Népújság, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-27 / 174. szám

\ Rongylabda, méta, bábu ilBépmíiwelcilc, bábosok Felsötärkänyban Csalóka Péter történetét próbálják a budapesti Deák báb- együttes diákjai, Polák László tanár vezetésével A gyerekek és a felnőttek egyaránt szorgosan húzogat­ták egy foglalkozáson a spárgát, vagy a fonalat: kis kézi szövőszéken szőni, fon­ni tanultak. A felsőtárkányi táborban július 19-e és 26-a között azonban nemcsak e mesterségbe pillanthattak bele az ország különböző vidékeiről érkezett népmű­velők, pedagógusok, bábo­sok és úttörők, hanem meg­tanulták például az egysze­rű anyagokból elkészíthető játékok csínját-bínját, vagy éppenséggel egy népi tánc alapelemeit. A megyei bábjátékos tá­borba — az idén először — a Népművelési Intézet szer­vezésében most az ország megyei művelődési központ­jaiban dolgozó népművelők is meghívást kaptak. Amint azt Hollós Róbertné, az in­tézet munkatársa elmondta, elsősorban azok, akik gye­rekekkel foglalkoznak. A bábjátékos szaktáborban négy csoportban 80 gyer­mek vett részt, ezenkívül a továbbképzésekben harminc felnőtt. Természetesen ott volt megyénk neves együt­tese, a Harlekin is, így sze­rencsésen találkoztak gye­rekek, felnőttek. A közös öröm, a játék, az alkotás volt itt az igazi élmény, hi­szen együtt készítettek rongylabdát, formáltak agyagból szobrot, faragtak, métáztak, táncoltak. A „szakmai” kérdésekről neves előadók tájékoztatták a résztvevőket, s az előadá­sokról a kisebbek sem vol­tak kitiltva. A Népművelési Intézet munkatársai mellett meghívták dr. Szilágyi De­zsőt, az Állami Bábszínház igazgatóját, Trencsényi Lász­lót, a Magyar Úttörő Szö­vetség munkatársát, Kovács Katit, a tv gyerekosztályá­nak rendezőjét, Deme Ta­más szociológust, s népmű­vészeket. A Harlekin vezetője, De­meter Zsuzsa elmondta, hogy a gyerekek egymásnak is báboztak, kicserélték „mód­szertani tapasztalataikat”, s maguk is készítettek figu­rákat. Mi több, a megyei KISZ-bizottság vendégeként itt-tartózkodó 30 fős fran­cia küldöttség tagjai is szor­gosan bekapcsolódtak az előadásokba, a „mestersé­gek” elsajátításába. Szerdán este a Vidróczki együttes tartott táncházat búcsúzóul a tábor majd két­száz lakójának. fi- P ) Gulliver Jonathan Swift mondani­valója nemcsak a gyerekek­hez, hanem a felnőttekhez is szól. Erről igyekszik meg­győzni a nézőket a Rajnai András rendező irányította stáb, amely a Gulliver az óriások országában című regény tévéváltozatát készí­ti. Gulliver nem először sze­repel a tévében, öt évvel ezelőtt sugározták a Gulliver a törpék országában című Swift-regény tévéváltozatát. II békéén, a leszerelésén A háború nélküli világ megteremtéséért folytatott harc, az enyhülés, a lesze­relés előmozdítása a világ haladó ifjúságának szívügye. Ezt igazolja a 280 haladó és demokratikus ifjúsági tag­szervezetet tömörítő Demok­ratikus Ifjúsági Világszövet­ség idei második félévi programja is — mondotta Barabás Miklós, a DÍVSZ főtitkára. — Augusztus elején ott lesz delegációnk Japánban, az atom- és hidrogénbomba ellen küzdők hirosimai és nagasaki világkonferenciá­ján. A háborút csak tan­könyvekből ismerő fiatalok­ban tudatosítanunk kell, hogy a pusztításhoz, a fegy­verkezési hajszához egyedül a legreakciósabb imperialis­ta köröknek fűződik érdeke. A II. világháború kitörésé­nek 40. évfordulójára is em­lékezünk a szeptember 1-én Varsóban kezdődő nemzet­közi szemináriumon. — A nemzetközi gyermek­év gondolatai hatják át szeptember 4-eés 11-e között a hagyományos chilei szoli­daritási hét eseményeit. Ko­lumbiában ez év őszén nem­zetközi szemináriumot ren­dezünk. A DÍVSZ képviselői is ott lesznek november ele­jén Portugáliában a palesz­tin néppel vállalt szolidari­tást kifejező világkonferen­cián. Az arab országokban élő fiatalok helyzetének át­tekintésére decemberben Adenben rendezünk regio­nális konferenciát. a tv-ben Ezúttal az óriások birodal­mába látogat Gulliver, akit Kozák András alakít. A ki­rály Szokolay Ottó, a ki­rálynő Drahota Andrea. A két udvarhölgy: az újvidéki magyar színház tagja, La­dik Katalin és Szilágyi Zsu­zsa. A díszleteket Nagy Sán­dor tervezte. A forgatás a végéhez közeledik, a pro­dukciót előreláthatólag 1980- ban tűzi műsorra a televí­zió. A nagymama — Eredj, Jancsika, majd nagymama felöltöztet! — Nagymama! Legyen szíves, vigyázzon a gyerekekre! — Meg kellene varrni ezeket a zoknikat! Majd nagy­mama. — Olyan töltött káposztát senki sem tud főzni, mint nagymama. Az ember mind a tíz ujját megnyalja utána. Manapság drága kincs a háznál egy nagymama. Es ha ráadásul ez a nagymama még elég fiatal ás egészséges Is ahhoz, hogy dolgozni tudjon, akkor egyenesen főnyeremény. — Hová mentek? — Moziba. — Es a gyerekek? — Majd a nagymama..' — Boldogok lehettek, mert nektek van egy nagymarttá-’ tok! De boldogok-e a nagymamák? — Mennyi idős, kedves nagymama? — Hatvanhárom, aranyoskám, de hála Istennek, még nagyon jól bírom. — Mióta lakik ímréékkel? — Hatvankilencben hoztak ide, amikor baleset érte szegény uramat. Én neveltem fel mind a két gyereket. Tud­ja, Imréék dolgoznak egész nap. Sárikát is nagyon leköti a hivatal és fáradtan jönnek haza mindig. Délben csak az a kis üzemi koszt, persze hogy jólesik a nagymama főzte va­csora. — Mikor tetszik reggel felkelni? Nevet. — Tudja, lelkem, a magamfajta öreg már kevés alvás­sal is beéri, ötkor már a konyhában vagyok. Mire felébred-' nek, jóformán asztalon a reggeli. Délelőtt magam vagyok; üres a ház. Ilyenkor megyek bevásárolni, kötögetek. — Mi a kedves szórakozása? összecsapja a tenyerét. — Szórakozni? Két ilyen kis sárkány mellett? — Mégis! Jár valahová? — Legfeljebb a tv. Azt nézem. Meg hallgatom a Szabó családot. — Névnapra, születésnapra kerül-e egy kis meglepetés? — Igen. Nekem nagyon jó gyermekeim vannak. A me­nyemre sem panaszkodom. De a születésnapomról bizony elfeledkeztek az idén... — Autózni elviszik-e néha? — Egyszer hazavittek a húgomékhoz. — Akad-e egy kis idő, amikor a szobájában csendben, békességben maradhat? — Mennyi kérdés! — csodálkozik, de azért válaszol. —: Csak éjszaka, ha felébredek, mert nem hagy aludni a kösz- vény. — Boldognak érzi-e magát, nagymama? — Boldog vagyok. Csak... És könnybe lábad a szeme. Ki tudná kifürkészni, hogy miért? Igen. Egy jó nagymama megfizethetetlen a háznál. Mindössze kevés figyelem, kis előzékenység, parányi gyön­gédség kell ahhoz, hogy fizetség nélkül is boldog legyen.. j Szalay István Csörgő