Népújság, 1979. augusztus (30. évfolyam, 187-203. szám)
1979-08-19 / 194. szám
Heti külpolitikai összefoglalónk A hét 3 kérdése Miért topognak még mindig egy helyben a kínaivietnami tárgyalások? Azt aligha szükséges különösebben bizonygatni, hogy a Vietnami Szocialista Köztársaság őszintén kívánja az előrelépést a 10. ülés után is még mindig eredménytelen megbeszéléseken. Képviselői a tárgyalóasztalnál és más fórumokon már számtalan tanújelét adták annak, hogy Hanoi valóban érdekelt a határtérség békéjének helyreállításában, a kapcsolatok rendezésében Kínával. Nem így Kína vezetői. Még mindig úgy képzelik, hogy Vietnam előbb-utóbb aláveti magát akaratuknak : elvtelenül feladja haladó politikáját, s kiszolgálja a pekingi hegemonis- ta törekvéseket Délkelet- Ázsiában. Ezért a’'tán minden alkalommal halogatják az érdemi kérdések megtárgyalását, amely pedig hozzá segítené a két országot viszonyuk rendezéséhez. Any- nyira bíznak Vietnam „megtörhető mivoltában”, hogy megbízottaik a legutóbbbi plenáris ülésen már az is kijelentették: semmiképpen sem kívánnak a két ország határán kialakult feszültség enyhítéséről, tárgyalni, kizárólag Vietnam kambodzsai és laoszi jelenléte, „regonális hegemonizmusra törő” politikája érdekli őket Megnyilatkozásaikban az egy cseppet sem zavarja Peking megbízottait, hogy az ag- resszor nem Vietnam, hanem Kína volt Mint ahogy az sem, hogy a januárban vietnami segítséggel elűzött kambodzsai rezsim hárommillió ember életét oltotta ki, miközben Peking útmutatásait követte. Az pedig kimondottan dühíti a kínai vezetőket, hogy Vietnam Laosz és Kambodzsa népe szorosan együttműködik — a betolakodókkal szemben vívott harcban, támadjanak azok bármelyik irányból is. Kína vezetői ezért támadják a három országot, a leg- elvakultabban természetesen Vietnamot, amelynek népe sok sok éves felszabadítá-f harcának sikerével egyedülálló példát mutatott a térség valamennyi népének. A fegyveres provokációk a kí- nia—vietnami határon szinte mindennaposak, sőt Peking még attól sem riad vissza, hogy Hanoit újabb „megleckéztetéssel” fenyegesse .... Ilyen körülmények között a megfigyelők már azt is eredménynek tartják, hogy a kínai—vietnami tárgyalások nem szakadtak félbe, hogy Pekingben — igaz, még nem tudni, mikor — folytatódnak. A tárgyalóasztalon Vietnam békejavaslata már hetek óta „csak” az érdemi kínai válaszra vár... Miről tárgyalt Robert Strauss, az Egyesült Államok közel-keleti megbízottja Izraelben? Az amerikai diplomata izraeli és egyiptomi látogatásának eredendő célja az volt, hogy a palesztin kérdésről tárgyaljon a két ország vezetőivel, de a Young-ügy miatt inkább magyarázkodásra kényszerült. Izraelben arról győzködte Begin miniszterelnököt, hogy az Egyesült Államok továbbra is szilárdan Tel Aviv melled áll a „közel-keleti béke értelmezésében”. Strauss országa vétóját helyezte kilátásba a Biztonsági Tanács 242- es és 338-as számú határozatainak bármiféle módosítására. Mint az amerikai megbízott mondta, az Egyesült Államok a Camp Da- vid-i megállapodásokkal együtt változatlanul e határozatok eredeti szövegét tekinti a közel-keleti rendezés legfőbb irányelveinek. Vagyis görcsösen ragaszkodik korábbi álláspontjához, nem hajlandó tudomást ven. ni a palesztinok millióinak rendezetlen sorsáról. Begin izraeli miniszterelnök Strausszal folytatott megbeszélései után elégedetten nyilatkozott, bár sietett hozzátenni, hogy „nem mindenben” értettek teljesen ' egyet. Aligha kétséges azonban, hogy az izraeli kormányfő a Young amerikai ENSZ-nagykövet lemondása nyomán felkavart kedélyeket megpróbálta országa javára felhasználni, és újabb bizonyítékokat követelt Washington küldöttjétől arra, hogy az USA nem bocsátkozik párbeszédbe a Palesztinái Felszabadítási Szervezettel. Strauss, úgy tűnik, e tekintetben a maximumot tálalta Begin elé. Hogy miben nem érthettek egyet, azt egyelőre még csak találgatni lehet. Feltehetően Izrael Libanon ellen intézett támadásai kérdésében. Vance amerikai külügyminiszter a közelmúltban törvénytelennek minősítette, hogy Izrael amerikai fegyverekkel támadja a dél-libanoni lakosságot és a térségben levő palesztin menekült táborokat. Tel-Aviv vakmerőségére és elbizakodottságára minden esetre jellemző, hogy az izraeli hadsereg erői fittyet hányva az amerikai megbízott közelgő látogatására, egész héten lőtték a dél-libanoni településeket. Miért mondott le Andrew Young amerikai ENSZnagykövet? Izrael vakmerőségére és elbizakodottságára egy sokak számára meglepő, és mi tagadás, szinte példátlan fejleménnyel szolgált ez a hét. Az izraeli kormány jegyzékben tiltakozott Washingtonnál amiatt, hogy Young, az Egyesült Államok ENSZ- nagykövete találkozott a Palesztinái Felszabadítási Szervezet képviselőjével. A tiltakozás után a diplomatát gyorsan fogadta Carter elnök, majd Vance külügyminiszter, s csütörtökre virradóra robbant a politikai bomba: Young benyújtotta lemondását Carter elnöknek. A 46 éves fekete bőrű politikus szókimondásával már többször magára vonta az Egyesült Államok szövetségeseinek haragját, de mind ez idáig sohasem annyira, hogy a távozás gondolatával foglalkozott volna. Július végén valóban találkozott a PFSZ ENSZ-megfigyelőjével. de ez jogában állt. hiszen ő a Biztonság Tanács soros elnöke és a teafület augusz tus 23-i ülésé é a palesztin jogok kérdését tűzte napirendre. Washingtonban bírálói mégis azzal vádolják, hogy az amerikai külpolitika ellenében cselekedett, mert már akkor tárgyalásokba bocsátkozott a PFSZ megbízottjával, amikor az még nem ismerte el Izrael állam létezési jogát. Young a találkozóról azt mondta: nem érzi úgy, hogy hibázott volna, s hasonló szituációban újra megtenné azt, amit megtett. A PFSZ ENSZ- megfigyelője szerint Young lemondásának elfogadásával az Egyesült Államok kormánya „meghajolt a cionista nyomás előtt és bebizonyította, hogy képtelen hatást gyakorolni a közel-keleti helyzet alakulására”. Az amerikai újságok zöme természetesen üdvözölte Young távozását, bár a diplomata tehetségét és őszinteségét egyidejűleg szinte valameny. nyi méltatta. Az ENSZ-nagykövet távozásával kétségkívül újabb csapás érte Carter elnököt, hiszen valószínűleg elveszíti az amerikai fekete bőrű lakosság támogatását az újraválasztásért folyó harcban. Bár „igaz barátjának” nevezte, Carter számára az igazi tét már nem Young, hanem kizárólag az lebeg a szeme előtt, hogy a jövő évi választások után újra ő legyen az Egyesült Államok elnöke. De vajon biztos-e, hogy legjobb és legodaadóbb munkatársai feláldozásával újabb öt esztendőre a Fehér Ház lakója marad? k. m. Harmincéves az Alkotmány (Folytatás az 1. oldalról.) minden területre érvényes követelmény szorosan kapcsolódik az alkotmány egy másik rendelkezéséhez, amely szerint: „Az állampolgárok munkájukkal, munkaversenyben való részvételükkel, a munkafegyelem fokozásával és a munkamódszerek tökéletesítésével a szocialista építés ügyét szolgálják”. Ennek jegyében és szellemében bontakozik ki ezekben a hetekben a XII. pártkongresszus és felszabadulásunk 35. évfordulója tiszteletére a népgazdaság valamennyi ágazatát átfogó munkaverseny-mozgalom, bizonyítva azt, hogy dolgozó népünk átérzi jelenlegi fejlődési szakaszunk gondjait, és tevékenyen részt kíván venni azok megszüntetésében. Az együttes tenni akarás — és a szocialista közösség, elsősorban a KGST-országok alkotóereje, közös érdekeltségünk az új társadalom építésében — nemcsak feltétele, hanem biztosítéka is nehézségeink leküzdésének és további előrehaladásunknak. Szép szimbólum, hogy az alkotmány és a kenyér — immár összetartozó, egymáshoz kötődő fogalompór. Az idei új kenyér — amelynek szintén most van az ünnepe — az alkotmányban megfogalmazott követelményeknek megfelelő, odaadó és elismerést érdemlő munka nyomán kerül az ország asztalára. Igaz, a korábbinál kedvezőtlenebb időjárási körülmények között termeltük meg, de olyan kenyér ez, amely népünk munkaszeretetét és a szocialista jövőbe vetett hitét testesíti meg. Azt a bizalmat, amelyet erősít és táplál, hogy hazánk belső helyzete szilárd, országunkban alkományos rend uralkodik. Népünk bizakodással tekint pártunk XII. kongresszusa elé és példamutató munkával készül a szocialista építőmunka további nagy feladatainak teljesítésére. Szocialista nemzeti egységünk a hétköznapok tennivalói közepette is szüntelenül erősödik. Tartalma mind gazdagabb és mélyebb lesz, mert a feladatok kimunkálását és végrehajtását a fejlődő szocialista demokrácia törvényei és lehetőségei közepette egész országunk alkotó véleménye és vitája ösztönzi. Jó reményekkel, ünnepi érzéssel köszönthetjük tehát szocialista alkotmányunkat. Azzal a meggyőződéssel, hogy elsősorban rajtunk, közös munkánkon és erőfeszítéseinken múlik népünk boldogulása, vívmányaink megőrzése és hazánk további gyarapodása. Khomeini ultimátuma Súlyos harcok Kurdisztánban Khomeini ajatollah, az iráni forradalom vallási vezetője szombaton ultimátumot intézett a hadsereg vezetőihez. A rádióban elhangzott nyilatkozatában a főpap „24 órás haladékot adott számukra, hogy vessenek véget a kurdisztáni eseményeknek”. Ismeretes, hogy az Irán nyugati részén fekvő Paveh városában napok óta rendkívül súlyos harcok folynak kurdisztáni lázadók, illetve a kormányerők között. Felhívásában a főpap hangoztatta: „ha repülőgépekkel, harckocsikkal és ágyúkkal 24 órán belül nem vetnek véget a Pahevben folyó vérontásnak, felelősségre vonom a hadsereg és a csendőrség parancsnokait”. A teheráni rádió megszakította adását, hogy beolvassa Khomeini ajatollah felhívását. Mint az AFP megjegyezte: a rádió ismertetve a hadsereg számára címzett ultimátumot, először nevezte Khomeinit az „iszlám erők főparancsnokának”. Azonnal Khomeini ajatollah felhívását követően a teheráni rádió az iráni kormány ugyancsak ultimátum jellegű közleményét ismertette. Ultimátumában a kormány felszólította a kurd lázadókat, hogy helyi idő szerint 13 óráig vessenek véget Paveh ostromának és vonuljanak vissza. Ellenkező esetben az iráni kormány minden rendelkezésére álló eszközzel véget vet az agressziónak” — mutatott rá a közlemény. Ljahov és Rjumin Mcs már a Földön A földi irányítóközpont- ban szombaton bejelentették: a világ eddigi ieghosz- szabb időtartamú űrutazásnak két résztvevője, Vlagyimir Ljahov és Valerij Rjumin vasárnap tár vissza, a Földre. A két űrhajós minden feladatot teljesített, s szombaton már a Szojuz—34. űrhajó üzembe helyezésével foglalatoskodik. Mint ismeretes, az űrhajó a nyáron üresen kapcsolódott össze a Szaljut—6. űrállomással, hogy leváltsa Ljahov és Rjumin eredeti szállító űrhajóját, amelynek biztonságos „garanciaideje” már lejárt. A Szaljut személyzete röviddel ezután a Szojuz— 34-et áthelyezte az űrhajó hátsó dokkoló helyéről a „főbejárathoz”. A két űrhajós átvitte már a Szojuzba mindazt, amit visszahoz a Földre: a fényképeket és filmeket,, a miniolvasztókemencében készült mintákat, a biológiai kísérleti anyagok tarcál/U; és m.idenekeiott a rnegí’gvelé- seket tartalmazó naplót Ugyancsak elhelyezték az űrhajóban azokat a használati cikkeket, amelyekre már nem lesz szükség — ezek a Szojuz—34. vissza nem térő részébe kerültek és megsemmisülnek az atmoszféra felső rétegében. l 1979. augusztus 19., vasárnap Indokról a nácik gondoskodtak 2. Egy SS-Sturmbcinnführer kapott parancsot NÜRNBERGBEN, a háborús bűnösök perében a nemzetközi katonai bíróság 1945. november 20-án hallgata ki Alfred Helmut Naujocksot. A személyi adatok felvételénél elmondta, hogy SS-ka- tonaként töltötte a háborús esztendőkét. A vád Kérdésiére aztán bevallotta, hogy lJ3?ben SS-Sturmbannfüh- rer volt, vagyis őrnagy. Az SD a biztonsági szolgálat egyik alosztá'yiái vezette, a VI. F,-t. vagyis: a „műszaki osztályt”. A náci párt külföldi hírszerző szolgálatánál irányította a különböző titkos műhelyeket. Az ő emberei állították elő például azokat a hamis útleveleket, személyazonossági igazolványokat, és más okmányokat. amelyekre a náci kémeknek szükségük volt. Naujocks SS-Sturmbann- führer kapta a feladatot, hogy ürügyet teremtsen Hitler számára a háború kirobbantásához. Amint Nürn- bergben vallotta: „1939. augusztus 10-e körül Heydrich, a SIPO (rendőrség) és az SD parancsnoka, személyesen parancsot adott nekem, amelynek értelmében a lengyel határ közelében fekvő gleiwitzi adóállomás ellen színlelt támadást kell intézni olyan látszatot keltve, mintha a támadók lengyelek lettek volna.” Heydrich (később, mint a cseh-morva protektorátus helytartóját megölték a csehszlovák hazafiak) Hitler legszűkebb köréhez tartozott. A gleiwitzi lengyel áltámadást annak a határprovoká- ció-sorozatnak a csúcspontjaként tervezte, amelyet valójában az SD szervezett. HITLER HÁBORÜT AKART. A fasiszták „élettér-elméletéből”, a felsőbbrendű német ember misztikus tanából és a hódítás ideológiájából magától értetődően következett ez a cél. A német kommunisták Hitler hatalomra jutása előtt már figyelmeztették népüket, hogy Hitler a háborút jelenti. A nemzetiszocialista vezér akkoriban — közkézen forgó könyvének, a Mein Kampfnak célkitűzéseivel ellentétben — a gyűléseken a béke védelmezőjének pózában lépett fel. Tudta, hogy a háború nem népszerű: még nagyon közel volt az 1914. és 1918. között kapott lecke. S Hitler tanult belőle — támadó háborúját védelmi harcnak igyekezett álcázni... Fél évvel azután, hogy kancellárrá nevezték ki, 1933. október 14-én Hitler kiléptette Németországot a Nép- szövetségből, amely a béke megőrzését volt hivatva szolgálni. A nyugati hatalmak tétlenül nézték. 1935. március 16-án felmondta a versailles-i békeszerződés • katonai cikkhelyeit, amelyek a német hadsereg méreteit megszabták, bevezette az általános hadkötelezettséget és a nyílt fegyverkezés útjára lépett. A következmények elmaradtak. 1936. márciusában bevonult a demilitari- zált Rajna-vidékre — a franciák, angolok tűrték, 1938. februárjában magához rendelte Schuschnigg osztrák kancellárt, s szerződésnek álcázott diktátumot kényszerített rá. Márciusban megszegve ezt is, bevonult Ausztriába és az országot bekebelezte a német birodalomba. Nem ütközött lényeges akadályokba. EZUTÁN JÖTT MÜNCHEN. Hitler ugyanis most csehszlovák területeket követelt — sikerrel. A bajor fővárosban, amelynek sörpincéiből a diktátor annak idején útnak indult, találkoztak egymással Anglia, Franciaország, Olaszország és Németország képviselői. Megegyeztek, Csehsziovékia rovására. 1938. október 1-én a Wehrmacht csapatai megkezdhették bevonulásukat a Szudéta-vidékre. Nem egészen fél évvel később Hitler elfoglalta egész Cseh és Morvaországot, Szlovákiát pedig „német védnökség” alatt álló bábállamá változtatta. Büntetlenül, ellenállás nélkül! Az akkori angol és francia kormányzat tétlensége felbátorította Hitlert. Mikor kiadta Lengyelország megtámadására a parancsot, kijelentette: „Ellenfeleink kis férgek. Én láttam őket Münchenben”. Miután elerte célját Csehszlovákiában, egy percig sem késlekedett, s Lengyel- országra vetette álmatlanA hírhedt müprheni egyezmény létrehozói: Chamberlain angol és Dalatlier francia miniszterelnök, mellettük Hitler és Mussolini (Fotó: MTI Külföldi Képszolgálat) ságtól, kialvatlanságtól rendszerint véreres szemét. A már az osztrák és csehszlovák esetben jól bevált módszerek szerint a kiszemelt áldozatot vádolta ellenséges szándékkal. S ehhez volt szükség a provokációra, amelyek 1939. márciusának végén kezdődtek meg, az SD, a birodalmi biztonsági szolgálat szervezésében. Alátámasztandó azt a diplomáciai kampányt, amelynek célja eleve nem egyszerűen bizonyos lengyel engedmények kicsikarása, hanem egy háború előkészítése volt. HITLER KÖVETELTE: a lengyelek járuljanak hozzá ahhoz, hogy Danzig szabad állam „visszatérjen a Birodalomba”, egyezzenek bele abba, hogy Benin a kikötővárost Lengyelországjai öszszekötő korridoron keresztül 1 km széles területen kívülinek számító autóutat építtethessen. Egyébként pedig a hatalmas Németország haj. landó Lengyelországot megvédelmezni, ha a lengyel kormány külpolitikájában igazodik hozzá. Hitler ezúttal azonban nem behódolást, hanem katonai akciót akart, további hódító sikerek kiindulópontját. A támadási parancs kiadásakor a tábornokai előtt így sóhajtott fel: „Csak amiatt aggódom, hogy valami gazember, disznó az utolsó pilanatban közvetítő javaslattal áll elő”. (Következik: Danzig csak ürügy volt).
