Népújság, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-24 / 146. szám
Heti külpolitikai összefoglalónk A hét 3 kérdése Milyenek ma a SALT—II. szenátusi ratifikációjának kilátásai? Amikor a SALT—II. megállapodást Leonyid Brezs- nyev és Jimmy Carter Bécs- ben aláírta, az ünnepélyes aktusról adott helyszíni közvetítés után az osztrák televízió megszólaltatta Kreisky kancellárt. Többek között arról is kikérte a tévériporter az osztrák kormányfő véleményét, hogy az amerikai szenátus ezek után ratifikálni fogja-e a megállapodást? Kreisky meglehetős élesen válaszolt, mondván, hogy a nemzetközi kapcsolatok lehetetlenné válnának, ha a kormányok megállapodásait a parlamentek megkérdőjeleznék. .. A bécsi csúcstalálkozó során Carter elnök és az amerikai delegáció számos tagja igyekezett biztosítékokkal szolgálni, hogy a washingtoni kongresszus a könnyűnek és simának nem ígérkező vita végén mégiscsak el fogja fogadni a SALT—Il-t. A tárgyalások során jelen volt az az elnöki tanácsadó, akinek a feladata a szenátussal és a képviselőházzal a kapcsolatok fenntartása. S még valaki volt a bécsi tárgyaló- asztal amerikai oldalán, akinek a szava súllyal esett a latba: David Jones „négy- csillagos” tábornok, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke. Ö a katonák véleményét fogalmazhatta meg, nemcsak a szovjet tárgyalóféllel szemben, hanem az amerikai szenátorok irányában is. A bécsi tárgyalásokat követően egyrészt Carter elnök foglal állást újra meg újra a SALT—II. mellett, és annak elfogadtatását sürgetve ( az elnök szinte a repülőtérről sietett a Capitoliumba, hogy a kongresszus tagjait tájékoztassa és a jó irányba befolyásolja), másrészt a katonai vezetők többsége is a szovjet—amerikai megállapodás előnyös voltát bizonygatja. Természetesen az amerikai tábornokok azért is nyugodtak meg, mert Carter elnök még Bécsbe való elutazása előtt zöld fényt adott a sokat emlegetett és sokak által követelt MX- rakéták gyártásának megindításához. Washingtonban szinte napra készen számlálgatják, hány szenátor helyesli, hány ellenzi a SALT—II. ratifikálását, s hogy hányán ingadoznak még. A három csoport közül az „igen” hívei vannak a legtöbben, a „nem” hívei a legkevesebben, de számosán vannak, akik ma még nem döntöttek, de — az ő szavuk lesz a döntő. Hiszen kétharmados többség kell a ratifikáláshoz, a 100 szenátorból 67-nek kell „igen”-nel szavaznia. Hogy mikor? Lehet, hogy csak hónapok múlva. Hiszen amilyen hevesnek, éppoly hosz- szúnak is ígérkezik a szenátusi vita. Mit jelent Nicaraguában az amerikai politika „fájdalmas felülvizsgála. ta”? A nem sok híján fél évszázados uralma során a Somo- za-dinasztia kezdettől végig amerikai támogatással zsákmányolhatta ki a másfél magyarországnyi középamerikai ország népét, harácsolhatta össze Nicaragua nemzeti vagyonának körülbelül egyharmadát. A családfő, Anastasio Somoza Amerikában végezte tanulmányait, amerikai kapcsolatai segítették ahhoz, hogy hazája politikai életében szerephez jusson. Ne feledjük, 1912. és 1937. között Nicaragua többször volt amerikai megszállás alatt, mint nem. A dinasztiaalapító halála után fia, előbb Luis, később az eddigi diktátor, Anastasio Somoza Debayle szintén a lehető legszorosabban kötődtek az Egyesült Államokhoz. Politikailag éppúgy, mint katonailag és természetesen a maguk gazdasági tevékenységé); is az észak-amerikai monopóliumokkal összefonódva végezték. Tulajdonképp Washingtonban úgy megszokták évtizedek alatt azt, hogy Mana- guában, a nicaraguai fővárosban „száz százalékig megbízható” embereik vannak, hogy nem is gondoltak egy másik, az USA-val együttműködni ugyancsak kész politikai garnitúra megszervezésére vagy felnevelésére. A sandinista mozgalom, amely nevét César Agusto Sandínóról, a 45 éve meggyilkolt népvezérről kapta, határozottan, elszántan imperialistaellenes mozgalomnak indult, a gringo”-k„ a jenkik gyűlöletének jegyében. Az a népszerű követelése, hogy Somozának és egész pereputtyának távoznia kell, a polgárság jelentős részét is a sandinisták oldalára állította, viszont ezáltal felhígult és heterogénné vált a mozgalom. Washington politikájának „fájdalmas felülvizsgálatára” kényszerült, feladva eddigi szövetségesét, Somozát. Az amerikai kormány előbb még megpróbált „közvetíteni” és valamilyen „koalíciós vezetést” létrehozni a Somoza család egyes tagjainak és a sandinistáknak a részvételével, de ezt a katonailag mind erősebb sandinista mozgalom elutasította. így aztán Somo- záék sorsa beteljesedett, az USA pedig keresheti a lehe- ' tőségeket, a kapaszkodókat a felülkerekedő ellenzék soraiCiprusi szándékok A LEDRA HOTELBŐL nem szűrődik ki semmi. Pedig a Nicosiát kettévágó úgynevezett zöld vonalon álló épületet, amely a ciprusi UNSZ-erők egyik támaszpontja, árgus szemmel — és füllel — figyelik az itt ólálkodó, mindenre kíváncsi újságírók. Egy hete tanácskoznak már a görög és a török ciprióták képviselői, és még mindig nem tudni, hol tartanak. A zavartalan tanácskozási légkör fenntartása érdekében ugyanis a delegációk egy szót sem hajlandók mondani a kívülállóknak. Ez a rendkívüli elővigyázatosság is jelzi, hogy a jó két esztendő után ismét egy asztalhoz ülő politikusok mennyire bizalmatlanok. Egy hevesebb nyilatkozat és máris újra kirobbannak az indulatok. Márpedig most úgy tűnik, hogy mindkét fél szeretne elfogadható kompromisszumot elérni. Igen. az idő gyorsan múlik, s Ciprus szigete öt éve nem tud kilábolni a ketté- osztottság keserű helyzetéből. A nyáron lesz fél évtizede, hogy, az athéni diktátorok balsikerű kalandorakciója nyomán Törökország megszállta Ciprus északi részét. A következmények közismertek: a lakosság 18 százalékát kitevő török nemzetiség az ankarai katonák fennhatóságával külön államot alakított az ország területének 40 százalékán, s vagy kétszázezer ' görög ciprusi kénytelen volt elmenekülni szülőhelyéről. A kettészakítottság és a menekültek ügye azóta is a ciprusi válság magva. A török kisebbség vezetői ugyanis nem hajlandók megelégedni azzal, hogy szövetségi államon belül kapjanak egyenlő jogokat népcsoportok számé1979. június 24., vasárnap ra. Az ő elképzelésük az, hogy egy föderatív köztársaságban a török területek szinte teljesen önállóan intézhessék saját ügyeiket, s a görög Ciprussal csak formális legyen az államközösség. Mindezt pedig a törökök számarányánál nagyobb területien óhajtják megvalósítani. A görög vezetőik viszont meg akarják őrizni a sziget- ország egységét, ezért csak abba mennének bele, hogy a szilárd hatalommal rendelkező központi kormány nagyfokú autonómiát biztosítson a török közösségnek. Ennek első alapfeltétele pedig az lenne, hogy a törökök engedjék vissza lakóhelyükre az elűzött, s 1974 óta táborokban tengődő görög családokat. MAKACS HAJTHATAT- LANSÄG JELLEMZI hát a két közösség viszonyát. Mi készteti őket mégis tárgyalásra? Elsősorban az, hogy a török hadsereg által megszállt területeken is. növekszik az elégedetlenség: romlanak a gazdasági viszonyok, egyre nehezebb biztosítani az ellátást. Denktas, a török ciprióták vezére gyakorta utazik segélyekért Ankarába, csakhogy az amúgy is nyomasztó gondokkal küszködő Törökországnak egyre nehezebb eltartani a ciprusi „fi- ókköztársaságát”. A görög Délen gazdaságilag jobb a helyzet, de ott a kétszázezer hontalan helyzete súlyosbítja a kormány kilátásait. Van tehát ösztönző a megegyezésre mindkét oldalon. Csakhogy Ciprus sorsa nem dőlhet el csupán a szigeten. Kulcsfontosságú stratégiai helyzete, Törökország és Görögország hagyományos vetélkedése, nyomasztóan erőssé teszi a külső hatásokat. Az ankarai kormány számára a ciprusi engedékenység mindenképpen nehezen megengedhető lépés. Hiszen a hazai ellenzék az általában bizonytalan helyzetű török kormányokat mindig is a görögökkel szembeni erélytelen, gyenge kezű politikával vádolja. Athén ebből a szempontból — a görög cipriótákhoz hasonlóan rugalmasabb; persze „köny- nyű neki”, hiszen nem ő tartja megszállva Ciprus északi részét, nem neki kell engednie. A ciprusi rendezés esélyeit rontja az is, hogy Irán „elvesztése” miatt Washington mindenben kedvez Törökországnak, amely ettől nyilván nem lesz engedékenyebb a ciprusi ügyben. Pedig a NATO-hatalmak megpróbálnak döntő szerephez jutni a szigetország ügyében. A ciprusi angol támaszpontokat az amerikaiak is használják, s a jelenlegi közel-keleti, iráni helyzetben semmiképpen nem szeretnék elveszíteni itteni befolyásukat is. Rendezési terveket fabrikáltak, amelyet azonban egyik ciprusi közösség sem hajlandó elfogadni. A görögök azért, mert a törökök álláspontjához áll közel (jószerével szentesíti a sziget megosztottságát), á törökök viszont azért, mert kevésnek tartják a nekik juttatandó önállóságot. AMIKOR A, MÜLT HÓNAPBAN Waldheim ENSZ- főtitkár közvetítésével a görög és török ciprióták vezetői megállapodtak a tárgyalások újrakezdésében, mindenki úgy nyilatkozott, hogy keresni kell a kompromisz- szumot, az elfogadható megoldás lehetőségét. Nos, ezt teszik most. A májusi tízpontos közös tervben például a törökök elfogadták a sziget mielőbbi demilitarizálá- sának elvét. Ez pedig nyilvánvalóan azt jelenti: kezdenek egyetérteni abban, hogy a török katonasági kivonása nélkül nem lehet rendezni a válságot. Márpedig rendezést szeretne mind a két fél, az már nyilvánvaló. S ez a szándék a mostani tárgyalások leglényegesebb motívuma. Avar Károly bán. Időbe telik, míg talál. Az amerikai „furkósbót- politikát”, ahogyan azt a szárad első felében éppen Nicaraguában is alkalmazták, ma már nyíltan és egyértelműen nem lehet elképzelni. Legfeljebb „amerikaközi” alapon, tehát például az Amerikai Államok Szerve, zetének zászlaja alatt. De azok, akik az USA erejét szeretnék bizonyítani, szívesen látnák egy „tűzoltó egység” felállítását és a mindenkori veszélyzónákba, így például Nicaraguába való kikül. dését. Mit hoz Nyugat-Európának az új parlamentje? Strasbourgban, a francia Elzász fővárosában nemrég ultramodern palotát építettek az úgynevezett Európa Tanács befogadására, amely még harminc éve alakult és az európai tőkés országok amolyan tanácskozó jellegű szervezeteként működik. Ez az Európa Tanács nem sok vizet zavar... Nem is nagyon érdemelte meg az óriási új székházat. Arról viszont hamar kiderült, hogy tulajdonképp más célra szánták: az új „európai parlament”, vagyis a Közös Piac kilenc országa ezután egyidejű választások alapján kijelölt képviseleti szervének a céljaira. Most június 7-én és 10-én választották meg az NSZK- ban, Francia-, Olasz- és Írországban, a Benelux-álla- mokban, Dániában és Nagy- Britanniában az „európai honatyákat”, akik a hét végén vonultak be strassbourgi székházukba. Ünnepélyes kereteket akartak adni az eseményeknek, ezért aztán ugyanakkor ült össze az úgynevezett „európai tanács”, amely nem tévesztendő össze a 18 ország tanácskozó szervével: ez ugyanis a kilenc közös piaci ország állam- és kormányfőinek értekezletét jelöli. Évente legalább kétszer ad alkalmat ilyen közös piaci csúcstalálkozóra az ,,eu‘ rópai tanács” összehívása. S mert ebben a félévben a soros elnököt Franciaország adja, az „Európai Tanács” Strasbourgban kettős okból is ülésezhetett. Az ünnepélyességen csorba esett: A Nyugat-Európára nehezedő gondok: olajválság, infláció, munkanélküliség, a válság elhúzódása, mindmind ünneprontóan hatottak. Pálffy József M hét esem képekben Hétfőn Becsben Leonyid Brezsnycv az SZKP főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöke és Jimmy Carter, az Egyesült Államok elnöke aláírta a hadászati fegyverek korlátozását szabályozó SALT—II. szerződést Magyar párt- és kormányküldöttség tartózkodott Bulgáriái bán. Képünkön: Kádár János beszédet mond a szófiai Unii verziade csarnokban rendezett nagygyűlésen Tovább folytatódott a nicaraguai polgárháború. A hazafias erők újabb katonai sikereket értek el és megalakították ideiglenes kormányukat (képünkön), amelyet több latin-amerii kai ország hadviselő félként ismert el • (MTI Fotó — Szebellédy Géza felvétele —■ KS) Art Buchwald (USA): ÜSlcarrií szolgáltat A korrupció és a pénzügyi machinációk az USA-ban mindennapi jelenségnek számítanak. E témáról szól a neves amerikai publicista tárcája. Noha erről nem mindenki tud, a Közszolgálatok Hivatala (KSZH) egyik kötelessége, hogy megtanítsák a külföldi hivatalnokokat arra, miként csináljanak rendet kormányaik könyvelésében, Most, hogy ebben a hivatalban pénzügyi botrány tört ki, folyton azt kérdezem magamban, ugyan mit tanultak meg néhányan e kormány- tisztviselők közül. Nézzünk be a KSZH irodájába, ahol Amu Tikinek azt javasolták, hogy tanulmányozza az USA kormány- apparátusának ellátására használt legújabb módszereket. — Tehát Mr. Tiki, ha az a megbízatása, hogy kormánya ellátásával foglalkozzon, akkor épületeket kell bérelnie, foglalkoznia, kell felújításukkal és kifestésükkel, több .millió dollár értékű irodai felszerelést kell vásárolnia és szétosztania. — Vagyis úgy' néz ki, hogy nem csekély munkát kell végezném, igaz? — De a nyeresége se lesz kicsi. — Csak nem? — De igen, ha úgy tanulja meg a dolgot, ahogy kell. Vegyünk egy példát. Ide- felé irodánk folyosóin jött végig, igaz? Mi keltette fel a figyelmét? — Az, hogy ki kellene festetni őket. — Kétségkívül ki kellene. Éppen az lesz az ön feladata, hogy kifestesse ezeket a falakat. Véleménye szerint hányszor kell kifesteni őket? — Minimum háromszor. . — Jó. így hát önnek a falak háromszori kifestésére kell szerződést kötnie, de az ön vállalkozója csak egyszer fogja kifesteni őket. — És mi lesz a másik két réteg festékkel? — Az ön és a vállalkozója zsebébe fognák vándorolni. . —. De nekem nem kell fes- . ték a. Gebémbe. . — Nem festék, Mr. Tiki, hanem az ára. — Értem. Egy réteg festék \ a falra, egy nekem, egy a vállalkozómnak. — Gyors a felfogása. Vegyük most a bútort. Nincs véletlenül egy sógora, aki irodai bútorban utazik? — Nincs. Az enyém rizstermelő. — Akkor vegye rá, hogy minél hamarabb bútorral üzleteljen. — Hol vegyem hozzá a tőkét? — Adja el a festéket, maga ostoba! — Aha. Erről el is felejtkeztem. — Ragyogó, Tiki. A következő feladata, hogy a kormányépületben irodai felszerelések lerakatát hozza létre. Ha az ön kormányzata olyan, mint a mienk, akkór senki sem tudja, mennyi papírra van szüksége. A dupláját rendelje annak, mint ameny- nyire szükség lehet. A fel nem használt papírt pedig adja el a magánszektornak, — Várjon csak, és ha valaki szagot kap? — Adja neki a bútorpénz egy részét, hogy lakatot tegyen a szájára. Okay, mára elég. Van kérdése? — Ha az elnököm palotáját kell kifesteni, akkor az elnöknek is kell egy réteget adnia nekem? — Nem, az ördög vigye magát! Az elnöki palotákat három réteggel kell kifesteni. Egyet jól jegyezzen meg: ebben a bizneszben nem szabad kapzsinak lenni. (Zahemszky László fordításaJ» i
