Népújság, 1979. augusztus (30. évfolyam, 187-203. szám)
1979-08-23 / 196. szám
Merre tart az iskolai felnőttoktatás? Hazánkban az iskolai felnőttoktatást 1945-ben, az Ideiglenes Nemzeti Kormánynak „az önhibájukon kívül iskolai képzésben nem részesült felnőtt dolgozók” iskolai tanolmányairól szóló rendelet« hozta létre. Az új magyar államnak ezt a lépését túlzás nélkül nevezhetjük forradalmi tettnek, korabeli kifejezéssel: a közoktatás földreformjának. Magas ívű pályát futott be felnőttoktatásunk a felszabadulás után: 1945 és 1978 között másfél millió ember tanult a dolgozók általános iskoláiban, s ezalatt 420 ezren végezték el sikeresen a nyolcadik osztályt. ÜJRATERMELÖDÖ EGYENLŐTLENSÉG A fejlődés nem volt egyenletes, voltak visszaeső szakaszok is: lemérhető a tanulólétszám változásaiban. Az ötvenes évek elején még évente átlagosan 60 ezren ültek be munka után az iskolapadba, de 1957-ben már csak 16 ezren. Ez volt a mélypont. A csúcsra egyébként 1963-ban értünk el a 116 ezer felnőtt általános iskolással. Ekkor azonban újabb hanyatlás kezdődött: 1970-ben mindössze 21 ezer tanulót tartottak nyilván a statisztikák. Vajon a tanulási kedv csappant meg ennyire egy évtizeddel ezelőtt? Semmiképpen sem, inkább arról van szó, hogy ekkoriban széles körben eluralkodott az a nézet, hogy az általános iskolai felnőttoktatás betöltötte történelmi hivatását: alap- műveltséghez juttatta mindazokat, akiket az úri rend annak idején kirekesztett az iskolából. Tulajdonképpen igaz, csakhogy nem szabad elfeledkezni azokról a fiatalokról, akik különböző okok miatt, a 8. osztály elvégzése előtt kimaradnak az ál tál á- nos iskolából. Nem kevesen vannak ilyenek, kivált a cigányság körében. Számuk néhány év óta hét-nyolc százalék körül mozog — előtte még magasabb volt —, ami évente 8—11 ezer lemorzsolódó fiatalt' jelent, ráadásul bőven van még régebbi „tartalék” is. Így sajnos a dolgozók általános iskolái mindaddig nem zárhatják be kapuikat, amíg társadalmi erőfeszítéseink ellenére is újra- ternn ’ődik a műveltségbeli eg yenlctlenség. Napjainkban ismét jelentős föllendülés tapasztalható. BIZONYlTVÄNYGYÄK? Meddig jutottunk el a korszerűsítési munkákban? Ma már az általános iskolában — ide értve a közművelődési intézményekben szervezhető, osztályozóvizsgára előA hiányzó 30 százalék Tankönyvgondok Heves megyében is Hetek óta ad témát a sajtónak, rádiónak, televíziónak az idei tankönyvvásár. Az illetékesek hivatkoznak a nyomdai kapacitás hiányára, a kéziratok késésére, de a lényeg ugyanaz marad: sok kisiskolás és gimnazista az idén sem kapja meg idejében a szükséges tan_ könyvek egy részét. Az egri Széchenyi úti könyvesbolt a középiskoláknak szállít tankönyveket. Adataik jól tükrözik a megyei és az országos helyzetet. Augusztus közepétől ed- dig mintegy 35—40 százaléka érkezett meg folyamatosan megrendelt könyveknek, a szeptemberi tanévkezdésre pedig várhatóan 60—70 százaléka jön meg az igényelt mennyiségnek. A hiánycikkek között szerencsére sok az olyan könyv, melyet csak kevesen, vagy kevés iskolában használnak. Az alapvető tantárgyak könyveiből egyelőre nincs nagyobb hiány. Van azonban egy elkeserítő tény: az igényelt és szükséges mennyiség 30 százaléka egyáltalán nem érkezik meg. Így tehát szinte minden osztályban akad majd néhány tanuló, akinek ebből, vagy abból a könyvből nem jut, s ők már a helyi boltban nem is tudják megvásárolni, csak hosszas utánjárás és várakozás után esetleg a központi