Júlia és Lukács Marianna, a visznek! Csibészke báb­csoport tagjai, a báli maszkot készítik (Fotó: Tóth Gizella) a vakációban SZÍNTŰ PÉTER: »ok éve. .Jatt Dominót... A diákok vakációznak, „tankönyvcsúcs” van viszont a kiadóknál, a nyomdákban, a könyvkereskedőknél. — Valamivel rosszabbul állunk, mint az elmúlt tan­év előtt. Tavaly ilyenkor már több tankönyv várta nálunk, hogy eljuttassuk az iskolákba, a könyvesboltok raktáraiba — mondotta Drucker Tibor, a Könyvér­tékesítő Vállalat igazgatója az MTI munkatársának. — A vállalatnak összesen 2490-féle tankönyvet kell 390 könyvesbolton keresztül 8900 oktatási intézmény kö­zött. elosztania, a korábbi 75 nap helyett — a hosszúra nyúlt tanév miatt — gya­korlatilag az idei vakáció hatvan napja alatt. A tan­könyvek több mint 85 szá­zaléka a tankönyvkiadó gon­dozásában jelenik meg. — A szeptember eleién kezdődő tanévre 1179-féle tankönyvet, munkafüzetet és 1979. július 2?., péntek feladatlapot bocsátunk az általános és középiskolai ta­nulók rendelkezésére — mondotta ezt követően Petró András, a Tankönyvkiadó Vállalat Igazgatója. — Eb­ből 481-et újonnan jelente­tünk meg, s 147-féle kötet az új tantervek bevezetésé­hez készül. Ezzel folytató­dik az 1978—79-ben indult tankönyvprogram az általá­nos iskolákban és szakkö­zépiskolákban, s megkezdő­dött a gimnáziumban. Nap­jainkig 366-féle tankönyv kész az újakból, s az előre­jelzések szerint jelenleg úgy tűnik, 24-féle alsó- és kö­zépfokú iskolai tankönyv augusztus utolsó napjaira, tizenkettő pedig csak szep­tember eleje után készül el. Az általános iskolai köny­vek közül napjainkban még 17-féle hiányzik, de csak há­romféle nem lesz ott az első csengőszóra az iskolák­ban. Egyik ezek közül az általános iskolai ötödik— nyolcadik osztályos rajz munkafüzet., amelynek elké­szítéséhez később- fogott hoz­zá a nyomda, mint ahogy megállapodtunk. (MTI). * 2. Még mindig a fánál ülnek. Pipecz arra gondol: hát nem valósult meg a régi álom, már sose fogják eljátszani azt az őrült Rock’n’rollt. Pe­dig szinte látja, amint a zsú­folásig megtelt táncpalotá­ban a parkettra robban két nagydudájú német lány, és úgy táncolnak, hogy billegni kezd az erősítő, ö pedig ad­ja a szólót, üveghangokon, amelyek elcsuklóan sírnak, egyre följebb botladozva... Ilyen őrült dolgokat,- mint Charlie, Pipecz is csinált. Az elmaradt próba után tegnap délelőtt például átmentek Badacsonyba: Vera, Gödény és Pipecz. Most már ő se érti, mi történt. Utálja az almavodkát, útál inni. de beivott. Vera két palacsin­tát vett hármójuknak, ő meg dühében vett — állító­lag — ötven palacsintát Ve­rának, s mivel a huszonhar- madik után már nem tudtak többet enni, Pipecz szaksze­rűen kiteregetve egyenként a sétány aszfaltjához csap­kodta a palacsintákat. Később azután rettenete­sen szenvedett. A százötven forint — kétnapi keresete, s ezt is csak akkor kapja meg. ha szeptember 30-án majd elszámolnak Miklós úrral. Meg szégyellte is ezt az os­toba dolgot; úgy nézhettek ki, mint valami dilis Jancsi és Juliska, akik lencse he­lyett túrós és vegyesmákos palacsintával jelölik a haza­idat. Az utolsó hajót természe­tesen lekésték, a fél Balatont körbestoppolva érkeztek meg. Gödény kicsit ijedt volt, vajon mit zenél Char­lie Jánossal kettesben. A közönség aligha fogja észre­venni, hisz az öregek még a Gyertyafény-keringőt se sze­retik erősítővel, a fiatalok meg rég leszoktak róluk a Gyertyafény-keringő miatt. — Istenem, csak ne kéne a pénz! —. sóhajtotta Gö­dény. — Tudod, mit csinál­nék?! Először is megdönget­nék egy olyan basszus­futamot, hogy Miklós úr be- lezöldülne, azután kiszórat- nék minden asztalt, és tánc­parketté alakítanám az egész Aranypartot! De csak rock­ra! Már az országúiról hall­hatták a gyanús csöndet. — Befuccsoltunk, fiúk — mondta Charlie a fonott szé­ken ülve. — Befuccsoltunk. Miklós úr közölte, hogy fel van nekünk mondva. — De hát ezt nem lehet! — kiáltotta Gödény. — Hi­szen nekünk szerződésünk van! — Fogd be a pofád, te hü­lye! — Charlie orreimpája reszketett, szemében gyanús csillogás. — Hol az a szer­ződés?! Arcukra árnyék vetődött. Olyan komor és fenyegető, hogy u oóhán-fr lézengő ven­dég is felfigyelt. — Jobb lesz, ha eltűntök — mondta Holló, a fekete, hollóarcú pincér, míg koszos körmű ujjaival kabátját igazgatta. — A főnök üzeni, és igaza van. Csak a mi ló­vénkat zabáljátok. — A főnök szavát adta, hogy szeptember 30-ig ját­szunk — mondta János. — Napi kétszáznyolcvan ruppót vesztek el tőlünk. Menjetek szépszerével, amíg szigorúak nem leszünk! — Igen? — Charlie fölállt, bicegve kettőt lépett. — De amíg tartott a szezon, kel­lettünk? Nekünk szerződé­sünk van! És azt is ki kell fizetnetek, amit eddig ját­szottunk! Holló picit meglökte Char- liet. aki visszaesett a fonott­székbe: — Szerződésetek? Hol? Mutasd szépen a bá­csinak! — Szóval nem akarnak fi­zetni? — döbbent meg Pi­pecz. — Nem fizetnek az elmúlt két hónapért?! János szó nélkül besietett az irodába. Ültek maguk elé. Papírjuk nem volt, Miklós úr azt mondta, az ilyenről nem szoktak, s így még csúszik nekik egy kis nyereség is — úriember nem csibész! Mikor János ttz percre nem jött, uláname'ntek. Olt ült a fiú uz Irodában, vérző arccal, körülötte ryrlc mar­kos piiücér, weg MfUóy úr, a hentesek vezére. Pipecz szólni se tudott, máris akko­ra pofont kapott, hogy le­döntötte a tintatartót az író­asztalról. Még látta, hogy Holló a sarokba rúgja Gö­dényt, azután Miklós úr el­kapta a haját, és ütni kezd­te a fejét az asztalba.. A raktári hátsó kijáraton dobták ki őket, meg se lás­sa a vendég. Most itt ülnek. Pipecz nyög, megnyalogat- ja vasízű ajkát, véraláfutá­sos arca faj. Elkapja a gi­tárt, lassú bluesba kezd a jó öreg Fats Dominótól. Né­hány cincogó hangot fog odafönn, azután hirtelen le­szalad az alapakkordhoz, hadd sírjon az a rohadt gi­tár! Belezenéli a Balatonba a pofonokat, a hulló szirmo­kat, hogy nem lesz több erősítő, hogy banda se lesz most már. Charlie hirtelen bekap­csolja kisrádióját. Pipecz megpróbálja túlpengetni, de a dobos is erősebbre csavar­ja a zenét: Elvis Presley, Könnyezve a kápolnában! Pipecz egy pillanatra közel áll ahhoz, hogy megölje Charliet, azután megérti az egészet. — Égy éjjel a rock’n’roll kigyalogol a világból — só­hajt János. — Talán épp ma éjszaka. Később már nem, lesz nehéz... Csak reggelig kibírjuk! A susogó nádból furcsa árnyak surrantak, kavarj kód és cstilog*í pára Cjak reggé1 m.. . _ .(VáSK)

Next

/
Thumbnails
Contents