Népújság, 1979. augusztus (30. évfolyam, 187-203. szám)

1979-08-26 / 199. szám

csimpánzok íme a legújabb hírek a gombéi zavargásokról: „Az északi Kasakela gorillák, amelyek 1977-ben befejez­ték Kahama-riválisaik kiir­tását. most a terület déli ha­tara felöl érkező külső, tö­meges inváziónak néznek elébe. Megtorpant a Kasake- la-bébik gyilkolásának soro­zata. A két felelős személyi­ség maga is anya. Valóságos bébi-konjunktúra lépett fel, amely 18 hónap alatt 12 új­szülöttet eredményezett. A korábbi rekord évi 8 újszü­lött volt.” E h^rek a tanzániai Gom­bé Nemzeti Park csimpázai- ról s' ’nak. ímelyeket 1960 óta fo..imatos megfigyelés alatt tartanak. Az első évti­zedben békésnek mutatkoz­tak. egyetlen állat sem tört a másik életére. Ezután tö­megmészárlás. gyermekgyil­kosság, kannibalizmus tört ki — bár a teljes történet csak most válik közismertté. 1970-ben egy csimpánzcso. port levált a Kasakelában tartózkodó főcsapattcJ. és dél felé kezdett vonulni. 1972 körül, amikor a leválás befejeződött, a két csoport közötti kapcsolat egyre prob­lematikusabbá vált. 1974-ben egy déli hímet elfogtak és halálosan megsebesítettek. Ez volt a kezdet. A követ­kező három év során a déli hímeket egymás után fogta el a nagyobb, északi csapat, míg egy sem maradt közü- ’lük. Közben a Kasakela-csim- pánzok közötti normális tár­sadalmi rend is megbomlott. Nvolc élveszületettből csak egy maradt fenn, legalább negyet megöltek, s részben felfaltak. Az agresszió normális megnyilvánulása lett volna mindez? Nem. A Malahi he­gyekben hasonló módon él egv nagy és egy kisebb csimpázcsoport egymás mel­lett. A kisebb csport terü­letén egy különlegesen ízle­tes gyümölcsfaj terem. Min­den évben, amikor elérkezik a gyümölcs érési ideje. a nagyobb .csapat elűzi a ki­sebbet. Vérontás nélkül. ■Jane Coodall. a gombéi vizsgálatok vezetője úgy vé­li. hogv az 1970-es évek ösz- szeütközéseinek egyik oka az volt, hogy a hatvanas években ő maga banánnal táplálta a csimpánzokat (hogy a megfigyelési hely­hez vonzza őket). Nehéz el­hinni. hogy ez lett volna az egyetlen — vagy a legfőbb kiváltó ok. A déli csimpánzok kényte­lenek voltak egy helvben maradva bevárni megöleté- silket mivel Gombé kos mé­retű oark. melyet emberi települések vesznek körül. M-shezebb kérdés, miért tá- i**ídták meg őket az észa­— Élelem miatt? Élelem­szerzés tekintetében a déli körülmények semmivel sem kedvezőbbek, vagy kedve­zőtlenebbek az északiaknál. Nem volt nagymértékű túl­népesedés sem sézakon. — Nőstényekért? Ezzel az elmélettel kapcsolatban az a probléma, hogy az északi hímek legalább egy nős­tényt is megöltek délen. Le­het, hogy többet is elpusztí­tottak közülük, az összes többi déli nőstény eltűnt. — Azért, hogy korlátlanul birtokolhassák ezt az általuk kevéssé használt, de a szét­válás előtt sajátjuknak te­kintett területet? Miss Good- all űgv gondolja, hogy a fő motívum a területszerzés volt. De ez bizonvtalan és ellentmondásos elképzelés. Többet megtudhatunk majd a csimpánz-konfliktus­ról. ha a kutatók meg 'tud­ják fiavelni a most észak fe­lé tartó nagv csimoánzcsapat (melvet valószínűleg embe­rek űznek mind tovább) és a Kasakela-csimnánzok talál, kozásáf. Ez egvütt jár majd egv tábor