Népújság, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-11 / 108. szám
A vita megkezdődött Megújul az érettségi és a felvételi rendszer NEM TÚLZÁS AZT MONDANI, hogy a téma emberek százezreit foglalkoztat, ja. Erről beszélnek azok a diákok, akik szeretnének be. kerülni valamelyik felsőoktatási intézménybe. ennek részletkérdéseit tárgyalják a pedagógusok, akik a lehetőségekhez képest mindent megtettek tanítványaik felkészítéséért, ezt emlegetik a szülők, akiknek egyetlen óhajuk az, hogy gyermekeik belépőjegyet nyerjenek az ország valamelyik főiskolájára vagy egyetemére. A pillanatnyilag érvényben lévő gyakorlatot sokan — tegyük hozzá mindjárt, hogy joggal — kérdőjelezik meg. Ök — különösen az idősebbek — emlékeznek számos módosításra, jó néhány olyan változásra, amelyeket —, s ezt azért tények igazolják — nem feltétlenül kívánt oktatásügyünk. Azt is hangoztatják, hogy célszerűtlen a múlt elhamarkodott lé. péseit felidézni, ehelyett inkább arra kell törekedni, hogy a korábbinál jóval megfontoltabban tervezzük. Mondjuk meg mindjárt: az ő oldalukon az igazság, mert vétek lenne nem igazodni a kor követelményeihez. Hol tartunk ma? A megítélés nagyjából egyértelmű. A gimnáziumok és a szakkö zépiskolák nem adnak annyi útravalót, amennyit a felsőoktatás várna az ide pályázó tizennyolc esztendős fiataloktól. A magas szintű igény mindenképpen indokolt, mert csak jól fevértezett, alaposan tájékozott ifjak képesek arra, hogy eligazodjanak az ismeretek útvesztőiben. A mércét nem szabad lejjebb állítani, így hát csak az a megoldás, hogy olyan gárda rajtoljon, amelyik veszi is az akadályokat. A jelenlegi állapotokra ez sajnos még nem jellemző. Ennek alapvető oka az, hogy a fiúk és lányok nem kaptak annyi tudást, amellyel minden különösebb zökkenő nélkül boldogulnának. Hadd. jelezzük mindjárt: ezért nem elsősorban ők hibáztathatók. Egy időben divat volt a tanulók túlterhelésére hivatkozni. Ezt aztán meglehetősen eltúloztuk, s emiatt jó néhány olyan intézkedés szü letett, amely a későbbiekben egyáltalán nem vált be. Csökkent az érettségi tárgyak száma, s ezzel együtt ennek a komoly erőpróbának a rangja is megkopott kissé. Annyira átestünk a ló túlsó oldalára, hogy a listáról a történelmet is töröltük. Valljuk meg — az önkritikát nem kell szégyellni! — ez teljesen indokolatlan, elhamarkodott rendelkezés volt. Annál is inkább, mert akadályozta az eredményesebb világnézeti nevelést. A neve lök ezt gyorsan érzékelték, s ha módjuk adódott rá, szót is emeltek miatta.. • . 2 A középiskolából hozott pontszámot a felvételi vizsga tárgyaiból a harmadik és a negyedik osztály végén szerzett érdemjegyek határozzák meg. Ennek a legtöbben örültek, hiszen a tanulók most már csak ezekre összpontosították az energiát. A többire viszont jóval kevesebb idő jutott. El is kényel- mesedtek, s aki például magyar—történelem szakos tanár akart lenni, mit sem törődött a matematikával, a fizikával, az idegen nyelvekkel. Ez a káros szemlélet egyre jobban elharapódHistória Új ismeretterjesztő folyóirat Széles rétegeket érdeklő, gazdag tartalmú, érdekes történelmi ismeretterjesztő folyóiratot jelentet meg a Magyar Történelmi Társulat História címmel. Szerkesztő bizottságában a történaitudo- mány kiemelkedő személyiségei vesznek részt. A szerkesztő bizottság elnöke Vass Henrik, a Párttörténeti Intézet igazgatója, felelős szerkesztője Glatz Ferenc, a Történettudományi Intézet osztályvezetője. A magyar történészek régi vágya volt, hogy színvonalas történelmi kérdéseket népszerűén ismertető közlönyt bocsásson útjára. Ugyanakkor a közvélemény egyre szélesedő körei Is fokozott érdeklődéssel fordulnak a történettudomány eredményei felé. Hosszú ideig téves feltételezés élt sok emberben, hogy a történész a világtól-viszavonult, magát csak a poros levéltári polcokon, aktákban, könyvekben kiismerő tudós. A valóságban sohasem volt így; az embert történelmében szükségszerűen mindig önmaga cselekedetei, építési, rombolása. sikerei, bukásai érdekelték. Ez az igény élteti a történetírást. Ennek az igénynek a felismerése ösztönzi a történetírót, hogy a kutatásainak eredményéiből leszűrt következtéseit mintegy tanulságként a társadalomnak továbbadja. A História szerkesztőinek az a célja, hogy a társadalom megismerje múltját, fejlődésének történéseit, azok összefüggéseit. A történettudomány nem élhet, nem fejlődhet a társadalmi közgondolkodástól elzártan, de a társadalom sem létezhet saját történelmének beható ismerete, értése nélkül. A História kronológiailag átfogja az emberiség életének minden periódusát, kü- nös figyelmet szentel új és legújabb kori történelmünk, a jelenhez vezető történelmi utunk megvilágítására. A folyóirat programjának központjába állítja a társadalmat alakító emberi cselekvések történetének ábrázolását. A folyóiratban helyet kap rendszeresen korabeli, rajz, grafika, képzőművészeti alkotás, fotó is. A História első száma 1979. május 20-án jelenik meg 36 oldalon. Ezenkívül az év folyamán még 3 alkalommal : szeptemberben, novemberben és decemberben jelentetik meg az új folyóiratot. Bárdos Lajos tiszteletére Hangverseny Hevesen Bárdos Lajos Kossuth-dí- Jas zeneszerző nyolcvanadik születésnapja tiszteletére növendék hangversenyt rendez a hevesi 1. számú ének-zene tagozatos általános iskola, a Móricz Zsigmond Já' 1979. május 11., péntek rási Művelődési Központban hétfőn este fél nyolc órai kezdettel. A diákok ez alkalomból az ünnepelt kó”usműveit, zeneszerzeményeit szólaltatják meg, Szabó Tivadarné vezényletével. Zongorán kísér Banka Judit. Gordonkán közreműködik Forgó Zoltán s Tajti Mária. E koncerten emlékeznek meg egyben az iskola tizenöt éves jubileumáról is. zott. A következmény elszomorító: polgárjogot nyert az egyoldalúság, az igénytelenség, az általános műveltség szintje erőteljesen visszaesett. Emiatt nemcsak a pedagógusok keseregnek, hanem mindazok, akik aggódnak a felnövekvő nemzedékek sorsáért. 3 Az is tény, hogy a szakközépiskolák minden erényük mellett sem biztosíthatták azt a többletet, amely nélkülözhetetlen a szakirányú továbbtanuláshoz. Ez nemcsak azért helytelen, mert itt gyarapítja tájékozottságát a munkás-paraszt fiatalok zöme, hanem azért is, mert a jelenlegi helyzet miatt — hosszabb távon — a népgazdaság is károsodna. Ezért voít szükség az önvizsgálatra, s a kiutat kereső elképzelések összeállítására. Ezt tette meg az Oktatási Minisztérium. Megnyugtató, hogy nem végleges előírásokat közölt, hanem egy olyan tervezetet, amely orvoslást Ígér a legsúlyosabb bajokra. Nem rendelkezik, hanem