Népújság, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-11 / 160. szám
5 KEDD EST! KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK: j Iráni útvesztő Iránban ismét felgyorsultak az események. Egy• szerre több olyan dolog is történt, amely hosszabb j távú hatásában befolyásolhatja az ország sorsának • alakulását. Azt persze senki nem várta, hogy egy több év- j tizedes jobboldali diktatúra összeomlása után a fej- 5 lődés, a demokratikus továbblépés rózsákkal kirakott : úton történik. Egy olyan országban, amelyet hatal• más ellentétek — ráadásul nemcsak gazdaságiS politikai, hanem nemzetiségi ellentétek is (!) — jel- : lemeznek, nem tekinthető törvénynek az, hogy min- j den csoda három napig tart. A csoda — a népakarat : csodája — bekövetkezett, a sah rezsimje viszonylag : rendkívül gyorsan összeomlott. De, mint várható ■ volt, az iráni politikai és etnikai erők kizárólag ab: bán értettek egyet, hogy á gyűlölt császárságnak j pusztulnia kell. Amikor ez megtörtént, elkerülhetetlen volt a : különböző erők politikai, sőt helyenként fegyveres • összecsapása. Kibontakoztak a létező legnagyobb ve- ; szély körvonalai: az ellenforradalomé. A területileg ! nagy államban különböző hatalmi központok alakul■ tak ki, hoztak egymásnak ellentmondó intézikedése| két. Valamennyi megfigyelő egyetértett abban, hogy | amennyiben ez az állapot állandósul, jó közeget telj remt mindenféle ellenforradalmi kísérlet számára. 5 Nos, a legutóbbi napok eseményei pontosan ezt a : tételt igazolták, valamint azt, hogy Iránban a sok ; érdekelt fél végre — jobb később, mint soha — fel- ; ismerte ezt a veszélyt, sőt hajlandó levonni belőle a | szükséges következtetések legalább egy részét. Könnyen lehet, hogy éppen a katonatisztek le- : leplezett és elfojtott összeesküvése könnyítette meg ■ számos egyházi és politikai vezetőnek azt, hogy el- : jusson eddig a felismerésig. Milyen jelei vannak en- : nek? A legújabb teheráni hírek szerint Khomeini • bejelentette, hogy közkegyelemben részesül minden: ki, aki a sah rezsimjében viszonylag kisebb vétségej két követett el. Ugyanakkor — és a dolgok összefüg■ genek! — fokozatosan feloszlatták a forradalmi bí- £ róságoka-t, amelyek intézkedéseit mind kül-, mind • belföldön sokan vitatták, bírálták, nemegyszer maii ga Bazargan miniszterelnök is. Ez a két intézkedés : segítheti a megrázkódtatás után még mindig moraj ló • iráni tűzhányót abban, hogy megnyugodjék, hogy az j indulatok átadják helyüket a józan, átgondolt poli- ! tikai döntéseknek. Méghozzá olyan döntéseknek, ■ amelyeket egy legalábbis valamennyire egységes ve- | zetés hoz. Harmat Endre Izrael és Egyiptom újabb csúcstalálkozója Menahem Begin izraeli miniszterelnök kedden megérkezett Alexandriába, ahol Egyiptom és Izrael újabb csúcstalálkozójára kerül sor. A megbeszélések előtt az egyiptomi sajtó csak rövid írásokban foglalkozik a várható eseményekkel. Az A1 Ahram leszögezi, hogy a magas szintű megbeszélések eddig mindig hoztak előrelépést a két ország viszonyában. Az izraeli rádió kommentárja reményét fejezte ki, hogy Egyiptom és Izrael ezúttal megoldja a megszállt területek autonómiájával kapcsolatos tárgyalások ügyrendi kérdéseit (az egyiptomi sajtó az elmúlt héten azt írta, hogy ezek a kérdések már megoldottak). Begin látogatása csütörtök délelőttig tart. Az izraeli miniszterelnök látogatását igen szigorú biztonsági intézkedések kísérik. Somoza csatát vesztett „Somoza hadserege csatát vesztett: talán két-három hétre futja még a lőszer- készletekből, a Guatemalán és Salvadoron át érkező szállítmányok egyre jobban akadoznak, megsemmisült a gárda harci morálja és a sandinisták elvágták egyes csapatok utánpótlási vonalait. A Masaya elleni támadás egyetlen eredménye az volt, hogy több mint 200 gárdista életét vesztette, mintegy 300 pedig megsebesült. A tisztek közül egyre többen állnak át, mások pedig amerikai vízumért folyamodnak” — mondotta egy magát megnevezni nem kívánó külföldi katonai szakértő Ma- naguában. A Radio Sandino bejelentette: a sandinisták csapatai minden irányból Managua felé indulnak. Egyes jelentések szerint Somoza készen áll a távozásra és