Népújság, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-15 / 164. szám

, Gyors, zökkenőmentes gabonaátvételt Szoros együttműködéssel az ország kenyeréért Beszélgetés Lénárt Lajossal, a Gabonatröszt vezérigazgatójával Korán kezdődött az idén az aratás. Bég volt arra pél­da, hogy már július első napjaiban teljes erővel foly­jék a gabonabetakarítás. Ez a munka azonban nem­csak a mezőgazdaság dol­gozóinak ad nagy feladatot, hanem a terményfelvásár­lóknak is. A termés gyors, zavartalan átvétele és biz­tonságos elhelyezése megkö- .veteli a mezőgazdasági nagy­üzemek és a felvásárló vál­lalatok között a jó együtt­működést. Hogyan készült fel a munkára a gabona- ipar? Milyen feladatokat kell megoldania az idén, a gabonaforgalmi és malom­ipari vállalatoknak? Ezek­ről a kérdésekről beszélget­tünk Lénárt Lajossal, a Ga­bonatröszt vezérigazgatójá­val. I — A szántóföld! növényter­mesztés egyik legsikeresebb I ágazata évek óta a gabona­. I termelés. A legutóbbi három évben is szépen emelkedett a * I búza termésátlaga. Mire szá­míthatunk az idén? — Igaz, hogy a gabona- termelés, ezen belül a bú­za-, s főként a kukoricater­melés színvonala a legutób­bi másfél évtizedben nagy mértékben nőtt hazánkban — kezdte a beszélgetést Le­nért Lajos, majd így foly­tatta: — A világnak azok között az országai' között, amelyek egymillió hektárnál nagyobb területen termelnek búzát, vagy kukoricát, a magyar- országi hozamok az első öt­tíz között vannak. ' Tavaly például búzából 42,8, kuko­ricából 51,3 mázsát takarí­tottunk be hektáronként. Hogy aztán az idén mi­ként alakul a termés? A becslés nagyon nehéz. A ku­korica most nagyon szépen mutat. A kalászos gabona viszont: gyengébb, mint a legutóbbi-' három esztendő­ben. Az okok ismertek. Az idén a szélsőséges téli és ta­vaszi időjárás, az aszályos május és június eleje nem ■kedvezett a kalászosoknak, s ez azt is jelenti, hogy a tervezettnél kisebb terme­léssel és felvásárlással szá­molhatunk. Különösen a gyengébb minőségű, úgyne­■ vezett sülevényes talajokon ártott sokat az aszály a ga­bonáknak. A jobb vízgaz­dálkodású, kötött talajokon azonban szépen fejlett kalá- I szókban, jó búzák találiha- i tők. Mindezt figyelembe véve elmondható, hogy bármeny­nyire is kedvezőtlen volt az időjárás, a mezőgazdaság az idén is megtermelte az or­szág kenyerét, tehát mi is zavartalanul elláthatjuk a malmokat búzával. — A gabonaipar vállalatai termékértékesítési szerződések alapján készülnek fel a gabo­na átvételére. Hogyan alakult most a szerződéskötés? — Közismert, hogy a me­zőgazdaság a múlt év őszén búzából és rozsból, valamint őszi árpából teljesítette a vetési előirányzatot. Mégis kisebb az aratásra kerülő terület most, mint az előző esztendőben volt. A télen legalább 130 ezer hektáron ftifagyott a búza, a termelő­üzemeknek nem maradt más választásuk, mint a kiszán­tás. így a kiszántott őszi bú­za egy részének helyére, a tervezettnél több árpát és zabot vetettek. Szerződéskö­tésünk pedig a következő­képpen alakult: étkezési ke­nyérgabonából a felvásárlás­ra tervezett mennyiség 98 százalékára, a takarmányga­bonának pedig 87 százalékára kötöttek szerződést a gazda­ságok. Sörárpából a terve­zett mennyiség átadására szerződtek a termelők. , A megyei vállalataink le­hetőséget nyújtanak a me­zőgazdasági üzemeknek ar­ra,, hogy terméskiesés ese­tén az érintett szerződésre — sörárpa kivételével —, más ■kalászos gabonafélét (példá­ul étkezésibúza-szerződésre takarmánybúzát,, vagy takar ­* mány búza-szerződésre ta­karmányárpát, zabot) is át­adhatnak az árrendelet és a szabvány feltételei szerint. Ügy véljük, hogy ezt az intézkedést a mezőgazdasági nagyüzemek megértéssel fo­gadják. hiszen a jelenlegi helyzetben, különösen nagy szükség van a szerződéses fegyelem erősítésére, mert a szerződések teljesítéséhez alapvető gazdálkodási érde­kek fűződnek. Ez különösen az étkezési kenyérgabonára vonatkozik, azon belül a bú­zára, amelyből a felhasz­nálási szükségletnek megfe­lelő mennyiségű és minősé­gű árualapot kell létrehoz­nunk, A kenyérgabona-szer­ződésnél tehát más áruval való részbeni teljesítési le­hetőség csak az érintett me­zőgazdasági üzem teljes bú­za-, rozsfeleslegének egy­idejű átadása mellett lehet­séges. — Milyen tapasztalataik vannak, hogyan sikerült a ga­bonafelvásárló vállalatok és a mezőgazdasági termelők za­vartalan együttműködését megteremteni a felvásárlás­ban? — Az eddigi tapasztalata­ink kedvezőek. Jól kezdő­dött a betakarítás, zavarta­lan, zökkenőmentes az átvé­tel. Ezt segíti, hogy az idén a gabona betakarításához országosan mintegy 16 ezer kombájn áll rendelkezésre. Jelentősen emelkedett a korszerű és nagy teljesítmé­nyű gépek aránya. Ezek se­gítségével, valamint a ter­melőüzemek birtokában lé­vő szárító-, tisztító- és szál­lítókapacitással kedvező időjárás esetén a betakarítás 12—14 nap alatt elvégezhe­tő. A mezőgazdasági üzemek és a felvásárló vállalatok azonban felkészültek a kedve­zőtlen időjárásra is. Erre szükség is volt, hiszen júli­us első napjaiban megérke­zett az eső, lelassult a be­takarítás üteme, s több he­lyütt munkába kellett állíta­ni a szárítóberendezéseket is. Ez nagyon fontos, hiszen így ■ lehet csak biztonságosan megmenteni a termést, be­takarítani az idei gabonát. A gabonaipar árufogadási és ■ elhelyezési lehetősége újabb, korszerű raktártele­pek belépésével az elmúlt évhez képest javult. Napi 12 órás átlagos nyitva tar­tással számolva, mintegy 280 ezer tonna gabonát tudunk fogadni naponta, s ez a ta­valyival szemben körülbelül 30 ezer tonnával több. Az áru fogadásához 510 településen, 960 átvevőhely- lyel rendelkezünk. Az eset­leges torlódások elkerülésé­re még így is a legszorosabb együttműködésnek kell ki­alakulnia a mezőgazdasági üzemek és az átvevőhelyek között. Az elmúlt évekhez hasonlóan, ebben az évben is rendkívül fontosnak tart­juk a szárításban és a tisz­tításban való együttműkö­dést. Közös érdek, hogy a szárítókapacitás szükség sze­rint mindenütt ki legyen használva, és a jó minőség megőrzése végett betartsák a technológiai utasításokat. Az elmúlt évekhez hason­lóan az idén is a Mezőgaz­dasági üzemek igényeihez igazodnak a gabonaátvevő helyek, aszerint tartanak nyitva, ahogyan azt a beta­karítás megköveteli. Egyez­tetett igények alapján az árut éjjel is és munkaszüne­ti napokon is átveszik. Vi­szont az átvételi zavarok el­kerülésére, szükséges a part­nerek között a napi kapcso­lattartás és kölcsönös tájé­koztatás is. Nagyon lénye­ges. hogy az áru átadására- átvételére kötött megállapo­dásokat mindkét fél kölcsö­nösen betartsa, és ha ezeket a megállapodásokat módosí­tani kell. azt haladéktalanul megtegyék. Lényegében ezek a megállapodások képezik az alapját a zavartalan be­takarításnak, a szervezett és gyors áruátadásnak, áruát­vételnek és a biztonságos el­helyezésnek. Ugyancsak na­gyon fontos, a lakosság egyenletes és jó minőségű lisztellátása, azon belül a különböző célokra szánt lisztek alapanyagának biz­tosítása. Ezért meg kell ol­dani a búza minőség szerin­ti külön tárolását. Ehhez kérjük a mezőgazdasági üzemek megértését és segít­ségét. — A gabonaiparnak fontos feladata elegendő őrölni való gabonával ellátni a malmokat, hogy megfelelő lisztet adhas­sanak a sütőiparnak, a tész­taiparnak. Ez azonban csak az egyik feladata. A másik nagyon fontos tennivalója a biztonságos takarmányforga­lom, a zavartalan keverékta- karmány-ellátás megteremtése. Hogyan készült fel erre az idén a gabonaipar? A gabonaipar felvásárló tevékenységével és takar­mányértékesítésével lénye­gében minden mezőgazdasá­gi nagyüzemmel kapcsolatot tart, s a kiskereskedelmi ta- karmányforgalomban a kap­csolatai a háztáji és kisegítő gazdaságokkal is mindenna­posak. Tavaly a mezőgazda- sági termelésből származó nyersanyagbeszerzésünk már elérte a 6 millió tonnát. Gyors ütemben növekszik a forgalmunk a takarmányér­tékesítésben is. Az állatte­nyésztésben szükséges ta­karmány 50 százalékét a mezőgazdasági üzemek ipa­runktól szerzik be. A kenyérgabona felvásár­lása és raktározása mellett tehát nagyon nagy figyelmet kell fordítani ezekben a he­tekben is a keveréktakar­mány-gyártásra és a bizton­ságos takarmányellátásra. Ezt követeli tőlünk a mező- gazdaság egyik legfontosabb ágazata, az állattenyésztés, a hústermelés. Éppen ezért utasítottuk vállalatainkat, hogy tegyenek meg mindent a zavartalan takarmányellá­tás érdekében. A kistermelők takarmányvásárlásának elő­segítésére ma már 2998 helységben 5249 elárusító­helyen értékesítünk koope­rációs partnereinkkel együtt takarmányt. Az idén a fel­mérések szerint 3 és fél mil­lió tonna ipari abraktakar- mánytermelést kell biztosí­tanunk, ez százezer tonná­val nagyobb mennyiség az előző évinél. Mindezek mellett fel kell készülnünk a kukorica felvá­sárlására, s fontos felada­tunk a továbbiakban is a lakosság és az élelmiszeripar liszit-. hántoltrizs-, hántolt­borsó- és hántoltárpa-ellátá- sa. A gabonaipar több, mint 22 ezres kollektívája jól tudja, hogy munkája ered­ményétől jelentős mérték­ben függ az ország biztonsá­gos kenyérellátása, ugyan­akkor a zavartalan takar- mányforgalom megteremté­se. Ezért kell most a mező- gazdasági üzemekkel együtt, kettőzött erővel dolgoznunk, hogy a megtermett gabona biztonságos fedél alá kerül­jön. 5 (Cs. F.) Permetezik a dohányt — Sem tavasszal, sem nyáron nem kedvezett az időjárás a dohánytermelő gazdaságoknak. A gyengén fejlett növénye­ket most permetezéssel védik a kórokozók ellen a besenyő­telki Lenin Termelőszövetkezet dohányültetvényein *» (Fotó: Perl Márton) Gazdátlan fiatalok? Sok vakációzó diák ke­res hasznos elfoglaltságot magának ezen a nyáron is megyénk üzemeiben. A fia­talok már mindennaposak a munkahelyeken, s több­nyire felnőttes komolyság­gal osztoznak mindenütt a feladatokon. Általában új­ra meg újra megteszik a magukét. Ám, vajon el­mondható-e ez a vállala­tokról, szövetkezetekről is, ahol alkalmazzák a kapóra jött tanulókat? — Nos — mint a me­gyei munkavédelmi főfel­ügyelő, az elmúlt héten személyes ellenőrzés alap­ján tájékozódott erről —: sajnos, nem egyértelműen kedvezőek a benyomások. Több helyütt tapasztalta ugyanis, hogy hiányzik a munkavállaló ifjú orvosi igazolása az alkalmasság­ról, nem kapnak a diákok munkaruhát, védőfelszere­lést, szemrebbenés nélkül beosztanak a műszakba olyan zsenge gyermeket is, aki a 14 éven még innen van (?!) Mindezek miatt aztán néhány fiatal foglal­koztatását azonnal fel kel­lett függeszteni, a rende­letben előírtak be nem tar­tásáért pedig a mulasztó munkahelyi vezetőkkel szemben természetesen bír­ságolást helyeztek kilátás­ba. Korántsem felemelő észé revételek ezek a szünidő közepén, főleg pedig a nemzetközi gyermekévben. Ügy tűnik, hogy a fiata­loknak nincsenek felelős gazdái üzemeink, vállala­taink egyikében-másiká- ban, a gyermekek iránti alapvető kötelességekről is megfeledkeznek. A felelősségre vonást —•' s az ellenőrzések folytatá­sát — ennélfogva csak üd­vözölni tudjuk! (-ni) Utazás közben Beszélgetés Mr. Burschsal I. Azik Bursch úr — mi­ért, miért nem — meg­kedvelt. A moszkvai Belg- rád Szálló presszójában lát­tam meg először amint na­gyon fiatal és nagyon han­gos honfitársainak vála- szolgatott alig hallható re­kedtes hangján. Az öreg, szeplős arcú férfit — ké­sőbbi beszélgetéseink során tudtam meg, hogy elmúlt nyolcvanéves — úgy ülték körül az amerikai tutik, mint valami csodatudóst. — ön szerint jól élnek az oroszok Mr. Bursch? — kérdezte egy szemüveges lány. — Mihez képest érti — kérdezte vissza némi töp­rengés után az öreg. Mikor másodszor kísér­tem fel emeleti szobájába a liften, segítve neki a ki- és beszállásnál, meghívott egy konyakra. Ö maga is megiszik minden áldott nap egy snapszot mondta ravaszkás mosollyal, és szinte hibátlan magyarság­gal; hiszen második fele­sége magyar volt. Az első Treblinkában pusztult el Hitler gázkamráiban, öt az előretörő szovjet csapatok mentették, ki egy másik haláltáborból. — Maguk fiatalok — mondta, amikor már egy asztalnál ültünk és neki mindenki fiatal volt, a hat­vanéves portás is — híján vannak a kellő bölcsesség­nek. Azt kérdezi tőlem va­lamelyik nap az a sze­mérmetlen, melltartó nél­küli blúzt viselő ... Na, nem tudom a nevét. Azok az egyetemisták közül való, akik mindennap itt leb­zselnek. Szóval azt kérdi, hogy jól élnek-e az oroszok. Hát mihez képest. Ahhoz képest amit mi jólétnek nevezünk? Nézze. Az itte­ni fiatalok is belebújnak az általuk istenített, egyébként egészségtelen far­merba. Most láttam egy mongol arcú lányt, az is abban volt. Most már itt is lehet Pepsi-Colát kapni, ami szerintem se nem üdít, se nem frissít. Szó­val ezt mi elneveztük fej­lődésnek. Hogy élnek az oroszok — Mr. Burschnak mindenki orosz volt, az ukrán is, az észt is, a kir­giz is — ennek a kérdés­nek nincs így értelme. Én még emlékszem arra, ami­kor az újság hírül adta. hogy emberek tízezrei hal­tak éhen. Ezután hosszan faggatott, hogy ki vagyok, mi vagyok, hány éves, hogy nevelem a fiam, szép-e a feleségem. Ügy éreztem, hogv helyes­li, amikor a sport fontos­ságáról beszéltem csalá­dunkban. — Nézze — mindent így kezdett — magának jobban kellene tudnia, mint fte- kem, hogy itt 1928 óta nem változott a lakbér, ami az átlag munkáscsalád költsé­geinek körülbelül 3 száza­léka. Maga az előbb el­mondta, hogy milyen nehe­zen szereztek pénzt lakás­ra otthon. Itt a lakáshoz jutás ingyenes, igaz kell várni rá bőven. Tudja, hogy Leningrádban például évi 50 ezer új lakást adnak át. Azt is tudja, hogy a gáz­szolgáltatás, a fűtés, az áram díja 1948 óta nem emelkedett. Ezek fontos dolgok. Engem érdekelnek. Nem vagyok orosz szakér­tő, de nagyon érdekelnek a dolgok. És azt hiszem jól mennek a dolgok. Elfogult­sággal nem igen lehet vá­dolni, hiszen jómagam is kisebbfajta kapitalista va­gyok — nevetett elégedet­ten. Nem amerikai tempó­ban — hála istennek — de jól mennek a dolgok. — Sok minden nehézséget is látok itt, tudom, hogy az áruházakban sorban állnak az emberek, de én már elég öreg vagyok ahhoz, hogy ilyesmi ne érdekeljen, csak a nagyméretű jövő. A nehézségek, amik itt vannak, megoldhatók és mondok magának valamit. Az úgynevezett művelt Nyugat nem veszi észre, hogy ha a nehézségek a kapitalizmusban jelentkez­nek, akkor mindig megbo­csáthatok, ha a kommuniz­mus életében vannak, ak­kor halálos bűnök. Szóval ez nagy ostobaság. Kétségtelen, az öreg sze­retett beszélni és az is két­ségtelen, hogy az általa megélt nyolcvan esztendő — a két világháborúval és a Nagy Októberrel együtt — olyan világlátást adott, amely elég ritka kincs az éles elméjű társadalmi ta­nulmányokon nevelkedett újságírók között. Ö élőbben látta a dolgokat. ,Nem ta- nulmányszerűen a múlt és a jelen kapcsolatát. Az Arbat étteremben minden átmenet nélkül ezt mondta egy teázás közben. — Csak egy mérték lé­tezik. Hogy egy nép ho­gyan él a történelme és a gazdasága adta lehetőségei­vel. Itt tiszteletben tartják mind a kettőt. Egyszer, amikor együtt tettünk egy nagyobb vá­rosnézést — a Moszkvában töltött csaknem egy hét minden délutánját egymás­nak szenteltük — és az öreg töpörödött ember mu­tatóujjával mint a legjobb idegenvezető irányította szemem a taxiablakon ke­resztül — elérzékenyült. Alkonyat volt. Elhaladtunk a ház előtt, ahol Csajkovsz­kij lakott, megpillantőttuk az épületet, ahol Tolsztoj Natasa Rosztovája először látta meg Andrej Vol­konszkij herceget. Megáll­tunk és kiszálltunk a Ma- laja Bronnaján, amely mel­lett csendesen suhogtak a Partrasije Prudi harsai. Ezek alatt a hársak alatt ült Bulgakov, hogy megál­modja Wollandot, a sötét­ség sátánját és Margaritát, a jóság asszonyát. Mi is leültünk a hársak alá. Most az egyszer szót­lanul. Elnéztük, ahogy a le­bukó nap fénye még egyszer besurran az ötvenes évek épületeinek bizarrul gigan­tikus, anyagpazarlóan gaz­dag, tornyos, ballusztrádos, kőcsipkékkel ékesített zu­gaiba, ahogy visszaverődik az új karcsúan-lapos fel­hőkarcolók ablakaiból és a nappalt felváltja az éjsza­ka. — El akartam jönni, mi­előtt meghalok — mondta csendes rekedtes hangján. — Elmúltam nyolcvanéves. Mi kell egy ilyen vénem­bernek? Nincs is rokonom, ha jól tudom sehol. Csak azt akartam még látni, hogy van a világnak egy olyan része, ahol nem az eddig eevedül üdvözítő mintát; a pénz egyedüli hatalmát fogiák majd kö­vetni az emberek. — örül, hogy eljött Bursch bácsi? — Igen fiam. Örülök. Szigethy András äMMfb® 1979. július 15., vasárnap <1

Next

/
Thumbnails
Contents