Népújság, 1979. augusztus (30. évfolyam, 187-203. szám)
1979-08-05 / 182. szám
Heti külpolitikai A hét 3 kérdése Miben vállalhatnak közösséget a Brit Nemzetközösség tagjai? Kétségtelen laza szervezet napjainkra az a Commonwealth, amely az angol szó egyik jelentése szerint a „közjót” szolgálná. Természetesen volt ez a nemzet- közösség valaha igen szoros kötelékekkel összefogott társulás is:' 1926-ban Írország, Kanada, Üj-Funland, Ausztrália, Üj-Zéland és a Dél-afrikai Unió vállalt közösséget Nagy-Britanniával ,,a brit korona iránti hűség” jegyében. Harminc éve Írország kilépett a nemzetközösségből, de aztán egyre szaporodtak a tagok: a brit birodalom gyarmatai egymás után lettek független államok. A londoni gyarmatosítók, hogy megőrizzék befolyásukat, megtették ezeket a nemzetközösség tagjaivá. Viszont, ahogyan nőtt a Commonwealth taglétszáma, annál tarkább lett az összetétele, annál ellentmondásosabb. Az a legkevesebb, hogy a „brit koronához” nem hűek már azok az országok, amelyek köztársaságok lettek... de jó néhány ' már politikailag, — vagy ami sokszor fontosabb! — gazdaságilag is szembekerül Londonnal. Példát most Nigéria szolgáltatott: Afrika legnépesebb országa a maga olaj- kincsének kiaknázásából ki- rekeszteni kezdi a brit tőkét. Éppen a nemzetközösség csúcsértekezletének előestéjén államosították ott a British Petroleum olajmonopóliumot. ., A politikai szembeállás főképp Zimbabwe—Rhodesia sorsa miatt jelentkezik London és több afrikai főváros között A konzervatív Thatcher asszony azért ment Lu- sakába, hogy megpróbálja a többséget a maga (és a rho- desiai fehértelepesek) oldalára állítani. A jelek szerint ez nem sikerült neki. A vendéglátó Zambia tulajdonképp a „mérsékeltek” közé tartozik, mégis Kaunda, a házigazda kemény antikolonia- lista köszöntővel fogadta az angol miniszterelnök-asz- szonyt. Persze, a tőkés érdekek még jó ideig össze tudják tartani a nemzetközösséget, de csúcsértekezletről csúcs- értekezletre csupán csökkenteni tud már a közösségvállalás Anglia érdekeivel. Lesz-e „strandkormány” Olaszországban? A hónapok óta tartó olasz kormányválság a vége felé közeledik? A hírmagyarázók még óvatos kérdőjelet biggyesztenek a mondat végére, amely talán elhagyható lesz. A hét végén olyan hírek érkeztek Rómából, hogy Francesco Cossiga, volt belügyminiszternek, aki csütörtökön kapott kormányalakítási megbízást, több az esélye, mint elődjeinek volt. A június elején lebonyolított törvényhozási választások nem tudták tisztázni az erőviszonyokat: a kereszténydemokraták nem erősödtek meg, a kommunisták némi szavazat- és mandátumveszteséget szenvedtek, a Szocialista Párt, amely pedig abban bízott, hogy „harmadik erővé” nőhet fel, nem jutott túl a 10 százalékon. Sem Andreottinak, az addigi miniszterelnöknek, sem Craxi szocialista párti főtitkárnak, sem pedig a kereszténydemokrata Pandolfinak nem sikerült olyan kormányt összeállítania, amely a párösszefoglalónk! liegijui Francesco Cossiga kinevezett olasz miniszterelnök lamentben a többség támogatására számíthatott volna. Az utolsó miniszterelnökjelölt, Pandolfi, már majdnem elkészült a kormánylistájával, amikor a szocialista párt nemet mondott... Most úgy látszik, hogy a szocialisták már több ro_ konszenvet és együttműködési készséget mutatnak, legalábbis a párt lapja, az Avanti feltűnően dicsérni kezdte Cossiga személyes képességeit. A Kommunista Párt lapja, az Unita pedig azt írta, hogy a párt felelősségteljes magatartást fog tanúsítani Cossiga kísérletével szemben. Ha más nem, „strandkormány” létrejöhetne Olaszországban. Így nevezi az olasz politikai nyelv a nyári időszak tartamára létrejövő kormányokat. Az bizonyos, hogy augusztusban az olaszokat már nem izgatja annyira a politika. „Ferragosto”, augusztus 15-e táján mindenki szabadságon akar lenni. Még a politikusok is. Az olasz polgárt most főképp a benzin-, gáz- és olajhiány izgatja, bosszantja. Az új kabinetnek, még ha „strandkormány” lesz is,! hozzá kell nyúlnia a ben- í zinár és az üzemanyagellá- j tás kényes kérdéseihez. Merre indul el az új Nica- j ragua? A Somoza-diktatúra bukása utáni napokban, hetek- ] ben mind világosabbá vá-j llk, hogy a kis közép-amerikai állam új vezetőinek < nincs könnyű dolguk. Nem-1 csak azért, mert a fővárosban, Managuában hetekig j folytak a harcok, súlyos! veszteségek jelentkeztek em-' beréletben és anyagi javakban egyaránt. Az ország i félig-meddig elvérzett a ke- | gyetlen küzdelemben. Nehéz helyzetében az új | kormány mindenkitől kér és j vár, és elfogad segítséget. — i Az Egyesült Államoktól is. Illúzió lenne azt hinni, hogy \ a kis Nicaragua népe ilyen ; keserves helyzetben tudna-1 merne teljesen szembeszegülni az amerikai fők'•'ész ! vezető államával, az USA- j val. Látnivaló, hogy a nica- i raguai polgárság, amely ] képviselve van az új kor- < mányban, az Egyesült Álla- 1 mokkái való kiegyezést szí- ' vesebben venné, mint azt, hogy ujjat húzzanak azame. i rikai kormánnyal, az ame-1 rikai hadsereggel, az ameri- ( kai nagytőkével. Természe-j tesen akadnak igazi fórra- dalmárok a mai nicaraguai I vezetők között, de ők sem ! mindenáron kalandokat ke- ! resnek. Egyelőre pénz, pénz és pénz kell a békéhez, az újjáépítéshez Managuában: a latin-amerikai gazdasági szervezet, a SELA caracasi ülésén Rabelo, Nicaragua képviselője közölte, hogy tíz év alatt két és fél milliárd dollár segítségre van szüksége a háború sújtotta országnak. Ezt mindenekelőtt a latin-amerikai országoktól szeretné megkapni N icara- gua. Pálfy József Bolíviát egy író „az ördögi fém országának” nevezte. Az „ördögi fém” — az ón. A világ első öt óntermelője közt van ez a tizenkét Magyarország területű, de csak 5 millió lakosú ország. Dél- Amerika egyik tengeri kijárat nélküli országából Amerika és Anglia ónkohói- > ba szállítják a külföldi mo- ’ nopóliumok a bolíviai ónérc ’ nagyrészét. ) Azt is tudni kell Boliviá- j ról, hogy a puccsok országa. > Viktor Paz Estenssoro, a ’ nemzeti burzsoázia vezetője . egy sikeres puccs után először érte meg 1825. óta a ■ bolíviai történelemben, hogy ’ hivatali ideje lejáratáig el- > nők maradhatott. 1952. és > 1956. között vezette az or- í szagot, és most, július 1-én í megint a választók elé állt.) (Miután 1978-ban egyetlen S félév leforgása alatt három í tábornok mozgalmas-izgal- j más személycseréjét élte > meg az ország az elnöki) székben... Banzer, Pereda, ] Padillá...) A július l-i választásokon i o baloldal jelöltje kapta a ! legtöbb szavazatot. De csalásokkal, urnák eltüntetésé- i vei, a sírkeresztről leolva- í sott nevek „leszavaztatásá- í val” a polgári jelölt, azaz > Victor Par Estenssoro is l versenyben maradt. A vé- j gén a parlament mondja ki i az utolsó szót. Ahol a jobboldali honatyák voltak több- \ ségben. A bolíviai fordulatokban < mindig része volt az „ördö- j gi fémnek”, az ónnak. A be- ] folyás érvényesítéséhez, per- j sze, egy „még ördögibb fé-! met” is alkalmazhattak a \ bányabárók, a külföldi monopóliumok a reakció urai. Az aranyat.., P. J. 4000 éve ország nélkül 1979. augusztus 5., vasárnap Bőrük világosabb a környező népekénél, nem ritka köztük a kék szemű, szőke hajú sem. A férfiak jellemző viselete a színes kendő és a bő buggyos nadrág, valamint a ruházat elengedhetetlen kelléke — a fegyver. A kürtiekről van szó, erről a mintegy 15 milliós népről, amely laza törzsi szövetségekben él évezredek óta a mai Törökország, Irán, Irak területén. Számukat ezek az országok igyekszenek a valósnál kisebbként megjelölni. Az ok: viszonyuk akurd nemzeti kisebbséggel sohasem volt, s jelenleg sem rendezett. Törökországban például a nemzeti újjászületésként értékelt Atatürk korszakban (a világi, polgári Törökország megteremtésének az idején) a vezetés tudni sem akart a kurdok • jogos követeléséről, hogy biztosítsák számukra is az őket megillető jogokat. Máig sem változott a helyzet, a hivatalos Ankara még nemzeti kisebbségnek sem ismeri el őket — noha nyolcmillióan élnek az ország keleti részein. Kurdok nem léteznek — mondják a török fővárosban, — csak „hegyi törökök”. A törökországi kurdok, hasonlóan Iránban, Irakban élő honfitársaikhoz, felkelések sorozatával próbálták kivívni az őket jogosan megillető nemzeti jogokat — mindeddig hiába. Mint a Der Spiegel megjegyzi, a kurd területek gazdaságilag — egészségügyileg mélyen az átlag alattiak, s ez nemcsak Törökországra jellemző. STABILITÄSHIÄNY A térség politikai viszonyait az elmúlt évezredekévszázadok során tartós stabilitás sosem jellemezte, s ennek az egyensúlyhiánynak a kurdok itták meg a levét. A perzsa, az iszlám, a mongol, majd később a török hódítók szétforgácsolták, gyakran egymással is szembeállították a kurd törzseket. A legalább négyezer éves népet a nyelv (a perzsával rokon kurd nyelv), a közös kulturális örökség, majd a VII. században az iszlám felvétele egységessé forrasztotta. Bár mohamedán népről van szó, azt tartják, hogy a kurdok csak a keresztényekhez viszonyítva muzulmánok, azaz sosem ragadta el őket az iszlám bi_ gottság. Így például a kurd társadalomban a nők minden tekintetben egyenrangúak a férfiakkal. Abban, hogy a kurdok ügye mindmáig megoldatlan, nagy szerepet játszott a közel-keleti imperialista befolyás. Századunk első évtizedeiben, amikor a széthullott oszmán birodalom, helyén angol és kisebb mértékben francia bábáskodással mesterségesen hozták létre a mai Közel-Kelet államait. Az angol, francia, ' majd később amerikai tervekbe sehogyan sem illett bele az önálló Kurdisztán létrejötte. A mai Közel-Kelet politikai térképének kialakulásával egyidőben, a 20-as években kezdődött meg a kurdok tudatos küzdelme jogaikért, amiben szerepet játszott a kurd munkásosz. tály, értelmiség megjelenése. FELÉRTÉKEL AZ OLAJ A Közel-Keletet világpolitikai-stratégiai szempontból hallatlanul felértékelő olaj csak bonyolította a kurdok helyzetét. Irakban például a mintegy másfél-kétmillió kurd lakta északi területeken van az ország óriási kő- olajvagyonának több mint a fele. A bagdadi vezetés már csak ezért sem volt hajlandó mind a mai napig a megígért jogokat a kurdok- nak megadni. Ami Irakot illeti, a kurdok számára az első reménysugarat az angolbarát királyi dinasztia 1958-as bukása villantotta fel. Kászim, a győztes forradalom vezetője azonban a kezdeti ígéretek után egyre inkább szembeszegült a kur- dokkal. Utódja, Aref marsall még keményebb kézzel látott neki a kurd kérdés fegyveres megoldásának. A kurdok — Musztafa Barza- ni, a legendáshírű vezér irányításával — fegyverrel válaszoltak. Ejtsünk néhány szót Bar- zaniróí, a kurd függetlenségi mozgalom vezető alakjáról, akit az idén tavasszal temettek el iráni területen levő szülőfalujában. Barzani, mint a mozgalom politikai (Kurd Demokrata Párt) és katonai vezetője középutas, minimális programot vallott, hogy valamennyi kurdot (földesurat és zsellért, gazdagot, szegényt) a nemzeti felszabadító háború megvívására összefoghassa. Ellenezte a társadalmi reformokat, attól tartva, hogy ezekkel szembefordítja a mozgalommal az észak-kurdisztáni törzsfőnököket. Nézeteire bizonyos befolyással volt azaz időszak, amit emigrációban a Szovjetunióban töltött a haladó iráni kurd autonóm állam 1946-os leverését követően. Barzani halálos ágyán kijelentette: „Életem legnagyobb hibája az volt, hogy megbíztam az amerikaiakban”. Szavai nyilván Esiii jelkep Hirosima ... Több, mint egy emberöltő óta a japán nagyváros több puszta földrajzi névnél: jelkép is egyben. Ugyanúgy összeforrott az atombomba pusztításával, mint ahogy Oradour, Aus- witz, vagy Lidice nevét sem idézheti fel senki 3 hozzájuk tapadó szörnyű történelmi emlékek nélkül. A háborút, a megpróbáltatásokat, a halál poklait nem lehet rangsorolni, A borzalmat, a szenvedést lehetetlen skálán mérni, összehasonlítani. Miért van hát, hogy Hirosima mégis külön kategóriába sorolódik? A magyarázat sokrétű. Az 1945. augusztus 6-án a majd félmilliós távol-keleti kikötővárosra ledobott bomba eddig nem sejtett, új rettenetét hozott az emberiség életébe, rövid percek alatt emberek tízezrei haltak, vagy sebesültek meg, váltak gyógyíthatatlan beteggé. A magasba emelkedő gombafelhő alatt kilométereken át csak romba dőlt, tűztől perzselt pusztaság maradt. A szenvtelen statisztikai adatok 140 ezer halottat említenek. És ez a halál nehezen távozik: a rádióaktivitás láthatatlan sugarai évekkel, évtizedekkel később is szedték, szedik áldozataikat. A pusztulás súlyát az atomtámadás értelmetlensége csak fokozza. Az ameri» kai hadvezetés annak ellenére adta ki az új fegyver kipróbálására a parancsot, hogy tudta: Japán már felajánlotta hajlandóságát a béketárgyalások megkezdésére és a Szovjetunió had- balépése is napokon belül várható. „A japán népért tettük, hogy megkíméljük a további pusztulástól” — hangzott a hivatalos amerikai magyarázat, amely képtelen elkendőzni a tényt: Hirosimát hidegvérrel az új fegyverfajta kipróbálásának színhelyéül szánták. Mint ahogy abban-is egyetértenek a történészek, hogy az atombomba bevetése már a Szovjetunióval szembeni világpolitikai fellépést, a hidegháború nyitányát is jelentette. Az atomtámadás mai, 34. évfordulója az emlékezésen, az emlékeztetésen túl másra is szolgál. Figyelmeztet: a veszély nem múlt el. A világ arzenáljaiban ma is ezerszámra állnak a nukleáris fegyverek, amelyek pusztító ereje a Japán ellen bevetettek sokszorosa. S e figyelmeztetés mozgósító erejével tud igazán élő jelképpé válni Hirosima. Azzal, hogy mindannyiunkban tudatosítja: e veszély ellen