Népújság, 1979. augusztus (30. évfolyam, 187-203. szám)

1979-08-08 / 184. szám

OOOOO&CCCCOOOOOOOOO0000OOOOOO0000000000000000000000000000000000000000000000000000000 © OCOO<>OOOOOOOOOOOOOW>00<KKKK>00<K>0<KK)0<>0<>0<K>0-0 I KEDD ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Az ellenforradalmárok U| ireirai sajtcstiirsféraif kudarca Az iráni kormány új sajtó- törvény nyilvánosságra ho­zatalát tervezi — jelentette kedden a Tehran Times cí­mű napilap. Az angol nyel­vű lap Mehdi Mo-mken saj­tóügyekkel foglalkozó mi­niszterhelyettes nyilatkozatát közölte, amelyben a politikus körvonalazta az új rendelke­zéseket. Az új sajtótörvény­re — mondotta — azért van szükség, hogy „megakadá­lyozzanak néhány ellenforra­dalmi visszaélést, megakadá­lyozzák a volt rezsimmel összefonódott néhány olyan kiadvány megjelenését, amelynek szándéka egysze­rűen a forradalom eredmé­nyeinek megsemmisítése”. Momken egyébként bírált egyes külföldi tudósítókat is. akik — mint rámutatott — a fent említett célokért dol­goznak. Kijelentette: „Egyes amerikai újságírók elsősor­ban kémek, és csak másod­sorban újságírók, amerikai üzleti érdekeket szolgálnak és olvasóikat elferdített je­Afganisztán BEKÖVETKEZETT, amire világszerte sok megfi­gyelő számított: az Afganisztáni Demokratikus Köz­társaság fővárosában a külföldi reakció a belső ellen­forradalmárokkal együttműködve kísérletet tett az ország új, demokratikus rendjének megdöntésére. Afganisztán a világ egyik legelmaradottabb orszá­ga. Mind topográfiai körülményei (sok a zord, magas hegy, kevés a művelhető földterület), mind etnikai széftagoltsága (számos, nyelvileg is különböző nép­csoportra oszlik a lakosság) megnehezítette a fejlő­dést. A legfőbb akadály azonban évszázadokon tár­sadalmi természetű volt: a világtól magas hegyek­kel elzárt országban szinte rezzenetlenül konzerváló­dott a feudalizmus, a nagybirtokosok és a törzsi arisz­tokrácia uralma. ILYEN ÖRÖKSÉGGEL kellett szembenézni az új, demokratikus kormánynak. Valóban nem volt nehéz _ megjövendölni, hogy a „kiváltságait elveszni látszó” uralkodó osztály számos muzulmán vallási vezető se­gítségével mindent megtesz hatalma restaurálásáért. Célkitűzéseiben komoly külföldi szövetségesekre szá- J mithatott: sem Washington, sem Peking nem csinált' j különösebb titkot abból, hogy — különösen az iráni < események után — nem nézi jó szemmel (és tétlenül) ( a stratégiailag fontos Afganisztánban zajló esemé- í nyékét. j A forradalmi rend elleni támadásokra mind föld- < rajzilag, mind politikailag a szomszédos Pakisztán ki- < nálkozott a legalkalmasabb ugródeszkának. A mint- < egy ezer kilométeres afgán—pakisztáni határt, az úgy- j nevezett Durand-vonalat még a brit gyarmatosítók j jelölték ki. Ez a vonal nehezen járható hegyek és há- 1 gók között húzódik és ellenőrzését szinte lehetetlen- < né teszik a térségben lakó nomád, elmaradottságuk- ! bán könnyen megtéveszthető pastu, bcludzs és más I törzsek. ; AZ ÜJ AFGÁN REND mégis kiállta a nehéz pró- bát: a fiatal forradalmi hadsereg leverte a lázadást. Ennek legfőbb feltétele épp az volt, amit a hazai és külföldi reakció sorozatosan kétségbe von: a lakos­ság támogatása. így érthető a győzelmet követő kor­mánynyilatkozatnak az a kitétele, amely szerint a kabuli vezetés „mély háláját fejezi ki a lakosságnak, amely aktívan segítette és támogatta az ellenforra­dalmárok szétverését”. Harmat Endre O-O-OOO-OO-O-O-O-OOO-O-OOOOOO-OOOOO-O-O-OOO-OOOO-OOOOO-O-OO-OO. Négy országban három héten át 2. Szomszédolás Ausztriában len fősekkel Irán ellen han­golják”. Ezzel összefüggés­ben értékelendő az iráni kor­mánynak az a döntése, amellyel elrendelte, hogy az NBC amerikai televízióstár­saság négy újságírója 48 órán belül hagyja el az országot, megtagadva tőlük az akkre­ditálást. A szóbanforgó új­ságírókat azzal vádolják, hogy eltorzították az iráni események lényegét. Ami, az új sajtótörvényt il­leti, az minden