létrehozásával a park déli ha+árvidékén. hogv hoz7ás7okjanak az emberi jelenléthez (inkább tudomá­sul sem véve őket. elzárkóz­va előlük), még mielőtt az északi csimpánzok reagálná­nak. Egv ilven tábort ugvan már megtámadott egy goril- Tacsanat a térségben, s Miss GoodaU két asszisztensét el­rabolták. A kutatás eredménve igen lénveaes lenne az emberiség szempontjából. Az 19fi0-as években olv népszerű elmé­let. melv szerint az evolúció során az. embert a ..Káin- jenit” választotta el a ma­lomtól. már szenvedett né_ hánv csorbát. Az elmélet alonja az ember, mint va­dász. agresszív szerszámké­szítő volt, Tven ám. de a je­lenlegi kutatások azt, igazol­ják. hogv a csimpánzok is vadásznak. s a zsl'rrpánvt elosztják. Űgvésen használ­nak szerszámokat is. A onmhei események azt hirnmiítiák. hoon ay ember­hez hasonlóan agresszívak is tudnál^ lenni Az ember ki­vételes voltáról szóló elkép­zelések merőon+ése lehangol­hatja a teológusokat, a mik­robiológusokat azonban nem leni meg. A manóm és az ember kromoszómáinak vizs­gálata azt mutatja, hogy gén­jeik 99 százalékban azono­Humor­szolgálat A szűnyogmama a kicsi­nyekhez: „Ha most szépen alusztok, holnap a nudista strandra megyünk”. —O— Egy szúnyogcsalád az ál­latkert felett repül. Az ele­fántketrec felett megszólal a mama: — „Látjátok, gyer­mekeim. azokat a nagy álla­tokat? Azokat belőlünk csi­nálták.” —O— — Jancsika, szeretnél egy testvérkét? Ha szófogadó le­szel, hoz egyet a gólva. — De mama. ha te ilyen butaságokban hiszel, akkor soha nem lesz testvérkém! —O— — Pontosan meg tudom mondani, mennyi idő alatt hoz a gólya egy gyereket — mondja Lencsike a kis Ben­cének. — Egy óra alatt! — Honnan tudod? — Hallottam, amikor a mama azt mondta a szom­szédasszonynak. hogy a nő­vérem egy gyenge órának kö­szönheti a gyerekét. —O— — Fricikém, hallottad? A szomszédainkat meglátogat­ta a gólya. — Számomra ez nem új­ság, amilyen vékony a fal, ezt már kilenc hónappal ez­előtt megmondhattam volna. —O— — Igaz-e. Karcsika. hogy a gólya kisbabát hozott a nő­vérednek? — Való igaz, de a papa azt mondta, kitekeri a nya­kát annak az alaknak, ha elkapja. —O— Egy úr a madárkereskedés­ben a papagájhoz: — Tudsz beszélni? A papagáj válaszol: — Es te tudsz repülni? OLÁH JÁNOS: KÖZÉPSZER Elismerésre várni gyöngeség, s aki kicsikarja, kapzsi, de a legnehezebb a kettő között a helyes útra rátalálni. A várakozás és a cselekvés Mérlegét nem tartja senki a kezében, mégis megméretünk. Akár tudsz róla, akár nem. akár akarod, akár nem, te is e gazdátlan mérleg serpenyőjében ülsz. Van aki örömet érez, van akit szorongás fog el az ingadozást figyelve, de ez mind semmit se számit. Azt szeretnem, ha nyugodt«' ha önvád nélkül fogadhaték el bármilyen lesújtó ítéletet. Miért is irigylem a dicsőséget azoktól, akik rászolgáltak, és főképpen azoktól miért, akik nem szolgáltak rá. Elismerésre vágyni gyöngeség, s aki kicsikarja kapzsi, de a legnehezebb a kettő között a helyes úton megmaradni. .avagy az ollótartó trombita Távoli rokonom, Margit néni, egészen közel lakik hozzánk: a szomszédos ház_ bán. Valahányszor valami szerencsét­lenség történik az utcában, esetleg a világon, Margit néni megjelenik nálunk. Tehát elég sűrűn van hozzá szerencsénk. Ugyanis Margit néni a mi kis vész­madarunk. Rokon­szenves, mulatságos vészmadár. De mégis vészmadár. Kisebb, jelentéktelenebb ka­tasztrófákat telefon útján jelent be, nem sajnálja rá a pénzt. Ha a családban va­laki kitöri a lábát, vagy megnősül, vagy megbukik számtan­ból. esetleg házassá­gon kívüli gyermek- áldásnak néz elébe. Margit néni elsőnek jelenti. Nem lehet, mondani, hogy örül a katasztrófának, hi­szen. kedves, jnlelkű nő Inkább a részvét érzése és saiát naau- lelküséae az. amely élvezetet okoz neki. állandó snnánkodása és jajveszékelése kel­lemes. nyugodt, har­monikus öregkort biztosít számára. A halálhíreket is ő közli velünk először, rendszerint reggel, amikor még alszunk. Néha az ..anyaghi- ánv" veszedelmes té­vedésekbe sodnria. Frrtj renoel például hét órakor measző. Iáit. a telefonunk, szivdnbogva riadtam fel álmomból. — Hallottátok? — szólalt meg Mamit néni reszkető hannia a kagylóban. — Mea- halt szenévu Körösi Csorna Sándor.., — Körülbelül száz éve! — mondtam dü­hösen Margit néni, a vészmadár — Igazán? Akkor rosszul hallottam a rádióban... De hát apró családi szerencsétlenségek csupán mazsolák az igazi világkatasztró­fák nagy kuglófjá­ban, Margit néni kozmikus szerencsét­lenségekre speciali­zálta magát. Persze, azért kisebb földi járványok, árvizek, földrengések szintén fel tudják kelteni ér­deklődését. Értesülé­seit főleg az Élet és Tudomány című lap­ból. folyóiratok tudo­mányos cikkeiből és a napilapok híranya­gából meríti. Minden forrás jó neki. sem­mi sem kerüli el fi- nuelmét. Különös­képpen érdeklik a meteorológiai jelen­ségek: ciklonok, passzátok és . ynti- passzátok, mágneses viharok. A napfoltok tevékenységét állan­dó aanodalómmal kí­séri. és egyetlen je­lentősebb meteorhul­lás sem kerüli pl fi­nnelmét. Térdizüle- teiuek. rnponását vany enuszerű tyúk~yemfá- jást eau pillanatig sem habozik össze- fügnésbe hozni azzal a szélviharral, amely .90 kilométeres se­bességgel rohant vé­gig a norvég parto­kon. Ha eljön hozzánk, már a csengetéséről rá lehet ismerni. Halkan, de vészjósló­an csenget. Majd rögtön ezzel nyit be: — Szervusz, fiam, megint nyilall a de­rekamba, valami idő jön... — Időjárás mindig van... — mondom Margit néninek, amíg leültetem egy ké­nyelmes fotelbe. — Az én időmben nem voltak ilyen idők... — mondja sóhajtva. — Most nincs sem ősz, sem nyár, sem tavasz, sem tél... Megbolon­dult a természet. Ol­vastátok az újságot? — Mi van benne? — A Bengáli-öböl- nél i olyan tájfun pusztított, mint még soha. Kik laknak ott? — Hinduk. — Szegény hinduk, istenem, istenem... Négyezer áldozat van eddig.., És tudjátok, mi van Dél-Angliá- ban? — Mi van, az is­tenért? — Másfél' méter víz. London és Bringhton között megszakadt az össze­köttetés. ..A P6 del­tájában kiöntött... Szegény spanyolok... — Olaszok. — Szegény ola­szok. .. Olyan árvíz van, hogy el kellett halasztani a községi választásokat... Kép­zelhetitek, mekkora víz lehet ott... Biz­tos járványok is lesz­nek. ez már így szo­kott lenni. Olvastátok az Elet és Tudo- mány-t? — Nem — Nem? Hát ak.( kor semmit sem tud- / tok! Megint új víru­sok vannak. Nem le- í hét ellenük védekez- { ni „micin”-nel. Em- / lékezzetek rá, hogy) én mondtam: min­den a vírusoktól jön. ( Az idegesség is. Meg / a háború. A vírusok'' belemennek azoknak \ a fejébe, akik hábo-( rút akarnak, majd, rájönnek, hogy öreg) Margit néninek iga­za volt... Hirtelen ielsikolt.i hogy megdermed, bennünk a vér. — Szent isten? —( mondja, az órájára / pillantva. — Mind­járt két óra, nyissá-\ tok ki a rádiót, mep( akarom halloatni a/ meteorológiát! Ez Margit néni. De'' haragudni mégsem ( lehet rá. Nem teheti róla, nem tud más­képp élni: valakit( muszáj mindig saj-( válnia Egyszer ala- / posan elárult^ magát. Késő este jött fel) hozzánk, és fáradtan [ ült le egy fotelbe. Tompán mondta ma- ', ga elé: \ — Jaj, istenem, \ szegények..(J — Kik?! — esap-ö tam le hirtelen. A Szemérmesen el- A fordult. \ — Még vem tu-\ dóm... — mondta, és 0 a szeme megtelt n könnyel. x Gádor Bélav. Agresszió A címbeli latin eredetű szó ma már nagy szócsalád­jával játszik jelentős szere­pet nyelvhasználatunkban. A leggyakrabban ezeket a alakokat halljuk és olvassuk: agresszió, agressziós; agresz- szív, agresszivitás; agresszor; agresszori. A legváltozato­sabb beszédhelyzetekben és stílusnemben ezeket a fogal­mi és használati értékeket nevezzük meg velük: más ország ellen Intézett fegyve­res támadás új területszer­zés céljából, valamely ország belügyeibe való erőszakos beavatkozás; erőszakos szán­dék, megnyilvánulás; erősza­kos, sértő, kihívó (viselke­dés, magatartás); jogtalanul támadó fél, az erőszakot el követő, végrehajtó (nép, or­szág) stb. Arról is írnunk kell, hogy ma már felesleges a latin­ból nyelvhasználatunkba ju­tott megnevezések elleni „nyelvvédő” küzdelem. Ha azonban a megfelelő magyar nyelvi kifejezések egyértel­műbben fejezik ki a monda­nivalót, aikkor ájiink azok-; kai. A politikai, a publiciszti­kai szóhasználatban ma már jövevényszónak tekinthető a felsorakoztatott latin szócsa­lád minden tagja. Éppen napjainkban vagyunk tanúi annak a jelenségnek, hogy elsősorban az agresszió és agresszív hangsorok a ver­sek# nyelvi szövegében is kulcsszó értékű szerepet vál­lalnak. A felsorakoztatott példáink azt is érzékeltetik, hogy milyen változatos je­lentéstartalommal és hangu­lati töltéssel szolgálják a költői kifejező szándékot: „Szigorú, szilaj, „agresszív” nagy zenész” (Illyés; Bar­tók). — „Szótlan rajban ag­resszíven, / rangtalam mind és mind mezítlen” (Nagy László: Vendégek jövetele). „Akik ellenálltak a formát- lanság / csábjainak és ag­resszióinak” (Király László! Utak). A tréfálkozó jókedv, a gu- nyoroskodó játszadozás a költő számára egyik legne­hezebb feladatvállalás. Gyak­ran egy-egy kulcsszóra bíz­zák ennek a költői szándék­nak a teljesítését. Minderről vallanak ezek a versrészle­tek: „Ments meg minket Uram / a szolgáltatók fölé­nyes agressziójától, / a ma­szek fuvaros felelőtlen Ígér­getéseitől” (Pákolitz István: Oráció). — „Mi szebb? / ci­garettád az ajkad bíborán / vagy pillád, ez agresszív ibolya?” (Cs. Nagy István Variáció Juhász Gyula Her- miájára). Talán felesleges is erről szólnunk: a felsorakoz­tatott magyar megfelelők kö­zül egyik sem alkalmas ar­ra, hogy kiiktassuk velük az. agresszió és az agresszív szó­alakokat. Dr. Bakos József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents