Népújság, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-10 / 159. szám

\ HÉTFfi ÉSTT KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK: I Muzorewa utazása > „Az ország történetének legfontosabb diplomáciai ! küldetése” — így jellemezte Ábel Muzorewa új rho­< desiai miniszterelnök washingtoni és londoni utazá- l sát. A kormányfő nem nagyzolt, megállapításában ? jócskán van igazság. Nem túlzás az a megállapítás, j hogy e két út eredményétől nagymértékben függ a | Salisburyben székelő rezsim jövője, vagy legalábbis í közeljövője. > Milyen körülmények között indult el Amerikába i és Angliába lan Smith fekete bőrű, de nem éppen az í afrikai érdekeket képviselő utódja? 1. Olyan rendszer vezetőjeként, amelyről világ- | szerte általános az a vélemény, hogy csak a kulisszák < változnak, a tartalom — tehát az, hogy szó sincs va- \ lóságos többségi hatalomról — lényegében változat- ! lan. Erre — egyebek között — az is jellemző, hogy ? maga Smith, Afrika kétségtelenül egyik leggyűlöl­< tebb embere —, ha nem is miniszterelnökként, de < hangadóminiszterként benne maradt az „új” kabinet­I ben. 2. Muzorewa rezsimjét egyelőre a világ egyetlen országa sem ismerte el! 3. Ennek — és az érvényes ENSZ-határozatok- nak megfelelően — a rendszert gazdasági szankciók sújtják, amelyeket eddig is éppen Washington és London tartott be a legkevésbé. 4. Ez az eredményesség annál fontosabb lenne Salisburynek, mert július 17-én összeül az Afrikai Egységszervezet csúcsértekezlete és az ezt előkészítő külügyminiszteri értekezlet már ülésezik is Monro- viában, a libériái fővárosban. „A fekete kontinenst teljesen fel kel szabadítani a fajüldözés és a kolonializmus alól” — hangoztatta a libériái államfő. Muzorewa olyan időpontban érkezik nyugati tá­mogatóihoz, amikor ez a kiáltás nemcsak Afrikában, de világviszonylatban is egyre hangosabb. Harmat Endre O.'ajstratégia OPEC-döntés Meddig lehet emelni a kőolaj árét? Ez a kérdés sokakban és sokszor meg­fogalmazódik, mostanában, de a megnyugtató válasz, úgy tűnik, egyelőre még várat magára. Az utóbbi időben a nemzetközi olaj­piacon tovább kuszálódtak a szálak azzal, hogy a Kőolaj- exportáló Országok Szerve­zete. az OPEC július 1-től újab^ 35 százalékkal emel­te a „fekete arany” árát. Az 1973—74. évi árrobbanás óta ez volt a legnagyobb arányú drágítás, amelyről az olajminiszterek határoz­tak. s ha ehhez hozzáadjuk a januári, valamint a márciusi emelést, kiderül, hogy az OPEC 1979 decem­bere óta mintegy 60 száza­lékkal növelte ennek a lét- fontosságú energiahordozó­nak az árát. Az újabb genfi döntés nem volt egészen váratlan. Mégis érdemes megvizsgál­ni részletesebben is a zűr­zavar előzményeit és elgon­dolkozni azon, hogy kit mi­lyen felelősség terhel a je­lenlegi kaotikus állapoto­kért az olajpiacon. o Kezdjük mindjárt az irá­ni eseményekkel, amelyek közvetlen politikai és gaz­dasági előzményei voltak a * jelenlegi krízisnek: 1978 ! decemberétől 1979 márciu- i sáig naponta 5 millió barrel j (1 barrel = 159 liter) iráni I olaj tűnt el a piacról. A I közép-keleti országban le- 1 zaüott fordulat előtt még 1 nsoi 2 millió barrelre be- ’ csípték a felesleget, s az ] OPEC tagjai feltehetően * ezért csak szerény áreme- ! lést irányoztak elő 1979-re. ! A sah rendszerének bu- , kásával azonban alapvetően 1 megváltozott a helyzet. ' Megindult a verseny a kő- 1 olajért: a fejlett tőkés or_ ! szagok egyszerre növelték 1 vásárlásaikat, felduzzasztot­05%. Rí »fiit s cSfí fjffi IW cy 1979. »július»!9., kedd ták stratégiai tartalékaikat. Ugyancsak árfelhajtó ténye­ző volt, hogy az 1973—74. évi árrobbanást követő visszaesés után tavaly elő­ször némi fellendülés mu­tatkozott a tőkés világgaz­daságban, valamint hogy a szokatlanul kemény tél mi­att is megugrott az olajfo­gy asztás. Az OPEC tagjai — első­sorban a