Népújság, 1979. augusztus (30. évfolyam, 187-203. szám)
1979-08-22 / 195. szám
<>©©<><x><>ooK>oo<w>©<>CK>oow>oo<M>oe><H>ooo><><>o<K>o<>o<w><>< | g g KEDD ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK: Amerikai vendégek Moszkvában o o KÖZISMERT TÉNY, hogy a szovjet főváros szüntelen és óriási nagyságrendű vendégj árás színhelye és ez nemcsak turisztikai, hanem diplomáciai értelemben is igaz. Most azonban messziről jött látogatók olyan csoportja tartózkodik Moszkvában, akiknek látogatása megkülönböztetett figyelmet kelt világszerte: az Egyesült Államok törvényhozó testületének — kongresszusának — delegációja. Minden komolyabb szintű szovjet—amerikai érintkezés jelentősége messze túlnő a kétoldalú kapcsolatokon. Ez abból a világ fejlődését komoly mértékben meghatározó tényből fakad, hogy két világ- rendszer vezető hatalmáról, katonailag pedig a földkerekség két legerősebb országáról van szó. A világ vezető kommentátorai — pártállásra való tekintet nélkül — sokszor elmondták már, hogy a szovjet— * amerikai kapcsolatok alakulása hatalmas mértékben befolyásolja az egész világhelyzet alakulását. Ez többször és egyértelműen be is bizonyosodott. A két ország arzenálja elegendő nemcsak egymás, hanem gyakorlatilag a glóbusz elpusztítására, esetleges gaz- dacági és egyéb együttműködésük pedig lehetővé tér. .j az emberiség előtt álló legfontosabb feladatok jórészének megoldását. A MAI SAJÁTOS HELYZETBEN a szokásosnál is nagyobb jelentősége van az amerikai törvényhozók moszkvai látogatásának. Ennek két alapvető < oka van: 1. A sikeres bécsi csúcstalálkozó után minden [ eddiginél nagyobb lehetőségek vannak az együttmű- 1 ködés fokozására. Ehhez azonban a bizalmatlanság' eloszlatására, úgynevezett bizalomépítő lépésekre van szükség. Szinte egyetlen szerv sem alkalmasabb ilyen lépések előkészítésére, mint a két nagy ország választott képviselőinek testületé, a szovjet, illetve az ; amerikai parlament tagjainak közvetlen érintkezése. 2. A bécsi csúcs legnagyobb eredménye a SALT—II. megállapodás aláírása volt. E szerződés érvénybe lépése a szovjet—amerikai viszony — és az egész enyhülési folyamat — továbbfejlődésének kulcsa. Az érvénybe lépéshez viszont az kell, hogy az amerikai kongresszus, amelyben közismerten helyet kapnak a visszahúzó erők képviselői is, jóváhagyja, ratifikálja az elnök által már aláírt egyezményt. A VILÁG ALIGHANEM JOGGAL BÍZIK abban, hogy az amerikai honatyák szovjetunióbeli tárgyalásai és tapasztalatai megkönnyítik ezt az egész emberiség számára oly fontos pozitív döntést. Harmat Endre füöviden MOSZKVA Az amerikai kongresszus tagjainak Moszkvában tartózkodó küldöttsége hétfőn találkozott a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa küldöttségével. A két küldöttség tárgyalásokat folytatott a szovjet—amerikai kapcsola. tok javításának lehetőségeiről, az enyhülés szükségességéről. (MTI) ASUNCION Anastasio Somoza volt ni- caraguai diktátor vasárnap este családja kíséretében Paraguayba érkezett. Somoza egyelőre 90 napos tartózkodási engedélyt kapott a paraguayi kormánytól — jelentette be Sabino Auguslo Montanaro belügyminiszter. NEW YORK Az ENSZ-közgyűlés hivatalos dokumentumaként terjesztik a világszervezet székhelyén azt a közös szovjet— amerikai nyilatkozatot, amely Leonyid Brezsnyev- nek, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének és Jimmy Carter- nek, az Egyesült Államok elnökének ez