Népújság, 1979. augusztus (30. évfolyam, 187-203. szám)
1979-08-02 / 179. szám
WUJLG PROLET ABJäI, EGTESÖLJETEK! r 'Newisw m \l MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANAfiS NAPILAPJA XXX. évfolyam, 179. szám ÁRA: 1,29 FORINT 1979. aagusztas 2„ csütörtök Óvári Miklós az értelmiségi aktívaértekezleten Jobb és szervezettebb munkára, takarékosabb gazdálkodásra van szükség ! ín nem szili, te nem reklamálsz.. ? 11J ogyam lehet így dől- ) goznd, ha soha nemi 5 kapjuk meg időben az al- ? < katrészeket? Az isten őriz- j < zen meg minden al vállal- > > kozótói!” s S A monológ „fi-nomabbját” 1 s még elviseli az újságpapír, ) < de a válogatott jelzőkkel j ) teletűzdelt legazembere- 1 j zést már inkább nem írom 1 S le. Ahol mindez elhangzott, I s egyik gyáregységünk veze- ) < tői szobája. (Ha pontosab- $ i bán akarnánk megjelölni, s > sajnos több munkahely ne- ( s vét is fölsorolhatnánk:? < többször voltunk már ta- > ? núi hasonló kitöréseknek, S > amikor a — misetikus ide- ( 5 gén szóval kifejezve —, s „kooperáció” került szóba.) ? 5 „No, de hót ott a szer-( < ződés, meg kell kötbérezni, ? < hogy beleieketed jen — ve- > ? tettem ellen laikus kívül- > > állóként.” 5 5 „Akkor néznék én csak < < jól ki” — hangzott a vó- ? ? íasz a naiv embernek kijá- > ) ró, lenéző tekintet kisére- > > (ében ... ) } Hogy is van ez? Szerző- $ ! dünk, papírra fektetjük a ) jogászok által is megvizs- í gólt megállapodást, ami ? esetleg dolgozók százainak,) nagy értékű gépek tucat- S jainak munkáját hangolja < össze, feltételezve a kor- ( rekt együttműködést. Az-) tán tesszük, ahogy sikerül.) S hiába a kellemetlen kö-i vetkezmóny, a lemaradás^ < a pénzben is kifejezhető ? kár, nem reklamál senki, ? nem jut eszébe, hogy ) szankciókat is tartalmaz a szerződés. ) Mert akkor aztán a kö- s vetkező szállítmány helyett? jönnek majd az akadály- ? közlő levelek, telexek, aki-) fogások, megnézheti magát,) aki „nagyfiúskodik”. < Vagyis nincs szerződéses) fegyelem. Pedig nagy az) egymásra utaltság és egy- < re nagyobb lesz, hiszen) úgy hatékonyabb a munka,) ha szakosodik a gazdálko- j dó egység, s nem akar tér-; melni, szállítani és eladni < egyszerre. A munkameg- < osztás fejlettségében rejlik' a gazdaság minősége, fej- j lődőképessége is. j Hányszor hallottuk már:] „X vállalattal jó a kapcso- j latunk, ott nekünk soron | kívül elvállalják a mun-! kát.” Legfeljebb meghívják! a vezetőket a vállalati üdü- ; lőbe. aztán fehér asztal; (mellett megegyeznek. Vagy; < egyéb módot választanak,! > kinek milyenek a lehető- 5 ségei: egy kis szívesség itt, S egy kis segítség ott. Aki < pedig nem áll be a körbe, ( az megnézheti magát. Tisz- > telet a kivételnek, de jó- 5 részt ilyesmi vezérli a mun- < kármegosztást. Nem véletle- < nül kísérik figyelemmel ezt ) a témát folyamatosan me- ) gyénk népi ellenőrei, s a 5 helyzet tarthatatlan volta < miatt születtek a központi < határozatok is, melyek töb- ? bek között kimondják: Ha 5 kötbérezési jogával nem él 5 a kárvallott vállalat, kez- < deményezheti azt más, i mondjuk a felügyelet is. < Mert az már bebizonyo- í sodott, hogy az „uram- 5 bátyám” kapcsolatok egyál- 5 talán nem illenek a mo- ) dern gazdaságba. Hekcli Sándor I *------------—----------------— Ö vári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára szerdán a főváros XII. kerületébe látogatott. Részt vett a látogatáson Závori László, az MSZMP Budapesti Bizottságának osztály- vezetője. A Központi Bizottság titkárát a kerületi párt- bizottság székházában Tóth János, a pártbizottság első titkára és Mátrai Rezső tanácselnök fogadta. Óvári Miklós ezt követően találkozott a kerületi párt-végre- hajtóbizottság tagjaival. A program a Központi Fizikai Kutató Intézet meglátogatásával folytatódott. Óvári Miklós ezután a János Kórházban megtekintette a főváros legnagyobb egészségügyi intézményét, majd aktívaértekezleten találkozott a kerület