Népújság, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-03 / 128. szám

>00000-00 0OO0000000>000-000000000000OOOO OOOO000000-00000000000000-0000oooo oooooooo ^ O^C^O-OOO-^OO-O-OO-O-OOOOO OO aow Gyermekrajzok Tarnaleleszen Mint már hírül adtuk, a gyermeknap alkalmából nyitót- X ták meg Tarnaleleszen a kis képzőművészek körének ki- 9 állítását a helyi művelődési házban. Az érdeklődő mint- a egy 30 gyermekrajzot láthatnak, köztük a fönt bemuta- 0 tott Bozó Erzsébet 7. osztályos kislány munkáját. a >000000000000-0-00-0000000000000000-00-0000-000000 H halál egészen más? „1973. február 21-én egy holland bíróság jelképes egy­heti szabadságvesztésre ítélte Postma van Bőven orvosnőt. Az orvosnő erős morfiumadaggal megölte anyját, aki apoplexia következtében részben bénán, magaképtelenül életkedvét veszítette. A bíróság enyhítő körülménynek te­kintette, hogy az anya a halált maga sürgette. Sőt, szem­rehányásokat tett leányának, amiért az első szélütése al­kalmával nem hagyta meghalni. Egy alkalommal pedig kivetette magát az ágyból, amit öngyilkossági kísérletnek értékelt a bíróság. A per óriási feltűnést keltett, messze a holland határokon túl is. A közönség nagy többsége a dok­tornő eljárását pozitívan értékelte". Egyre gyakrabban jelennek meg hasonló hírek a nyu­gati sajtóban. Az eutanázia újra és újra szóba kerül, pedig a halál ritkán téma. Nem beszélünk róla, pedig kellene. Hiszen ma is vannak még betegségek, amelyek gyógyítha­tatlanok, s amelyek olykor talán évekre is komoly szenve­déseket jelentenek a haldoklónak. Vajon miért találkozott van Bőven doktornő annyi rokonszenvvel és helyesléssel holland pácienseinél és ha­zája határain túl is? Nyilván őt és sorstársait más és más motívumok vezetik. Van Bőven esetében talán az anyja iránti szolidaritás érzése; feltételezik róla, hogy egyéni jó szándékból és részvételből járt el így. Másokat, meglehet a szabadság érzete táplál az élet határaival való szabad rendelkezésben, hiszen a születést a művi vetélésekkel már évszázadok óta befolyásolja az ember. . Különböző országokban a történelem különböző szaka­szaiban az eutanáziát másként bírálják el. A mai Japán­ban még ma sem büntethető az a személy, aki a halálos beteget kérésére átsegíti a „másvilágba”. A vallásos Ang­liában néhány évvel ezelőtt az alsóház megszavazta az eutanáziáról szóló törvényt, de a felsőház minimális sza­vazattöbbséggel elutasította. Korunkban sokan azzal érvelnek, hogy ha a beteg kéri, — mentsék meg a szenvedéstől —, akkor ezt meg kell tenni, S a megoldás nem mindig az érzéstelenítés, a mor­fium. Az orvosok viszont joggal állítják: a hippokratészi eskü az élet megóvásáról és nem gyilkosságról szól. Fel­vetődik ugyanis a kérdés, milyen kritériumok biztosíthat­nák az orvost arról, hogy valakit — tételezzük fel, egy áttételes rákos beteget — ily módon mentsen meg a szen­vedésektől. Elégséges-e az írásos nyilatkozat alatt csak a beteg aláírása, vagy hozzátartozói is vegyenek részt a dön­tésben, és kezeskedjenek az aláíró meggyőződéséről, Ezek mind olyan kérdések, amelyeket aligha fontolt meg az, aki spontánul szól a kérdéshez hozzá. De rövidlátás volna, ha csak a szolidaritást éreznénk ki a Bovennel együttérzők hangjából. Ez tanúskodik arról is hogy milyen gyorsan alakul az emberek tudata. Ez nem is olyan rendkívüli, ha meggondoljuk, hogy a természet- tudomány, a technika és az orvostudomány állandó fejlő­dése mennyire döntően változtatja meg életérzésünket. Juszt László Humor­szolgálat W'yOOOOOOOOChOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCH >000<KVO<H>rM* g TANDORI DEZSŐ: ., g