azt várja, hogy az Egyesült Államok határozza meg lemondásának idejét. Washington pedig arra vár, ho'W valami módon meg tudja akadályozni a nemzeti újjáépítés kormányának hatalomra jutását. A Radio Sandino beszámolt arról, hogy az Egyesült Államok a cél érdekében több vasat tart a tűzben. Washington szerette volna elérni, ha a kormány felvesz a tagjai közé néhány „mérsékelt” politikust. Á sandinisták azonban nem tárgyalnak sem Julio Gu- tierrez tábornokkal, (aki 1965-ben az amerikaiak oldalán Dominikába behatoló nicaraguai csapatokat vezette), sem pedig Ernesto Fernandez Hollmann polgári politikussal (aki Somoza kormányzó pártjának a pénzügyi titkára). A felkelők rádióadója ugyanakkor beszámolt arról is, hogy — miután egyre csökken a kilátás az Észak-Amerikának kedvező tárgvalásos rendezésre — az Egyesült Államok puccsot próbál szervezni a nemzeti gárda harminchét magas rangú tisztjének részvételével, hogy Somoza letartóztatása és fiának megölése után elismerhesse maid az új katonai juntát. A Radio Sandino hangsúlyozta: az amerikai tengerészgyalogosok jelenléte az ország határán egyértelműen a beavatkozás veszélyét jelenti. Costa Ricában tiltakozási hullámot váltott ki az amerikai jelenlét. A gépek leszállását maga Rodrigo Carazo elnök engedélyezte, aki — mint mondotta — azért nem tudta alkotmányos úton a kongresszus jóváhagyását megszerezni, mert hét végén nem tudta elérni a képviselőket. Megfigyelők rámutatnak, hogy Washington súlyos nyomást gyakorol Costa Ricára. Változások a világgazdaságban 1. Kisebb fogyasztás, csökkenő termelés MAGYARORSZÁG RÉSZE a világgazdaságnak, így ami a közeli és a távoli országokban végbemegy, valamiképpen hatással van rá. Az utóbbi években egyre gyakrabban beszélünk külső káros gazdasági hatásokról. Egyszerűen azért, mert ami. kor jól megy minden, természetesnek tűnik, de amikor sűrűsödnek a gondok, érezni a nehézséget és annak kellemetlen következményeit, akkor azokat meg is fogalmazzuk. Napjainkban és várhatóan hosszabb ideig, a második világháborút követő majdnem három évtizedhez mérten a tőkés világ- gazdaságban számottevő vál. tozások kezdődtek és történnek. Ennek sem méreteit, sem a következő évtizedekre várható hatásait teljes egészében sem a szocialista, sem a tőkés közgazdászok felbecsülni nem képesek. Csak a változások fő vonalai láthatók, s' ami ennél sokkal fontosabb: hatásai, káros következményei máris széleskörűen érzékelhetők. Ami a változásokból leg- ' szembetűnőbb: a tőkés országok (e fogalom használata során mindig a legfejlettebb, mintegy 15 tőkés országról van szó) termelésének és • nemzeti jövedelmük növekedésének üteme csökkent. A második világháborút követő két és fél évtizedben a tőkés országok termelése évente átlagosan 7— &MémkU, J979. júHus'll.J-szerda 8 százalékkal nőtt (ezen belül pl. az Amerikai Egyesült Államokban 4—5, Japánban 12—14 százalékkal). Az a hiedelem kezdett kialakulni a világban, hogy megszűnt a válság és bekövetkezett a kapitalizmus aranykora. A hetvenes évek elején ez a képzet elószlott, amikor szinte egyik napról a másikra sok tőkés országban visszaesett a termelés, súlyos válságjelenségek ütötték föl a fejüket. Majd ismét növekedett a termelés, de most már az évi átlag 3—4 százalék körül van, ami fele a háborút követő idők fejlődésének. Ma szinte minden közgazdász és más szakember egyetért abban, hogy a tőkés országok termelésének növekedése ennél nem lesz több. Jellemzővé válik hosz- szabb időszakra a lassú, viszonylag alacsony szintű növekedési ütem. Ez önmagában nem baj, hiszen egy gazdaság egészséges voltát, fejlődését nem kizárólag és nem is első helyen a termelés növekedésének üteme határozza meg, illetve helyzete csupán ebből nem ítélhető meg. A tőkés országokban a súlyosabb probléma, hogy a termelés lassú növekedését a munkanélküliek számának ugrásszerű emelkedése és a felgyorsuló infláció kíséri. A növekedési ütem, a munka- nélküliség és az infláció együttesen már olyan tünet, amiből meg lehet ítélni a gazdaság egészének helyzetét. a változás lénvegét. A TERMELÉS NÖVEKEDÉSÉNEK alacsony üteme nem ösztönzi a tőkéseket új beruházásokra, a termelés bővítésére. Elmaradnak a gépekre, berendezésekre, felszerelésekre a megrendelések, ami a nehézipari és a gépipari ágazatok vállalatainál a termelés csökkenéséhez vezet. S a tőkés viszonyok között, ha csökken a termelés, a feleslegessé váló munkaerőt elbocsátják. Ez az egyik oka a munkanélküliségnek. Míg a másik az infláció. Ugyanis az infláció jellegzetessége, hogy minden terméknek az ára szinte naponta emelkedik. A munkások a drágulás következtében éles harcot vívnak életszínvonaluk csökkentése ellen, és béremeléseket követelnek. Ha megkapják, ezzel a termékek önköltségén belül a munkabér, mint költségtényező nagyobb lesz. Ez ismét a cikkek drágulása irányában hat, mert a tőkés nem hajlandó profitját csők. kenteni, a terheket a fogyasztóra hárítja át. Tehát miközben a munkás élet- színvonala biztosításáért küzd és jogos harcot vív, a tőkés hatalmi pozícióban lévén — a nép tömegeinek kárt okozva — a profitját védi, sőt, növeli. AZ INFLÁCIÓ bizalmatlanná teszi a vásárlót, tart a helyzet rosszabbodásától — ráadásul a munkás fél az elbocsátástól — ezért tartalékol, kevesebbet fogyaszt. Ugyanebben az irányban hat maga az áremelkedés is, ami egy bizonyos ponton túl — még az egész jövedelem elköltése esetén is — kisebb árumennyiség megvásárlását teszi csak lehetővé. Végső soron tehát nemcsak a beruházási tevékenység csökken, hanem a személyes fogyasztás sem nő olyan ütemben, mint korábban. Ez szintén visszahat a termelésre, annak csökkentése irányában. S ha ehhez a már huzamosan munka nélkül levők sokmilliós táborát is hozzávesszük, a fogyasztás viszonylagos csökkentésének irányzata még erőteljesebb lesz. Nem szükséges magyarázni, hogy — a munkanélküli-segély mellett is — a munkátlan ember fél a jövőtől, fél attól, hogy sokáig nem jut ismét munkához, fél a segély értékének csökkenésétől, mivel infláció van, s ezért tartalékol. A segély is kisebb, mint a fizetése volt, tehát kényszerűen is kevesebbet fogyaszt, ráadásul takarékoskodik is, így fogyasztása még kisebb. Tehát nem a termelés növekedési üteme, annak a ko. rábbinál alacsonyabb szintje csak a probléma, az csupán következménye egyéb nehézségeknek, mutatója a mélyebb okoknak. Magyar- ország szempontjából is közömbös, hogy a tőkés országokban az ütem hogyan alakul, de az már nem, hogy ezen országok belső piaca bővül-e, vagy stagnál, esetleg szűkül. Ma ugyanis nagyon nehéz eladni a tőkés piacokon, mert mind a termelő, mind a fogyasztó mér. sékeite vásárlásait és még az adott tőkés ország saját termelését is nehezen tudja értékesíteni. Ezzel szemben óriási az árukínálat a tőkés piacokon, ami az importőrt, a külföldi vásárlót elkápráztatja. S ami ezzel együtt jár: a tőkés országokban, ha már vásárolnak külföldről, igényesek a minőségre, a csomagolásra, a szállítás módjára, tüzetesen vizsgálják az árat. és lehetne tovább sorolni. Gyulai István (Következik: Az árrobbanás hatása) Magyar vezetők üdvözlő távirata a Mongol Népköztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Jumzsagi.in Cedcnbal elvtársnak, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Hurálja elnöksége elnökének! Zsambin Batmönh elvtársnak, a Mongol Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének. ULÁNBÁTOR Kedves Elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa, a magyar nép és a magunk nevében szívből jövő jókívánságainkat és elvtársi üdvözletünket küldjük Önöknek és a testvéri mongol népnek nemzeti ünnepük, a mongol népi forradalom győzelmének 58. évfordulója alkalmából. A magyar nép mély ro- konszenvvel kíséri a Mongol Népköztársaságban folyó szocialista építőmunkát, és őszinte örömére szolgál, hogy Mongólia dolgozó népe, kipróbált élcsapatának, a Mongol Népi Forradalmi Pártnak a vezetésével sikeresen váltja valóra a XVII. kongresszus határozatait. Ennek eredményeként gyors ütemben fejlődik a mongol társadalom és népgazdaság, emelkedik a nép életszínvonala. Mongóliának a testvéri szocialista országokkal kialakított sokoldalú együttműködése, aktív részvétele a KGST-ben egyre hatékonyabban szolgálja gazdag természeti erőforrásainak kihasználását, mind jobb feltételeket teremtve ahhoz, hogy viszonylag rövid időn belül ipari-agrár országgá váljék. A Mongol Népköztársaság szilárd elvi alapokon nyugvó, békeszerető külpolitikája, cselekvő hozzájárulása a szocialista világrendszer erősítéséhez, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységéhez, a nemzetközi béke és biztonság ügyének következetes szolgálata kivívta a haladó és békeszerető világ elismerését. Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy a közös szocialista célok felé haladva mind jobban kiszélesedik, és egyre gazdagabb tartalmat kap pártjainknak, országainknak és népeinknek a marxizmus—leninizmus és a proletárinternacionalizmus elvén alapuló sokoldalú együttműködése, testvéri barátsága. Nemzeti ünnepükön kívánjuk Önöknek és a testvéri mongol népnek, hogy érjenek el új, az eddigieknél is nagyobb sikereket a szocializmus építésében, hazájuk felvirágoztatásában, a szocializmus és a béke nemes ügyének szolgálatában. KÁDÁR JÁNOS, i a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, LOSONCZI PÁL. a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, LÁZÁR GYÖRGY, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. ★ Apró Antal, az országgyűlés elnöke az évforduló alkalmából táviratban köszöntötte Nyamin Luszancsülte- met, a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Huráljának elnökét. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a SZOT, a KISZ, az Országos Béketanács és a Magyar Nők Országos Tanácsa ugyancsak táviratban üdvözölte a mongol partner- szervezetét. Mongólia ünnepén Tegnapból a mába Középkori viszonyok, vallási béklyók, több évszázados függőség — ez jellemezte a huszadik század fordulóján Mongóliát. 1921-ben, amikor a szovjet Vörös Had. sered segítségével az anti- feudális és imperialistaellenes forradalom győzedelmes, kedett és megszületett a népi hatalom, az ország a legelmaradottabbak közé tartozott a világon. Szuhe Bátor csapatai július 11-én foglalták el a fővárost, Ürgét (ma Ulan-Bator) — e napot azóta is Mongólia nemzeti ünnepeként tartják nyilván. A hazánknál tizen- hatszor nagyobb (viszont csak másfél millió lakosú) ország élete a fél századnál alig hosszabb idő alatt gyökeresen megváltozott. A mongol forradalom eredményei az elmúlt 58 évben vi- lágtörtftielmi jelentőségű példaként elsőként bizonyították: a kapitalizmus kihagyásával, a fejlődés egy alacsonyabb fokáról közvetlenül is lehetséges a szocializmusba átlépés. Megtörték a lámák uralmát, kulturális forradalom zajlott le — az írástudatlanság ma már a múlté — kialakult a munkásosztály. Egységes szocialista gazdasági rendszert hoztak létre, s jelenleg agrár-ipari országként már a szocializmus anyagi-műszaki bázisának megteremtését tekintik központi feladatuknak. Ezt írják elő a Mongol Népi Forradalmi Párt utolsó. 1976-ban megtartott XVII. kongresszusának határozatai is, amelyeknek va. lóra váltása azóta is sikeresen folyik. A közép-ázsiai szocialista ország nemzeti jövedelme 1970 óta másfél- szeresére bővült, az ipar fejlődése pedig még ennél is dinamikusabb volt; az elmúlt 30 évben a tizenötszörösére nőtt. Változatlanul döntő fontosságú az állattenyésztés (Mongólia az egy főre jutó állatállomány terén világelső!), a mostani, hatodik ötéves tervben viszont fontos feladat lett belterjesebbé tétele. Ennek hoz. zá kell járulnia az évszázados nomád, pásztorkodó életforma átalakításához is. Mongólia ma már csak földrajzilag számít távolinak; az ország 1962-ben csat. lakozott a KGST-hez, s azóta hazánkkal is évről évre bővülnek kapcsolatai. Magyar szakemberek (például geológusok, térképészek és hidro- lógusok) százai vettek és vesznek részt számos gyár üzem' ■» helyezésében, az ásványkincsek feltárásában, kutak fúrásában. Az 1971-ben elfogadott Komplex Program különös súlyt fektet Mongólia további gvors ütemű fejlődésére. Az összekötő szálak erős. ségét jelzi, hogy Mongólia külkeresked '-ének mintegy 96 százalékál a szocialista gazdasági közösség tagállamaival bonyolítják le. Fiatal lakosságának erejére támaszkodva (a népesség majd fele még 16. életévét sem töltötte be) Mongólia megalapozottan dolgozhat nagyszabású, ám reális terveinek valóra váltásában. (szegő)
