Népújság, 1979. augusztus (30. évfolyam, 187-203. szám)
1979-08-11 / 187. szám
A nyomor zsarnoksága olasz filmen Csúfak és gonoszak Az olasz filmesek a háború utáni neorealizmus óta csaknem kötelező feladatuknak tekintik bemutatni, bevallani és lehetőleg a képek erejével felmutatni a társadalmi hibákat, az igazságtalanságot, vagy legalábbis azt az állapotot, azt a kórképet, amely az emberekben, a film nézőiben a rokon, és ellenszenven túl gondolatokat mozdít meg. Ettore Scola filmjét egy jól sikerült, hosszabb riportnak is tekinthetnénk a város pereméről, a Városon kívüli, a hatalmas bérházak közvetlen szomszédságában elterülő nyomortelepről, a barakkokról, ahol pokoli ösz- szévisszaságban folyik az emberi nyüzsgés. Itt, ahol mindenki mindenki életét keresztezi, kibeszélheti, tönk. reteheti, a testi és lelki mocsok olyan állóvizében váj- kálhat, ahol csak a patkányok csaknem családtagnak számítanak, azzal és abban is egyezve emberi társaikkal, hogy nem kímélnek semmit. Elevenen kap lencsevégre apróbb és nagyobb konfliktusokat, amikben az az állandó. hogy mindig magas hőfokon és mindig kollektív élményként fogalmazódnak meg. Reggeltől estig és onnan tovább folyik itt a kegyetlen dáridó, ahol az izzadt testek közelsége és a mindenre elszánt agyak háborúsága az álomban is folytatódik. Mert nyugalom ott sincs, a szenny, a félelem, az idegeket felőrlő méreg onnan is kiirthatatlan. Ennek a kicsiben is izgalmas lumpenvilágnak a tengelyében az apa áll, óiacin- to. övé a főhely a nyomorban. amolyan trónszerű kétszemélyes ágy, ahol a hatalom és a kormányzó akarat összpontosul. Giacinto a nagycsalád apja és ezerévek óta az a jog Délen, hogy a paterfamílias, a család apja rendelkezik mindenki fölött, joga van mindenhez, amit a bevett szokások és az erkölcs megengednek. De itt milyen jog. milyen erkölcs van? Az állati lét szintjéhez közelálló önzés és kiszolgáltatottság kizárja a legelemibb ügyekben is 'a józan megoldást, mert minden a kicsiny érdekek kicsinyes harcába torkollik. Mindenki igyekszik a másik hibájából, bűnéből élni és megélni, az erősebb és az arcátlanabb mindent bezsebelhet. Ez a minden azonban szeny- nyes, kibírhatatlan. A családapa hatalma ellen csak egynek fellázadni, eleve halálos végű vállalkozás. Nem is mindenki merne ilyenre gondolni. Itt van például az a serdülő kislány, aki rabszolga módon és szó nélkül teszi azt, amit az unokák népes hada körül tennie kell. Nem szól egy szót sem a film egész históriájában, együgyűsé- gében és rikító olcsó ruháiban benne van, benne él ebben a világban. Látja mindazt, ami körülötte történik. Szótlan a hangosak között, szürke a rikítóak között, míg a film fináléjái9*9. augusztus 11., szombat bán terhesen megjelenik előttünk, hogy a kútra menve a támfal tetején játszadozva végigsétáljon. Neki így természetes és így jó. Ebben a filmben az a szívet szorító, hogy ezekben az emberekben megvan a vágy az ánnen elkerülésre. Van tehetség és a tehetség mögött az a belső kényszer, hogy egészséges emberré alakuljanak át valahol, ha innen elkerülnek. De itt nincs megoldás, mert a pénz kevés, akinek van, az fegyverrel őrzi, mert önző. Minden fogadkozás, amely az élet legértékesebb céljaira irányulna, szeretet, szerelem, bizalom és hűség a szemer-4 nyi fegyelem hiányában semmivé foszlik. S közben a dóm kupolája, a templomok tornyai, a Város fénypárába vesző panorámája, az utak jelzik, jelentgetik, hogy valahol kellene lennie egy ösvénynek, ahol elindulhatnának innen. A forgatókönyv és Dario Di Palma operatőri szellemessége gondoskodik arról, hogy a néző egyik szeme nevessen. Hiszen a látvány és az apró történések sorozata nyomasztó lenne, ha a kis dolgok humorával nem oldaná fel azt a nyomasztó