Népújság, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-25 / 172. szám
Egységes egészségügyi hálózatot AGRIA '79 Hogy el ne szakadjon a lánc Hazánkban évente átlagban 50 millió ember fordul meg a körzeti és ugyaneny- nyi a szakorvosi rendelőintézetekben. E számok ismeretében egészségügyünk irányítói egyre inkább az alapellátás fontosságát, korszerűsítését hangsúlyozzák. Ügy vélik, ha a körzetekben befejezett ellátást kapnának a betegek, akkor nem lennének zsúfoltak a szakorvosi rendelők, kevesebben kerülnének kórházba. 1975-ben jelent meg a gyógyító-megelőző intézményrendszer .szrvezetének és működésének továbbfejlesztéséről szóló egészségügyi minisztériumi rendelkezés az egészségügyi integrációról. Célja, a kórházon belüli és a kórházon kívüli szakmai ellátás színvonalának közelítése, így a progresszív (az egészségügyi állapotnak megfelelő színvonalú) beteg- ellátás megvalósítása, a felesleges párhuzamosságok megszüntetése, a munkaeszközök lehető legkedvezőbb kihasználása, és még számos más minőségi változás. A szervezeti és az ezt követő szakmai integrálódással elérhető. hogy az ország különböző részeiben a lakosság egészségügyi ellátásának színvonala azonos legyen, Kiala' ultak a szikác ak Az egységesítést (egészségügyünk eddigi legnagyobb vállalkozását) időszerűvé tette az orvostudomány gazdagodása is. Az új felfedezések, ismeretek új szakterületek kialakulását eredményezték, növelték a szakosodást, az önállósodást: egy- egy szakterületen lseiül is szükségszerűen kialakultak a szűkebb szakágak. A belgyógyászaton belül például a szív-érrendszer, a gyomorvagy a vérképző rendszer, stb. betegségeivel foglalkozó területek. Ugyanígy megfigyelhető volt a korok szerinti elkülönülés is; más intézmények, orvosok foglalkoztak az újszülöttekkel, a gyermekekkel, a felnőttekkel, s a szociális otthonok segítségével az idősekkel. A betegellátó intézmények túlzott szétválasztása mégsem helyeselhető. Az orvostudomány szakadatlan differenciálódása ugyanis még nem jár a gyógyító orvos ismereteinek leszűkülésével. Ellenkezőleg. A betegségek okainak vizsgálatakor, a diagnosztikai, a gyógyító és a rehabilitációs módszerek kidolgozásánál abból kell kiindulni, hogy az emberi szervezet egységes egész. Az egészségi állapotot döntően befolyásolják az élet- és munkakörülmények, a szociális környezet. Az integráció a gyógyítómegelőző ellátás eddig elkülönült intézményhálózatát egységesített rendszerbe fogta: megteremtette a különböző feladatokat ellátó teamek tervszerű, tudatos és kötelezően megtartott munkamegosztását, folyamatos szakmai együttműködését, ezzel együtt emelte a vezetés és munkaszervezés színvonalát. A szakosodás és az integráció tehát kölcsönösen feltételezte egymást, alkottak egységet. Az ésszerűségre való törekvés azonban nem egyszerűsíthető az intézmények és szolgáltatások egyesítésére. Szemléletének, gyakorlatának és módszereinek alkalmazása az egész egészségügyi ellátásban szükséges, ezért az integrációnak csak kezdetét jelenthette az intézmények és szolgáltatások szervezett, gazdasági egyesítése. Az égető gondok közül hadd említsünk egyet. Magyarországon átlagban egy körzeti orvosra 2500 lakos ellátása jut. Ez azonban csak a statisztikai átlag: némely körzetben az ellátandó lako1979. július 25., szerda sok száma 200 alatt van, máshol 300 felett. Egészségügyünk irányítói sokáig a körzetek számának gyarapításával kívánták a különbségeket megszüntetni. Az integráció már a körzethatárok arányosítását tartja célszerűnek. A jelenleg szervezendő Körzeti Orvosok Országos Intézete régi hiányt pótol. Valószínű, ha a körzeti orvosok, beleértve a gyermekkörzeti orvosokat, a körzeti fogorvosokat és az üzemorvosokat, napi munkaidejüket jól beosztva dolgozzák végig, eredményeik az eddiginél jelentősebbek lesznek. A járóbeteg-ellátás problémái Az alapellátásban lévő hiányosságokra nemcsak a járóbeteg-ellátás forgalmi adatainak torzulása hívja fel a figyelmet. Az integrációs bizottságok jelentése szerint a kórház-rendelőintézeti munkaszervezés mellett sok helyen megfeledkeztek a járóbeteg-ellátásról, azaz a körzeti orvosi és az üzemorvosi munkáról. Különösen kritikus több helyen a községi tanácsok felügyelete által működő körzeti orvosok szakmai irányítása. Így aztán hiába az ügyeleti rendszer korszerűsítése, az elmúlt évi bérintézkedés, a gyógyszerfelírás új rendszere, azaz a munka- és életkörülmények javítása, — a körzetben gyógyítók néha mellő- zöttnek érzik magukat. Ma már megállapítható, hogy az integráció emelte a kórházon belüli és kívüli ellátás szakmai színvonalát Az egységesítés révén például a kórházi és a járóbeteget ugyanazzal a vezetéssel és módszerrel dolgozó röntgenosztály, laboratórium vizsgálja. Ez lehetővé teszi, hogy kórházi beutalásnál a korábban végzett vizsgálatokat, diagnózist is felhasználják, s az ápolási időből több jusson a terápiára. Az egészségügy vezetői következő lépésként, az integrációs szemlélet fejlődésével azt szeretnék elérni, hogy a kórházban meglévő nagy értékű műszerekhez indokolt esetben a betegek kórházi felvétel nélkül is hozzájussanak. Annak már ma sincs akadálya, hogy a legképzettebb orvosok kórházi felvétel nélkül is konzultáljanak a betegekről, döntsenek például a keresőképességről. Mégis, e lehetőségekkel a jövőben jobban kell élni. Számos sikeres és megany. nyi, sikeresnek mondható szakkör működik hazánkban, s ezek száma most újabbal gyarapodott. A Gombamérgezőben és a Majomutánzóban végzett eredményes, de főleg sokévi munkája után új szakkör alapításával bízták meg Kőbányai Nyilvánvalót. Kőbányai Nyilvánvalót, vagy ahogyan becenevén még többen ismerik: Világost, úgy hisszük, nem kell bemutatnunk az olvasók széles, némi súlytöbblettel is rendelkező táborának. — Mi a klub neve és mi tette szükségessé, hogy nem szüntették meg? — A megnövekedett igények miatt hoztuk létre ezt az új kört — mondja magáAz egységesítésben részt vesznek az egyetemek és az országos intézetek is. Az Országos Reuma- és Fizikoterápiás Intézetben például régebben fél évig is várni kellett a beutalásra. Most a betegeket indokolt esetben akár néhány nap alatt, de általában egy hónapon belül felveszik. Hasonlóképpen javult az együttműködés az egyetemek és a tanácsi intézetek között. Jelen pillanatban az integráció láncszeme legkönnyebben a hiányzó utókezelő osztályok miatt szakadhat el. Ez a probléma az évszázados mulasztások következtében különösen a fővárosban vált kiélezetté: már-már az integráció tartalmi céljainak megvalósulását fenyegeti. Nem csodagyógyszer Mindezt egybevetve, az integráció nem csodagyógyszer, még rendszeres adagolással sem képes egészségügyünk minden gondjált- baját megoldani. Az integrációs folyamat első (formai) lépését az egységes intézményrendszer kialakítását követnie kell szakmai (tartalmi) változásnak. Épp ezért kell még jobban közelíteni egymáshoz a kórházon belüli és kórházon kívüli ellátás szakmai színvonalát. Mindezt segítheti a munkaeszközök tipizálása és koncentrálása. sí szakmai hierarchia megszűnése, a kon- ziliárusi tevékenység gyakorlattá válása. Az irányítás és az ellenőrzés lehetőségének növelésével egyszerűbb és szervezettebb lesz a gazdasági ügyintézés. Ugyanakkor az integráció nem oldja meg a kórházi rekonstrukció problémáit, a gazdasági terhek (energia, alapanyag) árainak növekedéséből adódó gondokat, nem biztosít szakembereket, nem szünteti meg az egészségügy munkagondjait, sem az etikai problémák egy részét. Már az egészségügy vezetői is látják, hogy az integráció megvalósítása az elmúlt években túlzottan lekötötte erőiket és figyelmüket. Ezzel magyarázható, hogy a szükségesnél kevesebbet foglalkoztak a körzeti munka szervezésével, az ellátás színvonalának javításával. A felsorolt hiányosságok megszüntetése a közeljövő jelentős feladatának ígérkezik. Természetesen az integrációs célokkal összhangban. Horváth Kálmán tői értetődően Kőbányai Nyilvánvaló. — Azt hiszem, teljesen, világos az a törekvésünk, hogy a magyar, negyven év körüli fiatalok számára biztosítani kívánjuk, hogy szervezett keretek között foglalkozhassanak a disznóöléssel. Ezért hoztuk létre a Disznóölő Kört. A DÖK egyik feladata a szakszerűség biztosítása mellett az, hogy ily módon elkerüljük az ifjonti hevességből adódó túlkapásokat, elejét vegyük a fiatalok lelkesedéséből adódó hibáknak. Régebben például előfordult olyan eset is, hogy disznóölés közben egyik disznónk életét vesztette. Ezeket a jövőben mindenképpen szeretnénk elkerülni. — Milyen tanácsokat adna a kezdő disznóölőknek? — Több jó tanácsom is van egyszerre. En magam a világos beszéd és a sötét öltöny híve vagyok, bár azt hiszem, a kérdés nem erre vonatkozott. Ezért még any- nyit tennék hozzá, hogy a kör foglalkozásait négyzet alakú teremben tartjuk, szerves összhangban a szobahőmérséklettel. — Akkor inkább úgy kérdezném : mi az, amit még megtudhatunk az ön színes egyéniségéről ? — Az első jó tanácsom mindjárt a következő: jobb, ha mi öljük meg a disznót, Vitéz László a porondon Hej, gyere csak ide, te rusnya buli-buli fejű ördög! Tőlem őrizheted a majom ajtaját, hogy ne tudjak őrölni, de csak fekve... Hol is a palacsintasütő? Na. bumm! Ugye, megmondtam? A verekedés színtere egy bábos paraván, a győztes pedig maga Vitéz László. E nevet nem sokan ismerik ma már, pedig hajdan vásárok, búcsúk kedvelt hőse volt az erős, igen-igen bátor, roppant agyafúrt és mókázni mindig kész báblegény. Az egri közönség, amely négy esztendőn át megszokta, hogy az Agria-várjátékok bevezetőjeként délután a Dobó téren láthat kedvcsináló produkciót, az idén e figura kalandjain szórakozhat. Nos, látványosságban a Vitéz László nemigen hasonlítható a kis térkiszögellést egészen bejátszó elődjeihez, ám ezért bőven kárpótol azzal, hogy nemcsak a felnőtteket deríti föl, hanem a gyerekeket is. És korántsem csak azért, mert a bábozás- ról van szó. Ezt pedig sokan a kicsinyek műfajaként ismerik. Sokkal inkább azért, mert Kemény Henrik, a népművészet mestere, előadásaiban megőrzi a népmeséknek azt az erényét, hogy mindenkihez szólnak. Nevet a nyakban ülő kétéves a figurák hirtelen mozgásain, az ördög és Vitéz László búj ócska játékán, nevet a hatéves azon, hogy a rosszakat milyen jól elpü- fölte a főhős, a még nagyobbak értik a játékos szófa- csarásokat, a felnőttek pedig egy kicsit talán magukon is vigadnak, amikor a jó ügyért az ördöggel, kísértettel szembeszálló, ám emellett mindig a saját maga hasznára is csalafintáskodó „Lacit” nézik... A karakterében vaskosan mintázott főszereplő kalandjai persze nem túl bonyolultak, az egyszerű bábmozgatást kívánják. Szerencsésen ehhen igazodnak a díszletek is. S ami még kell — az intim hangulatot, s egy kicsit a vásári légkört is megteremti a terecske. Így válik a produkció valóban kellemes, nyári délutáni szórakozássá (németi) Opera, beat, operett, főik Nyári zene Gyöngyösön A gyöngyösi Mátra Művelődési Központ munkatársai a hagyományokhoz híven, erre a nyárra is úgy állították össze a város szabadtéri színpadának programét, hogy elsősorban a zenekedvelőkre gondoltak. Fiatalokra, idősebbekre egyaránt. Augusztusban is hallgathatnak jó muzsikát a gyöngyösiek, műfaji különbségre való tekintet nélkül. A tizen- és huszonévesek a Folk- pódium sorozatban fellépő 100- Folk-Celsius és az Aggasztó együttes népzenei ihletésű muzsikájával ismerkedhetnek meg. Az Országos Rendező Iroda minden évben megszervezi a Halló, itt Balaton! című könnyűzenei műsorát, amit természetesen nemcsak a „magyar tenger” mellett mutatnak be; így a neves énemintha éppen fordítva történne. Egyes polgári nézetek ugyan vitatkoznak ezzel az állásponttal, de éppen ez az, ami új erőt ad nekünk a régi helyett. Nagyon lényeges, hogy ha disznónk kezében kést látunk és sántít az állat, szinte biztosak lehetünk abban, hogy rosszban sántikál. A disznók gyakran visítanak, ne higgyünk nekik: csak megjátsszék magukat. — Ez idáig teljesen világos, majdhogynem követhető. De mégis felvetődik a kérdés: mit és hogyan? Vagy éppen fordítva. — Nem árt, ha néhány kérdést még időben tisztázunk disznónkkal. Ennek érdekében közvetlen hangulatú estélyt rendezhetünk, melyre — az igényeknek megfelelően — szomszéd disznókat is meghívhatunk. Igyekezzünk minden disznónk kedvében járni, kínáljuk meg disznósajttal, főként, ha tudjuk, hogy ez a gyengéje. Ha kell, adjunk neki altatót, hogy gyanakvását elaltassuk, a zárkózottabb állatokat pedig híg savban próbáljuk meg feloldani. — További teendők? — Nézzünk hosszan az ár- tány szemébe. Ha esetleg visszanéz, ne jöjjünk zavarba: találjunk ki jelszavakat, mint például „sok lúd diszkesekből és zenészekből álló társulat augusztus végén a mátraalji városban is színpadra lép. A „komolyabb” műfaj iránt érdeklődők megtekinthetik a debreceni Csokonai Színház operaelőadását, amikor is Verdi egyik legtöbbet játszott zeneművet, a Traviatát adják elő a szabadtéri színpadon. A teljesség kedvéért az operettkedvelők sem maradhatnak ki. Augusztusi csillagok címmel a Fővárosi Operettszínház művészeinek közreműködésével operettesten hangzanak fel a közkedvelt dalok. A szabadtéri színpad tő- szomszédságában, az ifjúsági és gyermekparkban is a zenéé a döntő szerep. Kéthetenként úttörődiszkót tartanak, ám augusztusban rót győz” és ehhez hasonlókat. Ejtsünk néhány csepp könnyet, hogy ezzel is megkönnyítsük- az elválást. Itt hívnám fel a figyelmet arra, hogy a DÖK Tájékoztató Szolgálat (DÖK TSZ) rögtönzött, spontán és alkalmi beszédek széles választékával egyaránt a negyven év körüli fiatalok rendelkezésére áll. Az irodalomkedvelő malacok számára rögtönzött kis versikével is előrukkolhatunk, ami a helyzettől függően páros vagy ölelkező rí- mű lehet. — Köszönjük szépen az értékes beszélgetést. Van még valami, ami ugyan szintén nem érdekel senkit, de önnek esetleg érdekes lehet? — Bár szervezetünk tömegbefolyása erősödött, nem árt, ha hét végén és munkaszüneti napokon is nyitva tartjuk a szemünket. Az elmúlt időszakban értünk el kézzelfogható eredményeket, ezeket azonban nem szabad lábbal taposnunk. Ezért azt tanácsolnám,' hogy ha a disznóölés közben megsajnálnánk szegény Röfit — mert disznónkat kellő kénzelőerő híján, természetesen így hívják —, akkor nem is kell megölnünk. Fő a békesség. Föld S. Péter emellett a gyerekeknek Rajnai László is bemutatja bohócműsorát, valamint Rajzoló Rajzoli szórakoztatja a fiatalokat Lecke a felnőtteknek Mint lapunkban már beszámoltunk róla: hetek óta diákok is dolgoznak a bélapátfalvi nagyberuházáson. A KISZ Heves megyei Bizottsága által ' szervezett építőtáborban szép számmal képviseltetik magukat az egri 212. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet tanulói is. A leendő szakmunkásokról különösen gyakran esik szó mostanában Bélapátfalván. Hogy miért kerültek az érdeklődés középpontjába, mivel hívták fel magukra a gyárépítők megkülönböztetett figyelmét? Egyebek mellett azzal, hogy naponta megleckéztetik a fizetésért dolgozó felnőtt kollégáikat. Nemcsak a napi teljesítményük — ahogyan ez a legutóbbi elszámoláskor is kiderült — magasabb a felnőttekénél, hanem munkájuk minősége is jobb, a már sokszor kipróbált szakmabeliekénél. Summa summárum: a fiatalok leckét adnak a felnőtteknek. Dicséret, tisztelet érte valamennyinknek. Fegyelmezett, lelkes munkájuk annál is inkább elismerésre méltó, mert tulajdonképpen az lett volna a természetes, ha ők kannak leckét az idősebbektől, a havonta 4—5—6 ezer forintot kereső hegesztőktől, szerelőktől, lakatosoktól és festőktől. Annál is inkább, mert valamennyien tudjuk. hogy az ifjúság rendkívül fogékony az új iránt, így aztán félő, hogy esetleg hamar eltanulják a felnőttektől, — nem is érdemes annvira hajtani. Aligha tévedünk, ha azt mondjuk: nem így kell munkára nevelni a fiatalokat! — koós — t V'