értelmiségének képviselőivel. A pártbizottság székházában megtartott tanácskozáson Tóth János köszöntötte a városrész kutatóit, orvosait, mérnökeit, pedagógusait, a tudományos, a kulturális élet legkülönbözőbb területeinek művelőit képviselő aktívát. Ezután Óvári Miklós többi között — a nemzetközi élet néhány időszerű kérdésével kapcsolatban — rámutatott: jelenleg is nehéz, kemény küzdelem folyik a béke hívei és ellenzői közt. A tét: folytatódjék-e az enyhülés vagy sem. Négy esztendővel a történelmi jelentőségű helsinki megállapodások után elmondhatjuk, hogy az erőviszonyok ma sem kedvezőtlenebbek a békeszerető erők számára, mint annak idején voltak. Hogy mi magyarok mit tehetünk ezért? — tette föl ezután a Központi Bizottság titkára a kérdést, amelyre így válaszolt: Az egyik amit megteszünk és meg kell tennünk, hogy külpolitikánkkal a szocialista országok egységének erősítését szolgáljuk. A másik pedig, hogy erősítjük rendszerünk belső szilárdságát. Nemzetközi tekintélyünk elsősorban belső helyzetünk, gazdasági, politikai, ideológiai, kulturális helyzetünk szilárdságán alapszik. Napjaink legfontosabb belpolitikai kérdése — tért át belső dolgainkra Övári Miklós —, hogyan tudunk megbirkózni gazdasági feladatainkkal. Ezek megoldásától függ tulajdonképpen minden más, így az életszínvonal alakulása, a tudomány fejlődése, kultúránk felvirágzása, az oktatásügy, az egészségügy gyarapodása is. Jelenleg két, önmagában is nagy feladatot kell egyszerre megoldanunk. Az egyik: — amelynek megoldásához már egy évtizede hozzákezdtünk — az, hogy a népgazdaság extenzív fejlesztésének szakaszáról át kell térnünk a fejlesztés intenzív szakaszára. A másik, hogy a világgazdaság számunkra kedvezőtlen változásait kivédjük, illetve alkalmazkodjunk a kialakult tartós tendenciákhoz. Előtérbe kerültek a minőségi elemek és mi tagadás — jobban dolgozni sokkal nehezebb, mint többet. Ma kevés a munkaerő, sokkal drágábbak a nyersanyagok és nehezebbek, rosszabbak az értékesítési lehetőségek is. övári Miklós utalt arra, hogy a jelenlegi helyzetben erőforrásaink és lehetőségeink reális számbavétele határozta meg a tennivalókat. Mostani ötéves tervünk arra épül, hogy mérsékeltebb ütemben folytatjuk a gazdaság fejlesztését, az életszínvonal további emelkedését pedig a népgazdaság lehetőségeihez igazítjuk. Ez a megoldás is bizonyos nehézségekkel járt. Nőtt az állami dotáció, a termelői árak mind jobban elszakadtak a világpiaci áraktól, a fogyasztói árak pedig a termelői áraktól. A helyzetet nem lehet tartósan fenntartani, ezért foglalt állást a Központi Bizottság júniusban, a Minisztertanács júliusban, a termelői és fogyasztói árak rendezése mellett. A döntésnél a gazdaságin túl figyelembe vettük a politikai szempontokat is. Ezért maradt most is jelentős ártámogatás, s ezért ellensúlyozzuk, legalább részben, jövedelemkiegészítéssel az árrendezést. Azért vezettük be most az új árakat — fejtegette Óvá- ri Miklós —, hogy mielőbb érvényesüljön a rendezés gazdasági hatása. Hogy meggyorsuljon a termelési szerkezet átalakítása, a fogyasztás szerkezete pedig jobban összhangba kerüljön gazdasági feltételeinkkel. Az áremelés azonban csak az egyik szükséges eszköz a gazdaságosabb termeléshez. Ahhoz, hogy megőrizzük az életszínvonal terén elért eddigi vívmányainkat és megteremtsük a további fejlődés szilárd alapjait, minden területen jobb és szervezettebb munkára, takarékosabb gazdálkodásra, a termék- szerkezet megváltoztatására és nagyobb munkafegyelemre van szükség. Ezeket a gazdasági hatásokat várjuk az árintézkedésektől elsősorban, a mi igazi programunk. A világgazdaság és az ország belső helyzetét figyelembe véve meggyőződésem, hogy egy ilyen program nemcsak elfogadható, hanem munkára serkentő, mozgósító erejű is. Büszkék lehetünk arra, amit viszonylag rövid idő alatt elértünk az életszínvonal emelésében, büszkék lehetünk arra is, ahol ma tartunk. Van mit megőriznünk! Pandolfi kereszténydemokrata politikus, a kormányalakítással megbízott kincstárügyi miniszter, korábbi bejelentését visszavonva közölte, hogy visszaadta a kormányalakítási megbízást Pertini köztársasági elnöknek. Az történt ugyanis, hogy miközben Pandolfi az államfőnél járt, hogy bemutassa megalakítandó kormányának névsorát, az Olasz Szo- ctó&sla Páli központi biaattAz elmúlt napok tapasztalatai azt mutatják, hogy a lakosság nagy része megértette, fegyelmezetten, állam- polgári felelősséggel fogadta az intézkedéseket. Nagy erő van a mi népünkben! Ezért is bízhatunk abban, hogy mostani és további intézkedéseinknek nemcsak a gazdasági, hanem a politikai hatásai is kedvező lesz. Növekszik a fegyelmezett jó munka becsülete, és megbecsülése, a teljesítménnyel arányos bér becsülete. Erősödik az a felismerés is, hogy mi mindannyian csak együtt boldogulhatunk! A gazdasági helyzet javításában mindenkinek megvan a maga személyre szóló tennivalója, de igazán nagy eredményeket csak az egész nép együttes munkájával érhetünk el. A gazdasági feltételek adottak, illetve megteremthetők az idei terv és hosz- sízabb távú terveink teljesítéséhez. Ezek közül a legfontosabb, hogy mindannyian egy irányban dolgozzunk, hogy összhang legyen a gazdasági vezetés, a pártszervezetek, a társadalmi szervezetek munkája között, és összhang legyen a központi, a középszintű és a helyi szervek között is. Mégpedig oly módon, hogy mindenki végezze el a maga feladatát. A vállalatok gazdálkodjanak önállóan, kezdeményezzenek felelősen. A munka minősége, a hatékonyság növelése nem egyszerűen közgazdasági kérdés. További fejlődésünk politikai feltétele az is, hogy a jövőben is fejleszteni kell és fejleszteni akarjuk a szocialista demokráciát. A demokrácia a dolgozók önkéntes fegyelme is. A munka minőségének javítása, a hatékonyság növelése, a nagyobb fegyelem, a határozatok következetes végrehajtása elengedhetetlen feltétele a demokrácia kiteljesedésének. Pártunk a bizalom jelének tekinti a dolgozók eddigi reagálásait, s vezető testületéi, különböző szervezetei arra törekednek, hogy ezzel a bizalommal egész népünk javára, a jövőben is jól éljenek — zárta nagy tapssal fogadott beszédét Övári Miklós. A felszólalások és Övári Miklós köszönő szavai után Tóth János zárszavával véget ért az értelmiségi aktíva. sága egyidejűleg megtartott ülésén úgy határozott, hogy a parlamentben Pandolfi kormánya ellen fog szavazni. Ismeretes ugyanis, hogy Pandolfi kereszténydemokratákból republikánusokból és szociáldemokratákból valamint néhány párton kívüli technokratából alakította volna meg kormányát és így a parlamentben csak a kommunisták és a szocialisták tartózkodása esetén kapott volna bízatenat. -j Olaszország Pandolfi visszalépett Az őszi szezonra készülnek Szeptemberben kezdődik a „cukorkampány” az ország valamennyi cukorfeldolgozó üzemében. A Mátravldéki Cukorgyárak selypi üzemében előreláthatóan 30 ezer vagon cukorrépát dolgoznak majd fel. Mint Daóda Gyula termelési osztályvezető elmondta,’ lassan a befejezéséhez közelednek a karbantartási munkálatok, amelyekre az idén mintegy negyvenmillió forintot fordítanak. A miskolci Építésgazdasági és Szervezési Intézet több éve jól bevált hálódiagramos terve alapján jelenleg háromszázan végzik a cukorfőző berendezések és centrifugák tisztítását, felújítását. Emellett a selypi cukorgyár újabb berendezéssel is gyarapodik: nemrég vásárolták meg azt a nyugatnémet gyártmányú négy ven tonnás, 45 atmoszféra nyomású új gőzkazánt, amely nagymértékben segít majd a gőzellátási gondok megoldásában. Augusztus második felében kerül sor a próbaműszakra. Harangozó Ágota, Tímár Teodóra és Józsa Árpád knzépisJ kolások a répaszállító szalag alkatrészeit festik. András István és társai a finomkristály-centrifuga szerelésé közben. Szita Antal brigádja a cukorfőző üstök karbantartása közben lFotó: Szabó Sándorja
