Népújság, 1979. augusztus (30. évfolyam, 187-203. szám)
1979-08-18 / 193. szám
1979. augusztus Polgári védelmi komplex gyakorlat Visontán Az alegységparancsnokok felkészítéséről A Mátraalji Szénbányák visontai Thorez külszínfej- téses bányaüzeme volt a színhelye a Nehézipari Minisztérium előírásának megfelelően megtartott polgári védelmi komplex gyakorlatnak. Részt vettek a bányaüzem, a Gagarin Hőerőmű, az abasári kommunális üzem Visonta és Detk község, a domoszlói áfész szakalegységei. A járási polgár- védelmi parancsnokság közlése alapján ellenséges légitámadás érte az üzemet, hagyományos fegyverekkel. A cél az volt, hogy az itt részt vevő 460 ember nagyszámú műszaki és gépi technika segítségével mielőbb megkezdje a kárterületen a mentést, mentesítést, és a munka mielőbbi beindulását biztosítsa. A résztvevők példásan hajtották végre az eddig tanultak alapján a A csatiás körzetéből kimentett dolgozókat elsősegélyben részesítette a detki egészségügyi raj. feladatokat, melynek az egyik fő célja az volt, hogy a népgazdaság számára is hasznos munkát végezzenek. Ez idő alatt három út készült el, eltűnt a termelést akadályozó híd, megtörtént az erőművet kiszolgáló egyik vízvezetékrendszer áttelepítése is. Felvételeink a gyakorlat jellegzetes pillanatait örökítették. Pirinyi János és társai a híd bontásában vettek részt a bulldózerek a tönkrement utak helyett újakat készítettek Török István tűzol- fóraja oltásra indul (Szabó Sándor képriportja) A jelenlegi kiképzési időszak egyik fontos célja az volt és a jövő feladata is lesz, az alegységparancsnokok felkészítése. Az érvényben levő kiképzési intézkedések megkülönböztetett figyelmet fordítanak erre, amikor előírják, hogy az alegységek parancsnokait az üzemek törzsparancsnokai, vagy a különleges alegységek parancsnokait — megyei, városi, járási összevonásokon — a polgári védelem hivatásos tisztjei, illetve az illetékes szakszolgálat-parancsnokok készítsék fel. Fontos feladat ez, mivel a legjobban előkészített gyakorlat is, vagy valós helyzetben a mentés, mentesítés és a szüséges helyreállítás sikere, vagy sikertelensége múlhat a feladatát ismerő vagy nem ismerő, az alegységet vezetni tudó vagy nem tuaó alegységparancsnokon. Az alegységek vezetése aprólékos munkát, a beosztottak képességeinek ismeretét is jelenti és éppen ezért kell törekedni arra, hogy az alegység parancsnok minden esetben maga végezze az alegysége kiképzését és gyakorlatait. Néhány éve kialakult helytelen szemlélet volt, hogy az alegységparancsnobok alatt csak a zászlóalj és század, illetve önálló szakaszok parancsnokait értették és szinte egyáltalán nem foglalkoztak ezen alegységekben levő — a kötelékben levő — al- egységparancsnokokkai. Ezen a helytelen felfogáson és ebből következő gyakorlaton már túljutottunk, de nyomai ma is érezhetők. A múlt évi gyakorlatok egyik hibája volt, hogy időnként „eltűntek” ezek az alegységparancsnokok és ebből következően zavar keletkezett. Melyek voltak ezek? A munkagépek feleslegesen mozogtak, Illetve megálltak; a „sérülteket” kevés, vagy indokolatlanul sok ember látta el; a műszaki szakalegységek egyes tagjai munka nélkül maradtak és emiatt látszattevékenységet folytattak; a váltás és kivonás során az alegységeknél zavar keletkezett; némely helyen meg nem engedhető könnyítéseket tapasztalhattunk a védőruhák használatánál. A felsoroltak olyan hibák, amelyek a nagy egész folyamatot döntően nem befolyásolták, mivel a gyakorlatok szervezői, a döntnökök közreműködésével azonnal közbeléptek, segítettek. Valós helyzetben viszont ez nem elképzelhető. Az alegységparancsnok feladata, hogy az adott helyen és adott helyzetnek megfelelően döntsenek, vezessék alegységei-' két, észrevételezzék a hibákat, ne engedjék meg a szabálytalanságokat. Az alegységeknél — a magasabb vezetési szintektől eltérően — szinte minden percben beállhatnak változások, mivel a mentés során előre nem látható események is bekövetkezhetnek. A különböző környezeti hatásokra gyakran kell reagálni. Ha a századnak egy része új, bonyolult helyzet elé kerül, a végzendő feladat meghaladja reális lehetőségeit, akkor ez zászlóalj, vagy erőcsoport szinten nem igényel különösebb beavatkozást, de a század parancsnokoknak erre az eseményre operatívan kell reagálniuk. Nem szabad a kár helyet, munkaterületet valamilyen statikus munkahelynek felfogni, amelyen mindem lehetséges adatot előre M Ie^ hét számolná, vagy minden helyzetet előre látni, hanem úgy kell felfogni, hogy változik, előre nem látható események következhetnek be, amelyek azonnali intézkedések megtételét követelik. Intézkedések sorozatát keli kiadni azért, hogy a mentő, mentesítő és halaszthatatlanul fontos helyreállítás a lehető legkedvezőbb eredménnyel járjon. Nem igényel bizonyítást, hogy az alegy- ségparancsnoikok minden szinten operatívan, a helyzethez igazítsák alegységeik munkáját, de még személyekre meghatározott feladatokat is adniuk kell. A mentőmunkán túl, azt megelőzően, de azt követően is, több helyen és esetben — a végrehajtás teljes idejében — megtalálhatók azok a tevékenységek, amelyek nem mellőzhetik az alegységparancsnokok vezetői tevékenységét, ez döntően mégis az előrevonás, a szét- bontakozás, a mentés és a váltás időszakaira esik. A gyakorlatok eddigi tapasztalatai azt igazolják, hogy ez a parancsnoki tevékenység bonyolult, nagy hozzáértést igényel és elsősorban az időben végrehajtott mentés és annak szakszerűsége szempontjából sorsdöntő lehet. A módszertanilag jól felkészített alegysiégpatramcs- nok bátran áll alegysége elé & képes azt vezetni. Az alegység és más polgári védelmi gyakorlatokon lehet és kell olyan feladatokat állítani az alegységpa- rancsnokok elé, amelyek tanulságosak, megoldásuk lehetséges a felkészülség adott szintjén és igénylik is az aktivitást. Mindenképpen célszerű — még a bemutató gyakorlatokon is — nem tervezett feladatok végrehajtására ösztönözni az alegységparancsnokot. Természetesen csak olyan mértékben, hogy az ne zavarja a gyakorlat menetét. A váratlan feladatok megoldásában segíteni kell, de úgy, hogy önállóságát megőrizhesse. A polgári védelem kiképzési rendszerében nem egyik hónapról a másikra következik be, hogy felkészítettnek nevezhetjük az alegy- ségparancsnokökat. Több ismétlő foglalkozás és gyakoroltatás után válhat azzá, ami évek folyamatos munkáját igényid. A következetes munka azonban feltétlenül eredményes. Az alegységparancsnokok vezetői munkára történő felkészítésiének van egy technikai oldala is, amelyet feltétlenül biztosítani kell. El kell látni őket a szükséges mértékben jelzőeszközökkel, rádió adó-vevőkészülékekkel és olyan gázálarccal, amelyen keresztül hang útján is kapcsolatot tarthatnak beosztottjaikká] és elöljáróikkal. Furcsa volt látni, amikor az egyik gyakorlaton egy alegységparancsnok gázálarcát félig levéve forgalmazott rádió-adóvevőjével. Most ismét olyan időszakban vagyunk, amikor a különböző szintű polgári védelmi gyakorlatokra készülünk. A múlt év jó eredményeit fokozhatjuk, az alegységek munkáját tartalmasabbá, jobban vezetettebbé tehetjük, ha jobban felkészítjük, bátran kezdeményezővé formáljuk legnagyobb létszámú és fontos beosztású alegység- pairaincsnoikainikait. hippai T. Pál altsgj, j
