Népújság, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-14 / 163. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XXX. évfolyam, 163. szán. ARA: 1,20 FORINT 1979. július 14., szombat mmummuiHiiiHtiiMuiMauiiiiiiuutuii A magyar—szovjet kormányközi megállapodások Egyenlősdi H osszú idő óta vezérlő elv a követelmény: egyenlő munkáért egyenlő bért. Napjaink valósága azonban hozzátétet a gon­dolatmenethez, logikussága érdekében egy „de” szócs­kát. mégpedig így: egyenlő munkáért egyenlő bért, de különböző munkáért kü­lönböző bért. Amire per­sze bólintanak mindenütt, ez a helyes. Igaz, bólintás- ból még nem származott egyetlen többletforint sem, ehhez a helyeslés gyakor­lati alkalmazása kellene. Amiről — általános jel­lemzőként — nem beszél­hetünk. Az egyenlősdiről, — mint széles körben meg. levő gylakorlatról — annál inkább. Ahogy azt az elnevezés mutatja: ahol dívik az egyenlősdi. ott nem tesz­nek különbséget, eltorzul a bérgazdálkodás, a kifizetett javadalmazás egyáltalán nem, vagy csak minimális mértékben fejezi ki a tel­jesítmények eltérő mennyi, ségét, értékét. A bérgaz­dálkodás célja ugyanis — elvben — kettős: az elosz­tás — a javakhoz való hozzájárulás kereteinek meghatározása — és az ösztönzés, azaz a társada­lomnak szükséges, hasznos több előteremtésének segí­tése. Egy sor munkahelyen azonban megállnak az első tényezőnél. Elosztanak; mindenkinek egy keveset, függetlenül attól, erre a kevésre is mennyiben ér­demesek az érintettek. Az egyenlősdi tehát a munka szerinti elosztás elvének ellentéte, ezért bérnivellá- lásnak is nevezik. A ki­egyenlítődő bérek viszont finom műszerként jelzik, baj lesz — ha még nincs is — a teljesítményekkel, a termelékenységgel, mivel ellenérdekeltség jön létre; az átlagos szint lesz a cél, mert az fizetődik ki a leg. jobban. S így igaz, hiszen a nivelláló bérezési gya­korlat mellőzi a végzett munka mennyiségének, s még inkább minőségének értékelését. Nem teremt kellő bér- (kereset) kü- könbséget a képzetlen és a képzett munkaerő, a köny. nyű és a nehéz fizikai munkát ellátók között, nem honorálja megfelelően azo­kat, akik vállalják a ked­vezőtlen munkakörülmé­nyeket stb., azaz átírja a társadalmilag igazságosnak ítélt értékrendet, esetleges­sé — már-már a szerencse függvényévé — teszi a ja­vadalmazás mértékét. A tégla-, cserép, és tűz- állóanyag-iparban például a férfi szakmunkások havi bére a legutóbbi összesí­téskor 244 forinttal halad­ta meg a betanított mun­kásokét; hasonlóan csekély különbségekre bukkanha- 1 unk a vas. és alumínium- kohászatban és több más iparterületen. A fejlett ipa­ri országokban a szakmun­kások keresete 75—100 szá­zalékkal haladja meg a be­tanítottakét, a hátvanas években hazánkban ez a különbség — 50—70 szá­zalék között volt. Napja­inkban a különbség ipar­területenként eltérően 10— 40 százalékra csökkent. Ha­sonló folyamat ment végbe a betanított és a segéd­munkások csoportjának bé_ rezésénél, s a nem fizikai foglalkoztatottaknál. S ez még korántsem teljes kép az egyenlősdiről. Mert ide­tartozik az is, hogy a mun­kahelyek — tisztelet a ki­vételnek — egy-egy szak­mai területen belül még kevésbé tesznek különbsé­get a javadalmazásnál. Nem csak az alapbérben — törzsbérben — öltenek testet az egyenlősítő törek­vések, hanem a prémiu­mok, jutalmak odaítélésé­nél Is megmutatkoznak. Van termelőhely, ahol mindenki pontosan tudja, hogy munkájától függet­lenül mikor kerül sorra, mikor ér hozzá a „körhin­ta”. Persze: vannak bér­(kereset) különbségek; be­osztás, munkában eltöltött évek száma, stb. alapján. Azaz: attól még létezhet az egyenlősdi, hogy a bérel­számoló és a gyártmány­tervező keresete különbö­zik. Ha csekély az eltérés — nem fejezi ki a két munka társadalmi hasznos­ságának különböző fokát, a munkakör ellátásához szűk. séges ún. kvalifikációt, — akkor a bérarányokban tű­nik fel a semmivel sem in. dokolható nivellálás. Ha viszont azt látjuk, hogy a harminc, meg a százhúsz ember elszámolását intéző két tisztviselő keresete száz, vagy százhúsz forint­tal különbözik csupán, ak­kor a teljesítményelv fél- retolásának bizonyítékára bukkantunk. Talán ennyiből is kide­rül: az egyenlősdinek sok­féle formája, megjelenési módja lehetséges. Ami azért veszélyes, mert a he­lyes bér- és kereseti ará­nyok kialakításának és megtartásának lényeges a szerepe a munkaerő éssze­rű elosztásában, a termelé­kenység növelésében. Azaz: ha torzulnak ezek az ará­nyok, elkerülhetetlenül ne­gatív hatást gyakorolnak az említett tényezőkre is, például nem ott található — mert nem oda vándorol — a munkaerő, ahol tár­sadalmilag a legszüksége­sebb — a leghasznosabb — lenne. A jövedelempolitikai el- ** vek hosszú ideje hangoztatják a keresetek végzett munkával arányos differenciálásának szüksé­gességét, ám ennek szilárd kereteit a viszonylag köny- nyen megszerezhető bér­kedvezményekkel, az auto­matikus bérnövelési lehető­ségekkel ezt nem erősítet­ték meg. Ezért azután az a furcsa helyzet alakult ki, hogy a vállalatok bírálják — nem ok nélkül — a népgazdaság érdekeltségi rendszerét, ugyanakkor maguk — saját kapuikon belül — a kívánttal hom­lokegyenest ellenkezően cselekednek: gyakran le­becsülik. mellőzik, frázissá silányítják az anyagi érde­keltséget, s nem értik, hogy teljesítményeik miért talál­tatnak könnyűnek a'nem­zetközi kereskedelem mér­legén. Mészáros Ottó Magyarországi látogatását befejezve pénteken eluta­zott Budapestről az Euró­pai Biztonság és Együttmű­ködés Görög Bizottságának küldöttsége. A delegáció tagjai itt-tartózkodásuk so­rán megbeszéléseket foly­tattak az Európai Biztonság és Együttműködés Magyar Nemzeti Bizottságának tár­gyalóküldöttségével, látoga­tást tettek a Magyar Kül­ügyi Intézetben, a Magyar Tudományos Akadémia Vi­lággazdasági Kutatóintéze­tében, s találkoztak a Kül­ügyminisztérium képvise­lőivel. Irene Villaris egyetemi tanár, az Európai Biztonság és Együttműködés Görög Bizottságának alelnöke, a delegáció vezetője nyilatko­zatot adott a Magyar Táv­irati Iroda munkatársának. Elmondotta, hogy bizottsá­guk képviseletében először járt küldöttség Magyaror­szágon, s a látogatás, a tárgyalások bizonyították, mindkét f|él azonosan ítéli meg kontinensünk legfon­tosabb kérdéseit. — Személyesen is meg­győződhettünk arról — mondotta —, hogy Magyar- országon eredményesen munkálkodnak az európai biztonság és együttműkö­dés továbbfejlesztése érde­kében, a helsinki záróok­mány ajánlásainak végre­hajtásáért. Görögországban nagy várakozással tekintünk az 1980-as madridi találko­zó elé. A görög közéleti szemé­lyiség kiemelte, hogy Eu­rópa és az egész világ jö­vőjének, fejlődésének szem­pontjából, valamint a gaz­daság, a társadalom és kör­nyezetünk nagy kérdései­nek megoldásában alapve­tő fontosságú a fegyverke­zési hajsza megfékezése, s a leszerelés. Befejeződött a Román Szocialista Egységfront küldöttségének látogatása A Román Szocialista Egy­ségfront küldöttsége, amely Mihai Daleának, a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága Politikai Végre­hajtó Bizottsága póttagjá­nak, az országos tanács el­nökhelyettesének vezetésével a Hazafias Népfront meghí­vására látogatott hazánkba, pénteken elutazott Buda- pestrőíl. A Sarlós Istvánnal, áz MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjával, a HNF OT fő­titkárával folytatott megbe­szélésen a két partnerszer­vezet küldöttségei tájékoz­tatták egymást országaik helyzetéről, a szocializmus építésének tapasztalatairól, a HNF-nek, illetve a Román Szocialista Egységfrontnak a társadalomban betöltött funkcióiról, szervezeti fel­építéséről, legfontosabb fel­adatairól, s véleményt cse­réltek a kétoldalú együtt­működést érintő kérdések­ről. A küldöttséget Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára fogadta. Marjai József és Konsztantyin Katusev miniszterelnök- helyettesek, a bizottság társelnökei jegyzőkönyvet írtak alá (MTI fotó — Soós Lajos felv. — Népújság telefotó — KS) A jegyzőkönyv aláírásával pénteken a Parlament Dele- gációs termében befejezte munkáját a Magyar—Szovjet Gazdasági és Műszaki-Tudo­mányos Együttműködési Kor­mányközi Bizottság 23. ülés­szaka. A jegyzőkönyvet Marjai József és Konsztan­tyin Katusev miniszterelnök- helyettesek, a kormányközi bizottság társelnökei írták alá. Ott volt Vlagyimir Ja- kovlevics Pavlov, a Szovjet­unió budapesti nagykövete is. Amint a jegyzőkönyv és az ülésszakról kiadott közös közlemény is megállapította, a bizottság különösen nagy figyelmet fordított azoknak a megállapodásoknak a tel­jesítésére, amelyek Kádár János és Leonyid Iljics Brezsnyev tárgyalásain szü­lettek a szovjet párt- és kormányküldöttség májusi magyarországi látogatása so­rán. Részletesen megtárgyalták a két ország közötti külke­reskedelmi forgalom alaku­lását s megállapították, hogy az árucsere továbbra is eredményesen fejlődik. Az idei terv 4,8 milliárd rubel értékű árucsere, ami a hosz- szúlejáratú kereskedelmi egyezmény 1979. évi elő­irányzatánál majdnem 250 millió rubel értékűvel több áru kölcsönös szállítását tar­talmazza. A magyar exportszállítá­sok nyolc termékcsoportban az első helyet foglalják el a szovjet importigények ki­elégítésében. A szovjet part­nerek szállításaiban pedig rendkívül jelentős, hogy az importáru kétharmada ezút­tal is energia, energiahordo­zó, nyersanyag- és féltermék. Az ülésszak befejeztével Simon Pál nehézipari mi­niszter és Török István kül­kereskedelmi miniszterhe­lyettes, illetve Leonyid Kosztandov vegyipari . mi­niszter jegyzőkönyvet írt alá az agrokémiai egyezmény bővítéséről. Házi Vencel külügyminiszter-helyettes és Leonyid Zorin külkereske­delmi miniszterhelyettes a kölcsönös kereskedelemben szállított gépek, berendezé­sek és műszerek karbantart tását segítő szovjet műszaki kiszolgáló központok építé-' séhez szükséges területek biztosításáról kötött kor­mányközi egyezményt. Sáro- si Sándorné könnyűipari és Török István külkereskedel­mi miniszterhelyettes, illetve Jevgenyin Szizov cellulóz- és papíripari és Leynyid Zorin külkereskedelmi miniszter- helyettes, jegyzőkönyvet írt alá a papíripari választék- csere-megállapodás meg­hosszabbításáról. A szovjet küldöttség pén­teken délután elutazott ha­zánkból. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren meg­jelent Marjai József, Simon Pál és Soltész István. Ott volt Vlagyimir Jakovlevics Pavlov is. (MTI) Vendégek Borsodból, Nógrádból is ÉMHSZ ifjúsági és sportnapok Egerben Az. Észak-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat. nál nagy hagyománya van már az évenként sorra ke­rülő ifjúsági és sportna­poknak. Több száz fiatal ta­lálkozik ilyenkor egymás­sal; több megyéből, távoli munkahelyekről érkeznek a rendezvényekre. A három napig tartó programsorozat — már a tizenhatodik — színhelye ezúttal. Eger, a vendéglátók a vállalat egri üzemigazgatóságának dol­gozói. Pénteken délután ér­keztek meg a csapatok a Borsod, Nógrád és Heves megyei üzemigazgatósá­gokról, hogy összemérjék tudásukat a sport- és szel­lemi vetélkedőkön. Szabó István egri üzem­igazgató megnyitója után a Gép- és Műszeripari Szakközépiskolában került sor az első vetélkedőre: a résztvevőknek kultúrtörté­neti, munkásmozgalom- történeti kérdésekre kellett válaszolniuk. Ma pedig at­létikai verseny, céllövészet, tájékozódási verseny szere­pel a programban. A' ven­dégeknek természetesen alkalmuk nyílik megismer­kedni Eger nevezetességei­vel és kirándulni a kör­nyékre is. Ebben segítséget nyújt a rendezők által gon­dosan szerkesztett részletes Gépek a határban Másodvetésre készítik elő a talajt mélyszántással a po­roszlói Magyar—Szovjet Ba­rátság Termelőszövetkezet szántóföldjein (fenti képünk). Talajjavító munkát végeznek az erősen kötött szántókon a besenyőtelki Lenin Terme­lőszövetkezetben (jobbra). (Fotó: Perl Márton) ■HmiuinmiiiiiiiiiiHiimiiuimuiHiUBiiiuuuuiuiuuuuuuiuiM i Elutazol! Budapestről az Európai Biztonság és Együttműködés Görög Bizottságának küldöttsége

Next

/
Thumbnails
Contents