Népújság, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-20 / 142. szám
Egy igric a XX. századbál Cseh Tamásról Csak Pesten lehet élni? Be a városba „Ne haragudjon, hogy megszólítom ismeretlenül. Nem tud ajánlani egy jó albérletet?” A fiatal nő szemében több a lemondás, mint a reménykedés. „Két hónapja lakom ágybérletben, havi ötszázért. Nem bírom tovább.” Hol van már a múlt század nyugalma, a kiegyezés korának 300, vagy a század- forduló 900 ezres lélekszámú. Budapest napjainkban több mint 2 millió ember nyüzsgő metropolisza. Arcát mindenütt aszfaltutak borítják, kérgében metrók, vonatok, föld alatti vasutak furakodnak, az utcák végeláthatatlan üzletsorok. Minden sarkon mozi, étterem, eszpresszó, nem győzni a válogatást a színházak és múzeumok között. Órákat utazgatunk anélkül, hogy kétszer fordunánk meg ugyanazon a helyen. Vonzó, csodálatos és nagyszerű. Budapest igazi világváros. Levegőjének szennyezettsége még éppen az emberi tűrőképesség határa alatt mozog, legforgalmasabb pontjain a zajszint olykor meghaladja a kilencven decibelt — százhússzal száll fel egy repülőgép —, főútvonalain a kocsik reggel és délután csak lépésben cammoghatnak. Nem egy területén tizenöt-húsz ezren laknak négyzetkilométerenként, némely statisztikák szerint Európa legsűrűbben lakott pontja a hetedik kerület. Pro és kontra, előnyök és hátrányok t— lehet választani. Több mint kétmillióan Budapestet választják, java részük ott született, vagy az évek során eresztett gyökeret. De velük élnek, dolgoznak a fővárosban azok is, ' akik most próbálnak talajra találni. Nincsenek kevesen, az állandó és a lakónépesség között több mint százezer fő a különbség. S ha az átlag szerint. a főváros lakosságának csaknem fele harmincöt évnél fiatalabb, közöttük bizonyára még magasabb az arány. Ók azok, akik megtöltik a kollégiumokat, munkásszállókat, a rokonok, ismerősök szívességből felajánlott szobáit, kiadó ágy- és albérletekre vadásznak. Nélkülöznek, elviselik a kényelmetlenségeket, óvakod- val lépnek rá legelőször a. metró mozgólépcsőjére és elragadtatva sétálnak a Rákóczi úton. Nem keresnek többet, mint otthon, nem élnek jobban, sőt eleinte rosszabbul is. De pestiek lettek, néha fölöslegesen nagy áron. Napról napra többet tudnak, ismernek, belerázódnak a nagyvárosi kerékvágásba, és idővel talán pestiekké válnak. A távoli szülőfaluba vagy kisvárosba csak látogatóba járnak majd vissza. Otthonra a fővárosban találtak. Baj ez? Nem, nem mindig az, hisz sok szakembernek valóban a főváros jelenti a boldogulást. Budapest számos területén monopóliumot élvez. Egy fizikusról könnyen elképzelhető, hogy tehetségét csak a fővárosban tud'a kibontakoztatni. de csak a szórakozásért, a vélt előnyökért nem szabad itt letelepedni. Persze, bolondság lenne bárkit is elítélni, mert Budapestre. az ország szívébe kívánkozik. Inkább örülni kellene, mert a maga módján ez is az érdeklődés, a köz- életiség erősödésének egyik jele. De milyen áron és kinek a kárára? Az indulás nehézsége: a harmad-, negyedmagával lakott szoba, a közfürdőbe járás, a hónapszám tartó felvágottevés. végül is mindenkinek magánügye —, ha egyszer úgy érzi, megér ennyit Budapest, miért is ne tenné. Kétségtelenül övé a döntés joga. A kívülálló szája íze csak akkor keseredik meg, ha állás után szaladgáló állatorvosokat lát, pesti státuszukhoz foggal-körömmel ragaszkodó pedagógusokat, a segédmunkások között jól képzett mezőgazdasági szakemberekkel találkozik. Nem kár értük? Főként a fiatalokért? Hiszen jobban — tartalmasabban élhetnének, ha nem ragaszkodnának Pesthez, hanem oda mennének, ahol szükség van rájuk. Így a főváros lakossága — nem számítva a születéseket — évente tízezer fővel gyarapodik. Félegyházi Mario Az utóbbi időben mintha kevesebb szó esne róla. Nem sisteregnek körülötte indulatok, nem ejtik ki áhítattal a nevét, s ez arra vall, hogy a korábbi évek Cseh Tamáskultusza véget ért. Művészete — úgy tűnik, végleg — elfoglalta helyét a hazai kulturális életben. Sajátos egyénisége. munkássága elsősorban a 60-as években tanult és a 70-es évekre felnőtt, beilleszkedett értelmiségi fiatalságához, a mai egyetemistákhoz, középiskolásokhoz áll a legközelebb, az ő élményeiket, vágyaikat, csalódásaikat, megvalósult vagy elvetélt törekvéseiket tükrözi dalaival. • Egy István körúti bérház harmadik emeletén él barátjával egy meglehetősen „lepusztult” albérletben. Délutáni alvásában zavarom meg. Filmezik, készül újabb nagylemezére, legújabb estjének, a Fehér babák taka- rodójának is nagy sikere van. Állandóan úton , van. Akkor alszik, amikor tud. Fáradt. — Véletlenül kerültem a pályára. Tanár voltam. Egy éjszaka hazakísértem valakit Rákospalotára, s amikor jöttem vissza, a Rákóczi úton találkoztam egy társasággal. Volt köztük ismerősöm is. A remény, hogy történni fog valami, hozzájuk sodort Beültünk egy étterembe és ott a bemutatkozáskor megismerkedtem Be- reményi Gézával. Másnap feljött és öt perc alatt megírtuk a Desiree és az ócska cipő című dalt. Angyal szállt át a szobán. Gézának nem volt lakása, odaköltözött hozzám és elkezdtünk dolgozni. Én gitároztam, ő a dallamra improvizált. Hogy kinekminek? Nem volt vele szándékunk. Egyszer a haverok lehívtak a Kex együttes koncertjére, ott volt az első nyilvános fellépésem. — A szellemi élet vérkeringésébe hogyan kapcsolódtatok be? — További véletlenek során. Jancsó Miklós egyik asz- szisztense szólt rendezőnek, hogy van itt ©gy gitáros fiú ... Jancsó behívott és elénekeltem előtte néhány dalt. Bekerültem a filmbe — akkor forgatták a Még kér a nép-et és elkezdték átírni a forgatókönyvet, hogy a gitáros fiú mint jelenség végig szerepet kapjon. Szinte azt játszatták el velem a filmben, ami a további sorsom. Van egy énekes, aki ott bolyong az események körül, dalokat énekel és ezeknek a daloknak megvan a szerepük. 1972-ben életünkben először kiutaztunk Párizsba. Ott derült ki, hogy a dalok a bőrünk alatt vannak, már nem lehet levakarni rólunk. Szamuráj és társai A kék színű, fehér csíkos autó halkan siklik velünk a balatoni úton az esti órákban. Alig hagyjuk el az Osz- tyapenko-szobrot, három fia. tál tűnik fel előttünk, bizonytalanul integetnek; stopposok. A rendőrautó láttán persze megszeppennek. Megkezdődik az igazoltatás. — Hová indultak? — kérdi a járőrvezető az alig 16 éves lányt. — Hát... a Balatonra hülyülni. .. a barátaimmal... — Tudja a nevüket? — Azt éppen nem, de nem is fontos. — Mennyi pénze van? — Egy hétre ötven forintot adott a mamám. — Szálljon be a gépkocsiba, hazavisszük. A lány némán engedelmeskedik. — önt hogy hívják? — folytatja az érdeklődést a járőrvezető. — Szamuráj — hangzik a szűkszavú válasz. — Nyilván ez a beceneve, de mi az igazira vagyunk kíváncsiak. — Horváth János. — Hol dolgozik, mit csinál? „Add már azt a tejszint" A nemzetközi gyermekév alkalmából vidám juniálist rendeztek vasárnap az Egri Ingatlankezelő és Közvetítő Vállalatnál, a dolgozók „Csemetéi" számára. Az egész napos játékon, szórakozáson csaknem hatvan apróság vett részt, mindenki saját, kedvtelésének hódolhatott, mókázhatott. Volt. aki a rajzversenybe nevezett be, a testmozgást kedvelők a kötélhúzást, a kerékpározást, a focit próbálhatták ki, a vidámabb időtöltést pedig a csokoládéevőverseny, a kólaivás. a tejszinevés — bekötött szemmel — képviselte. Igaz. a versengés nem a jutalmakért, hanem a jókedvért, egymás és saját maguk szórakoztatásáért folyt, mégis komoly jutalmak kerültek kiosztásra a .versenyek végén. Aki például a rajzban remekelt, az természetesen ceruzát, tollat, színes készletet, festéket kapott, aki a sportban, az sporteszközöket. Arról nincs hiteles adatunk, hogy a tejszínevő és a csokoládéévá, valamint a kólaivó verseny győztesei milyen jiMal- mat kaptak, s a jutalmak következményeiről pláne nem tudunk. A kellemesen eltöltött napon és a finom ebéden kívül azonban mindenki kapott egy gyermekévi trikót, ami minden bizonnyal emlékezteti majd a gyermekeket erre a közös játékra. — A MEDICOR Müveknél vagyok segédmunkás. — Ö a barátja? — int a másili várakozó fiatalember felé a rendőr. — Igen. Valamilyen Jóskának hívják... — Mit keresnek itt éjszaka? — Munkát! — teszik a gúnyos megjegyzést. A holdfényben hirtelen megcsillan valami Szamuráj fülében. Elmosolyodunk. Két hatalmas karika „ékesíti” fülcimpáit. — Ezt miért hordja? — kérdezzük. — Ú, csak szórakozásból. — Talán vallásos? — mutatunk a nyakán levő óriási keresztre. — Hobbiból hordom. Nekem önálló filozófiám van. Tetovált kezére pillantok: „Bún az élet, de jó világ van” — olvasom a régi hippi-jelmondatot. — Szóval így gondolkodik? — bökök a keze fejére. — Nem egészen. Mondtam, nekem saját filozófiám van. — Az miből áll? Hosszú, zavaros magyarázatba kezd, alig értjük. Aztán felírjuk adataikat. — Autópályán stoppolni nem szabad. Közel a főváros, menjenek az út szélén visz- sza. ★ Budapest, Orczy tér. Az egyik mellékutcába „szállítottuk” a hölgyet. Látszólag egykedvűen vette tudomásul döntésünket. A csengetésre ősz hajú asszony nyit ajtót. Szájából bugyborékolva tör elő a*szó és az alkoholszag. — Jó kislány. Ezért engedtem el a Balcsira. Kapott egy ötvenest is. A többit úgyis megszerzi. Hogy mi módon szerzi meg a lánya az élelmet, s egyáltalán mit csinál, nem érdekli. Érkezésünkkor sem lepődött meg. Már megyünk kifelé, amikor megjegyzi: — Két hónapig is eltűnik, de nem köröztetem, úgyis előkerül. Több kérdésünk nincs. Amikor az utcára kiérünk, arra gondolok, hogy sajnos gyakran találkozunk az efféle anyai „jósággal”. Meg arra is, hogy ezek a fiatal csavargók a veszélyek között védtelenek. Nagy Péter De ha így van, akkor hagyjuk abba? Nem lehet. Ha nem, akkor viszont maradjon nyoma, hogy a hetvenes években voltak emberek, akik így fogalmazták meg a világukat. Cseh Tamás útja ettől kezdve ismert, önálló estek, színházi szereplések, filmszerepek, majd két nagy sikerű nagylemez. Most az újabb est — a Fehér babák taka- rodója — újabb országos siker. — Sokan elvitatják dalaid művészi igazságát, mondván, magánjellegű dolgokról énekelsz és csak pózolás, művészkedés az, amit csinálsz. — Ennek megítélése nem az én dolgom. Én csak any- nyit mondhatok, hogy csak addig csináljuk, amíg őszinte' a dal és úgy vettem észre hogy a közönség érzékenyen reagál, arra, amit csinálok. Olyan még nem volt, hogy beszélgetés nélkül mentünk volna haza a fellépések után. Ezekből a beszélgetésekből tudom, hogy sok embert foglalkoztatnak azok a dolgok, amelyekről énekelek. — Kiket vállalsz, hova sorolod magad a szakmában? — Sokan hasonlítanak Bob Dylan-hez, vagy Leonard Cohen-hez, de a hasonlóság csak annyi, hogy nekem is gitár van a kezemben és énekelek. Ök arról beszélnek, ami ott történik. Mi arról, ami itt. Magyarországon hasonló vállalkozás kevés volt még. — A popzenészek közé tartozol? — Nem. B. Nagy László egyszer azt mondta ezekről a dalokról, hogy modern songok. Én ezt elfogadom. Ha valakivel szellemi rokonságot érzek, akkor az Grun- walsky, András Ferenc, Petri György, Bereményi Géza. Azokat az embereket szeretem. akik nem magukat, hanem a vállalt szellemiséget akarják érvényesíteni. Sebők János Könyvhét után Ifjúsági klublalátkozó Adácson Június 17-én, vasárnap rendezték meg Adácson az idei Gyöngyös városi és járási klubtalálkozót. Az egész napos program a helyi művelődési központban kezdődött, ahol a hét község és Gyöngyös csapatát Szekeres Jánosné KISZ-titkár üdvözölte. A köszöntő és az eligazítás után kezdődtek a sportrendezvények, a 350 fiatal a községtől négy kilométerre levő kenyérvóri uradalom parkjában mérte össze erejét és tudását. A lányok és fiúk ügyességi és sportversenyeken vettek részt. Az ebéd utáni rossz idő miatt a verseny folyta, fására, a budapesti Láma együttes műsorára, valamint az értékelésre már ismét a kultúrházban került sor. A kispályás fociban a 15 női és férficsapat közül a fiúknál a lőrinci, a lányoknál pedig a detki csapat lett az első. A , vendéglátók mindkét esetben másodikok lettek. Az elméleti sportban, a sakkban a gyöngyösi Tóth Bertalan lett az első, az akadályi:erseny legjobbjai is gyöngyösiek lettek, a ■pgk Bottyán Szakközépisko- Úl csapata. M AI l műsorok: K 'tC hXy~L ' .'v . SÍI SIÓ KOSSUTH 8.27 Világablak. 9.08 Szimf. költemények. 9.47 Tarka mese, kis mese. 10.05 Születésnapi ajándék. 10.35 Válaszolunk hallgatóinknak. 10.50 Brahms: G-dúr szextett. 11.25 Világslágerek énekegyüttesek előadásában. 12.20 Ki nyer ma? 12.35 Házunk tája. 12.50 Operaslágerek. 13.20 Örökzöld dzsesszmelódiák. 14.16 Az Alekszandrov-együttes műsorából. 14.55 Kamarazene. 15.10 Keringő. 15.19 Sirius kapitány haragszik. Rádiójáték. 16.08 Kritikusok fóruma. 16.18 Daloló, muzsikáló tájak. 16.35 Hatvan évből harmincnégy. 17.07 Közgazdaság alulnézetben. 17.32 Kecskés Sándor klarinétozik. 17.47 Magyar előadóművészek. Bar- lay Zsuzsa énekel. 18.15 Esti mese. 19.15 Gondolat. 20.15 Óperaáriák. 20.40 Nótaest. 21.29 Prizma. 22.30 Zenekari muzsika. PETŐFI 8.05 Fúvószene. 8.20 Világ- történelem dióhéjban. 8.33 Dallamok, emlékek. 9.28 Népdalcsokor. 10.00 Zene- délelőtt. 11.30 A Szabó család. 12.00 Népi zene. 12.33 Tánczenei koktél. 13.30 Színes szőttes. 14.00 Zenés délután. 16.06 Római regék. Romulus és Remus. 16.35 Egészségünkért. 16.40 Betyárdalok. 17.00 Lehár Ferenc saját műveit vezényli. 17.30 Ötödik sebesség. 18.33 Barangolás régi hanglemezek között. 18.53 Nyolc rádió nyolc dala. 19.25 Hi-Fi-klubok Varsóban. 19.45 A beat kedvelőinek. 20.33 Szín-játék. 21.00 Sulisajtó. 21.25 A country-muzsikáról. 21.55 Operettrészl. 23.15 Köny- nyűzene. SZOLNOK 17.00-től 18.30-ig. MISKOLC 17.00 Hírek, időjárás — Gyári belépő. Kallódó újítások. Szerkesztőriporter: Tolnai Attila. Tíz perc mezőgazdaság. Aratási előkészületek a gépműhelyben. Szerkesztőriporter: Borsodi Gyula — 18.00 Észak-magyarországi krónika. Az SZMT Borsod megyei Elnöksége tárgyalta. Az utolsó tanítási nap alkalmából. ’79 őszi-téli divatról. — 18.25—18.30 Lap- és műsorelőzetes. .. nr 8.00 Tévétorna. 8.05 1TV. 10.00 A hetedik kontinens ékszerei. 10.25 Az Onedin család. Cyertyacsonk. 11.15 Delta. 15.50 ITV. 16.55 Hírek. 17.00—22.45 A Csehszlovák Televízió estje. 17.00 Bevezető. 17.05 Fából faragott világ. 17.24 Kromériz. 17.40 Prága. 17.55 Hanca-Jankó- Lucia. 18.25 Három bogár. 19.10 Esti mese. 19.20 Tévétorna. 20.00 Bevezető. 20.05 Ikarosz bukása. Cseh. szlovák tévéfilm. 21.50 Margit és Besná. Tévéopera. 22.15 Beugrás. 22.45 Tv- híradó. 2. MŰSOR 20.01 Telesport. 20.55 Tv- híradó. 22.15 Parabola. 1979. június 20., szerda
