Népújság, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-29 / 228. szám
fTLAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XXX. évfolyam, 228. szám 1979. szeptember 29., szombat Ünnepségek a fegyveres erők napja alkalmából A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a népköztársaság Elnöki Tanácsa és a Minisztertanács ünnepséget rendezett pénteken a fegyveres erők napja alkalmából a Parlament Kupolacsarnokában. Az ünnepség elnökségében foglaltak helyet: Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Maróthy László, a KISZ Központi Bizottságának első titkára, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagjai; Korom Mihály, a Központi Bizottság titkára, Bor- bándi János, a Minisztertanács elnökhelyettese, Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára, Benkei András belügyminiszter, Czinege Lajos hadseregtábornok, honvédelmi miniszter, Papp Árpád, á munkásőrség országos parancsnoka, Rácz Sándor és Baranyai Tibor, az MSZMP KB osztályvezetői. Déli 12 órakor kürtszó harsant, majd a kinevezésre és kitüntetésre felsorakozottak nevében Mórocz Lajos vezérőrnagy, seregtestparancsnok jelentést tett Gáspár Sándornak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, az Elnöki Tanács helyettes elnökének. Ezt követően felcsendült a Himnusz, majd Gáspár Sándor mondott ünnepi köszöntőt. Kedves elvtársak! A mai napon a fegyveres erőket ünnepeljük. Ebből az alkalomból a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács, a kormány és valamennyi magyar dolgozó nevében tisztelettel és megbecsüléssel köszöntjük fegyveres erőinket és testülete- inket: a Magyar Néphadsereg, a határőrség, a rendőrség és a munkásőrség minden tagját, akik fegyverrel a kézben, esküjükhöz híven, tisztességgel és becsülettel teljesítik kötelességüket, amit népünk bízott rájuk. Most, amikor a fegyveres testületeket és tagjaikat köszöntjük, akkor egyben emlékezünk a múltra is, Rákóczi kurueaira, Kossuth honvédéire, a Tanácsköztársaság vöröskatonáira, akik példát adtak, mert hittel, odaadással, semmilyen áldozattól vissza nem riadva védték a hazát, harcoltak a függetlenségért, a társadalmi haladásért. A fegyveres testületeknek a haza védelme ma különösen szent kötelessége. Azért, mert a történelemben most először van szó többről, mint a haza puszta védelméről. Hiszen egy olyan társadalmi rendszert is védelmeznek, amely még nem is oly régen a dolgozóknak, az elnyomottaknak csak álmában élt, és amely a mi időnkben valósult meg. Büszkék lehetnek a fegyveres testületek, és büszkék lehetnek e testület tagjai amiért ilyen hazát, ilyen társadalmi rendszert kell védelmezniük. A költővel együtt mondhatjuk : S hogy mindazt, amihez közöm van dédelgessem, védjem, javítsam: ez már gondom, jogom. Szemem előtt a teljes élet, saját egem borul fölém: egy ország a birtokom! Emelt fejjel és nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, van mit védenünk, van mit féltenünk. A magyar dolgozók élete először alakult úgy a történelem során, hogy hazájukban nyugodtan, békében és létbiztonságban élhetnek, dolgozhatnak; hogy anyagiakban és szellemiekben egyaránt gyarapodhatnak, gazdagodhatnak, emberhez méltóan élhetnek. Aki ebben az országban él — legyen az munkás, paraszt vagy értelmiségi, — jól tudja, hogy ez az élet nem könnyen született meg és alakult ilyenné. Eredményeinket sok munkával, verejtékkel és küzdelemmel hoztuk létre. Érthető, hogy népünk ezért is becsüli és vallja magáénak. Mélyen átérzi, hogy amit létrehoztunk, az nem kevés, de azt is tudja, hogy ennél még többet aka| Czinege Lajos | kitüntetése j A Szovjetunió Legfelsőbb < Tanácsának Elnöksége az í Októberi Forradalom Ér- | demrenddel tüntette ki Czi_ ] nege Lajos hadseregtábor< nokot, a Magyar Népköz- ^ társaság honvédelmi mi> niszterét. ) A kitüntetésről szóló ren- s delet, amelyet Leonyid j Brezsnyev írt alá, azt han< goztatja, hogy a legfelsőbb í tanács a kitüntetést a szov jet fegyveres erők és a ; Magyar Néphadsereg kö< zötti baráti kapcsolatok í fejlesztése és erősítése tc> rén szerzett érdemeiért \ adományozta Czinege La_ l jósnak. runk. Társadalmi céljaink és ebből fakadó feladataink ismertek. Ezek megvalósítása nem óhaj, hanem kemény és következetes munkát követel a jövőben még inkább, mint eddig. Csak szorgalommal és gonddal elvégzett munkával, felelősség- és hivatástudattal tudunk továbbhaladni ezen az úton, amelyen járunk. — Ma békében élünk és mindent elkövetünk azért, hogy a jövőben is így élhessünk. Ezért tartjuk kötelességünknek a fegyveres erők fejlesztését. Á béke megőrzése kívánja ezt. Ezért erősítjük és fejlesztjük néphadseregünket. Ezért erősítjük szövetségi rendszerünket. Ezért veszünk aktívan részt a varsói szerződés szervezetének tevékenységében. Mindig biztonsággal számíthattunk és a jövőben is számíthatunk a Szovjetunió és a szocialista országok erejére. Olyan közösségnek vagyunk a tagjai, amilyen közösséget csak céljaink azonossága, elveink tisztasága és igazságának ereje hozhatott létre. A Magyar Néphadsereg szoros együttműködésben a varsói szerződés fegyveres erőivel oltalmazza a békét, országaink biztonságát, őrködik hazánk és nemzetünk függetlenségén. Hozzáértően, fegyelmezetten és szervezetten végzi feladatát a határőrség, a rendőrség és a munkásőrség. Felelős és áldozatkész munkájukkal méltóan töltik be hivatásukat: őrzik határaink sérthetetlenségét, védik a törvényes rendet és a köz- biztonságot. Népünk külön is tisztelettel adózik azért, hogy hazánk fegyveres testületéi — alapvető kötelességük teljesítése mellett — részt vesznek fontos népgazdasági feladatok megoldásán, elemi csapások elhárításában, emberéletek és anyagi értékek megmentésében is. A Magyar Szocialista Munkáspárt, szocialista államunk messzemenően gondoskodik arról, hogy néphadseregünk, határőrségünk, rendőrségünk és munkásőrségünk rendeltetésének megfelelően működjék; hogy a jövőben is maradéktalanul elláthassa a feladatából rá háruló kötelességeket. Pártunk, kormányunk, dolgozó népünk elismeréssel adózik a fegyelmezett és (Folytatás a 2. oldalon) A fegyveres erők napján Qákozd és Sukoró környékén 1848. szeptember 29-én ■ zajlott le a magyar szabadságharc első jelentős csatája, amelyben a népből verbuvált fiatal magyar honvédsereg megfutamította a nemzeti függetlenségünk eltiprására szövetkezett ellenséget. Ezen a napon a győztes ütközet hősei előtt tisztelgünk. És ekkor köszöntjük forradalmi katonai hagyományaink méltó örököseit: katonafiainkat, a határaink védelmezőit, a rend őreit, a néphatalom szolgálatában álló munkásőröket. Egyszóval azokat, akik vigyázzák az . ország külső és belső biztonságát, akik esküvel fogadott kötelességükhöz híven oltalmazzák békénket. A béke megőrzése valamennyiünk elemi érdeke. Csak’s így tudjuk megvalósítani országépítő céljainkat. A nyugodt alkotó munka feltételeit azonban nem elég óhajtani — tenni is kell értük. (Például úgy, hogy népköztársaságunk biztonságáról a szükséges mértékben mindenkor gondoskodunk. Az enyhülési politika az utóbbi években világszerte tért hódított, s ez jórészt annak is köszönhető, hogy a varsói szerződésben egyesült szocialista országok mindent elkövettek a minél kedvezőbb nemzetközi légkör kialakításáért. A világban azonban érzékelhetők még próbálkozások a hidegháború felélesztésére, önmagunkat csapnánk be, ha nem lát_ nánk ezeket. Visszaszorításuk csak egy módon lehetséges: fegyveres erőink és testületeink magas fokú felkészítésével — vállvetve a baráti országokkal. A korszerű honvédelem nagy terheket ró azokra, akik hivatásszerűen vállalják a haza védelmét és azokra is, akik sorkatonai szolgálatukat töltik. Nem kétséges ugyanis, hogy a katonák világában alkalmazott gépek, eszközök, az általános technikai színvonalat nézve is gyorsan fejlődnek: amit öt-tíz évvel ezelőtt még mindentudónak magasztaltak, az manapság már többnyire elavult. A mai univerzális katonai gépjárművek például mindenféle terepen megállják a helyüket. Uralkodó lett a harci gépeknél az elektronika, a rádió- technika, bizonyos eszközök automatikus működtetéséhez nem nélkülözhetők a számítógépek. A tüzérnek, a lövésznek is lokátorok egész sorával van dolga. Mindez persze azt is megköveteli, hogy a korszerű eszközök mellé „korszerű emberfők” kerüljenek. A katonai főiskolákról kikerülő mai tisztek csakis felsőfokú szakképesítéssel állhatják meg a helyüket. Vegyészek, matematikusok, fizikusok, műszaki mérnökök találhatók a laktanyában, ahol már „ tiszthelyettesek is szakképzett specialisták: gépjárműszerelők, repülőműszakiak, híradósok stb. A követelmények mércéje a sorkatonák számára is magasabbra került. Az alapfokú tudnivalókat már az iskolában kell birtokba venniük, a hadsereg ugyanis épít a már megszerzett ismeretekre. Nem közömbös tehát, hogy menny re felkészülten lépik át a fiatalok a laktanya kapuját. De a sokféle fizikai, erkölcsi és szellemi jártasság — amire a törvényben előírt szolgálat idején szert tesznek az ifjak — később is kamatozik; teljesebb emberként térnek vissza a családjukhoz, a munkahelyükre. Sokak szakmával gazdagodva folytatják a civil életet, gépkezelőként, műszerészként, villanyszerelőként, gépjárműoktatóként, — mert a laktanyában érvényes szakképesítést is szereznek. És ha szükség van rá, katonai képzettségükkel szolgálják a hazát. Államunk minden lehetséges módon segíti az ország fegyveres védelmezőinek munkáját, ide értve a kiképzés „hátteréül” szolgáló feltételeket is. Ezt leginkább hétköznapi példák érzékeltetik: a laktanyában alighanem már csak hírből ismerik a csajkát, az önkiszolgáló étteremhez hasonló helyiségben étkeznek a katonák, ahol többféle kínálatból válogathatnak; gondosan ügyelnek a napi 4 ezer kalórias fejadagjukra. Feledésbe merültek a száz-százhúsz személyes, örökké zsongó, fűthetetlen, egészségtelen óriás hálótermek; ma csupán a szűkebb közösségek alszanak egy szobában, s a régi épületeket is átalakították. F egyveres erőink tagjai méltán részesülnek megkülönj böztetett társadalmi figyelemben. Annál is inkább rendjén való ez, mert a honvédelem az egész társadalom ügye, amiben nemcsak a hadseregnek, a rendőrségnek, a munkásőrségnek vannak feladatai, hanem az állami szerveiknek, vállalatoknak, a tömegszervezeteknek, s az egyes állampolgároknak is. Mindezt honvédelmi törvényünk írja elől Ám a gyakorlatban számtalan példa igazolja: nemcsak a törvény parancsa készteti közreműködésre az állampolgárokat: Hiszen — a többi közt rendőrségünknek — társadalmi segítők népes tábora könnyíti meg a mindennapi munkát, a közrend, a közbiztonság megőrzésének tennivalóiban. Határainkon falvak egész lakossága működik együtt a hivatásos őrökkel. A munkásőreink körében sok-sok családban már öröklődő hagyomány a szolgálat vállalása. Ezernyi példa mutatja, az ország népe magáénak érzi fegyveres erőinket, s kötelességének a haza védelmét. Palkó Sándor Őket köszöntjük ma Nemzedékek a miinkásőröknél. Néphadseregünk katonái harcgyakorlaton. (Balra.) Ellenőrző körúton a rendőrök. (Jobbra.) (Fotó: Szabó Sándor)
