Népújság, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-26 / 147. szám

Miért vannak földrengések? Közelmúltban a jugoszlá­viai földrengéskatasztrófa sokakban felvetette a kér­dést: mi az oka ezeknek az elemi csapásoknak? Tehe­tünk-e valamit ellenük? El­jut-e valaha is oda az embe­riség. hogy megakadályozza a rengések kipattanását, il­letőleg valamilyen módon „megszelídítse” a Föld gigan­tikus erőit? A kéregből származó földrengések A kéregből származó rengéseket tehát nyilvánva­lóan az e kőzetrétegekben lezajló fizikai folyamatokkal magyarázhatjuk. Lényegé­ben véve arról van szó, hogy a földfelszínt állandóan ala­kító, a hegységeket felgyűrő erők hatására a kőzetekben mechanikai feszültségek kép­ződnek, akárcsak egy meg­hajlított acéllemezben. Ami­kor azután ezek a feszült­ségek elérnek egy kritikus határértéket, a kőzeteket alkotó részecskék között hir­telen megszakad a fizikai kapcsolat. Szaknyelven ezt úgy fejezzük ki: a kőzetek valahol tönkremennek. A bennük lekötött rugalmas energia ekkor úgyszólván robbanásszerű hevességgel szabadul fel. Itt is, ott is törések képződnek a kőzet­rétegekben, épp úgy, mint ahogyan a példánkban em­lített acéllap is megpattan, ha a ráható mechanikai igénybevétel már túlságosan naggyá nő. A földrengés fészke az ese­tek többségében viszonylag sekély mélységben helyezke­dik el. A jugoszláviai rengé­sé például 20 kilométerrel volt a felszín alatt. Ebből a fészekből, az úgynevezett hi­pocentrumból mindén irány­ba rugalmas hullámok in­dulnak el. Ezeknek egyik fajtája az, amely a felszínt elérve, megrázza azt. A mélységi fészek felszíni meg­felelőjét epicentrumnak hív­juk. Ez rendszerint a legerő­teljesebben megrázott terü­let középső részén található. A földköpenyből származó rengések A kéregből származó föld­rengések tehát így magya­rázhatók. A tudomány azon­ban sokáig értetlenül állt szemben azzal a jelenséggel, hogy vannak olyan földren­gések is, amelyek lényege­sen nagyobb mélységből származnak, nem magából a kéregből, hanem a kéreg alatt elhélyezkedő úgyneve­zett földköpenyből. A kö­penyben már olyan magas hőmérséklet uralkodik, hogy az anyag nem szilárd, ha­nem félfolyós halmazállapot­ban van. A vulkánokból szár­mazó kőzetolvadék, a mag­ma is végeredményben a földköpenyből jön, s képet ad nekünk arról, milyen fizikai állapotban van az ottani anyag. Nyilvánvaló azonban, hogy a félfolyós (és ráadá­sul még gázokkal is telített) köpenyanyagban nem halmo­zódhatnak fel mechanikai fe­szültségek. Hogyan származ­hatnak tehát mégis földren­gések ilyen nagy mélységből? Vannak egyes területek, ahol a rengések fészekmélysége meghaladja a 100 kilométert is. míg a földkéreg még a legmagasabb hegységek alatt sem vastagabb 70 kilométer­nél. Az emlékezetes romá­niai földrengések (1940. de­cember, 1977. március, stb.) például mind 110—150 kilo­méter mélységben levő fé­szekből pattantak ki. Olasz­országban pedig, az Etnától a Strombolin keresztül a Vezúv felé haladva azt tapasztal­juk, hogy a földrengésfészkek mind nagyobb és nagyjob mélységben helyezkednek el; Nápoly közelében már olyan rengések is előfordulnak, amelyek 300, sőt: 400 kilo­méter mélységből származ­nak. A kőzetelemek mozgása A jelenleg már világszer­te elfogadott új geofizikai elmélet, az úgynevezett le­meztektonika pontos választ tud adni arra a kérdésre: hogyan is keletkeznek ezek a mélyrengések. Bebizonyo­sodott, hogy a földfelszín nagy kőzetlemezei mind moz­gásban vannak egymáshoz képest. Ennek során egyes lemezek benyomulnak más lemezek alá. Rendszerint az történik, hogy egy tengeri, vagy óceáni területet hordo­zó lemez hajlik meg és nyo­mul be egy olyan lemez alá, amely viszont kontinentális területet hordoz. Például In­donézia esetében az Indiai­óceánt hordozó lemez hajlik meg a nagy Jávai-árok (az óceánban keskeny, hosszú mélyedés) mentén és behatol a szigeteket tartó másik alá. Japán és Chile esetében a csendes-óceáni lemez visel­kedik így. Ami pedig a Tir- rén-tengert illeti, itt a Föld­közi-tengert hordozó lemez nyomul be az Európa déli részét tartó, másik lemez alá. A behatoló tömbök vi­szonylag hidegek és emiatt merev testként viselkednek, annak ellenére, hogy környe­zetükben, a földköpenyben magas hőmérséklet uralko­dik. A tömbök nagyon soká­ig megtartják ezt a sajátos­ságukat és csak akkor olvad­nak meg, amikor már igen nagy, esetenként 700 kilo­métert is meghaladó mély­séget értek el. Addig azon­ban, amíg ez a teljes meg­olvadásuk be nem követke­zik, alkalmasak maradnak arra, hogy bennük mechani­kai feszültségek halmozódja­nak feüL A határvonalon Románia esetében külön­leges helyzettel állunk szem­ben. Itt egy kontinentális eredetű kőzettömb helyezke­dik el az európai lemez alatt. A kérdéses kőzettömb alakja olyan, mint egy felfordított piramisé. Alaplapja 80—100 kilométer mélységben, csú­csa pedig 150—200 kilomé­ter mélységben helyezkedik el. Ez a tömb a romániai földrengések kialakulásának színtere. Ami pedig Jugoszláviát il­leti, az ottani földrengések (a jelenlegi is, az 1963. évi Skopjéi is) azzal magyaráz­hatók, hogy Afrika, illetőleg az Afrikát hordozó kőzetle­Ügy tűnik nekem, hogy manapság meredekebb lép­csőházakat építenek, mint régebben. Vagy a fokok ma­gasabbak, vagy több van belőlük, vagy mit tudom én. És észrevettem, hogy nem­igen tudom kettesével venni a lépcsőket, örülök, ha egye­sével feljutok. Egy másik dolog, amit ész­revettem a minap, hogy mi­lyen apró betűvel nyomják az újságokat. Valahogy egy­re távolabb és távolabb ke­rülnek a lapok, ahogy tar­tom őket a kezemben, sza­bályosan hunyorítanom kell, hogy valamit is lássak. A minap két lépést ki kellett hátrálnom a telefonfülkéből, hogy elolvashassam a készü­léken levő felírást. Nyilván­valóan nevetséges gondolat, hogy egy magamkorú em­bernek szemüvegre lenne szüksége, másképp viszont csak úgy szerezhetek tudo­mást a világ dolgairól, ha valaki telolvas nekem, de az sem jó, mert az emberek manapság olyan halk han­mez évi néhány centiméteres sebességgel közeledik az európai lemezhez. Fentebb már utaltunk rá, hogy eköz­ben a lemez egy része, amely a Földközi-tenger alatt he­lyezkedik el, a Tirrén-tenger térségében benyomul az európai lemez alá. Az ettől keletre eső területen — vagy­is éppen a jugoszláviai—al­bániai tengerpart vonalában — nyomó- és nyíróerők lép­nek fel ott, ahol a dél felől érkező lemez összetalálkozik az európai kőzetlemezzel. A jugoszláviai—albániai ten­gerparti sáv képviseli e két hatalmas kőzetlemez közös határvonalát. Ez az oka an­nak, hogy ebben az övezet­ben oly gyakoriak az erős, romboló hatású földrengé­sek. Az előrejelzés feladatát még nem sikerült maradék­talanul megoldani. Ezért a védekezések egy másik mód­szerével kell élnünk: olyan építményeket kell létesíte­nünk, amelyek még a nagyon erős földlökéseket is átvé­szelhetik. Taskentet például, amelyet annak idején telje­sen lerombolt egy földren­gés, már ilyen szemoontok szerint építették újjá. Tokió­ban pedig már a húszas években kidolgozták a szük­séges eljárásokat és akadt olyan felhőkarcolószerű szál­loda, amely a mostani jugo­szláviai rengésnél sokszorta nagyobb energiájú —földlö­kést is sértetlenül átvészelt! A módszerek tehát már ren­delkezésünkre állanak — megvalósításuk, széles körű alkalmazásuk tehát „csak” pénz (és idő) kérdése. A földrengések fellépését megakadályozni nem tudjuk. Vannak azonban tervek arra vonatkozóan, miként is le­hetne a mélyben tárolt fe­szültségeket úgy feloldani, hogy egyetlen, nagy erejű, romboló hatású földlökés he­lyett sok kicsi, nem pusztító erejű rengés lépjen fel. A kísérleti tapasztalatok azon­ban ez idő szerint még nem elegendőek és a dolog két­ségkívül igen kockázatos. A legjobb tehát amit tehetünk, az, hogy földrengésbiztos épületeket létesítünk minde­nütt, álról a veszély fennáll. Dr. Hédervári Péter gon beszélnek, nem is igen hallom. És minden távolabb van, mint azelőtt. A metróállo­más most kétszer olyan messzire van a lakásomtól, mint volt, és közben oda­raktak egy jókora kis dom­bot is. A szerelvények is gyorsabban indulnak, már nem is igen próbálok rohan­ni utánuk, úgysem sikerül felugranom. A menetrend­ben sem bízhat az ember, és a kalauzt is hiába kérdezi. Néha egy tucatszor is meg­kérdezem egy-egy utazás al­kalmával, hogy a következő állomáson kell-e leszállnom, és mindannyiszor azt vála­szolja, hogy nem. Hát bíz­hat az ember egy ilyen ka­lauzban ? Többnyire már né­hány megállóval előbb ve­szem a cókmókomat és fel­teszem a kalapomat, nehogy tovább menjek a kelleténél. Néha kétszeresen is bebizto­sítom magam, és egy megál­lóval előbb szállók le. Eok más dolog is megvál­tozott moztanában. Például a borbélyok már nem adják oda nekem a kézitükröt, hogy hajnyírás után hátul­ról is megnézzem magam, és amikor színházba megyünk, a feleségem veszi magához a jegyeket. A ruhaanyagok sem a régiek — mindegyik öltö­nyöm valahogy úgy össze­ment, különösen a deréktá­jon. Ezekhez a mai cipőfű­zőkhöz pedig egyszerűen ne­hezebb hozzáférni.! A forgóajtók is gyorsabban forognak, mint régen. Min­dig el kell engednem né­hány nyílást, mielőtt beug­róm. és mire elég bátorságot gyűjtök ahhoz, hogy kiugor- jak, már ismét kint az utcán találom magamat. A tenisz­Magyar expedíció Afrikában Mintegy húsz afrikai nagyemlőssel tért haza a Természet- tudományi Múzeum Tanzániában járt expedíciója. A ha­zahozott antilopok, gazellák és egyéb kisebb állatok pre­parálása után a múzeum afrikai kiállítását gazdagítják. (MTI fotó — E. Várkonyi Péter felvétele — KS) Földrajzi vándorgyűlés Hajdú-Biharban A Magyar Földrajzi Tár­saság 1979. évi vándorgyű­lését és tanulmányát — Hajdú-Bihar megye és Deb­recen város tanácsával, va­lamint a TIT Hajdú-Bihar megyei szervezetével közö­sen — június 30. és július 2. között rendezi meg Haj­dú-Bihar megyében, illető­leg Debrecenben. A tanulmányút során szá­mos érdekesség megtekinté­sére nyílik alkalom. Debrecen felé haladva Püspökladány, Nádudvar, Kaba mezőgazdasági létesít­ményeit, a vándorgyűlést követően pedig az Érmel­lék és a Hortobágy termé­szeti, illetve természetvé­delmi ritkaságait kereshetik fel a rendezvény résztvevői. A vándorgyűlés keretében elhangzó előadások elsősor­ban Hajdú-Bihar közigazga­tási és gazdasági fejlődését valamint a távlati terveket -ismertetik. szel is hasonló a helyzet, nemrégiben abbahagytam, mert ezeket a modern kis- labdákat olyan nehéz fel­szedni a földről, amikor le­hajol értük az ember. Még az időjárás is válto­zik. Télen hidegebb van, a nyarak meg forróbbak, mint azelőtt. A hó nehezebb, ami­kor lapátolom, és ha kime­gyek az utcára, kalocsnit kell húznom, mert az eső is nedvesebb, mint annak ide­jén. Változnak az emberek is. Először is fiatalabbak, mint én voltam az ő korukban. Nemrégiben elmentem egy évfolyamtalálkozóra a hajda­ni egyetememre, és megdöb­bentem, hogy milyen hátul- gombolósokat vesznek fel oda manapság. Igaz viszont, hogy udvariasabbak, mint voltak az időmben: több hallgató „Uram”-nak szólított engem, s egyikük megkérdezte, hogy átsegítsen-e az úttesten. Másrészről viszont a ma- gamkorúak annyival öregeb­bek, mint én vagyok! A mi­nap összefutottam egy presz- szóban a volt kollégiumi szobatársammal, George- zsal, s ö annyira megválto­zott, hogy nem ismert meg engem. „Meghíztál egy ki­csit, George” — mondtam neki. — Ez a modem étkezés — felelte George. — Ez sokkal jobban hizlal. — Mit szólnál még egy Martinihoz? — kérdeztem. Észrevetted, hogy mennyivel gyengébbek manapság a Martinik? — Minden olyan más — bólogatott George. — Még az étel is, amit manapság felszolgálnak. Sokkal jobban hizlal. — Két Martinit rendel­tem. — Észrevetted, hogy ezek a Martinik gyengébbek, mint azelőtt voltak? — érdeklőd­tem. — Nem úgy van, mint a régi szép napokban — felel­te George. — Emlékszel, amikor leültünk valahova beszélgetni, és whiskyt ren­deltünk, és felcsíptünk két csinos bakfist? öregem, hogy tudtak azok cicázni! A kis forróvérűek. — Te nagy tortaevő vol­tál, George — emlékeztet­tem. — Még most is eszege­ted a habos fánkokat? — Nem, nagyon meghíz­tam — intett le George. — Ez az étel manapság sokkal jobban hizlal, mint régen. — Tudod — feleltem, — ezt már mondtad egy perc­cel ezelőtt. — Igazán? — csodálkozott George. — Mit szólnál egy újabb Martinihoz? — szóltam én. — Észrevetted, hogy a Mar­tinik ma már nem olyan erősek, mint régen? — Igen — felelte áeorge —, ezt már kétszer is mond­tad az előbb! — Ö... — szóltam én csa­lódottan. Ma reggel borotválkozás közben egy pillanatra meg­álltam, s a jó öreg George- ra gondoltam, miközben vizsgálgattam a tükörben a képmásomat. Szerintem már a tükrök­höz sem olyan minőségű üveget használnak, mint haj­danán. Fordította: Zilahi Judit KOSSUTH 8.27 Orgyilkosok és ön­gyilkosok. 8.57 Most érke­zett. ., 9.44 Bors néni könyve. 10.05 MR 10-14. 10.35 Csajkovszkij: Szex­tett. 11.10 Népi zenekar. 11.39 A sziget. 12.35 Tör­vénykönyv. 12.50 Hangver­seny délidőben. 13.45 Ver­bunkosok, népdalok. 14.40 Arcképek a mai mongol költészetből. 15.10 Haydn: h-moll vonósnégyes. 15.31 Robin Hood. 15.47 Tanár úr, kérem. 16.05 Dó-re-mi. 16.31 Két szimfonietta. 17.07 Mozgásterek. 17.33 Bágya András dalaiból. 17.45 A Szabó család. 18.15 Hol volt, hol nem volt... 18.30 Esti magazin. 19.15 Hall­gassuk együtt! 20.00 A po­litizáló bonc. 20.30 Népze­nei hangos újság. 21.10 Légy hű magadhoz. 22.20 Világtörténelem dióhéjban. 22.30 Operaáriák. 22.55 Me­ditáció. 23.05. Vezényel a szerző. PETŐFI 8.05 Csajkovszkij: Olasz capriccio. 8.2Q „Osztályta­lálkozó” Tokióban. 8.33 Társalgó. 10.36 Zenedél- előtt. 12.25 Látószög. 12.33 Melódiakoktél. 13.29 Ének­lő ifjúság. 14.00 Kettőtől hatig... 18.00 Tip-top pa­rádé. 18.33 Népi zene. 18.55 Operettek. 19.15 Elfelejtett bűnösök. 19.30 Csak fiata­loknak! 20.33 Az ideális pokol. 21.11 Örökzöld dal­lamok. 22.07 Cigánydalok. 22.30 Könnyűzene. 23.15 Klasszikus operettek. SZOLNOK 17.00-től 18.30-ig. MISKOLC 17.00 Hírek, időjárás — Fiatalok zenés találkozója. Szerkeszti: Zakar János és Regős Zsolt — Az igazság­ügy fóruma. Dr. Timár László előadása — „A ga- rázsszövetkezet”, A mobili­zált társadalom. A garázs­szövetkezetek jogi sorsának rendezetlensége Miskolcon és Borsod megyében — Hogyan hozható létre ga­rázsszövetkezet? Mi a ga­rázsszövetkezetek működé­sének gazdasági alapja? 18.00 Észak-magyarországi krónika. — Ülésezett a Borsod megyei Tanács Vég. rehajtó Bizottsága — A KPVDSZ Borsod megyei Bizottsága tárgyalta — Lap- és műsorelőzetes... 16.25 XIV. Arany Orfeusz fesztivál. 17.20 Közműve­lődés — közelről. 18.05 Egyetlen lehetőség. 18.35 NDK-magazin. 19.20 Tévé­torna. 19.30 Tv-hiradó. 20.00 Az Onedin család (angol filmsorozat). 20.50 Said Álam földje. 21.30 Nézőpont. 22.30 Tv-hiradó 3. 2. MŰSOR 20.01 „Fantázia 2000". 21.00 Tv-hiradó 2. 21.25 Dr. Ka­kas (szovjet rajzfilm). 21.40 Utazás a Nap túlsó olda­lára. 1979. június 26., kedd

Next

/
Thumbnails
Contents