Népújság, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-13 / 162. szám

Szeparatisták — pekingi zsoldban POLITIKAI VÁLSÁG fenyegeti az indiai kor­mányt: a miniszterelnök Dzsanata pártja elveszítette többségét a parlamentben. Képviselőinek több cso­portja vált ki a pártból, amely annak idején külön­böző ellenzéki erők tarka szövetségeként jött létre. A kivált törvényhozók most az ellenzékhez csatlakoz­tak, s ezzel alaposan megerősödött az Indiai Nemzeti Kongresszus, amelynek ma is vitathatatlanul legte­kintélyesebb alakja Indira Gandhi, a volt miniszter­elnök-asszony. A parlamenti csatározások közepette, a különböző pártok képviselői figyelmüket észak felé fordítják: ismét fellángoltak a kinai határ közelében a banda­harcok. Peking hosszú ideje folyamatosan támogatja az indiai szeparatista erőket. KEZDETBEN A KÍNAI VEZETÉS arra számított, hogy sikerül Indián belül megvetni a lábát — ku­darcot vallott azonban az a törekvés, hogy erős maoista pártot hozzanak létre. A pekingi vezetés elv­telen hegemonista nagyhatalmi politikájából kiáb­rándultak még azok is, akik a hatvanas években a maoista receptet akarták alkalmazni Indiában. Kína ekkor a szeparatisták felé fordult. Indiában nem él olyan jelentős kínai származású kisebbség, mint Dél- kelet-Ázsia számos országában. Ott ezek, a „hua csiaók” jelentik Peking legfőbb támaszát. A kínai vezetés tehát Észak-India elmaradott törzseit, a na- gákat és a mizókat környékezte meg. Korábban ezek­nek az elmaradott népcsoportoknak a vezetői a CIA zsoldjában álltak. John Foster Dulles, a hajdani ame­rikai külügyminiszter támogatta a washingtoni hír­szerzésnek azt az elképzelését, hogy az észak-indiai, — többnyire keresztény hitre térített —, törzsekből valamiféle ütközőállamot hozzanak létre India, Kína és Burma között — Indokína közelében. Ezek a tervek kudarcot vallottak — a szepara­tista törzsi vezetők pedig új gazda után néztek. Kína magára vállalta a nagák és mizók katonai kiképzé­sét, felfegyverzését. AZ INDIAI BIZTONSÁGI ERŐK az elmúlt he­tekben több mizo fegyveres csoportot tettek ártal­matlanná. Ezek bevallották: Kínában képezték ki őket, kínai fegyverekkel és kínai utasításokkal ha­toltak be Indiába. Sőt, vezetőjük — mint ahogy arra egy ellenzéki képviselő rámutatott — szoros kapcso­latot tartott fenn az új-delhi kínai nagykövetséggel is. Ezek az akciók azt bizonyítják: Peking minden alkalmat felhasznál arra, hogy zavart keltsen a szomszédos országokban, ha érdekei úgy kívánják, nem riad vissza a katonai beavatkozástól sem. Miklós Gábor CSÜTÖRTÖK ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTAR Változások a világgazdaságban 3. Tábornokok és a SALT-il. Heltai András, az MTI tudósítója jelenti: Harold Brown amerikai hadügyminiszter nyomaté­kosan sürgette a szenátus külügyi bizottságát: hagyja jóvá eredeti formájában a második SALT-szerződést. Brown a több órás vitában, szenátorok kérdéseire vála­szolva a többi között kije­lentette: amennyiben a tör­vényhozás elutasítaná a megállapodást, az igen sú­lyos következményekkel jár­na a NATO számára is. A vezérkari főnökök egye­sített bizottságának tagjait hallgatta meg ezután a SALT-ról a külügyi bizott­ság. A tábornokok (vala­mennyien a Carter-kormány kinevezettjei) támogatták a szerződést, de sokkal ke­vesebb lelkesedéssel és ke­vésbé meggyőzően, mint hadügyminiszterük. David Jones tábornok, a vezérkari főnökök egyesített bizottsá­Indiai kormány­válság A kormányzó Dzsanata- párton belüli válság újabb hullámai elérték a kormányt is: a minisztrelnöki iroda csütörtökön bejelentette, hogy lemondott Rabi Rai egészségügyi és családterve­zési miniszter, illetve Dzsa- nesvar Misra, energiaügyi ál­lamminiszter. A PTI indiai hírügynökség értesülése sze­rint Misra a lemondását közlő levelében azt hozta fel indokul Daszai kormány­főnek, hogy a kabinet ki­sebbségbe szorulása után nem kíván a kormányban dolgozni. A legújabb hírek szerint csütörtökre már több mint ötven képviselő lépett ki a kormánypártból, vagyis egy­re gyengül a Dzsanata a parlament alsóházában. Ez akkor következik be, amikor a parlament az ellenzék ál­tal beterjesztett bizalmat­lansági indítványt vitatja. A bizalmi szavazást a jövő hé­ten ejtik meg. A washingtoni szenátusban folytatódtak a SALT—II. szer­ződéssel kapcsolatos meghallgatások. Képünkön: a vezér­kari főnökök egyesített bizottságának, tagjai a szenátorok kérdéseire válaszolnak. (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) gának elnöke arra helyezte a hangsúlyt, hogy a szerző­dés „szerény, ám hasznos lépés” — de csak akkor lehet hatékony, ha további, nagy­mértékű amerikai fegyver­kezéssel párosul. A szenátusi testület csü­törtökön a SALT-szerződés ellenfeleinek képviselőit hall­gatja meg. Begin Jeruzsálemet tekinti Izrael fővárosának Alexandria, Jeruzsálem Menahem Begin izraeli miniszterelnök csütörtökön hazaérkezett egyiptomi láto­gatásáról, melynek során két alkalommal tanácskozott Szadat egyiptomi államfővel. Az Egyiptomi—izraeli vi­szony fejleményeit tükrözi, hogy az izraeli kormányfő különgépe — ezúttal első íz­ben — Jeruzsálemtől tíz ki­lométernyire a megszállt Ciszjordánia területén fekvő Atarot repülőtéren szállt le. Begin megérkezésekor ki­jelentette. hogy a jövőben ezt a repülőteret veszi igény­be hivatalos látogatásaihoz. Az izraeli miniszterelnök a gesztussal nyíltan értésre Megkeményedett piacok a világpiaci Árvi­szonyok megváltozása, a tőkés országok növekedési ütemének alacsony volta, így vásárlókedvük csökkené­se és exportjuk erőltetése mind jelzi a világgazdasági változásokat. S ezek a fo­lyamatok önmagukban is''' károsan hatnak a magyar gazdaságra. Mindezek mel­lett a tőkés országok beve­tik azokat az eszközöket, amelyek még nehezebbé te­szik piacaikra a behatolást. Ezeknek az eszközöknek se szeri, se száma. Az ENSZ egyik szervezete kísérletet tett felmérésükre, rendszer­be foglalásukra, és mintegy négyszáz módszert foglalt listába. A megkülönböztető, így a normális külkereske­delmet gátló intézkedések tömeges és általános alkal­mazása is jelzi, hogy a vi- lákereskedelemben súlyos a helyzet. A korábbi évtize­dekben a nemzetközi szerve­zetekben az országok arra törekedtek, hogy felszabadít­sák (liberalizálják) a külke­reskedelmet, mert akkor az egész tőkés világgazdaságban kedvező konjunktúra ezt kö­vetelte meg. Mindenkinek ér­deke volt a piac bővítése és a külkereskedelmi kapcsola­tok szabad fejlesztése. Most viszont a kedvezőtlen gazda­sági helyzetben minden or­szág a piacok meghódításá­ra, eladási lehetőségeik bő­1919. július 13., péntek vítésére törekszik, amikor mint exportőr, vagyis eladó szerepét játssza. Vevőként és termelőként ugyanakkor ab­ban érdekelt, hogy minden lehető intézkedéssel — és ebben az állam is segítséget nyújt a maga eszközeivel — gátolja az importot, az áruk külföldön történő vásárlását Miért? A külföldi áru a belső piacon versenyt tá­maszt a hazai termékeknek és gátolja mind az áremelés­ben, mind pedig a nagyobb mennyiségek eladásában a hazai termelőt. S ez előny­telen, hiszen oda hat hogy az adott országban a terme­lés tovább csökken, a gaz­dasági fellendülés megtor­pan. Tehát végső soron minden­ki az exportban érdekelt, s az importot igyekszik meg­gátolni, vagy legalábbis kor­látozni. Csakhogy van egy bökkenő: különféle nemzet­közi megállapodások (a töb­bi között a világ országait magában foglaló GATT-ban, az Általános Vám- és Ke- kereskedelmi Egyezményben létrejöttek) tiltják mind az import adminisztratív korlá­tozását, mind pedig az ex­port állami támogatását (szubvencióját). Ezt szeret­nék valahogy kijátszani, amikor a különféle diszkri­minatív intézkedéseket al­kalmazzák. Vegyünk ezek közül két jellemzőt. AZ IMPORT ESETÉBEN áremelő tényező, hogy a kül­földön vásárolt áru után vá­mot kell fizetni, s bizony a vám esetenként 40—50 szá­zalékkal, de előfordul, hogy száz százalékkal megdrágít­ja a terméket. Évtizedeken át az államok többféle egyezményekben a vámok csökkentésére kötelezték magukat, vagyis törekedtek arra, hogy a külföldi ter­mékek versenyeképesek le­hessenek a hazaiakkal. A vámcsökkentés, vagy éppen a felszámolási megállapodás sok ma is érvényben vannak, sőt, újak megkötése napi­renden van. S ha egyszer valamelyik állam aláírta a megállapodást, azt végre is kell hajtania. A jelenlegi helyzetben sok ország ügyes és meg nem támadható módszerekkel ki­játssza a megállapodást Ugyanis a nemzetközi egyez­mény a vámokat leszállítja, de nem tiltja meg, hogy az állam adókat, illetékeket, stb. vethessen ki ugyanazon termékekre. Ez minden or­szág saját belügye. így az­tán lehet, hogy a vámokat mérsékelik vagy éppen el­törlik, de akkor adót vetnek ki az importált cikkre, amely semlegesíti a vám ha­tását. Az állam jól jár, mert végül is bevétele nem válto­zik (a kieső vámot pótolja az adóbevétel), s a belföldi termelők is, mert mentesül­nek a versenytől, s a hazai termék könnyebben eladható­vá válik. Egy másik módszer, ami­kor „piaczavarás” címén úgynevezett dömpingeljá- rást indítanak az importált külföldi termék termelője ellen. Erre lehetőséget ad egy nemzetközi gyakorlat. • aminek a lényege az, hogy­ha a külföldi szállító olyan áron ad el egy árucikket (exportál), amely ár alacso­nyabb, mint ugyanazon áru­cikk hazai ára, akkor a ter­melő dömpingvádjával il­lethető. Ugyanis ilyen eset­ben azt feltételezik, hogy a termelő azért tudja olcsób­ban adni termékét a külföl­dön, mint a belföldön, mert árkiegészítést, szubvenciót kap az államtól. S ezt a nemzetközi szerződések tilt­ják. Ha beigazolódik a döm- ping, akkor vagy kitiltják az adott terméket a piacról, vagy arra kötelezik a ter­melőt, hogy emelje föl az árat. S> ha ez utóbbira kerül sor, lehet, hogy annyira megdrágul az adott áru, hogy nem lehet tovább ex­portálni. NEHOGY AZT GONDOL­JUK, hogy ezeket az eszkö­zöket csak a szocialista or­szágok ellen alkalmazzák. Éppen az a jellemző, hogy a fejlett tőkés országok egy­más ellen is kiterjedten be­vetik. Leginkább a közis­merten olcsón termelő Ja­pán ellen indít sok eljárást a közismerten drágán ter­melő Egyesült Államok. A jelenlegi időszakban te­hát a világpiacokra jellemző a megkülönböztetett intézke­dések tömeges alkalmazása, vagyis a belső piacok és végső soron a hazai tőkések védelme. Ilyen körülmények között rendkívül nehéz el­adni és nehéz jó árat elérni az exporttermékekért. A ver­senyben csak az képes mégis jó helyezést elérni és így többet értékesíteni, aki mű­szakilag kiváló cikkeket, időben, elfogadható áron, kellő csomagolásban, meg­felelő szervizt garantálva szállít, s aki nagyon rugal­masan reagál, ráadásul svor- san a világpiac minden rez- '"’lésére. Gyulai Isi — VÉGE — adta, hogy- egyiptomi tár­gyalópartnerének véleményét semmibe véve az egységes (tehát az 1967-ben elfoglalt városrésszel kiegészített) Je­ruzsálemet tekinti Izrael fő­városának. Repülőtéri nyilatkozatá­ban Begin kijelentette, hogy alexandriai látogatása „pozi­tív eredményeket hozott”, s Szadat augusztusra tervezett haifai látogatására is utalva azt hangoztatta, hogy a ha­sonló találkozók „tartalom­mal töltik meg a béke kere­teit”. Begin szerint Szadat- tal folytatott megbeszélései a „megértés és az igaz barát­ság jegyében zajlottak”, s a két ország „az együttmű­ködés útjára lépett”. Begin bejelentette, hogy még csütörtök délután kap­csolatba lép Carter amerikai elnökkel, hogy tájékoztassa a megbeszélések eredmé­nyeiről. TEHERÁN Iránból érkezett jelenté­sek szerint csütörtök reggel különböző létesítményeket értek támadások Khuzisztán tartományban. Mint a Reu­ter közli, arab fegyveresek Khorramshahr mellett fel­robbantottak egy fontos vas­úti hidat, megtámadtak két rendőrőrsöt. Az UPI szerint az iráni—iraki határ közelé­ben egy katonai radarbázist ért támadás. MOSZKVA A Szovjetunióban föld kö­rüli pályára bocsátották a Kozmosz—1114 mesterséges holdat a világűr további ku­tatása céljából. LONDON Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára európai kőrútjának újabb állomására. Londonba érkezett. Az angol főváros­ban a főtitkár tárgyal Mar­garet Thatcher miniszterel­nökkel és Lord Carrington külügyminiszterrel. BONN Karl Carstens, az NSZK szövetségi elnöke szerdán fo­gadta Alekszej Sibajevet, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának elnö­két, aki küldöttség élén tar­tózkodik az NSZK-ban, A tárgyalásokon az enyhülés kérdéseit vitatták meg. SAN CLEMENTE Nixon, az Egvesiilt Álla­mok volt elnöke csütörtö­kön Mexikóba repült, ahol találkozik a megdöntött irá­ni sahhal — jelenti a Reu­ter hírügynökség, ZARAGOZA Tűz ütött ki szerdán reg­gel a spanyolországi Zara­goza egyik szállodájában. A1 lángok a hatemeletes Coro­na de Aragon luxusszálló valamelyik alsó szintjén törtek ki, majd átterjedtek a felső szintekre is. A men­tésben a tűzoltók segítségére siettek a szomszédos katonai támaszpont helikopterei is. A legfrisebb jelentések sze­rint a szerencsétlenségnek eddig 71 halálos áldozata van. A sebesültek számát több mint százra becsülik. A sebesültek között van Franco diktátor özvegye isi A hatóságok véradókat to- boroznak. Kínai rakétakísériet Az APN hírmagyarázói ír­ják: A pekingi rádió a közel­múltban egy ballisztikus ra­kéta kipróbálásáról számolt be. A részletekre nem derült fény a híradásból, a rádió mindössze annyit közölt, hogy a „néhányszor tíz ton­na” súlyú rakéta becsapó­dott a „több ezer kilométer” távolságra levő célba, mégis úgy tűnik, a kísérlet jelen­tősége másodlagos a bejelen­tés időpontjához képest. A híradás ugyanis június 19- én hangzott el, egy nappal az 5. kínai országos népi gyű­lés második ülésszakának megnyitása után. Az egybeesés aligha vélet­len. Ezen az ülésszakon, amelyen a népgazdaság „rendbetételének”, a beruhá­zások csökkentésének szük­ségességét hangoztatták, be­jelentették, hogy növelik a hadipotenciál fejlesztését szolgáló kiadásokat. A kínai arzenálokban már van néhány száz nukleáris robbanófej, most főként a célbajuttató eszközök- töké- . létesítése, illetve újak -ki- fejlesztése a cél. Külföldi katonai szakértők véleménye szerint Kína ma körülbelül 30—50 közép-hatósugarú (4000 kilométeren felüli tá­volságra irányítható) ballisz­tikus rakétával rendelkezik. A világsaitó arról is hírt 'dott hogy most már a 12 000 kilométer hatósugarú • rakéták kifejlesztésén dol­goznak. A szakértők úgy véJ lik, hogy a célbajuttató esz-- közök tökéletlensége ellené­re Kína képes volna nuk­leáris csapást mérni Alasz­kára, Ausztráliára, vagy a Mariana-szigetekre — nem is beszélve közvetlen szom­szédairól. A fejlesztési munkálatok pedig arra mutatnak, hogy, olyan interkontinentális ra­kétákat igyekeznek létrehoz­ni, amelyek az Egyesült Ál­lamok területén levő cél­pontokat is elérhetik. Ez első látásra meglepőnek tűnhet, hiszen a kínai veze­tők az Egyesült Államokkal kapcsolatban többnyire „az érdekek azonosságát” hang­súlyozzák. Pekingben azon­ban úgy látszik nem lettek hűtlenek a régi elvhez, amely a barátság mcíiett a harcot sem engedi el (elejte­ni. A június 19-i bejelentési arra utal, hogy a rakétaki- sérlet időpontja — szintérí nyilván nem véletlenül — a SALT—II. szerződés aláírá­sával is egybeesett. Kína szemmel láthatólag akadá­lyokat sze :tne gördíteni a katonai envbülés útjába. Az országos népi gyűlés mosta­ni ülésszakán elmondott be-' szédében Hua Kuo-feng ki­jelentette, hogy a jelen idő-' szakban „tovább fejlődnek azok a tényezők, amelyek a háború irányában hatnak”.1 E „tényezők” között a jelek szerint előkelő helyen áll a pekingi vezetők politikája. ,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents