Népújság, 1979. augusztus (30. évfolyam, 187-203. szám)
1979-08-31 / 203. szám
I Zárnak a kempingek Befejezéshez közeledik a kempingszezon, jó néhány tábor most hét végén tart utoljára nyitva, Hétfőtől bezárja kapuit a Balaton mellett a palóznoki, a szepezdi, az akali és a badacsonyőrsi kemping. Másik viszont továbbra is fogadnak vendégeket, így a siófoki, a za- márdi, a balatonföldvári, a Velencei-tónál az agárdi. Ez utóbbinál jelenleg is a nyár derekára jellemző élénk a forgalom, csaknem teltház van. A hűvösebbre fordult időjárás ellenére más helyeken is még mindig forgalmasak a táborok, így Pécs itt, Si- kondán, ahol több százan sátoroznak még. főként jugoszláv vendégek. Makón, ahol bolgár turisták pihennek európai, kőrútjukról hazafelé tartva, Hajdúszoboszlón pedig a hazái üdülők mellett jó néhány lengyeftu. rista használja ki a nyárutót. Legtöbben a két budapesti kempingben laknak, több mint ezren. Ezekben a táborokban NDK-beli, lengyel. izlandi, sőt japán turisták is pihennek. Ez nem fizikaóra, Hárman az egri találkozóról Túlterhelésre panaszkodnak: hogy a diákoknak milyen nagy az elfoglaltságuk, milyen „befogadhatatlan” a tananyag mennyisége, s milyen rossz a követelmény- rendszer ... Az egri találkozó résztvevői azonban ezeknek pontosan az ellenkezőjét bizonyították, vallották: hiszen az idén ötödször megrendezett ifjú fizikusok összejövetelén olyan fiatalok voltak, akik e tantárgy — tudomány — iránt a kötelező’ tanulmva- lókon túl érdeklődnek.* Az iskola szavazta meg — Még tart a szünidő, s ebben a szép nyári időben nem lenne jobb strandolni, mint itt „komoly” fizikai kérdésekkel foglalkozni? — Egész nyáron napoztam, most már épp ideje, hogy az iskolakezdés előtt kicsit megmozgassam az agyamat — válaszolta Végvári Gabriella, akivel egy szekcióülés szüneKözös témákról — közös nyelven Hét Heves megyei Luzernben Az Eszperantó Világszövetség idei kongresszusát a svájci Luzern városában rendezték meg. Az évente sorra kerülő találkozón 52 magyar eszperantista vett részt, a hét megyei kü’dött között volt Könczöl Ernő is, aki a Magyar Eszperantó Szövetség megyei titkára. — Sorrendben ez a kongresszus volt a 64. Az eszpe- rantisták nemzetközi találkozóját minden évben máshol rendezik, az ideit minden eddiginél nagyobb érdeklődés kísérte. Negyvenkilenc országból több, mint 1600-an érkeztek a svájci kisvárosba. Az idei ta'álkozó fő témája A nemzetközi szervezetek nyelvi problémái címét kapta, s az idén módosítottuk a már elavult szervezeti szabályzatot is. A Művészetek kongresszusi palotájában zajlott a nemzetközi tanácskozás, amelynek megnyitóján megjelent az összes Svájcban dolgozó külföldi diplo- • mata is, akik közül sokanJ eszperantóul üdvözölték a kongresszust. A lengyel Jad- viga Gibczynska csodálatos színésznő, monodrámákat adott elő. Olivier Tzaut gitáros-énekes pedig a fiatalok kedvence volt. Az igazi, érdemi munka természetesen ezúttal is a szekcióüléseken folyt, amelyeken különböző időszerű kérdésekről cserélték ki tapasztalataikat, elképzeléseiket a küldöttek. Ilyen téma volt például a nők helyzete a világban, a nemzetközi politika napjainkban. Az idén többet foglalkoztunk a gyermekekkel is, az egyik téma a házasságon kívül született gyermekek jogi helyzete volt. Brazíliában létezik egy Boné Espero elnevezésű intézet, amelyben árva gyermekeket gondoznak. Ezt az intézetet az ottani eszperantisták tartják fenn. Japánban is alakult egy gyermekvédelmi szervezet, amely munkanyelvének az eszperantót vette föl. — Milyen, nálunk is hasz_ nosítható tapasztalatokat szereztek a magyar eszperantisták az egy hét alatt? — Többen felszólaltak a magyar küldöttek közül, főleg az eszperantó nyelvi tudományág tárgykörében. Farkas Éva például az úgynevezett cseh, direkt módszerű nyelvtanulást szorgaL mazta. Megdicsértek bennünket, hogy o folyóirataink szépek és tartalmasak■ Fejlesztenünk kell azonban az úgynevezett „delegitó”-háló- zatot. Ezek a hivatalos személyek — megyénkben három van —. az eszperantó világszövetség helyi képviselői. A hozzánk látogató esz- perantistáknak például segítenek a szállás, az étkezés dolgában, a nyelvi nehézségek leküzdésében. De a technikai problémák megoldásán kívül a mozgalom fejlesztése is az' ő feladatuk. Nagyon fontos dolog, talán a mozgalom egyik legjelentősebb eredménye, hogy az UNESCO felvette az eszperantó világszervezetet a nem regisztrált szervezetei közé. A munka itthon folytatódik a kongresszus után. A napokban lengyel eszperantisták érkeztek hozzánk, majd országjárásra indultak. Fogadásuk, kalauzolásuk közben készültünk az SZMT elnökségi ülésére, ahol beszámoltunk a megyei mozgalom fejlődéséről. Egy-egy ilyen színes, nemzetközi találkozó után természetesen újabb tapasztalatokkal, nagyobb kedvvel folytatja a munkát valamennyi eszperantista. (T. M.) tében beszélgettünk a Technika' Házéiban. — Különben is számomra ez nemcsak hobbi, vagy puszta érdeklődés.- Szinte már a hivatásomnak érzem. A fizika iránti „vonzalmam” az általános iskolában kezdődött. Nemcsak a kísérletek izgattak, de be is neveztem minden olyan versenyre, ahol kedvenc tantárgyam volt a téma. Az egri találkozón először vagyok, s egy iskoLatársammal jöttem Jászberényből, a Lehel Vezér Gimnáziumból. Tulajdonképpen Boros Dezső, a tanárunk javaslata alapján iskolánk szavazta meg részvételünket. A diáklány most megy negyedik osztályba. Pályaválasztás előtt ál>l. — És hogyan tovább? — Osztályfőnököm arra sarkall, hogy próbáljam meg a kémiát, hiszen abból is jeles vagyok, de én inkább a matematika—fizika szakra je. lentkezem. Az egri előadások is hozzásegítenek ahhoz, hogy minél jobban fel tudjak készülni, hiszen hali- hatunk itt gravitációról, súlytalanságról, kísérleti hullámoptikáról. Sajnos legkedvesebb témaköröm, az elektrokémia nem szerepel a programiban. És bizony oly sűrű- ek a rendezvények e három napon, hogv a történelmi városból is alig látunk valamit. A csillagász — Itt nem fizikaórákat tartanak. Kötetlen előadások, beszélgetések formájában ismerkedünk e tudomány egy- egy területével. A neves egyetemi tanárok, docensek, mint például dr. Sas Elemér, vagy dr. Abonyi Iván, olyan közvetlenséggel adtak elő, hogy szinte elfelejtettük: a fizikáról van szó. Kiss Oszkár, a balassagyarmati Balassi Bálint Gimnáziumból érkezett. Ö is most megy negyedikbe, s mindene a csillagászat. — Láttad a Csillagok háborúja című filmet? Mi a véleményed róla? — Még nem láttam, de azt hiszem, hogy ennek az alkotásnak kevés köze van a valósághoz, vagy a tudományhoz. Engem másképpen érdekel a csillagászat. Már az általános iskolában sem elégedtem meg a tananyaggal — azzal, hogy vannak csillagok — hozzáolvastam cikkeket, vásároltam könyveket. Ma már megválogatom, hogy mit veszek a kezembe. Jobban kedvelem a nagyobb tudományos munkákat, s a csillagászatot sem úgy képzelem el, hogy naphosszat ülök a távcső mögött és az eget kémlelem, hanem az égitestek fejlődését, a jelenségek okát, a törvényszerűségeket kutatom. Voltunk az egri főiskola csillagászati múzeumában is, ám az az igazság, hogy azok a régi eszközök nemigen kötöttek le. Jobban kedvelem a könyveket. Kiselőadásomhoz is szakirodalmat használtam. Dolgozatom címe az volt: A Föld éghajlatváltozásai. Mit tagadjam, jólesett a sikerélmény : megtapsoltak. A fiatalember talán ekkor döntötte el véglegesen, hogy csillagász lesz. Másodszor is Nagy Zsuzsanna másodszor vesz részt az ifjú fizikusok találkozójár • — Négy évvel ezelőtt voltam iitt először. Mint az aszódi gimnázium tanulója vettem részt a rendezvényeken. Akikor határoztam el, hogy fizika szakra megyek. Sikerült a felvételim, most kezdem a második évfolyamot a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola matematika—fizika szakán. Ebben az évben már mint szervező vagyok itt. Reggel 7-től este 10-ig együtt vagyok a gyerekekkel három napon át. Szívem szerint — ha rajtam múlik — most is egyhetes találkozót rendeztem volna, mert így nagyon sűrűek a programok. A majd száz középiskolásból sokan nem jártak még Egerben, szívesen • megnézték volna a barokk várost, s kirándulni is jó lett volna. Hát ha ez utóbbira nem is került sor, mindenesetre a diákok „tudományos” élményekkel térhettek haza, az ország különböző részébe. Es lehet, hogy ezen az egri találkozón jövendő tudósok első szárnypróbálkozásaiinak lehettünk tanúi. Józsa Péter 1979. augusztus 31., péntek VASZILIJ suKsifi • Hisz lenne miről. Különben meg csak a munka, meg a munka. Egész életünkben még csak körül sem tudtunk nézni. írj, szakíts rá időt! Valahogy úgy elárvultam; ki értsen meg, ha te nem. Azt hiszem, neked sem fenékig tejfel. No,‘ főmérnök úr, a kacskaringós istennyilába, hát hogy is tovább? Hisz értesz. A mulatozás, duhajkodás úgy hiányzik, mint púp a hátamra. És aztán mi lesz? Hát ezt jelenti, hogy kitörtünk? E-eh! Felmelegszik a lelkem, ha csak eszembe jut, hogyan sütöttünk krumplit az éjjeli munkán. Vissza kellene oda menni, a sztyeppre, tüzet rakni, hallgatni a meséket a boszorkányokról. Ványa, Ványa.. . Hát mi ez? Vagy ez a dolgok rendje? Lehet, hogy kezdek csendes őrült lenni? Veled szokott így lenni? De igazat mondj! Különben: hová mész nyáron? Gagrát már látni sem bírom. De próbálj akár csak mukkanni is, hogy haza akarsz menni, a faludba. Hú-hú. A hisztérikája. De most az egyszer fellázadok, lesz, ami lesz. Hazamegyek. Elég volt. Te jössz? Írj, és aztán nyomás! Menjenek Gagrába, mi meg megyünk haza. Különben nagyon megbánom. Nem lelkizésből — csak úgy, nagyon kívánom. Egyébként, nem olyan nagy szám, ahogy élek. Mintha minden a legnagyobb rendben lenne, a munka is megy, és mégis: egyszer csak elkap valami, mint most is, aztán hagynék mindent a fenébe. írj, Iván, Kérlek! Most új címem van; javulás a lakáskörülményekben. Hisz tudod: egyről csak kettőre kell jutni. Írj! Nyi- kolaj.” Nyikolaj Ivanovics lekapcsolta a lámpát, levetette pizsamáját és kemence-meleg felesége mellé hengeredet! Még sokáig nem tudott elaludni. A következő napja hajszálra úgy kezdődött, mint a többi: tíz előtt öt perccel már bent volt a munkahelyén. Jól ápolt, friss volt, noha egy kicsit zúgott a feje; tegnap végül is altatót kellett bevennie. Szokás szerint mosolyogva, jobbra- balra köszöngetve ment a folyosón. Rámosolyogtak. Megállít valakit, kérdez tőle valamit, aztán őt állítják meg, tőle kérdeznek. Röviden, velősen válaszol. Becsülik a munkáját. A kedves kis titkárnő feláll, ahogy belép, rámosolyog. „De szép nő, a teremtésit! — villan át a fején ma is, mint minden reggel. — No, van valami? — Már telefonáltak .. • Telefonáltak, követeltek, kérték, kérleltek, óva intettek. Úgy lubickolt ebben, mint hal a vízben. Szinte forgatókönvv szerint váltották egymást áz ingerületek. Például: - „Hát idefigvelien: én nem fogok magukkal rabló-pandúrt játszani. Ez az utolsó alkalom.” Vagy ..Édes öregem, én mit tehetek? Na. mit? Ha tőlem függene. akkor természetesen.” És: „Értem, hosvne érteném. Huszonnyolcadikára. hogv ne ígérgessek össze-vissza. Hm? Csak keménye, ahogy a főnök mondja. Nekifekszünk, minden rendben lesz.” Legjobban ezt szerette mondogatni: „Nahát, idefigvelien! Nem a színtá+^Akörben va- gvnnk, az Otelló nróháián. Nekem aztán esküdözhet. nem vagyok hívő. Ez annyit, ér. mint halottnak a csók: nekem bi-zo-nyíték kell. Vége ” Nvikolai Tvanovicsot macával rccnAia a munka'redv FI is felejtkezett a levélről. pedig reggel magával hozta. De most nem ért rá vele foglalkozni. Tudósítók Intenzív Hajnali három. Kint még nem is dereng, csak a locsoló- autó dübörög végig a hídon és éktelenül csattogtatja az út közepén a csatornafedőt. A város még alszik, de itt bent a kórház intenzív osztályán diszkréten, a szokásnak megfelelően lüktet az élet, hiszen itt a nap minden órájában a perceket is munkával kell eltölteni ahhoz, hogy az élet élet maradjon. Az egyik ágyon felnyög valaki, motyog is valamit, de a nővér — mintha angyal teremne az égből — máris mellette áll. Többnyire kedves gyereklányok, akik az éjszaka le sem hunyták a szemüket, és csak halkan, személytelenül jelen, nek meg itt is, ott is. Pár perccel később villany kattan, mind többen forgolódnak, keményebb orvosi szó, férfibeszéd vegyül a suttogó szavak közé: — Vérnyomás? Pulzus? ÉKG-t hozzanak... Később műszereket tolnak, fecskendők csörrennek, de az álom nagy úr. A leskelődő, figyelő beteg újra elszenderedik, és az álomvilágban nagy, hideg hómezőkön át suhan egy rénszarvasszánkó, majd az előbbi kép el is tűnik, és csupán az ágas-bogas szarvasok dübörgése hallatszik tisztán az alta. tóval telenyomott ember képzeletében. Hajnal van, amikor valaki jön és megtörli a verejtékező homlokot. — Aludjon csak !Ott már minden rendben, és fejével túl mutat az üvegfalakon. — Mi történhetett? Valaki válaszol: — Szívenszúrták! Vér, infúzió csordogál onnan fentről. Később megint mély sóhajok, műszerek összekoccanása hallatszik, aztán lárma. De csak egy rövid ideig, mert megnyugszik a beteg, és csupán félálomban hallja: — Hypót ivott! Meg akart halni. Most már túl van minden veszélyen. Kintről már a reggeli világosság szűrődik be az ablakon, és az előbb még békésen alvó város erősödő lüktetése, lármája adja az ébresztőt. Egyszerre nyüzsgő méhkassá változik az egész osztály. Fehér ruhás emberek suhannak, orvosi parancsok hang tanak abbamarad a diszkrét suttogás. — Lélegeztetőt! Gyorsan az oxigént! A monitor jelez, szemek tapadnak rá. aztán... Elrántják a sárga függönyt, és csak sejteni lehet valamit... — Meghalt! — Áramot! — Még! — Újra él! A szív megint működni kezd, az az öklömnyi kis izomdarab, amely nélküli nincs élet. Fél óra múlva visszahúzzák a sárga függönyt, és a stáb leizzadva, kimerültén nézi, lesi a halottaiból feltámasztott beteget. — Fibrilált, aztán... És most él! Lélegzik, szépen lélegzik. Az orvos haja csapzott, a gyereklány ápolónőkön csavarni lehetne a köpenyt az izzadtságtól. Az idősebbek, a főnővér rendezik vissza a régi kerékvágásba az életet, hogy mire egészen reggel lesz, és hozzák a reggelit, a frissen ébredő betegek semmiről ne tudjanak. A reggeli váltás zökkenőmentesen történik. Űj orvosok és új ápolónők jönnek, mert az ő választott hivatásuk az emberi életek megmentése. — Már elmegy nővérke? — kérdezi az egyik most ébredő beteg. A nővér fáradtan mosolyog, de mielőtt még elsietne, behozza a frissen főzött kamillateát... Szalay István jöttek a területi újságtól. — Ugyan, ugyan elvtársak... Még nincs mivel dicsekednünk. Teljesítjük a tervet. Igen. Nem árulok el titkot; megpróbálunk tíz-tizenöt százalékot. Egy kis vegyi beavatkozás: nem visszafogni hanem gyorsítani igyekszünk a folyamatot. Hát így állunk. Elvégeztük a számításokat, az emberekben pezseg a munkakedv — egyszóval kezdődhet a tánc. Csináltak róla néhány felvételt az asztal mögött, kimentek az üzembe, ott is csináltak néhányat. Nyikolaj Ivanovics többet beszélt az emberekkel,, mint az újságírókkal. Aztán végképp a főmérnöknek passzolta őket, és visszament az irodába. — Dmitrij Vasziljevics telefonált. Azt mondtam, hogy kint van az üzemben. — Majd kapcsolja! Dmitrij Vasziljeviccsel könnyen ment a dolog. Ettől egészen felszabadult örömében. Az ügyfelek és hívások első hulláma levonult. — Ver ócska! — Igen, Nyikolaj Ivanovics? — Nem vagyok itt, a műhelybe mentem. — Rendben. Nyikolaj Ivanovics elővette az éjszak Írott levelet, sokáig forgatta a kezében, gondolkozott. Végül visszatetet a zsebébe- Egy másikat kezdett írni. „Iván Szemjonovics! Üdv, Öregem! Eszembe jutottál, hát rászántam magam, hogy írjak. Hogy, s mint? Dolgozgatsz? Húzzuk-halaszt- juk a levélírást. Nálam minden rendben. Hajtok ... Hol én mosom meg a más fejét, hol az enyémet mossák . . Hát így állnak a dolgok. Nem unatkozom. Nincs időm az orrom lógatni Hová mentek a nyáron? Írd meg, talán kooperálhatnánk. Mi lenne, ha hazamennénk a falunkba? Az asszonyok persze fellázadnak. Gyakran álmodom a faluról. Na, rendben, együtt megyünk valahová? Csak ne Gagrába, hogy a fene vinné, ahol van. Talán a Volgára? Oltsd be az asszonyt, én meg az enyémet; csábítsuk őket tábortűzzel, meg akármivel. Valamelyik part menti faluban kiveszünk egy házat... Hm? Rendben? Unatkozni nem fogunk, az biztos! Gondolkozz rajta! Nálunk minden nagyon katonás, a gyerekek nőnek. Egyébként: csak keményen, ahogy a főnökünk mondaná. Na, ne lógasd az orrod, föl a fejjel! Jobb, ha a gyárba küldöd a levelet. ölel barátod: Nyikolaj.” — Verocska! — Igen, Nyikolaj Ivanovics! — Megjöttem. — Rendben. És megint kezdődött. „Nem engedem!”, „Kérem, én csak helyeselni tudom!”, „Hát ezt még meg kell gondolni. Kapásból nem megy. Majd megbeszéljük.” ★ ... Esté, amikor a vacsorára várt, Nyikolaj Ivanovics még egyszer elolvasta mindkét levelet. Elolvasta őket, majd sokáig töprengett fölöttük. Végül az asztalra dobta őket és ezt mondta: — A fene tudja, hogy melyik? ... — Mit mondasz? — kérdezte a felesége. — Semmi, csak úgy. Kész a vacsora? — Mindjárt. Tényleg semmi baj? — Semmi, semmi. Légy, szíves az újságokat. (Vége)
