Népújság, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-28 / 227. szám
Gusztáv továbbra is hódit Legyen-e Ostoroson barlangműzeum? Gusztáv folytatja hódítása- it.^ Ezúttal Spanyolországban tűnt fel: a spanyol televízió tizenhárom héten át heti 2—2 Gusztáv-epizódot sugároz. A népszerű rajzfilmsorozat 26 epizódját idén már megvette Kuba, Angola. Dánia, és Svájc olasz nyelvű tv- adója. 1978-ban nyolc ország tv-társaságai, illetve moziforgalmazói vásárolták meg a Gusztáv-sorozat vetítési jogát. (MTI) Virágpompában a Mecsek A Mecsek vidékén virágpompát öltöttek a fák és a cserjék. A déli fekvésű tájon r*-em ritkaság a növények másodvirágzása. A most tapasztalható tömeges őszi virágnyílás azonban rendkívüli jelenségnek számít a Me_ csekalján is. Sokan azt tartják: az őszi virágzás a hosz_ szán tartó, meleg őszt jelzi. A valóságban a másodvirágzás nem prognózist ad, hanem a már lezajlott időjárási folyamatok következménye. Akárhogyan is jött létre a gazdag másodvirágzás, tény, hogy páratlanul érdekes látványt nyújt. KÜLÖNÖS tanítóhely az egri Kőporos-dülő. Holdfényes szépségű, elhagyott kőbányák sorakoznak erre, csúcsos oromzatuk még nappal is azzal a derengő világossággal emelkedik a magasba, mint amikor az igazi estéli hold kél fel a kistá- lyai völgy fölött. Ezek a fehér mészkőfalak voltaképp az Almagyar-vonulat részeként zárják le kelet felől a völgyet. Valamely primitív nép kegyeleti helyként tisztelné ezeket a régi bányákat, de bennünket, mai embereket is az ősök, az építő elődök tiszteletére intenek. Ha valaki biblikus hangulatban fogalmazná, bizonyára így írná: Szent hely ez, mert innen vétetett a város teste. Ami innert hiányzik, abból lettek „kulcsos” Eger város falai, évszázados épületei. Innen indult el a város, mert a hegyek engedelmesen odaadták kemény kincsüket az ember építő akaratának és lett belőlük kisded ház és fényes palota. A bányák kimerültek, az építészetben a számoskő helyét a tégla foglalta el, területüket gaz nőtte be. Legfeljebb szegény és élelmes cigányasszonyok törték porrá a még fellelhető morzsalé- kot és súlyos háti kosarakban, „hátyikban” hozták a városba a kőport, amely kiBorsos Miklós érmei a Hatvani Galériában A képzőművészeti világhét megyei programjának egyik kiemelkedő eseménye az a kiállítás, amelyet Borsos Miklós Kossuth-díjas, kiváló művész érmeiből rendezett a Hatvani Galéria, bemutatva másfél száz alkotást. szinte mindent, amit e műfajban az idős mester életre keltett. Miként Végvári Lajos műtörténész egyik írásában megjegyzi: aligha van még egy magyar szobrász, aki egyforma tisztelettel és csodálattal fogadja magába az ókori kelet, a görög archaikus kor, a római portréművészet, majd Michelangelo, Picasso és Arp alkotásait, mint Borsos. Erre különleges emberi képességek predesztinálják. Higgadtság, türelem és elfogulatlanság tágítja ki művészeti érdeklődésének horizontját. Nincsenek stiláris előítéletei, készségesen elismeri á személyes teljesítmény értékeit, mert nagyszebeni indulása, győri aranyműveskedése, majd főiskolai tanulmányai és a nagyvilágban tett utazásai után maga is arra törekedett, hogy saját módján bontakoztassa ki adottságait, végigélve és tudatosítva az önmagában szunnyadó képességeket. Miben gyökerezik még a sajátos borsosi életmű, hová vezethetők vissz-, a Hatvani Galériában felsorakoztatott érmek? A nagyszebeni havasok monumentális vonulatának árnyékában elterülő százs városka urbánus civili- záltságával hagyott elsőként mély nyomokat emlékezetében, továbbá sikeres-küzdelmes életútja során mindenkor kisejlett művészetéből a rendkívüli szelekciókészség, valamint az a tény, hogy a mesterember szakmai tudása felől érkezett el a képzőművészethez Innen adódik például. hogy gyakorta fordul plasztikaiban is természeti témákhoz, amint az „Tihany bűvöletében” éremsora -tanúsítja. Innen eredeztethető, hogy szinte sohasem téved, amikor a választott téma jellegének és mondandója sajátosságainak megfelelően választ anyagot szobrához, s dönt arról egyben: sommázó, elvont, vagy részletező legyen az anyagból kialakított műBorsos Miklóst gondolatainak, élményeinek gyors rög1979. szeptember 28., péntek zítésében segíti kitűnő rajzkészsége. A Hatvani Galéria első tájfestészeti biennáléján például rézkarcaival érdemelt ki aranydiplomát. S a vonal iránti érzékenységének, grafikai készségének bizonynyal szerepe van az érmé- szet iránti érdeklődésében, aminek olyan mesterdarabjai láthatók mostani összefoglaló kiállításán, mint Nagy Balogh János-, Csontvári-, Picassó-portréja, vagy önmagáról mintázott, egyszerű vonalvezetésű műve, amelynek hátlapja — kifejezve szinte az összeforrottságot, a hitvesi gondosság szerepét — tihanyi tájat villant elénk. Mint ezekből is kitűnik, érmeinek, e félreismerhetetlen kis remekeknek jelentős része a művészeti hagyomány nagyjai iránti tisztelet kifejezője mesterünknél. De a tárlatlátogató ugyanekkor arról is meggyőződhet, hogy a művész hasonló érdeklődést tanúsít a zene, a líra, a tudomány kiemelkedő egyéniségei' iránt, s feltétlen tisztelője nemzeti történelBorsos Miklós: Picasso műnk alakjainak, amiről Dózsa, Széchenyi, éremportréi nyújtanak bizonyságot. Fontos, érdekes még feljegyeznünk e tárlat kapcsán a művész technikai kivitelező módját. A folyamatot, ahogyan érmeit világra segíti! Borsos az éremkészítés antik tradícióját folytatja, véséssel alakítva a negatívokat, ami által mindenkor tiszta rajz és a pénzekre emlékeztető lapos mintázás jön létre, miként ez szinte valahány kiállított munkáján ellenőrizhető. A Hermán Ottó Múzeum tulajdonát képező anyagot egyébként hasznos fotósorozat egészíti ki, bepillantást engedve a mester életébe, illetve felnagyítva tárva elénk az apró művek részletszépségeit. (m. gV.) válóan alkalmas volt vasból való edények súrolására. Még a két világháború közt is lehetett hallani az asszonyok hosszú kiáltását a szűk utcák között: Kőportvegyenek...! Egészen addig, míg a vegyipar kitalálta azokat a mosószereket, amelyek a vasat is megtisztították, de a zománcos edényen sem bántották a zománcot. AZ UTÓBBI évtizedben megelevenedett a tájék a fehér falak tövében. A kiskert-mozgalom megtöltötte néppel az elhagyott földeket. Itt hat lépés szőlő, ott egy öklömnyi gyümölcsös, amott egy ölelés (öl?) földieper. S majdnem minden kistulajdonos elkészítette tenyérnyi nyaralóját. Amerre a szem ellát, a legváltozatosabb megjelenésű faházak, szerteszórva a képben. Akad olyan fecskefészek-építmény is, amelyet egy kiugró párkányon helyeztek el, lépcső ível a párkány széléig. Üdülőtelepet létesített itt a szorgalom, s a kedvtelés. És nemcsak itt. Valamikor a szegénység faluövezete vette körül a belvárost. Az új rendszer jórészt már felszámolta a peremházakat, s most szélesebb karéjban hétvégi üdülőtelkek, üdülőházak környezik az egész városi települést, a Szépasz- szony-völgytől a baktai határrészen, s az Eged alatti Hergyimó-dülőn át a Kőporosig. Persze nem mindenki épít ilyen vagy olyan cifra házakat. Molnár Józsi bácsi, nyugdíjas lévén, belefúrt az irdatlan kőfalba és apró, formás barlangi üdülőt alakított ki, abból vigyázza, hogyan érik a három-négy csatorna szőlő. Van ilyen barlang-üdülő több is, nyáron lenge függöny, télen komoly ajtó teremt bennük zárt világot. Molnár Józsi bácsié különben két helyiséges. Az elsőben szép régi cserepek sorakoznak a kályha társaságában, a másik, a belső, kövér hordót rejt, vidám poharakkal. Ide kellett kijönni, mert Molnár Józsi bácsinak fontos mondanivalója van, amit itt lehet a legalkalmasabban elmondani. — Az úgy volt — mondja —, hogy nem is olyan régen egyik ostoros! ismerősöm felpanaszolt valamit. Ejnye, a fene a jó dolgodat, nem restelled magad? Régen barlanglakásban laktál, most szép házban lakói — mondtam neki. — Valamikor én is laktam Ostoroson, fogtam magam, mérgemben összeírtam azokat a családokat, azok neveit. akik valamikor, még a két háború közti időben is barlanglakásban laktak. Százhetven név van itt felírva a papíron, mert eny- nyien voltak. Most már csak két öreg lakik, akik már nem tudnak megválni a megszokott helytől. — Aztán eszembe jutott valami. Az egyik barlanglakást azonmód kellene berendezni, ahogyan évtizedekkel ezelőtt benne élt a család. Afféle múzeumra gondolok, ahol ennek a tájnak a jellegzetes vonásai, főképp a régi lakásviszonyok meg lennének őrizve, örökítve, tanulságul az utánunk következőknek, mert a rosszat szeretjük hamar elfelejteni. Én gyakran láttam ilyen lakást, pontosan be tudnám rendezni, csak a helyet kellene kiválasztani, ahol a kis múzeum könnyen megközelíthető lenne. A volt barlanglakók névjegyzékét szívesen bocsátom azok rendelkezésére, akik ^ilyesmivel foglalkoznak, .tanulmányt is lehet írni róla. ENNYIT VALL munkájáról Molnár József nyugdíjas. Hát még, ha azt is ki lehetne deríteni, mi lett a hajdani barlanglakosokból, hová lettek, hol dolgoznak, hogyan gyarapodtak. Ámbár az is lehet, hogy 'azt is kikutatja. Ha már ilyen pontos, sokféleképp boncolható szociográfiai felmérést készített. Csak úgy. Méregből. Az ostorosi barlangmúzeum ügyét pedig tisztelettel átadjuk az illetékeseknek azzal, hogy valósítsák meg. Érdemes. Selejt A selejt tulajdonképpen használhatatlan használati érték. A selejt — valamennyien tudjuk — elpocsékolt anyag, elfecsérelt idő és használhatatlan termék. A selejt elleni har_ cot állandóan folytatjuk, de a jelek szerint nem elég hatékonyan és eredményesen, mert selejtnek minősíthető termék, selejtesen végzett munka még mindig van. Öreg szakival, kitűnő munkással beszélgetünk. — Milyen tényezők okozhatják a selejtet? — A rossz anyag, a kevés idő és legfőképpen az ember. Ezúttal tulajdonképpen nem is a gyári selejtről folyik a diskurzus, sokkal inkább a lakossági szolgáltatásokról esik szó. — Mi a szakmája? _ , , — Vízvezeték-szerelő. •' * — Mit tart a munkájáról? ’ Eltűnődik, vakargatja őszbe csavarodó fürtjeit: — Nézze! A mi szakmánk egy nagyon keresett szakma. A jövőben pedig még inkább az lesz. Ahogyan szaporodik, bővül a hálózat, annál több vízvezeték-szerelőre van szükség. — Mondjon valamit a saját munkájáról! — Inkább a brigádról beszélnék szívesebben. Hosszú évek óta szocialista brigád vagyunk. Tulajdonképpen egyetlen komoly elhatározásunk van, amelyből egy jottányit sem engedtünk az elmúlt években: Ha már csináljuk, csináljuk meg rendesen! Mert ugyebár, össze lehet vágni a munkát, egy ideig még a víz is folyik, de aztán... A napokban este későn kétségbeesve jön a szomszéd: — Lajos bácsi! Jöjjön már! Most csinálták a vezetéket, és lassan elönti a konyhát a víz. Szétszedem az eresztéket, nézem a muffot, a kóctömítés sehol! Képzelje el! Tömítés nélkül vasra csavarta a vasat az a semmirevaló. — Bizony! A selejtes munka bosszantja az embereket. Az öreg szaki erre a megjegyzésre már rápöffent a pipájára és felemlít néhány esetet: — Tudja! A fiamék maszekkal parkettáztattak. Ilyen szép lesz, olyan szép lesz — ábrándoztak — és háromnapi fűtés után úgy mozogtak a parketták, mint a dominók. Elmentem a parkettáshoz, és cipeltem a fiamékhoz: — Nézze meg ezt a munkát, a keserves mindenségit a világnak! — Ja, kérem! Nedves volt a fa . 1 — Miért nem vetetett szárazát? Miért nem figyelmeztette ezt a szerencsétlen fiatal párt, hogy ne verjék bele a pénzüket rossz anyagba? Két hosszú szippantás közben rám kérdez: — Látott-e már olyan cipőt, amelyiknek két nap múlva levált a talpa? Ugye látott? És olyan tv-t, amelyiket hetekig a Gelkába hordanak? Vagy olyan tapétát, amelyik... Olyan lakást, ahol ... — Ugye, most már megérti, hogy a mi brigádunk miért nem végez rossz munkát? Ha nincs elég idő rá, vagy nem megfelelő az anyag, inkább semmit! Minket senki ne szidjon és senki ne emlegesse tiszteletlenül az édesanyánkat. Egyszerűen, és csupán erről van szó ... Dr. Kapor Elemér Szalay István 20. Ám Bagi Dani még most is sírt, a nagy öröm közepette is, vitte szíjon lógatva a véres rohamsisakját, ég káromkodott, és sírt... istenem, ezt azért halottaktól neon is lehet annyira zokon venni... * Hanem az Astoria ablakából derékig kihajolt Stammler Frici, és lekiáltott neki a tömegbe: Ébresztő András, jönnek... ! És akkor tudta, hogy most már neki fel kell ébrednie, és fel is ébredt. Aranka most olyan jó nyugodtan, mélyen aludt. Csak akkor riadt fel, amikor ő már a derékszíját csatolta, — András! * Nyúlt is utána, mint a kisgyerek, akitől elvettek valamit, repked tette az üresen maradt ujjait. • — El kell mennem Aranka. — Ne menj el, András! — Mit csináljak, katona vagyok. — De hiszen most már nemsokára elkezdődik. Érzem. Azt akarom, hogy mellettem légy. Odament, odadugta hozzá az arcát. — Kérek engedélyt, hogy visszajöhessek. Azonnal kérek engedélyt. De most oda kell mennem. — Istenem, istenem.. 1 — Jólvan, na, hát jól van, hallgass rám, kedvesem, Arankám, hiszen mondom, hogy nemsokára visszajövök. De Aranka sírt. Sehogyan sem bírta már visszatartani a sírást. — Aranka, Aranka, mit csináljak? Ez a mi hadseregünk, és én katona vagyok. — Jól van — mondta akkor Aranka. — Menj csak, hiszen nem is azért sírok. Teneked el kell menned, hát elmégy. Énnekem meg sírni kell, hát sírok. Felegyenesedett, sóhajtott. — De nagyon siess vissza! Ugye, sietsz, András? Nagyon-nagyon siess! — Sietek, Aranka. Ügy sietek, ahogyan csak sietni lehet. András az iskolaudvaron Czaunerrel találkozott. — Stammler? — kérdezte. — A századparancsnok a térképet tanulmányozza — közölte az komoly képpel. — Ne bántsd! — mosolyo- dott el András. — Rendes gyerek. — Rendes hát. Téged is hogy elengedett szülni. Na, mondd már, hogy mi van?! — Vissza kellene mennem. Egész éjjel ott volt a bába... Szóval most már akármelyik pillanatban... — Na, gyere, bekísérlek hozzá! Ügyig kíváncsi vagyok, kisütött-e már valamit? Felmentek együtt; benyitottak a tanterembe. Stammler Frigyes fenn ült a katedrán, háttal a padoknak, és nádpálcával a kezében, Európa térképét tanulmányozta. — Gyere, András, gyere! — pillantott hátra az ajtónyitásra. — Nézd, micsoda térképet találtam! Ülj csak ide mellém!... Az ám, Jóska, mi van a fogollyal? — Jelentem — Czauner összevágta a bokáját — parancsodra átvittük a zászlóaljhoz, még az éjjel. — Hogyhogy, te tán ki se hallgattad? — kérdezte András. — Dehogyisnem, mit képzelsz?! Éppen azért küldtem sürgősen át, mert nagyon érdekes dolgokat mondott. Hát erre András is kíváncsi volt; végtére ők hozták a nyelvet. Hogy vajon mi érdekeset mondott? — Igazán? Szedtél ki belőle valamit? — Kijelentette, kérlek szépen, hogy nemsokára vége lesz a háborúnak. Az ántánt egész erejével minden oldalról megindult. Magyarországot feldarabolják, semmi sem marad belőle. Hát ez csak elég érdekes, nem? — Na lám — mondta András, és odatámaszkodott Stammler mellé az asztalhoz. — Velünk a fickó ezt nem is közölte. Pedig egészen barátságosan elbeszélgettünk. — Barátom, én módszeresen kihallgattam. Ami benne volt, azt én mind kiszedtem belőle. Talán még azt is, hogy miért harcolnak? Ugyan, miért? Maradi- ság, nacionalizmus, butító propaganda... — Gondolod? — Mi az, hogy gondolom? Ez csak világos. — Csak mert kevesellém. Hogy ilyen egyszerűen... Szóval, én ezt így mindenesetre nagyon kevesellem. Czauner Ijpzben már kö- szörülgette a torkát. Most végre nekiszánta magát, hogy megszólaljon: — Földet kapnak a királytól, Frici, a földért harcolnak. Királyuk is lesz, földjük is lesz, hát nem nagyszerű... ? Stammler ránézett, de egy darabig nem szólt semmit, csak szúrós tekintettel must- rálgatta. Czauner állta a tekintetét. Egy idő múlva csendesen még hozzá is tette: — Hát ez a helyzet, parancsnok. — És mit akarsz ezzel mondani ? — Semmit. Amellé állnak, aki földet ígér. — Mondd ki akkor mindjárt azt is, hogy nem kellett volna köztulajdonba vennünk a latifundiumokat! Mert erre célzol! Világos! Mondd, hogy nem erre célzói ! — Nem, ami a nagybirtokot illeti... — kezdte Czauner, de aztán csak legyintett, abbahagyta. — Mit legyintgetsz itt nekem. mit legyintgetsz?! Ném hiszem, hogy ezen vitatkozni lehet! Szocializáltuk áz ipari üzemeket, hát szocializálnunk kell a mezőgazda- sági üzemeket is. Különben mi az istennek csináltunk tanácsköztársaságot ? (Folytatjuk.)