hatalmas jövede­lemfeleslegekkel rendelke­ző Szaúd-Arábla — úgy próbáltak enyhíteni a hely­zeten, hogy az iráni kiesés pótlására időközben napi 3 millió barrellel növelték termelésüket. Csakhogy a plusz olaj már későn érke­zett: nem tudta kielégíte­ni a nagy keresletet, s nem tudta megzabolázni a ki­bontakozó közgazdasági és lélektani folyamatokat sem. A rotterdami szabadpiacon elindult az áremelkedési lavina: nem egy esetben a szerződéses ár kétszeresé­ért, vagy még ennél is töb­bért — 35—40 dollárért — keit el a fekete arany bar­relje. o . Ilyen körülmények között ültek össze június utolsó hetében Genfben az olajex­portálók miniszterei. Dön­tésük aggasztó: miközben a piaci viszonyok megrend- szabályozására jött létre, nem zárja ki az újabb ár­emelések lehetőségét sem. Barrelenként 23,50 dollár­ban szabták meg a plafon­árat, csupán Szaúd-Arábla ragaszkodott az általa ja­vasolt 18 dolláros árhoz, a többiek mind 20 dollár fö­lött kínálják olajukat. (Sőt, vannak a szervezet taglal között olyanok is, akik elé­gedetlenek a döntéssel, s szeptemberre úiabb értekez­let összehívását sürgetik.) Sok megfigyelő a piaci vi­szonyokkal magyarázza a kőolajexportáló országok „telhetetlenségét”, mások politikai okokra vezetik vissza. Nos, ami az előbbit ille­ti, az OPEC-orszások már­ciusi konferenciáiuk bízta­tására éltek a piaci kon­Ingajárat: London-Washington Ütőn az Egyesült Államok felé rövid időre megállt Londonban a rhodesiai mi­niszterelnök. Muzorewa (a képen balra) amerikai láto­gatása után visszatér az an­gol fővárosba, hogy ott is tárgyaljon fajüldöző kormá­nya elismertetéséről. Az eseményről szól mai kom­mentárunk. (Telefotó — AP — Néptiisáp MT1—KS) Willi Stoph kitüntetése Az NSZEP KB Politikai Bizottsága hétfőn köszöntöt­te 65. születésnapja alkal­mából Willi Stophot, az NDK miniszterelnökét. Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Államta­nácsának elnöke tolmácsol­ta a Német Demokratikus Köztársaság párt- és állami vezetőinek jókívánságait, s átnyújtotta Willi Stophnak „A munka hőse” kitüntetést a fejlett szocialista társada­lom építésében szerzett ki­magasló érdemeiért. ÜDVÖZLŐ TAVIKAT Nicaraguában szorul a hurok Kivégeztek 20 személyt A kulcsfontosságú Rivas tartományi székhelyen a hét végén a sandinisták vég­képp beszorították laktanyá­jukba a nemzeti gárda utol­só egységét is, Masayában pedig a sandinisták ezrei a város előtt több kilométerrel várják az ellentámadásba lendült nemzeti gárdistákat, hogy a lakott településeken kívül ütközzenek meg ve­lük. Vasárnap a jelentések szerint kudarcba fulladt az Egyesült Államok újabb kí­sérlete, hogy a befolyásának megőrzését szolgáló „tár­gyalásos rendezést” érjen el. A Nemzeti Újjáépítés Kormányával Costa Ricában tárgyaló amerikai megbízott után junktúna adta lehetőségek­kel, miközben úgy tűnik, bizonyos mértékig meg is feledkeztek arról a fele­lősségükről, amely egy ilyen fontos energiahordozó bir­tokában a világgazdasági folyamatok alakításában rá­juk hárul. A szabadpiaci árak elvakították mlnd- annyiukat: az új helyzet­ben az OPEC 13 tagjának bevétele 170—180 milliárd dollárra duzzadhat az idén, szemben a tavalyi 127 mil- liárddal. De vajon átgondol­ták-e, hogy mennyit veszít­hetnek a világgazdasági vál­ság további súlyosbításával, amellyel már most sokan vádolják őket. (Több meg­figyelő szerint egyes kő­olajexportáló országok is részt vettek a szabadpiaci manőverekben.). A politikai okokkal kap­csolatban a szervezet leg­konzervatívabb tagjának, Szaúd-Arábiának olajügyi minisztere azt mondta, hogy a fejlett tőkés országok olaj­ellátása jóval zavartalanabb lenne, ha megszületne az átfogó közel-keleti rendezés. És ami szintén tény: Szaud- Arábia az OPEC-ben ma már nincs abban a hely­zetben, hogy egymaga meg­akadályozza a mértéktelen áremelést. A szaúdi uralkodó házra nagyon ráijesztettek az iráni változások, amelyek következtében az Egyesült Államok egyik legfőbb szö­vetségesének, Reza Pahlavi sahnak a rendszere kártya­várként omlott össze a tér­ségben. «I Jamani szaúdi olajügyi miniszter az International Héráid Tribüné című ame­rikai laonak adott interjú­jában figyelmeztetett: egv, az iránihoz hasonló változás akár 50 dollárra is felsró­folhatja az olajárakat. Ta- karékossságra szólította fel a fejlett tőkés országokat. Mint mondta, ha az idén napi 2 millió barrellel, lö­vőre pedig narvi 4 millió, val vissza tudják fonni fel- bn1’-múlásukat, az olaiárni^ a iei°olp®i szinten stabili­zálódni fognak. Éhhez Szn- űd-Arábia közvetlen segít­ségét is felajánlotta: már nagyarányú „helyreállítási segélyt” kínált fel arra az esetre, ha a kormány haj­landó tagjai közé felvenni három „mérsékelt” — azaz jobboldali politikust. A Rá­dió Sandino vasárnapi köz­leménye szerint azonban a kormány és a sandinisták elutasították ezt a lehetősé­get, mert — hangsúlyozta az adás — a sandinisták ka­tonai győzelme küszöbönáll és nem tűrik az amerikai zsarolást. Ugyanakkor Somoza felté­telei sem teljesíthetők: a diktátor arra nézve követel biztosítékot, hogy távozása után nem oszlatják fel a nemzeti gárdát és tovább működhet pártja, a nicara­ebben a hónapban készek növelni termelésüket, hogy pótolják a hiányzó 2 mil­lió barrel olaj egy részét. A vezető tőkés országok tokiói csúcsértekezletükön úgy reagáltak Jamani felhí­vására, hogy országaik szin­te valamennyi bajáért már most az OPEC-re hárították a felelősséget. Arról szinte teljes mértékben megfeled­keztek, hogy pánikkeltő felvásárlásaiknak, s még inkább nagy nemzetközi monopóliumaik manipulá­cióinak döntő szerepe volt az olajárak felhajtásában. A hét vezető tőkés ország jelenleg csaknem 7 száza­lékkal nagyobb tartalékkal rendelkezik, mint tavaly ilyenkor, s olajvállalataik készleteiknek 7—8 százalé­kát tartják vissza, hogy ma­gasabb . árat kényszerítsenek ki a piacon. Különösen szembeötlő az Egyesült Ál­lamok pazarlása, amely 1973 óta 42,5 százalékkal növelte behozatalát, s ma már a nyugati világ olaj­fogyasztásának mintegy fe­lét emészti fel. Hogy za­vartalan olajbehozatalát to­vábbra is biztosítsa, Wa­shington most különleges amerikai katonai egysége­ket állított fel, amelyek bármikor bevethetők azok­nak az olajmezőknek a vé­delmére, ahonnan részére szállítanak. Az olajkutak azonban nem kimeríthetetlenek. Megjelenhet mellettük akár­milyen katonai! erő, fekete arannyal örökké akkor sem szolgálhatnak. A világ or­szágainak az ezredfordu­lóig 250 milliárd tonna kő­olajra lesz szükségük, a tar­talékok azonban ennél csak 10 milliárd tonnával tehe­tők többre. Lehet, hogy a mostani magas ár csökkenti majd a pazarlást, de az szinte biztos, hogy az OPEC döntése nyomán magas inflációval, gazdasági visz- szaeséssel kell számolniuk a fejlett tőkés országoknak. Nehéz esztendők elébe néz­nek a fejlődő országok, amelyek együttes adóssága — az olaj drágulása miatt — ma már eléri a 300 milliárd dollárt. S nehéz évekre kell számítaniuk az olajimportőr KGST-orszá- goknak, köztük hazánknak is. Igaz, a szocialista or­szágok közös árrendszere megkímél a közvetlen meg­rázkódtatástól, de az úiabb és úiabb áremelések köz­vetett hatása óhatatlanul el­ér bennünket is. Kocsi Margit guai liberális nacionalista párt. A feltételek teljesítése megnyitná a kaput Somoza, illetve egy hasonlóan Ame- rika-barát politikus visszaté­réséhez. A Radio Sandino vasárnap felhívta a nemzeti gárda tagjait: hagyják el a somo- zista hadsereget, amíg nem késő. Az adás igen éles han­gon ítélte el az amerikai tö­rekvéseket és hangsúlyozta: „a sandinisták a somozizmus és a jenki imperializmus el­len harcolnak az új Nica­ragua felépítéséért”. Miguel Obando y Bravo érsek pásztorlevélben ítélte el a gárda hadviselését, amelynek szerves része, hogy válogatás nélkül ölnek meg gyermekeket és asszo­nyokat a sandinistákkal va­ló együttműködés legcseké­lyebb gyanúja miatt és te­kintet nélkül a polgári la­kosságra bombázzák a váro­sokat. Az érsek levelét va­sárnap olvasták fel a mana- guai templomokban. A fővárosban tartózkodó külföldi újságírók egy cso­portja megfigyelte, hogy a gárdisták mintegy 20 meg­kötözött személyt végeztek ki a Managua-tó partján. Később megtalálták a holt­testeket is. Carter amerikai elnök a hét végén is szigorú titok­tartás közepette tanácskozott kormányának tagjaival Camp Davidben. A „válság­konferenciákba”, amint azo­kat a sajtó emlegeti, bevon­ták a kormányzókat, szená­torokat, szakszervezeti és néger vezetőket, s az elnök személyes bizalmasait is. Minden jel arra mutat, hogy Carter és gárdája világosan látja: amennyiben nem áll­nak elő hamarosan hatékony intézkedésekkel az energia- válság, a tornyosuló gazda­sági gondok megfékezésére, az elnök: maradék hitelét is elveszti. Ez újjáválasztásába kerülhet — és már az 1980- as szavazásig is megbénít­hatja a kormány tevékeny­ségét. A Washington-közeli he­gyekben fekvő elnöki nya­Todor Zsivkov, a Bolgár Államtanács elnöke hétfőn Bülent Ecevit török minisz­terelnök meghívására há­romnapos hivatalos, baráti látogatásra Törökországba utazott. A bolgár állaftifő kíséretében van többek kö­zött Petr Mladenov külügy­miniszter és Andrej Luka- nov miniszterelnök-helyettes. A látogatás kapcsán Szó­fiában hangsúlyozzák, hogy a két szomszédos ország kapcsolatai az utóbbi évek­ben rendkívül kelvezően fejlőinek. A helsinki záró­okmány aláírása óta például már négy ízben került sor legmagasabb szintű találko­Lázár György miniszterel­nök táviratban üdvözölte 65. születésnapja alkalmából Willi Stophot, a Német Szo­cialista Egységpárt Politikai Bizottságának tagját, a Né­met Demokratikus Köztársa­ság Minisztertanácsának el­nökét. (MTI) Román küldöttség Budapesten A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa meghívására hétfőn Mihai Dalea, a Ro­mán Kommunista Párt Po­litikai Végrehajtó Bizottsá­gának póttágja, a Román Szocialista Egységfront al- elnöke vezetésével — Buda­pestre érkezett a Román Szocialista Egységfront Or­szágos Tanácsának küldött­sége, A delegációt a Ferihe­gyi repülőtéren Sarlós Ist­ván, az MSZMP Politikai Bizottsága tagja, a HNF fő­titkára fogadta. Ott volt Victor Bolojan, a Romén Szocialista Köztársaság bu­dapesti nagykövete. A HNF székházában meg­beszélés kezdődött a két partnerszervezet küldöttségei között. ralóból különböző találgatá­sokat közöl a sajtó. Ellen­őrizni őket lehetetlen, de nyilvánvaló, hogy Cartemek a többi között azt is sugall­ják tanácsadói: jelöljön meg bűnbakot és menessze James Schlesinger energiaügyi mi­nisztert. Már értesülések szerint Hamilton Jordan, az elnök fő fehér házi tanácsadója kap majd az eddiginél is na­gyobb szerepet, mert Carter szeretne rendet teremteni a kormánymű nka zűrzavará­ban — amelybe tanulságos bepillantást engedett az energiaválság kezelése. Vasárnap este csak annyi volt bizonyos, hogy Carter teljességgel szokatlan módon — szerdáig Camp Davidben marad és folytatja tanácsko­zásait. zóra a két ország vezetői között. A Rabotnicseszko Delo, a BKP központi lapja a hét­főn kezdődő látogatáshoz fű_ zött szerkesztőségi vezércik­kében rámutat, hogy a két ország kapcsolatainak fej­lesztése szer vontjából igen kedvező V bmény a nem­zetközi kérdésekben elfoglalt álláspontok azonossága, vagy közelsége. A hasonló nézetek közül kétségtelenül a legfon. tosabb az a közös felfogás — hang'úlyozza a bofgá’ lap —. hogy a különböző társadalmi rendszerű orszá­gok kapcsolataiban az eny­hülés elsőrendű jelentőségű. Carter titkos tanácskozásai Todor Zsivkov Törökországba utazott <

Next

/
Thumbnails
Contents