Népújság, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-09 / 211. szám
Tudni jó I Nem először hallom, hogy nem érdemes tanulni. í Legföljebb bizonyítványt szerezni érdemes, de azt se mindig. Hányán hivatkoznak arra, hogy senki meg nem S kérdezi, úgy kanalazták-e át az érettségin, vagy saját i erejével jutott át a túlsó partra. A lényeg, hogy átjutott. ( Diplomát szereztél? Ki kíváncsi rá, mennyit tanultál ér- í te? A lényeg az, hogy száma legyen, mert a számot egy- < szer-egyszer föl kell írnod valamilyen kérdőívre, ha egy ; állás küszöbét át akarod lépni. Aki hittel vallja, hogy nem f az iskolának, hanem az életnek tanulunk — az nem tanul, mert az életben semmi szükség nincsen rá. Az életben í csak a pecsétes írás számít. Kaparj össze valamilyen bi- { zonyítványt, és boldogulsz! De ennél is jobban megy a í sorod, ha papíros után se futsz. Minek törnéd magad? J Többet kereshetsz, ha jól hord „ szimatod. Régi tanítványommal találkoztam egyszer. Csöndes ! volt mindig, jámbor, akármit kérdeztem, csak mosoly- \ gott, de nem felelt. Azóta természetesen felnőtt, és csa- \ ládos ember, komoly dolgokról beszélgettünk tehát. J Kérdezem a fizetését, megmondja. Visszakérdez: és a > tanár úré? Hajszálra annyi, mint hajdani leggyöngébb ; tanítványomé. Kellett nekem tizenhat évet átsorozni az í életemből az iskolapadban? Tanítványként soha nem í voltam a legutolsó, talán többre is vihettem volna, mint > Jóska. S Amikor mi tanulni kezdtünk, még ez volt a jelszó: < tanulni érdemes! A népi bölcsesség még hozzátette: azt i nem vehetik el tőled, amit tudsz, akármerre fordul a ? világ. Hogyan lett ebből a visszája? ) Azok is sokan vannak, akik állítják, munkaerő- i gondjainkon akkor tudnánk hathatósan segíteni, ha egy < csomó gyereket nem a továbbtanulásra, hanem a fizikai ! munkára biztatnánk. Ha mindenki professzor akar lenni, : honnan veszünk tehenészt, péket, postást, vagy utcasep- í rőt? i Benne forgunk egy nagy gubancban, próbáljunk f meg kibújni belőle. Egy napszámos megkeres kétszáz í forintot, és a feje se fáj. A háziasszony reggel megkér- í dezi, mit kér ebédre. Húst hozzon, vagy csirkét vágjon? 5 Az ital pedig ott áll a meggyfa tövében, annyi, amennyi kell. Azelőtt? Ha valaki nem jól dolgozott, megnézhette i magát. Most? Ha valaki nem elég kedves a napszámos- í hoz, biztosra veheti, többször nem jön el. í Van néhány szakma, amire kevesen vállalkoznak, 1 tehát meg kell fizetni. Azt hiszem, ilyen mindig lesz, sőt, < egyre jobban kell megfizetni. Aki tehát így akar sok ? pénzt keresni, megteheti. Szívem szerint mégis arra biz. ? tatnék minden fiatalt, tanuljon, amennyit csak tud. Sok > tanult emberre lenne szüksége az országnak? Nem igaz ! Olyan kellene sok, aki tud is, nernesak tanult. Minden i pályán nyert ügye van annak, aki a legtöbbet tudja. < Sokan kérdezhetik most, ez valóban elhiszi, amit ? mond? Amit följebb irt, mind igaz, ez viszont szöges > ellentéte, tehát nem lehet igaz. Az eke szarvához — csú- í fondáros ispáni beszéd szerint — annyi is elég volt, hogy i beálljon a béres az eresz aló ha esik az eső. Milliókat < ér most egy traktor, teljes fölszereléssel, van gazdaság, ahol érettségi bizonyítvány nélkül nem ülhet senki a í nyergébe. Ki tudná megjósolni, a mostani dobbantótól f mennyire ugrunk húsz-harminc év múlva? Pedig arra > most kell fölkészülnünk, ami akkor vár ránk. A sokol- í dalúan képzett, művelt, és bizonyos dolgokhoz különösen j értő emberek ázsiója föltehetően óriásira növekszik. Aki j most húzódik el az iskolától, vagy csak a tőle telhető > tudomány alsó lépcsőjéig jut el, későbbi lehétőségék í egész sorát hessenti el magától. Aki nem az iskolának, j hanem magának, saját holnapjának tanul — az most í igen sokat tanul. I Azok is sokan vannak, akik az iskolapadból csak az j íróasztalt látják. Akták aszalására gyöngébb képességű í ember is elég, vagy az is fölösleges. Aki a paragrafusok- í ból csak azt hámozza ki, mit miért nem szabad megcsi- í nálni, mit miért kell visszautasítani, és esze kereke rit- i kán fordul oda, ahol a megoldás útja vezet, föltehetően ! nem sokáig boldogul. Az előkészítések várhatóan minden ! területen akkora szerephez jutnak, hogy oda nagyon okos \ emberek kellenek. Különben összeomlik a ház, leszakad ! a híd, és görbe lesz a vasút. És a terv megvalósítói? Sok ' jól képzett ember kell oda is, mert azt sem bírjük soká- [ ig, hogy most is bütykölünk azon, amit két éve már i használnunk kellene. Az akadályok bejelentése, az „ob- < jektív” okok jelentésbe foglalása séma szerint mehet í — amíg mehet! —, azok elhárítására, vagy inkább megelőzésére azonban kevés a sablon. A sémákhoz ragaszkodó > embert föl kell váltania az alkotni, teremteni tudó í emberi észnek. ? Ha eddigi utunk lépcsőfokait nézzük, és így követ- s keztetünk a holnapra, biztosra vehetjük, a félművelt j emberek elöbb-utóbb háttérbe szorulnak ott is, ahol még j eltengődnek valahogy. Ha most arra utazik valaki, hogy < csupán átmenni elég a vizsgán, sokat tudni nem nagyon ' muszáj, azt hiszem, hamar rájön, ennyit is fölösleges volt ! tanulnia. Mert ennyivel valóban nem jut messzire. Ha- s marosan észreveszi, élete legnagyobb lehetőségét szalasz- í tóttá el, amikor „dekázott”, pedig tanulhatott volna. Az I Ilyen ember törtetni kezd, könyököl, kapaszkodik, egy- j szer aztán rájön, hogy lemaradt. 5 Csak azt ne higgye senki, jól megy annak a sora j majd, aki viszont minden időt kihasznált, és minden el- j érhető tudományt a fejébe gyűjtött. Miért éppen neki ? kellene keveset dolgoznia? Ha ő húz egy vonalat, aranyat > ér, erről mondana le, aki tanulási költségeit fedezte? A 5 tudomány arra való, hogy használják. 5 Ez a racionális szemlélet azonban hamar elvezet a I „kitenyésztett" ember fogalmához. Csak azért kellene so. j kát tanulnunk, hogy praktikus ésszel gondolkodó alkal- ? mázolták legyünk? Ép elmével nem juthatunk ide ,a S gondolatsor végén. Az okos ember különb, mint a többi, 5 ha igazán okos. Ha valóban emberebb ember akar lenni I valaki, olyan, aki sok mindent tisztán értelmezni képes, 1 olyan, aki sokféle hatásra rezdülnt tud, akiben a gondo- ? latnak és érzésnek is visszhangja támad — azt hiszem, ) neki még többet kell tanulnia Hamar rájön az ember, j tanulni azért érdeme», mert tudni jó! Horváth Dezső ] A Buhara Szálloda belső udvarában egy kis szökőkutacska próbálja. enyhíteni valamelyest a hőségét. Negyvenkét fok van árnyékban, s az árnyék itt Közép-Ázsiában igen keresett cikk. Nyakkendő« japán úr lihegve legyezi magát, a klímát ő is nehezen viseli el. De áldozatokat kell hozni: aki meg akarja ismerni a mesés Kelet kincseit, az ősi kultúra emlékeit, s a vendégszerető üzbégeket. annak el kell viselnie a sivatagi klímát is. A szállodaudvaron feltűnik Valerij Mominov, a megyei Komszomol-bizotfság titkára, hogy városnézésre vigyen. A séta közben derült ki, hogy Buharáról nem sok jut a közép-európai ember eszébe. Jómagam is csak annyit tudtam róla, hogy megfordult itt Naszreddin Hodzsa; fogalom a buharai szőnyeg és szovjet kalandfilmek sora szól a buharai emlr bukásáról, akit Frunze űzött el 1920-ban. Valerijjal, a hajdani híres arany- és rézművesek műhelyébe tartunk, s ő városáról mesél. Buhara kisváros, 185 ezer lakosainak a száma. A műemlékeké 250. Tekintve a város kis területére, mondható műemlékvárosnak. Valaha az 1127-ben épült és ma is eredeti formáját ömő Kalján mecset szent zarándokhelynek számított, ami különösen nagyobb mohamedán vallási ünnepek idején vonzotta a hívők tömegeit. Ma inkább a turisták keresik fel. Az óvárosban már néhány évvel ezelőtt építési tilalmat hirdettek, hogy a hagyományos építészeti stílus megmaradjon. A világhírű óvárost járva hihetetlen értékeket csodálhat meg az ember, s nem is elsősorban az Ulugbeg, vagy a Mir 1 Arab medreszé- ről van sző. Például bekukkantva egy külsőre semmit-' mondó, sárral tapasztott ház kapujába, csodálatos faragá- sú grádicsot fedezhet fel, gyöngyházat imitáló kagyló- és kavicsberakással. Másutt faragott, vasalt kapu látható: egy letűnt évszázad ismeretlen mestereinek remekbe szabott műve. A város több mint kétezer éves. Nemzetközi kara- vánutak csomópontjában, hatalmas sivatagban fekszik. Hányattatott történelme során többször volt hatalmi, tudományos, művészeti központja Közép-Ázsiának. Olyan szellemi nagyságok éltek és alkottak itt, mint Firdauszi, Rudaki. Különösen büszke Buhara a filozófusra, korának nagy orvosára: Avicennára. Eredeti nevén: Abu Ali Ibn Sina 999 éve született. Jövőre Buha- rában ünnepük meg a kerek évfordulót, az ünnepségek Az óváros, háttérben a Kalján mecsettel és minarettel Buharai séta tunk friss virágot és koszorút a helyszínen. Látom Valerijon, hogy mindenáron mondani akar valamit. Az óvásról van szó. Az építési tilalom. Nehogy azt higgyem, hógy bárki is konzerválni kívánja a nem éppen ideális élet- körülményeket. Mert hiába találunk fridzsidert a szűk, alacsony épületekben, komfortban a régmúltat idézik. Szaid Alim Khan, az utolsó emír idején, tehát 1920- ban, még nem tartottak számon ipari üzemet Buhará- ban. A híres buharai kézművesek ősi módszerekkel állították elő — igen kis számban — méltán híres termékeiket. Ma messze földön nevezetes a buharai ka- rakülgyár, a Szovjetunió legnagyobb prémfeldolgozó üzeme, ahol az Üzbegisztánban hagyományosan te* ny ész tett és igen kiváló minőségű karaküljuhok prémét készítik ki. A frissen született, sőt még az anyjuk hasából kivágott bárányok bőréből készül az ismert perzsaSzőrme. (A perzsa jelző magyarázata: iráni kereskedők juttatták el valaha a világ hagy szőrmepia- caira.) A textilfeldolgozó üzem hatezer embert foglalkoztat. A selyemüzemben az igencsak híres és nagy múltú buharai selyem hagyományait őrzik. Ugyancsak itt készítik az üzbégek jellegzetes sapkáját, a négyszögletű tübitejkákat. Az üzeni kézműveseinek arany- és ezüstszállal átszőtt termékéi díjakat nyertek Párizsban, Damaszkuszban, Izmirbe/! és Montreálban is. Erőteljesen fejlődik a turizmus, a japán úr nem az egyetlen külföldi utazó, Buharában az ember lépten-nyomon amerikaiakba, franciákba, nyugatnémetekbe botlik. A szocialista országokból érkező csoportok száma is folytonosan nő. A vendégeket az üzbégek hagyományos barátsággal fogadják, ami a keleti ember talán legvonzóbb tulajdonsága, s az idegen számára felejthetetlen emlék. Búcsúzáskor hosszan elkísérik a vendégeket és megköszönik. hogy megtisztelte „mél. tatlan hajlékukat". Avicenna városában A híres buharai rézművesek mai utódja (Fotó: A szerző felvételei — KS) középpontjában egy nagyszabásúnak ígérkező nemzetközi szimpózion lesz. Ebből az alkalomból készül el Buhara új repülőtere, amely alkalmas lesz a nagy, korszerű utasszállító repülőgépek fogadására is. Valerij elvezet Iszmail Szamani mauzóleumához. Az égetett téglából készített épületet a X. században emelték. Csodálatos architektúráját és ornamentikáját egyszerű eszközzel a tégla rakásának érdekes módjával alakította ki az ismeretlen mester. Iszmail Szamani, a szamanida uralkodóház alapítója a IX—X. században élt. Nevéhez fűződik Buhara felszabadítása az arab elnyomás alól. A történelem és a népemlékezet ezenkívül nagy, bölcs és mindenekfelett igazságos uralkodóként tartja számon. Amolyan közép-ázsiai Mátyás királyként emlegetik. Sírhelye évszázadok óta zaiMunail Szamani síremléke rán dók hely. is talál Hahn PHm |
