Népújság, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-15 / 111. szám
HÉTFŐ ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK: Békénk biztosítéka MOST 24 ESZTENDŐS az európai szocialista országok politikai és védelmi szervezete, a varsói szerződés. Az évfordulót számos esemény teszi hazánkban különösen emlékezetessé: elsősorban a szervezet külügyminiszteri bizottságának budapesti értekezlete, valamint a magyar területen tartandó közös hadgyakorlat, a Pajzs ’79. A történelemben a dátumok gyakran önmagukért beszélnek. 1949. április 4-én hozták létre az atlanti tömböt, a NATO-t, deklaráltan a Szovjetunió és a szocialista országok ellen irányuló éllel, öt évre rá nemcsak a tagságba, hanem a vezetésbe is bevonták Hitler tábornokait. A szocialista országok már akkor is azt vallották, hogy a jövő a nem katonai tömböké. Hosszú éveken át próbált az akkori különlegesen nehéz hidegháborús körülmények között oda hatni a szovjet és a szocialista diplomácia, hogy ne legyen szükség látványos válaszlépésre. Nem rajtunk múlt, hogy ezek az erőfeszítések akkor hiábavalóak- nak bizonyultak. így 1955. május 14-én nyolc európai szocialista ország egyértelműen és világosan kényszerű ellenlépéseként a lengyel fővárosban megszületett a sokoldalú politikai és katonai együttműködés szervezete, a varsói szerződés. EZ A SZÖVETSÉG hatalmas mértékben hozzájárult ahhoz, hogy az imperializmusnak a legsötétebb időszakban sem sikerült kirobbantania a harmadik világégést, sőt, lassú, szívós munka, hosszú küzdelem nyomán kialakult az enyhülés jelenlegi folyamata. Ellenfeleink sem vonhatják kétségbe, hogy világunk legfontosabb történéseiben a varsói szerződés tagállamainak békepolitikája főszerepet játszik. 1969 tavaszán a szervezet politikai tanácskozó testületének budapesti felhívása nyitotta meg azt az utat, amely 1975-ben a finn fővárosban az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányának aláírásához vezetett. A szervezet, amelynek tevékenységéhez hazánk erejéhez mérten mindig is hozzájárult, legfőbb céljának azt tekinti, hogy kontinensünk és a világ Helsinki útján haladjon tovább. Hogy így legyen, ehhez éppoly szükséges a politikai, gazdasági, katonai és erkölcsi erő, mint a tagállamok összehangolt, az alapkérdésekben következetes, de a megközelítésekben kellőképpen rugalmas vonalvezetése. A BUDAPESTI ÜLÉS időpontja más szempontból is figyelemre méltó: küszöbönáll a szovjet— amerikai csúcstalálkozó, a SALT—II. okmány aláírása. Senkinek nincs kétsége az esemény jelentősége felől; mint ahogy affelől sem, hogy az amerikai törvényhozásban és másutt jelentős erők akadályozzák a jövőben is a katonai enyhülés kibontakozását. Ez az oka annak, hogy a szocialista közösség — előnyben részesítve a politikai kezdeményezéseket — nem engedheti meg védelmi képességeinek gyengülését. Harmat Endre Megválasztották az FKP vezető szerveit Georges Marchais záróbeszédet u.ondo't A Francia Kommunista Párt 23. kongresszusa vasárnap délelőtt megválasztotta a párt új, 145 tagú Központi Bizottságát. A délelőtti ülésen a küldöttek egyhangúlag — egy tartózkodás mellett — elfogadták az új szervezeti szabályzatot, amelynek előadója Paul Laurent, a Politikai Bizottság tagja volt. Ugyancsak egyhangúlag fogadta el a kongresszus a párt felhívását a közös piaci parlament június 10-1 választására — ennek előadója Gustave Ansart volt. A jelölő bizottság beszámolóját és javaslatát az új "Központi Bizottság tagjaira vonatkozóan Gaston Plisson- nier, a PB tagja terjesztette elő és ugyancsak ő ismertette a szavazás eredményét. A kongresszus újságpapírokból gyártott konfettiesővel, és vastapssal üdvözölte az új Központi Bizottság megválasztását. Az új KB-ban a 121 tagú korábbi Központi Bizottság 109 tagja foglal hegyet. A Francia Kommunista Párt újonnan megválasztott Központi Bizottsága vasárnap délben megtartotta első ülését és megválasztotta vezető szerveit, a 21 tagú Politikai Bizottságot és a 7 tagú titkárságot. A párt főtitkárává Georges Marchais-t választották újjá. A PB-nek 5, a titkárságnak 2 új tagja van. A kongresszus utolsó napjának délutáni ülésén Georges Marchais mondott záróbeszédet. Georges Marchais záróbeszédének bevezetőjében utalt arra, mi mindent mondottak azok. akik „nemcsak jót” kívánnak a kommunistáknak. Kijelentették, hogy a kongresszus a párt politikájának megmerevedését hozza majd — valójában viszont újító, alkotószellemű kongresszus zajlott le. Egyesek azt jósolták, hogy a „lehűlés”, az „önmagába való visszahúzódás” jellemzi majd — valójában a nyitás kongresszusa, egy támadó kongresszus volt a jelenlegi. Marchais köszönetét mondott a kongresszusra érkezett 88 küldöttségnek, amelyek a testvérpártokat és a nemzeti felszabadító és demokratikus mozgalmakat képviselték. jelenlétükért, és emlékeztetett arra, hogy a francia párt aktivistáinak és a külföldi vendégeknek pénteki találkozói az internacionalista szolidaritás forró megnyilvánulásai voltak. Az FKP főtitkára kijelentette, hogy a kongresszus, válaszolt arra a döntő kérdésre, miként kell megoldani a jelenlegi nehézségeket, az átélt tapasztalat után hogyan lehet tényleges kiutat találni az ország jelenlegi helyzetéből. A 23. kongresszus válasza a történelmi kérdésre világos: úgy döntött, hogy tovább halad a 22. kongresszuson megnyitott úton, a szocializmus felé tartó demokratikus haladás útján. A francia kommunisták, mondotta Marchais, harcolnak azért, hogy könnyítsenek a dolgozók sorsán, hogy megakadályozzák az elbocsátásokat, javítsák a vásárlóerőt, harcolnak a 35 órás munkahétért, a népi harcok követeléseinek teljesítéséért, a szabadságjogok kiszélesítéséért, a független, saját sorsának uraként fellépő Franciaországért, a Közös Piac kiszélesítése ellen. A kommunisták egy új, erős és tartós egységet akarnak megteremteni, olyant, amely kiállja az erőpróbákat. Marchais beszédének jelentős helyet szentelt a közös piaci parlament francia tagjai június 10—11-én esedékes megválasztásának, azt hangoztatta, hogy a többi pártok meg akarják gyorsítani Franciaország integrálását egy nemzetek fölötti Nyu_ gat-Európába, amely az Egyesült Államok gyámsága és az NSZK közvetlen uralma alatt áll. Az FKP főtitkára kijelentette, hogy a giscardisták és a szocialisták fölsorakoznak Washington és Bonn mellett, az FKP viszont — és Marchais itt visszautasította az amerikai külügyminisztérium szóvivőjének nyilatkozatát — a nemzeti függetlenség politikája mellett száll síkra, politikája nem jelent felsora- kozást semmiféle hatalom vagy tömb mellett. Peking „dominó elmélete ff Kína, amely hosszú időn át egy Vietnam által létrehozandó „indokínai föderáció” rémével ijesztgette a délkelet-ázsiai országok szövetsége (ASEAN) tagállamait, most újabb rémképet fest a falra. A Zsenmin Zsipao kommentátora szerint a „regionális hegemonizmust” gyakorló Vietnam saját uralma alá akarja hajtani egész Délkelet-Ázsiát, és ebben az irányban az úgynevezett indokínai föderáció csupán ugródeszkául szolgál. Vietnam — állítja a kínai pártlap — olyan átfogó délkelet-ázsiai tömb létrehozására törekszik, amely Hanoitól Sri Lankáig, magába foglalna tíz országot vagyis több mint tízmillió négyzetkilométernyi területre és háromszázmillió lakosra terjesztené ki Vietnam befolyását. S ha már lúd, legyen kövér alapon, Peking egy füst alatt tényként állítja, hogy mindez a Szovjetunió „terjeszkedési” törekvéseit szolgálná, s hogy a Szovjetunió immár katonai támaszpontokkal rendelkezik Vietnamban. A pekingi „dominó elmélet” szerint, amennyiben a délkelet-ázsiai országok nem sorakoznak fel Kína mellé a kínai—vietnami konfliktusban, az az elkerülhetetlen sors vár rájuk, hogy a HaXM'IO. május 15,, kedd női által tervezett „délkeletázsiai tömb” keretében Vietnam vazallusaivá válnak. S miközben a Peking által támogatott Pol Pot-rezsim maradványai átjáróházként kezelik Thaiföldet, Kína segítséget ajánl fel Thaiföldnek a kambodzsai forradalmi kormány és az azt támogató vietnami erők ellen, arra az esetre, ha ezek az erők a Pol Pot-bandák üldözése közben átlépnék a kambodzsai —thaiföldi határt. Megfigyelők rámutatnak, hogy Kína, amely nem bizonyult elég erősnek ahhoz, hogy az általa végrehajtott fegyveres ag’resszióval mérjen megsemmisítő csapást a szocialista Vietnamra, a jelek szerint minden követ megmozgat, hogy egységes katonai tömböt kovácsoljon a délkelet-ázsiai országok szövetségéből és bevonja az ASEAN-t egy újabb fegyveres konfliktusba a Vietnami Szocialista Köztársaság ellen. Amint azonban a ma- laysiai miniszterelnök most bizonyította, a délkelét-ázsiai országok vezetői nem lelkesednek az ötletért, sőt alapos gyanúval és bizalmatlansággal fogadják Kína „dominó elméletét”, amely erősen emlékeztet amerikai elődjére. Ázsiai diplomáciai körökben hangsúlyozzák, az \SEAN-országok vezetői, a rájuk nehezedő pekingi nyomás ellenére sem hajlandók semmiféle katonai szövetségre Kínával Vietnam és a többi indokínai ország ellen. Elutazott Klaus Bölling Vasárnap elutazott ha- Z ól dr. Klaus Bölling államtitkár, a Német Szövetségi Köztársaság Szövetségi Kormánya Sajtó- és Tájékoztatási Hivatalának vezetője, aki dr. Várkonyi Péter államtitkár meghívására látogatást tett Magyarországon. Megbeszéléseket folytatott a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalában, fogadta Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese és Rácz Pál, külügymi- nisztériumi államtitkár. A Magyar Sajtó Házában találkozott és beszélgetést folytatott vezető magyar újságírókkal. (MTI) Újabb teherűrhajó halad a Szaljut 6. leié Vasárnap reggel óta újabb teherűrhajó van úton a Szaljut 6. űrállomás felé. A Progressz 6. teherűrhajót moszkvai idő szerint röviddel vasárnap reggel, negyed nyolc után indították el a bajkonuri űrrepülőtérről. Rakományában üzemanyag és számos más, az űrállomás utánpótlásához szükséges hasznos teher szerepel. A teherűrhajó a többi között élelmiszert, felszerelési cikkeket, tartalék-alkatrészeket visz magával Vlagyimir Ljahovnak és Valerij Rju- minnak, akik már február vége óta dolgoznak a Szaljut űrállomáson. A Progressz 6., útja során ugyanakkor tovább kísérleteznek a korszerű, automatikus irányítási és összekapcsoló berendezésekkel is. Ljahov és Rjumin már fogadott az űrállomáson egy teherűrhajót — ez főként pótalkatrészeket, új berendezéseket juttatott el hozzájuk a Földről, így például azt a televíziós vevőkészüléket, amellyel most már sikerült megteremteni a kétoldalú televíziós kapcsolatot a Föld és az űrállomás között. Szovjet vélemény Htom és környezetvédelem A harrisburgi Three Mile Island atomerőműben bekövetkezett robbanásról szóló, amerikai lapjelentéseket olvasva, a szakértő hamar rájön, hogy a telepen lényegében a legelemibb üzembiz. tonsági szabályokat hagyták figyelmen kívül. Valóban, miféle üzembiztonságról lehet szó, amikor az erőmű működését ellenőrző bizottság adatai szerint, csupán 1978 decemberében hatszor kellett leállítani a létesítményt különféle üzemzavarok és a kezelőszemélyzet által elkövetett hibák miatt. Teljesen világos, hogy az erőművet nem látták el a követelményeknek megfelelő biztonsági berendezésekkel. Amerikai forrásokból kiderült, hogy a technológiai lánc leggyengébb szeme a szivattyúberendezés volt. Feltételezhető tehát, hogy ennek a berendezésnek a meghibásodása és a kezelőszemélyzet gondatlansága okozta a bekövetkezett szerencsétlenséget. Nem tudni, hogyan volt lehetséges, hogy ilyen műszaki állapotban és ilyen, hozzá nem értő kezelés mellett, egyáltalán engedélyezték az üzemben tartást? Megalapozott a nyugati sajtó ama állítása, hogy a szerencsétlenség fő oka nyere- séghajhászás, a biztonsági követelmények semmibevétele. ’ Kétségtelen, hogy ha magáncégek kezébe ilyen, potenciálisan veszélyes technológia kerül, fennállhat a harrisburgi szerencsétlenséghez hasonló eset lehetősége. A hivatalos amerikai szervek — úgy tűnik — nem ellenőrzik kellően az atomerőművek biztonságos működését. A Szovjetunió számára ilyen probléma nem létezik. Az atomerőművek biztonságos működése elsőrendű feltétel. A rentabilitás a megbízhatóság után következő követelmény. Sajnálatos, ahogyan az amerikai sajtó a történtekre reagált. Egyrészt azt állítják, hogy a szerencsétlenség következtében fellépő sugárveszély nem katasztrofális, nem nagyobb a nemzetközileg megszabott normáknál. Vagyis, nem nagyobb annál az adagnál, ami az embert egy röntgenvizsgálat alkaljnával éri. Másrészt azt állítják, hogy a sugárveszély a megengedettet tízszer, sőt százszorosán múlja felül. Ezek az (ismeretlen forrásokból származó) adatok feltétlenül pánikba ejtik a lakosságot, összehasonlításuk pedig a hirosimai és nagaszaki katasztrófával, egész egvsíerűen spekulatív jellegű. Ugyanakkor hallgatnak egy másik, sokkalta nagyobb veszélyről — a nukleáris fegyverkezési hajsza hi az következményeiről. Azt szem, ráhibázunk, ha okok mögött megint csak azt a jövedelmet keressük, amit a fegyverkezési hajsza a katonai ipari komplexumnak hoz. A Szovjetunió annak híve, hogy békés célokra — és csak arra — alkalmazzák az atomenergia óriási lehetőségeit, mindenekelőtt pedig az energiatermelésben. Ezen a területen a Szovjetunió kölcsönösen előnyös együttműködést folytat a világ számos országával, és kész ezt az együttműködést kiszélesíteni. Kétségtelen, hogy a világ számos, égető problémáját sikerülne megoldani, ha a fegyverkezésre pocsékolt hatalmas anyagi tartalékot az atomenergia békés felhasználására fordítanák. A Szovjetunió — amely az atomenergiát elsőként állította az ember szolgálatába — világos irányvonalat követ. Meggvőződésünk, hogy az atomenergia békés célú alkalmazásában óriási, még kiaknázatlan lehetőségek rejlenek. íper tdohOTov, a műszaki tudományok doktora Röviden ROMA r Üjabb terrorakciók teszik: feszültté az olaszországi választási kampányt. Hétfőre virradóra ismeretlenek dina_ mittal megtöltöttek és felrobbantottak egy gépkocsit a római Regina Coeli börtön előtt, a Tevere partján. A robbanás következtében megrongálódott a börtönépület, nyolc parkoló gépkocsi tönkrement és felszakadt egy vízcső az útburkolat alatt. Emiatt az egész kerület víz nélkül maradt. Pokolgépes merényleteket követtek el baloldali pártok helyiségei ellen is. Milánóban magukat „vörös gerilláknak” nevező terroristák benzinnel leöntötték és felgyújtották a Corriere della Sera szerkesztőségének néhány gépkocsiját. TOKIO A japán fővárosban hétfőn munkajellegű külügyi konzultációk kezdődtek a Szovjetunió és Japán képviselői között. A szovjet delegációt. amely vasárnap érkezett Tokióba, Nyikolaj Firjubin, a japán küldöttséget Takasima Maszuo külügyminiszter-helyettes vezeti. (MTI) BELGRAD i Két jugoszláv hegymászó, Jernej Zaplotnik tanár és Andrej Stramfelj egyetemi hallgató a Mount Everestre vezető négy kapaszkoló közül a legnehezebben, az északnyugatin haladva vasárnap elérte a világ legmagasabb csúcsát, s kitűzte hazája nemzeti lobogóját. (MTI) MANAGUA t A sandinista Nemzeti Fel- szabadulási Front egységei vasárnap több támadást intéztek a Nemzeti Gárda főváros környéki laktanyái ellen és fegyveres összecsapások voltak Managuában is. Egy kétszáz főnyi sandinista egység lerombolta a Nemzeti Gárda Santa Tere- sában levő laktanyáját ARTBEESPORT 3 Harminchét napja él már együtt egy hatalmas üvegketrecben Peter S nymán dél-amerikai fiatalember a világ 24 legveszélyesebb kígyójával. Nagyjából kétszer két méteres „házában” hat fekete mamba, hat egyiptomi kobra, hat fakígyó és hat pufogó vipera a lakótársa. KABUL * Az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság kormánya elhatározta, hogy megszakít minden politikai kapcsolatot a Szadat-rezsimmel,’ amely Palesztina arab népe és más arab népek érdekeit teljes mértékben figyelmen kívül hagyva különalkura lépett Izraellel. MOSZKVA Nyugat-szibériai olajvidék központjában, Tyumeny- ben is gondokat okoz a hirtelen tavaszi áradás. Eddig mintegy háromezer lakost kellett kitelepíteni az elöntéssel fenyegetett házakból. A városban különleges alakulatokat hoztak létre munkásokból, diákokból, alkalmazottakból, megfelelő gépeket bocsátottak rendelkezésükre és a csoportokat bármikor bevethetik a gátak magasítására. BUENOS AIRES Chilében Caveric néven új terrorszervezetet hoztak létre, amely fenyegetéseket intéz a fennálló rendszert bíráló újságírókhoz és üzletemberekhez. Az új szervezet mindössze néhány nappal azután jelent meg a színen, hogy a junta az országban egyre jobban érezhető elégedetlenség elnyomására a „terrorizmus” elleni harcról T" 'ífAPN—KS) ~ "'"Szóló dekrétumot adott ki,, f 4
