Népújság, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-15 / 216. szám
Csak a hab maradt... Község a megyehatáron A „cseri fiú" Ivódról A film az film, a regény regény. — Valami ilyesfélét moroghat a néző kitudja hány prózaadaptáció után ismét, amikor kijön a moziból a Mese habbal című produkció megtekintése után. A föntebbi morgás persze csak úgy házi használatra való, egyébként olyasmit takar, hogy jó vagy rossz munkájával nem egy rendező bebizonyította már; egy szavakban teremtődő műalkotást csak az eredetitől teljesen elszakadva lehet — érdemes — a vetítővászonra adaptálni. Pontosabban a felszíntől elszakadva. Mert a gondolat, a tartalom, a mondandó nyilvánvalóan marad. Ez az elszakadás persze nem lehet könnyű, különösen akkor, ha mint a Bácskai Lauró István által alapanyagul választott Remenyik Zsigmond írta regény — kifejezetten filmszerű alapötletében, s a megírás módjában is. Mert nézzük csak. A színhely az 1930-as évek szecesz- sziós bélyegű Budapestje, a főhős a kor tipikus képviselője. a kispolgár, jelen esetben Cassius Kornél minisztériumi tisztviselő. A sztori indításának pillanatában hősünk helyzete kedvező, boldog családi életet él feleségével, három gyerekével. Ám hirtelen minden összezavarodik. Megérkezik ugyanis egy ki tudja ki, falubéli ismerős Gyuszi, nem sokkal később — hozzá hasonlóan hosszú időre és természetesen kosztra, kvártélyra — betoppan Rezső, a színész, egy Malvin nevű idős hölgy, s annak Viktor nevű kedvese is. És ezután lemészárlásáig tehetetlenül sodróA MEZŐGAZDASÁGI, élelmiszeripari és fagazdasági vállalatok ezekben a napokban kapták kézhez a MÉM Mérnök- és Vezetőtovábbképző Intézete 1980. évi tájékoztatóját. A minisztérium továbbképző központja több mint kétszázhatvanféle tanfolyamot ajánl a következő évre. Gazdasági, társadalmi vezetők, szakemberek. egyaránt megtalálhatják a munkakörüknek, szakképzettségüknek. érdeklődésüknek megfelelő továbbképzési formát. szaktanfolyamokat, amelyek a korszerű ismeretek elsajátítása mellett, egy- bén biztosítják a következő ötéves tervre való felkészülést is. A vezető- és vezetőutánpótlásképző tanfolyamoknak továbbra is kiemelkedő szerep jut. A képzés a vállalati vezetés-szervezeti szinteknek megfelelően hármas ta- gozódású; 1. Felsőszintű vezető- és vezetőutánpótlásképzés. 2. Ágazat- és üzemvezetői (középvezetői) tanfolyamok. 3. Művezetőképzés. A felsőszintű vezetők részére az eddig jól bevált gyakorlat szerint négy-hat hetes komplex tanfolyamok indulnak, melyek célkitűzése, hogy érzékletesen és elmé- lyülten szemléltessék a nép- gazdasági és vállalati összefüggéseket, s ezzel segítséget nyújtsanak a hatékony vállalati (szövetkezeti) gazdálkodáshoz. Azoknak, akik már részt vettek ebben az oktatási formában. jövőre az eddiginél nagyobb számban, ún. emelt szintű tanfolyamok indulnak. Az ágazat- és üzemvezetők (középvezetők) részére meghirdetett tanfolyamok felépítése hasonló a felsőszintű tanfolyamokéhoz. A négy fő témakör: társadalom- és gazdaságpolitika, vezetéstudomány, vállalatgazdaságtani ismeretek, termelésfejlesztés. 1979. szeptember 15., szombat dó Kornélunkkal megkezdődik a kalandok sora; kémfogással, cirkuszlátogatással, szerelmi légyottal, interjúsorozattal, emberrablással, hűtlenkedéssel egyetemben... Ugyan mi más kívánkozna vászonra, ha nem egy ilyen mulattató, izgalmas történet, amely Zsombolyai János kamerájának is oly sok jól fényképezhető látványosságot kínál. A siker biztosnak látszik. Ám miközben a rendező talán indokolatlan hűséggel követi a fordulatokat, valahogy valamiféleképpen elsikkad a lényeg, az, amit a „dormándi remete” Remenyik kegyetlen szatírájában megfogalmazott. AZ Általában háromnégy hétig tartó foglalkozások során azonban nagyobb szerep jut a korszerű szakmai ismeretek oktatásának. Tovább fejlődik az intézet szervezésében folyó művezetőképzés. Ebbe a csoportba, sorolhatjuk a brigádvezetői tanfolyamokat is. A három- régyszáz órás tananyag elsősorban a munkahelyi vezetők munkaszervezői tevékenységét segítő ismereteket tartalmaz. A művezetők és brigádvezetők tevékenysége adott technológiai rendszereken belül érvényesül. A rendelkezésre álló tanulmányi időben nincs lehetőség ezen technológiák részletes tanulmányozására, s így itt a fő hangsúly a gyakorlatias oktatásra, különböző döntési szituációk megoldására, a vezetői ellenőrzés módszereinek ismertetésére kerül. A most már 24 féle szakiránynak megfelelő művezetői tanfolyamoknál is kombináltan alkalmazzák a bentlakásos és a levelező formákat, s az utánpótlásként figyelembe vett szakemberek, a képzés időszakában — munkaidőben tartott — vezetői gyakorlatot végeznek. A takarékossági követelményeknek természetesen a továbbképzésben is érvényesülniük kell. Ezért az intézet a munkaidőalappal való takarékosság érdekében csökkenti az ún. bentlakásos időt. Előtérbe kerül az otthoni tanulás, és az erre alapozott időszakos konzultációk és beszámolók rendszere. A TANFOLYAMOKRA történő jelentkezés módját az intézet által kiadott tájékoztató részletesen ismerteti. A továbbképzési tervek összeállításánál a vállalatoknak, a szövetkezeteknek nem szabad megfeledkezniük arról, hogy 1980 egyben az ötödik ötéves terv záróéve is, tehát a feladatterveket úgy célszerű kialakítani, hogy az minél inkább elősegítse a íelenlegi időszakra előirányzott továbbképzési követelmények teljesítését. Simor István Vagyis hogy hová vezet a kispolgári tehetetlenség, ge- rinctelenség, birkatürelem és tyúkeszű magatartás, amely szerint a világon minden úgy van jól, ahogy éppen van, éppen ezért a tekintetet legjobb a földről föl sem emelni, az ember tegye mindig azt inkább, amit mondanak neki. Bár a szereplők, elsősorban Bodrogi Gyula, Cassius meg- formálója, a feleségét alakító Pogány Judit, a betolakodót játszó Dunai Tamás, Csákányi László, Garas Dezső mindent megtesznek azért, hogy a történet mélységeit is föltárják, a pontos vezetés hiányában ez nem sikerülhet nekik. Egy-egy jó villanás kivételével leginkább panoptikumfiguraként vonulnak fel a közönség előtt, mintegy felmondva figuráik jellemvonásait. Milyen kár. Hiszen így az eredeti műnek csak a habja marad. Na meg a produkcióról összegezésként annyit, hogy az egyébként nagy mesterségbeli tudásúnak ismert rendező ezúttal elszalasztott egy izgalmas lehetőséget. — Hát ezek hamarabb visznek hírt rólunk, mint mi őróluk — jegyezte meg András tárgyilagosan. — Az, Csak szállnak, mint a szél. Amilyen a mj vonalunk, akár be is mehetnek Füredre, gondolta András. De csak a következő gondolatát mondta ki hangosan. — Hanem, ha ezek visszafelé jönnek... S jöhetnek akárhol, akár erre is. Vagy lehet, hogy eszükbe jut valami, szétnyílnak, úgy jönnek, fésülnek egyet... — Gondolod, fennakadhatunk? — Ezen a síkon? — Maradjunk itt a kukoricában ? — Inkább talán oda kellene menni, abba a kis erdőbe .. hátha nem mennek ugyanarra vissza ... — Na, mégiscsak szavazunk?! — kérdezte kedélyesen Dvorcsák. — Ki tudhatja, hogy merre jönnek visz- sza? — Menjünk oda! — mondta akkor Czauner, bár talán csak azért, hogy Dvorcsákkal ellenkezzék. Aztán, már me. Szalad ki az út a megyéből. Mielőtt azonban éppen Nógrádba érnénk, a dombtetőn megállítja az utazót egy szép panoráma: jobbra, az út mellett, szelíd dombok között egy kis falu húzódik meg szerényen. Ivádot körülölelik a hegyek, s először. az autóbusz-megállóból letekintve, szinte csak a kis templom tornya látszik a községből, ám ha továbbereszkedünk a lejtős bekötő úton, elénk tárul a házak sora, a posta, a volt Ivády- kastély, az iskola. ♦ A mintegy hatszáz lelket számláló település közigazgatásilag Pétervásárához tartozik. Egyike az öt csatolt községnek és Kisfüzes után a második legkisebb. A nagyközségi tanácsnál az_ zal bocsátották a krónikást Ivádra, hogy az egy összkomfortos falu. Minden házban vezetékes víz van, jók az útjai, s tyúkperek, viszálykodások, birtokviták sem fordulnak elő. Ütravalónak talán ennyi is elég. ♦ „Kimégy erre balra az ófaluból, s ott, a Hunyadi utcában megtalálja a cseri fiút” — kapom egy idős asszonytól a tájékoztatást, amikor Varga Istvánékat keresem. Azért pont őket, mert úgy hallottam, hogy fiatal házasok, s eszük ágában sincs elköltözni a faluból. Ellenkezőleg, nemrégen vágtak bele a házépítésbe. Az „új soron”, a sok egyforma épület között nem kihívó a „cseri fiú” háza. — Miért hívják így? — Azért, mert nem a faluban, hanem a szomszéd községben születtem: Cseripusztán. Tehát bevándorló vagyok — mondja a fiatalember. — De úgy érzem, befogadtak az ivádiak, mert a feleségem idevaló, s már két éve, hogy itt élünk. — Nem érzik, hogy el vannak egy kicsit zárva a világtól, a szórakozástól, a művelődéstől ebben az eldugott településben? — Unatkozni? Lehetetlenség. És az nem igaz, hogy net közben, sejtelmesein megjegyezte: — Még az is előfordulhat, ha mégis arra jönnek vissza, hogy esetleg meghalljuk, mit beszélnek. — Ez igaz, ez meglehet! — helyeselte Dvorcsák. Mikor Zólyom körül harcolt a dandár, június elején, ő egy éjjel kihallgatta egy cseh járőr beszélgetését, s amit akkor megtudott, annak, úgy hírlett, vették is valami hasznát. Bár ezt azóta már sokan tagadták is, mert ahányszor Dvorcsák elmesélte, mindig fontosabbá nőtt az eset. — Tudjuk, János, tudjuk — veregette meg most is a vállát Czauner. — A te információidnak köszönhető, hogy ilyen szépen összehozta Stromfeld ezt az északi hadjáratot! Hát, szóval, éppen itt volna az ideje, hogy én is produkáljak már valamit! Czauner, temesvári lévén, anyanyelvi tökéllyel beszélt németül, románul és magyarul, de állítása szerint valamit még franciául is. — Ezért az egyért szeretnék egyszer egy francia foglyot — szokta mondani Dvorcsák —, hogy kiderüljön, aki akar — akár itt is — nem tud szórakozni. Mi is, ha gondolunk egyet, beülünk a Wartburgba és elmegyünk Egerbe vagy Pestre. Moziba, színházba. És Péterke is közel van, még gyalog is ott lehetünk negyedóra alatt. A huszonnyolc éves fiatalember naponta bejár Pé- tervásárára. ugyanis ott dolgozik, hegesztő, a Fém- és Elektromechanikai Szövetkezetnél. — Robogóval közlekedem, amíg csak jó idő van, mert drága a benzin munkába járásra. És most takarékoskodnunk kell. mert házat építünk a központban, háromszobásat, fürdőhelyiség, gél, garázzsal. — A lakásra sem lehet panasz, látom, van itt minden: sztereo, modern bútor, tévé. — Igen, csakhogy ez a ház az anyósomé. Jobb lesz, ha külön megyünk, s akkor az öregek is ideköltözhetnek. Mert igazán jó kis falu lenne ez, csak egy baj van: el kell járni, hiszen a közelben nem sok munkalehetőség akad. Feleségem is a jánosaknai női fehérneműgyárba ingázik. Igaz, mióta megszületett a kislányunk — most négyhónapos — azóta gyesen van. — Mivel tölti a szabad időt? — Legszívesebben kirándulunk. Néha kocsival, de leginkább csak gyalogosan. A gyöngyösi szüreti napok hivatalos megnyitója csak a jövő hét péntekén lesz, de a kapcsolódó rendezvények egy részét már most megkezdik. Így kerül sor a kiállításokra. Ma két kiállítás nyílik Gyöngyösön, az egyik a Mátra Múzeumban, ahol Csikós András festőművész képeit láthatják szeptember 23-ig az érdeklődők. A másik kiállítás országos rendezvény, helye a Mátra Művelődési Központ kamaraterme, ahol o bélyeggyűjtők jelentkeznek tud is ez valamit, vagy csak a szája jár? Átkerültek a kukoricatábla túlsó oldalára, s lapulva igyekeztek tovább az erdőcs- ke felé. Ahogy közelebb értek az erdőhöz, elveszítették szemük elől a lovascsapatot; csak a széthúzódó, nagy por- felleg maradt belőle. Megálltak az erdőszélen, hogy körülnézzenek. Hitvány kis erdő volt, vékony törzsű fiatal fákkal; inkább a bodzabokrok adták a sűrűjét. Dvorcsák már vette is elő a kenyérzsákját, hogy egy kis kenyér-szalonna maradékot keressen benne. Lehuppant törökülésbe, és felcsattintot- ta a bicskáját. — A fene a béled! — morgott Czauner. — Nem tudsz egy kicsit várni?! — Mire? Hogy visszajöjjenek? Talán kínáljam meg őket is? — Egyél csak, János! — biztatta András. Mozdulatlanul figyelte a szertelapuló porfelleget. — Ti nem vagytok éhesek?! — jobb szeretünk nyugodtan. — Nyugodtan! — háborgott. — Aki nyugodtan szeret enni, az ne csináljon Már úgy ismerem a környe_ ző hegyeket, mintha itt születtem volna, s felfedeztük a jó gombázóhelyeket is. Ha jó idő van, sokfelől érkeznek ide túristák, mert a vidék gyönyörű, nem is kívánhat szebbet senki. Azonkívül eljárunk a péterkei moziba, Egerbe színházba, vagy Pestre. Az autó megkönnyíti a helyzetünket. A faluban nemcsak nekünk adatott meg ez, hanem egyre több a gépkocsi-tulajdonos. Sajnos a fiatalok vagy1 az iskolában vannak valahol az országban, vagy dolgoznak és albérletben élnek, mindenesetre legfeljebb hétvégeken szállingóznak haza. Egyre lazábbak a szálak, amik idekötik őket. Nincs munkalehetőség. — Nem lesz alvó falu lvád? — Szerintem máris az. Se ipar, se mezőgazdaság. A tsz-ben sem dolgozhatnak többen helybéliek, mint tízen. Ök is idősek. Így hát, úgy hiszem, törvényszerű, hogy nappal bizony nem találni itthon senkit. Délután pedig ki-ki elfoglalja magát a kis kertjével. Nekem is van szőlőm, nézzük meg! Nem tudok, s nem is akarok ellenállni a kedves büsz- kélkedésnek. A Varga Pista szőlője valóban szép. Tudom is, hogy gondozzák.' hiszen ők itt laknak, s itt is akarnak maradni. Élni... a legkülönfélébb összeállításokkal. A Kiadványok Gyöngyösről című kiállítás szintén a Mátra Múzeumban látható majd, de csak szeptember 21-től. Népi kismesterségek a címe annak a kiállításnak, amely a Berze Nagy János Gimnáziumban várja az érdeklődőket I7-től egy héten át. Itt Bodrogi Sándor lószőrből készített ékszereit, Török Mária textilmunkáit és Kis- honti Pál sallamgos bőrmunforradalmat, az ne ménjén a háborúba, maradjon a főnéként- Nyugodtan... Még hogy nyugodtan. Bicskájával nagy falat szalonnát tett a szájába, de még rágás közben sem hagyta abba a méltatlankodást: — Valóságos grófok, biz’ isten! — Ach, du bist ein ganzer Kerl! — mosolygott rá Czauner. — András hat jetzt seinen Mann gefunden! — Mit mond ez? — pillantott Andrásra bizalmatlanul. — Tőlem kérdezheted.1 Nikszdájcs. De jót biztosan nem, ha a saját ronda nyelvén beszél... , — Gúnyolódik, ugye? — Hallod, kitelik tőle..'! Megálltak! — Micsoda? — erre Dvorcsák is feltápászkodott. — Megálltak, mondom. Ahogy a por lassan elüiy egy enyhe emelkedőn márt jól kivehették a pikákat, aj lovasokat, még a lovak gom-) bölyű farát is. Talán távcsővel fürkészik Füredet, a vörös vonalakat. Ha közben eszébe jutna egy| távcsövesnek, hogy egy ki-1 csit visszatekintsen arra isj amerről jött, jól láthatnál őket itt az erdőszélen; mát} talán azt is láthatná, hogy Dvorcsák János kezébe megállt a bicska, s bal markában a kenyéren hiába ágaskodik az újabb falat szalonna, mindjárt el is unja magát, és lefordul a poros fűre. Mert megállt az állkapcsa is, nem rágott. Csak lesték szótlanul mind a hárman, hogy mozdulnak-e hát azok a lovasok, s ha igen, merre? Szellő nem rezdült; állt aa idő is. (Folytatjuk.) TOVÁBBKÉPZŐ TANFOLYAMOK SZAKEMBEREKNEK — MEZŐGAZDASÁGI P II / *i I r ■ rr Felkészülés a jovore Németi Zsuzsa Józsa Péter Kiállítás kiállítást követ káit latnat jak.
