Népújság, 1979. augusztus (30. évfolyam, 187-203. szám)

1979-08-17 / 192. szám

CSÜTÖRTÖK ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTAR:

Young lelépése

Andrew Young, az Egyesült Államok állandó ENSZ-főmegbízottjának lemondása újabb példáját szolgáltatja annak, hogy adott esetben a „farok is csóválhatja a kutyát”. Konkrétan most arról van szó, hogy egy kis ország — Izrael — képes volt beavatkozni egy nagyhatalom — az Egyesült Államok — bel- ügyeibe. Mert a szókimondó Young, aki korábban már váltott ki politikai viharokat — és meg is úszta azokat —, akkor „vérzett el”, amikor Izrael és kinyújtott amerikai keze, a hatalmas befolyású cionista-lobby érdekeit merészelte keresztezni.

A 46 éves néger politikus „bűne”: a külügyminiszter hozzájárulása nélkül találkozott a Palesztinái Felszabadítási Szervezetnek a világszervezethez delegált megfigyelőjével és nemhivatalos eszmecserét folytatott vele. Amint a dolog kitudódott, az izraeli kormány élesen tiltakozott Washingtonnál, s kínos magyarázkodásra kényszerítétte főpatrónusát. A külügyminisztérium sietett leszögezni, hogy mit sem változott az USA politikája Izraelt és PFSZ-t illetően.

S bár ennek nyugodtan hitelt lehetett volna adni, az amerikai törvényhozásban, és. a. közélet számos másfontos pontján fellelhető Izrael-barát személyiségek Young fejét követelték. Carter elnök pedig, bár személyes barátság fűzi Younghoz, a jövőre esedékes elnökválasztásokra kacsingatva úgy becsülte fel a helyzetét, hogy ő nem húzhat újjat a cionista-lobbyval, s ezért inkább odadobta neki Youngot. Feltehetőleg fájó szívvel tette ezt, de nemcsak személyes okokból. Young ugyanis, aki az első néger volt, akit a déli államokban képviselővé választottak, nagy tekintélynek örvend a feketebőrű amerikai lakoság körében s az ő szavazataikra is számítania kell Carter elnöknek.

Mint ENSZ-főmegbízott, Young hasonló tekintélyre tett szert a harmadik világ, különösen pedig Afrika országainál. S ebben nem csak bőrszíne játszott közre, hanem sokkal inkább az, hogy — nem egyszer a hivatalos amerikai vonaltól eltérő — bátor állásfoglalásai voltak a fekete kontinens felszabadítási mozgalmait illetően s szót tudott érteni Afrika vezetőivel: határozottabban álljon ki amellett, hogy a kontinens déli részén az őslakosság jusson hatalomra.

A lemondását követő nyilatkozatában Young kijelentette: nem érzi úgy, hogy hibázott volna, s hasonló szituációban újra megtenné azt, amit tett. Félő azonban, a cionista-lobby alighanem gondoskodni fog arról, hogy Young már ne kerüljön többé hasonló szituációkba ...

Pálfi Viktor

Röviden

BRÜSSZEL:

Egy brüsszeli bíróság csütörtökön ítéletet hozott annak a két terroristának az ügyében, akik tavaly húsvét- kor kézigránátos merényletet követtek el a belga főváros repülőterén. Az egyik merénylőt, Mahmud > Rad Hosseinit nyolcévi börtönbüntetésre és 12 ezer frank pénzbírságra, a másikat, Dokh Dayekh Khaledét ugyancsak nyolcévi börtön- büntetésre és 20 ezer frank pénzbírságra ítélték.

BECS:

A Palesztinái Felszabadítási Szervezetnek a Bécsben működő nemzetközi szervezetekhez akkreditált hivatalos képviselője, Ghazi Husz- szein csütörtökön az APA osztrák hírügynökséghez eljutatott nyilatkozatában cáfolta az izraeli Jerusalem Post értesülését, miszerint Milton Wolf, az Egyesült Államok bácsi nagykövete az osztrák fővárosba az elmúlt hónapokban három ízben is találkozott a PFSZ képviselőjével. „Ha az Egyesült Államok nagykövete találkozott is Palesztinái személyiséggel — hangzik a nyilatkozat — az nem jelenti, hogy az illető a PFSZ képviselője volt.

PLYMOUTH:

A Royal Óceán Racing Club legfrissebb jelentése szerint 15 — 13 angol, egy amerikai és egy holland — hajós vesztette életét a viharban és kilenc hajó eltűnt szerdán az Írország és Anglia partjai között megrendezett jachtverseny során-. A szerencsétlenül jártak mentését végző helikopterek és hajók eddig 136 hajóst mentettek ki a háborgó tengerből, ketten eltűntek.

CHICAGO:

A DC—10-es gépeket gyártó American Airlines és a Mcdonnell Douglas Corporation 30 millió dollár kártérítést fizetett ki azoknak a családoknak, amelyek hozzátartozói a májusban a Chicago repülőtere közelében lezuhant DC—10-es gép fedélzetén életüket vesztették.

Peking

Mozgás — merre?

Jackson amerikai szenátor, a SALT-ellenes kongresszusi „héják” vezéralakja —, saját szavai szerint Teng Hsziao- ping miniszterelnök személyes meghívására tett pekingi látogatást. A stratégiai fegyvereket korlátozó szovjet—amerikai szerződés e fő ellenfele nem titkolta, hogy látogatása kapcsolatban van a SALT elleni kampánnyal, és azzal a támogatással, amelyet a kínai külpolitika nyújt a szerződés ellenfeleinek, Jackson kifejtette, hogy a SÁLT „geopolitikai gondokat” okoz Kínának, s ez egy táborba tereli a kínai vezetést a kongresszusi ratifikZ- lás amerikai ellenfeleivel.

SZOVJETELLENES

FŐVONAL

Ez a legújabb, jellegzetes epizód ismételten aláhúzta, hogy a kínai külpolitika továbbra is folytatja szovjetellenes fővonalát. A jelek szerint ezen az sem változtatott, hogy a Szovjetunió június 4-i, széles nemzetközi érdeklődést keltő javaslata felvetette a kínai—szovjet kapcsolatok ésszerű rendezését. Még nincs végleges megegyezés arról, hogy mikor kezdődnek megbeszélések — a jelek szerint külügymkúsz- ; ter-helyettesi szinten — a Szovjetunió és Kína megbízottai között. A Szovjetunió ! azonban már a leghatározot- I tabban reagált azokra a kiONémtM

i 1979. augusztus 17., péntek

nai törekvésekre, amelyek el akarják torzítani a június 4- én tett nagy fontosságú szovjet javaslat értelmét.

Igor Alekszandrov, a Pravda hasábjain hangoztatta, hogy a kínai Legfelső Népi Gyűlés második ülésszakán a kínai vezetés újra (és a régi hangon mit sem változtatva) torzította el és rágalmazta a szovjet külpolitika céljait. Ezt követően olyan jelek mutatkoztak, hogy Kína a tárgyalásokat bizonyos „előfeltételekhez” köti, mégpedig azért, hogy valamilyen módon nyomást gyakoroljon Vietnamra.

Az Alekszandrov-cikk természetesen a leghatározottabban visszautasítja az „előfeltételek” taktikáját Hangsúlyozza, hogy ez csak a még meg sem kezdődött tárgyalások zátonyra juttatását eredményezheti, hiszen a Szovjetunió „soha nem működik együtt barátai és szövetségesei rovására más országokkal”.

BELPOLITIKAI MOZGÁS KIFELÉ

A folytatódó külpolitikai merevséggel párhuzamosan ugyanakkor a kínai belpolitikában továbbra is- mozgás tapasztalható. Ennek a mozgásnak legáltalánosabban jellemezhető vonása a maoista örökség felülvizsgálása.

A változások nagyjából két szférába sorolhatók. Az egyik a gazdasági koncepció. A másik a belső hatalmi küzdelem, amely összefonódik az előző időszak politikai áldozatainak rehabili- tásával.

Ami a gazdasági koncepciót illeti, annak leglényegesebb vonása a mezőgazdasági termelés ösztönzésének és az ezzel kapcsolatos beruházásoknak az előtérbe kerülése, mégpedig a nehézipar rovására. Tavaly még az összes beruházások csaknem 55 százalékát kapta a nehézipar és a mezőgazdaság részesedése alig érte el a 10 százalékot. Idén már a mezőgazdaság részesedése 14 százalékra emelkedik, a nehéziparé pedig 46 százalékra csökken. A csökkenés mértéke nagyobb, mint a mező- gazdasági beruházások növekedése, ami értelemszerűen azt jelenti, hogy a könnyűipar is a korábbinál nagyobb súlyt kap.

Ezzel a „gazdasági kiigazítással” egyidőben egy technológiai korekció is történt. A néhány hónappal ezelőtti helyzetben egyértelműen a legfejlettebb tőkés technológiák nagy volumenű importja került napirendre. Azóta kénytelenek voltak felismerni a kínai vezetők, hogy ilyen technológia bevezetésére az ország csak néhány ipari gócpontban és kiemelt ágazatban van felkészülve. Ennek következtében szerényebb technológiai importot terveznek és nagyobb mértékben kívánnak támaszkodni a helyi lehetőségekre.

KIFELÉ

A SÜLLYESZTŐBŐL

A hatalmi-személyi változásokról jelenleg csak any- nyit lehet megállapítani, hogy fokozatosan kiemelkednek a süllyesztőből azok a politikai vezetők, akiket Mao uralmának utolsó tíz esztendejében távolítottak el. Liu Saocsi, az egykori köztársaLemondott az Egyesült Államok állandó ENSZ-képviselője

Andrew

Young, néger poiilikus, aki az Egyesült Államok állandó ENSZ- ,képviselője volt

lemondásáig.

(Népújság I telefotó — AP—MT1—KS)

Andrew Young, az Egyesült Államok állandó ENSZ- nagykövete, mint jelentettük, csütörtökre virradó éjszaka benyújtotta lemondását Carter elnöknek, aki ezt elfogadta. Előzőleg Young három és fél órán át tárgyalt a Fehér Házban Car- terrel, azt megelőzően pedig Cyrus Vance külügyminiszterrel folytatott megbeszélést.

Youngot a hét folyamán sorozatos támadások érték kongresszusi, elsősorban Iz- raeLbgrát körök részéről, amiatt, hogy július végén találkozott New Yorkban a Palesztinái Felszabadítási Szervezet ENSZ-megfigyelő- jével. Ezzel bírálói szerint semmibe vette kormányának azt a kikötését, hogy mindaddig nem hajlandó tárgyalásokba bocsátkozni a palesztin nép képviselőivel amíg azok el nem ismerik Izrael állami létezéshez való jogát. Az említett körök éles támadásai fokozódtak azt követően, hogy Young elismerte, „nem mondta el a teljes igazságot” a megbeszélésről a külügyminisztériumban.

Youngon kívül, mint ismeretes, az Egyesült Államok bécsi nagykövete is találkozott az elmúlt időszakban palesztin politikusokkal. jóllehet ma azt mondják „csupán meghallgatta” az általuk előadott PFSZ-álláspontot a közel- keleti kérdéssel kapcsolatban. Szerdán Robert Byrd szenátor, a kongresszus demokrata többségének vezetője már nyíltan azt követelte, Carter elnöktől, hogy menessze Youngot, akinek nyilatkozataitól több ízben is elhatárolta magát a Fehér Ház.

Carter a Hehér Ház közleménye szerint mély sajnálkozással elfogadta „igaz barátja” lemondását, és saját ke- kezűleg írt levelén Youngot „Amerika legkiválóbb közéleti személyiségének” 'nevezi. Vance ugyancsak méltatta a távozó diplomata érdemeit. amelyeket a világszervezetben az Egyesült Állasági elnök esetében (aki valaha Kína „második embere” volt) már csak özvegye élvezheti a rehabalitáció közvetlen hatásait. Feltételezik azonban, hogy (miután az özvegyet felléptették a pekingi televízió nyilvánossága előtt) nem várathat magára sokáig a halott Liu Sao-csi rehabilitása sem. A másik jelentős esemény a hatalmi harc hullámzásának Peng Csen egykori pekingi polgár- mester rehabalitálása, akit 1966-ban Mao személyes követelésére taszítottak ki a vezetésből, s aki most, 13 esztendő múltán az Országos Népi Gyűlés egyik elnökhelyettese lett. Hangsúlyozni kell, hogy ezek a változások egyértelműen Mao személyes örökségének visszaszorulását tükrözik. Túlságosan kevés azonban a bizonyítható tény és túlságosan áthal. tolhatatlanok a kínai vezetés csúcsain folyó hatalmi küzdelem erővonalai. Nyugat-európai és amerikai megfigyelők általában Teng Hsziao-ping miniszterelnök és Hua Kuo-feng elnök hatalmi csoportjának szembenállásáról beszélnek. A nyilvánosság előtt elhangzott megnyilatkozásokból azonban csak árnyalatnyi különbségekre lehet következtetni. Éppen így: e pillanatban nem állítható meg, hogy Peng Csen megjelenése és Liu Sao-csi eltávolított híveinek felbukkanása melyik áramlatot erősíti meg.

Kína belső fejlődése természetesen világpolitikai jelentőségű probléma. A pillanatnyi helyzetben azonban a külvilág számára a legmérvadóbb — és sajnos továbbra is negatívan értékelhető — tényező a kínai külpolitika szovjetellenes, terjeszkedő fővonalának változatlansága.

"" (-i—e)

mok érdekeinek képviseletében szerzett.

★

Az ENSZ székhelyén nagy hullámokat vert Andrew Young amerikai nagykövetnek c jütörtökre virradó éjszaka benyújtott lemondása. Ze'idi Térzi, a palesztinai Felszabadítási Szervezet ENSZ-megfigyelője úgy értékelte Young lemondásának elfogadását, hogy ezzel az Egyesült Államok kormánya „meghajolt a cionista nyomás előtt” és „bebizonyította, hogy képtelen hatást

gyakorolni a közel-keleti helyzet alakulására”. Terzi védelmébe vette Youngot, akinek mint a Biztonsági Tanács soron következő elnökének joga van találkozni vele és Kuvait ENSZ-képvi- selőjével az augusztus végén esedékes BT-ülés egyik fontos na’pirendi pontja kapcsán.

Yehuda Blum, Izrael

ENSZ-képviselője sajnálko„Le a marokkói imperializmussal! Békét akarunk! Ne .akarja, Marokkó Mauritániát is ellenőrzése alá vonni!” — Ilyen, és ehhez hasonló jelszavakat kiáltozott szerda este a mauritániai főváros, Nouakchott utcáin rendezett sorokban felvonuló tömeg, amely nem sokkal korábban értesült arról, hogy Rabat szerda reggel hivatalosan bejelentette Nyugat- Szahara eddig mauritániai fennhatóság alatt levő részének bekebelezését.

A tüntetésre a Reuter hír- ügynökség tudósítja szerint szemlátomást a nouakehotti kormány hallgatólagos jóváhagyásával került sor. A brit hírügynökség értékelése szerint a mauritániai korA nicaraguai nemzeti újjáépítés ideiglenes kormánya ígéretet tett arra, hogy szabadon bocsátja a hatalomra kerülése óta letartóztatott összes személyt, kivéve a háborús bűnösöket — nyilatkozta szerdán Carlos Bau- verd, a Vöröskereszt ‘ nemzetközi bizottságának tagja, aki egy küldöttség élén két hetet töltött Nicaraguában.

Az új kormány beváltotta azt az ígéretét, is hogy humánusan bánik a szétvert nemzeti gárda tagjaival — mondta Bauverd. A nicaraguai hatóságok lehetővé tették a Vöröskereszt képviselőinek, hogy meglátogassák a letartóztatottakat, akik a

Nemzetközi kérdésekről nyilatkozott a VNA hírügynökségnek Nguyen Co Thach, a' Vietnami Szocialista Köztársaság miniszterelnökének külügyi tanácsadója, tárcanélküli miniszter. Elmondotta, nemrég az Egyesült Államok képviselőinek két csoportja járt Vietnamban, hogy tanulmányozza az ottani helyzetet és közös érdekű kérdésekről cseréljen véleményt vietnami vezetőkkel.

zással vette tudomásul Young lemondását, de hozzátette, az amerikai diplomata súlyos hibát vétett, amikor leült tárgyalni a „terrorista PFSZ” képviselőivel.

Az amerikai négerek politikai vezetői „jelentős veszteségnek” minősítik a színesbőrű Young lemondását, Frank Church szenátor, a szenátus külügyi bizottságának elnöke viszont úgy nyilatkozott, hogy szükség volt erre a lépésre, mert Young nem tartotta magát az amerikai kormány politikájának előírásaihoz.

Izraeli kormánykörök a nyilvánosságnak szánt tájékoztatásaikban azt hangoztatták. Young találkozása a palesztin nép képviselőivel sértette ugyan Izrael érdekeit. ám ennek ellenére nem kívánták Cartertői az amerikai ENSZ-nagykövet menesztését.

mány, s a közvélemény tekintélyes része is attól tart, ,:hogy--jyiarokká korábbi ígéretét' megszegve nem fogja kivonni csapatait Mauritániából. Rabat már több mint egy héttel ezelőtt kilátásba helyezte, hogy hazahívja Mauritániában állomásozó katonai alakulatait, de a csapatkivonásnak eddig semmilyen jele nem mutatkozik. Mauritániában még jól emlékeznek arra, hogy a mauritániai függetlenség kilenc évében 1969-ig, Marokkó igényt támasztott a volt francia gyarmat területére, s Noukchott a jelek seerint most ismét kénytelen szembenézni Marokkó fenyegetésével és nyomásával..

hadifoglyokra vonatkozó genfi egyezménynek megfelelő bánásmódot élveznek. „Ez a döntés a kormány feltűnő jóindulatát mutatja, mivel semmi sem kötelezi, hogy a hadifogolystátuszt kiterjessze a polgárháborúban ejtett foglyokra is” — mondotta a Vöröskereszt képviselője.

Nicaraguában a diktatúra megdöntése után nem voltak kivégzések, — jelentette ki Mario Soares, a Portugál Szocialista Párt főtitkára, és sürgette kormányát, hogy haladéktalanul újítsa fel a diplomáciai kapcsolatokat a közép-amerikai országgal

„Vietnam és az Egyesült Államok kapcsolatainak rendezése kérdésében kifejtettük — mondotta Nguyen Co Thach —, hogy a normalizálás mindkét ország javát, a térség békéjét és stabilitását szolgálná. De viszonyunkat nem vagyunk hajlandók az. Egyesült Államok diktálta feltételek, alapján rendezni.

Marokkó ellen

Tüntetés Mauritániában

Nicaragua betart$a a genfi egyezményt

Vietnam nem alkuszik