Népújság, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-05 / 155. szám

Egy személyre: 18,7 m2 Miért nem olcsóbb? AZ ÉPÍTŐIPAR ÁLLAMI ÉS SZÖVETKEZETI SZEK­TORÁT ért kritikák leggyak­rabban három vádat tartal­maznak: kicsik, drágák és rossz minőségűek az általuk készített lakások. Vizsgáljuk meg kissé tüzetesebben az első két pontot. Nem nehéz belátni, hogy minél több személy befoga­dására készül egy lakás, an­nál kevesebb lesz az egy la­kóra jutó alapterület nagy­sága. A közös helyiségek — nappali szoba, konyha, ét­kező és mellékhelyiségek — ugyanis nem igényelnek még egyszer akkora alapterületet mondjuk hat lakó esetén, mint amekorra háromnál szükséges. A Családi Szerve­zetek Nemzetközi Egyesülete (UIOF) ajánlást dolgozott ki a lakások nagyságára. Ebből származik a következő há­rom adatsor is: a három la­kót befogadó lakás 56 négy­zetméteren három lakószo­bával készül, tehát egy sze­mélyre 18,7 négyzetméter la­kóterület jut; a 4 személyes lakás még mindig 3 szobás, de 62 négyzetméteres, így egy lakóra 15,5 négyzetméter alapterület jut; végül a ötá­gú családnak készült lakás 4 szobás, 82 négyzetméter alapterületű, amelyből 13,7 négyzetméter jut egy sze­mélyre. Hazánkban az állami la­kásépítés keretében zömmel 4 személyes, 2 szobás laká­sok készülnek, átlag 53 négy­zetméteres alapterülettel. Ezt az alapterület-normát úgy tartják be, hogy az en­nél nagyobb lakásokat az át­lagosnál kisebbekkel kom­penzálják. Viszont a magán­erős lakásépítés körében — amely nagyságában még mindig meghaladja az álla­mi szektort — ilyen korlát közvetlenül nincs. Ezért meg. közelítően 10 négyzetméter­rel nagyobb a magánerőből épült lakások átlagos alapte­rülete. Hasonló az eltérés akkor is, ha 'a most épülő lakásokat a már melevő ál­lománnyal hasonlítjuk össze. MIELŐTT ÍTÉLETET MONDANÁNK erről a taka­rékosságról, ismerjünk meg valamit. Szakemberek számi, tása szerint a beépített konyhabútorral 2 négyzet­métert lehet megtakarítani, tehát ennyivel kisebbre ter­vezhető a konyha, ha a lakó nem saját konyhabútorát hozza magával. A beépített szekrények — mivel hátul és oldalt a falig, felfelé pedig a mennyezetig érnek — 1,5 négyzetméternyi alapterület megtakarítására adnak mó­dot. Ha központi fűtés van a lakásban, akkor ezzel át­lagosan 3 négyzetméter nyerhető, a radiátorok és kályhák közti méretkülönb­séggel és azzal, hogy nem kell a lakásban tüzelőanyagot tárolni. A központi fűtés to­vábbi előnyökkel is jár. Le­hetővé teszi a félszobás bő­vítést, a hatásfoka 15—30 százalékkal jobb a kályhá­kénál és a levegő is sokkal tisztább marad. A képlet tehát a követke­ző: nagyobb felszereltséggel, jobb funkcionális megoldás­sal kisebb lakóterületen na­gyobb kényelmet biztosítha­tunk magunknak, mint«ezek nélkül. Természetesen ez csak akkor igaz, ha a 3 fé­rőhelyes másfél szobás la­kásban valóban csak hár­man és nem többen laknak, ha a konyhában a terület „jó kihasználását nem úgy „ol­dotta” meg a tervező, hogy a hosszú, keskeny asztalnál csak libasorban, ágaskodva ebédelhet a család, vagy ha a ruhásszekrényben elfér a vállfa, a fürdőszobában pe­dig az automata mosógép. AZ ELSŐ 15 ÉVES lakás- építési program indulásakor, 1961-ben nem egészen 3 ezer forintba került átlagosan egy négyzetméter lakás építése. Ekkor még a hagyományos téglát téglára rakó technoló­gia volt uralkodó. Tíz évvel később, a technológiai vál­tás közepén négy és fél ezer, a tervidőszak végén pedig — 1975-ben — 6 ezer forint volt a lakás minden négy­Túl vannak a „tanulóidőn" Felnémeten Lassan túl vannak a kivi­telezők a felnémeti fűrész­üzem rekonstrukciójának leg­jelentősebb részén. Mint ar­ról lapunkban is beszámol­tunk, az elmúlt években ki­cserélték az elavult, ócska gépeket,' automata és . fél­automata berendezésekkel korszerűsítették a feldolgo­zást. A legfontosabb folyamato- kat, az a két új keret fű­részsor végzi, melyeket az új, nyugatnémet rönkosztályo- zóvai együtt szerelték fél és helyezték üzembe a tavasz- szal. Túl az üzempróbákon és az ilyenkor szokásos „ta­nulóidőn” most már teljes erővel dolgozik minden be­rendezés. A két fűrészsor eddig oly kemény , fizikai munkát igénylő kiszolgálása is most már a gépek dolga, hiszen az anyagmozgatástól kezdve emberi kéz érintése nélkül munkálják meg a rön­köket. Persze maradt még dolog a következő hónapokra is. A harmadik fűrészsort szep­tember első napjaiban állít­ják, munkába, ebben a hó­napban pedig befejezik az új transzformátor szerelését is. Az eddig üzembe helye­zett gépek energiaellátása ugyanis olykor komoly gon­dot okoz a felnémetieknek. A még hiányzó osztályozó, a továbbfeldolgozó és szállító berendezések szerelési ha­tárideje ■ pedig most már csak attól függ, hogy a kül­kereskedelem mikorra tudja átvenni a Visszaigazolt gépe­ket. Az építők eddigi mun­kája alapján úgy tűnilk, hogy határidőre elkészül a szociá­lis épület is. így azután a következő hónapokra nem marad más hátra, mint az üzemi utak rendbetétele, né­hány apróbb kiegészítő be­rendezés felszerelése, ezt kö­vetően már teljes erővel dol­gozik a megújult felnémeti fűrészüzem. zetmétenének előállítási költ­sége. A felületes szemlélő ezután valószínűleg a mo­dem technológiákat okolná a költségeik emelkedéséért. Nos, íme egy számítás: a tíz házgyár termékeinek fel- használásával mintegy 11 ezer dolgozót lehetett „meg­takarítani” a kivitelező épí­tőiparban. (Munkásszálláson való elhelyezésük egyébként körülbelül félmilliárd fo­rintba kerülne évente.) Az élőmunka csökkenésének kö­vetkezménye : amíg hagyo­mányos technológiával egy dolgozóra egy lakás felépíté­se jutott évente, addig , a házgyári technológiával ket­tő. A költségek emelkedése tehát nem írható a moder­nebb technológiák rovására. Akkor viszont miből szár­maznak? Erre a legkézenfekvőbb válasz az, hogy elfogytak az olcsón beépíthető területek. Részben szanált területre, részben pedig rossz talajvi­szonyú, közművekkel el nem látott helyekre kell lakóhá­zakat .építeni. Az első terü­let nemcsak építés-gazdasági, hanem lakásgazdálkodási gondokat is szül, hiszen a szanálás előtt él kell költöz­tetni a lakókat, ezért csök­ken a lakásszaporulat (igaz, cserébe javul a komfortfoko­zat). A rossz talajviszonyok az alapozást és a terepren­dezést drágítják. A FELSOROLT KÖLT­ségemelö tényezők' valóban léteznek, de van ezeknél egy még fontosabb. Amint a Statisztikai Idősza­ki Közlemények nemrég megjelent kötetéből kitűnik, 1975 és 1978 között az építő­iparban 70,8 százalékról 60,5 százalékra — tehát 10 szá­zalékkal! — csökkent az eszközök kihasználása. Az arányok riasztóak még az iparhoz képest is, ahol még mindig 90 százalék fölött áll az eskközkihasználási muta­tó. Ha az építőipar fel tud­na zárkózni az ippr mai szintjére, már akkor is egy- hanmaddal több lakást pro­dukálhatna ugyanennyi esz­közzel. És mit eredményezne e hatékonyságnövekedés a költségeknél ? Erre ugyan pontos számítás nincs, de csaknem bizonyosnak lát­szik, hogy változatlan árból lehetne építeni a második 15 éves lakásépítési tervben célul kitűzött 60 négyzetmé­teres átlagos alapterületű lakásokat. — németh — Változó terméskilátások Pihenőre kényszerültek a kombájnok Kényszerű tétlenség melynek senki sem örül (Fotó: Szántó György) A borsótábla szélén állnak az esőben a kerecsendi gazdaság kombájnjai Néhány napos biztató me­leg után a hét elejére ismét elromlott az idő, s a vi­szonylag nagy mennyiségű csapadék megyeszerte pihe­nőre kényszerítette a kom­bájnokat. Pedig szinte már minden gazdaságban meg­kezdték az őszi árpa betaka­rítását. sőt sok helyen már napok, órák választották el a szövetkezeteket a búza aratásától is. Kerecsenden is a tábla szélén találtuk a gépeket, kezelőik pedig a műhelykocsi védelme alatt várták az eső elálltát. Ké­sőbb azután a gazdaságból autót küldtek értük, hisz ezen a napon az aratásból úgysem lett semmi. Mintegy 200 hektár borsó várt pedig éppen betakarításra, és a kényszerpihenő az amúgy is gyenge termés miatt tovább rontott a helyzeten. A gazdaság központjában Détár Mihály, a - termelőszö­vetkezet elnöke így foglalta össze a terméskilátásokat: — Legfontosabb növé­nyünk a búza, melyet 600 hektáron termelünk. A vár­ható eredményekről azonban még magunk közt is csak nagyon óvatosan merünk be­szélni, ugyanis még most sem látjuk pontosan — pe­dig szinte naponta próbáljuk megbecsülni a termést —, hogy valójában mennyit tu­dunk levágni erről a terü­letről. Az biztos, hogy keve­sebbet, mint amennyit ter­veztünk. Sajnos a költsége­ink is az eső miatt egyre nőnek, hisz 16—17 százalé­kos víztartalom mellett kell aratnunk, most mag állnak a gépek, és bizony ez is pénz­be kerül. Mindenesetre úgy tervezzük, hogy a költségek csökkentése mellett többlet- jövedelemre próbálunk szert tenni 200 hektáron a lucer- namag-fogássel, másodvetés­ként pedig silókukoricát ve­tünk majd. A silónak szánt kukoricaterületet meghagy­juk szemes terménynek. Pedig igazán felkészült a kerecsendi gazdaság az idei Kiküldött munkatársunk jelenti Moszkvából Kézfogás a frunzei kerületben A barátságvonat utasai a szovjet fővárosban Negyedik napja tartózko­dik Moszkvában az a 320 Heves megyei dolgozó, akik a barátság különvonattal in­dultak el Egerből, hogy meg. ismerkedjenek a Szovjetunió három nagy városával: Ki- jevvel, Leningráddal és a fővárossal, Moszkvával. A kijevi és a leningrádi városnézés után, ahol egyéb­ként az erősen borult, felhős égbolt ellenére is a fehér éj­szakák szinte nappali vilá­gossága fogadta az utasokat Moszkvában. A Heves megyeieket a frunzei kerület küldötte1 várták. Megjelent, a pálya­udvaron Romenszkij Anton Petrovics. a Szovjet—Ma­gyar Baráti Társaság ügyve- zető elnöke is, aki aj egyik legmagasabb kitüntetés, a Dicsőség Érdemérem viselő­je. Rövid üdvözlő beszédé­ből kiderült, hogy részt vett hazánk felszabadításában,' s hogy a múlt mellett ismeri jelenlegi körülményeinket is. jól tájékozott a haza gazda­sági és kulturális életében. A Heves megyeiek gazdag programjában szerepelt a frunzei kerület dolgozóival való találkozás is, amelyre szerdán került sor. A mo­dern légkondicionált :kultúr- központban Jakovleva Nyi- na Petrovna, Frunze kerület pártbizottságának titkára kö­szöntötte a vendégeket. ' Lijcibulszki Anatolij Afa- naszjev, a kerület tanácsá­nak elnöke tájékoztatta a barátságvonat utasait a százhatvanezer lakosú város­rész életéről. Elmondta, hogy többek között négyszáz gyár működik’ Frunzeban, s ezek közt található a kettes szá­mú moszkvai óragyár is, amelynek termékeit jól is­merik a magyar vásárlók. Ezután Holló Endre, az MÖZMP Heves megyei Bi­zottságának osztályvezetője tolmácsolta a vendéglátók­nak a barátságvonat utasai­nak üdvözletét, majd rövid ismertetőt tartott Heves me­gyéről. Ezután az ezer sze­mélyes színházterem kö­zönsége előtt többek között fellépett Vlagyimir Rudnyev, a Moázkvai Esztrád Színház művésze, a havannai VIT díjnyertese is. A barátságvonat utasai csütörtökön délben indulnak haza Moszkva Kijevi pálya­udvaráról, és pénteken, késő éjszakai órákban keznek Egerbe. a ér­Szigethy András gaibonaaratásra. A kis telje­sítményű, saját szárítóbe­rendezésük mellett igénybe veszik a füzesabonyiak és a gabonaforgalmi vállalat kompolti gépét is. Tizenhá­rom kombájn kijavítva, fel­készülve várja, hogy elindul­hasson a most már mindin­kább érő búzában is, persze csak akkor, ha ezt az idő is engödi. Pillanatnyilag így a gazdaságban egyedül a bor­sót tisztító berendezések mű­ködnek éjjel-nappal, mivel a termés java részét vetőmag­ként értékesítik majd. Néhány kilométerre odébb, Füzesabonyban az állami gazdaság központ­jában sem különösebben de­rűs. a hangulat. A megye egyik legnagyobb gabonaVe- tőmag-termelő gazdaságát sem kímélte a fagy, a belvíz és a májusi aszály. A mos­tani eső pedig még a csü­törtökre tervezett aratáskez­dést is elhalasztotta, ugyan­is itt meg kell várni a teljes érést: vetőmagról lévén szó, nem lehet szárítani. Az 1140 hektáros búzaterületen az utóbbi évek egyik leggyen­gébb termésére számítanak, és bizony a minőség sem lesz a legjobb. Kevesebb lesz, mint amennyit terveztek a füzesabonyiak. Nem is any- nyira az aszály, hanem in­kább a júliusi esőzést követő hirtelen meleg viselte meg a búzát. A tavaszi árpa 431 hektá­ron valamivel ígéretesebben fejlődik. Itt is fölkészültek a gabonafélék betakarítására, s az idén már munkába ál­lítják azt a három új nyu­gatnémet kombájnt is, amely a napokhan érkezett meg a gazdaságba. • Igen nagy veszteség érte azt a területet is, amelyen az állami gazdaság fajtakí­sérleteit végzi. A csaknem 30 fajta búza egy része-kifa­gyott, így a szükséges össze­hasonlításokat, következte­téseket sem tudták levonm emiatt. Tiszanánán az átlagosnál is nagyobb te­rületen terem a gabona. 1700 hektár búza aratását akar­ták megkezdeni kedden, de ezt a tervet a tartóénak ígér­kező eső egyelőre meghiúsí­totta. — Sajnos ily módon csök­ken most már a gabona hek­tolitersúlya, ami a minőség égjük jellemzője. Egyébként mi kevésbé panaszkodhatunk a lábon álló gabona minősé- 'gére, bár kisebb hozamokra számítunk a tervezettnél. Ezzel szemben, igaz, kisebb területen, a tavaszi árpa ter­mése jobb a vártnál. Soha ennyi kombájn még nem ara­tott Tiszanánán, mint ■ amennyit az idén fog, ugyan­is ha már kisebb lesz a ter­més, azt legalább minél gyorsabban, a lehető legki­sebb veszteséggel tudjuk a magtárba juttatni. Tizenkét saját betakarító gépünkhöz most érkezett nyolc cseh­szlovák kombájn a Bátkai Állami Gazdaságból. Emel­lett még a.- tél végén meg­kötöttük a jászladányi közös gazdasággal, most pedig az andornaktályaiakkal azt a szerződést, melynek értelmé­ben az aratás második felé­ben még további kombájnok érkeznek hozzánk. Lesz ele­gendő szállító járművünk is, sőt ha az időjárás nem kény­szerít bennünket kapkodás­ra, akkor néhány traktort még ebben az időszakban rá tudunk állítani a tarlóhán­tásra, és az egyéb talajmun­kákra — mondja Korozs Ist­ván elnök. Egyébként a gazdaság elő­készületeit jellemzi, hogy ki­dolgoztak egy olyan ösztön­zési rendszert is, amelyben a felelőtlen, hanyag munkát végzők alig a felét kereshe­tik meg annak, mint a töb­bi, becsületesen dolgozó kombájnos. E tekintetben — mint azt a szövetkezet elnö­ke elmondta — igen sokat tanulták az elmúlt években a vendég csehszlovákoktól. 'Egyébként is az előkészüle­tek során igyekeztek minden feltételt biztosítani a gyors, pontos, kis veszteséggel járá aratáshoz. Cziráki Pctcr 1979. jiuura 5., tsatárfck

Next

/
Thumbnails
Contents