ötleteket, javaslatokat kínál, méghozzá széles körű vitára. Ezért jelent meg az anyag a Köznevelésben. Az érdeklődők áttanulmányoz, hatják, s véleményt nyilváníthatnak. Jó lenne, ha minél többen vállalnák ezt, mert ez a demokratikus forma hozzájárulhat ahhoz, hogy olyan változat alakul ki, amely jó ideig nem szorul majd módosításra. Dicséretes ez a gesztus, ugyanis azt az érzést tudatosítja a nevelőkben, hogy fontosnak tartják meglátásaikat, s építeni óhajtanak sok esztendős, évtizedes tapasztalataik, ra. Akadhat olyan is, aki megjegyzi : * sok szempontból visszakanyarodunk az elvetett gyakorlathoz. Ebben van valami, mégsem szabad húzódozni ettől, hiszen az első a fiatalok érdeke. Ennek érvényesülését nem akadályozhatja semmiféle presztizsfél- tés. Ha egyszer bevált egy módszer, s most is hatékony lenne, akkor fogadjuk el ismét. Akkor is, ha tévedésből korábban lemondtunk róla. .. A cél mindannyiunk számára világos: az érettségit igazítani kell a középiskolák módosított képzési elveihez. Méghozzá úgy, hogy az eddiginél körültekintőbben vegye figyelembe a felsőoktatás kívánságait. A történelmi ismeretekről — úgy hisz- szük, ezt senki sem helyteleníti majd — ismét kötelező lesz számot adni. Igaz, így a tárgyak száma növekszik, ez azonban nem akkora teher, hogy él ne viselnék ifjaink. A pillanatnyi fáradtságért kárpótolja őket, az, hogy sokkal magabiztosabban eligazdnak majd a világ dolgaiban, mint egykor. A felvételi rendszer azért újul meg —, s ez mindenképp jó —, hogy követelményrendszere a sokoldalúbb emberek képzését segítse. A két tantárgycsoport — összességében hatról van szó — érdemjegyeiből tevődne az elérhető hatvan pont. Ugyanennyit szerezhetnek a pályázók a felvételi bizottságok előtt írásban és szóban. A részleteket érdemes bon. colgatni, egy azonban igaz: ez a megoldás megszüntethetné az egyoldalúságot, s rendszeres tanulmányi munkára ösztönözné az ifjúságot. Érthető is, hiszen különben hiába remélné a belépőt valamelyik felsőoktatási intézménybe. Mi tagadás: ezzel nem egy régi elemet visszahozunk, mégis így ésszerű cselekedni. Természetesen arra is törekedni kell, hogy az értékeléskor ne csak a felkészültséget, hanem a tehetséget, a rátermettséget és a magatartást is vizsgálják az egyetemeken és a főiskolákon. Ha erre már a középiskolai nevelők is gondolnak, akkor ez sem okoz majd nagyobb nehézséget. FORDULAT ELŐTT ÁLLUNK, olyan lépés következik, arnelyre régen vártunk, amelyet igen sokan sürgettek már. Az illetékesek érzik ezt, s felelősségtudattól vezérelve fordultak a pedagógusok táborához, véleményt, javaslatokat kérve, közhasznú vitát remélve. Élni kell ezzel a lehetőséggel. .. Pécsi István Dancza János: Az tf/IO-es vörös Uizérüteg (Részletek a szerző azonos című visszaemlékezéséből) 6. A csendőrök az egyik meg. lepetésbői a másikba estek. — Hát akkor miféle csapat jön? — kérdezték most már bizonytalankodva. Pár szóval megmagyaráztam nekik, hogy őket is, minket is becsaptak. Nem románok, hanem egy vörös ezred közeledik, hogy felszámolja az ellenforradalmat. Nem estünk a fejünk lágyára, hogy néhány száz rosszul felfegyverzett civil oldalán szembeszálljunk egy ezreddel, amelyik 16 ágyúval és páncélvonattal rendelkezik. Tormási sem akkor, sem azóta nem tudhatta, hogy