érzésünket, hogy ez a valóság — a testi is, a lelki is — ma létezik és ebben a valóságban az emberek azért léteznek, mert ez az életforma valamilyen oknál fogva elegendő nekik. Nino Manfredi a nagy színészeknek abból a fajtájából való, aki légkört teremt maga körül. Akkor is érezzük jelenlétét, amikor csak beszélnek róla a többiek, vagy félnek megjelenésétől. S ahogyan, ezzel a félreépített arcával végigmagyarázza emberi szándékait és nem is rejtett gonoszságát, azt külön élményként kell elkönyvelnünk. Egy sereg jó színész is — köztük Maria Bosco, Maria Luisa Santella, Mario Santella — jól segítettek megteremteni a rendezővel ezt az esztétikailag és etikailag egyaránt elriasztó lumpenvilágot. A képek szépsége mellett Armando Tro- vaioli zenéje jelenített köny- nyedséget, s tette a súlyos témát elviselhetővé. Farkas András > . Az egri nyári egyetem vendégkönyve A bolgár ICOMOS-bizottság titkára A műemlékvédelmi tagozatú egri nyári egyetem egyik legnagyobb érdeklődéssel kísért előadását Ha- ralampi Anicskin, a szófiai Kulturális Emlékek Nemzeti Intézetének osztályvezető, je tartotta. Ö az érdeklődőket arról tájékoztatta, hogy hazájában miként élesztettek újjá egy elnéptelenedett falut, Bozsencit. ’ A neves építészmérnökrestaurátorral beszélgetett munkatársunk erről az izgalmas munkáról. FÉL ESZTENDŐ ROMÁBAN Az egyetemen mérnöki diplomát szerzett. S mert mindig vonzotta a múlt ha-, gyatéka, elsősorban ennek mentésével, óvásával óhajtott foglalkozni. — örültem annak, amikor fél évre a római nemzetközi restaurációs intézetbe kerülhettem, ahol olyan ismeretekkel vérteztek fel, amelyeket később kitűnően hasznosíthattam a hétköznapok során. Otthon bőven várt rám feladat. Kollégáimmal együtt a népi műemlékek óvásával, helyreállításával foglalkoztam, 6 ezt teszem ma is. Nálunk ez a legfontosabb feladat, mert a középkorból úgyszólván semmi sem maradt ránk: a hódító, s a több évszázados uralomra berendezkedő törökök ugyanis szándékosan elpusztították majd minden emlékünket. Változást csak a tizennyolcadik század vége jelentett: az ekkortól emelt házak egy része fennmaradt, s nekünk szép kötelességünk rendbe hozni és őrizni ezeket. Bizonyos mértékben arról a korszakról tudósítanák, amikor már erőteljesen ébredezett a nemzeti önérzet. A sors különleges ajándéka, hogy né_ hány helyütt — tizenöt ilyen települést tartunk nyilván — az épületek zöme viszonylag elfogadható állapotban várta az újjáva- :-.;| rázsoló kezeket. Ebből a szempontból 1945 határkő volt, hiszen ekkor rendelték el a védetté nyilvánítást. Több helyütt — mint például az önök megyéjével testvérkapcsolatban levő Targoviste megye székhelyén — egyes körzetekre terjesztették ki a gondoskodást. ROKON VONÁSOK Szóba kerülnek a részlet- kérdések, miközben kiderül, hogy a műemlékvédelemmel foglalkozó bolgár szakemberek számos olyan módszert is alkalmaznak, amelyek nálunk is beváltak. — Kormányunk úgy határozott, hogy az új köntösbe öltözött régi házak egykori funkciója maradjon meg. Más szóval: visz- szaadtuk eredeti hangulatukat, de a belső terekben a legteljesebb kényelmet teremtettük meg. Így aztán a tulajdonosok nem húzódoznak attól, hogy továbbra is itt éljenek. Ezért a falvak mindennapjai ma épp olyan lüktetőek mint valaha voltak. Az 1967-ben elfogadott múzeumi és műemlékvédelmi törvény kötelezte a lakókat arra, hogy rendben tartsák, védjék otthonaikat. Az ezzel járó költségeket természetesen az állam fedezi. Olyan is előfordul, hogy az egyes épületeket a helyi hatóságok, a szakszervezetek, a művészeti csoportok és egyesületek vásárolnak meg. Ezeket aztán művelődési célra, üdültetésre, pihentetésre veszik igénybe. Egyébként magánszemélyek is jelentkezhetnek vevőként. Az utóbbiak szép számban vannak, hiszen a romantika, a környezet egyéni légköre elbűvöli a. Szépet kedvelőket, s épp ezért nem ' sajnálják az anyagi áldozatot 1. Bocsáratot kérek, de most néhány percre be kell raknom a füldugóimat. Így. Azért, hogy ne halljam azt, amit most maga hall. Részint a saját szövegemet, mert nekem már nagyon unalmas, másrészt a bohócszámot kísérő tapsdt és őrjöngést. Taps. Ezeknek. Szófukar embernek ismernek, uram, de ha rendelne nekem még egy sört, Cicero se tudna róla lebeszélni, hogy meséljek magának Elióról. Akkor talán lesz valamelyes halványlila árnyképe arról, hogy hogy mire képes egy bohóc a manézsban, ha jó szél kapja el. Az üdvösségére, herceg. Nem akárkinek fizette. Éh voltam Elio dummer Au- gust-ja. Afféle csetlő-botló tuskó a magas, nádszálvé- kony, fehérarcú clown Elio mellett. Ha emlékszik még rá valaki egyáltalán, Éliásra emlékszik. Pedig az Elio név márka volt fél Európában, de amikor hazajött az olasz truppjától 49- ben, nem engedték idegen névvel szerepelni. Az eredeti nevét, Illést változtatta Éliásra, engem Tóbiásra keresztelt, amikor partneréül választott. Boldogasszony anyám! Egy hétig nem tudtam aludni örömömben. Valahányszor Elio az üle- pembe rúgott, éreztem az Isten lábát. Később mindketten éreztük háromszor. Három cirkuszból rúgtak ki bennünket Elio miatt. Abban az időben muszáj volt a porondon politizálni. A bohócok kuláknak, Tru- mannak, Titónak, öltöztek, és a végén fényesen pórul jártak. Azért ez a három példa jut eszembe, mert ezek előzték meg a három kirúgást. Először az lett volna a sztori, hogy én, a kulák (pocak, harcsabajúsz, ezüstpity- ke meg minden), ásom az arénát, halmozom föl a kaját a nép elől, majd megjön Éliás szaki, az overallba bújt keszeg traktoros, és leleplez. Meg is jött, és így szólt: „Szabadság, Tóbiás gazda. Na, végre, valaki a földet túrja. A tszcs-ben csak gyűlésre futja.” Az ügyeletes rendőr azonnal kiűríttette a sátrat, de szerencsénkre a helybéli körorvos, miután magához tért röhögőgörcséből, kimutatta a színjózan Elióról, hogy véralkoholszintje alapján már a klinikai halál állapotában lenne a helye. A társulattól repültünk. Illetve hozzájárulással léptünk ki. Megkegyelmeztek, mert Eliót nem lehetett nem szeretni. Elviselni sem nagyon lehetett. Néhány hónapi csend után az új menazsériánál a háború utáni amerikai segélyakciókat kellett kigúnyolnia Truman elnök maszkjában. Pompás farce- ot eszelt ki, ügyes rekvizittel. Tégla alakú luftballonokra hamis dollárklisét nyomatott, ezeket osztogatta a nézőknek. Abban a pillanatban, ahogy átadott egyet- egyet, az ujjai közé rejtett vékony csövön át gázt engedett beléjük. A dollár föj- fújódott, szétpukkant A gáz- tartály nem más volt, mint Truman—Éliás gőgösen feszülő cilindere, hengerére festve a sávos, csillagos amizászló. így aztán, mire minden dollár kidurrant, a gumicilinder fokozatosan semmivé zsugorodott. Elio szenzációsan csinálta. Hihetetlen grandezzával vonult be, villogó cápavigyor a fogsorán, a kezei cikáztak, mint két hótollú rablómadár... S ahogy fogyott a dollár, párolgóit az önbizalma, végül rémült és rémítő, összetört szörnyként meredt a publikumra. Amerre jártunk, az emberek'rettegni kezdték Amerikát. Eliót már éppen élmunkás címre terjesztették föl, amikor egy díszelőadáson igazi tízforintosokat dobált a páholyokban feszítő fontos káderek közé. Egész havi gázsiját kiszórta, aznap kaptunk fizetést. Iszonyú pánik. A kakasülő megrohanta a páholysort, tépték, tiporták egymást a dohányért. Eliót letartóztatták, majd három nap múlva mindenki legnagyobb megdöbbenésére szabadon engedték. Rajongója, a kellékeslány titokban vallomást tett. Azt állította, hogy a lufidollárok helyére ő csemoészett igazi tízeseket Elio ■ jelmezébe. Ezt ugyan nerti hitték el, de elfogadták. Kényelmesebb egy kis verebet internálni, mint egy zsenit. Elio tajtékzott, tiltakozott, börtönt követelt magának. Megmagyarázták neki, hogy csak azért viselkedik így, mert reménytelenül szerelmes a lányba, holott nagyon jól tudták: valójában pont fordítva van. Másik társulathoz irányították, és megfenyegették, hogy nem maradhat a szakmában, ha nem marad a szakmában. Bárhova utaztunk, naponta kétszer jelentkeznie kellett a rendőrségen. A főnöknek minden előadás után jelentést 'kellett írnia róla, hogy Elio szó szerint a forgató- könyv szövegét' mondta-e. Sokáig azt mondta. Én a Truman-jelenetben benne se voltam, mégis ve}e tartottam, mert az Éliás—Tóbiás kettős normál előadásokon viharos sikert hozott. A Ti- to-balhéva] aztán Elio ezt is szétrobbantotta. Titót én adtam, elöl-hátul kitüntetések,, hóhérbárd, véres köröm. A legjobb étvággyal véreng- zek, midőn jő Éliás, a cin- gár melós, és természetesen úgy eltángál, hogy a nép majd megfullad a has- és fartömésemből kipufogtatott' hintőportól. Jó hecc volt. Egész addig a Baja környéki sokác, vagy bunyevác faluig. Ott Elio berohant, lerogyott, akár a maratoni hírnök: „Marsall Tito! Itt látható — hűségben párja nincs — Zsarko Belamarics, akitől fritzek és usztasák félnek, Sibenik-Trogir körzetének partizánkomisszárja, parancsait várja.” A bajazzós gesztusokkal, ám nemes komolysággal zengő hangon előadott makámát dermedt némaság követte néhány másodpercig, utána pedig a leg- ünnepeltebb Rákosi-szónok- latokat felülmúló vastaps. (Folytatjuk) ■ sem, csakhogy eredeti elképzeléseiket megvalósíthassák. Intézetem önellátó szervezet, azaz műszakiakat, szakmunkásokat alkalmazva szerte az országban elvégezteti a legfontosabb munkákat. Ezért aztán nem szorul semmiféle támogatásra. KEDVEZŐ TAPASZTALATOK Anicsikin másodszor járt Magyarországon. Egyetemi hallgatóként csak Budapest nevezetességeit ismerhette meg. Egerről csak hallott. Igaz, meglehetősen sok jót, s ezért várta annyira a találkozást. — A nyári egyetem híre hozzánk is eljutott. Az itt töltött napok során arra is rájöttem, hogy miért éppen itt rendezik. A város barokk pompája engem is megbabonázott. Csak elismeréssel szólhatok a tömbrekonstrukció terén elért rendkívüli eredményeikről. A hangulati töltés csorbítatlan. Amikor ezeken az utcákon sétáltam, eltompultak a huszadik század zajai, s egy letűnt kor elevenedett meg előttem. Ilyen érzékletes hatást csak a hozzáértéssel végzett tökéletes munka válthat ki. S még egy: a foghíjak helyére emelt létesítmények harmonikusan illeszkednek az összképbe. Olyannyira, hogy első pil_ lantásra észre sem lehet venni új voltukat. Ez a ritka élmény emlékezetes marad számomra. Annak is örültem, hogy jól felkészült kollégákkal jöttem itt ösz- sze, s őszintén állítom, hogy jó néhány itt szerzett tapasztalatot otthon is kamatoztathatok. Jó lenne ismét visszajönni — úgy hallottam, hogy vérbeli törzsgár- datagok is akadnak a résztvevők soraiban — ide: ismereteket és újabb barátokat szerezni... Pécsi István Műemlékeink tv-filmen Négyrészes dokumentum- filmsorozat forgatását fejezték be a tv munkatársai: Pusztuló műemlékeink nyomában címmel szeptember végén sugározza a televízió a sorozatot. Hazánkban jelenleg nyolc és fél ezer műemléket, műemlék jellegű objektumot védenek: feltárásuk, megóvásuk számtalan gondot jelent. Bemutatja a sorozat a múltunk megismerése szempontjából pótolhatatlan, ám lassú pusztulásra ítélt épületmaradványokat is. A felszabadulást követően csaknem 450 kastély került állami tulajdonba: ezek egy részét iskolaként, nevelőotthonként, üdülőiként hasznosítják. Számos, igen jó állapotban levő kastély azonban ■ma is üresen áll. ]
