Népújság, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-15 / 164. szám
, Gyors, zökkenőmentes gabonaátvételt Szoros együttműködéssel az ország kenyeréért Beszélgetés Lénárt Lajossal, a Gabonatröszt vezérigazgatójával Korán kezdődött az idén az aratás. Bég volt arra példa, hogy már július első napjaiban teljes erővel folyjék a gabonabetakarítás. Ez a munka azonban nemcsak a mezőgazdaság dolgozóinak ad nagy feladatot, hanem a terményfelvásárlóknak is. A termés gyors, zavartalan átvétele és biztonságos elhelyezése megkö- .veteli a mezőgazdasági nagyüzemek és a felvásárló vállalatok között a jó együttműködést. Hogyan készült fel a munkára a gabona- ipar? Milyen feladatokat kell megoldania az idén, a gabonaforgalmi és malomipari vállalatoknak? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Lénárt Lajossal, a Gabonatröszt vezérigazgatójával. I — A szántóföld! növénytermesztés egyik legsikeresebb I ágazata évek óta a gabona. I termelés. A legutóbbi három évben is szépen emelkedett a * I búza termésátlaga. Mire számíthatunk az idén? — Igaz, hogy a gabona- termelés, ezen belül a búza-, s főként a kukoricatermelés színvonala a legutóbbi másfél évtizedben nagy mértékben nőtt hazánkban — kezdte a beszélgetést Lenért Lajos, majd így folytatta: — A világnak azok között az országai' között, amelyek egymillió hektárnál nagyobb területen termelnek búzát, vagy kukoricát, a magyar- országi hozamok az első öttíz között vannak. ' Tavaly például búzából 42,8, kukoricából 51,3 mázsát takarítottunk be hektáronként. Hogy aztán az idén miként alakul a termés? A becslés nagyon nehéz. A kukorica most nagyon szépen mutat. A kalászos gabona viszont: gyengébb, mint a legutóbbi-' három esztendőben. Az okok ismertek. Az idén a szélsőséges téli és tavaszi időjárás, az aszályos május és június eleje nem ■kedvezett a kalászosoknak, s ez azt is jelenti, hogy a tervezettnél kisebb termeléssel és felvásárlással számolhatunk. Különösen a gyengébb minőségű, úgyne■ vezett sülevényes talajokon ártott sokat az aszály a gabonáknak. A jobb vízgazdálkodású, kötött talajokon azonban szépen fejlett kalá- I szókban, jó búzák találiha- i tők. Mindezt figyelembe véve elmondható, hogy bármenynyire is kedvezőtlen volt az időjárás, a mezőgazdaság az idén is megtermelte az ország kenyerét, tehát mi is zavartalanul elláthatjuk a malmokat búzával. — A gabonaipar vállalatai termékértékesítési szerződések alapján készülnek fel a gabona átvételére. Hogyan alakult most a szerződéskötés? — Közismert, hogy a mezőgazdaság a múlt év őszén búzából és rozsból, valamint őszi árpából teljesítette a vetési előirányzatot. Mégis kisebb az aratásra kerülő terület most, mint az előző esztendőben volt. A télen legalább 130 ezer hektáron ftifagyott a búza, a termelőüzemeknek nem maradt más választásuk, mint a kiszántás. így a kiszántott őszi búza egy részének helyére, a tervezettnél több árpát és zabot vetettek. Szerződéskötésünk pedig a következőképpen alakult: étkezési kenyérgabonából a felvásárlásra tervezett mennyiség 98 százalékára, a takarmánygabonának pedig 87 százalékára kötöttek szerződést a gazdaságok. Sörárpából a tervezett mennyiség átadására szerződtek a termelők. , A megyei vállalataink lehetőséget nyújtanak a mezőgazdasági üzemeknek arra,, hogy terméskiesés esetén az érintett szerződésre — sörárpa kivételével —, más ■kalászos gabonafélét (például étkezésibúza-szerződésre takarmánybúzát,, vagy takar * mány búza-szerződésre takarmányárpát, zabot) is átadhatnak az árrendelet és a szabvány feltételei szerint. Ügy véljük, hogy ezt az intézkedést a mezőgazdasági nagyüzemek megértéssel fogadják. hiszen a jelenlegi helyzetben, különösen nagy szükség van a szerződéses fegyelem erősítésére, mert a szerződések teljesítéséhez alapvető gazdálkodási érdekek fűződnek. Ez különösen az étkezési kenyérgabonára vonatkozik, azon belül a búzára, amelyből a felhasználási szükségletnek megfelelő mennyiségű és minőségű árualapot kell létrehoznunk, A kenyérgabona-szerződésnél tehát más áruval való részbeni teljesítési lehetőség csak az érintett mezőgazdasági üzem teljes búza-, rozsfeleslegének egyidejű átadása mellett lehetséges. — Milyen tapasztalataik vannak, hogyan sikerült a gabonafelvásárló vállalatok és a mezőgazdasági termelők zavartalan együttműködését megteremteni a felvásárlásban? — Az eddigi tapasztalataink kedvezőek. Jól kezdődött a betakarítás, zavartalan, zökkenőmentes az átvétel. Ezt segíti, hogy az idén a gabona betakarításához országosan mintegy 16 ezer kombájn áll rendelkezésre. Jelentősen emelkedett a korszerű és nagy teljesítményű gépek aránya. Ezek segítségével, valamint a termelőüzemek birtokában lévő szárító-, tisztító- és szállítókapacitással kedvező időjárás esetén a betakarítás 12—14 nap alatt elvégezhető. A mezőgazdasági üzemek és a felvásárló vállalatok azonban felkészültek a kedvezőtlen időjárásra is. Erre szükség is volt, hiszen július első napjaiban megérkezett az eső, lelassult a betakarítás üteme, s több helyütt munkába kellett állítani a szárítóberendezéseket is. Ez nagyon fontos, hiszen így ■ lehet csak biztonságosan megmenteni a termést, betakarítani az idei gabonát. A gabonaipar árufogadási és ■ elhelyezési lehetősége újabb, korszerű raktártelepek belépésével az elmúlt évhez képest javult. Napi 12 órás átlagos nyitva tartással számolva, mintegy 280 ezer tonna gabonát tudunk fogadni naponta, s ez a tavalyival szemben körülbelül 30 ezer tonnával több. Az áru fogadásához 510 településen, 960 átvevőhely- lyel rendelkezünk. Az esetleges torlódások elkerülésére még így is a legszorosabb együttműködésnek kell kialakulnia a mezőgazdasági üzemek és az átvevőhelyek között. Az elmúlt évekhez hasonlóan, ebben az évben is rendkívül fontosnak tartjuk a szárításban és a tisztításban való együttműködést. Közös érdek, hogy a szárítókapacitás szükség szerint mindenütt ki legyen használva, és a jó minőség megőrzése végett betartsák a technológiai utasításokat. Az elmúlt évekhez hasonlóan az idén is a Mezőgazdasági üzemek igényeihez igazodnak a gabonaátvevő helyek, aszerint tartanak nyitva, ahogyan azt a betakarítás megköveteli. Egyeztetett igények alapján az árut éjjel is és munkaszüneti napokon is átveszik. Viszont az átvételi zavarok elkerülésére, szükséges a partnerek között a napi kapcsolattartás és kölcsönös tájékoztatás is. Nagyon lényeges. hogy az áru átadására- átvételére kötött megállapodásokat mindkét fél kölcsönösen betartsa, és ha ezeket a megállapodásokat módosítani kell. azt haladéktalanul megtegyék. Lényegében ezek a megállapodások képezik az alapját a zavartalan betakarításnak, a szervezett és gyors áruátadásnak, áruátvételnek és a biztonságos elhelyezésnek. Ugyancsak nagyon fontos, a lakosság egyenletes és jó minőségű lisztellátása, azon belül a különböző célokra szánt lisztek alapanyagának biztosítása. Ezért meg kell oldani a búza minőség szerinti külön tárolását. Ehhez kérjük a mezőgazdasági üzemek megértését és segítségét. — A gabonaiparnak fontos feladata elegendő őrölni való gabonával ellátni a malmokat, hogy megfelelő lisztet adhassanak a sütőiparnak, a tésztaiparnak. Ez azonban csak az egyik feladata. A másik nagyon fontos tennivalója a biztonságos takarmányforgalom, a zavartalan keverékta- karmány-ellátás megteremtése. Hogyan készült fel erre az idén a gabonaipar? A gabonaipar felvásárló tevékenységével és takarmányértékesítésével lényegében minden mezőgazdasági nagyüzemmel kapcsolatot tart, s a kiskereskedelmi ta- karmányforgalomban a kapcsolatai a háztáji és kisegítő gazdaságokkal is mindennaposak. Tavaly a mezőgazda- sági termelésből származó nyersanyagbeszerzésünk már elérte a 6 millió tonnát. Gyors ütemben növekszik a forgalmunk a takarmányértékesítésben is. Az állattenyésztésben szükséges takarmány 50 százalékét a mezőgazdasági üzemek iparunktól szerzik be. A kenyérgabona felvásárlása és raktározása mellett tehát nagyon nagy figyelmet kell fordítani ezekben a hetekben is a keveréktakarmány-gyártásra és a biztonságos takarmányellátásra. Ezt követeli tőlünk a mező- gazdaság egyik legfontosabb ágazata, az állattenyésztés, a hústermelés. Éppen ezért utasítottuk vállalatainkat, hogy tegyenek meg mindent a zavartalan takarmányellátás érdekében. A kistermelők takarmányvásárlásának elősegítésére ma már 2998 helységben 5249 elárusítóhelyen értékesítünk kooperációs partnereinkkel együtt takarmányt. Az idén a felmérések szerint 3 és fél millió tonna ipari abraktakar- mánytermelést kell biztosítanunk, ez százezer tonnával nagyobb mennyiség az előző évinél. Mindezek mellett fel kell készülnünk a kukorica felvásárlására, s fontos feladatunk a továbbiakban is a lakosság és az élelmiszeripar liszit-. hántoltrizs-, hántoltborsó- és hántoltárpa-ellátá- sa. A gabonaipar több, mint 22 ezres kollektívája jól tudja, hogy munkája eredményétől jelentős mértékben függ az ország biztonságos kenyérellátása, ugyanakkor a zavartalan takar- mányforgalom megteremtése. Ezért kell most a mező- gazdasági üzemekkel együtt, kettőzött erővel dolgoznunk, hogy a megtermett gabona biztonságos fedél alá kerüljön. 5 (Cs. F.) Permetezik a dohányt — Sem tavasszal, sem nyáron nem kedvezett az időjárás a dohánytermelő gazdaságoknak. A gyengén fejlett növényeket most permetezéssel védik a kórokozók ellen a besenyőtelki Lenin Termelőszövetkezet dohányültetvényein *» (Fotó: Perl Márton) Gazdátlan fiatalok? Sok vakációzó diák keres hasznos elfoglaltságot magának ezen a nyáron is megyénk üzemeiben. A fiatalok már mindennaposak a munkahelyeken, s többnyire felnőttes komolysággal osztoznak mindenütt a feladatokon. Általában újra meg újra megteszik a magukét. Ám, vajon elmondható-e