Népújság, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-15 / 164. szám
Humorszolgálat — Képtelen vagyok megérteni, hogy a férfiaknak miért csak egy feleséget szabad tartania! — Amikor majd megnősülsz, öcsém, akkor megérted, hogy a törvény védi az olyan embereket, akik nem képesek önmagukat megvédeni! ★ Görbe este után hajnaltájt hazatérő férj lábbujjhegyen besomfordál a hálószobába, • leül az ágy szélére és nekilát, hogy lehúzza a cipőjét. Felesége kinyitja a szemét, és csodálkozva pillant rá. — Miért kelsz ma ilyen korán, Stanley? — dünnyögi ásítva. — Bostonba kell utaznom, üzleti ügyben! — és a szerencsétlen férj újra felhúzza a cipőjét és kiballag az utcára. ★ — Patrick, özvegy Melony- né azt mondja, hogy elloptad a legszebb disznóját. — Igenis, , főtisztelendő úr. — És mit csináltál vele? — Levágtam és megettem, főtisztelendő úr. — Ö. Patrick, Patrick! Amikor efkijvetkezik az utolsó ítélet napja, és szembetalálkozol az özveggyel, és a disznójával, az özvegy pedig tolvajnak nevez téged — akkor mit válaszolsz majd? — A disznó is ott lesz, főtisztelendő úr? — Hát persze! — Akkor azt mondom: „Mrs. Melony, itt van a disznója!” ★ Rossellino fizetésének egy részét rendszeresen elküldte egyik szicíliai rokonának. Egyik találkozásukkor így szólt hozzá: — Kedves barátom, a következő hónaptól kezdve, sajnos, nem tudok több pénzt küldeni. Nemrég ugyanis fiunk született. — Tehát az én pénzemen akarod felnevelni a kedves csemetédet?! — kiáltotta felháborodottan a szicíliai. SASS ERVIN: Napsugárból Napsugárból gombolyítok gurigát, ibolyától ellopom az illatát, ' az égboltról keverem ki a kéket, megkergetem a röppenő pilléket, szellő után futok mint a fürge nyúl, meg sem állok csak ha már bealkonyul, csillagokból húzok bundát magamra, s elteszem a játékokat holnapra. Nyolcsoros elindultunk ketten oda ahol nincsen dús lakoma ahol nincsen csak reménység ahol az ég csupa kékség ahol a föld barna virág ahol a szó hajló faág ahol a Nap aranytányér kincset talál aki ráér MARKÓ BÉLA: A látvány értelmezése Medrében éles kés a víz, kettévágja tested, derékban kettészel, tovasodorja tagjaid. Te csak lebegsz deréktól fölfelé, s aminek látszol, az vagy. A gyanútlan hajót elhasítja a víz, s a felső rész tovább lebeg, mintha mi sem történt volna. Alámerülő kezedet lemetszi a sodrás. Rémülten, iszonyodva látod, hogy hirtelen vörösen bugyborékol-fortyog csuklód körül a víz. Fájdalmat nem érzel. S ha kilépsz a forró földre, megnyugszol: mégis egy-egész vagy. Nem jelzi alig látható heg, vörös forradás-öv árulásodat. Csapzott fejedet vízbe meríted, vergődik, rángatózik a tested, míg nyakadra újból és újból lecsap a víz. Kegyetlen látvány. Nem lehetsz itt is, ott is. Kórus (Fotó: Sz. Lidov) A könyv Őrültjei Aforizmák A túlzás mindenben megbosszulja magát, a legszebb érzést, a legnemesebb elgondolást is visszájára fordíthatja. Így van ez a könyvgyűjtőkkel, bibliofilekkel is. DÜHÖDT FELHALMOZÓK A bibliománokat már 1494-ben szellemesen gúnyolta ki Sebastian Brant. A Bolondok hajója című szatírájában bemutatja az esztelen könyvgyűjtőt, aki latin nyelvű könyveit sohasem olvassa, nem is tudja olvasni, mégis gondosan vigyázz rá, mindennap órák hosszat porolgatja, rendezgeti. Az élet egyes kirívó esetei azonban Brant szatírájánál sokkal torzabb képeket mutatnak. Ilyen volt a Richard Heber (1773—1833) nevű angol- tőkepénzes. Ez a dühödt