Népújság, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-01 / 152. szám
Alapozás után továbbképzés Á közművelődés tanfolyamai Ki oha a jó papról tartja ™ a mondás „holtig tanul”, érvényes ez a népművelőkre is. A jó népművelőkre persze, akik igyekezvén lépést tartani a rohanó idővel, az egyre, növekvő, formálódó igényekkel, nemcsak vállalják szép hivatásukat, hanem rendszeres tanulással szinte naprakészen tevékenykednek a közművelődés különböző területein- Az irányításban, a végrehaj-' tásban, fent és lent, a művészeti együttesekben éppen úgy, mint a kisebb csoportokban. * A közművelődésről szóló párthatározat végrehajtása egyértelműen szükségessé teszi ugyan a népművelők fokozott képzését, továbbképzését, ám nem elég előírni e feladatokat, avagy megszervezni a különböző tanfolyamokat, vonzóvá is kell tenni a képzések rendszerét. Erre törekszik a Megyei Művelődési Központ is, amely már évek óta gazdája, szervezője a tanfolyamoknak. Az egymásra épülő képzések rendszerének, tematikájának a kidolgozása nem tartozik a művelődési központ látványos feladatai közé. Nem hirdetik csalogató paravánok, szerény munkatervek rögzítik csupán, mi minden történik a háttérben, hogyan készülnek jobb, tartalmasabb munkára a népművelők. Évekkel ezelőtt még főleg a nyári hónapokra korlátozódott a képzés, ma már az egész esztendőre elhúzódnak a különböző rendű és rangú tanfolyamok. A díszítőművészeti szakkörvezetők továbbképzése például áprilistól decemberig tart, az üzemi közművelődési előadók kéthavonként találkoznak, az ifjúsági klubvezetők tanfolyama pedig az elmúlt év őszén kezdődött, és 1980 szeptemberében ér véget. E néhány kiragadott példa is igazolja, hogy nem ötletsze- rűek, hanem átgondoltak, az igényekre épülve hosszabb távra szólóak ezek a továbbképzések. S nemcsak tudást kínálnak, vagy új módszereket nyújtanak, hanem számos tanfolyam elvégzése egyben a működési engedély megszerzését is jelenti. A Megyei Művelődési Központ a közelmúltban végzett felmérése szerint több mint 800 úgynevezett kis közösség tevékenykedik Heves megyében: mégpedig 323 amatőr művészeti csoport. 264 klub és 246 szakkör. Jó eredménynek számít ugyan, hogy a kis közösségek hatvan százalékát működési engedély- lyel rendelkező vezetők irányítják, ám továbbképzésükről szinte folyamatosan kell gondoskodni. Nem beszélve arról, hogy milyen hasznos lenne, ha a fennmaradó 40 százalék is — több mint 320 pedagógus, népművelő — minél előbb megszerezné a működési engedélyt, amelyet a tiszteletdíj megállapításánál is figyelembe vesznek. Az elmúlt évben 18 tanfolyamon tanultak a népművelők. A képzés jellege elsősorban az alapozás volt, 630-an szereztek működési engedélyt. Az idén kevesebb lesz ugyan a tanfolyamok száma, — tizenötöt szerveznek — ám a különböző kurzusokon már a továbbképzőé dominál. Ez az egyetlen körülmény is továbblépést, minőségi változást jelez. Pest megyei lányok a hevesi határban (Fotó: Perl Márton) Noha 1979-ben is az év végéig elhúzódnak a tanfolyamok — például októberben lesz három megye függetlenített népművelőinek emelt szintű továbbképzése — a nyári hónapok ez évben is kellemes, és hasznos táborozási lehetőséget kínálnak a népművelők, valamint a fiataiok számára. Az egri táncosok Felsőtárkányban készülnek fel a további szereplésre, ugyancsak e Szép környezetben rendezik meg a fiatalok, valamint a színjátszó rendezők nyári táborát, Hatvanban pedig hamarosan megnyílik a cigány származású gyerekek ifjúsági tábora. E tanfolyamok;' táborok egyik pozitívuma a rugalmasság- Az, hogy nem merevednek meg egy-egy beváltnak vélt formánál, szükség szerint gyorsan módosítanak a tematikán és a gyakorlaton is. A citerazenésze- ket például nem sikerült egy helyre összehozni, ezért a tanfolyamok vezetője járt ki a községekbe. E rendhagyó megoldás bevált, s az idén már a félszáz népdalkórushoz is „házhoz” megy az oktató szakember. A tanfolyamok szervezése, a népművelők folyamatos és intenzív továbbképzése meglehetősen költséges tevékenység. Igaz, megtérül, hiszen az eddigi évek tapasztalatai is igazolják, hogy a tudás és a tapasztalat a közművelődés területén is a legjobb beruházások egyike. Valóban sokoldalú ismereteket nyújtanak a szóban forgó tanfolyamok, amelyeknek a hallgatói módszertani segítséget is kapnak szakterületükhöz a klubok, a szakkörök, a művészeti csoportok vezetéséhez. Ám, hogy még hatékonyabb és változatosabb legyen a népművelők munkája — a színvonal mellett természetesen — érdemes lenne emelni a különböző tanfolyamok tapasztalatcsere-értékét is. Bizonyára azoknak van igazuk, akik noha jónak tartják a képzési rendszert, de túl sűrűnek, szinte percről percre beosztottnak, be- programozottnak az egyes tanfolyamokat. Ily módon a sokat ölelő és olykor hosszadalmas előadások mellett bizony kevés lehetőséget hagynak a tapasztalatok, a kipróbált ötletek cseréjére. Csodákat persze senki sem vár ezektől a tanfolyamoktól. Annyit azonban feltétlenül, hogy tudásban, tapasztalatokban tovább gazdagítsák a népművelőket, hogy azok célratörőbben, hatékonyabban végezhessék mindennapi munkájukat. C e cél eléréséhez nem ^ szabad sajnálni a fáradságot, de a pénzt, s az időt sem. Megtérül. Márkusz László Agria '79 Noé galambja Bánffy György tavaly Egerben, az Agria Játékszín keretében mutatta be a Noé galambja című monodrámát — ha ezt a széles ívű monológot annak lehet nevezni — nagy sikerrel. Személyes bátorság is kellett ehhez a műhöz, hiszen amit e darabban Bethlen Miklós, néhai erdélyi kancellár önéletírásából a színész elmond, nem a pódium, még kevésbé a színpad belső és külső igényei szerint készült műalkotás, inkább gyónás, az élet fölötti elmélkedés. Szán- va-bánva, felmutatva is azt az utat, amelyet ez a szellemiekben és testiekben egyaránt erőteljes, sokra hivatott erdélyi nagyúr bejárt. A végső dolgokon és a sors forgandóságán tétovázó emberi elme furcsaságai közé tartozik az a kutatás, amely a múltat becsületes és elfogulatlan számvetéssel akarja lezárni, hogy másoknak, az eljövőknek hasznos tanácsot adjon. Mint Bethlen Miklós a fiának. De ez csak a fedő drapéria a szándékon és a gondolaton, hiszen mindenki elsősorban önmagát akarja megnyugtatni, hogy helyesen cselekedett' írását a ravasz és meg- rokkantó idők diplomatája korsó víznek, de Noé galambjának is nevezi és úgy találja; hogy ez az írás való ..az örökös és tökéletes békesség megszerzésére" azok között, akik Erdélyben, Erdély körül viaskodtak. Hit, vagy ábránd volt-e ez Bethlen Miklósnál? Nemeskürty István még hozzátette ehhez a békességszerző szándékhoz azt a mai okosságot, amellyel azokat a kérdéseket fogalmazza meg, amiket a raboskodó Bethlen Miklós is forgathatott gyors és célratörő elméjében. A gondolatokra most azért tértünk vissza, mert Bánffy György az egri vár Földbástyáján az elmúlt héten háromszor is elmondotta az önéletírás másfél órára terjedő részét, ízes magyar szájjal, ahogy tőle megszoktuk. Egy év alatt sem koptak meg ezek a mondatok, ma is eleven az a hatás, ahogyan a színész feléleszti a nemes veretű gondolatokat a mai hallgató, a mai közönség számára. A Földbástyáról elindult monodrámát már harmincszor adta elő Bánffy György az ország különböző részein. A háromnapos egri felújítás után tovább vándorol a megyében és az országban. Nemcsak egy önmagával viaskodó és megbékélni szándékozó ember egykori tragédiáját vonultatja fel lelkiismeretünk előtt ez a mű, de szól azért is, hogy az okulásra alkalmat szerezzünk. Mi, mai közönség. Mert a hazafiságot nem' tudós képletekkel lehet tanítani. hanem inkább a sors, a forgandó szerencse, az állandó igazságkeresés és a szilárd jellem csatája által. (f. a.) Diákszínpad KELL A DIÁKSZÍNPAD! Ismételgetjük magunkban. De legalábbis jó lenne! Mon. dogatjuk érveket keresve. Ez a gondolat azóta, a háromórás élmény hatására motoszkál bennünk, hogy az egri Dobó István Gimnázium fiataljai bebizonyították ennek az iskolán belüli önképzési formának a fontosságát, hasznát és értékét. S miután mint ritka jelenséggel álltunk szemben a diákszínpaddal, utánakérdeztünk: eda digi adataink szerint olyan diákszínpad, amely rendszeresen, az egész iskolai éven át „szakkör” megnevezés alatt, az iskolai oktatási tervben is léteznék, Egerben is, de talán az egész megyében is csak ez az egy van. Ügy hisszük, ha ez az egy van és megvan, akkor példaként is lehet venni. Legalábbis abban kell modellül használni, amit csinál és ahogyan csinálja. A szakkör vezetője Gáli Ildikó, magyar—angol szakos tanárnő, aki már debreceni egyetemi évei alatt is „színjátszott”, Egerben pedig vállalkozott a színpad megteremtésére, ö a szakkör vezetője heti egy órában. Ebben az évben megtervezte, hogy a huszonhat lánnyal és fiúval nekivág a Csongor és Tündének. Elsősorban azért, hogy a gimnáziumból most távozó negyedikeseknek Vörösmarty tündérjátékáról színpadra állítva is legyen emlékük és fogalmuk. A MUNKA NEHÉZSÉGEIT nem kell külön ecsetelnünk.^ A szöveg helyes értelmezése* csak élőmunka, hogy a szövegben rejlő gondolatoknak és a színpadi cselekvésnek az összhangját is megteremtsék a diákok. És ez a munka ezért szép! Elsősorban ezért! Olyan „tantárgyra” szoktatja rá a tizenévest, a legfogékonyabb emberi korban, amire később, már nem lesz ilyen lehetősége. És főképp nem ilyen mély és maradandó benyomásokkal! Az a munka ugyanis, amivel egy ilyen kis és összehangolt közösség tag. jai egy műalkotás mélyére akar lejutni, hogy onnan a saját eszközeikkel felhozzák, „fényre derítsék” az élet értelméhez közelebb vivő gondolatokat, nem kis fáradsággal jár. Az aktív részvétel nemcsak azt eredményezi, hogy közben játékosan, apránként, előbb csak tetszetősebb részleteiben, majd az összefüggéseket is kutatva- felismerve felfedeznek maguknak egy egész világot, hanem azt is felfedezik, miért éppen ez vagy az a társuk alkalmas egyik, vagy másik jellem megjelenítésére, átélésére, végigjátszására. És ha a színpad vezetője és tagjai eddig a kérdésig eljutnak, máris nyilvánvaló, hogy a diákszínpad nem szakkör a szakkörök között, hanem valami egészen más, a tantárgyi kereteken túl egy olyan felfedező munka, ne- velő-önnevelő, feltáró kíPest megyei lányok dolgoznak — váciak ráckeveiek, nagykátaiak, szentendreiek — a hevesi építőtáborban. A 130 középiskolás diáklány két hetet tölt a járási székhely határában gyümölcssze. déssel, szőlőkötözéssel. Táborvezetőik, Pál Judit és Buyaki Edit szerint kitűnően végzik a rájuk bízott munkát, délutáni szabad idejükben pedig sokat játszanak, szórakoznak, sportolnak, és ismerkednek a nagyközség életével. Felvételünkön: Marczis Erika, Gúzs Franciska, Kőszegi Erika és Serfőző Ildikó, a dunakeszi Baktay Ervin Gimnázium 3./A. osztályának tanulói a hevesi Rákóczi Tsz szőlőjében. 1979. július 1., vasárnap A rock meséskönyvéből 8. Hol van már a Bors őrmester? 1966-ban elterjedt a hír: feloszlik az együttes. Mened. zserük halott, unják egymást, unják a koncerteket, be is jelentik, hogy soha többé nem lépnek föl. A híresztelésekre mintegy válaszul jelent meg a Bors őrmester nagylemez. E ezt követően a rajongók már csak lemezen találkozhattak a Beatlessel. 1968-ban lejárt Parlophone-szerződésük. maguk alapítottak céget Apple néven. Az Apple Corps az ügyetlen vezetés miatt rövidesen heti hatvanezer dolláros veszteséggel működött, noha a Beatles név sokkal többet jövedelmezett, mint valaha. 1970. április 11-én bejelentették a feloszlást, majd Paul hirtelen haragjában, bosszúból beperelte a többieket, anyagi elszámolások miatt. Karrierjük során 90 millió nagy- és 125 millió kislemezt adtak el, bevételeikből fedezhették volna a Brit Királyság nemzetközi adósságait. S azóta? Tavaly mind a négyen találkoztak Chicagóban. Egyes hírek szerint újra játszanak — valójában függő anyagi ügyeket tárgyalnak. Paul: „Életem legborzalmasabb élménye volt. Négy idegen ül egy asztalnál, nincs mondanivalójuk egymás számára, pénzről kéne beszélni, de ehhez meg nincs pofájuk...” John rászokott a heroinra, elvált feleségétől, Yoko Onó- tól, majd újra összeházasodtak. Szólóalbumai azonban még most is töretlen sikerű- ek. Paul Wings néven alakított együttest. Hosszú és botrányos sikertelenség után, főleg koncerkörútjaiknak köszönhetően. a Wings sikereket arat. George elhatározta, hogy megvalósítja önmagát. Sokkal több van az életben, mint egynek lenni a Beatlesből — mondotta rezignáltam Először botrányaival vétette magát észre, például meglátogatta barátját az akkori elnök, Gerald Ford fiát — mivel azonban lila kockás teveszőr zakóban és narancssárga nadrágban óhajtott belépni a Fehér Házban, az őrök jól megverték, azt hívén, hogy anarchista, Nagylemezei, a Csodafal és az Elektronikus hangzás inkább csak ujjgyakorlatok, a Minden elmúlik egyszer című tripla albumon azonban már világsiker az Én édes uram. Igaz, a néhai Chiffons együttes beperli, mert a dal az ő egykori slágerük tökéletes „lekoppintása”, de George a bevételből bőven megfizetheti a kártérítést. A Sötét lő című lemezen hű maradt a hindu zenéhez és filozófiához. Ringó filmkarriert kezdett, sikerrel játszott a nálunk is bemutatott Az lesz majd a nap-ban, a Dtakula fiában és a Csodás Christianban. Időnként lemezfelvételeknél dobol, például Harrison vagy Leon Rüssel dalainál. Egyöntetű felháborodást keltett, hogy „eladta magát” az Önjelölt Beatlesutánzó — azóta elhunyt — ÍMarc Bolan Elkapott pillanat: John Len- non inkognitóban egy liverpooli utcán. Az emberek sietnek, észre sem veszik. Hátul az ajtó — valahol abban a klubban kezdődött... együttese, a T. Rex koncert- körútjához. Hírüket azonban nem ez a pár év őrzi meg ... Szántó Péter (VÉGE) váncsiság, kutatás, aminek a végén nemcsak a színpadi eredmény várja a munkásokat. Nemcsak az ilyen, vagy olyan méretű siker koronázza a fáraó ist, hanem az egyes szereplők is mássá változnak, mássá, értékesebbé, alakulnak. Még akkor is, ha ezt ők maguk mindjárt nem is veszik észre, vagy nem. vallják be. Tudjuk, hogy az ilyen szakkört még a magyar szakos tanárok is inkább nyűgnek érzik, rázós munkának! Nem is azért, mert ezt a nehezen mederben tartható és nagy rátermettséget kívánó foglalkozást anyagiakban nem honorálják valami magasan. . Nagy itt a rizikófaktor, a siker esetlegességo hamar lelohasztja a kedvet. SOK MINDENHEZ KELL ÉRTENIE, legalábbis konyí- tania annak, aki ebbe a szervező, oktató, nevelő foglalkozásba belevág. Dramaturgiai alapismeretek, ilyen • irányú gyakorlat nélkül mit sem vállalhat a jó szándékú vezető tanár. Színpadi mozgást kell betanítania. VilágíJ tási megoldásokat kell találnia, a díszletekről, a jelmezekről, a parókákról és egyéb színházi haszontalan- ságokról nem is beszélve! Mindez stílus, ízlés, de pénz kérdése is. Legtöbbször zenét is kell szerkesztenie,1 mert manapság valamirevaló színpadi mű nem jelenik meg zene nélkül. Már csak a hangulati hatás fokozása miatt sem. Ezeket a tennivalókat, olykor nem is veszélytelen buktatókat csak azok veszik a lelkiismeretükre teherként, akik maguk is a színpad szerelmesei. És manapság nincs feldúsított, éltető levegő - a diákszínpad körül. Legalábbj is ..itt, a megyében és Egerben ! Ennek bizonyára szemléled ti okai is vannak. A szülők nem úgy tartják számon a színpadi munkát, mint ami közvetlen hasznot hajtana, hiszen az egyetemen ez nem felvételi tantárgy. Az már meg sem fordul a fejükben, hogy a fiatal külső és belső tartásában Olyan előnyös készséget szerezhet meg, amely kihat a felvételinél is: fellépésben, gondolkodásban. Csak ez, így, kézzel nem fogható meg, számokkal nem fejezhető ki. A gyermekek — ahogy hallottuk — önkéntesen és lelkesedéssel csinálják. Persze előbb meg kell velük ismertetni, majd megszerettetni ezt az izgalmas játszadozást a szavakkal, gondolatokkal, a jellemekkel. A fáradozást koronázó siker, a belső és külső öröm az, hogy a színjátszó örül a saját' játékának, és mások is örülnek, ha őt játszani látják, bizonyít. Mint a dobások esetében is. EZÉRT KELL a diákszín-; pad. Minél több számbanl Farkas András
