Népújság, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-09 / 211. szám
Az Otcar-díjis lerd Lawrence Olivier Humorszolyálat Az idei „Oscar-díjak” ki_ osztásán, Hollywoodban, a legidősebb díjazott egy évek óta rákban, trombózisban és izomsorvadásban szenvedő ember volt. Természetesen ilyen kicsinységek nem tudják legyőzni a színészt, rendezőt és producert, Lawrence Oliviert, akit az amerikai Academy of Motion Picture Árts and Scientes kitüntetett azért a munkájáért, mellyel egész életében a filmművészetet szolgálta. A majdnem 72 éves művész vasakaratát legutóbb az amerikai rendező, Geog Roy („Clou”) is tapasztalhatta. A rendező azért, hogy a „Little Románcé” című filmet, melynek költségei egymillió dollárt tesznek ki, biztosan be tudja fejezni, Olivier kerékpáros-jelenetéhez egy drága bukásbiztos járművet építtetett. A sztár eközben konokul trenírozott szériakerékpáron, még el nem érte, hogy a mellette mozgó kamerával együtt leszáguldha- tott a dombon. A rendező trükkjéről a beteg öregember megvetően csak ennyit mondott: „Meg fogom téríteni a produkciónak az ostoba játékszer költségeit”. Lord Olivier azon kevés színészek közé tartozik Anglia történelmében, akik a Felső Ház tagjai lettek. 14 éves korában állt először a publikum elé. Az egyszerű dorkingi anglikán lelkész fia a stratfordi Shakes- peare-fesztiválon egy ifjúsági előadás keretében „Katát” játszotta a Makrancos hölgyben. 1922-es debütálása óta példa nélkül álló színpadi karriert futott be, — volt Rómeó, Hamlet, V. Henrik, Macbeth, Jago, Lear király. Shakespeare-rel vált nagyivá Olivier. És vele együtt öregedett meg. Othelló szerepének csak 1964-ben mert nekivágni, és az általa emancipált afrikaiként bemutatott velencei mór interpretálásával Moszkvában és Berlinben is nagy sikert aratott. Oliver három Shakespeare-mű — az „V. Henrik” (1944), a „Hamlet” (1948) és a „III. Richard” (1955) — megfilmesítésével, melyekben mint producer, rendező és főszereplő vett részt, már korábban megszerezte magának a világhírt és az első három Oscar-díjat. „Mind- annyiunk között a legnagyobb” — ahogyan a nagy hollywoodi sztár, Spencer Tracy nevezte — nem nagy lelkesedéssel kezdte meg filmkarrierjét 'a 20-as évek elején: „Filmezni akkor kell, ha a színházban nem foglalkoztatják az embert”. Első főszerepeinek egyikét 1930-ban játszotta a „Hókuszpókusz” című, Gustav Ucicky által rendezett UFA- produkció angol változatában. Lilian Harvey partnereként vette át Willy Fritsch szerepét a „The Temporary Widow” című filmben. A hangosfilm elterjedésének idején gyakran foglalkoztatták angol filmekben. Az igazi filmsikereket az USA-ban aratta. Az első Oscar-díjat Emily Bronte viktoriánus regényéből, a „Wuthering Heigths”-ból William Wylers által készített „Üvöltő szelekben” (1939) a komor „He- atchliff” alakításáért kapta. A rendkívüli átváltozásokra képes színész legnagyobb filmsikere eredetileg színdarab volt. „A Nagyherceg és a táncosnődben (1957) az ellenállhatatlanul naiv hollywoodi szexszimbólum, Marilyn Monroe hálózta be az „alvó herceget”, ahogy a szerző, Terence Rattigan nevezte boulevard-darabját. Huszonegy évig, 1960-ban bekövetkezett válásukig „Bibs” és „Ba” — ahogyan egymást nevezték — ideális párnak számítottak. Olivier második házassága — első felesége Jill Esmond volt — azonban inkább lidércnyomáshoz hasonlított, amint azt Leigh amerikai életrajzírója, Anne Edwards írja: Leigh gyakran betegeskedett, tbc-ben és ráadásul súlyos depresszióban szenvedett. Sokat ivott, férjét gyakran majdnem az őrületbe kergette. Olivier harmadik házasságát éli a nála huszonkét évvel fiatalabb színésznővel, Joan Plowrighttal, aki a „Ko- médiás”-ban a lányát játszotta. Három gyerekük van, a 17 éves Richard — aki most apja mellett a „Little Romance”-ban kisebb szerepet kapott —, a 16 éves Tamsin és a 12 éves Julie Kate. Olivier első házasságából származó „kisfia”, Tar- puin most 43 éves. Olivier — közben sógora, David Plowright rábeszélésére — 69 éves korában kései karriert kezdett meg, mint televíziós producer. A brit Granada-TV számára sikeres színházi sorozatot készített. „A szellem akkor is fejlődhet, ha a test már zsugorodik” — vallja. — Így néhány szerepet idős korban könnyebben el lehet játszani”. A „Titánok harca” lesz a címe annak a mozifilmnek, melyet most készít, és így beszél: „Le fogom küzdeni a rákot, úgy, hogy egyszerűen elfelejtem. Dolgozni fogok, míg össze nem rogyok”. —sb— Aforizmák — Heuréka! — Uáltott fel ölömmel Arkhimédész. — Csak nehogy elfelejtsem a a főnökömet is társszerzőnek (eltüntetni! lla helytelen lépést akarsz snni — akkor előbb egyezed össze másokkal! meg. ki a barátod — és én megmondom, miért van szükséged rá. ★ A nevetés meghosszabítja az életet azoknak, akik nevetnek. De mi lesz azokkal, akiken nevetnek? ★ Hogy valaki nagy lábon éljen, ahhoz mindenekelőtt... megfelelő láb szükséges. B: Rjabikin, A. Klimov és K. Alekszamdroc gyűjtést A férfi a házasságkötés előtt őszintén bevallja a nőnek: — Tudod, Herminka. néha teljesen ok nélkül dührohamot kapok. — Ez az esküvő után elmúl ik... — Miből gondolod? — Akkor ez már soha nem lesz ok nélkül... A tanár felírja a táblára: 3:3, és megkérdezi a tanulót: — Meg tudod nekem mondani, hogy ez mit jelent? — Döntetlen, tanár úr kérem. ★ — Ha tudtam volna az esküvő előtt, hogy mennyi hibád van, akkor soha nem mentem volna hozzád! — Ha nem lennének ezek a hibáim, akkor ez neked nem is sikerült volna, drágám! ★ — Mama, a taníntó néni ma a családunkról kérdezett engem. Azt akarta tudni, hogy ti hol dolgoztok, és hogy van-e még gyereketek. — És te mit mondtál neki? — Azt mondtam, hogy egyetlen gyerek vagyok — És elégedett volt a tanító néni a válaszoddal? — Nagyon. Azt mondta, hogy még ez a szerencse. — Marna, ma szép nap van? — Miért kérdezed, Miska? — Mert a tanító néni azt mondta, hogy egy szép napon ott hagy minket. Egy kisfiú 18 évqn felülieknek való filmhez akar jegyet venni. A pénztárosnő azt mondja neki: — Ez a film nem neked való. Meg kell várnod, amíg a televízióban is játszani kezdik. ★ — Mama, ez a gulyás egyáltalán nem ízlik nekem — mondja Károlyka. — Csak hallgass és egyél! Majd húsz év múlva arról fogsz beszélni a feleségednek, hogy milyen kiváló szakácsnő volt az anyád! PAKOLITZ ISTVÁN: Kíméletlen Meg se várod a kínálást. A fölpúpozott tálból — mindenkit megelőzve — kiragadod a fogadravaló combot, mellehúsát, mint kizárólag neked szentelt áldozatot. A feszengve pironkodó idősebbje, meg a repeső gyerekek hadd piszmogjanak a vicikvacak esontosabbjával — ha már annyira szemérmesek. Körülhordozod tiltó tekinteted: nehogy bárki szemet merjen vetni a jobb falatokra. Törlesztés Gyükési kertünkben napok óta cseresznyésnek a rigók. Nem hessegetem el ökelméket, noha pocsékolják is a potya-elemózsial. Bőven akar törlesztenivalóm: ötvenkilenc nyáron át térítésmentesen élveztem «oha meg nem unható koncertjüket. * Hatvanadik születésnapját ünnepli Fakó- litz István költő. Ebből az alkalomból saját j versével köszöntjük. Gyógyító muzsika Kedvenc zenéjük segítségével gyógyíthatók a szélütés következtében megbénult betegek — mondta egy nyugatnémet zeneprofesz- szor, aki egyetemén „Zenés terápia” címmel tanfolyamot indított, az új terápia ismertetése céljából. Hermann Rauhe professzor, a hamburgi konzervatórium igazgatója, mint elmondta, öt évvel ezelőtt hallott először a zene gyógyító hatalmáról. Egy volt tiszt, akinek szélütés következtében komoly orvosi kezelés ellenére bénák maradtak a lábai, ifjúkorának egyik népszerű slágere hallatán dobolni kezdte lábával a ritmust. A fi- zikoterápikusok megdöbbenésére az idős tiszt ezután felállt, s átsétált a szobán, miközben tovább szólt a zene. Esete megdöbbentett. Komoly tanulmányok folytatása után meggyőződésemmé vált, hogy a zene segíthet a béna betegek gyógyításában” — mondta Rauhe a Die Welt című lapnak adott nyilatkozatában. Tanulmányozta a zenének a szív és az agy tevékenységére gyakorolt hatását, s évszázadokon keresztül különböző időkben kedvelt melódiák szerkezetét. „Meg akartam tudni, melyik zene milyen hatással van a különböző betegekre” — mondotta. Rauhe szerint a kedvelt melódiák nagy része — klasszikusok és a könnyűzeneiek egyaránt — hat hangjegynyi ugrással kezdődnek: így van ez Liszt „Szerelmi álmok”-jában csakúgy, mint a „Tea kettesben”, vagy a Beatlesek „Girls, girls, girls” című számában. Rauhe szerint azok a zeneszámok alkalmazhatók a legsikeresebben, amelyek a betegek ifjúkorában voltak népszerűek. „Bár a felfedezések számára egyéni zenei terápiát kell alkalmazni" — mondta Rauhe. Egy béna berlini üzletembernek Rauhe először foxt- rott, majd csa-csa-csa, majd tangó ritmusban játszotta el a „Tea kettesben-1. „AmÍL kor rumba ritmusban játszottam, az ember ütemesen dobolni kezdett a lábaival — a bénával is —, s röviddel ezután már járni is tudott” — mondta Rauhe. Orvosi körökben hűvösen reagáltak elméletére, a zenészek viszont lelkesednek érte, Rauhe elmondta, hogy a világhírű karmester, Herbert von Karajan sugárzott az örömtől, miután meghallgatta a zenés gyógyításról szóló előadását, s biztatta e nagy kezdeményezés folytatására. Napokig nem találtam sehol. Végigtelefonáltam a nyomdákat — nem tudtak róla. Végül üzenetet hagytam, 'hogy pénteken várom a Pokol Csárdában. Pontosan érkezett, egyenesen odajött az asztalomhoz, köszönésfélét mormogott és leült. Fáradtnak látszott. Szemei alatt petyhüdt táskába ráncolódott a bőr, hegyes fülei észrevehetően lekonyultak, szőrös mancsai enyhén remegtek. — Elég rossz bőiben van — kezdtem a beszélgetést — csak nincs valami baj? Lemondóan legyintett és bekapott egy fél konyakot poharastul. — Belefáradtam, uram, az a baj. Ht. óba, nem bírom én már ezt a sok gürit. Ledolgoztam párszáz évet, rám férne a pihenés. És minden az én nyakamban van. Az a rengeteg nyomda Budapesten, nem is beszélve a vidéki kiszállásokról — ezért a napidíjért. A két fiam is cserbenhagyott. Tehetséges mindkettő, volt érzékük a sajtóhibákhoz. Gondoltam, átvehetnék tőlem az ifjúsági lapokat. Csinálták is vagy két hónapig, aztán az egyik elment a rádióhoz, a másik a tvhez bakikat gyártani. Hogy ott jobb a társaság, meg a perspektíva... Könnyelmű fiatalok, egyik sincs még százéves sem. Pedig ezt a szakmát, kérem, szeretni kell. Tudja, kikkel dolgozom én együtt? Karinthy, Bródy, Hunyady, Móricz. .. Volt olyan sajtóhibám, amin a fél ország hetekig röhögött. Kérem, én karriereket tudtam valaha kettétörni. Piros szemeiben egy pillanatra felcsillant valami különös tűz, de néhány másodperc múlva már rezignálton piszlcálta ki fogai közül a második konyakospohár szilánkjait. És mi van ma? Kénytelen vagyok másodállást vállalni, hogy felépíthessem a nyaralómat Balatonördögön. Nemrég egy nagyvállalat főkönyvelőjének segítettem a < kimutatás elkészíté- < sében. A nyereség \ rovathoz hozzácsem- ! pésztem néhány nullát, természetesen a! számok végéhez, ! míg a beruházás és [ kiadás oldalán a ti- | zedes vesszőt egy kicsit balra toltam. A i vállalat kiváló cí~ ■ met kapott. Nem J fogja elhinni, de j még az ünnepségre sem hívtak meg. Hát' érdemes lelkiismeretesen dolgozni? Nehéz mesterség ez, uram, megbecsülés meg sehol. Lenéznek a kollégák is, a Tánc ördöge, és a Test ördöge egyenesen kiröhögnek, ha meglátnak nyomdafesté- kes, ócska munkásruhámban. Persze i ők az entellektüelek.. Belefáradtam, előbb- j utóbb abbahagyom. — Ne keseredjen i el, hiszen igény van < a munkájára — ví~; gasztaltam. Gondoljon a sikereire, a < Népújságra és a Lu- ! das Matyi közkedvelt ] „Tücsök és bogár" rovatára... — Menjen a pokol- ! ba! — kiáltott rám \ villogó szemekkel, felugrott és fizetés j nélkül távozott. Várnai Péter Iván Vizesnyolcas Mai köznapi nyelvhasználatunkban igen ritkán jut szerephez a címül idézett szóösszetétel. Talán ezért lepődtem meg azon, hogy egy társaságban az egyik beszédpartner gyunyoros hanghor- dozással így ítélkezett távollevő társukról: „Amolyan vizesnyolcas volt egész életében, nem vehetjük őt komolyan”. A beszélőtársak arrán fanyar mosoly jelentkezett, s ez azt is jelezte, hogy számukra bizonytalan a vizes- nyolcas nyelvi forma fogalmi tartalma és használati értéke. Elsősorban azért, mert a megnevezés mögötti valóság- háttér és cselekvésmozzanat ismeretlen volt számukra. A főleg fiatokból álló beszélgető közösség nem tudhatott arról a szüle nyílású edényről, amelyet locsolásra használtak, s vele a nyolcas számjegyet formáló alakzatot rajzoltak a helyiségek padlójára. Különösen gyakran használták ezt a boltokban, s a vele való művelet végrehajtói a kis- inasok voltak. Az idősebbek még emlékeznek arra, hogy átvitt értelemben az inasokat, s a kereskedősegédeket illették a vizesnyolcas minősítéssel. Ilyen összefüggésekben alakult ki a szónak ez a jelen- tésváltozata is: piperkőc kereskedősegéd, illetőleg fiatalember. Ironikus mellék- zöngét kapott a szóösszetétel azzal, hogy a jelentéktelen, az üresfejű embereket is ezzel a szólásszerű nyelvi formával emlegették: Amolyan vizesnyolcas. Az általunk idézett beszédhelyzetben is erre a használati értékre gondolt a lassan elfelejtett szó felhasználója. A mai versolvasó is talál-' kozhatik a vizesnyolcas ősz- szetétellel. Elmúlt életünk egy darabja elevenedik még pl. ezekben a verssorokban: „A földes padlón — sújtás a subán — / szép íveket rajzolt a vízsugár; / és csupa nyolcast, csóppös-sugarast, / pár percig mászkálni se volt szabad, / ne mázolódjék el a rajzolat — / A zománca-vesztett lyukas bögre / nyolcast rajzol időtlen időkbe”. (Pákolitz: Nyolcas); A cikkünkben feltárt ismeretanyag is segít bennünket abban, hogy érzékelhessük, mennyire feldúsulhat a .vizesnyolcas nyelvi képletnek az olvasót merészebb képzet- kapcsolásra késztető ereje is: „Vizesnyolcas könny pad laton / így lettél / tiszta ”(Pás_ kándi Géza: A’ papírrepülő eltérítése 333.). Dr. Bakos József I <WWVNWI
