Népújság, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-26 / 225. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS NAPILAPJA XXX. évfolyam, 225. szám ÁRA 1,20 FORINT 1979. szeptember 26. szerda Bizakodva a XII. kongresszus előtt Nálunk a párt a társadalom irányító ereje Kádár János felszólalása a csepeli kommunista aktíván Kommunista aktívát rendeztek kedden délelőtt a csepeli sportcsarnokban a főváros kommunistáinak legfontosabb tennivalóiról, az MSZMP közelgő, XII. kongresszusa eredményes előkészítésének budapesti feladatairól. A tanácskozáson több mint 800-an képviselték a főváros párt-, állami, társadalmi és tömegszervezeteit, az iparvállalatokat, a minisztériumokat és főhatóságokat. Ott voltak közöttük a legkülönbözőbb területek munkásai és irányítói, a szocialista brigádok vezetői, a tudományok, a művészetek művelői. Részt vettek a kommunista aktíván Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Cservenka Fe- rencné, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Pest megyei pártbizottság első titkára, Baranyai Tibor, az MSZMP KB párt- és tömegszervezetek osztályának vezetője, a budapesti párt-végrehajtóbizottság tagjai, a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának, a Hazafias Népfront és a KISZ Budapesti Bizottságának vezetői, továbbá Véghelyi Andor, a XXI. kerületi pártbizottság első titkára és Ernszt Antal, a Csepel Vas- és Fémművek pártbizottságának első titkára. A tanácskozást, amelyen pártunk Központi Bizottságának a kongresszus összehívásáról szóló határozata szellemében tekintették át a politikai, a gazdasági, a társadalmi és a kulturális élet területén megoldásra váró feladatokat, Somogyi Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság titkára nyitotta meg. Ezután Méhes Lajos, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára emelkedett szólásra. Méhes Lajos beszéde FOLYTATÓDOTT AZ ALTALAN05 POLITIKAI VITA AZ ENSZ-BEN Andrej Gromiko az enyhülésről és a SALT—II. szerződésről — A kongresszusra készülés fontos eleme, a pártszervezetek minden szintjén, a számvetés, a vezető testületek beszámolása — hangsúlyozta elöljáróban, s már a jövő évi budapesti pártértekezlet jegyében szólt a megtett út néhány jellemző vonásáról. — Meggyőződésünk, hogy van miről számot adni — folytatta. — Belpolitikai helyzetünk szilárd. Gazdasági gondjaink ellenére is jelentősek az V. ötéves terv három és fél esztendeje alatt elért eredmények. A budapestieknek különösen örvendetes minden előrelépés a város építésében, fejlesztésében. — Erőink jelentős részét a tömeges lakásépítésre, a felújításra összpontosítottuk, az eimúlt négy évben körülbelül 250 ezer fővárosi lakos költözhetett új, vagy már régebben épült,. de nagyrészt összkomfortos, modem lakásba. Városfejlesztési programunk harmonikus, fő céljaink összhangban vannak. Közművekkel és közlekedéssel megfelelően szolgáljuk ki a tömeges lakásépítést és fejlesztjük a város életében alapvető ellátó hálózatot. Szép eredményeket értünk el gyermekintézményeink fejlesztésében is. Ebben az ötéves terv. id őszakban felszabadulásunk óta először épül önálló kórház Budapesten. A kereskedelem és a szóig áltató hálózat fejlesztése — ha a tervezett nagyságrendektől el- is marad — ugyancsak jelentős eredményeket hozott. Eddig mintegy 600 új üzletet adtunk át a lakosságnak. Napónta tapasztalhatjuk,, ;hogy a párt és a tömegek kapcsolata szilárd, kölcsönös bizalom és nyíltság jellemzi. A kapcsolat nem statikus, egyszer és mindenkorra adott. A „szilárd” szó napi hiteléért a pártnak lankadatlanul kell dolgoznia. A párt és a tömegek kapcsolatának bázisa ma is a munkásosztály vezető szerepének érvényesülése. Erre az alapra épül a szövetségi politikának az egész nemzetet mozgásba hozó gyakorlata, így van ez a fővárosban is. Legbecsesebb eredményeink közé soroljuk, hogy az értelmiség rég megszűnt útitárs lenni; azonosult a szocializmussal. Nagy többségben harcostárs, felelősséget érző mérnök, pedagógus, orvos, vagy alkotóművész. Budapesten különös felelősségünk van az értelmi, ség szocialista elkötelezettségének szilárdításában. Szerepe kiemelkedő az ipar, a művelődés, a tudomány és művészetek fejlődésében. Konszolidált körülmények között, de átmeneti társadalomban élünk. Ma is forradalmi hittel, lelkesedéssel, tűzzel, forradalmi módon kell dolgoznunk. Növelni, fokozni kell a pártszervezetek, a kommunisták hatását az eseményekre. Ma gyakran hallani a dolgozók részéről: „mondják meg, mit kell tenni és rajtunk a végrehajtás nem múlik, mi készek vagyunk a cselekvésre”. Ennek az érzésnek, e hitnek a nemes igazában nem szabad kételkednünk. De tudjuk, hogy van még sok olyan kérdés is, amelynek elfogadtatásáért keményen meg kell küzdeni; például a végzett munka differenciált bérezéséért, a tervszerű munkaerő-átcsoportosításért stb. Minden tevékenységünkkel segítsük: a tömegek a gyakorlatban győződjenek meg arról, hogy ebben az országban minden a dől- • gozó emberért, a dolgozó népért van, az ő érdekét szolgálja. — mondotta a továbbiakban a Budapesti Pártbizottság első titkára. A pártkongresszusra készülve, elért vívmányainkat védve és gyarapítva dolgozzunk ésszerűbben, gazdaságosabban, fegyelmezettebben. Ebben mindenki megtalálhatja a saját feladatét. Ma a termelés állandó harci terület. Ezen a fronton az a munkásszolidaritás vezéreljen; ha nem végzünk el valaj mit rendesen, azzal dolgozó társainknak okozunk kárt. Jelentős veszteségek forrása a termelés ütemtelensége, a szállítási fegyelem lazasága. E mögött sok minden meghúzódik! Döntések és így rendelések késése, tervezési hibák, az érdekeltségi viszonyok visszásságai. A megoldáshoz határozottabb kormányzati és minisztériumi döntések, gyakorlatiasabb útmutatás, vezetés is kell. Az ésszerű együttműködést azonban a vállalatok, a kutató- és tervezőintézetek közös vállalkozásainak a megteremtésével nekünk is szorgalmaznunk kell. Vannak kezdeményezések, de még nem ezek a jellemzőek. És vajon mennyi a veszteségünk abból, hogy nem akarunk egymástól tanulni? A szocializmustól idegen az a felfogás, amely szerint „az én gyáram, az én váram” ahová mások tapasztalatainak, kezdeményezéseinek nincs bejárása. Sok a kárunk abból, hogy a vezetők gyakran halogatják a megérett kérdésekben a döntést. Számos vezető munkastílusának jellemzője, hogy a döntés előkészítésétől a végrehajtásig a „fedezéket, az óvóhelyeket” építi. Nagy szorgalommal gyűjti a bizonyítékokat arra, hogy mit miért nem lehet megcsinálni. A népnek sokba kerülnek az ilyen fedezékek. Ezért a felelősséget nem varrhatjuk hol csak az egyes vezetők, hol csak a körülmények nvaikába. Egyedül egvik sem szülne ilyen magatartást. A körülmények és az, hogy a vezetők engednek a szocialista elvekből, erkölcsi normáinkból együttesen teremtenek jlyen helyzetet. A konfliktus mélyén az a kérdés is ott van: mennyit vállaljak. mire vállalkozzam személyesen a közösség üg véért? E jelenségeknek sokféle és részben esvmást keresztező okai vannak. Most arra akarjuk felhívni a figyelmet, hogy becsüliük jobban a közösség ügyéért sokat vállaló, esetleg, kockáztatni is merő vezetőket! És a oártvezetnsé- gek ú.i.iáválasztá.sánál ilyen vezetőknek adjuk a bizalmunkat! Mi, akik a hétköznapok sokszor szürke hajszáját éljük, természetesen a saját dolgainkkal vagyunk elfoglalva. Panaszoljuk, hogy gazdasági gondjaink vannak. Mutasson azonban valaki egy országöt, amelynek kormányát. vezető pártját nem gyötrik gazdasági gondok. Ilyen országot, ilyen kor-mányt nem ismerünk. Ezért is büszkék vagyunk arra, hogy nem kevés buktató, zátony, közepette, a gazdasági, társadalmi fejlődés egyre magasabb osztályába lépünk. Lehetnek évek, amikor egyik-másik tantárgyból utóvizsgát is kell tennünk, de tudjuk, mit akarunk és ezért van erőnk leküzdeni minden akadályt, köztük saját gyarlóságainkat is. A pórt XI. kongresszusa óta végzett munkánk, az is, amit ebben az • esztendőben végeztünk, arról győz meg bennünket, hogy van értelme az erőfeszítésnek. Készüljünk abban a tudatban a párt XII. kongresszusára, hogy hasonló értelme, gyümölcse lesz újabb erőfeszítéseinknek is — mondotta Méhes Lajos végezetül. Ezután hozzászólások következtek. A kőbányai kommunisták nevében köszöntötte az aktívaértekezlet résztvevőit Zarnóczi József, a X. kerületi pártbizottság első titkára. Kiemelte, hogy a csaknem százezer embernek munkahelyet, s ugyanennyinek otthont adó városrészben — a kommunisták agi- tációs és politikai munkájának eredményeként — a gazdasági nehézségek áthidalásához nélkülözhetetlen egységes tenni akarás és cselekvési készség bontakozott ki. A dolgozó kollektíváknak, az elmúlt két hónapban, a párt XII. kongresszusa és hazánk felszabadulása 35. évfordulója tiszteletére tett munkavállalásai a termelés gazdaságosságának, a termékek minőségének javítását, a tőkés import kiváltását, az export növelését, tehát fő gazdasági céljaink elérését szolgálják. Bach József, Végh Istvánná, Posch Gyula, Hámori Csaba, dr. Magyar Kálmán kért szót. Ezután a kommunista aktíva résztvevőinek nagy tapsa közepette Kádár János emelkedett szólásra. (Folytatás a 2. oldalon) Andre) Gromiko szovjet és Cyrus Vance amerikai külügyminiszter hétfőn egy és negyedórás tárgyalást folytatott New Yorkban. A szovjet ENSZ-küldöttség épületében tartott megbeszélések után, amelyen mindkét fél vezető munkatársai is részt vettek, a miniszterek röviden nyilatkoztak. A nyilatkozatokból arra lehetett következtetni, hogy a két fél között érdemi tárgyalások folytak. Kedden folytatódott New Yorkban az ENSZ-közgyűlé- sen az általános politikai vita. Az érdeklődés előterében Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter beszéde állott. A szovjet diplomácia vezetője a délelőtti ülésen szólalt fel, előtte Husszein jordá- niai király; majd Carlos Romulo, a Fülöp-szigetek külügyminisztere beszélt. Andrej Gromiko beszédében rámutatott, hogy az az irányvonal, amelyet általában enyhülésnek neveznek, a hetvenes években már széles folyamattá növekedett. Ennek az irányvonalnak bölcsőjénél ott állt a Szovjetunió. Ennek az évtizednek elején születtek meg azok a szerződések, amelyek Európában elvezettek a háború után kialakult realitásoknak megfelelő nemzetközi kapcsolatok megteremtéséhez. Ekkor jöttek létre az első szovjet—amerikai szerződések is. Történelmi jelentőségű volt a 35 állam legfőbb vezetőinek Helsinkiben megtartott tanácskozása, az a tény, hogy dokumentumban rögzítették az Európában a biztonság és az együttműködés megszilárdítása irányában bekövetkezett fejlődést. Hosszú és komoly tárgyalások után elkészült az újabb szovjet—amerikai szerződés, a SALT—II., amelynek életbe lépését, el- , mondhatjuk, az egész világ várja — hangoztatta a szov- jet külügyminiszter. Gromiko aláhúzta annak fontosságát, hogy a világban egészséges legyen a politikai légkör. Ezzel kapcsolatban rámutatott: az olyan kampányok, amelyeket például Kubával kapcsolatban indítottak, s amelyek során Kuba és a Szovjetunió politikájáról a legkülönbözőbb kitalálásokat terjesztik, rendkívül ártalmasak erre a légkörre. A Szovjetunió, s a szocialista közösség országai senkit sem fenyegettek, most sem fenyegetnek senkit. A szovjet külügyminiszter ugyanakkor megállapította, vannak a világon olyan erők is, amelyek a fegyverkezési versenyt szítják. Hangsúlyozta: a világ ma már odáig jutott, hogy a fegyverkezési verseny valóban teljes esztelenség.” Felhívjuk az ENSZ minden tagállamát, hogy ezzel az esztelenséggel szegezze szembe a józan ész követeléseit. Napjainkban nincs sürgetőbb feladat, mint a nukleáris háború veszélyének megszüntetése. A Szovjetunió kész arra, hogy más államokkal együtt megvitassa ezt az alapvető jelentőségű problémát, s azt javasolja, hogy térjenek át a gyakorlati tárgyalásokra. Kivétel nélkül valamennyi nukleáris hatalom feltétlen kötelessége, hogy részt vegyen ezeken a tárgyalásokon. A Szovjetunió azt kívánja, hogy tegyenek újabb erőfeszítéseket a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozására” — mondotta a többi között Andrej Gromiko. Az európai helyzetről szólva Gromiko kijelentette, hogy ma az európai földrészen a korábbinál szilárdabb alap van az államok békés együttműködéséhez. Az enyhülésnek az európai talajba eresztett gyökerei azonban csak akkor lehetnek életképesek, ha a katonai enyhülés terén is gyakorlati lépésekre kerül sor. Ebben az összefüggésben nagy lehetőségeket nyit meg a varsói szerződés tagállamainak az a javaslata, hogy az Európai Biztonsági Konferencia résztvevői kössenek szerződést: nem alkalmaznak egymás ellen elsőnek sem nukleáris, sem pedig hagyományos fegyvereket, hívjanak össze valamennyi európai ország, valamint az Egyesült Államok és Kanada részvételével politikai szintű konferenciát az államok közötti bizalom megszilárdítására, a katonai szembenállás csökkentésére. A szovjet külügyminiszter szólt a világban fennálló feszültséggócokról is. Emlékeztetett arra, hogy alig fél évvel ezelőtt agressziót követtek el a Vietnami Szocialista Köztársaság ellen. Az agresszorokat gyakorlatilag az egész világ megbélyegezte. Gromiko szójt arról, hogy Kambodzsában véget vetettek Pol Pót véres rendszerének, s megállapította: biztosítani kell, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében a kambodzsai nép törvényes képviselői foglalják el az országot megillető helyet. Gromiko beszédében Leo- nyid Brezsnyev megállapítását idézte: nincs a világon olyan ország és nép, amellyel a Szovjetunió ne kívánna jó 'viszonyt, nincs olyan időszerű nemzetközi kérdés, amelynek megoldásához a Szovjetunió ne volna kész hozzájárulni, nincs olyan háborús veszélygóc, amelynek békés eszközökkel történő felszámolásában a Szovjetunió ne volna érdekelt. Az MSZMP Budapesti Bizottsága kommunista aktívát tartott a csepeli sportcsarnokban (•Nép újság-tele fotó — MTI — KS)
