Népújság, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-04 / 154. szám

Hélyzétkép a Finomszerelvénygyárból Akcióprogram a cigány származású fiatalokért Egzotikus varázslat — Osibisa Évszázadok alatt kiala­kult szokásoktól, életfor­mából kell kimozdítani a cigányokat. Legnehezebb feladat a bizalmatlanság le­küzdése, noha ezen a téren is léptünk előre, mert egy­re több jó példát sorolha­tunk annak bizonyítására, hogy a cigány származású dolgozókban megvan a szándék, a vágy a felemel­kedésre, ha velük együtt­működve a társadalom min­den tagja lelkiismeretesen támogatja őket. E gondola­tok jegyében napirendre került az egri Finomszerel- vénygyár vállalati KISZ- bizottságának ülésén, majd az alapszervezeteknél a gyárban dolgozó cigány szár­mazású fiatalok helyzeté­nek vizsgálata. A bervai gyár létszámá­nak 4.6 százaléka vallja ma­gát cigány származásúnak Egerben. A 127 dolgozóból 61-en vannak harminc éven aluliak. Felvételnél, munkaköri beosztásnál senkit sem ér hátrányos megkülönbözte­tés a származása miatt. Ké­pességeiknek megfelelően előrehaladásuk biztosított, bár jelenleg valamennyien fizikai munkát végeznek. Szakképesítést, speciális tanfolyami végzettséget igénylő munkakörbe, vagy alkalmazotti állományba kerülésüknek fő akadálya az állami iskolai végzettsé­güknek és szakmai felké­szültségüknek jelenlegi ala­csony szintje. A harminc éven aluli ci­gányfiatalok közül minden másodiknak hiányzik az ál­talános iskolai végzettsége. Évek óta erőfeszítéseket tesz a Finomszerelvénygyár és a KISZ-bizottság is az általános iskolát el nem végzettek egyébként is ma­gas számának csökkentésé­re, de az eredmény még­sem arányos a ráfordított munkával a vállalatnál, mert az újfelvételes dolgo­zók között szintén magas a nyolc osztályt el nem vég­zettek száma. 197'5. óta a Bervába ki­helyezett tagozatú általános — Szia! No nézd csak, megint találkoztunk. — Szia! Hogy s mint? Fel­vételire, felvételire? — Amint látod... — Mesél), mit csinálsz, olyan régen nem láttalak. — Bizony, sok idő telt el azóta — egy egész eszten­dő! Emlékszem, a legutóbb, amikor „A ló és a szama­rat” kellett elszavalnod, az a kopasz mikulás azt mond­ta neked, hogy csupán a szamár szavai hangzottak a szádból életszerűen. — Tévedsz, a színművé­szeti főiskolára az idén je­lentkeztem először... Veled két évvel ezelőtt a felsőfo­kú mezőgazdasági techni­kumban ismerkedtem meg. Nem emlékszel: éppen ar­ról vitatkoztunk, melyik ko­nyak a jobb, az albán-e vagy a román, amikor oda- slattyogott egy öreg hapsi és meg akart bírságolni, mert eldobtuk a csikket a fo­lyosón. .. ? — Dehogy! A mezőgazda­ságin három 'éve felvételiz­tem. Az igaz. hogy meg akartak bírságolni, de nem a csikk miatt, hanem azért, mert szétköpködtük • a szo- tyolát. Nyelvöltő Felvételik idején — Akkor már ismertük egymást! Aha, megvan — nem a bölcsészkaron talál­koztunk először? A 45-ös terem előtt, a szóbeli vizs­gán filozófiából. — Nem, én a szóbeliig nem jutottam el. Még az írásbelin elhasaltam, a 65- ösben. Akkor kérdezted meg, ismerem-e azt a vörös csajt, aki a másik oldalamon ült és egy kis krapekot kar­colt a padra... — Tényleg megkérdezte­lek. de nem vörös volt, ha­nem fekete, és nem a 65-ös teremben volt. hanem az orvosi egyetemen. Még mondtad is, hogy a felvéte­lin ne flörtöljek, mert az nem hoz szerencsét! Igazad is lett! Akkor kapott el az a vasas a felvételi bizottság­ból. hogy stirkálom a har­madik néldát... — Várj csak! Nem a mű­szaki egyetemen buktál le, amikor az a docens elvette tőled a puskát?! — Nem, ez egy másik eset. A műszakin még 76- ban kaptak el, akkor felvé­teliztem először. A krapek is plovdivi volt, sőt anyai ágon még rokon is... De nem akart segíteni. Neki el­vei vannak! Hogy, hát te Plovdivból jöttél, nem Várnából? — Nem, onnan az a tag jött, aki azt eszelte ki, hogy a képleteket írjuk a ceruzára. Tudod, amikor ké­miából felvételiztünk... Szörnyű egy alak volt!... Most a közgazdaságira jár... — A közgazdaságira? Én ma felvételiztem ott. Mit tippelsz, sikerül bejutnom? — Fő az egészség! Ha most nem megy, majd megy jövőre! — Én jövőre a gyógysze­részeti karra készülök. Épp most hallottam, hogy ott nincs olyan nagy gáz! — No, viszlát — és egy kalappal! — Merd, neked is... Kuncso Grozev (Zahemszky JAszló fordítása.) hordó formájú hangszerek pakolása. Végre már sötétedni is kezd. A türelmetlen csendet hirtelen Cintula — Keresz­tes Tibor — hangja töri meg. Bejelenti azokat, aki­kért Zalától Egerig, Szeged­től Baranyáig, szinte min­denhonnan idezarándokol­tunk — az Osibisát. Az ol­dalajtónál fotósok tiporják egymást, hogy még a szín­padra lépés előtt lekapjanak egy jó „közelit”, majd meg-' jelenik a közönség előtt is a tíz színes bőrű muzsikus. S lám, milyen kevés kell oly­kor a sikerhez. Osibisáékat már kezdtük elfelejteni, s a pop szigorú szerelmesei bi­zony nehezen fogadnak be olyan valakit, aki egyszer lekerült a slágerlistákról. S most... elég kilépniük, a több tízezer fiatal ünnepel a szó legteljesebb értelmé­ben. Elég a sikerhez a lát­vány, elegendőek egy távoli világ mókás, de szép díszei, ruhái, ékszerei. A felhangzó zene pedig meghozza a varázslatot. Is­mét fülünkbe, szívünkbe búj­nak a két-három évvel ez­előtti dallamok, az az önfe­ledt örömöt adó muzsika, melyet hónapokig dúdoltunk, melyre nap, nap után tán­coltunk a discóban. „Be énekelnek valamennyien, s még akkor is ezt kapod tő­lük, ha a szöveg egyetlen szavát sem érted. A harmadik szám után már ütemesen tapsol a kö­zönség, egyszerűen nem ér­dekli a következő, de mikor felhangzanak a Voyaya ked­ves hangjai, már azt ének­lik a zenekarral együtt. És így megy ez végig ... Most alig ketten, hárman marad­nak a színpadon. A dobok, csörgők most kapnak igazán főszerepet, és valamit meg­értünk az afrikai zenéből. A mindvégig mókázó Loughty Lasisi Amao, a nigériai ir­datlan bambuszrúddal hado­nászik, néha belefúj, majd azzal táncol, hatalmasakat ugrik, játszik ... élvezi az ezerszer hallott, de meg nem unható hangokat. Táncol a lába, a teste a karja, feje, táncol tán még a szeme is. És .ezt teszik most már a többiek is. Nem a közönség­nek: önmaguk muzsikájába feledkeztek bele, maguknak zenélnek, a saját örömükre. Az eddig székhez ragadt közönség is most már a. he­lyéről felállva velük együtt tapsol, táncol — ennek a ritmusnak, zenének nem le­het ellentállni. És hiába tart immár két órája Osibisáék iskolát 38 cigány származá­sú, többségében fiatal dol­gozó végezte el. A vállalat iparitanuló-műhelyében nyolcán tanulnak, a közép­iskola esti levelező tagoza­tán ketten. A továbbképzé­sek elengedhetetlen feltéte­le a fluktuáció csökkentése, mert legtöbbjük csak 1—2 évet tölt a vállalatnál, öt, illetve tízéves törzsgárda- tagsággal heten rendelkez­nek. A hosszabb ideje a válla­latnál dolgozók munkáját elismerik, vezérigazgatói dicséretben tízen, Kiváló dolgozó-kitüntetésben há­rom fiatal részesült eddig. Biztató, de korántsem ki­elégítő számban kapcsolód­nak be a KISZ- és a társa­dalmi szervek munkáiéba. Elsősorban a 31-es üzem Kilián KlSZ-alapszervezet- re hárul a feladat, hogy a területükön a legnagyobb létszámú, 27 cigány szárma­zású fiatal közül ne csak 3 fő kaocsolódjon be a fia­talok akcióiba. Nagyon komolv akadályt jelent az előrelépésben, hogy a cigánvfiamiok több­sége vidékről, Tarnalelesz. Egerbocs. Szűcs és Heves körzetéből ingázóként uta­zik naponta a munkahelv- re. Az inari táratokhoz kö­tött ide’ük, ígv eleve kor­látozott közéleti aktivitásuk. Nem kedvezőbb a helyzet a szocialista mimkavetonv- ben történő részvételüknél «ern. 12 fiatal brivádtaá. A KTSE-Wzottság felhívta fi- eve'müket. hogy a brigádok emberformáló ereiével sok­kel iobUan kell élni a jö­vőben és ennek szellemé­ben akcióprogramba épí­tett határozatot hozott. 'Továbbra is fokozo+t fi- gvelmet fordítanak a KT<37- al nőszervezeteknél az álta­lános iskolai beiskolázások­ra. A cieánv származású fiatalok társadalmi, közéle­ti aktivitása érdekében több fia+alt bírnak meg feladatokkal, hogv ezzel sa­lát maguk is cselekvő része­sei lessenek a társaik ér­dekében végzett munkának* Simon Imre Lassan gyülekezik a kö­zönség. A Kisstadion lelátó­in — főként a rosszabb he­lyeken — még hat órakor is tekintélyes lyukak állnak, de úgy látszik, a már tapasz­talt koncertlátogatók a szo­kásos 30—40 perces késést is bekalkulálták. Mire a V Mo­to Rock a színpadra lép, már alig van egy talpalatnyi hely a nézőtéren. „Száz lóerő”-vel dübörög­nek a hangfalak, vörös, zöld, fehér füst csap a magasba, Demjén apró Hondán kere­kezik a színpadon ... még néhány szóló, egy-két rá­adás ... és nincs tovább. Pe­dig hallgatnánk, hívnánk vissza őket a színpadra, de ez valóban csak bemelegítés volt. Technikusok, ismeretlen feladatú srácok szállják meg a színpadot, rakodnak, fel- a színpadot. URH adó­vevővel próbálgatják az egyes hangszerek erősítését, ■ ■ ! „Odaadjuk nektek kincsein- t ! két” — éneklik. Legyetek bol- ! ! dogok. Amikor először talál- ! ” koztam az Osibisával, egy 2 ■ nyirkos, koszos tenyérnyi szó- ■ | bábán kuporogtak a londoni ; • Denmark Streeten. abban az • • utcában, mely hagyományos • ■ és a hírnév felé vezet. Ebben ; • az időben az Oslbisának nem ■ ■ volt semmije. Kivéve hang- J JJ szereiket, tehetségüket és sze- 2 ; re'etüket. Szeretetüket a mu- 2 2 zsika és egymás iránt. 2 Teljesen ismeretlenek voltak. 2 S Négy afrikai, három nyugat- 2 2 indiai, akik közül többen 2 2 évekig közel álltak az éhha- 2 2 Iáihoz. Ebesek voltak és ez az 2 2 éhség kifejeződött a zenéjük- 2 2 ben. ; . . .Pár év múlva csodálatba ■ ■ ejtették a világot.” (Richard Williams) ; hangolnak... és megkezdő­dik a soha nem látott, dí­szes csörgők, dobok, tök és happy!” — Légy boldog!, éneklik, s zenéjükkel, táncuk­kal önnön boldogságukat nyújtják feléd. Nem érzed magadban az elektronikus zene jól ismert, feloldatlan feszültségét, nem érzed, hogy most a te tizen-huszonéves gondjaidról énekelnek. „Tudj akkor is örülni, táncolni, ha erre vajmi kevés okod van; a mindennapok problémáit talán nem js kell mindig megoldanod — felejtsd el őket, a mi zenénkben, s ta­lán ha újra eszedbe jutnak, már nem is érzed oly nyo- masztóaknak azokat.” Erről (Fotó; Szabó Sándor) koncertje, egyszerűen nem lehet befejezni. A lelátókon nem mozdul senki, csak éne­kel, tapsol, most már zene nélkül, várja a folytatást. Fáradtan, csuromvizesen jönnek vissza a színpadra. De újra kezdik, s most már Demjénékkel együtt éneklik, táncolják — játsszák: „...mi őseink lelkén át elhozzuk nektek a szeretetet / a bol­dogság ajándékát / felejtsé­tek el gondjaitokat / nézze­tek a sötét felhők mögé / és legyetek boldogok!” a «Ä1 [? műsorok: RADIO KOSSUTH 8.27 Külpolitikai klub. 8.56 Beszélni nehéz. 9.08 Népda­lok. 9.49 Tarka mese, kis mese. 10.05 Csiribiri. 10.35 Válaszolunk hallgatóink­nak. 10.50 Zenekari muzsi­ka. 11.30 Énekegyüttesek parádéja. 12.35 Házunk tá­ja. 12.50 Operaslágerek. 13.20 Örökzöld dzsesszmeló- diák. 14.20 Franck: f-moll zongoraötös. 15.10 Kórus­pódium. 15.30 Sirius kapi­tány és a Csillaglány (Rá­diójáték). 16.09 Kritikusok fóruma. 16.19 Népi zene. 17.07 ESZR. 17.32 János vi­téz (Daljátékrészlet). 18.15 Hol volt, hol nem volt... 18.30 Esti magazin. 19.15 Gondolat. 19.59 Sándor Fri­gyesre emlékezünk. 21.06 A hagy fejedelem. 22.20 Tíz perc külpolitika. 22.30 Ma­gyar előadóművészek. 23.05 Operarészletek. PETŐFI 8.05 Mai dalok. 8.20 Világ, történelem dióhéjban. 8.33 Idősebbek hullámhosszáh. 9.28 Operettek. 10.00 Zene- délelőtt. 11.30 A Szabó csa­lád. 12.00 Népi zene. 12.33 Tánczenei koktél. 13.20 Ér­deklődők. 13.30 Színes szőt­tes. 14.00 A Petőfi rádió zenés délutánja.. 16.06 Ró­mai regék. 16.35 Egészsé­günkért! 16.40 Július... 17.00 Népi zene. 17.30 ötö­dik sebesség. 18.33 Oj le­mezeinkből. 19.12 Három szerző — három sláger. 19.24 Égi és földi szerelem. 19.45 A beat kedvelőinek. 20.33 Földön, vízen, levegő­ben. 22.00 Történelem. 22.30 Könnyűzene. 23.15 Népi muzsika. SZOLNOK 17.00-től 18.30-ig MISKOLC 17.00 Hírek, időjárás — Gyári belépő. Szerkeszti: Tolnai Attila — Az export­tervek és a valóság az első félév után — Operettrész­letek — 10 perc mezőgaz­daság. Szerkesztő-riporter: Borsodi Gyula — Dél-bor­sodi aratásban — Mezőkö­vesd és Mezőkeresztes tö­rekvései a gabonaprogram megvalósításáért — A Bee Gees együttes régi sláge­reiből — Sport — 18.00 Észak-magyarországi kró­nika — Ipari szeminárium — Ünnepélyes leszerelési ünnepség a sportcsarnok­ban — Lap- és műsoréi ő- zetes... TE! 9.00 Tévétorna. 9.05 Óvodá­sok filmműsora. 9.25 Ide­süss! 9.50 A hetedik konti­nens ékszerei (NSZK film­sorozat). 10.15 Az Onedin család. 11.05 Delta. 16.00 Nemzetközi teniszverseny. 18.00 Perpetuum mobile. 18.45 Staféta. 19.20 Tévé­torna. 19.30 Tv-híradó. 20.00 Jogi esetek. 20.40 Színház a tévében. 21.00 Ami a leg­szebb (Dráma két részben). 22.40 Tv-híradó 3. 2. MŰSOR 18.55 Unser Bildschirm — Nas Ekran. 19.30 Tv-híradó. 20.00 Nemzetközi teniszver­seny. 20.40 Bach: E-dúr he­gedűverseny. 21.00 Tv-hír­adó 2. 21.20 Leonardo da Vinci (Olasz tévéfilmsoro­zat). 1279. «tVftts i., szerda

Next

/
Thumbnails
Contents