az egész emberiségnek küzdenie kell. Managua akcióegység jegyében A felszabadult lakosság akcióegységének jegyében péntek délután 150 ezer ember tüntetett Managuában, Nicaragua fővárosálban. A több kilométeres hosszú sorokban felvonulók támogatásukról biztosították a nemzeti újjáépítés kormányát és a sandinista nemzeti felszabadítás! frontot. Kifejezésre juttatták azt az eltökéltségüket, hogy erejüket megfeszítve újjáépítik a Somozaarra az időszakra vonatkoztak, amikor a kurdok bizonyos csoportjainak a CIA pénzt és fegyvert adott, hogy az USA-érdekeknek ellentmondó iraki baathista rendszert ilymódon is gyengítsék. A megoldás kulcsa A kurd önállósodási törekvések legújabb szakaszát 1979. februárjától, az iráni sahellenes forradalom győzelmétől számítjuk. Iránban a lakosság mintegy 8 százalékát alkotják a hivatalos államvallástól, a siitizmustól eltérő, szunnita kurdok, akiket a sah idején kegyetlen üldöztetések értek, jogaikat a legteljesebb mértékben megtagadták. Khomeini és mozgalma győzelmével a kurdok arra számítottak, hogy sérelmeiket az új rendszer orvosolja. Minthogy azonban mindeddig érdemi változás nem történt, egyre több kurd vallja a nézetet, hogy ismét fegyverrel kell jogaikért küzdeni. Tegyük hozzá, az iráni, alapvetően haladó irányú változások ellenfelei, a nemzetközi reakció, a belső haladásellenes erők kihasználják azt a tétovázást, koncepció nélküliséget, amivel az iráni vezetés a nemzetiségi kérdést kezeli. Az nem megoldás, hogy Teherán páncélosokat, csapatokat vet be a kurdok ellen. Persze az sem szolgálná Irán ügyét, ha most egycsapásra engednének a szélsőséges követeléseknek és kisebb államok sokaságára hullana szét az ország. A kiút, amelyre az iráni kommunista párt, a Tudeh idén márciusban kidolgozott programja is rámutat: az új Iránon belül kell biztosítani a nemzetiségeket megillető valamennyi jogot, beleértve az autonómia — a kurdok fő követelése — megadását is. Dunai Péter rendszer által tönkretett országot és a sandinista népi hadsereggel vállvetve meghiúsítanak mindenfajta imperialista beavatkozást. „Az egységbe forrt nép győzni fog!” ,,a sandinisták egységével az imperialista beavatkozás ellen!”, „éljen a forradalom és a nemzetközi szolidaritás!” — hirdették a tüntetők transzparensei és kiáltozták a felvonulók szavalókórusban. A felvonulók élén munkások, parasztok és fiatalok, valamint a sandinista népi hadsereg fegyveres egységei haladtak, őket követték a szakszervezetek, a nő- és diákszövetségek, a lakónegyedekben alakult sandinista védelmi bizottságok tagjai, valamint az ország más területeinek és nagyvárosainak képviselői. A tüntetés után tömeggyűlést tartottak. A felszólalók hangsúlyozták, hogy a néptömegek és a munkásság a forradalom útján kíván továbbhaladni. * l ★ Bulgáriából pénteken 30 tonna élelmiszert, ruhákat és gyógyszert küldtek Managuá- ba, a szükséget szenvedő lakosság megsegítésére. Az Országos Béketanács képviselője Japánba utazóit Az Országos Béketanáeg képviseletében szombaton Japánba utazott Réti Ervin, az Országos Béketanács elnökségének tagja. Augusztus 5—12. között Tokióban, Hirosimában és Nagaszaki- ban részt vesz az 1979, évi atom- és hidrogénbomba elleni világkonferencia rendezvényein, s megbeszélése,; két folytat a japán békemozgalom képviselőivel a magyar és japán békemozgalom kapcsolatainak továbbfejlesztéséről. j