az ügy érdekében zászlóalját ezreddé duzzasztottam és fegyverzetüket komoly tüzérséggel, sőt páncélvonattal egészítettem ki. Azt ma sem tudom, hogy a két Veitcen- hoffer fiú operált-e ilyen trükkel, de azt láttam, hogy az őket körülvevő csendőrök is igen megrökönyödött ábrázattal hallgatták őket. A trükk úgy telibe talált, hogy a csendőrök harci kedve egy. szeriben elpárolgott. Most már mind több és több bajtársam keveredett a csendőrök közé, és élénk, de egészen más hangon folyt a vita. Mondanom sem kell, hogv a nyitott emeleti folyo. só mellvédjénél ott szorongtak az elvtársaink, és feszült figyelemmel kísérték vállalkozásunk kimenetelét. A csendőrök tökéletesen meg voltak zavarodva. Izgatottan kezdték keresni a parancsnokukat. Eddig minden ment mint a karikacsapás, de most egy kicsit izgulni kezdtem. A kálváriái hallgatódzásból tudtam, hogy a parancsnokuk Szitával tanácskozott, de hátha már visszatért. De hiába keresték, nem került elő. — No, azt ugyan kereshetik — mondtam nevetve. — Elpárolgott az is, mint a mi tisztjeink. — Ebben ugyan nem voltam biztos, de véletlenül a fején találtam a szöget. Izgalmas percek voltak ezeket, de megérték a kockázatot. A csendőrök kijelentették, hogy a románok ellen készek harcolni, de magyarok ellen nem fognak fegyvert. No, ez volt most a legfontosabb. Csak később tudtam meg, hogy a csendőrök egy része már reggel óta Tihamér környékén a rajvonalban volt. TORMÁS! „ANTE PORTÁS” Estefelé kezdtek visszaszállingózni „szétszéledt” elvPénzcsinálók Pénzcslnáló ismerősömmel a véletlen hozott össze. PonJ tosabban: egy ismerősöm. — Esztergáltatni akarok valamit, gyere el velem az ezermesterhez. Az ezermester műhelyében zúg a villanymotor, szikrákat hány a köszörű. Amikor belépünk, kikapcsolja a masinát, hogy értsük egymás szavát. — Esztergálni? Nagyon szívesen. Holnapra kész és két pirosba kerül. — Ne vacakoljon! Kétszáz forintért? — Sajnálom, uram! Akkor vigye a gyárba, ahol fusibari a melósolf két korsó sörért megcsinálják. Végül megegyeznek egy százasban és még beszélgetésre is kerül egy kis idő. — Mi minden van ebben a műhelyben? Nevet, kopaszodó feje búbján vastagon ül a vaspor. — Ez egy pénzcslnáló műhely, uram. Én ugyanis ezermester vagyok. Mindennel foglalkozom, de nem mindenkinek. Mert ugyebár, ha elkapják az embert és ráverik az adót, akkor... — Szóval.. 1 — Értem, mit akar tudni! Én fizikatanár vagyok tulajdonképpen, de a második, meg a harmadik műszakban...' — Minek bajlódik a tanársággal? Amit ott keres, az magának zsebpénznek sem elég... Végigmér alaposan és csoda tudja miért, egyszerre köz-> lékennyé válik: — Én, kérem, porszívót, mosógépet javítok, megcsinálom a rádiót, a tv-t. Ezenkívül művelem az apósom szőlőjét. Előfordul, hogy hajnali négy óra már a tőkék között talál. Még az a szerencse, hogy ez a Kecskemét környéki homok könnyen művelhető. Tessék csak jönni! Ez itt hátul egy kis körfűrész. Ügyes kis jószág! Fát is szoktam fűrészelni, ha az alkalom úgy adódik. Úgyhogy soha nincs egy perc szabad időm. Az udvaron a rózsákat szagolgatom, dicsérem a lakást! — Ezt a házat pedagóguskölcsönből építettük. Most a pénzért kamatot kér az állam, akkor még kamatmentesen kaptuk. Az ember egyik ámulatból a másikba esik. — És a felesége? — Ö is a nemzet napszámosa, kérem. Nyelvtanár. Kézdi az iskolában és folytatja itthon. Valamelyik nap már ki is fakadtam: Mit gondolsz? Mi lesz a lakásomból? Ne szerezzek be padokat, meg katedrát? — És mit csíhálnak az iskolában? Oda jut ,még az erejükből? Gyanút fog, mert azonnal átvált egy másik hullámhosszra. — Megbecsült emberek vagyunk, kérem! A feleségem pedagógusnapra még jutalmat is kapott. Én is jól vagyok a direktorommal. Mindig szól, ha a tv-je elromlik.., — Ejnye! Csak még valamit. Van gyerekük? Csodálkozik. — Hogyne! A kis Mariann. Éppen harmátíikán': felvételizik szegénykém az orvosi egyetemen... Szalay István társaink. Most már egyetmást sikerült megtudnunk a helyzetről. Megtudtuk, hogy Tormási megfenyegette az ellenforradalmárokat, hogy ha nem teszik le a fegyvert, tüzérségi tűz alá veszi a várost. Később kitűnt, hogy egyetlen ágyúja sem volt, de szétszedett szekerekből sok „álcázott” ágyút maszkírozott. Megtudtuk, hogy az érseket még idejében sikerült túszként elvinni. Menynyi jó pont, mennyi kitűnő lehetőség volt a kezünkben, de a gyakorlat és a tapasztalat híján, mint a víz folyt szét a markunkból. A város is tele volt civilbe öltözött vöröskatonákkal, akik egy hívó szóra nyomban fegyvert fogtak volna. Volna... volna. . volna. Csakhogy hol volt még akkor az a politikai képzettség, a helyzet adottságainak a felismerése és villámgyors kihasználása, ami ma már könnyebben menne. A politikailag képzettebb elvtársaink vagy letartóztatva, vagy ki tudja hol bújkálnak. Csak néhány elvtárs ösztönös felismerése, és bátor kezdeményezése pislákoltatta a proletariátus ügyét itt, Egerben pedig nagy fényerő és tűz húzódott meg alatta. Elég izgalmas napunk volt és minden eshetőségre felkészültünk. Mikor besötétedett, Kocán azt tanácsolta, hogy menjek haza, mert nem lehet tudni, hogy mi történik, és biztos, ami biztos. Ha úgy fordulna a dolog, otthonról könnyebben kereket tudok oldani. Hátul, a Sánc felé hagytam el a várat. Az utcákon nagyon kevesen jártak, és minden baj nélkül értem háza. Pedig nyugodtan maradhattam volna, mert az ellenforradalmárok vezérkarának ekkor már nem a ml felelősségre vonásunk, hanem a saját bőrének mentése Volt a legfőbb gondja. Futottak mint a patkány, ki merre látott. Maga Szita Mihály is a csehekhez menekült. Itt kötött ki Milassin Kornél százados, a későbbi kisgazda párti képviselő is. Amikor Milassin a csehek védelmé alatt érezte magét, Uppony környékén a direktórium tagjait szedte össze és adta át a cseh katonaságnak. ‘ Ahogy otthon a szobába léptem, anyámon kívül ott volt a géppuskás bátyám is. Elmondta, hogy Egerbe érve az ellen forradalmárok lefegyverezték őket, de sokan kereket oldtak és eldugták a felszerelésüket. Nagyon el volt keseredve és szidta az ellenforradalmárokat. Elmeséltem neki, hogy mi volt velünk a tervük, és hogyan húztuk át a számításukat. Láttam az arcán, ‘hogy örül a hallottaknak, de közben morgott, hogy mi a fenének kezdtem ilyen veszedelmes játékba. Egyéb se kellett az anyámnak, félt, hogy nagy bajba keveredtem. Megvacsoráztam, elbeszélgettem a bátyámmal, és vártam, hogy múljon az éjszaka. Felöltözve ültem a széken és karabélyomat a térdemre fektettem. Most, hogy időm volt elgondolkodni az eseményeken, megbizsergette az öröm. (Folytatjuk) i
