Népújság, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-26 / 225. szám
Évadnyitó premier csütörtök délután Libáék lázadása Zenés Ludas Matyi Egerben Vásártér. Portékáikat ki* náló sátorosok, alkuszé népség. majd jő a gazda, aki libáit hozza a vásárra. Zene, tánc, satöbbi. Kezdődik a játék. Pontosabban: fordul a jól ismert történet. A libák ugyanis fellázadnak, s noha közöttük is akad egykét külföld felé kacsingató buta „liba”. a többség nem engedi eladni magát, nem viszi „máját” a vásárra. Így indul a mese, amelyben az egyszerű mellékszereplők, a hallgatag ludak főszereplőkké lépnek elő, s ők, játsszák el Ludas Matyi történetét. , Jelenet az előadásból (Fotó: Szántó György) majd ha felnősz, megtudod, mi is az élet... — Véleményem szerint nem elhatározás kérdése jó. nak lenni, igazságosnak lenni a világban — folytatja a rendező —, jó ha ezt konf" liktusokban is megmutatjuk a gyerekeknek. Hiszen ezek a gyerekek még nyíltak, tiszták, mi pedig9 azt valljuk, hogy belőlük kell felnevelni az új közönséget. A Ludas Matyi új változatában tulajdonképpen az az újszerű, hogy mi a liba sorsával is foglalkozunk, holott eddig ezzel senki sem törődött. Arról van szó. hogy éppen olyan igazságtalanság az, hogy egy embert megvertek, mint az, hogy közben a libát meg sem kérdezték az egészről. — Remélem, érdekes előadás lesz, s a gyerekek, no meg a felnőttek is jól szórakoznak — mondja befejező* sül Szűcs János. ★ A mesejáték főbb szerepeit Galkó Balázs, Somló Ferenc, Somló István, Máhr Ági, Da- riday Róbert és M. Szilágyi Lajos játssza. Évadnyitó premier csütörtökön délután, az egri Gárdonyi Géza Színházban. M. L. Lám. mégiscsak kitűnő s emellett jól formálható alapanyag ez a háromszor visz- szaverós Ludas Matyi. Amely történet szépsége, igazsága szinte körbejár, írók. szerzők társulnak a Fazekas Mihály írta népszerű műhöz, amely „Ludas Matyi egy Eredeti Ma- gyár Rege” címen már át* dolgozva jelent meg 1817-ben. Azóta sok minden történt. Ludas Matyi sem kerülte el sorsát: fel- és átdolgozták, kölcsönvették, zenével fűszerezték. Először Fazekas kortársa, a színigazgató Balogh István érdeklődését keltette fel a történet, amelyet a reformkori eszmék légkörében állított színpadra 1838- ban. (E változat „döbrögösí* tett” variációját láthattuk 1977. nyarán az egri várban Bodrod Gyula és Maros Gábor főszereplésével). Móricz Zsigmondnak is megtetszett a sztori, mire ő is színpadi játékot formált belőle, de felfigyeltek Ludas Matyira _a filmesek, két alkalommal játék-, legutóbb pedig rajzfilmen elevenedtek meg a népszerű figurák. Ezek után nem kis bátorságra vall az évadnyitó premier, amely a Ludas Matyi- történet egy újabb változatát kínálja a gyerekeknek. A fentebb jelzett ,.újabb” szó szerint, értendő, hiszen a társszerzőséget felvállaló Schwaj- da György különös szemszögből mutatja be Matyi és Döb. rögi jól ismert találkozásait. A libák szemszögéből. Mert* hogy ebben a mesében libák játsszák el az igazságtevés történetét. * Megpróbáltam ugyan szóra bírni a libákat, ám azok éppen tollászkodtak és csőrüket igazgatták, nem beszélve a premier előtti izgalomról, amely ugyancsak beléjük fojtotta a gágogást. Maradt hát a rendező Szűcs János, így tőle kérdeztem: — Valóban gyermekdarab-e ez a Ludas Matyi? — Minit családos apa is azt mondom: nem mindig tudom eldönteni, mi a gyermekdarab — vélekedik a rendező. — Az ugyan kétségtelen, hogy a mesék, a tiszta „sima” mesék ma is hatással vannak a gyerekekre, ám az is az igazsághoz tartozik, hogy ezek a gyerekek sokkal tájékozottabbak a világ dolgaiban, mint a mi korosztályunk volt. Ezért nem hiszem, hogy a gyerekeket a színházban el kell zárnunk a gondoktól, a különböző problémáktól. Talán a fordítottjára van szükség. Nem mesélhetünk nekik idillikus világot, miközben fenyegetjük őket: 18. — Honnan vettem? — Nevetett. — Ezt például... kaptam. Egy katonától. — Ö. te! Hát most akarsz féltékennyé tenni? Megcsókolgatta; végig a homlokán, az arcán, az orrán. állán is, de csak mint a lehelet. Megint úgy maradt, arcát az arcához simítva. Várta, hogy elaludjon. Az ujjaik meg valahogy találkoztak, s egymásba kulcsolódtak a párnán. Kis András bizony legszívesebben maga is elaludt volna. Akár így, ahogy volt. fél fenékkel az ágy szélén ülve. fejét előre a párnára hajtva. ujját könnyen az Aranka ujjaiba akasztva, hogy köztük az áram meg ne szakadjon. De hát ez, persze, nem megy. Egy idő múlva aztán úgy érezte Aranka lélegzetéről, hogy .alszik, hogy elaludt. Akkor megpróbált elmozdul1919. szeptember üti. szerda ni. Gondolta, vackol magának valahova, talán a kanapéra, vagy ha csak az ágy mellé is a földre, s úgy alszik egyet ruhástul. De ahogy egy kicsit Is moccant, Aranka ujjal megkapaszkodtak az ujjábán; nem engedte el. Aludt pedig, de álmában is vigyázott rá, hogy el Ae szökjön. Később, óvatos ajtónyi- korgatással bejött a bába, megnézte őket. Egy kicsit furcsállotta, hogy az asszonyka elaludt. Hogyhogy nem jönnek a fájások? Motyogott csak magában, nem szólt, s lejjebb csavarta a petróleumlámpát. — Valami nem jól van? — kérdezte suttogva András. — Semmi, fiam semmi. Csak azt hittem, hogy hamarabb fog menni. — És az baj, hogy... ? — Nem, nem baj, dehogy baj, nem kell nyugtalankodni. .. De meddig akar maga itt maradni, fiam? — Hát én, ugye... — De aztán megfelelő szavak híján inkább csak a kezét mutatta, az alvó asszony ráfonódott ujjaival. Most, hogy egy kicsit megmozdult, azok az ujjak megint még szorosabban fogták. — Szegénykém — mondta a bába. Odavitt neki egy széket. — Próbáljon erre átülni, úgy pihenni, hunyni egy kicsit. A kezét meg otthagyhatja. Aztán teregetett magának valami pokrócfélét a kanapéra, s odatelepedett. Háttal fordult a lámpának, fenékkel kifelé. — Ha nyöszörög, csak szóljon! — Igen, hogyne... — bólintott András. Hogyisne szólnék, gondolta; nem is én fogom a szülést levezetni. — Tud így egy kicsit pihenni? — kérdezte még a bába. — Fejjel lefele is tudok. Három évig voltam a fronton. S tudott Is. A szék karjára tette a karját, ráhajtotta a fejét, s aludt. Még álmodott is. A másik keze meg közben mindvégig ott volt a párnám; Aranka nem engedte el egy pillanatra sem. Valamikor egyszer aztán arra ébredt, hogy Aranka erősen morzsolgatja, nyo- morgatja az ujjait. Nyögdé- cselt is halkan, de csak úgy l A FÖLDKÖZELBEN, Tarján Tamás beszélgetése a szociológussal, és szociográ- fusokkal a ,,Magyarország felfedezése’1 sorozat köteteire irányította a figyelmet, nem azért, mintha napjainknak ez az egyik legnépszerűbb műfaja rászorulna bármiféle népszerűsítésre, hanem hogy módszereiről, a szociológiától elkülönülő sajátosságairól szólhasson. Lehet, hogy vannak, akik érdektelennek, tudománytalannak, vulgárisnak tartják ezeket a lassan egy polcot megtöltő könyveket, pedig szerzőik valóban földközelben barangolnak, életünk tükörcserepeit rakják össze és azt mutatják fel, ami van, a múltat és az évtizedet, amiben élünk. Baj, hogy sokan egyenlőségjelet tesznek a szociológia és a szociográfia közé, pedig az egyik tudomány exakt eredményeivel, tudományos módszereivel, a másék, noha vannak érintkező pontjai a történettudománnyal, a matematika logikával, s magával a szociológiával irodalmi kategória rengeteg szubjektív elemmel, vallomással, családi vonzásokkal, a táj és szülőföld szeretetével. Lehet, hogy a beszélgetésre Halmos Ferenc Illő alázattal című kötete is alkalmat adott, aki azt a József Attila-sort akarta igazolni, „van, aki nem elégedetlen, bár nem elégedett”, valamint azt, hogy ezeknek a 30 —50 éves munkásoknak az élete lezárt egész, amelyből még negyvenévesen is igen nehéz kitörni. Mert milyen élet ez? Reggel fél ötkor ébredés, hat órától a gyárban 8 órai munka, utána két korsó sör, aztán hazamenni, bevásárolni, megnézni a tévét. És ez naponta ismétlődik. Hogy ebből az életritmusból hiányzik a kultúra, „az esti fehér ing, nyakkendő, az opera, színház- vagy egy hangversenyterem? Aki nyolc órát hallgatja a légkalapács zaját, az esztergagép sivítását, vajon mit jelentenek annak Beethoven szimfóniái, Wagner operái, vagy Shakespeare tragédiái?” Mit tagadjuk, az isfélálomban. András tétovázott, hogy olyan-e ez már, amikor szólnia kell a bábának, vagy még várjon vele egy kicsit. Ám a bába már jött is. — Van egy kis tea odaké- szitve egy vasbögrében, menjen .langyositsa meg egy kicsit! El kellett húznia a kezét, Aranka utánakapott, felébredt. — Jajistenem... András?! — Itt vagyok, itt. Megyek, hozok neked egy kis teát. Érte nyúlt, megragadta megint a kezét. — Nem kell tea, semmi sem kell. El ne menj inneni A bába kétoldalt a hóna alá dugta a kezét, úgy melengette meg az ujjait, mielőtt benyúlt volna a takaró alá. Vigyázott, hogy ne emelje meg a takarót; óvatosan matatott Aranka hasa, dereka körül. — Fáj-e, kislányom? — Fáj ám, fáj bizony — mondta halkan Aranka. — De nem annyira, mint nappal fájt. — Hallod-e, lányom, nagyon megpihentél! Fájhatna már egy kicsit erősebben is. — Mit csináljak, hogy jobban fájjon? — Semmit, gyermekem. Azazhogy még most semmit. Csak tartogasd az erődet. Majd csak ha én mondom, akkor kezdd szorítani, de akkor aztán nagyon! András szisszent fel. — Na, mi az? — Semmi, csak énnekem már fáj. — Jaj, én voltam? — nézett fel rá különös, kínlódó mosolyával Aranka. De azért mást sem engedte el a csuklóját; csak igyekezett úgy fogni, hogy a körmét ne nagyon mélyessze bele. kólában, de a pompázó közművelődési intézményekben sem teremtődik meg ehhez a lehetőséghez az alap. A műsor keretében bemutatott életrajzrészlet, Veréb Pista bácsi sodró erejű vallomása a miskolci gyermekévektől, Bánrévén, Nyíregyházán át a pesti nyugdíjig, az érszűkületig, példázza ezt a „bár nem elégedett” életet. „Én házat, telket, autót nem veszek. Ruhánk annyi van, hogy elég lesz, amíg élünk. Egy bugyit, egy gatyát, inget kell venni legfeljebb... Itt van előttünk ebben a szobában egy élet eredménye. Egy munkában töltött egész életé...” Huszár Tibor utalt a sorozat előzményeire, a harmincas években megjelent Viharsarokra és a Futóhomokra, de arra is, hogy Erdei Ferenc, Féja Géza műve kritikai állásfoglalás volt, vádirat, a mai szociográfia viszont kormánypárti. Igaz, ezek a művek tartalmaznak kritikai elemeket, felhívják a figyelmet válsághelyzetekre, feszültséggócokra, ezek eredőire, . de feloldásukra is ösztönöznek. Senki sem mondta, hogy a szocializmus építése idilli csendélet. Értelmetlen is lenne, ha túlidealizált helyzeteket írnánk meg, vagy naponta tiszteletköröket írnánk le elért eredményeink felett. László Ben- csik Sándor szerint a valóság mindig ellenzéki és fontos, hogy egészségtelen vagy a múltból ittmaradt megkövesedett életformákat, társadalmi megkötöttségeket nrtíJ vánosságra hozzunk. BizoJ nyos, hogy egy-egy szociog-’ ráfia nagyobb hangzavart! vált ki, mint egy-egy szo-J etológiái mű, s ez nemcsal» a magas példán yszámmaí. (20—25 ezer) magyarázható)., hanem azzal az igén nyelj, hogy az olvasók nagy részeg szívesebben fordul az egy-* értelmű alkotások felé, mintpjj a különböző művészi irányé* zatok áttételes felfogásaihoz^ Az Élet és Irodalom legnépJtj szerűbb része is az utolsót*1 oldal, mert ott mikroszoci-M ológiákat talál az olvasóig de innen van az is, hogy au rádióhallgató, vagy tévéz* szívesen hallgatja és nézi afet dokumentumdrámákat, me-H lyek mai életünknek ugyant*' csak egy pillanatát mutattf. jak, ezek a pillanatok azon^í bán a történelem részeli' hiszen az élet megy további-! és holnap a ma már törtéi nelem. Az más kérdés, hogy!' az olvasó, hallgató, néző, hal valóban szereti hazáját, elé várja, hogy ezek a válságé* gócok valamiképp (nemi maguktól) feloldódjanak. AU sorozat legjobb kötetei ép perit! azok, amelyekben a szerzőié-j rátekintenek a múltra — pU Lázás István: Kiált Pataii, vára — mert ezzel noha cél J juk a jelen ábrázolása, azt* is elmondják, hogy ez a je-l len a múltra épül, onnanj. jön megalázó vagy felszabad* dító pillanataival. (De ha már a beszélgetés során szó esett a folytonos-^ ságról, megérte volna utal4 ni a Cserépfalvi-kiadásba« megjelent „Szolgálat és írás’1 köteteire, a Tardi helyzetre!; a Cifra nyomorúságra, Kai-: mán Kata—Boldizsár Iván! szociofotóira, sőt MikszáthraJ aki a századfordulón úgy! látta, hogy a modem regény) a riportból fog megszületni.)! Ebergényi Tibor Bezárt az iskola, nyílik az óvoda Megkésett felismerési Annak rendje és módja szerint nyitotta meg a tanévet > > szeptember elején az egri 8-as számú Általános Iskola. S ’ Ám egy hónap sem telt el az első csengetéstől, rendhagyó \ > módon máris bezárta kapuit a Cifrakapu tér általános is- \ kólája. Pedig a nyári szünetben kicsinosították, átfestet- > ték, hogy minél „fiatalabban” fogadhassa a környéken la- > ) kó diákokat. > A 200 gyerek most mégis iskolát cserélt: héttőtől a í ( 3-asba járnak az alsósok, a felsősöket pedig Eger új ok- \ í tatási intézménye, a 6-os számú iskola fogadja. Igaz, a ) i gyerekekkel együtt mentek a pedagógusok is, akik tovább í I viszik az osztályt, a szülők mégis aggodalommal fogadták \ \ a hirtelen jött változást. < Érthető ugyan a szülői hangulat, a féltés — mert más > > útvonalon közlekedik a gyerek, több zebrán kell „átkel- 5 S nie”, nem beszélve arról, hogy most már nem kísérheti \ ? alsós testvérét a felsős diák — ám kényszerítő körűimé- ? í nyék, nyomós érvek sorakoznak a másik oldalon is. Az > í óvodások. Akik egyre nagyobb számban kémek bebocsá- > > tást a megyeszékhely gyermekintézményeibe. És termé- \ 5 szetesen a szülők, elsősorban az édesanyák, akik miután í < nagyobbacska lett a gyerek, szeretnének visszamenni t í munkahelyükre. S a nyomós érvek, a kényszerítő körül- > > mények között ott találhatjuk a munkaerőhiánnyal küsz- > ködó üzemeket, vállalatokat, hivatalokat is, amelyek visz- í í szavárják az édesanyákat. Eger majd kétezer óvodai férőhelyére több mint 2700 < > gyereket vettek fel augusztusban. Hétszáz kérelemre pe- í 5 dig „nem”-et kényszerültek mondani az óvodák. Sokan ? s fellebbeztek az elutasítás miatt, mire 182 gyereket ismét > l felvettek, s ezzel már 150 százalékra emelkedett az óvó- 5 I dák zsúfoltsága. Ezen a ponton bizony már meg kellett í állni. Még akkor is, ha 520 gyerek számára nem jutott 1 óvoda. így és ezért került sor a 8-as számú iskola gyors 5 felszámolására, a diákok átirányítására, hogy a kéthóna- i pos határidőre ígért átalakítás után öt óvodai csoportnak, \ majd 200 gyereknek adjon helyet az épület. A északi vá- ? rosrészben pedig decembertől 100 férőhelyes szükségóvoda > enyhíti a szülők, valamint a tanács gondjait. (Az október s elejétől, a Lenin úton megnyíló 40Ö személyes szükség- ; óvodába már korábban felvették a gyerekeket.) Noha kényszerítő körülmények szülték az intézkedést. / a szóban forgó iskola váratlan bezárását mégsem kísérheti S ■! egyértelmű elismerés. Igaz, adódhatnak az életben előre I ( nem látható gondok, de az óvodás korú gyermekek szá- ! j mának ugrásszerű emelkedése nem tartozik a „várat- > lan” események közé. Már csak azért sem, mert meg- s közelítő pontossággal ez bizony kiszámítható. Ennyi előre, < látást — azt tudniillik, hogy az elmúlt tanév végén kell < í; felszámolni egy iskolát, s a szünetben átalakítani óvodá- j ( nak! — joggal várnak a szülők és a társadalom, is mind- azoktól, akiket a döntés, és az irányítás buktatókkal | megtűzdelt posztjára állított az élet. < Befejezésül ide kívánkozik egy rövid híradás: az egri í városi tanács művelődésügyi osztálya elhatározta, hogy jövőre már nem augusztus elején, hanem jóval korábban, j ) március első felében tartják az óvodai beiratkozásokat, j { Hogy időben lássák az igényt és időben is cselekedjenek. < ; ha a szükség úgy kívánja. I Lám, óvodaügyben is lehet előrenézn i... ! (márkusz) (Folytatjuk) -
