amiket ez alkalommal mutattak be ezek a kitűnő művészek. Nem véletlenül perdült Pándi Marianne nyelvére Bartók Béla neve, amikor a litván zeneszerzők számait bevezette. Ezek a zeneszerzők a mai ember zaklatott érzelmi életét. azt a belső izgalmat, a sokszor feloldásra váró feszültséget tömörítik, vallják meg a hangok nyelvén, amit a modern ember kénytelen hordozni magában. S minden bizonnyal akkor talál megnyugvásra, belső és külső vigaszra a mai ember, ha ezeknek a zaklatott harmóniáknak a végigélésével és újrateremtésével rendet teremt magában. Klarinéton Algerdosz Budrisz Rakov Szonátáját adta elő. majd Jurgutisz Recital- ját, Balakauszkasz két darabját és Juzeliunasz Szonátáját. A litván művész mestere hangszerének és bár a klarinét nem mondható a legfelkapottabb szólóhangszereknek, az eljátszott darabok élményt szereztek mély lírajságukkal. Itt a harmóniák játékossága azzal a kedéllyel vegyült, amelyet a nép dallamkincséből merítenek a zeneszerzők. Más légkört, más atmoszférát és más lelkiállapotot szólaltatott meg Rajmondasz Katiliusz. aki Barkauszkasz Szonátáját és Partitáját. Scsedrin-Albeniz humoreszkjét, Balakauszkasz két darabját adta elő. A minden részletében fegyelmezett játéka és főként a könnyed hangvételű ráadásai miatt is rokonszenves művész első*; sorban Barkauszkasz Szonátájában és Partítájában mu-1 tatta meg, mit ért ő modem zenén, miért játssza honfitársa érdekes, első taktusai-' bán talán modorosnak tűnő, de a mondanivalóban, a részletek finomságaiban kétségtelen magas zenei értékeket hordozó alkotásokat. Ezek az allg-dallamok. ezek a mesterien egymás után rakott futamok modern életérzésből fakadnak és a művészi közlendőhöz igazodó hangok igyekeznek átadni azt. ami belül a művész sorsa, érzelmi és szellemi világa. A műsor befejező számaként Aram Hacsaturján trióját játszották. Larissza Lobkova egyenrangú partnere volt a két szólistának, ebben a számban is bizonyította, hogy mestere a kamarazenélésnek. Farkas András Új kiállítás X a Hatvány Lajos Múzeumban A Hatvány Lajos Múzeum Kossuth téri kis termeiben vasárnap délelőtt nyílt meg az a kiállítás, amely „Műemlékvédelem” címszó alatt az egykori hatvani Grassal- kovich-kastélyt és an nak gazdag kiképzésű parkját eleveníti fel. A részben fotókból, részben pedig Korzim Erika iparművész textilmun- káiból összeállított, igen szemléletesen rendezett anyag, amely még a korabeli növényi kultúrát is számba veszi nem csupán művészi megoldás, hanem helytörténeti szempontból is jelentős teljesítmény. S amit külön említenünk kell, az eddigiekhez képest kiterjeszti, többrétűvé teszi a város múzeumának közművelődést szolgáló ténykedését. Egy darab múlt Hatvan és hazánk kutúrtörténetéből. így is jellemezhetjük a műemlékvédelmi feladatok fontossága iránt figyelmet keltő kiállítást, hiszen a hajdan József Attilát, Czobel Bélát, Adyt, Thomas Mannt vendégszeretettel befogadó falak, s maga a barokk épület fontos szerepet töltött be a század első harmadában a feudális Magyarországon. A progresszió egyik fészke volt. Ami pedig további sorsát illeti? Miként dr Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter megnyitójában kifejtette, mind az épület, mind megmaradt parkövezete megérdemli a fokozott törődést, gondosságot. Egyébként ezért üdvözlendő mind a városi, mind a megyei vezetés azon törekvése, amely a kastély felújításéra irányul azon céllal, hogy majdan ide települjön Hatvan város több művelődési intézménye. A múzeumi kiállítás jó emlékeztető erre. 35. — Értem — szólalt meg akkor báván. Ügy érezte, hogy egy kicsit hülye mosollyal elmosolyodik. — Na jó. ha érti. Hát akkor most mór húzódjon, jó, valamivel küljebb! — Anyásán a lapockájára paskolt, mint egy gyereknek, és kituszkolta a konyhába. Leült ott csendesen, s csak nézett maga elé. A jövésmenés fazékkal, lavórral, törülközővel még nem szűnt meg körülötte. Csak őt már ebből valahogy kikapcsolták. A parasztasszony is úgy szólt hozzá, mellette elmentében vagy két szót — fel sem fogta, mit —. valami olyan részvétfélével, mintha sajnálni kellene őt azért, amit az imént végigszenvedett. Ami nem férfinak való. .. Hát nem. Az maradt még meg benne leginkább, ahogy a fiú, a kis fekete fejével, kezd ki- nyomakodni az anyjából... Meg persze az Aranka szorítása a csuklóján. Meg is nézte a csuklóját. Akárha kötélen csüngött volna; vagy ló farkához kötve húzták volna egy darabig. Bár némely helyen egészen világosan, félreismerhetetlenül vésődött bele a véres körömnyom. Hát melletted voltam. Aranka, veled voltat), segítettem. Egyszer tányért, kanalat tettek elé. Meg is fogta a kanalat, mert rászóltak, de csak tartotta a kezében, bámult, s nem mártotta bele az ételbe. Közben újra hallotta a lövöldözést. Igen, amolyan lövöldözés volt ez. nem szabályos ütközet. Minden irányból, összevissza lehetett hallani lövéseket, sorozatokat, dördüléseket. Egyszer egy szekér is el- nyikorgott a ház előtt az utcán. Lassan ment, talán óvatosságból, bizonyára sebesülteket vihetett. Ahogy ezt elképzelte, hogy sebesülteket nyöszörögtet itt kint az utcán a szekér, önkéntelenül tápászkodni kezdett. Hanem az asszony éppen kijött a szobából, fogta, s visszanyomta a székre. — Egyen hát! Miért nem eszik? — Azt hiszem, visszajön a barátom. — Ezt mondta, s csak később jött rá, hogy nem arra válaszolt, amit kérdeztek. Hát ez már... Nem is azért, mert szégyellte. mit szégyelljen ő most? De jó, na, kezében a kanál... odafordult vele még egyszer az ételhez. Valami sűrű leves volt; belekotort. Megérezte az illatát is; leginkább talán pirítotthagyma-illata volt ennek a levesnek. A gyerek sírt; kihallatszott. Érdekes, hogy ez a kis vékony sírás áthallatszott a kinti fegyverropogáson meg a háziak benti jövés-menése lármáján, csörömpölésén. De Arankából nem hallatszott egy szusz se. Be kellene menni Arankához. Furcsa, hogy addig bent lehetett, most meg, amikor a férfiakat már igencsak be is szokták ereszteni, most meg itt ültetnek. Aztán Kovács jutott eszébe. Hogy Kovács meg, ugye, jöhetne. Vagy talán még az volna jobb, ha nem jönne? Persze, nyilván. De hát ha nem jönne, akkor voltaképpen nem lehetne tudni, hogy azért nem jön-e, mert mégsem sikerült a román támadás, és mi nem vonulunk vissza, vagy azért nem jön, mert baja esett. Ejnye, valahogy okosabban kellett volna vele megegyezni. Mégis evett néhány kanál levest. De nem kívánta. S megint csak ült a kanállal a kezében, és bámulta a tányért maga előtt. Egyszer verték a kaput. Váratlanul csak elkezdték verni. Mi a fenének verni a kaput, amikor nyitva van? Fel is állt, hogy kimenjen. Vajon Kovács bolondult-e meg, hogy veri, ahelyett, hogy bejönne, vagy valaki más veri? Ám a nagyobbik lány beszaladt az udvarról, s anélkül, hogy meg bírt volna szólalni, csak elkezdte őt nagy kapkodva tuszkolni befele a szobába. Meg is értette ebből, hogy mi lehet, s más neki sem jutván eszébe, valóban igyekezett befele. — Bújjon az ágy alá! — mondta elég bizonytalanul a bába. András oda is ugrott az ágyhoz, letérdelt, de anélkül, hogy valamit is meggondolt volna, nem alábújni készült, hanem a puskáját akarta kihúzni a fal mellől. A bába agya váltott még mindig a leggyorsabban; felkapta a már pólyába rakott gyereket, s látva, hogy András nem bújt el. elébe állt, hogy eltakarja, vagy hogy ne engedje kimenni a konyhába. De már be is dübörgött két pár bakancs, és ki is csapódott az ajtó. S kézben tartott szuronyos puskával ott állt két román katona. Először a gyereket kellett megpillantaniuk a bába kezében. Azután az ágyat az asz- szonnyal. És egy férfit ingujjban, amint éppen térdről felemelkedik. De a sápadt, kimerült fiatal nő kinyúlt az ágyból, és magához húzta az ingujjas férfi fejét. Senki sem szólt, csak a kicsi nyöszörgött fel a pólyában. Az egyik román katona odahajolt, megnézte a vaksi, vörös, ráncos kis jószágot, s furcsán fintorított egyet. Erre megnézte a másik is, szemlátomást elcsudálkozott, hogy lám, Ilyen az újszülött emberporonty, s mondott is valami ilyesmit a maga nyelvén. (Folytatjuk.) i