ez a vállalatokról, szövetkezetekről is, ahol alkalmazzák a kapóra jött tanulókat? — Nos — mint a megyei munkavédelmi főfelügyelő, az elmúlt héten személyes ellenőrzés alapján tájékozódott erről —: sajnos, nem egyértelműen kedvezőek a benyomások. Több helyütt tapasztalta ugyanis, hogy hiányzik a munkavállaló ifjú orvosi igazolása az alkalmasságról, nem kapnak a diákok munkaruhát, védőfelszerelést, szemrebbenés nélkül beosztanak a műszakba olyan zsenge gyermeket is, aki a 14 éven még innen van (?!) Mindezek miatt aztán néhány fiatal foglalkoztatását azonnal fel kellett függeszteni, a rendeletben előírtak be nem tartásáért pedig a mulasztó munkahelyi vezetőkkel szemben természetesen bírságolást helyeztek kilátásba. Korántsem felemelő észé revételek ezek a szünidő közepén, főleg pedig a nemzetközi gyermekévben. Ügy tűnik, hogy a fiataloknak nincsenek felelős gazdái üzemeink, vállalataink egyikében-másiká- ban, a gyermekek iránti alapvető kötelességekről is megfeledkeznek. A felelősségre vonást —•' s az ellenőrzések folytatását — ennélfogva csak üdvözölni tudjuk! (-ni) Utazás közben Beszélgetés Mr. Burschsal I. Azik Bursch úr — miért, miért nem — megkedvelt. A moszkvai Belg- rád Szálló presszójában láttam meg először amint nagyon fiatal és nagyon hangos honfitársainak vála- szolgatott alig hallható rekedtes hangján. Az öreg, szeplős arcú férfit — későbbi beszélgetéseink során tudtam meg, hogy elmúlt nyolcvanéves — úgy ülték körül az amerikai tutik, mint valami csodatudóst. — ön szerint jól élnek az oroszok Mr. Bursch? — kérdezte egy szemüveges lány. — Mihez képest érti — kérdezte vissza némi töprengés után az öreg. Mikor másodszor kísértem fel emeleti szobájába a liften, segítve neki a ki- és beszállásnál, meghívott egy konyakra. Ö maga is megiszik minden áldott nap egy snapszot mondta ravaszkás mosollyal, és szinte hibátlan magyarsággal; hiszen második felesége magyar volt. Az első Treblinkában pusztult el Hitler gázkamráiban, öt az előretörő szovjet csapatok mentették, ki egy másik haláltáborból. — Maguk fiatalok — mondta, amikor már egy asztalnál ültünk és neki mindenki fiatal volt, a hatvanéves portás is — híján vannak a kellő bölcsességnek. Azt kérdezi tőlem valamelyik nap az a szemérmetlen, melltartó nélküli blúzt viselő ... Na, nem tudom a nevét. Azok az egyetemisták közül való, akik mindennap itt lebzselnek. Szóval azt kérdi, hogy jól élnek-e az oroszok. Hát mihez képest. Ahhoz képest amit mi jólétnek nevezünk? Nézze. Az itteni fiatalok is belebújnak az általuk istenített, egyébként egészségtelen farmerba. Most láttam egy mongol arcú lányt, az is abban volt. Most már itt is lehet Pepsi-Colát kapni, ami szerintem se nem üdít, se nem frissít. Szóval ezt mi elneveztük fejlődésnek. Hogy élnek az oroszok — Mr. Burschnak mindenki orosz volt, az ukrán is, az észt is, a kirgiz is — ennek a kérdésnek nincs így értelme. Én még emlékszem arra, amikor az újság hírül adta. hogy emberek tízezrei haltak éhen. Ezután hosszan faggatott, hogy ki vagyok, mi vagyok, hány éves, hogy nevelem a fiam, szép-e a feleségem. Ügy éreztem, hogv helyesli, amikor a sport fontosságáról beszéltem családunkban. — Nézze — mindent így kezdett — magának jobban kellene tudnia, mint fte- kem, hogy itt 1928 óta nem változott a lakbér, ami az átlag munkáscsalád költségeinek körülbelül 3 százaléka. Maga az előbb elmondta, hogy milyen nehezen szereztek pénzt lakásra otthon. Itt a lakáshoz jutás ingyenes, igaz kell várni rá bőven. Tudja, hogy Leningrádban például évi 50 ezer új lakást adnak át. Azt is tudja, hogy a gázszolgáltatás, a fűtés, az áram díja 1948 óta nem emelkedett. Ezek fontos dolgok. Engem érdekelnek. Nem vagyok orosz szakértő, de nagyon érdekelnek a dolgok. És azt hiszem jól mennek a dolgok. Elfogultsággal nem igen lehet vádolni, hiszen jómagam is kisebbfajta kapitalista vagyok — nevetett elégedetten. Nem amerikai tempóban — hála istennek — de jól mennek a dolgok. — Sok minden nehézséget is látok itt, tudom, hogy az áruházakban sorban állnak az emberek, de én már elég öreg vagyok ahhoz, hogy ilyesmi ne érdekeljen, csak a nagyméretű jövő. A nehézségek, amik itt vannak, megoldhatók és mondok magának valamit. Az úgynevezett művelt Nyugat nem veszi észre, hogy ha a nehézségek a kapitalizmusban jelentkeznek, akkor mindig megbocsáthatok, ha a kommunizmus életében vannak, akkor halálos bűnök. Szóval ez nagy ostobaság. Kétségtelen, az öreg szeretett beszélni és az is kétségtelen, hogy az általa megélt nyolcvan esztendő — a két világháborúval és a Nagy Októberrel együtt — olyan világlátást adott, amely elég ritka kincs az éles elméjű társadalmi tanulmányokon nevelkedett újságírók között. Ö élőbben látta a dolgokat. ,Nem ta- nulmányszerűen a múlt és a jelen kapcsolatát. Az Arbat étteremben minden átmenet nélkül ezt mondta egy teázás közben. — Csak egy mérték létezik. Hogy egy nép hogyan él a történelme és a gazdasága adta lehetőségeivel. Itt tiszteletben tartják mind a kettőt. Egyszer, amikor együtt tettünk egy nagyobb városnézést — a Moszkvában töltött csaknem egy hét minden délutánját egymásnak szenteltük — és az öreg töpörödött ember mutatóujjával mint a legjobb idegenvezető irányította szemem a taxiablakon keresztül — elérzékenyült. Alkonyat volt. Elhaladtunk a ház előtt, ahol Csajkovszkij lakott, megpillantőttuk az épületet, ahol Tolsztoj Natasa Rosztovája először látta meg Andrej Volkonszkij herceget. Megálltunk és kiszálltunk a Ma- laja Bronnaján, amely mellett csendesen suhogtak a Partrasije Prudi harsai. Ezek alatt a hársak alatt ült Bulgakov, hogy megálmodja Wollandot, a sötétség sátánját és Margaritát, a jóság asszonyát. Mi is leültünk a hársak alá. Most az egyszer szótlanul. Elnéztük, ahogy a lebukó nap fénye még egyszer besurran az ötvenes évek épületeinek bizarrul gigantikus, anyagpazarlóan gazdag, tornyos, ballusztrádos, kőcsipkékkel ékesített zugaiba, ahogy visszaverődik az új karcsúan-lapos felhőkarcolók ablakaiból és a nappalt felváltja az éjszaka. — El akartam jönni, mielőtt meghalok — mondta csendes rekedtes hangján. — Elmúltam nyolcvanéves. Mi kell egy ilyen vénembernek? Nincs is rokonom, ha jól tudom sehol. Csak azt akartam még látni, hogy van a világnak egy olyan része, ahol nem az eddig eevedül üdvözítő mintát; a pénz egyedüli hatalmát fogiák majd követni az emberek. — örül, hogy eljött Bursch bácsi? — Igen fiam. Örülök. Szigethy András äMMfb® 1979. július 15., vasárnap <1