év júniusában Becsben folytatott tárgyaid, sainak az eredményeit ösz- szegezi. (TASZSZ) PHNOM PENH A kambodzsai népi forradalmi törvényszék vasárnap Phnom Penhben halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélte a januárban megdöntött rezsim két vezetőjét, Pol Pót kormányfőt és leng Sary külügyminisztert. A jelenleg körözött két vádlottat a népirtás bűntettében és számos bűncselekményben találták bűnösnek MALABO A hadsereg egy kommandója szombaton elfogta Egyenlítői Guinea volt diktátorát, Francisci Macias Nguemát. A hírügynökségi jelentések szerint az ország volt elnöke szülőfalujában, Mongosóban rejtőzött. A fővárosban, Malaboban hivatalosan bejelentették, hogy az exdiktátort katonai és népbíróság elé állítják. oooeeooooooeoooooeoeoooooeooeeeoooooeoeoooot ■ Súlyos belpolitikai válság Indiában Lemondott a kormány Lemondott az indiai kormány. Csaran Szingh (képünkön) miniszterelnök a hétfőre tervezett bizalmi szavazás előtt jelentette be elhatározását. (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) Hétfőn reggel lemondott az indiai kormány. A július 28-án miniszterelnökké kinevezett Csaran Szingh kabinetje rendkívüli ülésen határozta el az együttes lemondást. A döntés egy órával a parlament alsóháza, a Lók Szabha ülésének megnyitása előtt és közvetlenül Indira Gandhi asszony bejelentése után született, miszerint az általa vezetett Indiai Nemzeti Kongresszus képviselői csoportja a kormány által benyújtott bizalmi indítvány ellen fog szavazni. Csaran Szingh tájékoztatta R eddi köztársasági elnököt kormánya lemondásáról és egyúttal idő előtti választások kiírását javasolta. Az alsóház megbízása csak 1982- ben járna le. Csak fél óra hosszat tartott az indiai alsóház hétfői ülése, amelyet eredetileg hétórásra terveztek és amelyen az időközben lemondott Szingh-kormány bizalmat akart kérni a parlamenti pártok képviselőitől. A félórás ülés nagy részét a képviselők dühkitörései, viharos jelenetek töltötték ki. Morardzsi Deszai volt miniszterelnök, Szingh közvetlen elődje, az ülés után újságírók előtt kijelentette: ha az államelnök tiszteli az alkotmányt, akkor Dzsagdzsi- van Ramot kell megbíznia az új kormány megalakításával. Dzsagdzsivan Ramot az egyik legtapasztaltabb indiai politikusnak tartják. A legutóbbi időben számos kapcsolatfelvétel volt Ram támogatói és Indira Gandhi hívei között. Nyugati hírforrások lehetségesnek tartják, hogy Ram — Gandhi asszony támogatásával — parlamenti többséget tudna szerezni. Az indiai kormány hétfői lemondása után Szandzsiva Reddi köztársasági elnöknek kedden kell eldöntenie, milyen módon próbálja kivezetni országát a súlyos belpolitikai válságból: új választásokat ír ki, vagy az ellenzéket szólítja ,fel új kormány megalakítására. Hétfőn Reddi vezető politikusokkal tárgyalt a várható döntésről. Csaran Szingh a parlament feloszlatására tett javaslatot. Szingh — aki mindenáron meg akarja akadályozni, hogy Dzsagdzsivan Ram, a Dzsanata Párt vezetője legyen a kormányfő — annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az országot csak az új választások vezethetik ki a válságból. Mauritánia nem kér a marokkói „segítségből” Indokról a nácik gondoskodtak 3. Danzig csak ürügyül szolgált HITLER HATALMAS HADSEREGET épített fel, hogy meghódíthassa vele a világot. 19á3-ban lett kancellár. Már abban az esztendőben Németország nemzeti jövedelmének 7 százalékát fordította katonai kiadásokra az 1932-es 2 százalékkal szemben! 1935_ ben 10 milliárd birodalmi márka szerepelt nyíltan vagy rejtve katonai célokra a költségvetésben. A nemzeti jövedelem 16 százaléka lett a katonáké, 1938-ban pedig 32 százalékosra emelkedett az arány: huszonhatmilliárd márkát kapott a hadsereg! Következmény: a nagyarányú fegyverkezéssel párhuzamosan növekedett a nagy monopóliumok profitja, vagyis azoké az ipari hatalmasságoké, akik döntő szerepet játszottak a nácik hatalomra juttatásában. Fokozatosan csökkent a lakosság életszínvonala. Hírhedtté vált Göring birodalmi marsall, a fegyverkezésért felelős birodalmi biztos kijelentése: ..Vaj helyett ágyút!” Mert bizony az egyre növekvő birodalomban hamarosan ellátási nehézségek léptek fel, még béke idején be kellett vezetni a jegyrendszert A fejadagok csökkentek, de még ezeket az alacsony fejadagokat, sem tudta mindenki kiváltani. A németek megkoplalták azt a csaknem 72 milliárd márkát, amelyet az ország Hitler hatalomra jutása után 1979. augusztus 22., szerda jj hadikiadásokra költött. Az IG Farben profitja viszont közben 71,5 millióról 376,7 millióra növekedett és más konszernek is hasonlóképpen nyertek már a háború előkészületein is. Hát még milyen előnyökkel kecsegtetett számukra egy háború, amelynek győztes kimeneteléről meg voltak győződve! A hitleri fajelmélet által segédnépeknek, alsóbbrendű embereknek minősített rabszolgamunkásokat még a felsőbbrendű németeknél is jobban kizsákmányolhatták volna. Egyszerűen bekebelezhették — mint az osztrák és a cseh iparral is tették — a meghódított területek gyárait. Elrabolhatták ezeknek az országoknak nyersanyagkincseit, az ott termelt élelmiszert pedig Németországba szállíthatták volna, a lehető legkisebbre leszorítva az al_ sóbbrendűek fejadagjait, életfogytiglani éhezésre kényszerítve őket. Nem Danzigról volt tehát szó, hanem a német élettér keleti bővítéséről. Hitler villámháborút tervezett, a szomszédos ország lerohand- sát. Kívánta a háborút a nyugati hatalmakkal. Franciaországgal és Angliával is, de el akarta kerülni, hogy hadseregét meg kelljen osztania. Ez a magyarázata annak. hogy 1939. júliusában— augusztusában, a háború kitörése előtt tárgyalókészséget színlelt. A VILÁG LEENDŐ URA nem kis megnyugvással tapasztalta. hogy azok a szovjet lépések, amelyek a béke megőrzését, Lengyelország biztonságának garantálását célozták, az angol és francia A szuperhatalmú birodalmi marsall, Göring. (Fotó: MTI külföldi képszolgálat.) fél részéről nem találtak viszonzásra. Ami pedig a veszélyeztetett lengyel kormányt illeti, antikommuniz- musa erősebb volt, mint veszélyérzete. Varsóban visszautasították a szovjet kezdeményezéseket, amelyek a két ország közötti segélynyújtási szerződés megkötését szolgálták. A szovjet kormánynak abból kellett kiindulnia: közeledik a második világháború kitörése, de a náci Németország által veszélyeztetett más országok nem hajlandók vele együttműködni a béke megőrzéséért Viszont Hitler — taktikai okokból — hajlandó volt megnemtámadási egyezményt kötni a Szovjetunióval. Moszkva számára ez azt jelentette, hogy az elkerülhetetlen háborúig időt nyer: értékes hónapokat, vagv éveket, amelyek során tovább növelheti védelmi képességét. A második világháború után Churchill is úgy értékelte az egyezményt, hogy „ez az új szovjet politikai irányvonal az adott pillanatban magas fokú, realisztikus politika volt.” A LENGYELORSZÁGI HADJÁRAT terveinek elkészítésére Hitler már 1939. április 3-án kiadta a parancsot, 8 nappal később pedig aláírta azt az utasítást, amely meghatározta a hadjárat katonai céljait: „A Wehrmacht feladata, hogy a lengyel hadsereget megsemmisítse. Ehhez meglepetésszerű támadási időpontot kell választani és előkészíteni”. A következményekhez tartozott egyebek mellett, hogy Naujocks SS Sturmbannführer sok unalmas, tétlen napot töltött Gleiwitzben. A jelszóra várt, amikor is az előre megkapott forgató- könyv alapján meg kell teremtenie az ürügyet a háború kirobbantására. (Következik: „Vas idegek, kemény elhatározás. .•") A mauritániai kormány hétfőn felkérte az ENSZ-t, vegye figyelembe a Mauritánia és a Polisario Front közelmúltban megkötött meg. állapodásait, így az augusztus 5-én létrejött „algíri egyezményt”, valamint a békekötésről szóló, augusztus 13-i nyilatkozatot. A mauritániai kormány egyben felkérte a nemzetközi szervezetet, hogy tekintse e két dokumentumot olyan megnyilatkozásnak, amely Mauritánia semlegességéről tanúskodik a nyugat- szaharai konfliktusban. A mauritániai kormány képviselője átnyújtotta azt a Kurt Waldheimnek szóló levelet is, amelyben kormánya felkéri a főtitkárt, tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a nyugat-szaharai konfliktusban érintett államok és szervezetek tartsák tiszteletben Mauritánia semlegességét és területi sérthetetlenségét. A Szaharai Arab Demokratikus Köztársaság rádiója hétfőn este közleményben jelentette be: a Polisario Front augusztus 18-án elfoglalta a Marokkó déli részén lévő Touizgui települést. Az egy napig tartó harcokban több marokkói katona életét vesztette, sokan megsebesültek. A mauritániai vezetés hétfőn felháborodással fogadta II. .Hasszán marokkói király vasárnapi kijelentéseit. A „nemzeti katonai bizottság” rendkívüli ülése után kiadott közlemény szerint, Hasszán sajtóértekezleten elhangzott kijelentései komolyan veszélyeztetik a két ország együttműködését, fenyegetőzéseket tartalmaznak Mauritánia területi egységével szemben. Ismeretes, hogy az uralkodó a marokkói Fesben tartott sajtókonferenciáján újból elutasította a Mauritánia, valamint a Polisario Front között létrejött békeszerződést. II. Hasszán kijelentette: „országának kötelessége a belső ellentétektől meggyengült Mauritánia segítségére sietni, amennyiben Algéria azt megtámadja”. Kína és a Vatikán párbeszéde Vatikáni források „nagyfontosságú kezdeményezésnek” minősítették II. János Pál pápa vasárnapi, castel- gandolfoi beszédének Kínára vonatkozó részeit. Hozzátették, hogy e kezdeményezés címzettje nemcsak a kínai katolikusokat képviselő pekingi „hazafias katolikus tár_ saság”, hanem maga a pekingi kormány is. A pápa kilátásba helyezte „minden lehetséges eszköz” igénybevételét, a Vatikán és a kínai katolikus egyház „teljes egységének” helyre- állítása végett, s eközben utalt az egyházak és a hívők iránti újkeletű pekingi türelemre is, mint bizakodásának okára. A Vatikán és a kínai katolikus egyház közötti problémának van egy jelentős állami vonatkozása is: a pápai állam hivatalos diplomáciai kapcsolatokat tart fenn Tajvannal. Megfigyelők szerint csak ennek az állapot, nak a megszűnése után válik lehetségessé a kínai katolikusokat képviselő Hazafias Katolikus Társaság és a Szentszék viszonyának normalizálása. Római források szerint a Vatikán készen áll, hogy „bizonyos engedményeket” tegyen.