elosztóhelyről, ahová a felesleg a tanév közben visszaérkezik. Az Egészségház úti könyvesbolt az általános iskolások ellátásáról gondoskodik. A 200 1ajta tankönyv közül hat még a nyomdában van, melyekről még a központi elosztó sem tudja, hogy mikor kerülnek a diákok kezé_ be. Ezek között van több igen fontos könyv, mint például az első osztályos olvasó,, a 2. és 4-es nyelvtan, vagy az 5-es matematika és a 6-os fizika is. A többi, szeptemberre az iskolákba kerülő tankönyv közül" is néhánynál, nyomdai kapacitás hiánya miatt, csökkentették a példányszámot. A bolt gondoskodik azonban arról, hogy ezek a tanulók, akik nem tudtak idei könyvhöz jutni, 40 százalékos ÍS78. augusztus 23., csütörtök áron tavalyit vásárolhassanak. A nyomdák is szeretnék rászoktatni a diákokat és szüleiket, hogy ne dobják el a régi tankönyveket, hanem adják át utánuk következő társaiknak. De ez a megoldás sem az igazi, mert a gyakori tananyag-módosítás miatt a könyvek szinte évről évre változnak. A tanárok, is olyan módszerrel dolgoznak, melynél az ismétlésekkor szükség van az előző évi könyvekre is. — Az unokájuk miatt jöttem, az iskolából... —, de nem fejezhette be, mert az asszony a szavába vágott: — Csak nem valami rossz fát tett a tűzre a mi Vagyi- munk? Te jó ég! Persze, hiszen az apjára ütött. No, csak jöjjön meg, én... — Nem, nem, a maguk készítő tanfolyamokat is — a dolgozók öt tanulási forma közül választhatnak, tehát igazán a sokszínűség jellemző a felnőttoktatásra Akik az analfabétizmus határterületein mozognak, azoknak az általános iskola első négy osztályának anyagából szerveznek alapismereti tanfolyamokat. (Tavaly 2200 ember iratkozott be ide.) A felső tagozatra járók esti és levelező tagozatainál sokkal népszerűbbek a munkástovábbképzés keretében indított tanfolyamok, amelyeken újabban évente 30—40 ezer felnőtt tanul tovább. Országszerte élénk érdeklődés kíséri a 160 órás, négy hónapig tartó oktatási formát; talán azért is, mert lehetőséget nyújt arra, hogy a dolgozó egy tanítási szakaszban két osztályt végezzen el. Sokan kételkednek ugyan ennek hatékonyságában, „bizonyítványgyárnak” nevezik ezt a formát, pedig a vizsgák tapasztalatai szerint kellő szorgalommal a tantervi; követelményeknek 160 órában is eleget lehet tenni. KISMAMÁK AZ ISKOLAPADBAN Az említett képzési formákhoz jól illeszkedik a rádió és a televízió közös sorozata, a Mindenki iskolája, amely kézzelfogható segítséget kínál az általános alap- műveltséggel nem rendelkező rétegek kulturális hátrányainak felszámolásához. 1 Korunk a permanens képzés kora. Társadalmunk gazdasági és politikai fejlődése azt igényli, hogy az általános iskolai végzettséget mind nagyobb ütemben szerezzék meg azok, akik eddig — bár, mi okból — nem jutottak el. Az iskolarendszerű felnőtt- oktatás színvonalas működéséhez minden feltételünk megvan. Az oktatási formák sokszínűsége, az újra megnövekedett tanulólétszám, az ügyes helyi kezdeményezések, például egy-egy megyében a gyesen levő anyáknak szervezett 160 órás tanfolyamok, mind azt mutatják, hogy a felnőttoktatásnak létjogosultsága van. P. Kovács Imre Vagyimja nem tett semmi rosszat. Csak az a baj, hogy mostanában szinte naponta elkésik, vagy az első órára egyáltalán nem ér be. — Hogy lehet az? —kérdezte az asszony, s az arca idegesen megrándult. — Hiszen én mindennap két órakor indítom az iskolába, még a kapun is kikísérem. Ezek szerint elkóborog valahová, ha nem az iskolába megy. Már az apja is ilyen csavargó volt... Látja, Va- gyim még most sem jött meg. — Meglehet, hogy útközben találkozott a nagyapjával és elmentek az erdőbe. Nem gondolja? — szólt a tanárnő. — Az nem lehet — intett tagadólag az asszony. — A nagyapja ugyanis bement a városba, az erdészeti hivatalba, holnapnál előbb nem várjuk haza. Az a gyanúm, hogy a tó partján lesz, mondogatta, hogy „képet festek”. Kiköpött apja, az is festő. — Jaj, emiatt nem kell őt bántani. Csak a leckéjéről ne feledkezzék meg. És az apjáról senki sem tehet. Nem így van? — mondta Ljud- mila Visszarionovna. — Hát én nem is az apja miatt szidom! — javította ki magát az asszony. — A mi vérünk ez a gyerek, ezért is nem adtuk az internátusba, gondoltuk, nálunk jobb helye lesz. Ha akarja, elkísérem a tóhoz. — Nem, köszönöm, ne kísérjen el — állította meg az asszonyt a tanárnő —, magam is odatalálok. Beszélni fogok Vagyimmal. ■ — Kerüljön beljebb, pihenjen meg egy kicsit — invitálta az asszony. — Tudja, amikor Vagyimról beszéltem, talán a kelleténél jobÁ 25 év képekben A Mátraalji Szénbányák pe- tőfibányai bányász-szakszervezeti művelődési házának előcsarnokában látható az a kiállítás, amely a nagy múltú, eredményesen működő intézmény életét mutatja be a kiállított fotók segítségével, amelyek az itt tevékenykedő, ma is aktív fotószakkör munkáját dicsérik. (Fotó: Szabó Sándor) Mi lesz a megyei óvónőképzéssel ? Hat esztendeje annak, hogy az egri Gárdonyi Géza Gimnáziumban — egy osztállyal — megindult a középfokú óvónőképzés. Annak idején ez történt más megyékben is. Az intézkedést az tette szükségessé, hogy folyvást gyarapodott a gyerekek száma, s az apróságok nevelését nem óhajtották a képesítés nélküliekre bízni. Ök ugyanis csak felügyeletet adhattak, tájékozottság hiányában — bármennyire is jószándék vezérelte vala- mennyiüket — másra nem voltak képesek. A követelmények ugyanakkor egyre növekedtek. Az új nevelési terv — többek között — előírta azt, hogy a játékos iskolaelőkészítő foglalkozások során hozzáértéssel pallérozzák a kicsik szellemét és jellemét. Így aztán jókor jött az áthidaló megoldás. Az érettségizettek óvónőként, illetve gyermekfelügyelőként tevékenykedhettek az egyes intézményekben. A hírt a végzős általános iskolások örömmel fogadták. Valósággal közelharc folyt minden belépőért. A többszörös túljelentkezés — a második évben pedig már két osztályt rajtoltattak — lehetővé tette azt, hogy a legrátermettebbeket vegyék fel. A tizenévesek — s ez érthető — fantáziát láttak abban, hogy már tizennyolc esztendősen szakképzettek lettek. Az is vonzó volt számukra, hogy idővel valamelyik felsőfokú óvónőképzőben folytathatták tanulmányaikat. Az elhelyezkedés sokáig nem jelentett gondot, az utóbbi két tanév végén már nehézségek mutatkoztak — ez nemcsak megyei, hanem országos vonás —, ezért az Oktatási Minisztérium a megyei művelődésügyi osztály- lyal egyetértésben úgy határozott, hogy csák egy első osztályt indít. A gyermeklétszám ugyanis nem emelkedik tovább, s az óvónőhiány is megszűnőben van. Az idén végzettek zöme már álláshoz jutott, téves tehát az a hiedelem, hogy a fiatalok hiába kopogtattak. Az is igaz viszont, hogy nem mindenki oda került, ahová szeretett volna. Ezt azonban tudomásul kell venni, hiszen nincs másképp a tanítók és a tanárok esetében sem. Jó néhány településen még most is várnak jelentkezőket. A közelmúltban az egyik hevesi járás beid községben még szolgálati lakást is kínáltak a pályázóknak. Az igénylők azonban. nem tülekedtek. Az aggodalomra tehát pillanatnyilag semmi ok: minden kezdő élhet hivatásának Egy ideig így is lesz, mert sok helyütt — ebből a szempontból Eger sem kivétel — még mindig képesítés nélküliek dolgoznak, azaz többségüket — a nem helyettesítőket — fel lehet és kell váltani. Később — ez sem titok — adódhatnak alkalmi bajok. Arról azonban nem szabad megfeledkezni, hogy az érettségizettek gyermekfelügyelőként is kamatoztathatják tudásukat. Ez legalább olyan szép, olyan megbízatás, mint a másik. A távlati elképzelések ? Előreláthatólag megszűnik a szakközépiskolai óvónőképzés. Így kívánja az oktatásügy, a társadalom érdeke. Maradnak viszont a felső- oktatási intézmények: a leg- hivatottabbak, a rátermettek itt is megállhatják helyüket: a maguk örömére, a köz javára. ,. Pécsi István bán elengedtem magam, de azért ne gondoljon rólam rosszat. Ha erről jön elő a szó, olyan nehéz magamba fojtani a bánatot. Mert Va- gyim apja nagyon szertelen ember volt. Ha nem ilyen lett volna, a mi egyetlen lányunk sem halt volna meg időnáp előtt — törölgette könnyes szemét. — Jöjjön be, szívesen látom. — Majd máskor. Lehet, hogy Vagyim csak este jön meg, akkor pedig későn érnék haza. Inkább megkeresem a tónál. A tanárnő vagy fél kilométert ment visszafelé az előbbi nyírfás úton, onnan pedig egy kitaposott ösvényen ért az erdőbe. Már erősen esteledett, a madarak sem hangoskodtak, körös-körül csend volt, csak a levelek susogása hallatszott. Krkalevszkijt az erdei tavacska partján találta meg. A földön ült, ölében fatáblát tartott, rajta széles fehér papírlap. A fiú néhány percig nem vette észre, hogy áll mögötte valaki, annyira elmerült a munkájába. Majd a tanárnő egy vigyázatlan mozdulatára hátrakapta a fejét, s nagyon megijedt. Ettől meg elszégyellte magát. — Látom, képet festesz — szólította meg kedvesen Ljudmila Visszarionovna. — Mi lesz a címe? — Égő tó — válaszolta a fiú. A tanárnő a tóra pillantott, s arra gondolt, hogy milyen találó cím, mennyire ráillik. A kora őszi erdei tó szinte lángolt a napsugarakban. a sárgásvörös falevelek, a rengeteg pirosra érett bogyó színe mind-mind a tóban találkozott. — Nagyon szép dolog a -festés, Vagyim, de egy ilyen ügyes fiúnak, mint te, igazán nem való elmaradni az iskolából. — Többször nem teszem, megígérem, becsületszavamra. Máskor nem fogok elkésni, de..de amikor reggelente a tónál ülök és festek, egyre festek, nem is veszem észre, hogy szalad az idő. — És ma délután miért szöktél meg? — Hát a kép miatt — felelte szipogva a fiú. — Most, ősszel olyan szép a tó, amilyennek én még soha nem láttam. ííozzá siettem. — No, jól van, nem veszekszem veled — nevette el magát a tanárnő. — De nagyon örülnék, ha a matematikához és a fizikához is így rohannál. Mert igazán nagy ember csak akkor lehetsz, ha mindenhez értesz. Gondolj például Einsteinre, aki nemcsak a fizikát tudta kiválóan, hanem több hangszeren is jói játszott, sokoldalú ember volt... — Nagyapa nekem is ígért egy dudát — szólalt meg Krkalevszkij, — Hogy megint megfeledkezz a tanulásról? — Nem, én soha többé.. — pillogott bűnbánóan a gyerek. — Rendben van, én hiszek neked. Hanem most már nem tartalak föl, fejezd be a képet — búcsúzott a tanárnő. Ljudmila Visszarionovna' nem tudta volna megmondani, miért éppen Einsteint említette a fiúnak. De nem is ez a fontos, hiszen hazafelé azzal a tudattal mehetett. hogy a mai napon megtalálta a gyerek leikéhez való kulcsot. Csuvasból fordítottat Kántor ,<Uk% < M I
