Népújság, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-16 / 217. szám
■ofszopat RASZUL GAMZATOV: Mi, férfiak... (MTl-fotó — KS) A sikeres fogyókúra alapszabá!yai A fogyókúra áldásos következménye könnyen mű" landó' mivel annak a legkisebb megszegése is köny- n.yen veszélyeztetheti a már eilért eredményeket. A nőknek naponta legkevesebb 70 gramm proteint kell elfogyasztaniuk, míg a férfiak minimális napi proteinadagja 80 gramm. — A kétszersült nem „könnyebb”, mint a kenyér. Ellenkezőleg, kalóriában gaz. dagabb. — A glucidban gazdag, de zsírban szegény kenyeret a kondíció megtartására végzett fogy .'kúra idején fo-. ^gy asszuk.. A, száraz, kény ér ■jjepa emészthető könnyebben,. ,rnint a friss. A különleges. ún. fogyókúrás kenyerek semmivel sem hizlalnak kevésbé, mint a rendes kenyér. — Bármilyen étolaj, akár kukoricából, akár napraforgóból készítik, 9 kalóriát tartalmaz grammonként. Így az olajjal leöntött saláta „nehéz étellé” válik. — A gyümölcsök általában sok cukrot tartalmaznak. Néhány közülük, így pl. a banán és a -füge még a többinél is jobban hizlal. — A világos sör pontosan ugyanolyan kalóriadús, mint a barna sör. Minden az alkoholfokon múlik. — A bőr egyáltalán nem tartalmaz proteint. Viszont kalpriában gazdag, 1 liter ÍO fokps bor.700 kalóriát tar- tatoai. Durbincs, mard, muki, babája, potyesz Népies halnévgyűjtemény a Tiszáról Ha valaki azt hallja; fejes kuvasz, durbincs, marci, muki, babája, potyesz, bunkó, aligha hinné, hogy ezek a Tiszában található halfajok népi eredetű nevei. Pedig a közép-tiszai tájon, főleg az idősebbek ajkáról ma is gyakran hallani ilyen és ezekhez hasonló megnevezéseket, ha horogra akad egy-egy hal, vagy a halászatkor meghúzott-hálók zsákmányát veszik vizsgálat alá. A magyar halászat színes világáról, így a halfajok elnevezéséről Hermán Ottó, a nagy magyar természettudós és mások is készítettek feljegyzéseket. Ezek azonban a folyóban föl- lelhető halfajoknak csak egy , részére terjedtek ki. A mostani, csaknem teljességre törekvő felmérés Harka Ákos tanár nevéhez fűződik. A neves tiszafüredi természetbúvár a szarvasi Haltenyésztési Kutató Intézet és a szegedi Tisza-kutató Bizottság megbízásából a kiskörei vízlépcső építése kapcsán vállalkozott a folyóban található halfajok számbavételére, és a táj területen »ismert, szinte valamennyi halfaj nevének az összegyűjtésére. A vízlépcső üzembe helyezése. módosította a terület vízrajzi térképét. Ezzel átalakulást indított el az érintett Tisza-szakasz halállományában is. Vannak olyan halfajok. amelyek számára kedvezőtlenek az újonnan kialakult körülmények. Ezek rö_ videhh-hoss7nbb idő után bizonyára eltűnnek a területről. Így a felnövekvő új hala száeneráció már nem őrzi tovább a ma még ismert és használatos népies elnevezéseket. Az azonosítás nem kevesebb, mint harminchat halfajtát különböztetett meg a Tisza tiszafüredi szakaszán. Legtöbbjük külön keresztnevet kapott a halászoktól, a víz mentén élő emberektől. A tiszai halászlé kitűnő alapanyaga a márna, latin nevén a Barbus barbus Linné, marci lett. A fenékjáró küllőt babájnak, vagy babájának keresztelték. A törpeharcsa többek között fejes kuvasz, vagy nagyfejű kuvasz névre „hallgat”. A harcsa valóságos névarzenált élvez: folyami harcsa, tőkés harcsa, kövesharcsa, sebesharcsa, kupak, kupri, kup- pancs. A sügér: durbincs, durbancs, dubér, dubir, réti durbincs, réti durbancs. A Selymes durbincs: ángvilla. ángéla, selyemhal. A magyar bucó: furkó, bunkó, orsóhal, baráthal. A ponty sem marad el népszerűségében a harcsa mögött, hisz összesen kilenc nevet jegyeztek fel: ponty, potyka, potyesz, nyurgaponty. tőporuty, nemesponty, tükörponty, tükrös ponty, bőrponty. A lapos keszeg: csámkeszeg, a fiatal példányok neve, amelyeket más fajnak tartanak: papír- keszeg, levélkeszeg. A menyhal: menyus. A tiszai halakról készített névgvűitemény. teljesen hiteles. szerzőié a halfajok eredeti latin nevéhez csatolta a nép aikán, az öreg halászok emlékezetében élő nénies elne- vpvéeeket. A természet további átalakítása, a ITT. tiszai vízlénrső építés“ Csöng- rád térségében, a folvó délebbi szakaszának élővilágát is meffbolvgptia. Az úi öko- löviaí tónvezők az. oOnni hal- p'1orr>anv» is átalakítják. A to.—npsz/etV'i'ivárD'V tehát Úiphb adalékokkal gazda, g í t h a t.i á.k ed d i gi ism eret ei n - két a tiszai halak világáról. — Mit gondolsz, itt a városban is fenntartsam az ismeretséget ezzel a férfival? Hiszen üdülőhelyen találkoztunk, s alig ismerem. — De hiszen megkérte a kezedet és te igent mondtál. — Igen, de semmi egyéb nem történt. ★ Egy hölgy belép az üzletbe, hogy osztrigát vásároljon. — Milyen osztrigát pa_ rancsol, asszonyom: kicsit vagy nagyot? A hölgy elgondolkodik, azután bizonytalanul így felel: — A férjem általában harmincnyolcas . méretű gallért szokott hordani... ★ A házaspár ebéd közben veszekszik: — Már megint nem ízlik az ebéd — mondja felháborodottan az asszony. — Meddig tűröm még ezt az örökös kötekedést, szerr re- hányást! Bezzeg azelőtt, mielőtt a feleséged lettem, égre-földre esküdöztél, hogy meghalni is hajlandó volnál értem! — Valóban? — Ezerszer is elismételted! — Nos — módja a férj fájdalmas sóhajjal és keresztet vet: akkor kénytelen vagyok megenni ezt a sültet! ★ — Két hosszú hónapon keresztül nem tudod eldönteni, hogy' milyen kocsit vásárolj! Nekem pedig már három nappal'‘megismerkedésünk után megkérted a kezemet! — Tudod, Elza, az autó- vásárlás komoly dolog! ★ — Drágám, hamarosan itt a karácsony... Ne menjünk be a városba, valamilyen bundát nézni. — Kitűnő ötlet! Csak sietnünk kell — mert az állatkert nemsokára bezár! ★ Vita közben a feleség Odaveti a férjének: — Te, akinek életem legszebb éveit áldoztam... — Ne beszélj így — kérleli a férj —, szörnyű arra gondolnom, hogy még a legrútabb éveid is rám várnak! ★ — Asszonyom, az ön Giovanni fia téglát dobott az ablakunkra! — Kérem adja vissza a téglát! A férjem meg én gondosan megőrizzük fiúnk' csínyeinek e kisded tárgyi emlékeit! •k Mikor jöhetnék el megnézni a kisfiádat, . Márta — Legjobb, ha éjjel háromkor jössz. Akkor a legélénkebb és legvidámabb! ★ — Nagymama — kérdi a kisunoka —, miért olvasod a bibliát? — Az utolsó vizsgára készülök, fiacskám. Nyolcsorosok — Boldogság, hol vagy? Arcod hol ragyog? „A csúcsokon fenn, hová még nem hágtál!” — Boldogság, hol jársz? A csúcson vagyok! „A folyókban, amiket át nem úsztál!” — Hol vagy? Átszeltem ezer folyamot! „A dalokban, melyeket holnap írsz!” — Hol vagy hát? Rólad szólnak e dalok! „Előtted libbenek, érj utói, ha bírsz!” Ne nézz rám oly büszke tekintettel, Mert a büszkékkel én is büszkén bánok, Hiszen lovam magam nyergelem fel, Magam kezével kapálok, kaszálok, Mellemben égő, heves szív dobog, Hazámat éneklem hű szeretettel. A büszkékkel cn is büszke vagyok, — Hát ne nézz rám oly büszke tekintettel! Hegyi falunkban már évszázad óta Egy kis. folyócska-kígyó tekereg. Akik hajdan benne lubickoltak — A sok gyerek ma dérütött öreg. Ám a sebes patak — mit neki idő — Irigy szemünk előtt réten-hegyen Ficánkol, mormol, kacag, mint a gyermek, Csobog, csacsog, ugrál a köveken. Aforizmák ZAHEMSZKY LÁSZLÓ fordítása A legjobb hely a nap alatt — a felettes árnyékában sütkérezni. (Afrikai pigmeusok humora) Hogy az embert bölcsnek tartsák — ehhez bölcs hallgatókra van szüksége. A „Hogyan legyünk bölcsek?” című angol tankönyv- bői) Aki sikert akar aratni irodalmi pályán, az ne önmagát, hanem a szerkesztőt szeresse. (Ógörög szerkesztők népi bölcsessége) Hogy megkíméljük egészségünket — ehhez lehetőleg minél kevesebbet kell élni. (Rudi Mill osztrák filozófus) Némelyik ember csak azért beszél sokat, mert lusta hallgatni. (A „Lustaság és civilizáció” című, Monacóban megjelent monográfiából) Az élet annyira megváltoztatja az embert —, hogy végeredményben hasonlítani kezd önmagához. (Közismert igazság) A gyermektelen család mindinkább öröklődő hagyománnyá válik. (Mezopotámiai demográfusok tréfás megállapítása) Az igazi ellenség csak a győzelem után mutatkozik meg. (Rudi Mill, osztrák filozófus) Még a meztelen király is hamarosan... divatkirállyá válik. (L ichtensteini monarchistanudisták jelmondata) Minél kihaltabb a vidék — annál valószínűbbnek látszik a délibáb. (A „Délibábok a természetben és az életben” című kanadai monográfiából) (Renvbgkj (Fordította: Gellért György) Vettem egy tankot. Nagyon szép kis tank, alig futott negyvenezret a generál óta. Tulajdonképpen kocsit akartam venni, de a piacon tizenötezret kértek egy kiutalásért. Igaz, akkor még nem gondoltam arra, hogy tankot vegyek. Egészen addig, amíg a Keletinél meg nem szólított egy lengyel turista. — Forint jeszty? Dollár, márka — akkor jutott eszembe Stratilek. Az a postarabló, aki vett pisztolyt egy lengyeltől. — Jeszty — mondtam tehát, és visszaadtam neki , az aranykarkötőt, amit a kezembe nyomott. — Kocsi kéne. — Kocsi? — A lengyel gondolkodott egy kicsit, és a fejét vakargatta. — Milyen? — Rolls-Roys Az üzlet vágtam rá — Drága lesz — ingatta a fejét a lengyel, és a szemem előtt rózsaszín ördögök táncoltak. Odahajoltam a középkorú szőke férfi fejéhez, és bizalmasan a fülébe súgtam: — Tank kellene ám. Hamar meg. egyeztünk. A lengyelnél ugyan momentán nem volt tank, de megígérte, hogy a jövő héten elhozza. Meg is jelent vele a megbeszélt időben a Garay téren. — Hogy hozta át a határon? — kérdeztem döbbenten. — Ne is kérdezze — legyintett. Nagyon nehéz útja volt. A határon minden csomagját felnyitották, a tankot is szinte szétszedték, benéztek az ülések alá. Végül elvettek tőle egy lemezjátszót és harminc frot- tirtörülközőt, hiába mondta, hogy ő naponta mosakszik. Nem hitték el. Nem mondom. Került á tank annyiba, mint egy Zsiguli, de megérte. Megbízható, jó a motorja, erős a karosszériája, ezt aztán lehet kopogtatni, sehol sem rozsdásodik. Az utcán tartom, na és ha nekitolatnak ... Igaz, a lengyel mentegetőzött, hogy csak kevés lőszert tud adni vele, de nem baj. Karambolnál még így is biztonságosabb, mint akár > egy Volvo. Egy baj ; van csak. Sokat ? eszik a nyavalyás, a ? gatyám is rámegy az > üzemanyagra. Valami i kis melót kéne sze- j rezni vele ... gondol- J tam, hogy jelentke- > zek a tankkal pénz- > szállítónak, de saj-1 nos nem felelek meg ■. a feltételeknek, melyek szerint a pénzt , csak madárcsontú, ' halkszavú, reszke- ! teg aggokkal szabad szállíttatni. Alsó kor- j határ 70. év. Én pe- * dig fiatal vagyok és sportolok. Mit tehe- > tek? Talán elmegyek ! zöldséget szállítani a | piacra. Végső esetben > eladom egy lengyel- ! nek a tankot. ( Tótisz András > Mi történik az útilapuval? Közleményünk furcsának tetsző címe akkor vetődött fel bennem, amikor lapunk hasábjain megjelent cikk alábbi mondatát olvastam: „Aki nem tud az előírt színvonalon termelni..akkor ráteszik az útilapút a delikvens lábára” (Népújság, 1979. júl. 12.). Természetesnek találtam a cikkírónak azt a szándékát, hogy a mondanivalót érzékletes szólással tette kifejezőbbé. Felidézte bennem azt a készséget is. hogy ebbe a rokon értelmű kifejezéssorba illesszem bele a szerző mondatát: „eltávolít, kiadja az útját, meneszti, elkergeti; nem tartanak igényt a munkájára stb. Ha ez így van, akkor fel-' vetődik az a kérdés, miért írunk rovatunkban róla. Elsősorban azért, mert a fel-1 használt szólás alakváltozata' szokatlan számunkra. Bár a szólásnak sok változatát ismerjük, az idézett forma teljesen szokatlan. Szólásgyűjteményeinkben ezek a változatok olvashatók: Útilaput köt valakinek a talpára. — Útilaput köt a talpa alá. Ez az állandósult szókapcsolat átvitt .jelentésben a költők tollán is jelentkezik: ..Hiszen könnyebb megmosolyogni / a kárvalott kevésbé- tökéleteseket / mintsem útilaput kötni / a kóklerek talpára” (Pákolitz: És ha futja). „Dajkám, a józan Debrecen útilaput kötött a sarkamra” (Hunyadi István: Vitéz Mihály a vázsonyi erdőn). A Heves megyei nép sző-' láshasználatában ezzel a formával is találkozhattunk: Útilaput köt a lábára, illetőleg a lába alá. Ismeretes ez az alakváltozat is: Ütifü- vet köt a talpára. Jelentése: meglép, elillan, megszökik stb. A réteken, legelőkön, árkok partján növő hosszúkás gyomnövény neve nem véletlenül vállalt poétikai szerepet ebben a versmondatban: „Útilapu, szaporán!” (Gergely Ágnes: A delizsánsz). Nagyon tömören közvetíti számunkra az útilapu az eltávozás vagy éppen az elmenesztés, az el- kergetés képzetét és fogalmi tartalmát. Hogy az idézett szólásokban is kulcsszói szerepet vállalt, azt természetesnek érzi és ítéli a mai nyelvtudat. Ezért vigyázzunk a szólások formájára is: a formaficam gyengíti a jelentést és a használati értéket. Dr. Bakos József á