valószínűség szerint — mint hírügynöksé­gek rámutatnak — néhány eddigi sajtókiadvány megje­lenésének beszüntetését ered­ményezi majd. A miniszter- helyettes szavaiból ítélve olyan lapokról van szó, ame­lyek bírálták a forradalmi hatóságokat azzal a céllal, hogy „a korábbi rezsim né­zeteit szolgálják”. A törvény alapján megszigorítják a kül­földi tudósítók akkreditálá­sát is. Értesülések szerint le. hetővé válik majd, hogy megvizsgálják azoknak az A meghiúsult puccskísá'eiröl Az augusztus 5-i afganisz. táni ellenforradalmi puccs­kísérlet részleteiről, az élet fokozatos normalizálódásá­ról számol be L. Mironov, a Pravda kabuli tudósítója a lap keddi számában. Az ellenforradalmi ban­dák vasárnap Kabulban fegyveres lázadással akar­ták próbára tenni a forra­dalmi rendszer szilárdságát. Az összeesküvést, mint is­meretes a helyi „Muzulmán testvérek” valamint a Pa­kisztánból és Iránból érke­zett diverzánsok szervezték. Céljuk, hogy a afgán fő­város egyik magaslatán le­vő Balahistár-erődöt ke­zükbe kaparintva ellenőrzé­sük alá vegyék a kabuli kulcsintézményeket, a for­radalmi erők éberségének köszönhetően meghiúsult. Az afgán néphadsereg egységei és a segítségükre siető mun­kások, parasztok, diákok a lázadók nagy részét meg­semmisítették, illetve fog­ságba ejtették. Mint Siraka Harakat, Ka­bul polgármestere a Prav­da tudósítójának elmondta, az élet az afgán fővárosban visszatér a régi kerékvágás­ba. Kinyitottak az üzletek, a gyárakban és az intézmé­nyekben dolgoznak, az is­kolákban folyik a tanítás. Igaz, este 8 órától kijárási tilalom van érvényben, s a fővárosi útkereszteződéseken mindenütt ágyúkkal és gép­puskákkal felszerelt harcko­csik állnak, az utcákon kar tonai járőrök vigyáznak a rendre. Nemhiába éltünk együtt évszázadokon át, Auszriában egy kicsit otthon érzi ma­gát a magyar ember. Ehhez hozzásegíti az olyasféle ap­róság is, hogy a kiflit ott is kiflinek mondják, a ho- zentrágert is ugyanúgy hív­ják, és az ételeik jó része is nagyon hasonlít a miénk­re. (Vagy a miénk az övé­kére?) Ha valaki Becsben végigmegy a Mariahilfer Strassen, mintha a Rákóczi utat gyalogolná végig. A Mondseenál pedig azért kell megállnia, mert a kéklő vi­zen látható rengeteg vitor­lás, a parton fürdőző sok­sok ember akaratlanul is a Balatonra emlékezteti. Csak hát itt mindenütt a he­gyek. .. ! Ausztria szép is, és arány­lag nem is drága a mai ára­inkhoz viszonyítva. Határokon át Ma még kicsit szokatlan­nak tetszik, hogy az oszt­rák határnál nem nézik a vízumokat, ha magyar tu­rista kér bebocsátást. Itt akaratlanul is Helsinkire gondol az ember, az ottani megegyezésre, amelynek ilyen hatása is érzékelhető, mint ez a vízum nélküli utazás Ausztria és Magyar- ország között. Az is pilla­natnyi meghökkenést vált ki, amikor az NSZK határállo­másán az egyenruhás fia­talember még elvenni sem hajlandó a feléje nyújtott magyar útlevelet, hanem amikor megnézi magának a magyar rendszámot, egyet­len gyors pillantással, csak int, hogy menjünk, siessünk tovább, mert kilométer hosszúságú autósorok sűrű­tavi. 8., merd» södnek még a hátunk mö­gött. De azért ott is, Nyugaton is van „kotorászás”, ha va­lakit kiemelnek a sorból. Mint ahogy láttuk ezt Lon­donban menvén a csatorna túlsó oldalán, amikor egy fiatalembernek még a bon­tatlan cigarettacsomagját is ízekre szedték az angol hi­vatalos emberek az orrunk előtt. Nekünk pedig meg kellett mutatnunk, hogy összesen mennyi pénzünk van, meg tudunk-e élni ab­ból tíz napon át a „ködös Albionban”, ami ottjártunk' kor ugyan csupa napfény volt. egyáltalában nem meg­felelve a megszokott frázis­nak. Esni is csak egyszer esett, amikor a Cityben, a banknegyedben szaporáztuk a lépteinket. Ez valóban iga­zi londoni eső volt, két- három percig tartott mind­össze. Mintha csak be akart volna mutakozni nekünk. Utak pékhálója A sztrádán sem Ausztriá­ban, sem az NSZK-ban, sem Angliában nem kell fizetni használati díjat. Ezek - az utak kitűnőek és hiába vo­nul rajtuk végtelen kocsi­sor, kényelmesen, biztonsá­gosan lehet rajtuk autózni. A volánnál ülők fegyelme­zettek, udvariasak és nem türelmetlenek, még akkor sem, ha a hétvégi csúcsfor­galomban a motormonstru­mok százötven, százihatvan kilométeres sebességgel is száguldanak. De ilyen ezer­ből, ha egy akad. A Mercik is általában százhússzal ballagnak a sztrádán. A többi út is jó, csak ott a nagy zsúfoltság miatt las­sabban lehet haladni. Na­gyon sok a közlekedési lámpa a településeken be­lül, de még a lakott terüle­ten kiviij is. ahol több mel­lékút taláákozüi qgymiwiil. Harminc-negyven kilomé­terenként „állomások” vár­ják a kocsit és az utasokat a sztrádán, hogy minden igényüket kiszolgálják. Akár szobát is bérelhetnek a mo­telban. A lakott területen belül mindenki segít mindenkit az előrehaladásiban. Egy jel­legzetes kézmozdulat, és az elágazásban várakozó már be is sorolhat, ami után azonban a köszönetét kifeje­ző kézjel el nem maradhat. — Az udvariasság nem kerül pénzbe — mondta ez­zel kapcsolatban Lionel Summers, a londoni techni­kai főiskola tanára. Ez volt az ideológia a je­lenség mögött. Étlap szerint Nem titok, a magyar tu­rista a nyugati országokban kénytelen önellátásra beren­dezkedni, ha nem akarja, hogy minden pénze a fize­tőpincérhez, a Herr Ober- hez vándoroljon. Kivétel ez alól talán Ausztria, ahol nyugodtan beülhet egy kis­vendéglőbe, s aránylag el­fogadható áron. a miénkhez nagyon hasonló mennyiségű pénzért kellemesen megebé­delhet. Aki az édességet is szereti, az szinte hiánytala­nul megtalálhatja itt a „mi” tortaféleségeinket is, a kré­mest is, a habos rollót is, de a baracklekváros fánkot is. Minden különösebb aggo­dalom nékül sört és bort is rendelhet, aminek az itteni ára szintén nagyon közel áll a mi otthoni árainkhoz. Ez pedig arrafelé, Nyugaton, mér majdnem kivételnek számít, mert olyan drágák a szeszesitalfélék. Persze, aki Napóleon­konyakot, vagy más, ehhez hasonló márkájú italt akar, annak már Ausztriában is mélyen bele kell nyúlnia a pénztárcájába. A kempingek kulturáltak és aránylag olcsóak. Hatvan Schilling körül kell fizetni két személy, autó és sátor után. Ez a sokféle apróság, de közel sem mellékes tény magyarázza talán azt is, hogy a legközelebbi nyugati szomszédainknál még ma­napság is gyakoribb a ma­gyar vendég, nem úgy, mint akár egy országgal odébb. A Burg és a többiek Aki a művészet iránt is érdeklődik, az napokat el­bámészkodhat Ausztria- szerte. Akárcsak mifelénk, itt is a barokk az uralkodó stílus. Nemcsak Becsben, a Burgban és a Schönbrunn~ bán, hanem Linzben is, de Salzburgban is, ahogy Graz. bán és Burgenlandban. A különböző paloták ma is lakottak, vagy legalábbis ugyanúgy állnak berendez­ve, mint hajdanán. Minden régi tárgy bennük muzeális érték. Az sem meglepő, ha a bécsi palotákban Nádas- dy, Eszterházy és a többi, volt magyar főúri család tagjainak portréit is láthat­juk a falakon. Az osztrákok számára azonban általában két személy fontos: Mária Terézia és Ferenc József. Szobrok, képek, suvenirok, levelezőlapok mutatják őket mindenhol és minden idő­ben. Ausztriában azonban nem­csak a műemlékek szépek és érdekesek, hanem a jel­legzetesen osztrák táj is, a csipkézett hegyekkel, a szinte „zöldre festett” füves völgyekkel, amelyeken az autósztráda végtelennek tet­sző szürke szalagja kanya­rog, és ha másként nem, akkor kilométerek hosszán „megy fel az égbe” a két­szer három-, vagy négysá­vos autópálya. Az egész Ausztria olyan, mint egy szép képeskönyv. (Következik: Londonban van, hej ...!) G. Molnár Ferenc újságíróknak korábbi jelen­tésen, akik akkreditálási ké­relemmel fordulnak az iráni hatóságokhoz. Noha az új sajtótörvény valószínűleg csak a jövő hé­ten jelenik meg, úgy tűnik, már érvényesül a sajtóval szembeni keményebb bánás­mód. A Reuter hírügynökség jelentése szerint fegyveres forradalmi gárdisták kedden délelőtt elfoglalták a mérsé­kelten baloldali függetlennek tartott Ayandegan, az egyik legnagyobb példányszámú te- heráni napilap irodáit. A lap munkatársainak közlése sze­rint a székház megszállását és ennek végén az Ayande- gan megjelenésének felfüg­gesztését a teherán; főügyé­szi hivatal rendelte el. Ha­sonló sorsra jutott két sza­tirikus hetilap is. Khomeini ajatollah, Irán vallási vezetője a rádióban kedden elhangzott nyilatko­zatában arra szólította fel a világ összes iszlám orszá­gait, hogy a jelenlegi böjti hónap a ramadan utolsó péntekjét, augusztus 17-ét nyilvánítsák a palesztinok támogatásának napjává. Hírügynökségi jelentések szerint egyébként Iránban kedden további hat személyt végeztek ki. Vígso búcsú Kimmel Emillol A család tagjai, barátai, egykori harcostársai, mun­katársai, elvtársai, a politi­kai élet képviselői kísérték utolsó útjára kedden Kim­mel Emilt, a magyar mun­kásmozgalom régi harcosát, az MSZMP Központi Ellen­őrző Bizottságának tagját, a SZOT elnökségének tagját, a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszerve­zetének főtitkárát. A Mező Imre úti temetőben vörös drapériával bevont. koszo­rúkkal övezett ravatalánál díszőrséget álltak a párt- és az állami élet, a társadalmi szervezetek képviselői, egy­kori harcostársai. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Ellenőrző Bizottsága és a Szakszerve­zetek Országos Tanácsának Elnöksége nevében Petrák Ferenc, a KEB, valamint a SZOT elnökségének tagja, a Bőripari Dolgozók jzakszer- vezetének főtitkára vett bú­csút az elhunyttól. Kimmel Emilt a munkás- mozgalmi panteon sírkert­jében helyezték végső nyu­galomra. Lusaka Befejeződött a csúcsértekezlet Thatcher asszony angol miniszterelnök a konferencia házi­gazdája, Kaunda, zambiai elnök társaságában. (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) Minden más témát hát­térbe szorítva, változatlanul a rhodesiai kérdés állt a brit Nemzetközösség lusakai csúcsértekezletén részt vevő küldöttségek figyelmének középpontjában, A Zimbab­we Hazafias Front és Salis­bury nyilatkozata, a nem­zetközösségi Rhodesia-tervre adott válasza után hétfőn is­mét megszólalt a tervezet kidolgozásában szerepet vál­laló angol miniszterelnök és tanzániai elnök. Sajtóértekezletén Marga­ret Thatcher miniszterelnök­asszony megerősítette, hogy a tervezett „ellenséges fo­gadtatása ellenére” kormány a rhodesiai-határozat mielőb­bi végrehajtására törekszik, hangoztatva, hogy a javas­lat fő célja, a rhodesiai har­cok megszüntetése. Nyerere tanzániai elnök ugyancsak hétfőn, lusakai rezidenciáján fogadta az új­ságírókat. Hangsúlyozta, hogy a Rhodesia-tervezet sorsát el­sősorban Smith-től félti. Utalt arra, hogy Smith vál­tozatlanul az ország erős embere, aki mesterkedései­vel és időhúzásával — mint ismeretes — számtalan rho­desiai konferenciát hiúsított meg. Diplomaták fogságban Három órán át tárgyalt hétfőn Rodolfo Gonzalez Guevara mexikói belügymi­niszter-helyettes a svájci nagykövetséget megszállva tartó „mexikói politikai fog_ lyok szabadon bocsátásáért küzdők független bizottsá­gának” három képviselőjé­vel. A tárgyalások után mexikói részről bejelentet­ték, hogy a kormány haj­landó megvizsgálni az épü­letet megszállva tartók kö­veteléseinek teljesítését, de ennek „elengedhetetlen fel­tétele” hogy a csoport azon­nal hagyja el a nagykövet­ség területét. Egy 13 fős fegyvertelén csoport hétfőn megszállta a svéd konzulátust Rio de Janeiróban. A chileiekből, argentinokból és uruguayiak­ból álló csoport azt követe­li, hogy tegyék lehetővé az Argentínában élő és üldö­zéseknek kitett 4000 politi­kai menekült távozását más országokba. A követséget megszállva tartók bejelen­tették: mindaddig túszként fogva tartják a nyolc svéd diplomatát, amíg nem telje­sítik követeléseiket. A cso­port tagjai a latin-amerikai menekültek frontja nevű szervezethez tartozónak vall_ ják magukat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents