Népújság, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-09 / 211. szám
N«m maradnak magukra Kedvezőtlen adottságok között r ErdSkövesdl, váraszói történet Egy tartálykocsi — nyugalom Avagy: mennyit ér a tanácstagok szava? HazánJc azon országok közé tartozik, amelyek területének igen nagy hányadán — nálunk a 80 százalékán — folytatható mező- és erdő- gazdasági művelés. Földjeink minősége természetesen nem egyforma: a kiváló termőtalajok szikes, homokos, köves, lejtős területekkel váltakoznak. Eltérőek tehát a gazdaságok .termőhelyi adottságai is, és érthetően ott adnak a legkevesebbet a földek, ahol a termelési költségek a legnagyobbak. Köztudott viszont, hogy a mi mezőgazdasági felvásárlási áraink a közepes adottságú gazdaságok átlagos ráfordításait veszik figyelembe. Ennél rosszabb feltételek mellett gazdálkodó szövetkezetek költségei tehát a fel- vásárlási árakban nem térülnek meg. Ez magyarázza, hogy miért kell fokozott, megkülönböztetett állami támogatásban részesíteni a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezeteket. Az élelmiszerek iránti kereslet világméretekben oly rohamosan növekszik, hogy érdemes a rosszabb minőségű földeket is megművelni. A népgazdaságnak szüksége van — a belső ellátás, az export céljára egyaránt — azokra az élelmiszerekre, nyersanyagokra is, amelyeket ezek a gyengébb talajok adnak. SOKFÉLE *j AZ OK $ A felvásárlási árak említett — a közepes adottságokhoz igazodó — jellegén lényegében a jövő év elején életbe lépő termelői árak sem változtatnak. Ebből viszont az következik, hogy továbbra is fenn kell tartani a kedvezőtlen adottságú szövetkezeteknek juttatott támogatást. Természetesen sokféle tényező befolyásolhatja egy- egy tsz gazdálkodási eredményét. A talajadottság, a piacoktól való távolság; a vezetők rátermettsége, a tagság szorgalma, a technikai felszereltség mind-mind szerepet játszik abban, hogy egy szövetkezet sorsa miként alakul. Az viszont mégis sokat mond, hogy a mintegy 450 gyenge, megkülönböztetett támogatásban részesülő szövetkezet 85 százaléka kedvezőtlen termőhelyi adottságok között gazdálkodik. Ez — tehát a természeti, gazdasági adottság — a meghatározó. Az említett többi tényező ennek hatását enyhítheti, közömbösítheti, illetve ellensúlyozhatja. Sokan bizonyára emlékeznek arra, hogy 5—6 évvel ezelőtt még 750—800 gyenge, kedvezőtlen adottságú tsz- ről beszéltünk. Most viszont már csak 450-et emlegetünk. Szó sincs arról, hogy ilyen arányban megjavult ezeknek a szövetkezeteknek a gazdálkodása. Az adatok közti különbség elsősorban azzal magyarázható, hogy az utóbbi években sok gyenge .tsz egyesült, más esetekben egy erősebb tsz számlájára oldódtak meg az addigi gyenge tsz problémái. Ezzel egy időben szigorúbbak lettek a megkülönböztetett állami támogatásra jogosító kategóriák feltételei, kevesebb szövetkezeteit lehetett ezekbe a kategóriákba besorolni. Így azután csökkent a gyenge, kiemelt juttatásokban részesíthető tsz- ek száma, de nem lett kisebb az a szikes, homokos, köves, lejtős terület, amelyen a tsz-eknek továbbra is — magasabb költséggel, kisebb eredménnyel — gazdálkodniuk kell. A szövetkezeti földterület 28 százaléka ma is ilyen gyenge, kedvezőtlen termőhelyi adottságú közös gazdasághoz tartozik. SZÜKSÉGES ÉS LEHETSÉGES Szerencsére egyre erősödik az a felismerés is, hogy az említett kategóriákba be nem sorolt,-’ megkülönböztetett támogatásban nem részesülő, de gyenge adottságú közös gazdaságokkal az eddigieknél többet kell törődni, hiszen önhibájukon kívül ezek is könnyen bajba kerülhetnek és utólag kell segíteni rajtuk. Csak akkor ez mér bonyolultabb és többe is kerül. Már 1976 végére — a kormány határozatának megfelelően — 65 tájegységre elkészültek a fejlesztési tervek, de az elvégzendő feladatok zöme még hátravan. A teendőket tömören összegezi a párt Központi Bizottságának tavaly március 15-i határozata, amely szerint szükséges és lehetséges, hogy gyorsabban, tervszerűbben növekedjék a kedvezőtlen természeti viszonyok között gazdálkodó szövetkezetek termelése is. Ennek fő eszköze az adottságoknak jobban megfelelő szakositott termelés fokozatos kialakítása, a kiegészítő tevékenység célszeVolt egyszer egy Dinnyéshát Amióta világ világ, minden mesemondó így kezdi a történetét: Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy... Volt egyszer egy Dinnyéshát, Tiszán innen, a gát tövébe megbújva, volt egyszer egy falu. A vadőrrel felkaptatunk a gát tetejére, ahonnan körbe- mutat lványi József. Az ősz láthatatlan szitaszövetén megszelídült napban kukoricások szalagján szalad a tekintet, megszántott tarlók bamál'l anak és egy nyárfaerdő tömör fala előtt, talán utoljára ebben az évben még táncol, ugrál, remeg a földről felszálló meleg levegő. — Hát itt volt — mondja röviden. Itt volt Dinnyéshát, a volt szatmári püspökség egyik rű bővítése és a vezetés megerősítése. Állami támogatással, tervszerű káderátcsoportosítással, jól felkészült, tapasztalt szakembereket kell küldeni a rászoruló gazdaságokba. Felhívja a határozat az élenjáró szövetkezeteket is, hogy nyújtsanak ehhez segítséget. Hangsúlyozza, hogy a kedvezőtlen adottságú gazdasági körzetekben élők anyagi-társadalomi helyzetének tartós javulásához elengedhetetlen a terület komplex — mező- gazdasági, ipari, kommunális — fejlesztése, BEVÁLT MÓDSZEREK Sokat segíthetnek azoknak a kedvezőtlen termőhelyi adottságú tsz-eknek a tapasztalatai, amelyek — adottságaikkal számolva — rátaláltak a helyes útra és sikeresen gazdálkodnak. A Pest megyei galgamácsai tsz például kedvezőtlen adottsága ellenére a legjobbak közé emelkedett és tavalyi eredményeiért megkapta a kiváló szövetkezet címet is. A közös gazdaság hozzáértő, kezdeményező vezetése megfelelő vetésszerkezetet alakított ki és bátran fejlesztette a kiegészítő tevékenységet. Baranyában a zselici tájon a szentiászlói tsz a juhtenyésztés nagymérvű fejlesztésével igyekszik előrelépni, az asszonyok számára pedig ruhaipari kiegészítő tevékenységet szervezett. Sok tsz-ben a közös és a háztáji tevékenység együttes, fokozott fejlesztésében látják az előrelépés lehetőségét. Az úgynevezett árkiegészí- téses támogatási rendszer bevált, hiszen ez magát a szövetkezetét is nagy erőfeszítésekre készteti. Ha ugyanis a közösből és a háztájiból több, jobb minőségű árut értékesítenek, akkor arányosam növekszik a támogatási összeg is. Egy bizonyos: néMcüSözhe- tetlen ezeknek a tsz-eknek a termelése. Szükséges tehát, hogy a gazdálkodás folytatásához elegendő jövedelemhez, anyagi eszközhöz jussanak. Ez a népgazdaságinak is érdeke, s nem is maradnak tehát magukra. Helyes viszont, ha igyekeznek önmagokon is segíteni, ha élnek önállóságukkal és hasznosítanak minden kínálkozó ésszerű lehetőséget. Tóth Benedek: uradalma. — Ott arrafelé. Ott voltak a földbe mélyesz- tett cselédházak. Tizenkettő volt belőlük. Errébb, itt meg a két százméteres ház volt. Abba úgy volt a beosztás, hogy egy konyhából nyílt négy családnak a lakása. A konyhába mindenkinek megvolt a saját tűzhelye. — Mennyien laktak itt? — Majdnem négyszázan. Amikor a legnagyobb volt a település, akkor háromszázhetvenen voltunk. Volt itt minden. Bolt, kocsma, iskola. Még a tanító házára is emlékszem, hiszen itt jártam én is a nyolc osztályt. Itt laktam harminchéttől hatvankettőig. Még a fiam Józsi is itt végzett el két évet. Aztán beköltöztünk a faluba. Leülünk a fűbe. Mögöttünk a Tisza, előttünk a múlt egy darabkáját őrző föld. — Tudja, hogy milyen szép hely volt ez. A felszabadulás után építkezni is kezdtek itt az emberek. Majálisra kijöttek ide a szabadba. Nagyon szép volt. Szerettük volna mi, akik itt laktunk, ha épült volna tovább, ha meglett volma mindene ennek a kis helynek. — A ti szamánál malom igazgatójával terveztünk közösen egy áramfejlesztőt. Tutajra szereltük volna rá, Amikor két hónappal ezelőtt először begördült Erdő- kövesdre és Váraszóra a vízzel teli tartálykocsi — megérkezett vele a nyugalom is. Egyben véget ért a két falu lakóinak kálváriája az egészséges vízért. O O 0 A KÖJÁL szakemberei éveken keresztül rendszeresen vízmintát vettek a két község kútjaiból. A vizsgálatok egyértelműen bizonyították: a víz nitráttartalma olyan magas, hogy emberi fogyasztásra nem alkalmas. Csecsemőknek pedig egyenesen tilos adni, teát főzni belőle. Erre a gondra rendszeresen felhívták a figyelA gépkocsi- vezető, Bányai József megnyitja a tartálykocsi csapját. (Fent.) — Amikor először megállt nálunk a kocsi, teljesen megnyugodtam ... (Fotó: Szabó Sándor) met a két községben dolgozó védőnők is. Nemrégiben tanácsülésen is beszámoltak a munkájukról, akkor is sürgették a megoldást. Tóth Margit védőnő: — A csecsemők táplálásé* hoz szükséges jó ivóvíz hiánya állandó problémát okoz.;, Magnucz Miklósné védőnő: — A víz magas nitráttartalma nagy gondunk az egészségügyi munkában . . A kisgyermekes édesanyákkal és a védőnőkkel elbeszélgetett a közös gondról Gombás Dezsővé erdő- kövesdi tanácstag is, aki az 1978. decemberi nagyközségi tanácsülésen elmondta a tapasztalatait: — Mint ismeretes, Erdőkövesden nincs megfelelő ivóvíz. Az általános iskolába ráadásul 2—300 méterről hordják az ivóvizet, A község valamennyi kútjáról megállapították, hogy magas nitráttartalmú a víz. Talán nagyobb fúrásokkal lehetne segíteni a gondokon, de ez a liöltségkihatás meg. így, hogy állítható legyen attól függően, hogy mekkora a víz. Meg is lett volna minden hozzá, de közbejött ötvenhat, aztán abbamaradt az egész. A hatvanas években aztán kezdtek beköltözni a faluba. Akkor már a tsz adott munkaalkalmat mindenkinek, aztán ha nem ezen a részen volt a munka, akkor el kellett járni messzire. Rossz volt a bejárás is a földúton. Megszűnt a kisvasút, ami Kisköréig ment valamikor. Szóval egyre rosz- szabb lett. Hatvanháromban vagy hatvannégyben, már nem emlékszem pontosan, akkor volt az utolsó tanítási év. ’Lesétáltunk a töltésről. A földút mellett bozótos, gazos rész jelzi a hajdani sum- másház helyét. Nem messze volt az intéző és a főintéző elkerített portája. — Amikor beköltöztem még tizenöt család maradt kint. Aztán szép lassan — a telet egyre nehezebb volt kint tölteni — elment mindenki, ki Abádszalókra, ki Körére, legtöbben Tiszaná- nára. Utoljára Varga László ment el. Megállunk a hajdani házsorok helyén. A határ úgy zárja le a múltat, mint ahogy a tenger őrizheti emlékeit. haladja a tanács pénzügyi alapját. Kérem az ügyben a megyei tanácstag elvtársnő segítségét. o o o háti.. Szántó Györgyné — ö képviseli Pétervására és a hozzá tartozó települések lakóit szűkebb hazánk parlamentjében — a két kisközségben élők panaszát továbbította a megyei tanács építési, közlekedési és vízügyi osztályára, ahol vállalták a közvetítő szerepet. Az erdő- kövesdiek és a váraszóiak gondjáról hamarosan értesült a Heves megyei Vízmű Vállalat kollektívája, gyors helyzetfelmérés következett, majd megszületett a döntés. A vízművesek ellenszolgáltatás nélkül ellátják a lakosságot egészséges ivóvízzel. Nem sokkal később Szántó Györgyné megyei tanácstag címére megérkezett az értesítés: július 1-étöl tartálykocsival szállítják Egerből a helyszínre a kifogás" tálán ízű, tiszta vizet. \ (Fotó: Pert Márton) lványi József még egyszer visszamutat a gát felé. — Ott volt a gátőr, háza. Gőz Benjámin lakott benne. Valamikor nagy forgalom volt itt. A nánaiaknak a másik parton is volt földjük, átjártak a révvel. De hát elmúlt. Befelé bandukolunk a földúton. A fasor mögött megfakulva, éretten himbá- lódznak a napraforgó érett tányérjai. Visszavonulhatat- lanul ősz van. Hol volt,' hol nem volt, volt egyszer egy Dinnyés- hát. .. Szigethy András Délelőtt 11 órakor szinte teljesen kihalt a váraszói templom előtti térség. Ebben a meleg, álmosító órában érkezik a harangláb tövébe a tartálykocsi. A vezetője, Bányai József hosszan dudál egyet, majd felszerelj a kocsi oldalán levő csapra az adagolócsövet. — Mire végzek, már itt lesznek az emberek — mondja, s hátrapillant. Az egyik kapu mögül két vödörrel egy idős asszony lép ki, bekiált a szomszédba, aztán a kocsihoz indul. Pár pere múlva megtelnek az első vödrök, s akik nem fordulnak még egyet az edénynyel, ráérnek egy kis beszélgetésre. — Olyan itt a víz, mintha sárgára festették volna — mondja Janovicz Istvánná. — Még mosni sem lehet benne, szennyesebb lesz minden, mint amilyen volt. És sokáig ezt a vizet ittuk ... A körbenállók rábólintanak, így igaz. Az egyik férfi még viccelődik is: — Ez sem jó víz, ez az egri — vág közbe. — Olyan étvágya lett tőle a asaládnak, hogy nem győzöm etetni őket... A hétezer literes tartályból közben elfogyott vagy 5—600 liternyi, egy órával előbb Erdőkövesden majdnem ugyanennyi. Heti három alkalommal hozzák a friss vizet: hétfőn, szerdán, pénteken. Csakhogy nem min. denki tud ez alatt az egy óra alatt vizet venni. — Jó lenne ide letenni eOV állandó tartályt, a kocsiból megtöltenék, s akár este is vehetnénk belőle szükség szerint — hangzik el az ötlet. S talán nem is megvalósíthatatlan . o o o A tartálykocsi útközben még megáll Erdőkövesden, egy kései szomjazó inti le a község szélén. Hamar teleszalad a vödör. — Ennyiért eddig Péter- kére kellett bekarikázni — mondja a férfi. De nemcsak ő „utazott” Pétervásárára vízért, hanem sok-sok kismama, édesapa, nagyszülő is. — Az első fiam még a régi, nem éppen jó vizet itta- Aztán, amikor megbetegedett egy kisgyerek a nitrátos víztől, mi is bejártunk a nagy~ községbe. — meséli - Árvái Pálné, aki most a második fiával van otthon a Hunyadi utcában..— Emlékszem, hogy július 28-án jöttünk haza a kórházból, csütörtök volt. Gondoltam, most újra kezdődik az egész vízhordozási hercehurca, amikor megtudtam, hogy kocsival hozzák majd a jó vizet. És valóban: hétfőn délelőtt megállt a közelben a tartálykocsi. Azóta minden alkalommal egy. egy vödörrel kérek a vezetőtől, Ha hiszi, ha nem, amikor először megállt itt a kocsi, megnyugodtam Mintha nem is vizet, hanem nyugalmat hoztak volna... Szép elismerés ez az ügyben intézkedők munkájáért'. Szilvás István 1979. szeptember 9., vasárnap