könyvvásárló állandóan az árverési csarnokokat, antikváriumokat látogatta és megvásárolt minden ritkaságot, amihez csak hozzáférhetett. Így is kevesellte beszerzéseit. s ezért ügynököket alkalmazott, akik külföldi piacokon hajtották fel számára a ritkaságokat. Londonban, Ox- fordban, Amszterdamban, Brüsszelben. Párizsban házakat bérelt, s ezeket könyvekkel töltötte meg. Gyűjteményének még csak megközelítő nagyságát sem ismerjük, volt, aki félmillió kötetre becsülte. Heber sohasem olvasott könyveiből, de még csak nem is rendezte őket, mint a Bolondok hajójának utasa, megelégedett a birtoklás puszta ténvével. GYILKOS ÖRÜLT A bibliománoknak van egy — szerencsére kicsi — csoportja, amely teljes erkölcsi beszámíthatatlan- ságban szenved. Don Vincente a tarrago- niaj Poblet kolostorban élt. Amikor Bourbon Krisztina urálma alatt felprédálták a kolostor könyvtárát, ebből sok kötetet megszerzett magának. Zsákmányából Barcelonában antikváriumot nyitott. A kis értékű könyveket eladogatta, s ebből tengette szegényesen életét. Ritkaságot csak olyankor bocsátott áruba, amikor az éhség kényszerítette erre. Ilyenkor azonban a vevőt megölte és visszaszerezte a könyvet. Kilenc gyilkosságot követett el ilyen módon. 1836-ban árverésen, egy unikumnak tartott, 1492-ben Valenciában megjelent nyomtatványra licitált, de egy idősebb antikvárius többet ígért érte. Don Vincente az árverésen különösen viselkedett, szinte az önkívületig izgatott lett. Két nappal később megfojtotta az öreg könyv- kereskedőt és ellopta az unikumot. Ez lett a veszte. Hiába próbált az üzlet fel- gvújtásánál minden nyomot eltüntetni, egy véletlen révén megtalálták nála az ellopott könyvet és az igazságszolgáltatás kezébe került. CSONKÍTOK John Bagford (1657—1716) ismert régész, könyvtörténeti szakértő a címlapokat szedte ki a hozzákerült könvvekből. Zsákmányát azután korok, stílusok szerint csoportosította és — mint rendes ember — be is kötötte. Gyűjteménye, amely később a British Múseumha került, száz kötetből áll. kötetenként át- lag kétszáz címlapnál. Ez azt jelenti, hogv hozzávetőlegesen húszezer könyvet csonkított meg. . A hazai könyvtörténet — szerencsére — nem ismer az említettekhez hasonló bíbliománt. Könyvrsonkí- tók uavan szép számmal akadnak, még tudományos könyvtáraink olvasói közt is, de őket nem a „könyvszeretet” ve^órli, m hanem praktikus cél: szükségük Van ee”-e<ry őikk'"p. steBsz- liVrii táblázatra, könwfpí?- zofro. de ]notnk lemú.so’ni. inkább klvági.ák az őket érdeklő -őszt folyóiratokból, könyvekből. Vértessy Miklós A világ bezzeg nem ismerne Sziszüphoszt, ha történetesen követ gurított volna a hegyre. ★ Míg a szerencsédet kovácsolod — szomszédaid sem alszanak. Hogyan fogják a lazacot a lummi indiánok? Az Amerikai Egyesült Államokban, Washington szövet, ségi állam északnyugati részén élő lummi indiánok régóta híresek voltak arról, hogy ügyes halászok. Különösen a lazacfogás terén értek el sikereket — annyira, hogy már a XIX. században az állam bírósága külön határozattal arra kötelezte őket, hogy az ebből az értékes halfajtából előirányzott évi mennyiségnek legalább a felét ők fogják ki. Ez a határozat nyilvánvalóan súlyos volt: ugyanis bármennyire ügyesek lehettek is az indiánok, elmaradott halfogási technikájuk nyilvánvalóan nem elégíthette ki egy egész állam szükségletének jó részét. A lummik hálókat feszítettek ki, azután pedig az öböl sekély vizében a tengerfenékbe külön e célra bevert magas karókra kapaszkodtak fel és órák hosszat (olykor napokon keresztül) fürkészték a vizet, hogy mikor tűnik fel halraj. A megfigyelők jelére azután a parton várakozó férfiak gyorsan kihúzták a hálókat, mert a halraj másként kiszabadulhatott volna a csapdából. Így volt ez azelőtt... Ilyesféle halászat azonban még ma is látható a Juan de Fuca- és a Georgia-öbölben. A dolog ugyanis úgy áll, hogy 1974-ben egy szövetségi bírónak eszébe jutott ez az évszázados rendelkezés és újra megerősítette. Akár tetszik az indiánoknak, akár nem, akár képesek rá, akár nem — most is kénytelenek gondoskodni az állam lazaczsákmányának feléről. így a régi halfogási módszereket is fel kellett eleveníteni: az indiánok ugyanis a halászhajók kezeléséheznem értenek. Manapság csónakokon helyeznek el pallókat a megfigyelők számára. Egyébként minden úgy történik, mint régen. A halászok most is feszült figyelemmel kémlelik a tenger áttetsző mélységét: nehogy elszalasszák a halrajt. A Crohn-vírus Csendes estve. Ke- ) zemben újság, szí- j vemben nyugalom. , Ezek azok az órák, l amikor az emberfia ) újraszületik, mert ki- ■,csiny szobája mélyéről kirekesztetett a ) nagyvilág minden \stresszhatása. Csendes estve, kezemben I az újság, amit olvassak. Mit olvasok? •.Semmi háborúst, semmi időjárást. A ) tudományos rovatot \ olvasom, olvasgatom, böngészgetem, mert I az estvéli csend nyurgáiméhoz, lelkem ön- • magam újrateremtő ' békéjéhez mi is ill- )hetne jobban andalító társnak, mint egy újság tudományos ro- 'vata. Olvasom, olvasgatom. Nem is tudom mit, úgy elkalandozik )az ember csáízkáló- mászkáló fantáziája, hogy mert tán’ a Ifantázia is papucs- i bán, nesztelen lépeget, észre sem vesszem. hony hová és 1 merre. Olvasom, ol- )vasnatom, hogy kimutatták a Crohn- betegség vírusát. Hát Hgen. már ezt is ki )tudták mutatni, mert miért ne tudnák, hi- 1 szett anniti mindent i ki tudnak manunság mn'afni, mi«rt ágyén a Crohn-l>cteqség vírusát ne tudnák ki- i mutatni. Hogy micsodát? Ugrik vissza szemem a címre, amint értelmem felfogta, hogy valamiféle, általam eddig soha nem hallott betegség vírusát mutatták ki... Hol is? ... Igen, olvasom tovább, az erlangeni egyetemen. Érdekes, Csak tudnám, hogy mi az a Crohn-be- tegség, meg azt, hogy hol van Erlangen, meg azt is, hogyan mutatták ki... De olvasok, olvasgatok tovább, hiszen ezen a csendes nyáresti estvén. ebben az alkonyba forduló késő délutánon, kit érdekel, hogy megtalálták-e, avagy sem a Crohn-betegség vírusát. Senkit. Engem biztosan nem érdekel. Igenis: nem érdekel! Hiszen azt sem tudom, hogy mi az. Tényleg, mi az? A vékony, illetőleg a vastagbelek idült gyulladását okozza ez az átkozott vírus. — olvasom tovább. Azért jó, hogy megtalálták, még akkor is jó, hogyha Erlan- genben találták meg a Crohn-betegség kórokozóját. Sőt. még akkor is jó. ha nekem véle soha semmi bajom nem volt nem van De l°het másnak. És halál a vírusra! Különösen. ha az a Crohn-be- tegséget okozza. Igazán szerencse, hogy nekem ilyen bajom nincs. Lehet ugyan, hogy van más bajom, csak nem tudok róla, de ezt a Crohn- betegséget Erlangen. ben találták meg és nem az én szobámban, így tehát engem hidegen hagy ez az ügy. Kimutatták, hát kimutatták, és kész. Olvasnék tovább, de valami nem hagy nyugodni. Hogyan mutatták ki egy ilyen vírus jelenlétét? Gondolom valaki hét- begörnyed. mert vastagszik a vékony és véknyodik a vastagbele ettől az átkozott Crohn-bétegségtől. Ettől jönnek a mentők, be a kórházba, operáció, infúzió, halottkém, kémcső, elektronmikroszkóp és kimutatják. Hej, hej, ha tudtuk volna, mondják az orvosok, hogy ennek a szerencsétlen volt betegünknek Crohn- betegsége volt... Béke poraira, de nem hiába halt meg, mert lám itt van, megfogtuk, kimutattuk e( betegség vírusát. Kiált fel megelégedetten a professzor és (, felmutatja az ámult/ hallgatóság előtt a ’ megtalált, azazhogy \ kimutatott vírusát a( Crohn-betegségnek. Vajon hogyan kezdődhet ez a beteg-' ség? Olyan furcsa és{ tompa nyomással, mint most nekem' van, amit most ott lenn balra és jobbra ( meg középen is érzek? Mert igenis, mi- v ért ne lehetne nekem ( is Crohn-betegségem? ( Csak nem tudok róla, ami a kisebb baj, dél orvosaim sem tudnak/ róla. és csak gör- nyedezek majd ne-\ kik, aztán kíváncsi- ( an megoperálnak, majd itt is a halott- v kém, a kémcső, az/ elektronmikroszkóp és... és kimutatják, nálunk is, vem csak( abban az Erlangen- ben, kimutatják a' Crohn-betegség hazai vírusát. Köszönet} nekem! A fene egye meg\ az összes tudományos ( rovatot, ott ahol van., Elő egu kis harctéri) jelentést! Gyurkó Géza Ami sok, az sok... Az idegen szavak felesleges használatára utalunk a címmel. Különösen sajnálatos, hogy hírlapjaink hasábjain különösen elszaporodtak a latin eredetű, illetőleg az ellatinosított megnevezések. Szinte járványszerűen jutnak szerephez az -ális képzővel ellátott szóalakok. Egyetlen vasárnap újságjait tallóztuk végig, s meghökkentő mennyiségben olvashattuk az ilyen típusú mellékneveket: materiális, illegális, reális, normális, frontális, speciális, fizikális, fo- rintális, totális, manuális, stb. Nyelvhasználati értéküket tekintve, nem minősíthetjük valamennyiüket kerülendők- nek. Egvikük-másikuk már régen tagja szókészletünknek. A materiális pl. Arany alkotásában is jelentkezik.: „Fizetvén materiális pénzt ragyogó, pompájú szavak helyett” (Arany: Az elveszett alkotmány). Az illegális egy mai költőnk versének nyelvi szövetébe is beleillik: ..És fizetett máris, bár tudta, amit csinál, illegális” (Vészi Endre: Gyerekek istenkora). A speciális mindennapi szóhasználatunk tagjává vált. s rövidített formájával hangulati értéke is megnövekedett. Ezt példázza ez a versrészlet: „Lett csendes halál: gengsztereknek spéci” (Sqós Zoltán: Játék a fegyverekkel). Az -ális végű idegen szavak általában több jelenté- sűek, mint pl. a normális, a reális, a frontális, s ezért a beszédhelyzetnek megfelelően célszerűbb megoldás a magyar megfelelőkből való válogatás. Normális: szabályszerű, rendes, szokásos, egészséges, épeszű, stb. Reális." valóságos, tényleges, észszerű teljesíthető, hiteles, stb. Frontális: szemben való, homlokzati, az arcvonal egész hosszát érintő, stb. A fontoskodó, a körülmé- nyeskedő, a feleslegesen szakszerűsködő nyelvhasználat kedvenc szavaivá váltak éppen napjainkban a totális, a manuális, a forin- tális, a fizikális, stb. A termelőszövetkezet elnöke arról, beszélt, hogy totális kárt szenvedtek a téli fagyoktól. Egyszerűbben és közérthetőbben ebből a rokon értelmű szósorból válogathatott volna: teljes, egyetemes, mindenre kiterjedő, stb. A forintális szólalakról csak ennyit: inkább a nyelvi humor példája lehet, komoly közleményekben nem juthat szerephez. dr. Bakos József /
