Népújság, 1979. augusztus (30. évfolyam, 187-203. szám)

1979-08-29 / 201. szám

KEDD ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK: Fekete napok Írországban AZ ÉSZAKÍR TERRORISTÁK nem tartották tiszteletben a nyári uborkaszezont: még az őszi poli­tikai idény kezdete előtt hallattak magukról, még­hozzá — sajnos — nagyon is sajátos formában. A mostani erőszakhullám még az ulsteri évtizedes vér- ! fürdő eseményeihez képest is tragikus: a hét elején huszonegy ember esett áldozatul a legmodernebb technikával végrehajtott, ördögi módon előkészített! merényleteknek. Az esemény időzítése aligha véletlen: tíz észtén- ! deje határozott úgy a londoni kormányzat, hogy gya- ! korlatilag felfüggeszti Ulster autonómiáját. A döntés j nyomán angol csapatok szállták meg a tartomány hat; grófságának kulcspontjait. Annak idején a brit kor_ ! mány arra hivatkozott, hogy ezt a drákói lépést a ! betiltott Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) szélsőséges szárnyának ..veszedelmesen megélénkült tevékenysé­ge” tette szükségessé. Az IRA részéről erre azt vála­szolták, hogy a dolog éppen fordítva igaz: azért fo­kozták az Angliára nehezedő nyomást, mert „London megfosztotta Ulster népét maradék szabadságától is”. Ez a „mi volt előbb?” jeligéjű szomorú játék azóta is tart: az ír terroristák, a protestáns ellenterroristák és! London képviselői egymás tetteire hivatkozva követ­nek el újabb és újabb erőszakcselekményeket. AZ ANGOL—ÍR VISZONY évszázadok óta tra- ! gédiákkal terhes. A húszas évek nagy szabadságharca után a „zöld sziget” (így nevezik Írországot) elnyerte függetlenségét, bár továbbra is ezer gazdasági és; egyéb szállal kötődik Angliához. Az északi grófságok ; viszont Ulster néven az anyaország „szerves részei” ! maradtak. London mindig is egyszerű „vallásháború, nak” igyekezett feltüntetni az ír mozgalmakat. Ter- mészetesen nem erről van szó, hanem súlyos társadal. mi problémáról. A katolikus északírek joggal érzik úgy, hogy az angolok és a gazdasági hatalmat kézben tartó — zömmel protestáns — tőkés rétegek „másod- osztályú állampolgárként” kezelik őket az élet min. ! den területén. A MOSTANI MERÉNYLETEK SZÍNHELYE nem ; véletlenül volt éppen „a két Írország” határvidéke. Az IRA régi célja, hogy elmérgesítse a független ír < Köztársaság és Anglia viszonyát. A terrorcselékmé- < nyékét persze minden józan ember elítéli — ez [ azonban csak az érem egyik oldala. Ahhoz, hogy< Ulsterben megszűnjön a terrorizmus csíráinak kedve- < ző közeg, minden bizonnyal bölcsebb, nagylelkűbb ] londoni politikára is szükség lenne. Harmat Endre Példátlan világhelyzet Angliában Khomeini nem tárgyal Khomeini ajatollah kedden határozottan elutasította a tárgyalások lehetőségét a Kurd Demokrata Párttal és ismételten hangoztatta, hogy „a kurd felkelőket meg kell semmisíteni”. Khomeini legutóbbi kije­lentése, amely szerint sem­miféle kompromisszumra nem hajlandó az átala kiát­kozott és .hazaárulónak” mi­nősített kurd vezetőkkel, ve­szélyezteti a jelenleg Tehe­ránban folyó tűzszüneti tár­gyalások sikerének lehetősé­gét. Khomeini a rend helyre­állítását Kurdisztánban más­képp képzeli: Hodjatol Eslam Kermaninak, a kurdisztáni ügyek vizsgálatára kirendelt megbízottjának a rádió útján nyílt utasítást adott. E sze­rint Kermani „küldetése ab­ban áll, hogy a térség béké­jének helyreállítása érdeké­bén működjék együtt a had­sereggel, a csendőrséggel és a vallási hatóságokkal”. Húsz kurd felkelőt végez­tek ki kedden a kormány­erők által szombaton vissza­foglalt Saqqiz városában Khalkali ajatollahnak, az iszlám forradalmi bíróságok vezetőjének ítélete alapján. A kivégzettek közül kilenc katonát „a hadseregből való dezertálásért és a lázadókkal való együttműködésért”. Angliában kedden félár- bóvra eresztették a lobogó­kat Lord Mountbatten tragi­kus halála miatt. A délelőtti órákban Lady Brabourne. Lord Mountbatten lányának anyósa is belehalt a me­rényletnél szerzett sérülésé­be. A tíz esztendeje tartó észak-írországi zavargások legsötétebb napján a halálos áldozatok száma ezzel 23-ra emelkedett. A brit politikai közvéle­mény kedden kezdett magá­hoz térni a királynő nagy­bátyja halálhírének, az or­szág e századi egyik legki­emelkedőbb hadvezér-dip­lomatájának meggyilkolása okozta többenetből, Keith Stainton konzervatív és Joan Maynard munkáspárti képviselő a parlament azon­nali visszahívását sürgette a nyári szünetről a példátlan válsághelyzet megvitatására. Stainton annak a konzerva­tív többségnek véleményét fejezte ki, amely az észak­ír válság minden újabb tra­gédiájára ösztönösen a ka­tonai elnyomás fokozásával és a dublini ír kormány el­leni fenyegetéssel keresi a választ. Londoni politikai megfigyelők úgy vélik, az új konzervatív kormány viszo­nya Írországgal most azon múlhat, sikerül-e az íreknek kézre kériteniök a merénylő­ket. Nem használt a felszí­tott légkörnek Roy Mason, volt észak-írügyl miniszter nyilatkozata sem. ö szintén a hadsereg tisztogató akció­inak fokozását követelte, ar­ra hivatkozva, hogy a szél­sőséges erők. így katolikus oldalon az IRA provói és az Fogságban a „szabadság" hazájában Ludmilla Vlaszova újra Moszkvában Rokonok, barátok, isme­rősök. érdeklődők, s termé­szetesen riporterek fogadták kedden Moszkva Seremetye- vo repülőterén az AERO- ■ FLOT IL—62 típusú gépet, amelyet az amerikai hatósá­gok több mint három napon át nem engedtek felszállni a New York-i Kennedy re­pülőtérről. 112 utas és a sze­mélyzet tíz tagja volt gya­korlatilag fogságban, túsz­ként, mert a hatóságok min­denáron meg akarták aka­dályozni Ludmilla Vlaszo- vának a Moszkvai Nagy Színház együttese táncosnő­jének hazatérését a Szovjet­unióba. A provokatív akció hátte­rében az áll, hogy Vlaszova férjé, Alekszandr Godunov balett-táncos a szovjet szervek véleménye szerint minded­dig tisztázatlan, nem világos körülmények között eltűnt. Az amerikai hatóságok en­nek nyomán azt állítják, hogy Vlaszova nem saját akaratéból kíván visszatérni a Szovjetunióba, hanem „erő­szakkal” kényszerítik erre. Bár Ludmilla Vlaszova a re­pülőgép fedélzetén a leg­határozottabban visszauta­sította ezeket az állításokat, az amerikai különleges szol­gálat képviselői arra akar­ták kényszeríteni, hogy a gépből kiszállva tárgyaljon velük. Mikor a táncosnő ezt megtagadta, erőszakkal, sőt fegyverrel fenyegették meg, majd megtagadták a géptől a felszállási engedélyt, rend­őrautókkal vették körül, hogy meggátolják mozgását. A szovjet hatóságok eré­lyes fellépésére végül is azt a megoldást választották, hogy Ludmilla Vlaszova a gépen kívül, de szovjet hi­vatalos személyek jelenlété­ben tárgyalt az amerikai szervekkel, akik provokatív módon igyekeztek rábírni arra, hogy tagadja meg ha­záját. A művésznő határo­zott fellépése azonban végül is arra kényszerítette őket, hogy hagyjanak fel a hiába való kísérletekkel. Bár az amerikai közvéleményt, saj­tót, rádiót, televíziót a ha­tóságok a valóságnak nem megfelelően informálták, a szovjet tudósítókat pedig kü­lönböző következményekkel fenyegették meg, ha a té­nyeknek megfelelő informá­ciókat akartak továbbítani, még az amerikai közvéle­mény egy része is szembe­fordult a durva provokáció­val. A TASZSZ hírügynökség kedden hosszú kommentár­ban foglalkozik a meghiú­sult provokációs kísérlettel, s ebben leszögezi: durva és előre megfontolt szándékú akcióról volt szó. Olyan or­szágokban került erre sor, ámelyben állandóan a „sza­badságról” és az „emberi jogok megvédéséről” hangza­nak el szónoklatok. A meghiúsult provokáció a szovjet emberek helytál­lását, a szovjet hatóságok határozott föllépését is meg­mutatta. Vlaszova és útitár­sai kedden délelőtt végre — 73 és' fél órával az eredeti időpont után — szovjet földre léphettek. A Nagy Színház művésznőjét, aki a provokáció első számú ál­dozata volt. e’sónak édes­anyja köszöntötte a repülő­téren meleg öleléssel, csók­kal. A HO Sí MINH TANÁRKÉPZŐ FŐISKOLA felvesz számviteli munkakörbe nyugdíjas munkavállaló­kat, 2 hónapi időtartamra. Jelentkezés a főiskola gazdasági igazgatóságán. GS.NmüsM, 1979. augusztus 29., szerda ff A DÉLKELET-ÁZSIAI ORSZÁGOK cégeinek, gyá­rainak és bankjainak veze­tői közt ma már -ritkábban találunk kínai származásúa- kat. A kínai nemzetiségű üzletemberek ugyanis job­ban szeretnek a háttérbe hú­zódni, és legtöbbször egy „vegyes” igazgatótanács vagy egy „hazai elnök” mögé bújva irányítják a vállalko­zásokat. A Kínai Népköztársaság határain túl élő kínaiak ha­gyományosan egy-egy temp­lom, temetkezési iroda, vagy a kínai negyed valamelyik üzlete köré tömörülnek. A közösségek komoly ütőerőt képviselő, kívülállókat be nem fogadó gazdasági cso­portok. amelyek az adott or­szág gazdasági életének te­kintélyes részét ellenőrzésük alatt tartják. Ezeknek a gaz­dasági csoportosulásoknak a szervezeti formája egyre in­kább hasonlít a konszerneké­re: ez lehetővé teszi, hogy piaci változások esetén anya­gi eszközeiket egyik ország­ból a másikba átcsoporto­sítsák. A kínai közösségek leg­többször szoros kapcsolatban A „csendes kínaiak" állnak az anyaországgal, amely igyekszik még tovább erősíteni a szálakat. így pél­dául a gyermekkönyvektől kezdve a speciális folyóira­tokig számos kiadványt je­lentet meg, s ezeket hong­kongi könyvkereskedőkön keresztül terjesztik. A pe­kingi rádió naponta sugá­roz műsort több kínai nyelv­járású adásban, ezekben in­formációkat is szolgáltatnak és propagandát is folytat­nak. A kínai hatóságok, kü­lönösen a nemzeti ünnepek idején, csoportos turistauta- kat szerveznek az óhazába. Az utóbbi időben Kína a külföldön élő kínaiakat nem­csak, mint a délkelet-ázsiai országokra gyakorolt politi­kai nyomás eszközét, hanem mint gazdasági „tartalékot” is felhasználja. Peking igyekszik előnyös partnernak mutatkozni az emigráns bur­zsoázia szemében, hiszen ez több, mint 15 milliárd dol- . láros tőke felett rendelke­zik a délkelet-ázsiai orszá­gokban és gazdag kereskedel­mi tapasztalatai is vannak. A vegyes tőkéjű vállalko­zások létrehozásáról, a haj­dani kapitalisták bankszám­lájának visszaállításáról, a kártérítések rendezéséről szóló törvény elfogadása (egyes személyek 1—3 mil­lió jüant is kaphatnak), va­lamint a bankrendszer át­szervezése a Kínai Népköz­társaságban mind-mind az említett kapcsolatok további javítását szolgálja. A HONGKONGI ECONO­MIC REPORTER közlése szerint Kína 1978. végére 109 országban mintegy 800 bank kétezer fiókjával létesített állandó üzleti kapcsolatot. Nyilvánvaló, hogy ilyen kö­rülmények között a délkelet­ázsiai kína kereskedők köz­vetítő szerepe megnövekszik Kína üzleti kapcsolataiban. Ugyanakkor Peking a kínai nemzetiségűek mögé rejtőzve egy sor üzlethálózatot, szál­lodát, éttermet ellenőriz, melyeknek tiszta nyeresége évente több tízmillió dollár, így a délkelet-ázsiai orszá­gok fejlesztési tartalékai az emigránsok vállalkozásain és a Kínai Népköztársaság bankkirendeltségein keresz­tül végül valahol Kínában kerülnek felhasználásra, O. Mihajlov ír nemzeti felszabadító had­sereg féltékenyek egymás „eredményeire”, ezért már csak vetélkedésből is túl akarnak tenni egymáson. Mások szerint, amikor ta­vasszal a felszabadító had­seregnek sikerült meggyil­kolnia a parlamentben Airey Neave vezető kon­zervatív politikust az IRA az 6 meggyilkolásával pró­bálta túlszárnyalni őket. Közben megszólalt az el­lenterror hangja is. A pro­testáns félkatonai szerveze­tek közül elsőnek az ulsteri szabadságharcosok elneve­zésű illegális csoport közöl­te, hogy éjféltől megkezdi ellenhad,járatát az IRA el­len, ami minden eddigi ta­pasztalat szerint szektás vérbosszúkat jelent. Joan Maynard azt a józan, de kisebbségben levő véle­ményt fejezte ki, hogy a ka­tonai erőfeszítések növelése a válság politikai okainak orvoslása nélkül hasztalan. A 18 brit katona meggyil­kolása várhatólag tápot ad olyan követeléseknek is, hogy záros határidőn belül vonják ki a brit haderőket Észak-lrországból. A kommunista Morning Star leszögezte a brit kom­munisták következetesen hangoztatott véleményét, ne­vezetesen, hogy az Észak- Irország válságában egyetlen érintett erő számára sem kínálkozik katonai megoldás. Rámutat, hogy a terrorista IRA-t a hivatalos elnyomó gépezet tartja életben, ami a katolikus és a protestáns terrorbandák egymásra lici­táló gyilkolásának ördögi körébe kényszeríti a szeren­csétlen tartományt. Elhunyt Szimoitov Kedden életének 64. évé­ben, elhunyt Konsztantyin Szimonov, a világhírű szov­jet író, költő és publicista. Az 1915-ben Pétcrvárott született Szimonov a Gorkij irodalmi főiskola elvégzése után a második világhábo­rúban haditudósítóként dol­gozott. Életének ez a kor­szaka, a fronton szerzett él­ményanyag, döntő jelentősé­gű volt későbbi irodalmi munkássága szempontjából. Szimonov nemcsak hazá­jában tartozott a legnépsze­rűbb írók közé. Műveinek aktualitása és őszintesége a nemzetközi irodalom világá­ban is kiemelkedő helyet biztosít számára. Legjclentő. sebb művei röviddel szov- jctunióbeli kiadásuk után magyarul is megjelentek. Halálával nagy veszteség érte a szovjet és a nemzet­közi irodalmi életet. Űj vasútvonal Afrikában Űj vasútvonal építése kez­dődött meg a tanzániai Tan­ga kikötő és a Viktóriá-tó között. Az épülő vasútvonal Uganda gazdasági független­ségét kívánja erősíteni a Kenyán keresztül átvezető egyetlen szállítási lehetőség­gel szemben. A vasútvonal tervei már évekkel ezelőtt elkészültek, de az Amin-rendszer meg­döntéséig nem indulhatott meg az építkezés. Az épülő vasútvonal Tanga kikötőjétől Arusha-n keresztül vezet a Viktória-tóig, innen pedig komphajók szállítják a sze­relvényeket Port Bell, illet­ve Jinja ugandai kikötőkig és vissza. A gazdasági szak­emberek véleménne szerint az úi vasútvonal lényegesen olcsóbb szállítást tesz lehe­tővé az ugandai áruk (első­sorban a kávé és a szizál) részére, ezért az építkezés költségei hamar megtérül­nek. Ezen túlmenően lehetőség nyílik arra is, hogy Ruanda és Burundi is igénybe ve­gye a vasútvonalat tengeri kcfeskedzlmének elősegíté­sére. Tanga kikötői kapacitása pedig — a TANZAM-vasút végállomása. Dar es Salaam túlzsúfold' 'val szemben — hosszabb távon is alkalmas a növekvő tengeri forgalom lebonyolítására. Tanzánia azon törekvését, hogy segíti a tengerparttal nem rendel­kező' szomszédai szállítási gondjait megoldani, több or­szág (Kanada, Svédország, Nagy-Britannia kölcsönök­kel támogatja.

Next

/
Thumbnails
Contents