Gondolatok egy magánkönyvtárban Beszélgetés a francia rend­őrségen: — Biztos úr, elveszítettem a pénztárcámat. — Nos, szíveskedjék fel­jelentést írni. — Attól félek, nem tehe­tem ... — Ugyan miért nem? — A pénztárcámat az uno­kám megtalálta ... — No és akkor mi a baj? — Az unokámat kell meg­találni! ' Előbbre jutott-e a könyvek által a világ? Hátrább maradtunk volna a könyvek nélkül, az bizonyos. És mindannyian nem lehetünk háttérben; akkor az előtérben nem lenne senki. De az átalakulásokon néha ámulhatunk. Ahogy ez a négyszer-három méteres könyvpolc, ez a teljes fal, ahogy ez más-lényegű már: két veréb mozgástere. Felderítették először is az odúkat, miért épp bizonyosakat kedveltek meg, másokat nem, ki tudja. Egyikük be is zuhant Shakespeare drámái mögé. Pedig Samu nevű herceg, vagy lord, pláne király, nem szerepel a Halhatatlannál. Es egy beszorult madár: halandó. Akkor mind a tizenkét négyzetmétert ellenőriztem, falig tologattam a köteteket. A verebek, látom, >000000000000000000000000000000000000000000000000000000 00-000000000. Érdekességeik, kuriózumok — Mrs. Brown, — kiáltja felháborodva a szomszéd. — A maga három kölyke megint felmászott az alma­fámra! — Ó, Istenem, hol lehet a negyedik fiam? ★ Családi párbeszéd. Anya: Mary, azt hiszem sikerült jó férjet választa­nom neked. Mary: E téren megbízom az ízlésedben, de vedd fi­gyelembe, hogy amikor es­küvői ruhát kell majd var­ratni, a szabást és az anya­got magam választom ki! ★ Egy angol bányász tíz shillingért eladta az ócska kerékpárját. Másnap beállí­tott hozzá az adószedő és hét shillinges számlát nyűj, tott át. — Valóban hét shillinget kell kifizetnem abból a tíz­ből, amelyet kaptam? — kérdezte bizalmatlanul a bányász. — Igen, ez a törvény. Gondolja csak el, , mennyi pénzre van szüksége a kor­mánynak a katonai szükség­letekre, a társadalombizto­sítás költségeire, a vasútvo­nalak korszerűsítésére ... — Mondja, kérem — sza­kította félbe az adószedőt a bányász ugyan mit ten­ne a kormány, ha én nem adtam volna el az ócska ke­rékpáromat ! ?-----­-------- ­— Mennyibe kerül a ma­ga képe? — Ötezer dollárba. — Maga megőrült? Mégha ötszáz évvel ezelőtt meghalt volna, persze az egészen más, de így ... ! Z>r>-00000000-000000000000-00-0000-00000000-0000-0000-000-0000000-000000 ooooooc berepülnek egy-egy útvonalat: néha ötször-hatszor leröppen Szpéró — ő a másik — a Valóság évfolyamairól, le a váltamra, de csak azért, hogy visszaröppenjen, és a végén azonnal be a résen, a polc és a folyóiratok közé. A bűnügyi regények közül a minap kölcsönadtam néhányat, fordítani; Samu tiltakozó hangjai közepette szedegettem ki a könyveket és verebem addig nem nyugodott meg, amíg a hiányzók helyére újakat nem tettem. Ezeket aztán gyanakodva méregette. Egyáltalán, mi közöd neked ehhez a polchoz, valami ilyet véltem kihallani a köszörülő hangokból; hanem az ál-verébcsipogásomra bármikor lejön: Szpéró nem. LÉLEKJELENLÉT Singapore-ban egy konferencia megnyitóünnepségén az egybegyűltek szeme láttára a földre esett egy NSZK-beli diplomatanő alsoszoknyája. A hölgy azonban lélekjelen­létéről tett tanúbizonyságot: kilépett a ruhadarabból és nevetve tudakolta meg a körülötte állóktól, hogy az övék-e, majd ezután a kézitáskájába tette. TÖBBNEJÜSÉG Pálmában (Spanyolofszág) meglepődtek a hatóságok, amikor egy 45 éves férfi halála után egymást követve két özvegy támasztott anyagi követeléseket, „ön nem lehet az elhunyt özvegye, ő tegnap már járt itt’ — mondta a hiva­talnok a másik hölgynek. Amikor ez utóbbi mégsem hagy­ta magát lerázni, elrendelték a nyilvántartás és az anya­könyvi kivonatok felülvizsgálatát. Eközben kiderült, hogy az elhunytnak éveken át több felesége volt. A többnejűség egyszer sem derült ki. GARÁZSBÓL KI, GARÁZSBA BE Szemmel láthatóan sok holland autótulajdonosnak ne­hézségei vannak akkor, amikor pontosan kell kormányoz­niuk a garázsba való be- és kiálláskor. Statisztikai adatok szerint 7 százalékuk évente legalább egyszer kárt okoz jár­művében e manőverek közben. Tizenkét hónap során át­lagosan 400 ezer olyan összeütközést vesznek nyilvántar­tásba, amely a saját garázsba való be-, illetve kiálláskor történik. A LEGRÖVIDEBB Egy kis észak-francia falu polgármestere hosszas ta­nulmányozás után megállapította, hogy az ő települése vi­seli a helyiségek közül a legrövidebb nevet. A falucskát egyszerűen Y-nak hívják. Két betűből álló nevű helység­név több is van, például Au és Oy.-------- - -- FELSÜLT RABLÖK Csalódott arcot vágott az a két betörő, akik megtá­madtak egy római bankot. A remélt nagy zsákmány he­lyett csaknem teljesen üres pénztárat találtak, ugyanis az olasz jegybank alkalmazottainak sztrájkja miatt elmarad­tak a szokásos pénzszállítások. Sietős távozásuk közben az egyik betörő megsebesült a rendőrök által leadott lövé­sektől. Alkoholizálok...?! A címül idézett szóalak­kal újabban gyakran talál­kozhatunk szóban és írásban egyaránt. Az ugyancsak la­tinos képzővel alkotott al­koholista megnevezés rokon­értelmű párjaként szerepel. Vajon miért tűnt fel, s ép­pen napjainkban? Szükség van-e egyáltalában rá? Az alkoholt, a szeszes italt fogyasztókat nyelvünk igen sok szóval tudja meg­nevezni, minősíteni. Csak a legjellemzőbbeket soroljuk itt fel: iszos, iszkoráló, italos, leitta magát, iszákos, ré­szeg, részeges, részegeskedő, holtrészeg, korhely, berúgott, kapatos, el van ázva stb. A felsorakoztatott nyelvi formák használati értéke igen változatos. A kissé vá­lasztékos szót, az italost, s a szépítő formán használt illu- minált idegen kifejezést át­váltjuk elítélő szándékkal és rosszalló stílusminősitéssel ezekre a nevekre: részeges­kedő, földrészeg, lerészegült., ittas stb. A társalgás nyelvé­ben humorizáló jelleggel ezeket a formákat használ­juk: becsípett, benyakalt, be­szopott, kapatos, piás. A káros mérvű szeszío- gyasztás, illetőleg az alko­hol rendszeres, túlzott fo­gyasztása ma már a hivata­los iratokban is gyakran té­maként szerepel. A hivatali nyelvhasználat inkább ezek­kel a megnevezésekkel mi­nősít: alkoholista, az alko­hol rabja, túlzó alkoholfo­gyasztó. De úgy látszik, már ezekhez a nyelvi formákhoz is túl sok rosszalló használa­ti érték tapadt, ezért tűnt fel a ma még semlegesen hi- vataloskodó alkoholizáló ki­fejezés. A baj azonban az, hogy ennek a szóalaknak eredeti­leg ez volt a jelentése: sze­szesig szesszel kezel, szesszel vegyít. Hivatalos ízzel ma ezeket a jelentésváltozatokat nevezik meg vele: túlzó al­koholfogyasztó, betegesen rabja a szeszes italoknak. Hogy gyorsan el fog ter­jedni, azt elősegíti az a tény is, hogy mai nyelvhasz­nálatunk nagy buzgalommal bíz nyelvi szerepet ezekre a latinos képzésű igékre: ana­lizál, kritizál, allegorizál, ba- nalizál, decentralizál, kollek- tívizál, modernizál stb. Már­is sok ez: egy újabb -izál képzésű szóra valóban nincs szükségünk. Az alkoholizál is ide tartozik. A bizalmas beszédhelyzetekben fel-fel­tűnő pityizál, kurizál igeala­kok az emberi derű és a tréfálkozó jókedv megteste­sítői is, bátran élhetünk ve­lük. Dr. Bakos József / NY. JELIN—V. KASAJEV: szarvasbika | Igor - Nyikolaje- i vics Mazinov a stran- 1 dón sütkérezett. Ész- re sem vette a szarvasbikát A ka­pitális vad különben a jene tudja, honnan került oda — talán kíváncsiságból nézett be a strandra, vagy pedig megunta, hogy örökké csak az erdő­ben jutkározzék, és kedve szottyant be­ülni egy heverőszék­be. Elég az hozzá, hogy odalépett Igor Nyikolajevicshez, és mélyen a szemébe jiézett. — Huss! — szóit ki Mazinov már a heverőszék alól. — Tűnj el! És villámgyorsan kezdte magát beásni a homokba. Ez a szituáció szemmel láthatóan szerfölött meglepte a szarvasbikát, meg is sértődött, és hozzá­fogott, hogy agancsá­val kiássa Mazinovot. Mazinov se volt rest, ' felugrott, és inasza- kadtából rohanni 1 kezdett a part men- ! tén. A kapitális ' szarvasbika meg utá- ] na. Kritikus pillana- > tok! Ilyen percekben j méretik meg az em- i bér Mazinovnak is ' az erdő felé kellett i volna iramodnia, 1 hogy embertársaitól | elhárítsa a veszedel- i met, s a szarvasbikát | is visszatérítse csa- i ladt tűzhelyéhez, ő ' azonban lóhalálában , egy barátjához fu­tott, aki már két esz­tendeje adósa volt i egy tízrubelessel. Be­rontott az udvarra, s az utolsó pillanatban í sikerült becsapnia a 1 kaput a szarvasbika t orra előtt. Felment a c barátjához, és mintha t csak véletlenül ju­tott volna az eszébe, { megkérdezte: — Hogy s mint vagy? Hogy állsz anyagilag? Immár hetedszer nézek be l a pénzemért a leg- t csekélyebb eredmény t nélkül. 1 — Bocsáss meg — szólt a barátja —, / nincs egy vasam ) se. i Kinézett az ab la- i kon, s észrevette a j szarvasbikát. — Hát ez a kapi- , tális vad kié? — , kérdezte. ( — Az enyém — válaszolta Igor Nyi- j kolajevics. j — És mondd csak... nem döf? ; — Dehogynem! J Egy szempillantás alatt betegállomány- ' ba tesz bárkit. — Akkor minek hoztad ide? — for- tyant fel a barátja, j — El kell mennem hazulról. Várnak... 1 — Akkor fuss — ' tanácsolta Igor Nyi- kolajevics. — Talán szerencséd lesz, és békén hagy. — Köszönöm. De szerintem jobb lenne, ha te mennél el előbb. Edd meg, amit főztél. — Nem, erre ne is kérj — legyintett Igor Nyikolajevics. — Mégse futkározhatok a városban fürdőga­tyában! — Odaadom az új öltönyömet. — Import? — Uhum! — Rendben, üsse kő! De lehet, hogy taxin kell menekül­nöm, add csak ide a tízest. — Sok beszédnek sok az alja — vágott közbe a barátja —, itt van tizenöt ru­bel, és tűnjetek el isten hírivei! Mikor Mazinov ki­ment az udvarra, a szarvasbika ugyan­ott állt, ahol az imént. Mazinov ek­kor egyenesen a ház- kezelőségre iramo­dott. A kapitális szarvasbika újból az ajtónál maradt strá- zsálni. Mazinov be­nyitott az igazgató­hoz: — Ön több mint egy esztendeje Ígéri, hogy tatarozni fogják a konyhámat, de ed­dig még nem tör­tént semmi... — Nincs most időm magával tár- < gyalni — hárította el j az igazgató. — Érte- < kezletre kell men- J nem. < Kinyitotta az aj- < tót, ám rögtön vissza , 5 is hőkölt. Tíz perc < , múlva pedig Igor J Nyikolajevics két i szobafestővel indult j haza. ( Aznap még bőrza- ' . kőt is sikerült sze- , l reznie — egyenesen ' a raktárból, vala- | mint soron kívül be- < jutott a fogorvoshoz j , is. Itt azonban már , ' abba kellett volna _ hagynia, ám rájött a t dolgok ízére, és ked­ve támadt, hogy fize­tésemelést kérjen. 4 Beállított az igazga- t tójához: > — Nem lehetne ’ felemelni a fizetése- '■ met? — Milyen alapon?! " — mordult rá az 1 igazgató. z Igor Nyikolaje- vics kárörvendő mo­sollyal az ablakhoz ’ lépett. De ahogy ki­nézett, ereiben meg- fagyott a vér: a szarvasbikának hűlt helye volt. Mint később ki­derült, Radcsukov t főmérnök csalogatta maga után, mivel- ’ hogy már régóta szeretett volna egy Zsigulit szerezni. Fordította: t Zahemszky László !

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents